Magyar Nemzet, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-26 / 96. szám

Kedd, 1977. április 26. Vissza az életbe Nemzetközi tapasztalatcsere A világ lakosságának mintegy 10 százaléka, körülbelül 400 millió ember, vele született, illetve élete során szerzett különböző maradandó egészségi károsodás miatt csökkent munkaképességű vagy rokkant Kétharmad részük nem részesül megfelelő rehabilitációban. Az ENSZ mellett működő világszervezet, a Nemzetközi Rehabilitációs Társaság éppen ezért 1970—80-ig tartó „rehabilitációs évtizedet” szervezett; e tíz éves időszak alatt megkülönböztetett figyelmet fordítanak erre a tevékenységre elsősorban azokban az országokban, ahol még nem fejlődött ki kellőképpen ez a sajátos emberszolgálat. Szeretnék elérni, hogy a kormányok, az intézmények felelősséggel támogassák a megrokkantak ügyeit, rehabilitációjuk elősegítését az egész világon. A Nemzetközi Rehabilitációs Társaság európai nemzeti titkárai az idén Budapesten tartották ülésüket és ez a háromnapos eszmecsere a 15 ország szakemberei között nagyon jó alkalom volt a tapasztalatok kicserélésére, annak számbavételére, hogy az egyes országok a rehabilitációs szolgálatban mit tanulhatnak egymástól. Az értekezlet résztvevői a következő három fő témában cserélték ki tapasztalataikat: a munkaképesség csökkenésére, megrokkanásra vezető betegségek vagy elváltozások korai felismerése és korai kezelése; a mozgásukban korlátozottak parkolási lehetőségei, valamint, hogyan lehet elhárítani azokat az urbanizációval összefüggő építészeti akadályokat, amelyek a mozgássérülteket gátolják akár a lakóépületeken, munkahelyeken belüli, akár azon kívüli közlekedésükben, társadalmi beilleszkedésükben. A konferencia után beszélgettünk a tanácskozás tapasztalatairól az olasz dr. Teresa Serraval, a Nemzetközi Rehabilitációs Társaság európai alelnökével, dr. Karlheinz Rétikér professzorral, a Halle- Wittenbergi Luther Márton Egyetem orvos kari dékánjával , a Nemzetközi Rehabilitációs Társaság orvosi bizottságának is elnöke —, valamint dr. Kullmann Lajossal, új magyar nemzeti titkárral és dr. Fehér Miklóssal, a Magyar Rehabilitációs Társaság főtitkárával. Hasznosítható módszerek — Minthogy az egyes államokban más-más tevékenységben járnak elöl, szinte nem volt olyan ország, amelynek részére a másik ország nemzeti titkára ne tudott volna újat, saját körülményei között hasznosíthatót mondani. Ami a munkaképesség csökkenéséhez, a megrokkanáshoz vezető betegségek, elváltozások korai felismerését, megelőzését és kezelését illeti, ebben azt mondhatjuk, hogy a szocialista országok élén járnak. Ami viszont az építészeti akadályok leküzdését, elhárítását illeti, itt elsőorban a skandináv államok lehetnek példamutatók. Míg a parkolási lehetőségek a mozgássérültek kocsijai számára bizonyos szinten minden országban biztosítottak, a különbség inkább a módokban van — mondotta dr. Serra aszszony. Majd így folytatta: — A foglalkozási rehabilitációra nagyon jó és tanulságos példa volt Ursula Renata Renker professzornő előadása, amely azt mutatta be, hogy az NDK-ban a vegyipari munkásokat hogyan tudják rehabilitálni és az üzemben újra munkába állítani. Ez a példa különösen a kapitalista országok számára volt tanulságos, ahol nagy problémát jelent meg az egészségesek foglalkoztatása is. Elgondolkoztató volt, hogy amíg mi a nyugati országokban a munkanélküliséggel küszködünk, ugyanakkor egy-egy szocialista-gazdasági rendszerű államban milyen nagy számban és milyen jól megoldottan munkát, elfoglaltságot tudnak biztosítani a csökkent, a megváltozott munkaképességűek számára is. Egy megrokkant ember rehabilitálása természetesen nálunk sem fejeződik be az egészségügyi munkával. A különbség talán úgy fogalmazható meg a tőkés világrendszer és szocialista államok rehabilitációját illetően, hogy a szocialista országokban a rehabilitációs szolgálat jobban emberközpontú. És bár egyes nyugati államokban különleges gépekkel, eszközökkel felszerelt intézetek állnak esetleg a rehabilitációra szorulók rendelkezésére — és talán meg is valósul a csökkent munkaképességűek más szakmára való átképzése —, ám munkába állításuk már nem mindig valósul meg. Különösen olyan időszakban nem, amikor ily magas fokú a munkanélküliség, mint jelenleg is. Számomra érdekes az is, hogy például az NDK-ban az általános munkajogi törvények keretébe építették bele a megrokkantakkal foglalkozó rendelkezéseket is. Munkásakadémiák segítségével — Mi mit tudunk hasznosítani a tanácskozáson elhangzottakból ? — kérdezzük dr. Kullmann Lajost és dr. Fehér Miklóst. — Rengeteg új lehetőséggel, kitűnő módszerrel ismerkedhettünk meg. A skandináv országokban például törvényileg szabályozzák azt, hogy a megrokkant ember állami támogatást kap lakásépítéshez, másutt, így például Hollandiában a meglevő lakásuk megfelelő átépítéséhez kapnak állami segítséget. A mozgássérültek közlekedését meggátló építészeti akadályok elhárításáról is sok jót hallottunk. Valamennyi hasznosítható tapasztalat. Bizonyos rendeletek, törvényjavaslatok előkészítéséhez, kidolgozásához is kitűnő információkat szereztünk. Az NDK gyakorlatából szintén nagyon sok mindent hasznosíthatunk, többek közt az üzemi munkásakadémiák rendszerét is. — Hogyan szolgálják ezek az akadémiák a foglalkozási rehabilitációt? — kérdezzük Renker professzort. — AZ NDK nagyüzemeiben működő munkásakadémiák az egészséges munkások szakmunkássá történő képzésével foglalkoznak. Feladatuk azonban az is, hogy munkaidőben, vagy a munkaidő egy részében, esetleg a munkaidő után, más szakmára képezzék át azokat a megrokkant vagy megváltozott munkaképességűeket, akik eredeti szakmájukban már nem tudnak tovább dolgozni. Renker professzor ezután kitért arra, hogy a Nemzetközi Rehabilitációs Társaság munkájának csak egy része a nemzeti titkárok rendszeres tanácskozása. Az egyes problémákkal részletesebben a nemzetközi szervezet külön munkabizottságai,csoportjai foglalkoznak. Így az orvosi, a foglalkozási, a szociális, a nevelési, az oktatási rehabilitációs bizottságok. Ezek az egész világ szakértői számára ajánlásokat dolgoznak ki. Hírünk a világban — Renker professzor idestova 15 éve ismeri a magyarországi orvosi, oktatási rehabilitáció kérdéseit, Serra doktornő hírből régen, gyakorlatból viszont csak három napja. Mi a véleményük munkánkról? Renker professzor: — Az orvosi, pedagógiai rehabilitációban vannak olyan területek, ahol igen magas színvonalat értek el. Kiváló a gyógypedagógiai hálózatuk és az egész, Bárczy Gusztáv nevéhez fűződő metódusuk. Ilyen kiváló a tébécés betegeik rehabilitációja, avagy a speciális gyermekkori mozgássérültek bentlakásos nevelőintézeti oktatásában elért eredményeik. Nagy jelentőségű lépésnek tartom az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet megalakulását is. Serra doktornő: — Én csak egyetlen példával szeretném illusztrálni, hogy a magyar orvosi, pedagógiai rehabilitáció egyes területeken milyen eredményt ért el, és ennek milyen híre van a világban. Rómában jövőre nemzetközi tanácskozás lesz az agyvérzés következtében megbénult gyerekek rehabilitációs, oktatási kérdéseiről és erre szeretnénk előadónak megnyerni a budapesti mozgássérült gyerekek nevelőotthonának igazgatóját, vagy egyik képviselőjét. Háromnapi személyes tapasztalat után természetesen nem tudok alapos véleményt mondani a magyar rehabilitációs szolgálatró. Látom azonban — különösen a korai diagnózist és kezelést illetően —, hogy alapelveik és eddigi tetteik nagyon jók. Hasonlóan jó célokat követnek a rehabilitációs szolgálat továbbfolytatására, kiszélesítésére. Ehhez a jó irányhoz és alapelvhez — megerősítendő még egy személyes tapasztalatot is szeretnék hozzáfűzni. Amíg a fiam eljutott odáig, hogy mint pszichológus befejezze az egyetemet, naponta tapasztaltam, milyen rengeteg közlekedési és egyéb nehézséggel, akadállyal kell megküzdenie. Mert a fiam sem tud járni. Mint a megrokkantakért dolgozó nemzetközi szervezet képviselője és mint szülő is mondom: nem szabad egészségében maradandóan károsodott gyermekünkhöz sem úgy ragaszkodnunk, hogy magunkhoz láncoljuk. Hanem engedni, és főleg biztatni, segíteni kell, hogy testileg-szellemileg edzetté válva beilleszkedjen a társadalomba, hogy a családtól függetlenül, amennyire lehet, önállóan is jól meg tudja állni a helyét. Csak így válhat elégedettebb, teljesebb emberré. Csákváry Margit Fóti évek „A történet ismert. Szüleim elváltak, a bíróság az édesapámnak ítélt, de atyám ivott, még arra se jutott ideje, hogy tisztességesen megverjen. Ezt fájlalta is. Különben nem igen törődött velem. Iskolába se jártam. Az iskola és a ház lakói felfigyeltek, rám. Feljegyzést írtak a tanácshoz. Néhány hónap múlva állami gondozásba vettek. Nemsokára Fálra kerültem. Rég volt. Azóta megházasodtam, szakmát tanultam. Már lakásom is van. Sőt, egy kislányom is. Most kocsira gyűjtök. A esti gimnáziumba járok, igaz, még csak elsőbe. Hogy idáig eljutottam, sőt, hogy egyáltalán elértem valamit az életben, azt Fótnak köszönhetem... Néha ellátogatok az intézetbe. Bár ismerőst már csak a tanárok, nevelők között találhatok, vagy néha összeakadok valakivel a régiek közül, aki szintén látogatóba jött.. Egy levelet idéztünk a sok közül amelyeket Fótra visz a posta. A Fóti Gyermekváros igazgatója, Barna Lajos segítségével elevenítjük fel a „helyi történelem” adatait. A háború után az állam megfelelő helyet keresett, ahol a nagy számban magára maradt kóborló gyereket el lehet helyezni. Huszonnyolcezer gyerek csavargott az országban. Az egész társadalom összefogott akkoriban, hogy valamilyen módon gondoskodhassanak róluk. Több helység neve is felmerült. — Fót látszott a legalkalmasabbnak. Rövidesen örömmel olvashattuk: a Minisztertanács úgy döntött, hogy létrehozzák Fóton a gyermekvárost. A társadalom szinte minden rétege adott segítséget az építéshez. Most vagyunk húszéveseik. A fóti gyermekvárosnak különös légköre van. Az igazgató ennek a légkörnek a kialakulásáról, nevelési tapasztalatairól írta több száz oldalas disszertációját. — Fóton alapvető nevelési elvünk a munka megszerettetése. Senkinek sem kötelező dolgozni, sőt, ha valakinek nincs kedve hozzá, akkor nem is engedik a munka közelébe. Elvégzik a feladatot mások, mondván: „Te csak ülj, majd mi dolgozunk helyetted”. Az ilyen módon büntetett gyerek hamarosan maga kéri, hogy jutalomból dolgozhasson. — A gyerekvárosban igyekeztünk megteremteni a sokoldalú képzés feltételeit. Nemcsak különböző művészeti szakkörök vannak, ahová tanulóink bármikor elmehetnek, hanem rendszeres sportolásra is nyílik lehetőség. A fiatalok sokfajta szakmát megismerhetnek. Van szakmunkásképző intézetünk, szakközépiskolánk. Az ezerlakosú gyermekváros igazgatása, a pedagógusok irányítása, a gazdasági-szerve- szési teendők ellátása nem kevés munkát követel az igazgatótól. — Én sem foglalkozhatom mindig mindennel, mindig csak azzal, ami a legfontosabbnak tűnik, amivel bármely családfő is törődne. A pedagógusok kiválasztása például rendszerint az én feladatom. Csak olyat veszünk fel, aki hosszabb időt akar nálunk eltölteni. Megnézzük azt is , akármilyen meszsze is kell utazni —, hogy a hozzánk kívánkozó pedagógus munkáját mi jellemzi falujában, városában. Oda kell látogatni minden esetben. Körülnézni, kérdezősködni, megtudni: szeretik-e, hagyott-e maga után valamilyen pedagógiai eredményt. Az intézetekben nevelkedő gyerekekre általában rányomja bélyegét az ingerszegény környezet, hiszen kevesebbet foglalkoznak velük, mintha családban nőnének fel. És Fóton? — Nem kényeztetünk senkit. Mégis úgy gondolom, viszonylag boldognak érzik magukat. A nagyobbak úgy bánnak a kicsikkel, annyi időt fordítanak rájuk, úgy beszélgetnek, játszanak velük, mintha testvérek lennének. Létrejön egy sajátságos közösség, ami nem pótolja ugyan a hagyományos családot, de hasonlít rá. Sokan 10—15 évet töltenek a gyermekvárosban. Kialakul életformájuk, ugyanazok az emberek, tanárok veszik őket körül. Tizennyolc éves korukban mégis önálló életet kell kezdeniük. — 1961 óta évente 70—80-an hagyják el intézetünket A tőlünk elmenőknek a munkához való viszonya jó. A túlnyomó többség megtalálja helyét az életben. Neveltjeinket segítjük, hogy olyan munkahelyre kerüljenek, ahol belátható időn belül lakást is kaphatnak. És akkor nemcsak ők látogatnak haza, hanem mi is meglátogatjuk őket új otthonukban, megismerkedünk új családjukkal. Megnézhetjük, hogyan nevelik gyermekeiket. Ellenőrizhetjük, mi jól neveltük-e őket? (láng) Jutalomból dolgozni Magyar Nemzet Az egészségügyi tárca képviselői a rádió mikrofonja előtt Április 28-án 17 órától dr. Schultheisz Ernát miniszteré, dr. Zsögön Éva államtitkáré és az egészségügyi tárca miniszterhelyetteseié a rádió mikrofonja válaszolnak a hallgatóktól érkezett egészségügyi kérdésekre. A rádió 80 perces fóruménak előzménye a 14 adást felölelő, Az egészségügy frontjain című műsorsorozat volt. Az adásokban elhangzottak többek között a születéstől az öregkorig felvetődő egészségügyi problémák, szó esett az orvosi hálózat eredményeiről és hiányosságairól, a gyógyszerek helyes alkalmazásáról, az orvosok és gyógyszerészek képzéséről, a kórházak ellátottságáról, s az egészségügyi beruházások nehézségeiről. Bács-Kiskun megyei műszaki hetek Az MTESZ és több más szerv május 3. és 25. között tizenkettedszer rendez megyei műszaki heteket Bács-Kiskunban. A rendezvénysorozatot a II. országos automatizálási-oktatási konferencia háromnapos programja vezeti majd be, a kecskeméti Tudomány és Technika Házában. Az Országos Természetvédelmi Hivatal, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatósága és az Országos Erdészeti Egyesület május 23 —25. között nemzetközi természetvédelmi szimpoziont rendez Kecskeméten. Ezen a KGST-tagállamok természetvédelmi intézményeinek képviselői vesznek majd részt Bulgáriai tavasz A cseresznyeövezet A rilai hegyek hófödte csúcsai ide látszanak a völgybe, ahol a cseresznyefák ezrei állnak glédában a teraszokon és kapaszkodnak fel a hegyoldalra. Küsztendil város valóságos cseresznyeövezet közepén fekszik, vagyis ilyenkor tavasz idején egy nagy virágerdőben. •• Ösztönzés A tájtól megigézve, csendben szemlélődünk egy magaslaton, ahonnan csaknem egészen befoghatja a tekintetünk azt a nagy területet, amelyen az agráripari komplexum egyik gyümölcstermelő vállalata működik. Iván Antov főagronómus hűvös tárgyilagossággal adatokat sorol: az övezetben 2800 hektáron termelnek cseresznyét és az ő gazdaságuknak négyezer tonna a terve. Jó a virágok kötése, de ez láthatóan egyáltalán nem jelent akkora örömet az itteni szakembereknek, hogy eltüntetné homlokukról azt a gondfelhőt, amely a munkaigényes cseresznyeszedés közeledtére került oda. A falusi fiatalok túlnyomó többsége errefelé is a városokban keres magának munkát, a mezőgazdaságban maradó idősebbek pedig nemigen tudják vállalni a fa- és létramászást. — Tavaly már próbálkoztunk egy módszerrel, éppen a magyar tapasztalatok alapján — mondja a főagronómus. — A városi munkások és alkalmazottak között kihirdettük, hogy aki szedést vállal, az megkapja a termés 25 százalékát, illetve annak az árát. A Hazafias Front szervezetei is támogatták az akciót és így elértük, hogy alig maradt cseresznye a fán. Igaz, a napi 10 —12 levés keresetnek is (mintegy 200—220 forint) megvolt az ösztönző hatása. Alma Tiszta hegyi vizet szállító folyócska két partján ezerhektáros táblákat alkotnak az egy-két éves almatelepítések. Felettük permetező helikopterek köröznek. Holland és olasz módszer szerint sűrű telepítést alkalmaztak az úgynevezett M—9-es alanyra oltott fajtáknál. A körzetben most ezek a táblák állnak az érdeklődés középpontjában. A kis fák a második-harmadik évben már teremnek, de az élettartamuk nem több 14—16 évnél. Az ötödik esztendőtől adják a maximális termést. Nagy előnyük, hogy a mínusz 15 fokos tartós hideget is kibírják és mivel törpék, az almaszedéshez nincs szükség létrára. Az almásokat esőztető módszerrel öntözik, a csövek némelyik táblán a föld felett, másutt a föld alatt húzódnak alágpiac változó igényeihez, mert 12—15 év alatt, ha szükséges, lecserélhetjük a fajtákat A vidék mezőgazdaságának legfőbb terméke mégis a dohány, ez adja a termelési érték 60 százalékát A nemesitői munka eredményeként egyre több aromás fajtát termelnek. Az elmúlt esztendőkben a mesterséges szárítók, érlelők bevezetésével növelték ugyan a termelékenységet, de a minőség kimutathatóan romlott ezért most a feldolgozás korszerűsítésének más útjait keresik. Egyelőre marad a hagyományos szárítás, érlelés, a favázas nylonsátrak alatt. Népfrontdelegációnk látott még néhány száz hektár őszibarackot körtét, meggyet és itt-ott szőlőtáblákat is. Megfigyelhettük: nemcsak a gyümölcsösöket és a dohányföldeket öntözik, hanem a legelőik nagy részét is. — Ha a külföldi piacokon jó üzleteket akarunk kötni, akkor a minőségre nagyon kell ügyelnünk — mondja Iván Antov. — Nem elegendő a gyümölcsnél, a szőlőnél az a két-három hetes előny, amenynyivel korábban tudunk a piacon megjelenni. A legjobb korban levő ,almáskertjeinkben könnyűszerrel el tudnánk érni akár 30—32 mázsás hektáronkénti termést is. A tapasztalat azonban az, hogy 20—25 mázsa felett már romlik a minőség, apróbb és ízetlenebb lesz a termés. Ezt mindig szem előtt tartjuk a munkánkban, nem élünk a mennyiség bűvöletében. Erdő A hallott termelési adatok más vonatkozásban is mutatósak, a nagyüzemi gazdálkodáshoz illőek. Valószínűleg szerepe van ebben annak a ténynek is, hogy a megye 24 termelőszövetkezetét és állami gazdaságát két agráripari egyesülés fogja össze és koncentráltan valósítják meg a fejlesztéseket, a gazdaságok kiszolgálását eszközökkel, vegyszerekkel. Már kutatják azt is, hogy a termelő gazdaságok és a feldolgozó üzemek együttműködését hogyan lehetne szorosabbá tenni, megvalósítani közös anyagi érdekeltségüket a termelés folyamatában. Amikor a Küsztendil mellett őrt álló hegycsúcsról végigtekintünk a tájon, kísérőinktől, a Hazafias Front városi vezetőitől azt is megtudjuk: nemcsak gyümölcsfákat és dohánypalántákat ültetnek ezen a tájon. A háború óta minden tavasszal fásítási napokat tartunk, eltüntetjük a kopárosokat, új ligetekkel gazdagítjuk a városokat, a falvakat. Éppen most, március végén rendeztünk egy kis ünnepséget annak tiszteletére, hogy a három évtizede tartó erdőtelepítésben elértük az 50 ezredik hektárt. S mint arról megyei körútunk során meggyőződtünk , a kis fenyőket, tölgyeket és jegenyéket éppen olyan gondossággal és szakszerűséggel ültették el, mint az importált almafa csemetéket. Keserű Ernő Dohány — Az öntözőművek megépítése sokba kerül, de a telepítés költsége azzal együtt lényegében három és fél év alatt megtérül. Amennyire hátránya e fajtáknak a korai elöregedés, annyira előny az, hogy jobban tudunk majd az ilyen telepítésekkel alkalmazkodni a vi 5 Tetőzik a Tisza Ismét romlott a belvízhelyzet Csongrád megyében az esőzéseik nyomán átmenetileg ismét romlott a belvízhelyzet. A legtöbb csapadék a természeti csapásoktól különösen sújtott torontáli térségben: Kiszombor, Tiszasziget, Deszk, Kübekháza körzetében, valamint Makó és Földeák határában hullott. Újból megjelentek az összefüggő „belvíztavak" a földeken, késleltetve az időszerű mezőgazdasági munkákat. Az Alsó-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság a legveszélyeztetettebb torontáli térségben harmadfokú belvízvédelmi készültséget tart. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság folyamatosan éjjel-nappal üzemeltetett szivattyúinak köszönhetően tíz nap alatt megközelítően ezer hektárral csökkent a belvízzel elöntött terület nagysága. De még így is mintegy 4300 hektárnyi területet, őszi vetést, szántást, valamint a Bodrogközben rétet és legelőt borít belvíz. Mivel a Tisza és a Bodrog vízszintje magas, a belvizet gravitációs úton nem tudják visszavezetni a folyók medrébe, ezért vasárnap is harminc belvízvédelmi szivattyúállomás dolgozott a Bodrog-, valamint a Taktaközben és a Tisza dél-borsodi szakaszán. A Tiszán levonuló árhullám a folyó magyarországi alsó szakaszán tetőzik. Most már lassú ütemű apadás várható, mert csökkent a Hármas- Körös és a Maros szintje. A Hármas-Körösön a harmadfokú készültséget másodfokúra mérsékelték. A Tisza Csongrád megyei szakaszán mindaddig első fokú védekezés van érvényben, amíg a hullámterekről nem tér vissza medrébe a folyó. Annyi már bizonyos, hogy a szegedi Partfürdő május elsejére tervezett megnyitása több hetes késedelmet szenved.