Magyar Nemzet, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-26 / 96. szám

Kedd, 1977. április 25., A történelem muzsikusa Százötven éve, 1827. április 26-án halt meg az a nagy he­gedűművész, akinek vonója nyomán valóban nemzeti mu­zsikává vált a XVII. század végén kicsírázott új, magyar zenei stílus, a verbunkos. En­nek a muzsikának nemcsak zenetörténeti jelentősége van, hanem történelmi. Mert a ver­bunkost a kor szülte, a kora­beli magyar társadalom igé­nye. Ez volt a polgárosodás korszaka. Kialakulóban van a korszerűsített magyar nemzeti nyelv, a nemzeti elkötelezett­ségű szépirodalom, színját­szás ... Ezt a folyamatot a zene is segítette. Megértéséhez nem kell magyarul tudni: szöveg nélkül is hat. Különösen al­kalmassá vált erre az a zene, amely a „Werbung”, a tobor­zás zenéjéből gyökerezett, te­hát eleve „harci” jellege volt. Szabolcsi Bence, nagy zene­tudósunk is így látja: „A ver­bunkos segít magyarrá lenni az idegen kultúrák itt élő le­­származottainak.” E zenei stílusban Bihari sze­repe a legfontosabb, ő az út­törő, aki az elődökkel szem­ben már tudatosan nyúlt a népi jellegű zenei hagyomá­nyokhoz, a kurucság dalaihoz. Nevéhez fűződik a Rákóczi­­induló is. Szerzősége ugyan vitatható, de tény, hogy az 1309-es nemesi felkelés idején Bihari játszotta a Rákóczi­­nótát, később az indulót is s az ő játéka alapján kottázták le. Bihari nem ismerte a kot­tát, mások jegyezték le 84 ere­deti dallamát. A 85.-et pedig, az „István király"-nyitányban, Beethoven örökítette meg ... Mert Bihari híre, muzsikája már túljutott az ország hatá­rain. Itthon a nemzeti repre­zentáció szerves részévé vált: országgyűlésen, koronázási ünnepségen, főhercegi fogadá­son Bihari játszott. Így hát felfigyeltek rá Bécsben is, többször meghívták oda, hang­versenyekre, udvari bálokra. Muzsikált az 1814—15-i bécsi kongresszuson, Európa uralko­dói lelkesedtek érte. Liszt Ferenc 1822-ben, 11 éves korában hallotta Biharit, s erre felnőtten így emlékezik vissza: „Amit akkor éreztünk, hasonlatos a középkor merész mágusai titokzatos szereinek hatásához. Erőt adó ital, mely ereinkben a férfiasság, bátor­ság, büszkeség, megveszteget­hetetlenség és sérthetetlenség új forrásait fakasztja fel." Széchenyi István 29 esztendő­sen a Beleznay-kertben figyel fel Biharira, s így ír róla nap­lójában: „Bihari hegedül ...ju­rátusok gyülekeznek ... Mind­ez hasonlít egy összeesküvés­hez . .. Én nyugtalanul arra gondolok: mindez csak má­mor — vagy legfeljebb álom." Bihari János dicsőséges éle­te tragédiába torkollott. Eger­ből hazajövet, 1824-ben bal karját törte. Játéka attól kezd­ve már nem a régi. Másodprí­más lett a saját zenekarában — aztán lassan elfelejtették. Elhagyatva halt meg egy fe­rencvárosi házban, amelyet később emléktáblával jelöltek meg. Nevét utca is megörökíí­­tette Pesten. De munkásságá­nak emlékezete rejtetten is él: része a magyar kultúrtörté­netnek. R. Gy. I. Bihari János Önálló exportjog Növeli külföldi szállításait a Jászberényi Hűtőgépgyár Újabb termékeinek külföldi értékesítésére kapott önálló exportjogot a Jászberényi Hű­tőgépgyár, .A tőkés országokba irányuló Bosch—Lehel háztar­tási hűtőszekrények, továbbá a saját gyártmányú klímabe­rendezések és „Tyler” rendsze­rű áruházi bútorok közvetlen exportértékesítését az egész világpiacon a vállalat bonyo­lítja le. Az önálló exportjog ered­ményeként az idén 17 száza­lékkal növelik a külföldi szál­lításokat. Az önálló exportér­tékesítés együttesen 13,5 mil­lió dollár bevételt jelent a népgazdaságnak, kétmillió dol­lárral többet a múlt évinél. Robbanással fenyeget a tengeri olajkút Az Északi-tengeri Ekofisk olajmező úszó fúrótornyán dol­gozó munkások éppen a várat­lan olaj­kitöréseket megakadá­lyozó szerkezetet szerelték a tornyon, amikor — szombatra virradóra — egy nagy erejű iszapkitörés elsöpörte az egész szerkezetet — közölte a veszé­lyes következményekkel fenye­­gető balesetről a Phillips olaj­­társaság. Mint már jelentettük, az olajmező tűzoltóhajói ten­gervizet permeteztek a to­ronyra, hogy csökkentsék a tűzveszélyt, mindaddig, amíg a 112 főnyi személyzetet sikerült biztonságosan elszállítani. A kútból percenként csaknem há­rom tonna kőolaj ömlik a ten­gerbe. Az olajfolt kiterjedését ötszáz négyzetkilométerre be­csülik. Az Északi-tenger menti or­szágokban mind nagyobb ria­dalmat kelt, hogy az olaj­folt partközelbe juthat. Terjedésé­nek meggátlására norvég szak­értők néhány kilométer hosszú cölöpgát létesítését tervezik, míg a Phillips olajtársaság egy úgynevezett leszívóhajó bevetésére készül. Angol szak­értők ugyanakkor csak vegyi oldóanyag f­elhasználásától várnak megfelelő eredményt. A norvég kormány azonban az oldóanyag permetezését csak a kitörés közvetlen környékén engedélyezi, mivel annak egy korábbi alkalmazása során a tenger élővilágában körülbelül ugyanannyi kár keletkezett, mint amennyit maga az olaj­szennyeződés okozott. Hétfőn az olajkitörés színhe­lyére érkezett amerikai szak­értőknek az erős hullámzás miatt el kellett halasztaniuk a péntek éjjel óta ömlő olajkút megfékezésére tervezett kísér­letsorozatukat. A munkát főleg az teszi nehézzé és veszélyessé, hogy az olajjal együtt szivárgó földgáz robbanással fenyeget. Kutatófilmnapok 1977 A „Kutatófilmnapok 1977” eseményeit Budapesten a Technika Házában rendezik meg május 4—6. között. A Ma­gyar Tudományos Akadémia műszerügyi és méréstechnikai szolgálatának országos kutató­film-központja, az Optikai, Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület, valamint a Nemzet­közi Tudományos Filmegyesü­let (AICS—ISFA) magyar nemzeti bizottsága kutatófilm­szekciójának közös rendezésé­ben sorra kerülő eseményen a 230 magyar résztvevőn kívül 15 ország csakom­száz kuta­­tófilmes szakembere vesz majd részt. A háromnapos előadássoro­zaton egyebek közt szó lesz a nagy sebességű filmtechnika alkalmazásairól, különleges filmtechnikai módszerekről, a kutatást szolgáló filmekről. Délelőttönként nyilvános vetí­téseken mutatják be a leg­újabb, nagy érdeklődésre szá­mot tartó kutatófilmeket. Az érdeklődők ugyancsak láthat­ják az Encyklopaedia Cinema­­tographica (EC) biológiai, mű­szaki és néprajzi filmjeit. — A TIT budapesti szervezeté­nek pedagógiai-közművelődési szakosztálya május 3-án, kedden délután 5 órai kezdettel a Kos­suth Klubban (VEI, Múzeum u. 7.) klubestet rendez „A felnőtt­­nevelés Jugoszláviában” címmel. Előadó: dr. Mándoki Rózsa egye­temi adjunktus. Belépés díjta­lan. — A Budapesti Kertbarátok tár­sadalmi szövetsége ma délután 5-től 7 óráig szaktanácsadást szer­vez a Hazafias Népfront buda­pesti bizottságának székházában (Budapest, VI., Népköztársaság útja 125.). Ez alkalommal dr. Fekete István egyetemi tanár az öntözéssel, Kranitz Károly labo­ratóriumi vezető pedig a növény-, védelemmel kapcsolatos kérdé­sekre válaszol. (Érdeklődni lehet a 420—513-as telefonszámon is.)­­ Magyar Nemzet S­PORT Tudósítónk telex jelentése Nem értékmérő a szovjet-görög mérkőzés Moszkva, április 25. „Nem vagyok elégedett a mutatott játékkal, de az ered­ménnyel igen" — jelentette ki Szimonyan, a szovjet labda­rúgó-válogatott edzője, a Gö­rögország ellen aratott 2:0-as győzelmet követően. A játék irama és színvona­la elmaradt a várakozástól. A görög válogatott mindvégig a védekezésre rendezkedett be, időnként nyolc-kilenc játékos is a kapu előtti körzetben kí­sérelte meg feltartóztatni a megújuló rohamokat. A szov­jet csapat, amely az első perc­től kezdve fölényben volt, a két gól ellenére sem találta meg igazán a kulcsot a védő­fal feltörésére. A Pravda sportkommentátora szerint a szovjet válogatott a vártnál sokkal többet idegeskedett, s elsiette az akciók befejezését. Ez a mérkőzés azonban nem értékmérő, a hazai csapatnak nem kellett teljes tudását nyújtania. A szovjet együttes két motorja Konykov és Bur­­jak volt, mindketten a Kijevi Dinamó játékosai. Blohin, no­ha megmozdulásai ezúttal is igen veszélyesek voltak, a mérkőzésen kevesebbet vál­lalt a megszokottnál. A görög védelmet elsősorban a szög­letrúgásokkor hozták zavarba. Különösen Burjak bal oldal­ról élesen belőtt szögletrúgá­sai jelentettek veszélyt. Ebből esett az első gól is a 26. perc­ben. Konstantinu kapus elvé­tette az ötös magasságába be­lőtt labdát, Minajev lövését a gólvonalon még az egyik védő hárította, de a kipattanó lab­dát Konykov védhetetlenül fejelte a kapuba. A második félidő 20. perce táján történt újabb említésre méltó esemény. Ismét Burjak szöglete okozott zavart, Blo­hin lőtte rá a labdát a kava­rodásban, s a nézők már gólt kiáltottak, de a földön fekvő görög kapusban elakadt a lab­da. A végeredményt a 77. perc­ben állították be, a középcsa­tár Fjodorov jobbszélről adott be, Kiptam kapásból lőtt a há­lóba. A szombati budapesti ma­gyar—szovjet találkozóra való tekintettel érdemes felhívni a figyelmet néhány mozzanatra. A szovjet csapatban öt kijevi játékos kapott helyet, sőt né­hány perccel a befejezés előtt Onyiscsenkóval számuk hatra növekedett. Ez egyben meg is határozta a csapat játékfelfo­gását. Konykov csakúgy, mint a középpályás Troskin igen sokat ment előre a táma­dások építésére, sőt befejezé­sére is. A támadások nagy ré­szét a jobb oldalon Konykov, Burjak és Blohin (pedig a bal­szélső mezét hordja) vezette fel. Fjodorov és Minajev a gö­rög térfél közepe táján kapcso­lódott be az akcióba. Kipiani, az egyik előretolt ék, ügyes testcseleivel könnyen csinál magának helyet, ő közismerten nagy lövő, csakúgy, mint Mi­najev és Fjodorov. A viszony­lag lanyha iramú, egy térfélen zajló mérkőzés persze nem ad­hatott reális képet a szovjet válogatott tudásáról, sem tak­tikájáról. Noha a vereség hangulatá­ban fogalmazódtak meg a gö­rög edző, Petropulosz szavai, figyelmeztetésként érdemes megemlíteni, hogy véleménye szerint a szovjet válogatott erősebbnek látszik a magyar tizenegynél. L. Gy. szerint a szovjet csapat vasár­napi játékán még érződött az a letörtség, ami a Kijevi Dina­mó játékosait — Burjakot, Troskint, Konykovot, Biohint — érte a bajnokcsapatok Euró­pa Kupájából való kieséssel. — Budapesten van remé­nyünk a győzelemre. Ha meg tudjuk ismételni a lengyelek és a csehszlovákok elleni játé­kot, akkor sikeresen szerepel­hetünk. A szovjet csapat sajá­tos stílusban játszó, nehéz, felkészült ellenfél, de nem le­győzhetetlen. A magyar labdarúgók Tatán nézték végig a szovjet—görög mérkőzés tévé-összefoglalóját. Persze ebből a néhány perc­ből nem vonhattak le mély­­ következtetéseket, de így is az­­ a vélemény alakult ki, hogy a görögök védekező játéka miatt a szovjet együttes nem tudta kibontakoztatni tudását. Csu­pán az volt kérdéses, hogy hány góllal győz a hazai csa­pat. A magyar játékosoknak Burjak teljesítménye tetszett a legjobban. Hétfőn Baróti Lajos szövet­ségi kapitány is megjelent már Tatán és átvette Kovács Ferenctől a magyar válogatott felkészülésének irányítását. Szó esett a szombati bajnoki rangadókról is. Baróti megle­hetősen rosszallva vette tudo­másul, hogy a ferencvárosi játékosok könnyen megadták magukat, nem volt bennük annyi harckészség és akarat­erő, mint máskor. Baróti di­csérte a Vasas játékosait, az újpestiek közül pedig Nagy­­Lászlót és Tóth Józsefet. Fazek­i­kast viszont nem ... Tatán a tévé előtt Baróti véleménye Baróti Lajos szövetségi ka­pitány, aki végignézte a világ­­bajnoki selejtező mérkőzést, így összegezte véleményét Pék Miklósnak, az MTI moszkvai tudósítójának: " A görög válogatott nem késztette nagyottó erőfeszítés­re a szovjet csapatot. A ven­dégek védekezésre álltak be, elöl általában csak két csatá­ruk tartózkodott, arra töre­kedtek, hogy ne kapjanak sok gólt. Végig nagy mezőfölény­ben volt a szovjet együttes. Kiemelkedő formában levő szovjet játékost nem láttam, de biztos vagyok benne, hogy Budapesten sokkal jobb telje­sítményt fognak nyújtani, s valószínűleg nem ebben az összeállításban. Véleményem Még nem lejárt a Beckenbauer-ü­gy Továbbra is élénk a nemzet­közi visszhangja Franz Bec­­kenbauer távozási tervének. A DPA hétfői déli jelentése sze­rint viszont még semmi sincs lezárva.­­ A hírügynökség amerikai tudósítója beszélge­tést folytatott a Cosmos elnö­kével, Clay Toye-jal. Ő ezeket mondta: — Egyszerűen túl sokat be­szélnek, semmi sincs aláírva! Beckenbauerral nem is álla­ ,­podtunk meg véglegesen. Csak utána tárgyalhatunk a nyugat­német szövetséggel. A New York Times interjút közöl a Cosmosban szereplő egykori olasz játékosokkal, Giorgio Chinagliával, aki Pelé mellett az amerikai csapat má­sodik sztárja. „Mit hoz egyál­talán Beckenbauer nekünk? Kétségtelen, nagy játékos, de több nézőt jelent-e? Szerintem nem! Talán, ha túrákra me­gyünk, de itt? ... Én itt élek és nem a holdon. Cruyff például többet jelentene a Cosmosnak, mert ő gólokat lő, s a közön­ségnek az kell.” Tart a szovjet kardvívók fölénye A CSZKA Moszkva révén szovjet győzelem született a Budapesten rendezett Európa Kupa tornán, vasárnap pedig a szovjet Szigyak nyerte meg a Hungária Kupát, Marót és Krovopuskov előtt. Gedőtvári lett a 4., a két éve Budapesten világbajnokságot nyert Nazsi­­mov az ötödik. Tovább tart tehát a szovjet kardvívók fö­lénye, ezt nemcsak a buda­pesti verseny jelzi, hanem az is, hogy legutóbb a bécsi ju­nior világbajnokságon az első három helyet a szovjet kardo­­zók foglalták el. — Miben jobbak a szovjet kardozók? — kérdezte az MTI munkatársa Tábor Istvántól, a Magyar Vívó Szövetség főtit­kárától. A válasz: — Elöljáróban azt szeretném hangsúlyozni, hogy például a CSZKA—Vasas találkozón nem volt akkora a különbség a két csapat vívói között, mint amit az eredmény mutat. Ha­sonló példákat tudnék fölso­rolni az egyéni viadalról is. Az az igazság, hogy a szovjet kar­dozók jobban kihozzák a tu­dásukat, mint a mieink, jobb versenyzők. Idegekkel is job­ban bírják a kemény csatákat, erőteljesebb a koncentráció­juk, s nem tapasztalhatók olyan hullámzások a teljesít­ményükben, mint például a magyarokéban. Azt hiszem, senki sem vitatja, hogy Marót Péter­ is rendelkezik olyan ké­pességekkel, mint például a szovjet kardozók — ezt egyéb­ként a Szigyak elleni 5:1-es győzelme is igazolja —, folya­matosan azonban mégsem tud úgy szerepelni, mint a nagy vetélytársak. — Adódik a kérdés: mit kellene tenni a hátrány beho­zására ? — A válasz egyszerű is le­hetne: jobban kell versenyez­ni. De ha nem rendelkezünk ilyen adottságokkal, akkor jobban kellene vívni, mint a szovjet versenyzők. Ezzel a módszerrel is sikerülhet felül­kerekednünk ... SPORTN­A­PLÓ ♦ Labdarúgó NB I: Pécsi MSC— MAC-DAC 3:0, Izzó—Kossuth KFSE 1:0. Miután a Szolnoki MÁV 3:0-ra kikapott Debrecen­ben, tovább nőtt az élen álló két csapat előnye. A PMSC-nek 45, az Izzónak 40, az utánuk követ­kező Szolnoki MÁV-nak 36 pont­ja van. További eredményen: Volán—Vápos óta 0:1, Eger—BVSC 0:3, Fűzfő—Komló 2:2, Ózd— Oroszlány 2:3. Budafok—Székes­fehérvári MÁV 5:1 (Esterházy, az FTC jövendő játékosa 4 gólt rú­gott), Szekszárd—Ganz-MÁVAG 1:1, Szolnoki MTE—Nagykanizsa 6:1. Budapest kosárlabda-válogatott­ja a szófiai tornán Párizs csapa­tától 94,97 pontos vereséget szen­vedett. Vízilabda-bajnokság: Vasas— Szolnok 8:3, Izzó—Szeged 4:1, FTC —BVSC 6:4, V. Dózsai—Bp. Hon­véd 6:5, Szentes—Eger 7:5, OSC— Bp Spartacus 3:2. Két forduló után már csak a Vasas, Szentes és az OSC áll pontveszteség nél­kül. Baczakó 340 kilóval első lett középsúlyban a súlyemelők bul­gáriai Duna Kupa versenyén. Fél­nehézsúlyban Rehus-Uzor 330 kilóval a 2. helyre került, ne­hézsúlyban Végi a 4. helyen vég­zett. ólomsúlyban Szalay szakí­tásban 205 kilóval magyar re­kordot állított fel és 355 kg-mal megszerezte a második helyet. Magyarország tőrválogatottja győzelem nélkül 4. lett a római Gaudini Kupa csapatversenyben. Az olaszok 3, a franciák 2, a románok egy győzelemmel vé­geztek. A csehszlovák Hert Rejkjavík­ban a sakkvilágbajnok­i negyed­döntő után 500 játszmás szimul­tánt vívott, 447 mérkőzést meg­nyert, tízet elvesztett, 63 játszma döntetlenre végződött. A szimul­tán több mint 24 órán át tartott. Soha sakkozó még nem vívott egyszerre ennyi játszmát. Franciaország labdarúgó-váloga­tottja barátságos mérkőzésen Genfben 4:0 arányban győzött Svájc ellen. A magyar párbaj­tőr-válogatott Trauerbischofsheimben a hét nemzet csapatversenyén minimá­lis arányban került a 2. helyre. Az NSZK és Magyarország együt­tese egyaránt 5 győzelmet ara­tott, az egyéni győzelmek száma is megegyezett és végül a kapott találatok száma, döntött az NSZK javára. Nem vol 13 -1­1 találatos szel­vény a totón, az egyetlen 13 ta­lál­a­tos szelvény tulajdonosa 1 453 632 forintot nyert. A 12 ta­­lálatos szelvények 9 057, a 11 ta­­lálatosak 509, a tíztalálatosaik 100 forintot érnek. A telitalálat: 2, x, 1, X, 1, X, 2, 2, 2, 1, 1, X, 2 + X. A kanadaiak keserű órái A bécsi jégkorong-világbajnok­ságon: Szovjetunió—Kanada 11:1, Csehszlovákia—Románia 13:1, Svédország—Finnország 5:1, Egye­sült Államok—NSZK 3:3. „A kanadaiak akasztása” — „A kanadaiak keserű órái” — „Szov­jet lecke — kanadai tanulóknak” — ezekkel a címekkel kommen­tálták a hétfői osztrák lapok a Szovjetunió—Kanada jégkorong­­világbajnoki-mérkőzést. A mérkőzés utáni sajtókonfe­rencián Alan Eagleson, a kana­daiak vezetője arról panaszko­dott, hogy a Stanley Kupa miatt képtelenek voltak legjobbjaikat magukkal hozni.­­ Azt pedig látnunk kell — mondta —, hogy a szovjetek el­len második garnitúránknak sem­­mi esélye nincs. Ez a szovjet gárda az utóbbi évek legérettebb csapata, meglátszik, hogy az öregek ismét helyet kaptak. Ja­­kusevet, Mihajlovot, Petrovot, Malcevet ugyanis nem lehet könnyen pótolni. Virágos sarok A kontyvirág A gyöngyvirág nyílása idején, néha már előbb is vagy pedig ke­véssel utána különös virág jelenik meg a korosabb lombos erdők, fő­képpen a bükkösök nyirkosabb talaján. Hosszúkás, húsos, szárú, megnyúlt szívalakú, vagy megna­gyított nyílhegy formájú, néha keskeny fehér csíkkal szegélyezett, olykor barna vagy lilás színű fol­tokkal pettyegetett levelek közül kiemelkedik a levéltelen virágszár, rajta az élénkzöld virágburok, amely tölcsér módjára veszi körül az érdekes buzogányvirágzatot. Kontyvirágnak nevezik a különös növényt, talán azért, mert burká­ból úgy mered le a virágzat, mint egykoron sok helyen a falusi kis­leányok fejebúbján a konfog. A nö­vény tudományos neve: árum. A nép körében nemcsak nálunk, de külföldön is a növény tudományos nevét a bibliai Áronnal hozták kapcsolatba, ezért nevezték Aron­­gyökérnek vagy -vesszőnek, illetve -szakállnak. Különös növényünket sok vidé­künkön a levelek formája alapján borjúlábfűnek, régebben igénybe­vett gyógyító ereje folytán süly­­fűnek, néhol pedig vadkukoricá­nak is nevezik, mert a buzogány­virágzat alsó végén fejlődik ki apró, zöld színű, gömbölyded gyü­mölcse, s ez idővel meg is piro­sodik. A szorosan egymás mel­lett ülő termésbogyók olyanok, mint egy kurtára fejlődött kukori­­cacsövön a kukoricaszemek. Régen különösen a növény tőkeszerű gu­móját használták különböző bajok ellen. Piinilla római természetrajz­­író, aki időszámításunk első száza­dában, mégpedig 79-ben, a Vezúv borzalmas, Pompeji, Herculaneum és Stabie városokat elpusztító ki­törésekor vesztette életét, termé­szetrajzában azt írta, hogy a ful­ladozó emberek úgy gyógyítják magukat, hogy a növény megszárí­tott gumóját porrá törik, azt a liszt közé keverik, kenyeret sütnek be­lőle és ezt eszik. A magyar füvé­­szek közöl Csapó József, Debre­cen városának fizikusa 1775-ben megjelent „Cgj füves és virágos magyar kert” című könyvében azt jegyezte fel a növényről, hogy „köszvényt oszlat, ki a gyökereket porrá töri, levelei tisztítják a se­beket is”, de megjegyezte, hogy a „zöld füvet és nyers gyökeret nem kell bevenni, mert mérges lé­­vén, halált okoz”. A növény gumójában levő, de közelebbről még nem ismert mér­ges és csípős anyag, az úgyne­vezett arom­, amely a bőrön Or­bánéhoz hasonló gyulladást, bel­sőleg pedig nyálfolyást, szájgyul­ladást, görcsöt, a szívműködésben zavarokat idézhet elő, a szárításnál tönkremegy, amit már régebben, a nagy ínségek idején is felismer­tek az erdei emberek, sőt Par­­mentier, a burgonya franciaorszá­gi meghonosítója is felhívta a fi­gyelmet, hogy a „gouet”, — ez a növény francia neve — mivel gu­mója sok keményítőt tartalmaz, megfelelően kiszárítva éhínség idején tápláléknak felhasználható, főzeléknek készíthető vagy lepény süthető belőle. A néphit szerint a bűbájosság növénye is volt a kon­tyosfű. Idevonatkozóan egyik sze­­lídebb felhasználási módja az volt, hogy a leány, ha táncba készült, kevéske kontyvirágot rejtett a ci­pőjébe, ezzel a mondókával: „la­pulj meg kontyosfű cipellőm he­gyében, én legyek a táncban min­denki kegyében” és, ha ezt tette, sohasem „árult petrezselymet”. De, ha többet tett a virágból, mint kellett volna, a növény szörnyű bosszút állt rajta, annyira kisebe­sedett a lába, hogy soha sem tu­dott többé reá cipőt húzni. A kontyvirág, az áram és a ró­la elnevezett család valamennyi nemzetsége, s ezek virágzatának szerkezete élettani szempontból is rendkívül érdekes. Már Lamarck, francia természettudós a xvI. század második felében megfigyel­te, hogy az áram virága kinyílá­sa után jelentékenyen felmeleg­szik „belázasodik”, s ez a láz ad­dig tart, amíg a virág be nem po­­rozódik. Kísérletezések során meg­állapították, hogy, ha a virágot letakarják, a burok mélyén a hőmérséklet 51 C-fok fölé is emel­kedik. Ilyen felmelegedés más vi­rágoknál sem ismeretlen. Az áram virágzatának csodálatos a szer­kezete. Minden természetjáró tudja, hogy a növény akkor virágzik, amikor az éjszakák még hűvösek. A hideg elől a virágzat csalogató és „dögszagú” burkában keres menedéket nagy számú apró és fázékony rovar. K­önyen juthatnak a burokba, de kijönni nem tudnak belőle, mert a burok összeszűkü­lésénél lefelé álló szőrök vannak, s ezek miatt nem hagyhatják el melengető helyiségüket. Ebben a börtönszerű melegedőben, ahol táplálékot is találnak, össze-vissza mászkálnak, a magukkal hozott virágport hozzákenik az érett bi­békhez, de ott bent is virágport szednek magukra, s mikor mind­ez megtörtént, a melegedő kihűl, a lefelé álló, merev szőrök is el­­fonnyadnak, s a rovarok szabaddá válnak. Teljesítették feladatukat. A növény termőre fordul. A különös virágú növényt egy­­időben cserépben is nevelték és hajtatták is, de így nem vált be, mert, bár elég díszes, szaga ellen­ben kellemetlen. A kertben gyep­­vagy pázsitdísznek még a mi er­dőinkben is honos Árum m­acula­­tum, a mocskos kontyvirág is díszes lehet. Ennél szebb és tet­szetősebb a selymes fényű, sötét­­bíborvörös burkolatú Árum Pa­­laestinum, amelyet a kertészek Árum sanctum-nak, azaz szent kontyvirágnak is neveznek, de újabban „gyászballa” néven hoz­zák a forgalomba. Hajtatásra ez a legalkalmasabb. A hajtatott nö­vény tőkéjét az elvirágzás után ki kell szedni a földből és az őszi elültetésig száraz helyen tartani. A kertben nevelt növényt két-há­­rom évenként kell átültetni. Aki kedveli a különös növényeket, a kontyvirágban nem csalódik, mert kertje olyan növénnyel bővült amely tavasszal virágzik. N.-N. M. 1 — Amatőr fotósok és filmesek figyelmébe ajánljuk! Fényképezői gépek, filmvetítők és tartozékaik kiállítása a japán YASHIDA cég rendezésében április 28-ig az OFOTERT Bemutatótermében, Bp. VTL, Astoóth u. 15. szám alatt. Nyitva: naponta 13.00 óráig* Csak 3 napig. 8

Next