Magyar Nemzet, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan, testvéri barátsága! Vezető-utánpótlás Eredeti foglalkozása: munkás Négy-öt évvel ezelőtt a ne­hézipari ágazatban készült egy felmérés, amelyből kitűnt: nyugdíjasos, nem megfelelő vezetők leváltása, új létesít­mények irányító posztjainak betöltése következtében 1980-ig a vezetők állományának mint­egy 45 százalékos cseréjével számolhatnak. Nem mintha hiányt szenvedtek volna jelöl­tekből és önjelöltekből. Lát­ták azonban a veszélyét an­nak, milyen nagy kár szár­mazhat nemcsak az adott vál­lalat, hanem a népgazdaság számára is, ha elhamarkodott döntések alapján, spontán mó­don történne a vezetői után­pótlás biztosítása, s nem ra­gaszkodnának szigorúan a ki­választásnál a hármas követel­ményhez. Tervszerűen A Nehézipari Minisztérium­ban dr. Hajdú Istvánnal, a személyzeti és oktatási főosz­tály vezetőjével beszélgettünk arról a munkáról, amellyel a vezetői utánpótlás tervszerű­ségét igyekeznek a tárca vál­lalatainál megteremteni.­­ A minisztérium 1974 óta kötelezve arra, hogy éves ká­dercsere és ötéves káderután­pótlási, valamint képzési terve­ket készítsen. Azóta a trösztök, a vállalatok is kidolgoznak ilyen terveket, amelyek segít­ségével körültekintőbben tud­ják megoldani a váltásokat, a vezető posztokon. Amikor megvizsgáltuk a bányászatot, kiderült, hogy az igazgatók és helyetteseik túlnyomó többsé­ge húsz-huszonnégy éve áll a poszt­ján és egy-két év múl­va eléri a nyugdíjkorhatárt. Tervszerűségre kényszerített bennünket az a körülmény is, hogy a nehéziparban valósul meg az ipari beruházások jelen­tős része és az új üzemek, vál­lalatok a vegyiparban, az olaj- és gáziparban, a bányászatban, az energiiparban évről évre sok vezető kinevezését igény­­lik.­­ — úgy véljük, gondjaikat csak nehezítette, hogy éppen abban az időben jelentkezett erőteljesebben az a társada­lompolitikai igény, hogy a munkások előtt is szélesebbre tárják a kapukat a vezetői posztokra való emelkedéshez — jegyezzük meg. — Valamivel adott csak több munkát, mert vállala­tainknál a tehetséges, igyekvő, jó vezetői képességekkel ren­delkező fizikai dolgozók to­vábbképzésére korábban is súlyt helyeztek. Az elmúlt esz­tendőkben azonban még job­ban igyekeztünk a legtehetsé­gesebbeket felszínre hozni. A hajdani módszer — hogy va­lakit a munkapad mellől helyezzenek a vezérigazgatói tisztségbe — még elvétve sem alkalmazható. Ma a tanulás, a továbbképzés lépcsőfokain minden vezetőnek végig kell haladni, önmagukért beszél­nek a következő számok: a felsőfokú oktatási intézmények esti és levelező tagozatán 704 fizikai munkás, és 725 nő, a középfokú oktatási intézmé­nyekben 8300 fizikai dolgozó és 4000 nő tanul. A kiválasztás — Mennyire vált be, hogy kiváló fiatal szakmunkásoknak egy rendelkezés lehetővé tette az egyetemre való közvetlen bekerülést? — Az első fecskék a három­éves üzemmérnöki szakon most végeztek, vagyis csak ezután lehet majd megítélni, hogyan állnak helyt a gyakor­latban. Azt azonban le lehet szögezni: sok múlik a kivá­lasztáson, azon, milyen szer­vező- és vezetőkészséggel ren­delkezik az ilyen fiatal. Most beleütközünk néhol abba a problémába, hogy az ilyen kezdő fiatal mérnök fizetése kevesebb, mint szakmunkás korában volt, mint amennyit a tanulmányi ideje alatt ka­pott. Ezt a nehézséget most sikerült valahogy áthidalni. Ehhez hasonló feladatokkal a vállalatvezetés akkor is szem­betalálja néhol magát, ami­kor valamelyik fiatal szak­munkást, fizikai dolgozót olyan­­ vezető posztra kíván állítani, — a megfelelő tanfolyamok elvégzése után —, amely nem tartozik a közvetlen termelés­irányítói kategóriába. Főleg a fiatalok nem szívesen monda­nak le a fizikai állományhoz való tartozásukról, mivel ez a státus a lakás, az üdülés, az óvodai elhelyezés és egyéb szociális juttatás tekintetében bizonyos kedvezményeket biz­tosít a pályakezdőknek, a csa­ládalapítóknak. — Mennyire reálisak a vál­lalati vezető-utánpótlási ter­vek? Az elképzeléseknél, a je­löltek kiválasztásánál nem ér­vényesülnek-e szubjektív té­nyezők? — Korábban voltak ilyen gondjaink. Egyes vállalatok például azért nem jelölték meg, hogy kire számítanak az igazgató és helyettesei, a fő­mérnök, a főkönyvelő utód­jaként, mert attól féltek, hogy a tárca elhappolja őket, és jó szakemberek nélkül marad­nak. — Talán volt is rá okuk ... — Azt mi nem titkoljuk, ha valamelyik vállalatnál, üzem­nél felhalmozódik, kialakul a szükségesnél erősebb jó veze­tői képességekkel rendelkező gárda, akkor mi onnan átirá­nyítunk. A népgazdaság érde­ke követeli ezt. Két példával támasztanám alá: ha felépül a paksi atomerőmű. Paksról, de még Tolna megyéből sem tudjuk a vezető gárdáját ösz­­szehozni. Vagy: Borsod térsé­gében olajfinomítót építünk, amelyet majd szintén ki kell „stafírozni” és ez csak az al­­ágazatban tevékenykedő veze­tő szakemberek átcsoportosí­tásával érhető el. Ha jó a vál­lalatok utánpótlási terve, a belső előreléptetés reális al a­Népgazdaságunk további gyarapodása szempontjából termékeink külföldi értékesí­tése döntő fontosságú, hiszen a legfontosabb nemzetközi összehasonlító mutató, a nem­zeti jövedelem növelésében a külkereskedelem szerepe je­lentős, tevékenysége révén jön létre csaknem 50 százaléka. Tordai Jenő külkereskedel­mi miniszterhelyettessel foly­tattunk beszélgetést a szocia­­­lista országokkal folytatott árucsere-együttműködésről. Új típusú együttműködés — Egy alkalommal új típu­súnak nevezte a KGST-tagor­­szágok együttműködésének mostani szakaszát. Miben kü­lönbözik ez az együttműködés a korábbitól — kérdeztük. — A KGST-országokkal le­bonyolított áruforgalom ada­tai vagy az összehasonlító vi­­szonyszámok mögött már nem egyszerűen csak a hagyomá­nyos értelemben vett árucsere­forgalom húzódik meg, ha­nem valamennyi megnyilvá­nulása egy tudatosan elhatáro­zott, fokozatosan elmélyülő együttműködési folyamatnak, amelyben mind döntőbb sze­repet játszanak a termelés minden területén megvalósuló kooperációs formák. Ezt közis­mert kifejezéssel gazdasági integrációnak nevezzük. Az új típusú együttműködést igen jelentősnek tartjuk. — Kaphatnánk adatokat? — A KGST-országokkal ed­dig 90 sokoldalú és 160 két­oldalú szakosítási és kooperá­ciós egyezmény kidolgozásá­ban és megvalósításában vet­tünk részt és jelenleg 150 hasonló megállapodást készí­tünk elő. A Szovjetunióval — legnagyobb kereskedelmi part­nerünkkel — a termelési együttműködés különösen nagy fejlődést ért el, tizenegy új szakosítási egyezményt hoz­tunk létre, ezek közül a leg­többet a számunkra döntő fontosságú nyersanyag-kiter­melésben.­­ Még­­ hozzátenném: a szakosítási és a kooperációs egyezmények két- és töb­b­ol­dalú áruszállítási kötelezett­ségeit a hosszú lejáratú keres­kedelmi megállapodások ter­mészetszerűleg figyelembe vet­ték. A hosszú lejáratú keres­kedelmi megállapodásokban pokon nyugszik, akkor a cse­rék, a kiemelések különösebb gondot nem okozhatnak. Feszültség — Érvényesül-e még az a gyakorlat, hogy a kiváló alko­tó szakembereket — akik azonban irányítói képességek­kel nem rendelkeznek — ve­zetői beosztásokba állítják? — Sajnos még találkozni ilyennel. Pedig sokkal célsze­rűbb lenne, ha kiemelt fize­tést adnának nekik. Néhol megfigyelhető ennek az ellen­kezője is: politikailag képzett, szakmailag kiváló, vezetésre termett embereket besorolnak például műszaki-gazdasági ta­nácsadó kategóriába. Amikor aztán szükségük lenne rájuk valamilyen, irányító poszton, nemegyszer azt tapasztalják, hogy nem kívánnak a helyük­ről elmozdulni. Anyagilag ugyanis alig kapnának többet, ha elvállalnák a lényegesen több energiát, felelősséget igénylő vezetői beosztást. — Hol tapasztalnak jelenleg feszültséget a vezető-utánpót­lásban? — A közgazdászoknál. A tárca felügyelete alá tartozó vállalatok, üzemek mindössze 890 diplomás közgazdászt fog­lalkoztatnak. Van olyan válla­latunk is, ahol egyetlen diplo­más közgazdász sem található. Ez a körülmény összefüggés­ben van azzal, hogy a gazda­sági igazgatóhelyettesek 33 szá­zaléka még mindig nem ren­delkezik a munkakörre előírt egyetemi, főiskolai végzettség­gel, előirányzott 14,9 milliárd ru­beles exportnak 22, illetve a 15,6 milliárd rubelt kitevő im­portnak több mint 11 száza­lékát már a szakosítás alapján gyártott termékek teszik ki és a szakosított termékek jelentős hányada a gépek és a beren­dezések csoportjához tartozik. •Szabaddevizás ügyletek — A szocialista országok árucsere-forgalmában a sza­baddevizás ügyletkötésekkel is találkozunk. Kedvezőek-e ezek számunkra? — Feltétlenül javunkra szól­nak, de partnereink számára is kedvezőek. Néhány példát említenék. Ilyen volt az elmúlt évben a szovjet—magyar meg­állapodás. Ennek keretében 80 ezer tonna nyersolajat vettünk a Szovjetuniótól gépipari és egyéb termékek ellenében. Je­lentős az a szabaddeviza fize­tés mellett létrejött konstruk­ció is, amely további 500 ezer tonna nyersolaj behozatalát tette lehetővé vágómarha és marhahús kivitele ellenében. — Az európai szocialista or­szágok közül — második leg­nagyobb kereskedelmi partne­rünktől — az NDK-tól bugát és csövet kaptunk azonos ér­tékű szerelési anyag ellené­ben. Harmadik legnagyobb külkereskedelmi partnerünk, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság árpát szállított kuko­rica ellenében. A konvertibi­lis valutában megvalósított áruügyletek a KGST-országok­kal félmilliárd dollárt tettek ki. Erre az elszámolási mód­ra nem utolsósorban a tőkés piacokon jelentkező értékesí­tési nehézségek, a tőkés vál­ságból eredő gondok kénysze­rítik rá a szocialista orszá­gokat, de a jelenség az integ­rációs folyamat szempontjá­ból így is pozitív fejlemény­nek minősíthető. Idei tervek — Milyen feladatok hárul­nak a termelő- és a külkeres­kedelmi vállalatokra az idén? — A terv az áruforgalom­nak az 1976. évinél dinamiku­sabb fejl­dését irányozza elő. A szocialista áruforgalomban az államközi megállapodások — Csökken vagy növekszik a vezetők átlagéletkora? — Az utóbbi két évben 116 fő kinevezésére került sor tárca szinten, akiknek az át­lagéletkora 44 év volt. Ennek ellenére a minisztériumi átlag 49 év. Néhány al­ágazatunkban — alumíniumipar, kőolaj- és gázipar — a vezetőállomány fiatalítása eredményesen ha­lad. A felmentésekre nagyobb­részt nyugállományba helye­zés vagy egészségügyi okok miatt kerül sor, kisebb részben alkalmatlanság, illetve etikai normákat sértő magatartás miatt. Az nálunk a gyakorlat, mielőtt a vezető a nyugdíj­­korhatárt elérné, őszintén el­beszélgetünk vele és elmond­juk, hogy számítunk-e a mun­kájára a későbbiekben is, vagy sem. A váltás felkészítését azonban mindenképpen meg­követeljük, a vezetés folyama­tossága érdekében. A vállala­tok az utánpótlásra általában „kétlépcsős” terveket készíte­nek: az első lépcsőbe tartoz­nak azok, akik azonnal beállít­hatók, a másodikba pedig azok, akik évek múlva jöhet­nek számításba. Gyakori, hogy az első lépcső nem kerül „be­vetésre”, mert akiket felválta­nak, azok az elképzeltnél hosz­­szabb ideig képesek eredmé­nyesen dolgozni. Továbbra is tudnak újítani és mernek koc­kázatokat vállalni. Dr. Hajdú István főosztály­­vezető ezután kimutatásokat tesz elénk, amelyekből meg­állapítható: a Nehézipari Mi­nisztérium területén az 1974 óta történt vezetői cseréket, kinevezéseket 75 százalékban tervszerűen hajtották végre. S nem a véletlen műve az sem, hogy a nyilvántartó lapo­kon az eredeti foglalkozás megjelölésénél nagy százalék­ban szerepelnek az ilyen be­jegyzések: csillés, kohász, olaj­bányász ... Keserű Ernő maradéktalan teljesítése és a gazdaságos importlehetőségek maximális kihasználása a cél. — A szigorúbb minőségi követelmények betartása a termelő vállalatoknál fontos feladat. Több helyen elhang­zott:­ legyen 1977 a minőség éve, pontosabban a kifogásta­lan minőségi termékek eszten­deje. Ezt a törekvést örömmel támogatjuk, hiszen a gyárnak, népgazdaságnak érdeke, hogy a szocialista vevő igényéhez igazodva csak jó termék ke­rüljön a vásárlóhoz. Azt sze­retnénk, ha a minőségre tö­rekvés tartós folyamattá vál­na, nem maradna kampány­­feladat. A vásárló megszerzé­se, megtartása nem kevés piackutató és meggyőző mun­kát igényel, de a gyenge mi­nőségű áru miatt elvesztett piac újbóli meghódítása még nehezebb. . . Az elmúlt évben sajná­latos módon megnövekedett a technológiai fegyelem elha­nyagolásából, az alapanyagok minőségi hibájából, a szállí­tásoknál keletkezett károso­dásból származó reklamációk száma.­­ A KGST-tagországokkal folytatott árucsere-forgalmunk jövője szempontjából milyen­nek ítéli az öt célprogramban való részesedésünket, miként halad a programok kidolgozá­sa? — Igen, amint ismeretes, a KGST elmúlt évi berlini, XXX. ülésszaka öt célprogra­mot fogadott el. Ezek: az ener­gia-, a tüzelő- és nyersanyag­fajtákban jelentkező szükség­letek kielégítése; a gépgyártás két- és sokoldalú fejlesztése; az alapvető élelmiszerekből és tömegfogyasztási cikkekből az igények teljesítése; a közleke­dési kapcsolatok erősítése; a közszükségleti iparcikkek gyártásának és kölcsönös szál­lításának fejlesztése. A hatá­­r­ozat értelmében a célprog­ramok kidolgozását ebben az évben be kell fejezni, ez a döntés ránk is vonatkozik. Vig István Szocialista külkereskedelmünk fejlődése Beszélgetés Tónin­i Jenő miniszterhelyettessel Kádár János Angyalföldön Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára — Biszku Bélának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizott­ság titkárának társaságában — szombaton, május 1. előestéjén ellátogatott Angyalföldre. A vendégeket a XIII. kerületi pártbizottság székházában Ka­tona Imre, a KB tagja, a bu­dapesti pártbizottság első tit­kára és a kerületi pártbizott­ság titkárai fogadták. Kovács Károly, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára tá­jékoztatót adott Angyalföld dolgozóinak május 1-i ün­nepi felkészüléséről, az öt­éves tervben eddig elért ered­ményekről, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulója tiszteletére meghir­detett munkaverseny sikerei­ről. Kádár János ellátogatott a világpiacon is jó hírű Elzett Művekhez, ahol Dutka Antal, a pártbizottság titkára és Mol­nár Ernő vezérigazgató kö­szöntötte. A vendégek talál­koztak a vállalati párt-, gaz­dasági és társadalmi szervek vezetőivel, a dolgozók képvise­lőivel. A gyár vezetői tájékoz­tatást adtak az elmúlt eszten­dőben elért eredményekről, amelyek elismeréseként meg­kapták a vasasszakszervezet elnökségének, valamint a KGM-nek az oklevelét. Mint elmondták, a vállalatvezetés és a munkások együttes felelős­séget éreznek a XI. pártkong­resszus határozatainak helyi végrehajtásáért, az ötödik öt­éves tervben a gyár előtt álló feladatok megoldásáért, a szo­cialista munkaverseny-mozga­­lom még teljesebb kibontakoz­tatásáért. A Központi Bizottság­­első titkára ezután felkereste a munkásünnep alkalmából zászlódíszbe öltözött Kender­és Jutagyárat. Itt Németh Lászlóné, a pártbizottság tit­kára és Huszák Vilmos vezér­­igazgató köszöntötte és tájé­koztatta a vendégeket a válla­lat helyzetéről, majd végig­kalauzolta őket a munka ün­nepe alkalmából most fölava­tott új üzemrészen. A terve­zett határidő előtt két hónap­pal korábban elkészített, zöm­mel nőket foglalkoztató új üzemben modern gépsor szövi a széles, faltól falig szőnyegek alapanyagát, évente mintegy 12 millió négyzetmétert. A kor­szerű termékből az idén 100 millió, 1978-tól pedig évente mintegy 120 millió forint érté­kű műanyag szövetet gyárta­nak. A vendégek ezt követően a kiszerelő és a szál gyártó részleget, valamint a gyár régi szövödéjét is megtekintették. Kádár János mindkét gyár­ban átadta a Központi Bizott­ság üdvözletét. Elismerését fe­jezte ki a termelőmunkában elért eredményeikért és to­vábbi sok sikert kívánt az épí­­tőmunka feladatainak megol­dásához, a gyári kollektívák előtt álló tervek teljesítéséhez. Ünnepel a főváros A felvonulási téren már áll­nak a tribünök, a középületek, fontosabb állami intézmények homlokzatára felkerültek a de­korációk, üdvözlő feliratok, a főútvonalakon — három-négy emeletnyi magasságot átívelve — nagy méretű vörös és nem­zeti színű zászlókat lenget a szél. Az utcakép is jelzi: Bu­dapest május elsejére, a nem­zetközi munkásosztály nagy ünnepére készül. Az ünnepet köszöntve es­ténként ismét felragyog majd Budapest díszkivilágítása: nagy fényerejű reflektorok­kal világítják meg a központi épületeket, műemlékeket, a gellérthegyi felszabadulású emlékművet, a Tanácsköztár­saság bronzkatonáját és a Fel­vonulási téri Lenin-szobrot. Hagyomány már a május el­sejei zászlófelvonás is: az év­forduló előestéjén ünnepi kül­sőségek között, katonai tiszte­letadással vonják föl az ál­lami zászlót az Országház előtti Kossuth Lajos téren, a Magyar Népköztársaság nem­zeti lobogóját és a munkás­­mozgalom vörös zászlaját pe­dig a Gellérthegyen. Vasárnap reggel sok helyütt zenés éb­resztő lesz, majd az elmúlt évekhez hasonlóan megkezdő­dik a hagyományos ünnepi se­regszemle negyedmillió rész­vevővel. Új létesítményeket avattak fel Vácott úttörőházat avattak szombaton. A város régi mű­velődési központjának épüle­tét hárommillió forintos költ­séggel átalakították. Az új létesítményt Szűcs Istvánné, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára adta át rendeltetésé­nek. Szombaton új belgyógyászati és szemészeti pavilonnal bő­vült a kecskeméti kórház. Az intézmény fejlesztésére 16 mil­lió forintot költöttek. 48 ágyas belgyógyászati és 34 ágyas sze­mészeti osztályt alakítottak ki, s itt kapott helyet a kórházi gyógyszertár is. A Somogy megyei Balaton­­berényben a „Ki tud többet a Szovjetunióról’’ középiskolai vetélkedő győztesei elhelyez­ték a számukra alapított Gor­kij ifjúsági üdülőfalu alapkö­vét. Május elseje alkalmából megkezdte a próbaüzemet az Ercsi Cukorgyár nagy teljesít­ményű takarmánygyára. A 22 mezőgazdasági üzem és a cu­korgyár társulásával épített beruházás 42 milió forintra­­ került. Másfél millió forintos kő­séggel épült szakmunkáskén intézettel gazdagodott Csori Zalaapátiban is ünnepi es­mény volt szombaton: a kő­ségben felavatták a megye­­ falusi vízművét.

Next