Magyar Nemzet, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan, testvéri barátsága! Vezető-utánpótlás Eredeti foglalkozása: munkás Négy-öt évvel ezelőtt a nehézipari ágazatban készült egy felmérés, amelyből kitűnt: nyugdíjasos, nem megfelelő vezetők leváltása, új létesítmények irányító posztjainak betöltése következtében 1980-ig a vezetők állományának mintegy 45 százalékos cseréjével számolhatnak. Nem mintha hiányt szenvedtek volna jelöltekből és önjelöltekből. Látták azonban a veszélyét annak, milyen nagy kár származhat nemcsak az adott vállalat, hanem a népgazdaság számára is, ha elhamarkodott döntések alapján, spontán módon történne a vezetői utánpótlás biztosítása, s nem ragaszkodnának szigorúan a kiválasztásnál a hármas követelményhez. Tervszerűen A Nehézipari Minisztériumban dr. Hajdú Istvánnal, a személyzeti és oktatási főosztály vezetőjével beszélgettünk arról a munkáról, amellyel a vezetői utánpótlás tervszerűségét igyekeznek a tárca vállalatainál megteremteni. A minisztérium 1974 óta kötelezve arra, hogy éves kádercsere és ötéves káderutánpótlási, valamint képzési terveket készítsen. Azóta a trösztök, a vállalatok is kidolgoznak ilyen terveket, amelyek segítségével körültekintőbben tudják megoldani a váltásokat, a vezető posztokon. Amikor megvizsgáltuk a bányászatot, kiderült, hogy az igazgatók és helyetteseik túlnyomó többsége húsz-huszonnégy éve áll a posztján és egy-két év múlva eléri a nyugdíjkorhatárt. Tervszerűségre kényszerített bennünket az a körülmény is, hogy a nehéziparban valósul meg az ipari beruházások jelentős része és az új üzemek, vállalatok a vegyiparban, az olaj- és gáziparban, a bányászatban, az energiiparban évről évre sok vezető kinevezését igénylik. — úgy véljük, gondjaikat csak nehezítette, hogy éppen abban az időben jelentkezett erőteljesebben az a társadalompolitikai igény, hogy a munkások előtt is szélesebbre tárják a kapukat a vezetői posztokra való emelkedéshez — jegyezzük meg. — Valamivel adott csak több munkát, mert vállalatainknál a tehetséges, igyekvő, jó vezetői képességekkel rendelkező fizikai dolgozók továbbképzésére korábban is súlyt helyeztek. Az elmúlt esztendőkben azonban még jobban igyekeztünk a legtehetségesebbeket felszínre hozni. A hajdani módszer — hogy valakit a munkapad mellől helyezzenek a vezérigazgatói tisztségbe — még elvétve sem alkalmazható. Ma a tanulás, a továbbképzés lépcsőfokain minden vezetőnek végig kell haladni, önmagukért beszélnek a következő számok: a felsőfokú oktatási intézmények esti és levelező tagozatán 704 fizikai munkás, és 725 nő, a középfokú oktatási intézményekben 8300 fizikai dolgozó és 4000 nő tanul. A kiválasztás — Mennyire vált be, hogy kiváló fiatal szakmunkásoknak egy rendelkezés lehetővé tette az egyetemre való közvetlen bekerülést? — Az első fecskék a hároméves üzemmérnöki szakon most végeztek, vagyis csak ezután lehet majd megítélni, hogyan állnak helyt a gyakorlatban. Azt azonban le lehet szögezni: sok múlik a kiválasztáson, azon, milyen szervező- és vezetőkészséggel rendelkezik az ilyen fiatal. Most beleütközünk néhol abba a problémába, hogy az ilyen kezdő fiatal mérnök fizetése kevesebb, mint szakmunkás korában volt, mint amennyit a tanulmányi ideje alatt kapott. Ezt a nehézséget most sikerült valahogy áthidalni. Ehhez hasonló feladatokkal a vállalatvezetés akkor is szembetalálja néhol magát, amikor valamelyik fiatal szakmunkást, fizikai dolgozót olyan vezető posztra kíván állítani, — a megfelelő tanfolyamok elvégzése után —, amely nem tartozik a közvetlen termelésirányítói kategóriába. Főleg a fiatalok nem szívesen mondanak le a fizikai állományhoz való tartozásukról, mivel ez a státus a lakás, az üdülés, az óvodai elhelyezés és egyéb szociális juttatás tekintetében bizonyos kedvezményeket biztosít a pályakezdőknek, a családalapítóknak. — Mennyire reálisak a vállalati vezető-utánpótlási tervek? Az elképzeléseknél, a jelöltek kiválasztásánál nem érvényesülnek-e szubjektív tényezők? — Korábban voltak ilyen gondjaink. Egyes vállalatok például azért nem jelölték meg, hogy kire számítanak az igazgató és helyettesei, a főmérnök, a főkönyvelő utódjaként, mert attól féltek, hogy a tárca elhappolja őket, és jó szakemberek nélkül maradnak. — Talán volt is rá okuk ... — Azt mi nem titkoljuk, ha valamelyik vállalatnál, üzemnél felhalmozódik, kialakul a szükségesnél erősebb jó vezetői képességekkel rendelkező gárda, akkor mi onnan átirányítunk. A népgazdaság érdeke követeli ezt. Két példával támasztanám alá: ha felépül a paksi atomerőmű. Paksról, de még Tolna megyéből sem tudjuk a vezető gárdáját öszszehozni. Vagy: Borsod térségében olajfinomítót építünk, amelyet majd szintén ki kell „stafírozni” és ez csak az alágazatban tevékenykedő vezető szakemberek átcsoportosításával érhető el. Ha jó a vállalatok utánpótlási terve, a belső előreléptetés reális al aNépgazdaságunk további gyarapodása szempontjából termékeink külföldi értékesítése döntő fontosságú, hiszen a legfontosabb nemzetközi összehasonlító mutató, a nemzeti jövedelem növelésében a külkereskedelem szerepe jelentős, tevékenysége révén jön létre csaknem 50 százaléka. Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettessel folytattunk beszélgetést a szocialista országokkal folytatott árucsere-együttműködésről. Új típusú együttműködés — Egy alkalommal új típusúnak nevezte a KGST-tagországok együttműködésének mostani szakaszát. Miben különbözik ez az együttműködés a korábbitól — kérdeztük. — A KGST-országokkal lebonyolított áruforgalom adatai vagy az összehasonlító viszonyszámok mögött már nem egyszerűen csak a hagyományos értelemben vett árucsereforgalom húzódik meg, hanem valamennyi megnyilvánulása egy tudatosan elhatározott, fokozatosan elmélyülő együttműködési folyamatnak, amelyben mind döntőbb szerepet játszanak a termelés minden területén megvalósuló kooperációs formák. Ezt közismert kifejezéssel gazdasági integrációnak nevezzük. Az új típusú együttműködést igen jelentősnek tartjuk. — Kaphatnánk adatokat? — A KGST-országokkal eddig 90 sokoldalú és 160 kétoldalú szakosítási és kooperációs egyezmény kidolgozásában és megvalósításában vettünk részt és jelenleg 150 hasonló megállapodást készítünk elő. A Szovjetunióval — legnagyobb kereskedelmi partnerünkkel — a termelési együttműködés különösen nagy fejlődést ért el, tizenegy új szakosítási egyezményt hoztunk létre, ezek közül a legtöbbet a számunkra döntő fontosságú nyersanyag-kitermelésben. Még hozzátenném: a szakosítási és a kooperációs egyezmények két- és többoldalú áruszállítási kötelezettségeit a hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodások természetszerűleg figyelembe vették. A hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodásokban pokon nyugszik, akkor a cserék, a kiemelések különösebb gondot nem okozhatnak. Feszültség — Érvényesül-e még az a gyakorlat, hogy a kiváló alkotó szakembereket — akik azonban irányítói képességekkel nem rendelkeznek — vezetői beosztásokba állítják? — Sajnos még találkozni ilyennel. Pedig sokkal célszerűbb lenne, ha kiemelt fizetést adnának nekik. Néhol megfigyelhető ennek az ellenkezője is: politikailag képzett, szakmailag kiváló, vezetésre termett embereket besorolnak például műszaki-gazdasági tanácsadó kategóriába. Amikor aztán szükségük lenne rájuk valamilyen, irányító poszton, nemegyszer azt tapasztalják, hogy nem kívánnak a helyükről elmozdulni. Anyagilag ugyanis alig kapnának többet, ha elvállalnák a lényegesen több energiát, felelősséget igénylő vezetői beosztást. — Hol tapasztalnak jelenleg feszültséget a vezető-utánpótlásban? — A közgazdászoknál. A tárca felügyelete alá tartozó vállalatok, üzemek mindössze 890 diplomás közgazdászt foglalkoztatnak. Van olyan vállalatunk is, ahol egyetlen diplomás közgazdász sem található. Ez a körülmény összefüggésben van azzal, hogy a gazdasági igazgatóhelyettesek 33 százaléka még mindig nem rendelkezik a munkakörre előírt egyetemi, főiskolai végzettséggel, előirányzott 14,9 milliárd rubeles exportnak 22, illetve a 15,6 milliárd rubelt kitevő importnak több mint 11 százalékát már a szakosítás alapján gyártott termékek teszik ki és a szakosított termékek jelentős hányada a gépek és a berendezések csoportjához tartozik. •Szabaddevizás ügyletek — A szocialista országok árucsere-forgalmában a szabaddevizás ügyletkötésekkel is találkozunk. Kedvezőek-e ezek számunkra? — Feltétlenül javunkra szólnak, de partnereink számára is kedvezőek. Néhány példát említenék. Ilyen volt az elmúlt évben a szovjet—magyar megállapodás. Ennek keretében 80 ezer tonna nyersolajat vettünk a Szovjetuniótól gépipari és egyéb termékek ellenében. Jelentős az a szabaddeviza fizetés mellett létrejött konstrukció is, amely további 500 ezer tonna nyersolaj behozatalát tette lehetővé vágómarha és marhahús kivitele ellenében. — Az európai szocialista országok közül — második legnagyobb kereskedelmi partnerünktől — az NDK-tól bugát és csövet kaptunk azonos értékű szerelési anyag ellenében. Harmadik legnagyobb külkereskedelmi partnerünk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság árpát szállított kukorica ellenében. A konvertibilis valutában megvalósított áruügyletek a KGST-országokkal félmilliárd dollárt tettek ki. Erre az elszámolási módra nem utolsósorban a tőkés piacokon jelentkező értékesítési nehézségek, a tőkés válságból eredő gondok kényszerítik rá a szocialista országokat, de a jelenség az integrációs folyamat szempontjából így is pozitív fejleménynek minősíthető. Idei tervek — Milyen feladatok hárulnak a termelő- és a külkereskedelmi vállalatokra az idén? — A terv az áruforgalomnak az 1976. évinél dinamikusabb fejldését irányozza elő. A szocialista áruforgalomban az államközi megállapodások — Csökken vagy növekszik a vezetők átlagéletkora? — Az utóbbi két évben 116 fő kinevezésére került sor tárca szinten, akiknek az átlagéletkora 44 év volt. Ennek ellenére a minisztériumi átlag 49 év. Néhány alágazatunkban — alumíniumipar, kőolaj- és gázipar — a vezetőállomány fiatalítása eredményesen halad. A felmentésekre nagyobbrészt nyugállományba helyezés vagy egészségügyi okok miatt kerül sor, kisebb részben alkalmatlanság, illetve etikai normákat sértő magatartás miatt. Az nálunk a gyakorlat, mielőtt a vezető a nyugdíjkorhatárt elérné, őszintén elbeszélgetünk vele és elmondjuk, hogy számítunk-e a munkájára a későbbiekben is, vagy sem. A váltás felkészítését azonban mindenképpen megköveteljük, a vezetés folyamatossága érdekében. A vállalatok az utánpótlásra általában „kétlépcsős” terveket készítenek: az első lépcsőbe tartoznak azok, akik azonnal beállíthatók, a másodikba pedig azok, akik évek múlva jöhetnek számításba. Gyakori, hogy az első lépcső nem kerül „bevetésre”, mert akiket felváltanak, azok az elképzeltnél hoszszabb ideig képesek eredményesen dolgozni. Továbbra is tudnak újítani és mernek kockázatokat vállalni. Dr. Hajdú István főosztályvezető ezután kimutatásokat tesz elénk, amelyekből megállapítható: a Nehézipari Minisztérium területén az 1974 óta történt vezetői cseréket, kinevezéseket 75 százalékban tervszerűen hajtották végre. S nem a véletlen műve az sem, hogy a nyilvántartó lapokon az eredeti foglalkozás megjelölésénél nagy százalékban szerepelnek az ilyen bejegyzések: csillés, kohász, olajbányász ... Keserű Ernő maradéktalan teljesítése és a gazdaságos importlehetőségek maximális kihasználása a cél. — A szigorúbb minőségi követelmények betartása a termelő vállalatoknál fontos feladat. Több helyen elhangzott: legyen 1977 a minőség éve, pontosabban a kifogástalan minőségi termékek esztendeje. Ezt a törekvést örömmel támogatjuk, hiszen a gyárnak, népgazdaságnak érdeke, hogy a szocialista vevő igényéhez igazodva csak jó termék kerüljön a vásárlóhoz. Azt szeretnénk, ha a minőségre törekvés tartós folyamattá válna, nem maradna kampányfeladat. A vásárló megszerzése, megtartása nem kevés piackutató és meggyőző munkát igényel, de a gyenge minőségű áru miatt elvesztett piac újbóli meghódítása még nehezebb. . . Az elmúlt évben sajnálatos módon megnövekedett a technológiai fegyelem elhanyagolásából, az alapanyagok minőségi hibájából, a szállításoknál keletkezett károsodásból származó reklamációk száma. A KGST-tagországokkal folytatott árucsere-forgalmunk jövője szempontjából milyennek ítéli az öt célprogramban való részesedésünket, miként halad a programok kidolgozása? — Igen, amint ismeretes, a KGST elmúlt évi berlini, XXX. ülésszaka öt célprogramot fogadott el. Ezek: az energia-, a tüzelő- és nyersanyagfajtákban jelentkező szükségletek kielégítése; a gépgyártás két- és sokoldalú fejlesztése; az alapvető élelmiszerekből és tömegfogyasztási cikkekből az igények teljesítése; a közlekedési kapcsolatok erősítése; a közszükségleti iparcikkek gyártásának és kölcsönös szállításának fejlesztése. A határozat értelmében a célprogramok kidolgozását ebben az évben be kell fejezni, ez a döntés ránk is vonatkozik. Vig István Szocialista külkereskedelmünk fejlődése Beszélgetés Tónini Jenő miniszterhelyettessel Kádár János Angyalföldön Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára — Biszku Bélának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának társaságában — szombaton, május 1. előestéjén ellátogatott Angyalföldre. A vendégeket a XIII. kerületi pártbizottság székházában Katona Imre, a KB tagja, a budapesti pártbizottság első titkára és a kerületi pártbizottság titkárai fogadták. Kovács Károly, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára tájékoztatót adott Angyalföld dolgozóinak május 1-i ünnepi felkészüléséről, az ötéves tervben eddig elért eredményekről, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére meghirdetett munkaverseny sikereiről. Kádár János ellátogatott a világpiacon is jó hírű Elzett Művekhez, ahol Dutka Antal, a pártbizottság titkára és Molnár Ernő vezérigazgató köszöntötte. A vendégek találkoztak a vállalati párt-, gazdasági és társadalmi szervek vezetőivel, a dolgozók képviselőivel. A gyár vezetői tájékoztatást adtak az elmúlt esztendőben elért eredményekről, amelyek elismeréseként megkapták a vasasszakszervezet elnökségének, valamint a KGM-nek az oklevelét. Mint elmondták, a vállalatvezetés és a munkások együttes felelősséget éreznek a XI. pártkongresszus határozatainak helyi végrehajtásáért, az ötödik ötéves tervben a gyár előtt álló feladatok megoldásáért, a szocialista munkaverseny-mozgalom még teljesebb kibontakoztatásáért. A Központi Bizottságelső titkára ezután felkereste a munkásünnep alkalmából zászlódíszbe öltözött Kenderés Jutagyárat. Itt Németh Lászlóné, a pártbizottság titkára és Huszák Vilmos vezérigazgató köszöntötte és tájékoztatta a vendégeket a vállalat helyzetéről, majd végigkalauzolta őket a munka ünnepe alkalmából most fölavatott új üzemrészen. A tervezett határidő előtt két hónappal korábban elkészített, zömmel nőket foglalkoztató új üzemben modern gépsor szövi a széles, faltól falig szőnyegek alapanyagát, évente mintegy 12 millió négyzetmétert. A korszerű termékből az idén 100 millió, 1978-tól pedig évente mintegy 120 millió forint értékű műanyag szövetet gyártanak. A vendégek ezt követően a kiszerelő és a szál gyártó részleget, valamint a gyár régi szövödéjét is megtekintették. Kádár János mindkét gyárban átadta a Központi Bizottság üdvözletét. Elismerését fejezte ki a termelőmunkában elért eredményeikért és további sok sikert kívánt az építőmunka feladatainak megoldásához, a gyári kollektívák előtt álló tervek teljesítéséhez. Ünnepel a főváros A felvonulási téren már állnak a tribünök, a középületek, fontosabb állami intézmények homlokzatára felkerültek a dekorációk, üdvözlő feliratok, a főútvonalakon — három-négy emeletnyi magasságot átívelve — nagy méretű vörös és nemzeti színű zászlókat lenget a szél. Az utcakép is jelzi: Budapest május elsejére, a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepére készül. Az ünnepet köszöntve esténként ismét felragyog majd Budapest díszkivilágítása: nagy fényerejű reflektorokkal világítják meg a központi épületeket, műemlékeket, a gellérthegyi felszabadulású emlékművet, a Tanácsköztársaság bronzkatonáját és a Felvonulási téri Lenin-szobrot. Hagyomány már a május elsejei zászlófelvonás is: az évforduló előestéjén ünnepi külsőségek között, katonai tiszteletadással vonják föl az állami zászlót az Országház előtti Kossuth Lajos téren, a Magyar Népköztársaság nemzeti lobogóját és a munkásmozgalom vörös zászlaját pedig a Gellérthegyen. Vasárnap reggel sok helyütt zenés ébresztő lesz, majd az elmúlt évekhez hasonlóan megkezdődik a hagyományos ünnepi seregszemle negyedmillió részvevővel. Új létesítményeket avattak fel Vácott úttörőházat avattak szombaton. A város régi művelődési központjának épületét hárommillió forintos költséggel átalakították. Az új létesítményt Szűcs Istvánné, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára adta át rendeltetésének. Szombaton új belgyógyászati és szemészeti pavilonnal bővült a kecskeméti kórház. Az intézmény fejlesztésére 16 millió forintot költöttek. 48 ágyas belgyógyászati és 34 ágyas szemészeti osztályt alakítottak ki, s itt kapott helyet a kórházi gyógyszertár is. A Somogy megyei Balatonberényben a „Ki tud többet a Szovjetunióról’’ középiskolai vetélkedő győztesei elhelyezték a számukra alapított Gorkij ifjúsági üdülőfalu alapkövét. Május elseje alkalmából megkezdte a próbaüzemet az Ercsi Cukorgyár nagy teljesítményű takarmánygyára. A 22 mezőgazdasági üzem és a cukorgyár társulásával épített beruházás 42 milió forintra került. Másfél millió forintos kőséggel épült szakmunkáskén intézettel gazdagodott Csori Zalaapátiban is ünnepi esmény volt szombaton: a kőségben felavatták a megye falusi vízművét.