Magyar Nemzet, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-01 / 127. szám
an kell foglalnia a palesztiniak jogát a hazájukba való isszatérésre. Fahd szerint a enfi értekezlet még az idén öszeül. Az Elysée-palota szóvivője nézte Giscard d’Estaingnak aalálkozón kifejtett véleményét amely szerint a közelidet békerendezésnek globáisnak, igazságosnak kell lennie és halogatása nem szolgálná a béke érdekét. Az afrikai helyzet megvitatása során Fahd herceg közölte, hogy hazája segélyben kívánja részesíteni a június 27-én függetlenné váló Dzsibutit, amely eddig francia fennhatóság alá tartozott. A segély hivatalosan kinyilvánított célja: „A nem kielégítő foglalkoztatottság elleni küzdelem.” Délben Giscard d’Estaing ebéden látta vendégül a szaúdarábiai politikust, a politikai étlapon ezúttal a kétoldalú kapcsolatok szerepeltek. Szaúd- Arábia Franciaország legfőbb kőolajszállítója. A közelmúltban nagy feltűnést keltettek azok a nyilatkozatok, amelyekben vezetői leszögezték, hogy ellenzik a francia baloldal politikáját és utaltak arra, hogy győzelme esetén nehézségeket támaszthatnának Franciaország kőolaj-ellátásában. Alton élesen tiltakozott néhány amerikai kijelentés ellen Jeruzsálemből jelenti a Reuter: Jigal Allon izraeli külügyminiszter kedden magához kérette Sámuel Lewist, az Egyesült Államok nagykövetét és a legélesebb formában tiltakozott amiatt, hogy Carter elnök az utóbbi időben több olyan kijelentést is tett, amelyek az izraeli kormány véleménye szerint „olyan új elemeket visznek be a közel-keleti problémakörbe, amelyek csak tovább keményíthetik a máris merev arab álláspontot”. Az izraeli kormányt — mondotta Állam — azok a nyilatkozatok nyugtalanítják, amelyek szerint a palesztinoknak hazára van szükségük, jogosultak izraeli kártérítésre, s amelyek azt szorgalmazzák, hogy Izrael ürítse ki az 1967-es háborúban elfoglalt arab területek jelentős részét. Az amerikai nagykövet ígéreet tett az izraeli külügyminiszternek, hogy tájékoztatni fogja Washingtont Tel-Aviv „aggodalmáról”. A diplomáciai érintkezés új formájára készül Havanna és Washington Carter elnök felesége latin-amerikai körúton Washingtonból jelenti az MTI. Az Egyesült Államok és Kuba hamarosan közli, hogy kölcsönösen diplomáciai személyzetet küldenek a másik országba. A két ország kapcsolatairól legutóbb New Yorkban folytatott tárgyalások véget értek — mondotta kedden az amerikai külügyminisztérium szóvivője. Carter amerikai elnök a hét végén beszélt arról, hogy Washington diplomatákat küldene Havannába, Svájc nagykövetségére, amelya diplomáciai kapcsolatok 1961 -es felfüggesztése óta) az Egyesült Államok érdekeit képviseli Kubában. Ugyanakkor kubai diplomaták érkeznének Washingtonba, a Kuba érdekképviseletét ellátó csehszlovák nagykövetségre. Az amerikai elnök a napokban ismételten azzal vádolta Kubát, hogy (részben katonai) tanácsadók küldésével „beavatkozik” Afrika ügyeibe. A washingtoni külügyi szóvivő szerint a diplomaták javasolt cseréje nem jelenti azt, hogy módosult volna a Kuba afrikai szerepére vonatkozó amerikai álláspont. A cél az, hogy új lehetőségeket teremtsenek a feleket érdeklő kérdések megtárgyalására Az AFP jelentette, hogy Ragálynál Carter hétfőn kéthetes latin-amerikai körútjának első állomására, Kingstonba érkezett. Az amerikai elnök feleségét látogatására 27 főnyi küldöttség kíséri, köztük Vance külügyminiszter felesége, valamint az amerikai külügyminisztérium latin-amerikai szakértője. Michael N. Manley jamaicai mi Aginzsterelnök az amerikai küldöttséget röviddel . Kingstonba érkezésük után munkaebéden látta vendégül. Letartóztatták az angolai puccskísérlet számos résztvevőjét A vezérkari főnök helyettese is belekeveredett az összeesküvésbe Luandából jelenti a TASZSZ és a Reuter. Agestinho Neto angolai államfő hétfő este újabb rádióbeszédet mondott, s közölte, hogy a múlt héten meghiúsított puccskísérletben való részvétel miatt letartóztatták Joao Caetanót, az MPLA politikai bizottságának tagját, a népi felszabadító fegyveres erők (FAPLA) vezérkari főnökének helyettesét. Közölte, hogy a fővárosban eddig száz személyt vettek őrizetbe az államcsínykísérlet részvevői közül. Vidéken is voltak letartóztatások. Az összeesküvésbe belekeveredett a FAPLA néhány tartományi vezetője, valamint a szakszervezetek és az országos ifjúsági szervezet több tisztségviselője. Az elnök felszólította az ország lakosságát, hogy nyújtson aktív támogatást a felforgató elemek üldözéséhez. Beszédében Neto határozottan elutasította a nyugati propagandának azt a hazug állítását, hogy az Angolában tartózkodó kubaiak részt vesznek a puccsisták elleni megtorlásokban. Leszögezte, hogy az államcsínykísérlet végrehajtói ellen hozott intézkedésekben a kubaiak nem vettek és ma sem vesznek részt. Hazugságnak minősítette néhány külföldi rádióadónak azt az állításé, is, hogy az angolai vezetés egyre inkább alárendeli magát a Szovjetuniónak. Megállapította: „A szovjet elvtársak semmiféle módon sem vesznek részt a nálunk zajló eseményekben. A szocialista országokkal folytatott politikai és gazdasági együttműködésünk ragyogóan fejlődik. Kapcsolataink kérdésének bármiféle provokatív jellegű felvetése csupán azt a célt szolgálja, hogy elválassza egymástól Angolát és a szocialista országokat. Ez ellen mi minden erőnkkel harcolni fogunk.” „Nem kétséges — mondotta —, hogy az Angolában zajló eseményekbe külföldiek is belekeveredtek. Felforgató tevékenységükkel bizonytalanságot kívántak kelteni népünkben, s különösen a főváros lakosai körében. Céljukat azonban nem érték el. A külföldiek szerepéről azonban egy későbbi időpontban majd még részletesebben is szólok. Jelenleg az a legfontosabb feladat, hogy megtaláljuk az államcsínykísérlet irányítóit.” Az AFP francia hírügynökség jelentése szerint az angolai hatóságok felszólították az országban tartózkodó külföldi újságírókat, hogy a továbbiakban csak a rádióban, a televízióban s a központi lapokban elhangzó hivatalos információkat közöljenek az országban zajló eseményekről, s tartózkodjanak a találgatásokon alapuló, a tényeknek meg nem felelő kommentároktól. A rhodesiai fajüldözők csapatai Mozambikbaan folytatnak hadműveleteket A rhodesiai fajüldöző rezsim csapatai, amelyek vasárnap állítólagos zimbabwei gerillák elleni akció ürügyén behatoltak a Mozambiki Népi Köztársaság területére, hétfőn s kedden folytatták hadműveleteiket, és nyugati hírügynökségek jelentése szerint, elfoglalták a rhoderlai határtól 75 kilométerre levő Mapai városát. A hírügynökségek Peter Wallsra, a „terrorizmus elleni hadműveletek” főparancsnokának bejelentésére hivatkozva közölték a város elfoglalásának hírét, s ugyancsak őt idézve hozzátették, hogy a rhodesiai csapatok mindaddig megszállva tartják a mozambiki várost, amíg — úgymond — „meg nem tisztították a környékét a zimbabwei gerilláktól”. _ Magyar Nemzet___ Helsinki sajtóértekezletén Vietnam gazdasági helyzetét elemezte Pham Van Dong Helsinkiből jelenti a TASZSZ. Pham Van Dong, a VSZK miniszterelnöke — aki hivatalos látogatáson tartózkodik Finnországban — kedden Helsinkiben sajtókonferenciát tartott A miniszterelnök az ország gazdasági helyzetével, valamint Vietnam külkapcsolataival foglalkozott. A vietnami gazdasági nehézségek az ország déli és északi részének eltérő fejlődéséből adódnak. Az északi részt gazdasága szocialista alapon fejlődött, míg délen a kolonializmus uralkodott. A vietnami nép azonban egységes, tehát a probléma a közeljövőben megoldódik — mondotta a vietnami miniszterelnök. Az Egyesült Államokkal való kapcsolatot érintve Pham Van Dong hangsúlyozta, hogy Washingtonnak meg kell térítenie a háború okozta veszteségeket és gazdasági segítséget kell nyújtania a VSZK-nak. A vietnami kormányfő köszönetét fejezte ki a finn népnek azért a segítségért, amelyet Vietnamnak nyújtott a háború idején , és nyújt jelenleg is. Pham Van Dong kedden hivatalos látogatásra Dániába érkezett. Tamames professzor ismertette a spanyol kommunisták programját a madridi televízióban Madridból jelenti a Reuter. A Spanyol Kommunista Párt jelöltjének fellépésével kedd délután a spanyol televízió is bekapcsolódott a választási hadjáratba. Egy korábbi megállapodás alapján a televízió egyenként tízperces időtartamra áll a június 15-én tartandó parlamenti választásokon induló valamennyi párt és politikai csoportosulás rendelkezésére. A Spanyol Kommunista Párt jelöltjeként Ramon Tamames neves közgazdász, a politikai bizottság tagja mondott programbeszédet. Az Internacionálé elhangzása után ismertette a spanyol kommunisták célkitűzéseit, s hangsúlyozta, hogy a Spanyol EP olyan alkotmány elfogadása mellett száll síkra, amely megrázkódtatásoktól és erőszaktól mentes jövőt biztosíthat Spanyolországnak. Ramon Tamames sürgette a munkanélküliség felszámolását, az infláció megfékezését, s olyan „társadalmi szerződés” megkötését, amely a gazdasági válság által sújtott milliók javát szolgálná. A kommunista párt képviselője állást foglalt az adórendszer megreformálása, a szociális biztonság megjavítása, s az ingyenes közoktatás bevezetése mellett. Végezetül kijelentette, hogy a spanyol kommunisták a lakosság legszélesebb rétegeinek érdekeit szolgáló demokrácia megvalósulásáért küzdenek. Fernandez Miranda, a spanyol képviselőház elnöke, kedden sajtóértekezleten jelentette be, hogy benyújtotta lemondását János Károly királynak, aki azt elfogadta. Madridi megfigyelők szerint e fejlemény következtében lehetséges, hogy ha a választások során Dolores Ibarruzi, a Spanyol EP elnöke képviselői mandátumot kap, korelnöksége jogán ő lesz az új parlament elnöke, amíg a tisztséget választás vagy kinevezés útján be nem töltik. Fernandez Miranda János Károly kérésére a választásokig hivatalában marad. Hét héttel a belgrádi tanácskozás előtt a brit parlament két albizottsága ellenséges hangú jelentést tett közzé Londonból jelenti az MTI. Az angol parlament alsóházának külügyi és hadügyi albizottsága meglehetősen ellenséges hangú jelentésben foglalta össze az európai gazdasági és együttműködési értekezlet záróokmánya eddigi végrehajtásának tapasztalatai! A képviselők a parlamenti vitákban olykor tapasztalt hidegháborús hangnemben azt ajánlották a nyugati kormányoknak, hogy a belgrádi értekezleten támadóan lépjenek fel a szocialista országokkal szemben, és inkább „a keménység oldalán essenek túlzásba”. Két héttel a belgrádi értekezlet előkészítő ülése előtt a helsinki tapasztalatokat összegező első angol parlamenti jelentés jóformán csak a harmadik kosár anyagát tette vizsgálódása tárgyává. A jelentés „csalódást keltőnek, de nem lefegyverzőnek” nevezi a mérleget. Miközben a szocialista országok Nyugatra utazó és kivándorló állampolgárainak adatait, a családegyesítések számát sorolja, „megfeledkezik” a nyugati államok nehézkes víziumes járásairól, amiben éppen Anglia élenjár. Az albizottság szerint az emberi jogok területén nemigen javult, sőt egyes esetekben romlott a helyzet. A jelentés különösen a Szovjetuniót, Lengyelországot, Csehszlovákiát és Bulgáriát illette vádakkal. Az angol kormány, Callaghan miniszterelnök és Owen külügyminiszter nyilatkozatai szerint, nem ilyen egyoldalúan és nem polemikus szellemben készül fellépni a belgrádi értekezleten. Az enyhülésellenes nézetek azonban, minduntalan felbukkannak a sajtóban is. A Guardian keddi vezércikke például vádlottak padjára ülteti Lengyelországot a Helsinkiben elfogadott államközi elvek 7. pontjára hivatkozva. A polgári lap furcsa érvelése szerint a rendbontásokat szervező munkásvédelmi bizottság „szabad szakszervezet”, amely a „helsinki megállapodás védelme alatt áll”. A malukui terroristák közvetítőt kértek a holland hatóságoktól Hágából jelenti az MTI. A holland igazságügy-minisztérium képviselője az asseni sajtóközpontban kedden délben közölte, a kormány üzenetet kapott a bovensmildei iskolában levő dél-malukui terroristáktól. Eszerint a terroristák állítólag „már nem ragaszkodnak eredeti követeléseikhez” és közvetítő kiküldését kérték a hatóságoktól. Sajtókörök megítélése szerint a hatóságok változatlanul bíznak abban, hogy „lélektani hadviselésük” eredményes lesz, a terroristákkal szemben nem kell erőszakot alkalmazni és rábírhatják őket követeléseik feladására. Hivatalos személyek több ízben is emlékeztettek arra, hogy az 1975. decemberi akcióknál két hétig tartott a tárgyalás és végül is sikerrel jártra későiét erőszakos cselekményeit nem követték újabbak, a terroristák végül is megadták magukat. A hatóságok úgy vélik, hogy ezúttal is ezt a módszert kell követniük. Dél-malukui ifjúsági csoportok Hollandia több városában útakadályokat állítottak fel a malukuiak által lakott körzetek bejáratainál. A csoportok képviselői azt mondották, hogy meg akarják akadályozni „illetéktelen személyek” behatolását a negyedekbe. Az igazságügyi minisztérium képviselője az esti órákban nem támasztotta alá, de nem is cáfolta azt a jelentés, hogy a terroristák esetleg az afrikai Benin Népi Köztársaságba, a volt Dahomey-be szeretnének menni. Bénin korábban jelezte, hogy egyetért a dél-malukuiak függetlenségi törekvésével. Egyelőre azt sem tudni, vajon továbbra is ragaszkodnak-e a két terrorista csoport tagjai ahhoz a követeléshez, hogy velük együtt külföldre mehessen a korábban terrorcselekmények miatt börtönbüntetésre ítélt 21 társuk. Azt a követelést azonban már visszavonták, hogy túszaikat magukkal vihessék. 1 Szerda, 1977. Június . Amit a hidék mögött van PANAMA PARITTYÁJA A csaknem tizenöt éve tartó huzavona a végéhez közeledik. Bár az Egyesült Államok az 1903-as szerződés értelmében „örök időkre” kebelezte be Panama közepét — a mai csatorna övezetét —, a jelenlegi tárgyalások is igazolni látszanak, hogy semmi sem örök, de főleg nem változatlan. Washington elvben már le is mondott a fennhatóságáról; a bonyodalmak — és ez a mostani megbeszélések témája — a gyakorlati megvalósítás körül mutatkoznak. A kis latin-amerikai országban már régóta jelentkezett a változás igénye, de a Fehér Ház (és Johnson elnök) csak az 1964-es véres megmozdulások után volt hajlandó a szuverenitás kérdésével foglalkozni. Az egymást követő amerikai elnökök különbözőképpen képzelték el a problémák megoldását, a panamaiak viszont 1968 óta szívós határozottsággal követelik vissza az övezete! Ebben az évben került ugyanis hatalomra a jelenlegi elnök, Omar Torrijos, aki kormányszintre emelte a tömegek követelését; a Panama-csatorna a panamaiaké! A tábornokról (akit a jobboldali nyugati sajtó csak „diktátornak” titulál) a Süddeutsche Zeitung tárgyilagosan ismerte el: „Torrijos érdeme, hogy... Panama játékbarlangokkal, kikötői bordélyokkal, korrupcióval és névleges cégek sötét üzelmeivel teli trópusi banánköztársaságból állam lett". A földosztással és az államosítással megindult forradalmi folyamat az utóbbi években lassult ugyan — az ország gazdasági életét kezükben tartó amerikai monopóliumokkal nehéz megbirkózni. Sikeresebb kimenetelűnek látszik az a csata, amelyet Torrijos a csatorna birtokáért folytat. A tárgyalások középpontjában 1968 óta már nem a valamicskével fölemelt bérleti díj kikunyerálása áll, hanem az a követelés, hogy az Egyesült Államok hagyja el a kérdéses övezetet. Dávid és Góliát küzdelmében Torrijos erős parittyát tart a kezében, többé ugyanis már Latin-Amerikából sem vezet minden út Washingtonba. Guyana és Jamaica haladó kormányai, Kuba tekintélyének megszilárdulása és Puerto Rico megnövekedett öntudata megnövelte Panama erejét is. A térség országainak fokozódó szolidaritása oda vezetett, hogy az idén január 18-án a Costa Rica-i külügyminiszter jegyzéket nyújtott át Vancénak, amelyben hét latin-amerikai állam elnöke foglalt állást Panama mellett A probléma fontosságára mutat, hogy a sikeres rendezés az Egyesült Államok hét legsürgősebben megválaszolásra váró külpolitikai kérdéseinek az egyike, olyan előkelő társaságban, mint a SALT-tárgyalások, a Közel-Kelet és Ciprus. A korteshadjáratok idején Carternak gyakorta visszatérő kijelentése volt, hogy a vízi út felett sohasem szűnhet meg az amerikai ellenőrzés, Reagan pedig jogilag egyenesen Alaszkához hasonlította az övezetet. Feltehetően mindebből (és főleg Reagan részéről) csak kevés tükrözött reális politikai elképzeléseket, a kijelentések zöme a nagyhatalmi politikához való makacs ragaszkodásnak — és ezen keresztül az átlagos választópolgári lelkülethez — szólt. A Fehér Ház elvben már három éve elismerte Panama szuverenitási jogát a csatorna felett. Az akkori tárgyalások azonban, „mint Kissinger esetében annyiszor, csak újabb megbeszélésekhez vezettek” — írta Graham Greenie. Az 1974-es februári szerződés ugyanis a legfontosabbakról, a mikorról és a hogyanról nem döntött. Az Egyesült Államok azt szeretné, hogy az övezet ellenőrzése csak 2025- ben kerüljön át Panama kezébe, de katonai jelenlétét, a védelem ürügyén, továbbra is fenn kívánja tartani. A középamerikai állam azonban ragaszkodik a vízi út semlegességéhez, és ennek biztosítására az ENSZ-t látja megfelelőnek. Az sem véletlen, hogy a panamaiak legkésőbb 2000-re szeretnék a csatornát birtokukban tudni. A technikai felszerelés évről évre avul, a vízi út szűk volta behatárolja tengerészeti és hadászati alkalmasságát, és 1970 óta az áthaladó kereskedelmi hajók száma is mind jobban csökken. A Panamacsatorna a korábbi évekhez képest veszített a jelentőségéből, és csökken a bevétel is — 2000 után ez a folyamat előreláthatóan meggyorsul. „Panamának nem érdeke, hogy egy halom ócskavasat vegyen át” — nyilatkozta Aquilino Boyd, az ország külügyminisztere. Az Egyesült Államok 15 éve tartó időhúzására pedig Torrijos így reagált: „1977-ben vége a mi türelmünknek és az amerikaiak kifogásainak”. A panamai elnök egy régebbi beszédében még a fegyveres ellenállás gondolatát is felvetette — ezzel kívánván, országára irányítani a világ figyelmét. Erre azonban aligha lesz szükség, hiszen most már mindkét félnek érdeke a gyors rendezés. Az új Carter-kormány latin-amerikai politikája szempontjából kulcsfontosságúnak tartja, hogy a tárgyalásokat még az idén lezárja, megelőzve az 1964-eshez hasonló véres konfliktus! A március óta zárt ajtók mögött folytatott tárgyalásokon azonban nem valószínű, hogy egyértelmű lesz a panamai siker. A kis köztársaság lehetőségei a minden téren jelentkező amerikai tőke és az ezzel járó erős gazdasági függés miatt meglehetősen korlátozottak. Ugyanakkor Torrijost bizonyos belső erők is kényszerítik, amelyek a forradalmi lendületet kérik tőle számon, és amelyeknek csillapítására valami eredményt — ha mégoly mérsékeltet is — gyorsan fel kell mutatnia. A másik oldalról egyes amerikai kormánykörök elleneznek bármiféle engedékenységet A szenátusi „héjáknak" — akik számára a nagyhatalmi politikához való konok ragaszkodás és a valós politikai elképzelések ugyanazt jelentik — még a fegyveres „rendezés” is elfogadhatóbb a visszavonulásnál. A monopóliumok pedig hallani sem akarnak az övezet épületeinek átadásáról, és nyugtalanul figyelik a fejleményeket a zóna amerikai állampolgárai is, akik elárulva érzik magukat. A rendezés azonban most már a Fehér Háznak is érdeke, hiszen kell a „jó pont” Latin- Amerikában. A megoldáshoz Washingtonnak kellene a nagyobb engedményeket tennie — de „teljes fegyverletétel” feltehetően nem lesz.aug.) ›‚ (Bagdad, MENA) Megkezdte tárgyalásait Bagdadban Gustáv Husák csehszlovák és Al-Bakr iraki elnök. ›‚ (Moszkva, TASZSZ) Lenin-renddel tüntette ki a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége Pavel Batov hadseregtábornokot, a háborús veteránok bizottságának elnökét 80. születésnapja alkalmából. ›‚ (Genf, TASZSZ) Ismét tárgyalt Genfben a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról a szovjet és az amerikai SALT-küldöttség. ›‚ (Bécs, MTI) Kirchschläger osztrák szövetségi elnök elfogadta Lütgendorf hadügyminiszter lemondását. A hadügyi tárca új vezetője Otto Rösch lesz, aki a Kreisky-kompányban jelenleg a belügyminiszteri tisztséget látja el. (Párizs, MTI) A Francia Szocialista Párt székházában kedden délután megkezdte munkáját az a tizenöt tagú bizottság, amelyet az FKP, a szocialista párt és a baloldali radikálisok május 17-i találkozóján hoztak létre a baloldal 1972-ben kidolgozott közös kormányprogramjának időszerűsítésére. (Nicosia, Reuter) Nem tervezik a ciprusi „török szövetségi állam” függetlenségének egyoldalú kikiáltását — közölte Rauf Denktas, a török közösség vezetője. Szerinte erre semmi szükség, mivel Cipruson már ténylegesen két önálló adminisztráció létezik.