Magyar Nemzet, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-02 / 128. szám

fi * ........ . ., j*. • / l.. . * . o,I » Magyar Nemzet m* t — A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Zöldvédelem Naponta megkergetett ben­nünket Elég volt, hogy fel­emelje botját, s futottunk, ameddig csak bírta a lábunk. Naptól cserzett arcával, min­dig szigorú tekintetével, kis­sé hajlott hátával félelmetes jelenség volt. A labda első pattanására, a fűszálak leg­kisebb elhajlására felfigyelt, s cammogó léptekkel közele­dett felénk. Tulajdonosként őrizte a teret. Rettegtünk tőle és rá haragudtunk, mert a zöldellő pázsit helyett az úttestre kényszerültünk fut­ballozni. Parkőr volt, egy a fővárosi hatvanhatból, akik annak idején ügyeltek a házak kö­zött megbúvó 825 hektárnyi természetre. A számok azóta alaposan megváltoztak. Az elmúlt esztendőben például 12 ezer hektárra mindössze hetvenhét parkőr vigyázott. Pedig van mitől óvni a játszótereket, a fás, bokros ligeteket. Először is a ku­tyáktól. A szülők gyakorta panaszkodnak írásban és szóban egyaránt: a játszóte­reken szaladgáló négylábúak veszélyeztetik a kisgyereke­ket. Aztán a futballozóktól, hiszen a kerek labdának va­lóban varázsa van. Minden üres négyzetméter alkalmas rá, hogy rajta ádáz küzde­lem folyjon a gólokért. Vagy az autóktól. Sokan állítják le gépkocsijukat éjszakára a parkokban — természetesen a tilalom ellenére. A szó leg­szorosabb értelmében „par­kolnak”. És végül — önké­nyes felsorolás ez — a tol­vajoktól. Az „ügyes, ráter­mett emberektől”, akik az éj leple alatt kiássák a fenyő­fákat vagy más örökzöld nö­vényeket, s elviszik. Akit rajtakapnak, természetesen nem kerülheti el a büntetést. Nemrégiben például kéthavi szabadságvesztésre ítéltek egy „orvkertészt”. Fenyőfát lopott. Persze az éremnek van másik oldala is. Tény: fővá­­rosszerte kevés a kutyasétál­tatásra, a labdázásra, az autóparkolásra alkalmas hely. A zöld azonban min­denképpen védelmet érde­mel — talán nem is annyira a fü­vön játszadozó gyere­kektől, mint a többi valósá­gos kártevőtől. Kérdés per­sze — lévén egyre kevesebb a parkőr —, kinek a köte­lessége legyen a gyámko­dás. Biztos tipp nincs rá, ám kezdeményezések akadnak szép számmal. Van, ahol egy-egy iskola vállal védnökséget a közeli park fölött, másutt pedig a népfrontbizottságok szer­veznek úgynevezett környe­zetvédelmi őrségeket, ösz­­szefogás kell tehát hozzá, hogy meghosszabbodjék a házak közötti természet éle­te. Együttes munka, ami egykoron már eredményre vezetett, a többi között, ép­pen a parképítéseknél. A vé­­­delemnél is fogjunk össze. Malonyai Péter Valamit valamiért Elektrolakatos volt. A kö­zelben egyetlen ipari üzem működött, a nagy textilgyár szövödéje. Volt még egy le­hetőség , a téesz. A falujá­tól ötven kilométer a város, ott két üzemben is neki való munkát találhat. Igen ám, de a lakás az ott élőknek is csak távoli álom, albérlet­ben meg nem nyomorog, amikor otthon a nagy ház­ban kényelmesen elférnek. A falut ugyan jobbára csak a hajnali és az esti szürkü­letben látja, de hát úgy­sincs ott sok látnivaló. A munkával meg a vonatozás­sal tíz-tizenkét óra is el­megy a napból, és este csak szunyókál a tévé előtt, de a szakmájában dolgozhat és a pénze is megvan. Valamit valamiért, úgy­­ gondolko­zott. A bejáró sok mindenről lemond azért, hogy megfele­lő munkához, keresethez jus­son. A másik oldal, a gyár, az üzem azonban a törvény­ben előírt vagy a konkur­­rencia kényszerítette jutta­tásokon kívül igen csekély áldozatokra hajlandó ezért a népes rétegért. Akik nélkül nem tudni honnan varázsol­na elő elegendő munkást. Az egymásrautaltság ellenére a vállalatok többnyire csak munkaerőnek tekintik a be­járókat, s ha e munkaerőt adó települések fejlesztésé­re terelődik a szó, a taná­csok dolgának minősítik az ügyet. Holott eredmény csak kettejük összefogásából szü­lethet A helyi tanácsok lehetősé­gei ugyanis igen szűkösek, így joggal nehezményezik, hogy abból az értékből, amit a bejáró a gyárban termel, amit a társadalom asztalára tesz, a lakóhely keveset kap. Legutóbb a­­ monori nép­­frontbizottság jelentésében olvashattuk, hogy sok eset­ben még a kihelyezett gyár­egységekben szervezett kom­munista szombatok munka­bérét is a budapesti gyer­mekintézmények fejleszté­sére fordítják. S a monori példa sajnos korántsem egyedülálló. A kisebb telepü­léseken pedig égetően szük­séges volna, hogy a közmű­vesítés ne tolódjon ki újabb évtizedekkel, hogy a ruhát, a bútort, a húst, de még a ke­nyeret is ne a városi ABC- ből kelljen hazahoznia a férjnek vagy a feleségnek, és az esték, az ünnepnapok egyetlen szórakozásaként ne a kis mozi, vagy a füstös, borgőzős kocsma kínálkoz­zék. A bejárókérdés ugyanis elválaszthatatlan a falu és a város közötti különbségek megszüntetésétől. Ez, akár­­­csak a bejárás ésszerű kere­tek közé szorítása, évtizede­kig tartó feladat. Ipart tele­píteni nem lehet, nem érde­mes mindenhová, a kultu­rált, emberi élet feltételeit viszont mindenütt meg kell teremteni. Ehhez azonban nem illetékességi vitákra, hanem tanács és vállalat kö­zös cselekvésére van szük­ség. Javorniczky István A közelgő belgrádi találkozó a nemzetközi érdeklődés középpontjában A külpolitikai helyzet­ ­ A JUGOSZLÁV FŐVÁROSBAN hamarosan megnyíló talál­­-*-l kozóval foglalkozik a TASZSZ kommentárja. Leszögezi: amikor a Szovjetunió és a többi szocialista állam következetesen fellép az államközi kapcsolatok továbbfejlesztéséért, az európai béke és biztonság megszilárdításáért, minden tőlük telhetőt meg­tesznek annak érdekében, hogy a találkozó munkája és eredmé­nyei megfeleljenek a helsinki értekezleten megjelölt történelmi feladatoknak. A belgrádi találkozónak — írja a TASZSZ — további lehetőségeket kell nyújtania az Európa és az egész vi­lág békéjének megerősítését célzó újabb kezdeményezésekhez. A SALT-tárgyalások sikere alapvető fontosságú a nemzet­közi enyhülés folyamatának elmélyítésében. A New York Times ugyanakkor arról számolt be, hogy az Egyesült Államok új nagyhatású nukleáris robbanófejjel kívánja ellátni rakétáit és ezzel tovább nehezítheti a hadászati fegyverek csökkentésé­ről folyó eszmecseréket. A lap a fegyverkezési verseny új mér­földkövének nevezi a jelenleginél pontosabb és pusztítóbb szerkezetet, amelyet 1979-ben építenének be a Minuteman interkontinentális rakétákba. A New York Times úgy véli, még nem világos, hogy az új fejlemény miként érinti majd a leg­utóbbi SALT-tárgyalásokon kialakult nézeteket. Ugyancsak ezzel a témával foglalkozik a moszkvai Szovjetszkaja Rosszija, s megállapítja, hogy a szovjet—amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalások előrehaladását a Pentagon manőverei akadályoz­zák. A CARTER amerikai elnök bejelentette, hogy közvetítő révén “­ személyes üzenetet váltott Fidel Castro kubai elnökkel. Mint elmondta, legjobb kívánságait tolmácsolta a két ország kapcsolatainak rendezésére irányuló sikeres tárgyalásokhoz. Castro hasonló hangnemben válaszolt. Carter azt bizonygatta, hogy Washington a viszony javításában hajlandó „olyan gyor­­­san előre haladni, ahogy azt Havanna kívánja”. Hozzátette azonban az amerikai elnök, hogy a teljes diplomáciai kapcso­latfelvétel még igen távoli. Mától Párizsban folytatódnak a vietnami—amerikai tárgya­lások. A megbeszélések középpontjában a VSZK kormányának az a jogos követelése áll, hogy az Egyesült Államok a párizsi egyezménynek és saját korábbi kötelezettségvállalásának megfelelően járuljon hozzá Vietnam újjáépítéséhez. Az ameri­kai képviselőház azonban május elején elutasította a Hanoinak nyújtandó amerikai jóvátételt. Vietnami részről ezzel összefüg­gésben hangsúlyozzák, hogy a mostani tárgyalások meghatá­rozó jelentőségűek lehetnek a két ország kapcsolatainak szem­pont­jából . A FEJLETT TŐKÉS ÁLLAMOK és a fejlődő országok *•­* párizsi értekezletén, az Észak—Dél párbeszéden szerdán munkacsoportokban folytatódott a tanácskozás. Az eszmecserén nagy hangsúllyal szerepelnek az energiagondok. A nyolcak állandó energiaügyi bizottság felállítását javasolták. Ezt az el­gondolást azonban a fejlődők elvetették, mondván, hogy az ilyen jellegű eszmecsere az OPEC-országok akciószabadságát korlátozná. Megfigyelők szerint, ha a tizenkilencek végleg visz­­szautasítják az energiaügyi bizottság létrehozását, akkor a fej­lettek minden eddigi felajánlott engedményüket visszavon­hatják. A rhodesiai csapatok Mozambik ellen indított támadása is­mét feszültség forrása a térségben. Anglia mindenfajta diplo­máciai nyomást megpróbál igénybe venni, katonai eszközökhöz azonban nem nyúl a Smith-rezsim akciójának megfékezésére. A nyugatnémet kormány meglepően éles hangú nyilatkozatban ítélte el Pretoriát. Ez persze Bonn­nak azt a törekvését jelzi, hogy mindjobban megnyerje a harmadik világ államait. Genscher külügyminiszter nemrégiben tett afrikai villámláto­gatása, valamint párizsi találkozója az Észak-Dél konferen­cián részt vevő afrikai küldöttekkel is ezt jelzi. A kölcsönös bizalmat és megértést kell erősítenie a belgrádi fórumnak A TASZSZ politikai szemle­írója írja: Két hét múlva Belgrádban megkezdődik az európai értekezleten részt vett államok képviselőinek talál­kozója. Az eseményt a nem­zetközi közvélemény és a vi­lágsajtó nagy érdeklődése kí­séri. Ez törvényszerű, hiszen olyan fórumról van szó, amely arra hivatott, hogy erősítse a kölcsönös megértést és a bizal­mat az államok és népek kö­zött. A találkozó részvevőinek elemezniük kell a helsinki el­vek megvalósításában szerzett pozitív tapasztalatokat, és konkrét javaslatokat, ajánlá­sokat kell elfogadniuk a biz­tonság és együttműködés to­vábbi megszilárdítása érdeké­ben. A belgrádi találkozó pozitív eredményeiben minden nép érdekelt. Számos kormány kép­viselői kinyilvánították, hogy készek hozzájárulni e fórum sikeréhez. Európában és a föld­rész határain túl is pozitív visszhangot kapott a Varsói Szerződés tagállamai külügy­miniszteri bizottságának ülésé­ről kiadott közlemény, amely hangsúlyozza, hogy ezek az ál­lamok készek a legátfogóbb, becsületes együttműködésre az európai értekezlet valamennyi részt vevő országával. A belgrádi találkozóra azon­ban nemcsak ezek az erők ké­szülnek, hanem azok a nyu­gati körök is, amelyek szem­ben állnak az enyhüléssel. Tények tanúsítják, hogy bizo­nyos körök ezt a találkozót megkísérlik a helsinki záródo­kumentum szellemével és szö­vegével ellentétes célok érde­kében felhasználni. Figyelmü­ket csupán a záróokmány egyes cikkelyeire igyekeznek össz­pontosítani, eltorzítva azok tartalmát és háttérbe szorítva más ajánlásokat, különösen azokat, amelyek az államok közötti politikai kapcsolatokra vonatkoznak. A szocialista államok nem akarnak kitérni az emberi jo­gok kérdéseinek megvitatása elől. Éppen ezek az országok tartják magukat a legszigorúb­ban a záróokmány megfelelő ajánlásaihoz, mivel az élet ál­tal naponta alátámasztott meg­győződésük, hogy csakis a szo­cializmus az, amely nem sza­vakban, hanem tettekben biz­tosítja a tényleges demokrá­ciát, a legszélesebb politikai. állampolgári, gazdasági és szo­ciális jogokat. Jól ismert, hogy a tőkés államokban durván megsértik ezeket a jogokat. E tények ismeretében természe­tesen a szocialista államok is beszélhetnének erről. De vajon van-e értelme vitát kezdeni erről a témáról ? A cél az, hogy alaposan feltérképezzük, mi­ként lehetne még teljesebb mértékben és jobban teljesíte­ni a Helsinki záródokumentum vonatkozó ajánlásait. A Szovjetunió és a többi szo­cialista állam álláspontja vilá­gos és egyértelmű. Ezek az or­szágok, amikor következetesen fellépnek az államközi kapcso­latok továbbfejlesztéséért, az európai béke és biztonság megszilárdításáért, minden tő­lük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy a belgrádi ta­lálkozó munkája és eredmé­nyei megfeleljenek az európai biztonsági értekezlet által meg­jelölt történelmi feladatoknak. Anglia diplomáciai lépései Owen tűrhetetlennek nevezte Pretoria Mozambik elleni támadását Lusakából jelenti az AP. Befejezte tárgyalásainak első fordulóját az az angol—ameri­kai „konzultációs csoport”, amelyet azért hoztak létre, hogy az érintett felekkel meg­vitassa a rhodesiai többségi kormányzat megteremtésére vonatkozó angol—amerikai terv végrehajtásának lehető­ségeit. John Graham, a brit külügyminisztérium megbí­zottja és Stephen Low, az Egyesült Államok zambiai nagykövete utoljára Joshua Nkomóval, a független Zim­babwéért küzdő Hazafias Front egyik vezetőjével tár­gyalt. A zambiai fővárosban tar­tott sajtóértekezletén Nkomo kijelentette, hogy a rhodesiai „békés rendezés” amerikai— angol terve egyáltalán nem segíti elő a hatalom maradék­talan átadását a fekete bőrű többség képviselőinek. Az MTI Londonból jelentet­te, hogy dr. David Oween an­gol külügyminiszter szerdán „igen súlyosnak” nevezte a Mozambik elleni rhodesiai ag­resszió folytán előállt helyze­tet, de hozzátette, hogy a Nyu­gat nem gondol a Smith­­rendszer katonai megfékezé­sére. A BBC számára adott párizsi interjújában a külügy­miniszter elismerte, hogy „a helyzet lényegesen megválto­zott”. A rhodesiai behatolás fenyegeti Mozambik,­­ egy ENSZ-tagállam területi épsé­gét és közvetve Rhodesia több szomszédját is. Anglia, a láza­dó gyarmatért jogilag felelős hatalom azonban csupán „a diplomáciai ráhatás minden formáját" veszi igénybe, hogy visszavonassa Smith hadsere­gét Mozambikból. Owen elmondotta, hogy megvitatta a helyzetet Vance amerikai, Guiringaud francia és Genscher nyugatnémet kül­ügyminiszterrel, valamint tele­fonon Waldheim ENSZ-főtit­­kárral is. A megbeszélések alapján meggyőződése, hogy az Egyesült Államok és Anglia európai szövetségesei támogat­ják London tervezett diplo­máciai lépéseit. Ezekről bő­vebbet nem árult el, csak annyit mondott, erősen reméli, hogy a dél-afrikai kormány elhatárolja magát Smith ak­ciójától, sőt „tudomására hoz­­za, hogy az efféle lépések tel­jesen tűrhetetlenek”. Owen azt is kénytelen volt ismét elismerni, hogy a rho­desiai agresszió súlyos csapást jelent az egyébként is erőt­lenül folyó angol—amerikai diplomáciai puhatolózásra Zimbabwe függetlenségének ügyében. A mozambiki nemzetvédel­mi minisztérium képviselője szerdán arról számolt be, hogy továbbra is súlyos harcok foly­nak Mozambik területén. A nemzetvédelmi minisztérium képviselője megerősítette, hogy rhodesiai csapatok elfoglalták Mapai városát, és elmondotta, hogy a fajüldöző rezsim légi­erejének gépei támadják a mozambiki népi fegyveres erő­ket. Az ADN jelentése szerint különösen heves harcok voltak Tete tartományban Shioque körzetében, Gaza tartományból a mozambiki egységek a beto­lakodókat a határon túlra ve­tették vissza. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára szerdán táviratot in­tézett Samara Machel mozam­biki államfőhöz, s ebben ag­godalmát fejezte ki a rhode­siai csapatok Mozambik elle­ni támadása miatt. Hatalmas tömeggyűlés Barcelonában Barcelonából jelenti az AFP: Spanyolországban a pol­gárháború óta a legnagyobb tömeggyűlés színhelye volt Barcelona. A katalán kommu­nisták felhívására csaknem negyedmillióan töltötték meg a város legnagyobb parkját, s a szónokok, Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt és Gregorio Lopez Raimund, az Egyesült Katalán Szocialis­ta Párt főtitkárának beszédét zártláncú televízión a katalán metropolis két másik helyére is közvetítették. Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára szerdán Madridban a fiatal és a külföldi sajtó képviselőinek bemutatta a pártnak a mad­ridi választókörzetben induló jelöltjeit. A lista élén Carrillo áll, majd Marcelino Camach­o, a munkásbizottságok vezetője, Simon Sanchez Montero, Ra­­mon Tamames, Victor Cardiel és mások következnek. Carrillo a sajtó képviselői­nek kijelentette, az SKP-nak a mostani választási hadjárat­ban leginkább időre lenne szüksége. A legalizálás óta el­telt két hónap és a hadjárat 21 napja aligha lehet elég arra, hogy a párt megcáfolja a fa­sizmus 40 éve alatt róla ter­jesztett összes hazugságot. En­nélfogva az SKP ezúttal nem tehet tanúbizonyságot valódi erejéről, de azokat, akik lebe­csülik a kommunistákat, min­den bizonnyal meglepetés fog­ja érni — mondotta Carrillo. Szerda este Madridban sza­badon bocsátották Eva Forest spanyol írónőt. 1974-ben tar­tóztatták le, azzal a váddal, hogy szerepe volt Luis Car­­rero Blanco miniszterelnök meggyilkolásában. Ugyancsak szerdán helyez­ték szabadlábra Antonio Gon­­zalez Perront, az ETA baszk szervezet egyik vezető szemé­lyiségét. Értesülések szerint a hatóságok pénteken további 13 baszk hazafit bocsátottak sza­badon.

Next