Magyar Nemzet, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-02 / 128. szám
fi * ........ . ., j*. • / l.. . * . o,I » Magyar Nemzet m* t — A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Zöldvédelem Naponta megkergetett bennünket Elég volt, hogy felemelje botját, s futottunk, ameddig csak bírta a lábunk. Naptól cserzett arcával, mindig szigorú tekintetével, kissé hajlott hátával félelmetes jelenség volt. A labda első pattanására, a fűszálak legkisebb elhajlására felfigyelt, s cammogó léptekkel közeledett felénk. Tulajdonosként őrizte a teret. Rettegtünk tőle és rá haragudtunk, mert a zöldellő pázsit helyett az úttestre kényszerültünk futballozni. Parkőr volt, egy a fővárosi hatvanhatból, akik annak idején ügyeltek a házak között megbúvó 825 hektárnyi természetre. A számok azóta alaposan megváltoztak. Az elmúlt esztendőben például 12 ezer hektárra mindössze hetvenhét parkőr vigyázott. Pedig van mitől óvni a játszótereket, a fás, bokros ligeteket. Először is a kutyáktól. A szülők gyakorta panaszkodnak írásban és szóban egyaránt: a játszótereken szaladgáló négylábúak veszélyeztetik a kisgyerekeket. Aztán a futballozóktól, hiszen a kerek labdának valóban varázsa van. Minden üres négyzetméter alkalmas rá, hogy rajta ádáz küzdelem folyjon a gólokért. Vagy az autóktól. Sokan állítják le gépkocsijukat éjszakára a parkokban — természetesen a tilalom ellenére. A szó legszorosabb értelmében „parkolnak”. És végül — önkényes felsorolás ez — a tolvajoktól. Az „ügyes, rátermett emberektől”, akik az éj leple alatt kiássák a fenyőfákat vagy más örökzöld növényeket, s elviszik. Akit rajtakapnak, természetesen nem kerülheti el a büntetést. Nemrégiben például kéthavi szabadságvesztésre ítéltek egy „orvkertészt”. Fenyőfát lopott. Persze az éremnek van másik oldala is. Tény: fővárosszerte kevés a kutyasétáltatásra, a labdázásra, az autóparkolásra alkalmas hely. A zöld azonban mindenképpen védelmet érdemel — talán nem is annyira a füvön játszadozó gyerekektől, mint a többi valóságos kártevőtől. Kérdés persze — lévén egyre kevesebb a parkőr —, kinek a kötelessége legyen a gyámkodás. Biztos tipp nincs rá, ám kezdeményezések akadnak szép számmal. Van, ahol egy-egy iskola vállal védnökséget a közeli park fölött, másutt pedig a népfrontbizottságok szerveznek úgynevezett környezetvédelmi őrségeket, öszszefogás kell tehát hozzá, hogy meghosszabbodjék a házak közötti természet élete. Együttes munka, ami egykoron már eredményre vezetett, a többi között, éppen a parképítéseknél. A védelemnél is fogjunk össze. Malonyai Péter Valamit valamiért Elektrolakatos volt. A közelben egyetlen ipari üzem működött, a nagy textilgyár szövödéje. Volt még egy lehetőség , a téesz. A falujától ötven kilométer a város, ott két üzemben is neki való munkát találhat. Igen ám, de a lakás az ott élőknek is csak távoli álom, albérletben meg nem nyomorog, amikor otthon a nagy házban kényelmesen elférnek. A falut ugyan jobbára csak a hajnali és az esti szürkületben látja, de hát úgysincs ott sok látnivaló. A munkával meg a vonatozással tíz-tizenkét óra is elmegy a napból, és este csak szunyókál a tévé előtt, de a szakmájában dolgozhat és a pénze is megvan. Valamit valamiért, úgy gondolkozott. A bejáró sok mindenről lemond azért, hogy megfelelő munkához, keresethez jusson. A másik oldal, a gyár, az üzem azonban a törvényben előírt vagy a konkurrencia kényszerítette juttatásokon kívül igen csekély áldozatokra hajlandó ezért a népes rétegért. Akik nélkül nem tudni honnan varázsolna elő elegendő munkást. Az egymásrautaltság ellenére a vállalatok többnyire csak munkaerőnek tekintik a bejárókat, s ha e munkaerőt adó települések fejlesztésére terelődik a szó, a tanácsok dolgának minősítik az ügyet. Holott eredmény csak kettejük összefogásából születhet A helyi tanácsok lehetőségei ugyanis igen szűkösek, így joggal nehezményezik, hogy abból az értékből, amit a bejáró a gyárban termel, amit a társadalom asztalára tesz, a lakóhely keveset kap. Legutóbb a monori népfrontbizottság jelentésében olvashattuk, hogy sok esetben még a kihelyezett gyáregységekben szervezett kommunista szombatok munkabérét is a budapesti gyermekintézmények fejlesztésére fordítják. S a monori példa sajnos korántsem egyedülálló. A kisebb településeken pedig égetően szükséges volna, hogy a közművesítés ne tolódjon ki újabb évtizedekkel, hogy a ruhát, a bútort, a húst, de még a kenyeret is ne a városi ABC- ből kelljen hazahoznia a férjnek vagy a feleségnek, és az esték, az ünnepnapok egyetlen szórakozásaként ne a kis mozi, vagy a füstös, borgőzős kocsma kínálkozzék. A bejárókérdés ugyanis elválaszthatatlan a falu és a város közötti különbségek megszüntetésétől. Ez, akárcsak a bejárás ésszerű keretek közé szorítása, évtizedekig tartó feladat. Ipart telepíteni nem lehet, nem érdemes mindenhová, a kulturált, emberi élet feltételeit viszont mindenütt meg kell teremteni. Ehhez azonban nem illetékességi vitákra, hanem tanács és vállalat közös cselekvésére van szükség. Javorniczky István A közelgő belgrádi találkozó a nemzetközi érdeklődés középpontjában A külpolitikai helyzet A JUGOSZLÁV FŐVÁROSBAN hamarosan megnyíló talál-*-l kozóval foglalkozik a TASZSZ kommentárja. Leszögezi: amikor a Szovjetunió és a többi szocialista állam következetesen fellép az államközi kapcsolatok továbbfejlesztéséért, az európai béke és biztonság megszilárdításáért, minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy a találkozó munkája és eredményei megfeleljenek a helsinki értekezleten megjelölt történelmi feladatoknak. A belgrádi találkozónak — írja a TASZSZ — további lehetőségeket kell nyújtania az Európa és az egész világ békéjének megerősítését célzó újabb kezdeményezésekhez. A SALT-tárgyalások sikere alapvető fontosságú a nemzetközi enyhülés folyamatának elmélyítésében. A New York Times ugyanakkor arról számolt be, hogy az Egyesült Államok új nagyhatású nukleáris robbanófejjel kívánja ellátni rakétáit és ezzel tovább nehezítheti a hadászati fegyverek csökkentéséről folyó eszmecseréket. A lap a fegyverkezési verseny új mérföldkövének nevezi a jelenleginél pontosabb és pusztítóbb szerkezetet, amelyet 1979-ben építenének be a Minuteman interkontinentális rakétákba. A New York Times úgy véli, még nem világos, hogy az új fejlemény miként érinti majd a legutóbbi SALT-tárgyalásokon kialakult nézeteket. Ugyancsak ezzel a témával foglalkozik a moszkvai Szovjetszkaja Rosszija, s megállapítja, hogy a szovjet—amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalások előrehaladását a Pentagon manőverei akadályozzák. A CARTER amerikai elnök bejelentette, hogy közvetítő révén “ személyes üzenetet váltott Fidel Castro kubai elnökkel. Mint elmondta, legjobb kívánságait tolmácsolta a két ország kapcsolatainak rendezésére irányuló sikeres tárgyalásokhoz. Castro hasonló hangnemben válaszolt. Carter azt bizonygatta, hogy Washington a viszony javításában hajlandó „olyan gyorsan előre haladni, ahogy azt Havanna kívánja”. Hozzátette azonban az amerikai elnök, hogy a teljes diplomáciai kapcsolatfelvétel még igen távoli. Mától Párizsban folytatódnak a vietnami—amerikai tárgyalások. A megbeszélések középpontjában a VSZK kormányának az a jogos követelése áll, hogy az Egyesült Államok a párizsi egyezménynek és saját korábbi kötelezettségvállalásának megfelelően járuljon hozzá Vietnam újjáépítéséhez. Az amerikai képviselőház azonban május elején elutasította a Hanoinak nyújtandó amerikai jóvátételt. Vietnami részről ezzel összefüggésben hangsúlyozzák, hogy a mostani tárgyalások meghatározó jelentőségűek lehetnek a két ország kapcsolatainak szempontjából . A FEJLETT TŐKÉS ÁLLAMOK és a fejlődő országok *•* párizsi értekezletén, az Észak—Dél párbeszéden szerdán munkacsoportokban folytatódott a tanácskozás. Az eszmecserén nagy hangsúllyal szerepelnek az energiagondok. A nyolcak állandó energiaügyi bizottság felállítását javasolták. Ezt az elgondolást azonban a fejlődők elvetették, mondván, hogy az ilyen jellegű eszmecsere az OPEC-országok akciószabadságát korlátozná. Megfigyelők szerint, ha a tizenkilencek végleg viszszautasítják az energiaügyi bizottság létrehozását, akkor a fejlettek minden eddigi felajánlott engedményüket visszavonhatják. A rhodesiai csapatok Mozambik ellen indított támadása ismét feszültség forrása a térségben. Anglia mindenfajta diplomáciai nyomást megpróbál igénybe venni, katonai eszközökhöz azonban nem nyúl a Smith-rezsim akciójának megfékezésére. A nyugatnémet kormány meglepően éles hangú nyilatkozatban ítélte el Pretoriát. Ez persze Bonnnak azt a törekvését jelzi, hogy mindjobban megnyerje a harmadik világ államait. Genscher külügyminiszter nemrégiben tett afrikai villámlátogatása, valamint párizsi találkozója az Észak-Dél konferencián részt vevő afrikai küldöttekkel is ezt jelzi. A kölcsönös bizalmat és megértést kell erősítenie a belgrádi fórumnak A TASZSZ politikai szemleírója írja: Két hét múlva Belgrádban megkezdődik az európai értekezleten részt vett államok képviselőinek találkozója. Az eseményt a nemzetközi közvélemény és a világsajtó nagy érdeklődése kíséri. Ez törvényszerű, hiszen olyan fórumról van szó, amely arra hivatott, hogy erősítse a kölcsönös megértést és a bizalmat az államok és népek között. A találkozó részvevőinek elemezniük kell a helsinki elvek megvalósításában szerzett pozitív tapasztalatokat, és konkrét javaslatokat, ajánlásokat kell elfogadniuk a biztonság és együttműködés további megszilárdítása érdekében. A belgrádi találkozó pozitív eredményeiben minden nép érdekelt. Számos kormány képviselői kinyilvánították, hogy készek hozzájárulni e fórum sikeréhez. Európában és a földrész határain túl is pozitív visszhangot kapott a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának üléséről kiadott közlemény, amely hangsúlyozza, hogy ezek az államok készek a legátfogóbb, becsületes együttműködésre az európai értekezlet valamennyi részt vevő országával. A belgrádi találkozóra azonban nemcsak ezek az erők készülnek, hanem azok a nyugati körök is, amelyek szemben állnak az enyhüléssel. Tények tanúsítják, hogy bizonyos körök ezt a találkozót megkísérlik a helsinki záródokumentum szellemével és szövegével ellentétes célok érdekében felhasználni. Figyelmüket csupán a záróokmány egyes cikkelyeire igyekeznek összpontosítani, eltorzítva azok tartalmát és háttérbe szorítva más ajánlásokat, különösen azokat, amelyek az államok közötti politikai kapcsolatokra vonatkoznak. A szocialista államok nem akarnak kitérni az emberi jogok kérdéseinek megvitatása elől. Éppen ezek az országok tartják magukat a legszigorúbban a záróokmány megfelelő ajánlásaihoz, mivel az élet által naponta alátámasztott meggyőződésük, hogy csakis a szocializmus az, amely nem szavakban, hanem tettekben biztosítja a tényleges demokráciát, a legszélesebb politikai. állampolgári, gazdasági és szociális jogokat. Jól ismert, hogy a tőkés államokban durván megsértik ezeket a jogokat. E tények ismeretében természetesen a szocialista államok is beszélhetnének erről. De vajon van-e értelme vitát kezdeni erről a témáról ? A cél az, hogy alaposan feltérképezzük, miként lehetne még teljesebb mértékben és jobban teljesíteni a Helsinki záródokumentum vonatkozó ajánlásait. A Szovjetunió és a többi szocialista állam álláspontja világos és egyértelmű. Ezek az országok, amikor következetesen fellépnek az államközi kapcsolatok továbbfejlesztéséért, az európai béke és biztonság megszilárdításáért, minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy a belgrádi találkozó munkája és eredményei megfeleljenek az európai biztonsági értekezlet által megjelölt történelmi feladatoknak. Anglia diplomáciai lépései Owen tűrhetetlennek nevezte Pretoria Mozambik elleni támadását Lusakából jelenti az AP. Befejezte tárgyalásainak első fordulóját az az angol—amerikai „konzultációs csoport”, amelyet azért hoztak létre, hogy az érintett felekkel megvitassa a rhodesiai többségi kormányzat megteremtésére vonatkozó angol—amerikai terv végrehajtásának lehetőségeit. John Graham, a brit külügyminisztérium megbízottja és Stephen Low, az Egyesült Államok zambiai nagykövete utoljára Joshua Nkomóval, a független Zimbabwéért küzdő Hazafias Front egyik vezetőjével tárgyalt. A zambiai fővárosban tartott sajtóértekezletén Nkomo kijelentette, hogy a rhodesiai „békés rendezés” amerikai— angol terve egyáltalán nem segíti elő a hatalom maradéktalan átadását a fekete bőrű többség képviselőinek. Az MTI Londonból jelentette, hogy dr. David Oween angol külügyminiszter szerdán „igen súlyosnak” nevezte a Mozambik elleni rhodesiai agresszió folytán előállt helyzetet, de hozzátette, hogy a Nyugat nem gondol a Smithrendszer katonai megfékezésére. A BBC számára adott párizsi interjújában a külügyminiszter elismerte, hogy „a helyzet lényegesen megváltozott”. A rhodesiai behatolás fenyegeti Mozambik, egy ENSZ-tagállam területi épségét és közvetve Rhodesia több szomszédját is. Anglia, a lázadó gyarmatért jogilag felelős hatalom azonban csupán „a diplomáciai ráhatás minden formáját" veszi igénybe, hogy visszavonassa Smith hadseregét Mozambikból. Owen elmondotta, hogy megvitatta a helyzetet Vance amerikai, Guiringaud francia és Genscher nyugatnémet külügyminiszterrel, valamint telefonon Waldheim ENSZ-főtitkárral is. A megbeszélések alapján meggyőződése, hogy az Egyesült Államok és Anglia európai szövetségesei támogatják London tervezett diplomáciai lépéseit. Ezekről bővebbet nem árult el, csak annyit mondott, erősen reméli, hogy a dél-afrikai kormány elhatárolja magát Smith akciójától, sőt „tudomására hozza, hogy az efféle lépések teljesen tűrhetetlenek”. Owen azt is kénytelen volt ismét elismerni, hogy a rhodesiai agresszió súlyos csapást jelent az egyébként is erőtlenül folyó angol—amerikai diplomáciai puhatolózásra Zimbabwe függetlenségének ügyében. A mozambiki nemzetvédelmi minisztérium képviselője szerdán arról számolt be, hogy továbbra is súlyos harcok folynak Mozambik területén. A nemzetvédelmi minisztérium képviselője megerősítette, hogy rhodesiai csapatok elfoglalták Mapai városát, és elmondotta, hogy a fajüldöző rezsim légierejének gépei támadják a mozambiki népi fegyveres erőket. Az ADN jelentése szerint különösen heves harcok voltak Tete tartományban Shioque körzetében, Gaza tartományból a mozambiki egységek a betolakodókat a határon túlra vetették vissza. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára szerdán táviratot intézett Samara Machel mozambiki államfőhöz, s ebben aggodalmát fejezte ki a rhodesiai csapatok Mozambik elleni támadása miatt. Hatalmas tömeggyűlés Barcelonában Barcelonából jelenti az AFP: Spanyolországban a polgárháború óta a legnagyobb tömeggyűlés színhelye volt Barcelona. A katalán kommunisták felhívására csaknem negyedmillióan töltötték meg a város legnagyobb parkját, s a szónokok, Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt és Gregorio Lopez Raimund, az Egyesült Katalán Szocialista Párt főtitkárának beszédét zártláncú televízión a katalán metropolis két másik helyére is közvetítették. Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára szerdán Madridban a fiatal és a külföldi sajtó képviselőinek bemutatta a pártnak a madridi választókörzetben induló jelöltjeit. A lista élén Carrillo áll, majd Marcelino Camacho, a munkásbizottságok vezetője, Simon Sanchez Montero, Ramon Tamames, Victor Cardiel és mások következnek. Carrillo a sajtó képviselőinek kijelentette, az SKP-nak a mostani választási hadjáratban leginkább időre lenne szüksége. A legalizálás óta eltelt két hónap és a hadjárat 21 napja aligha lehet elég arra, hogy a párt megcáfolja a fasizmus 40 éve alatt róla terjesztett összes hazugságot. Ennélfogva az SKP ezúttal nem tehet tanúbizonyságot valódi erejéről, de azokat, akik lebecsülik a kommunistákat, minden bizonnyal meglepetés fogja érni — mondotta Carrillo. Szerda este Madridban szabadon bocsátották Eva Forest spanyol írónőt. 1974-ben tartóztatták le, azzal a váddal, hogy szerepe volt Luis Carrero Blanco miniszterelnök meggyilkolásában. Ugyancsak szerdán helyezték szabadlábra Antonio Gonzalez Perront, az ETA baszk szervezet egyik vezető személyiségét. Értesülések szerint a hatóságok pénteken további 13 baszk hazafit bocsátottak szabadon.