Magyar Nemzet, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-30 / 281. szám
Szerda, 1977. november 30., A köz életében Úgy hiszem, erre mondják: bejött a poén. Egy tudományos intézet igazgatójával terveztem beszélgetést a közéletről, ám a remélt randevú kútba esett. Az ok, érdekes módon, maga a téma volt. A közéletiség. Az említett vezető ugyanis képtelen volt időt szakítani a beszélgetésre. „Ezen a héten már nincs egy szabad percem sem — mondta hétfő délután —, vasárnap pedig külföldre utazom egy küldöttséggel. December előtt aligha tudok magának megfelelő dátumot mondani.” Azután még hosszasan ecsetelte, mennyire elfoglalt, hogy a különféle önként vállalt és a valósággal rátukmált tisztségeit, kötelezettségek tömkelegét zúdítják a nyakába. Félreértés ne, essék, egy pillanatig sem állítom, hogy az igazi közéletiség tisztségek halmazával lenne egyenlő. Sőt. Az előzőekben már volt szó róla, hogy esetünkben csupán a tett minősíthet akárkit közéleti emberré vagy — hogy ne misztifikáljuk feleslegesen a jelenséget — állampolgárrá. A tapasztalatok szerint ugyanakkor kitetszhet, hogy az elvállalt funkció olyan, mint a mágnes. Az elsőt követi a második, a harmadik vagy a tizedik. És ez talán elárul egyet s mást a kiválasztás íratlan szabályairól is. A címben szerepel a zárszó kifejezés, noha tisztában vagyok vele, hogy a témát szinte lehetetlen befejezetté nyilvánítani. Eleddig négyen fejtették ki nézeteiket a közéletiségről, egytől egyig különféleképpen vélekedve a fogalomról és a maguk tapasztalta gyakorlatról. Az eltérések egyértelműen kizárnak mindenféle fellengzős, általánosítható összefoglalást, ám a tapasztalatokról érdemes szólni néhány szót. Holnap vagy holnapután Az egyes beszélgetésekbe nem került bele, ám szinte valamennyien hangoztatták, hogy a tartalmas tett az, ami leginkább hiányzik nálunk a közéletben. Példaként felidézték emlékezetükből akármelyik tanácskozást, amelynek részesei voltak. A vitaindító után , amely jó esetben szenvedélyes volt, érvekkel telített és ha kellett ostorozó — a hozzászólások következtek. A résztvevők beszéltek. Szavakat formáltak egymás után és ha jól figyeltek, észrevehették: beszédük korántsem mentes a lelkiismeret-furdalástól. Maguk is érezték, valami nincs rendben, többet kellene tenniük, vagy egyáltalán, ideje lenne már cselekedniük is a szép szavak után. Az összefoglalóban aztán az először szólt tanácskozó már terveket és javaslatokat ismertetett. Az asztal körül ülők pedig megfogadták magukban, hogy már holnap, vagy ha nem, hát holnapután mindenképpen hozzálátnak a megtárgyaltak valóraváltásához. És — ez mindenképpen hozzáteendő — komolyan is gondolták elhatározásukat. Másnapra aztán sok minden feledésbe merült. Jöttek az újabb és újabb tennivalók és szép lassan ismét elhalasztották azt, amiről olyan ékesszólóan érveltek nem sokkal előtte. A tett elmaradt. Pedig — a közéletiségnél különösen — a cselekedet az, ami elsősorban értékes. A körülmények hatalmáról is megemlékeztek ők négyen, utalva rá, hogy fiatalon és idősen egyaránt a környezet befolyásolja leginkább gondolatainkat, szándékainkat és — hiába, mindig ez a végállomás — tetteinket. Minden magyarázat híján is egyértelmű a megállapítás: a gyermekkorban tapasztaltak többnyire egész életünkre meghatározzák, mit, hogyan fogunk csinálni felnőttként. A család és az iskola az a két közeg, amely képes rá, hogy megteremtse az alapokat, amelyekre építhet később az egyetem vagy a munkahely. Olykor-olykor egymásnak ellentmondva is. Mert korántsem ritkaság, hogy az iskolában hallott, a diáknak érdekesnek tetsző gondolatokat, ötleteket az apa vagy az anya egy kézlegyintéssel elintézi: „hadd el fiam, segíts inkább a háztartásban” vagy „minek figyelsz oda, nézd meg apádat, ő is ilyen volt, aztán mire vitte”. És tulajdonképpen még szemrehányás sem tehető a szülőknek az efféle kijelentésekért, hiszen esztendők, évtizedek keserű tapasztalatait sűrítették egy-két ingerült mondatba. A gyerek hallja ezt és lassan-lassan elindul a harc a család és az iskola között. Az oktatás eleve hátránnyal indul. Egyrészt a szülők érthetően nagyobb hatása miatt, másrészt pedig, mert gyakorta nem tellik erejéből többre puszta szavaknál, utasító vagy lelkesítő mondatoknál. Ritka ma még az olyan pedagógus, aki egyenrangú félként kezelve diákjait érvekkel kíván győzködni a köz mellett. Mert amíg az oktatásban legtöbbször szükségszerű az alá-fölérendeltség viszonya, a közéletiségre buzdító eszmecserét már itt is a mellérendeltség kell hogy jellemezze. Éppen a siker érdekében. Szürkül és színesedik A környezetnek persze felnőttkorban sem kisebb a szerepe. A munkába álló ifjú belekerül egyfajta sajátos közegbe és kezdetben alkalmazkodásával igyekszik kitűnni. Nem hibáztatható ezért, hiszen a beilleszkedés egyértelműen egzisztenciális kérdés neki. És amit maga körül lát, jól megjegyzi. Nemcsak a munkával kapcsolatos tapasztalatokat raktározza el elméjében, hanem a légkör, a szókimondás, az őszinte véleményformálás létező vagy hiányzó lehetősége is tartósan megmarad benne. Nemritkán belső kritikával rögzíti a látottakat, ám később már elmarad a fenntartás és állandósul a megfigyelt magatartásforma. Azonosul, hozzászürkül vagy színesedik környezetéhez. A kapott minta itt is állandósul, akárcsak az iskolában. És például a szürkéhez idomult ifjút később már alighanem lehetetlen mozgásra ösztönözni a többiekért. Az előzőek alapján úgy tetszhet, mintha csupán a személyes hajlamon, az ambíción múlna, hogy ki lesz közéleti, s ki marad meg szűk, zárt környezetében. Ebben a körben annyi bizonyos csupán, hogy a köz formálásához is emberek kellenek, így a személy aligha lehet közömbös. Legalább ennyire fontos azonban a „küzdelem tárgya” is, vagyis a vállalt vagy a kapott feladat. A formális tetteket visszautasítja a többiekért szívesen cselekvő állampolgár és vár, egyre csak vár rá, hogy képzettségének és képességeinek megfelelő leckére leljen. Ha megbízzák, hogy szervezzen meg például egy vállalati ünnepséget, névadót vagy nyugdíjas-búcsúztatást, megteszi, ám egy pillanatig sem gondol rá, hogy ő most „közéleti” volt. A „valakinek úgyis el kell végeznie” elve szerint tudása legjavát nyújtja, azaz csupán nyújtaná, mert az efféle ceremóniák zökkenőmentes lebonyolításánál többre képes. Olyan ez, mint amit legutóbb mondott Procl László, a GTE főtitkárhelyettese a mérnökökről: „hajlandók a munkára akár reggeltől estig, csak legyen valaki, aki közli velük, hogy szükség van rájuk és a tudásukra”. A tett minősít A fentiekben ideálisan megrajzolt állampolgár tehát szívesen cselekszikvagy inkább cselekedne, még akkor is, ha talán képtelen rá, hogy definiálja a közéletiséget. A meghatározás ugyanis korántsem könnyű ebben a témában , mint ahogy már volt szó róla korábban. Ami viszont érdekes, a definiálással próbálkozók mindegyike kifejtette, hogy inkább érzi, mint tudja, mit jelenthet a szó: közéletiség. Rövid kétkedés után aztán felsoroltak néhány általuk fontosnak tartott jellemzőt. Közülük talán az volt a leghasználhatóbb, amelynek értelmében mindig a tett hatása vizsgálandó. Tehát az a cselekedet minősülhet valóságosan is közéletinek, amely túlmutat a cselekvő szűkebb környezetén. Ami érdekes, ebben a fogalmi jegyben nem esik szó társadalmi munkáról, munkahelyi kötelességekről, felajánlásokról, csupán és kizárólag a hatásról. És ettől válik a leghasználhatóbb meghatározássá. Mert hatása, kisugárzása minden tettnek van. És ha ezt tesszük meg rendező elvnek a témáról szólva, egyben megadtuk a skálát is a méréshez. Nemcsak az érdemelheti ki a közéleti jelzőt, aki ott volt minden, a környezetében rendezett társadalmi munkán, felszólalt az értekezleteken és így tovább. Egyértelműen a tett minősít majd, tárgyától függetlenül. És — feltételezésem szerint — ez így helyes. A közélet összetett szó, amelyben az előtag dominál. A közért pedig nemcsak az szorgoskodhat, aki járdát épít, gyűléseken szónokol. Mindenki, aki sokaknak használ szorgoskodásával. Látszólag persze meglehet, hogy ellentétbe kerültem eredeti elképzelésemmel és jómagam is kategóriákat szülök a tettek hatását abszolutizálva. A fenti néhány sor azonban, szándéka szerint, nem több és nem kevesebb véleménynél. Mert, mint mondottam, a téma lezárása mindenképpen lehetetlen. Malonyai Péter Zárszó helyett Magyar Nemzet Díszdoktoravatás az Eötvös Loránd Tudományegyetemen Kimagasló tudományos eredményeiért s a magyar irodalom olaszországi bemutatásában és terjesztésében szerzett érdemeiért Umberto Albinit a bölcsészettudományok, a nemzetközi jogtudomány műveléséért, a nemzetközi jog szocialista elméletének kidolgozásában végzett munkásságáért Grigorij Ivanovics Tunkint a jogtudományok díszdoktorává avatták kedden az Eötvös Loránd Tudományegyetem ünnepi közgyűlésén. Az egyetem aulájában megtartott ünnepségen, amelyen részt vett Mario Franzi, az Olasz Köztársaság budapesti nagykövete és Iván Pavlovics Aboimov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa. Szathmári István, a bölcsészettudományi kar dékánja ismertette Umberto Albini, a genovai egyetem görög irodalmi tanszéke vezető professzorának munkásságát. A nemzetközi hírnevű tudós a modern magyar irodalom egyik legkiválóbb olaszországi ismerője, méltatója, kritikusa és tolmácsolója. Grigorij Ivanovics Tunkinnak, a moszkvai Lomonoszov egyetem nemzetközi jogi tanszéke vezető professzorának munkásságát Király Tibor, az ELTE állam- és jogtudományi karának dékánja méltatta. Tunkin professzor a nemzetközi jogi kérdésekben a haladó szellemű szocialista joggyakorlat elfogadtatását nagymértékben segítette. Amoszkvai Lomonoszov egyetem nemzetközi jogi tanszékét 1965 óta vezeti. Umberto Albini és Grigorij Ivanovics Tunkin professzornak Ádám György rektor nyújtotta át az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktori oklevelét. Egy év múlva érkeznek Prágából Előkészületek a budapesti villamoskocsik gyártására Prága, 1977 november „Fél év múlva kezdődik a gyártás és év végén a szállítási” Ezzel fogadott Prága Smichov kerülete legnagyobb gépipari vállalatánál, a CKD Tatra-gyárban Frantisek Nemecek, a szállítási osztály helyettes vezetője, amikor a Budapesti Közlekedési Vállalat számára készülő villamoskocsik felől érdeklődtem. Majd hozzátette: — Jelenleg a Szovjetunió és az NDK rendeléseit teljesítjük és a magyar—csehszlovák szerződés szerint ezután gyártjuk a magyar fővárosi közlekedésnek a prototípusokat. Az előnyök Ez év folyamán különös formájú, színű és nagy gyorsaságú villamoskocsik közlekedtek Budapesten. Nem túlzunk, amikor azt állítjuk: közönségsikert értek el, a BKV pedig szerződést írt alá 175 csehszlovák gyártású villamos szállításáról. Kiss Jenő, a Budapesti Közlekedési Vállalat fejlesztési vezérigazgató-helyettese, országgyűlési képviselő, az egyik parlamenti bizottsági ülésen kifejtette azokat az előnyöket, amelyek a csehszlovák gyártású villamoskocsikkal kapcsolatosak. Ezek sorában említette a kedvező szállítási feltételeket, a nagy sorozatú, gyártás eredményeként jelentkező és az egy utasra jutó kedvezőbb beruházási összeget. Ezzel megnyugtató választ adott képviselőtársainak, akik csodálkoztak: miért nem hazai vállalattól rendelik a villamosokat. Előző cikkünkben a közúti járműipari kooperáció magyar —csehszlovák előnyeiről írtunk, ezúttal a smichovi gyárban tett látogatásunk tapasztalatairól számolunk be. — Hol tart a magyar villamoskocsi prototípusa jelenleg? — tettük fel a kérdést a csehszlovák szakembernek. A BKV vezérigazgató-helyettese és a többi magyar szakember és vállalatunk illetékesei között a gyártással kapcsolatos együttműködés jó ütemben halad. Az első két prototípusnál a konstrukciós munkálatok hamarosan befejeződnek. Voltak gyártási problémák, nem is könnyűek, amelyeknél segítséget kértünk a magyar szakemberektől, illetve gyáraktól. Háromra emlékezem és ezek egyike a kardántengely készítése és szállítása volt magyar gyár részéről. Ezt mi nem tudjuk vállalni, de a BKV sem, és felsőbb szinten kell intézkedni. Egyébként a BKV-val negyedévenként Budapesten és Prágában felváltva találkozunk és jó mederben haladnak a megbeszélések. Tatra a saját konstrukciójú villamoskocsik előállítását. Negyedszázad alatt kereken 170 ezer készült hazai célra és exportra. A fejlesztést sem hanyagoltuk el és ennek bizonysága a növekvő külföldi rendelés. Évente ezer villamoskocsit készítünk és ötven százalékkal emelkedik az igény, de kapacitásunk behatárolt. A T 3 típusból 11 ezer készült, ebből hétezer a Szovjetunió városainak, kétezer az NDK- nak. Vevők még Egyiptom, Jugoszlávia és Románia. Gyümölcsöző szakosítás alakult ki az NDK gyáraival. Az együttműködés alapján a vasúti járművek gyártásáról a csehszlovák ipar lemondott az NDK gyárai javára, viszont az NDK nem gyárt villamosokat és ezeket Csehszlovákiából vásárolja. Gyors, kényelmes A villamosok korszerűek, a típus nem öregedett ki, minőségük megbízható, kényelmesek, gyorsan indulnak és minden tekintetben megfelelnek a nagyvárosi közúti közlekedés igényeinek. Kedvező a zajszintjük is, ezzel a környezetvédelem előírásait teljesítik. A smichovi gyár 125 éves falai között a külföldi villamosméretekhez igazodva, hétféle villamos gyártására rendezkedtek be. Két évvel ezelőtt kezdődtek a tárgyalások a magyar megbízottakkal és a hazai igényeket messzemenően figyelembe vették, így például: mindkét oldalon lesz ajtó, más a felsővezeték- és sínrendszer, az összekapcsolás. Valójában új típus lesz a magyar villamos, amely a T 5 C 5 jelet kapta. — Milyen lesz a formája és a színe? — A magyar javaslatokat elfogadtuk és megtárgyaltuk saját iparművészeinkkel és formatervezőinkkel. A kocsi színénél a magyar rendelő jóváhagyta a csehszlovák javaslatot: az oldalán barnás-piros színt kap, alatta a „kötény” — így nevezik a futóművek feletti sávot — sárga lesz, a kocsi felső részén szürke. A kocsi belsejében a fűtés két oldalon csatornában történik, az ülés 2 plusz 1 lesz egymás mellett, az ülés fekete műbőr burkolatot kap. A próbajárat a jövő év őszén kezdődik Budapesten csehszlovák szakemberekkel és 1979- ben indul a sorozatgyártás, amely az ötödik ötéves tervben fejeződik be. Érdekesség még: Prágában legfeljebb két kocsit kapcsolnak egybe, Budapesten négy jármű összekapcsolását tervezik, így voltaképpen vonatot képeznek majd ki és nagy tömegeket tudnak szállítani. A világ nagyvárosaiban a villamosok reneszánszukat élik és ennek lesz méltó képviselője a formatervezett csehszlovák gyártású villamos, amelyhez még néhány fontos alkatrészt, tartozékot szükséges szállítani, hogy a jármű a kitűzött időpontban megkezdhesse szállítási feladatát. Van tehát gond, de remélhetően megoldódik. Vig István Külföldi kapcsolatok Korszerűség, megbízhatóság és nem utolsósorban a beszerzési ár játszott nagy szerepet abban, hogy a rendelést a CKD Tatra, Smichov kapta. Amikor ezeket a tényezőket említettem, a szállítási osztály helyettes vezetője ezeket mondta: — Huszonöt évvel ezelőtt kezdte meg gyárunkat . ÖN GONDTALANUL, MI GONDOSAN Tapétázzuk, festjük, mázoljuk lakását. Csiszoljuk, lakkozzuk parkettáját. 1067 Bp. Szondi u. 27. CSAK EGY TELEFON: 122—269. 424—314 422—940 7 A jövő egészségesebb nemzedékéért Befejeződött a Magyar Csalódás Nővédelmi Tudományos Társaság kongresszusa Kedden befejeződött a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság kétnapos kongresszusa. A zárónapon előadást tartott Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke is. Többek között elmondotta, hogy a Magyar Nők Országos Tanácsa évek óta tanulmányozza, hogy gazdasági, politikai és kulturális viszonyaink fejlődése milyen hatással van a család alakulására. Nagyra értékeli a házasság előtti tanácsadás bevezetését, a család- és nővédelmi tanácsadók hálózatának kiépítését. Az egészséges életmódon túl elő kell segíteniük a család szocialista vonásainak fejlődését. A kongresszus tapasztalatait Szabady Egon, a társaság elnöke, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese értékelte. Mint mondotta, a kongresszust nem záró-, hanem határkőnek tekintjük, ugyanis első ízben foglalkoztunk a családi életciklusok minél sokoldalúbb megközelítésével. A jövőben a népesedéspolitikai határozat céljainak megvalósításakor nemcsak a további mennyiségi eredményekre, azaz a népesség számszerű növekedésére kell törekedni, hanem a legalább ilyen fontos minőségi javulásra is. Szellemileg és fizikailag egészségesebbé kell tenni a jövő nemzedékét, harmonikus, testileg, szellemileg egészségesebb életmódot kell kialakítani az egyén és a család számára. Akira Husukawa, az Egyesült Nemzetek népesedéssel foglalkozó pénzalapja keleteurópai szekciójának vezetője értékelése szerint Magyarország úttörő munkát végez a népesedéssel kapcsolatos kérdések megoldásában. Érdekessége volt a kongresszusnak, hogy a párválasztástól a halálig az emberi életciklus egészét vizsgálta. A tapasztalatokat hasznosítani fogjuk szervezetünk munkájában is. SZÖVOSZ—TOT együttműködés Több zöldség, javuló szolgáltatások A jövő évi ellátás biztosítására összesen 148 ezer 500 vagon burgonyát, zöldséget, gyümölcsöt köt le termeltetési-felvásárlási szerződésekkel nagyüzemeknél, háztáji termelőknél a szövetkezeti kereskedelem — hangzott el a SZÖVOSZ elnökségének keddi ülésén. A legnagyobb árumennyiségeket most is a ZÖLDÉRT-ek kötik le; 1978. évi árualapjuk — 106 ezer 210 vagon termék — 95 százalékára kötnek megállapodást. A kötések eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy tovább növekszik a termelési kedv. Egyes termékekből máris nagyobb a kínálat az igénynél. Pest megyében már a tervezett menynyiség 85 százalékára megkötötték a szerződéseket Az elnökség jelentést fogadott el a szövetkezeti áruházak munkájáról, tervezett további fejlesztésükről. Ezt követően került sor a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa elnökségének együttes ülésére, amelyen megvitatták a két szövetkezeti ágazat együttműködésének továbbfejlesztéséről szóló előterjesztést illetve állásfoglalást Kiterjed a megállapodás a lakossági szolgáltatások tervbe vett növelésére, az építőipari kapacitások jobb kihasználására, üzemek, üzletek házilagos kivitelezésű felújítására, fenntartására, s a dolgozók lakásépítésének, a korszerű csoportos családi házépítési akciónak előmozdítására.