Magyar Nemzet, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-01 / 282. szám

2 tovább folytatni a dialógust, hogy „az egyiptomi problémát a nagy problémával (a közel­­keleti kérdéssel) összefüggés­ben” megtárgyalja. Utal­t arra, hogy kész Genfbe is egyedül elmenni, az ott kidolgozott formulákat pedig ezután ,,az arab csúcsértekezlet elé vin­ni”. Jeruzsálemből jelenti a UPI. Izrael elutasította Kurt Wald­­heimnek, az ENSZ főtitkárá­nak azt az indítványát, hogy a kairói tanácskozást követően, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet részvételével, az ENSZ-ben tartsanak értekezle­tet a genfi konferencia felújí­tásának előkészítésére. Az izraeli külügyminiszté­rium szóvivője szerdán hiva­talos közleményt ismertetett, amely szerint Izrael „mindig is híve volt az olyan közvetlen tárgyalásoknak, amilyenek Szadat látogatása alkalmával Jeruzsálemben folytak, vagy amilyeneket Kairóban fognak tartani”, ám nem hiszi, hogy „egy további előkészítő érte­kezlet bármilyen vonatkozás­ban előbbre vihetné a béke ügyét”. Izrael álláspontja szerint a genfi értekezlet nyomban a kairói előkészítő tanácskozás után összeülhet „New York érintése nélkül is”. Az ADN jelentése szerint az ENSZ-ben további határoza­tokban ítélték el Izraelnek a megszállt arab területeken folytatott politikáját. A köz­gyűlés 32. ülésszakának külön­leges politikai bizottsága há­rom határozatot hozott. Az egyik határozat , amelyet 82 szavazattal 2 szavazat ellené­ben (Izrael és az Egyesült Ál­lamok) és 30 tartózkodás mel­lett hagytak jóvá — az izraeli akciók közül elítéli a megszállt területek egyes részeinek be­kebelezését, zsidó települések létesítését, arab lakosok kite­lepítését, kitoloncolását, szám­űzetését és kilakoltatását, to­vábbá arab vagyoni értékek el­kobzását. A UPI jelentése szerint az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerdán újabb 6 hónappal meghosszabbította az Izrael és Szíria közti területen meg­figyelői szolgálatot teljesítő ENSZ-erők megbízatását. A tanács 12 szavazattal, ellen­­szavazat nélkül úgy döntött, hogy 1978. május 31-ig újabb megbízatást ad az ENSZ- erőknek feladatuk ellátására. Az ENSZ-erők mandátuma szerdán éjfélitől­ járt le. A szavazásban Kína, Benin és Líbia nem vett részt. A s/.ovjet­­es/.rözlési javaslatok­ vitája a# HXL/.­körgyű­lé­s politikai b­izottságában New Yorkból jelenti a TASZSZ. A­z ENSZ-közgyűlés politikai bizottságában folyta­tódott a vita a Szovjetuniónak a béke megszilárdítását célzó új javaslatairól — a nemzet­közi enyhülés elmélyítésére és megszilárdítására, a nukleáris háború veszélyének elhárításá­ra irányuló kezdeményezésről, valamint arról, hogy a világ országai szerződésben kötelez­zék magukat az erőszak alkal­mazásáról történő lemondásra, s az ENSZ által a nemzetközi biztonság megszilárdításáról már elfogadott nyilatkozat megva­lósít­ására. A szovjet javaslatok az ENSZ-en belül széles körű tá­­rhogátá­st élveznek. A vita konstruktív szellemé­vel éles ellentétben állt a kí­nai képviselő felszólalása. A Kínai Népköztársaság ENSZ- delegátusa beszédében szem­-­­­eszállt minden, a feszültség csökkentését, a nukleáris há­ború veszélyének kiküszöbölé­sét célzó indítvánnyal. Edmiril­i»i«‘rriv­ó* Iturico Sferlinguer* találkozója Via a Vatikánba látogat a l.k­.VII* első titkára Rómából jelenti az MTI. A hivatalos látogatáson Olaszor­szágban tartózkodó Edward­ derék kedden este* Len­gyel­­­ország római nagykövetségén találkozott Enrico Berlinguer­­rel, az OKP főtitkárával. A két kommunista vezető tájékoztatta egymást országaik helyzetéről, a Lengyel Egyesült Munkáspárt és az Olasz Kom­munista Párt politikájáról, és áttekintett néhány nemzetközi kérdést is. "Gierek és Berlin­­guer megerősítette, hogy párt­jaik elkötelezettek Lengyelor­szág és Olaszország kapcsola­tainak fejlesztésében az élet minden területén — áll a köz­leményben, amely ezeknek a kapcsolatoknak az ápolása szempontjából nagyon fontos­nak nevezi a LEMP KB első titkárának olaszországi látoga­tását. A két párt elő kívánja mozdítani az európai és a vi­lágméretű enyhülést és együtt­működést, és sürgeti, hogy a belgrádi értekezlet részvevői törekedjenek a helsinki záró­okmányban foglaltak mara­déktalan végrehajtására. Az­­OKP és a LEMP kapcsolataira jellemző baráti légkörben megtartott találkozón a felek kölcsönösen kifejezték azt az óhajukat, hogy az európai kommunista és munkáspártok berlini értekezletének szelle­mében tovább fejlesztik a két párt kapcsolatait. Edward Gierek Torinóban találkozott Giovanni Agnelli­­vel, a Fiat-művek elnökével. A találkozón a felek hangsú­lyozták a Fiat és a Pol­mot lengyel vállalat hiúll a héten megkötött újabb szerződésé­nek jelentőségét. Edwa­rrd Gierek csütörtökön látogatást­ tesz a Vatikánban VI. Pál pápánál. A látogatás előkészítéséül a LEMP KB el­ső titkára kedden este találko­zott a Rómában tartózkodó Stefan Wyszynski bíborossal, Lengyelország prímásával, aki egyben a keleti egyházak kongregációjának tagja, és Agostino Casaroli érsekkel, az egyházi közügyek tanácsa tit­kárával, a Vatikán „külügy­miniszterével”. Franciaország „takaréklángon** Párizsból jelenti az MTI. Az AFP hírügynökség belföldi szolgálatának munkabeszünte­tésével szerdán délben meg­kezdődött a francia országos sztrájk, amely csütörtökre ,,ta­karéklángra” állítja az ország életét. A francia dolgozók három nagy harcos szakszervezete, a CGT, a CFDT és a pedagógu­sokat tömörítő FEN csütörtök­re hirdetett szakmaközi orszá­gos sztrájkot, tiltakozásul az infláció folytatódása és a mun­kanélküliség növekedése ellen. Ez lesz a harmadik országos sztrájk a kormány tavaly ősz­szel meghirdetett gazdasági terve ellen, az idén pedig — június 24. óta — a második. Júniusban a reformistának is­mert szakszervezeti központok közül is többen csatlakoztak — bár fenntartásokkal — a meg­mozduláshoz. Ezúttal a kezde­ményezés a három osztályhar­cos központra korlátozódott, ők képviselik azonban a fran­cia szervezett munkásság ja­vát. Nem hivatalos értesülések szerint a Szomáliai csapatok visszavonultak egy stratégiai fontosságú városból A hadászati fontosságú Ha­­rar elfoglalásáért harcoló Szo­máliai csapatok visszavonultak a várostól — jelentette szer­dán a UPI amerikai hírügy­nökség Addisz Abeba­i jól ér­tesült diplomáciai forrásokra hivatkozva. Helyi beszámolók szerint magában a városban az élet normális kerékvágásban fo­lyik. Nincs bizonyíték arra, hogy a várost Addisz Abebá­­val összekötő utat a szomá­liaiak elvágták volna. A be­számolók szerint ingajáratban közlekednek az utánpótlást szállító repülőgépek Addisz Abeba és Harar között. Egyelőre sem eti­ópiai, sem Szomáliai részről nem adtak ki hivatalos közleményt a váro­sért folyó harc állásáról. 16 (Genf, ADN) Genfben megnyílt az Általános Vámta­rifa és Kereskedelmi Egyez­mény (GATT) 33. ülésszaka. ________­ Magyar Nemzet_______ Washingtoni tudósítónk telex jelentése „Földmozgás’* a Capitoliumon Washington, november 30. A Halálnak két arca van, szokták volt mondogatni a bölcselők. Megoldja minden gondját annak, aki távozik az árnyék­világból, de megszapo­rítja azokat, akik életben, ma­radtak. Az amerikai törvény­hozók most maguk is tapasz­talhatják, hogy az efféle baná­lis „igazságok” mennyire részei életünknek. Több hetes szünet után tértek vissza a fővárosba, s midőn kedden ismét össze­gyülekeztek fönt a dombon, a Capitolium kupolái alatt, az a hús fogadta őket, hogy John McClellan arkansasi demokra­ta szenát­­r, több fontos bizott­ság tagja és a nagyhatalmú megajánlási bizottság elnöke hétfőn éjjel örök álomba szem­­­derült. Nyolcvanegy éves volt, s halála, amely idős kora elle­nére mindenkit váratlanul ért, egyszeriben megnyitotta a problémák standórá-szelencé­jét, amely megnyílt volna egyébként is, csak valamivel később Félig befejezett ügyek gar­madája vár lezárásra, unat­kozni a honatyáknak nem lesz idejük. De a két ház folyosóin lépten-nyomon olyan vélemé­nyeket hall az ember, hogy a szőnyegen fekvő dolgok igazán nem is nagyon érdekelnek senkit, sőt tulajdonképpen semmi nem érdekli a törvény­hozókat azon kívül, hogy egyé­nileg jól szerepeljenek a jövő­re esedékes időközi választá­sokon, vagy ha személyükben nincsenek is érintve, akkor legalább valamit, egy-egy jó bizottsági tagságot vagy elnök­séget megkaparintsanak a so­ron következő nagy osztozko­dáskor*. Több mint 30 szenátusi man­dátum sorsa dől el majd jövő ilyenkor, a választók „ítélő­­széke” elé bocsátandó helyek közül 16-ot demokraták, 17-et republikánusok töltenek be je­lenleg, s a pártok szemszögé­ből nem közömbös, hogy me­lyikük hogyan vizsgázik, illet­ve hogy sikerül-e valamelyik­nek a maga javára módosítani a pillanatnyi erőviszonyokat. Ma még korai számszerű becs­lésekbe bocsátkozni, de a kongr­esszus és az ország han­gulatát fürkésző prognóziské­szítők szerint az arányok szá­mottevő megváltoztatása na­gyon valószínűtlennek látszik. Négy nagy és befolyásos sze­nátusi bizottság élén minden­képpen személyi változásnak kellett volna bekövetkeznie, de a cserék egy része McClellan halála következtében azonnal időszerűvé vált. A megajánlá­­si bizottság elnöki tisztségére a Washington állambeli Wal­­ter Magnuson a legesélyesebb, s ő — a Washington Post ér­tékelése szerint — jóval mér­sékeltebb és kevésbé vall szél­sőséges nézeteket, mint val­lott­a*­, elhunyt. Mindenesetre elkezdődik most a ..mindenki lépik egyet” című fejezet. Magnuson helyett a kereske­delmi bizottságnak Howard Cannon lesz a vezetője, viszont a Cannon által megürített ház­szabálybizottsági elnöki székbe a Rhode Island-i Claiborne Pell kerül. Az á­t­csoportost fást a demok­rata párti szenátoroknak tes­tületileg kell jóváhagyniuk, s ha ők az elhunyt helyére a befolyásos jogügyi bizottságba szintén egy liberálist külde­nek, aminek nagy a valószínű­sége, akkor a szenátusban a széljár­ás m­ég inkább változni fog. McClellan nem szándéko­zott újraválasztatni magát, a személycserék, amelyekre zá­ros határidőn belül sor kerül, jövőre mindenképpen bekövet­keztek volna. De a haláleset folytán meginduló „földmo­z­­gás” folytatódni fog. Biztosra vehető, hogy Eastland, a jog­ügyi bizottság elnöke nem in­dul jövő ősszel, sőt Sparkman is visszavonul. Ily módon új elnököt kap a jogügyi és a kül­ügyi bizottság egyaránt. Spark­man helyére Church pályázik, s nagy esélye van rá, hogy el is nyeri. Ez pedig azt fogja je­lenteni, hogy a külügyekbe az eddiginél nagyobb mértékig kíván majd beleszólni a sze­nátus és nagyobb nyomatékot kap majd az az igény, hogy az adminisztráció vegye figye­lembe a külügyi bizottság szempontjait, mérlegelje ész­revételeit, sőt , teljesítse óha­jait is. Zala Tamás Csapatok kiutasítása, i­le­n a­z Yll'O-nak? Ankara újabb közteleti figyelmeztetése W­ashington címére New Yorkból jelenti az MTI és az AFP. A New York Times szerdai száma szerint Törökország az amerikai kül­ügyminisztérium értésére ad­ta: távozásra szólítja fel a területén állomásozó ameri­kai haderőket, amennyiben Carter elnök jövő év tava­száig nem terjeszti ratifiká­lásra a kongresszus felé az 1975-ben megkötött ameri­kai—török úgynevezett védel­mi szerződést. Az újság, amely értesülését amerikai kormánykörökből szerezte, megjegyzi: az egyez­mény Ratifikálására a közel­jövőben nem kerül sor, mi­vel Cornel­ elnök a Pártám­a­csatorna egyezmények kong­resszusi jóváhagyatásával, va­lamint az új SALT-egyez­­mény megkötésének ügyével van elfoglalva. A „védelmi egyezmény” ér­telmében az Egyesült Álla­mok egymilliárd dollár érté­kű katonai segélyt folyósítana Törökországnak. Washingtoni kormánykö­rökben rossz szemmel nézik, hogy Ankara bővíti kapcsola­tait a Szovjetunióval és az arab országokkal és attól fél­nek. Törökország végül még a NATO-ból is kiléphet és a semlegességet választhatja — írta a New York Times. A külpolitika hívei­ ­ (Berlin, ADN) Erich Ho­­neckernek, az NSZEP KB fő­titkárának, az NDK Államta­nácsa elnökének vezetésével szerdán elutazott az a párt­os állami küldöttség, amely felkeresi a Vietnami Szocia­lista Köztársaságot, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ságot és a Fülöp-szigeteket.­­­ (Washington, TASZSZ) Walter Mondale amerikai al­el­nök fogadta az Egyesült Ál­lamokban tartózkodó szovjet tanácsi küldöttséget. A baráti légkörű találkozón megbeszé­lésre került sor Mihail Szolo­­mencev, az SZKP politikai bi­zottságának póttagja, az OSZSZSZK minisztertanácsá­nak elnöke, a delegáció veze­tője és Walter Mondale alel­­nök között. A megbeszélésen Mondale hangsúlyozta, hogy a küldöttség látogatása jó hatás­sal lesz az amerikai—szovjet kapcsolatok további fejlődésé­re.­­­ (Varsó, MTI) Juanita Kreps, az Egyesült Államok kereskedelmi minisztere a len­gyel fővárosba érkezett a két­oldalú kereskedel­mmi bizottság 7. ülésszakára.­­ (Belgrád, MTI) Tito ju­goszláv párt- és államfő de­cember 3—4-én Nicolae Ceau­­sescu meghívására hivatalos baráti látogatást tesz Romá­niában.­­­ (Johannesburg, VPJ) A Dél-afrikai Köztársaságban Szerdán megkezdődtek az „ál­talános választások”, amelye­ken a 18 milliós őslakosság nem vehet részt. Vorster dél­­afrikai miniszterelnök az „ál­talános választások” megtartá­sával kívánja demonstrálni, hogy jelentős támogatást él­vez. O (Kairó, Reuter) ítéletet hirdettek annak az 54 ember­nek a perében, akiket Moha­med El-Dahabi vallásügyi mi­niszter elrablása és meggyilko­lása, valamint az Egyiptom társadalmi rendszerének meg­döntésére szőtt összeesküvés vádjában találtak bűnösnek. Valamennyi vádlott a szélsősé­ges muzulmán szekta tagja. A szervezet 5 vezetőjét a katonai bíróság halálra ítélte, 36 em­bert 3 évtől életfogytiglanig terjedő kényszermunkával súj­tott, 13 vádlottat pe­­ig felmen­tettek. Az ítéletet Szadat el­nöknek kell még jóváhagynia. Csütörtök, 1977. december 1. Belpolitikai feszültségek az NSZK-ban „Zöld párt" MINTHA OSZTÓDÁSI HUL­LÁM öntené el a nyugatnémet pártokat. Pontosabban a két nagy politikai csoportot, az Unió-szövetséget és a szociál­demokratákat. Egy esztendővel a választá­sok után (az évforduló sajátos megünnepléseként) a jobbol­dali táborban ugyanaz a gej­zír tört elő, mint tavaly ősz­szel. Ak­kor a választási vere­ség miatt feldühödött Franz Josef Strauss Kreuth bajor vá­roskában kijelentette, hogy felbontja az Unió-szövetséget. Most is ilyesminek az előjelei kezdtek mutatkozni. Viszonyuk soha nem volt­­felhőtlen, mégis, kezdettől egy tömbhöz tartoztak. F. J. S. pártja a kisebbik, a Keresz­­tényszociális Unió csak Bajor­országban az erősebb, a Ke­reszténydemokrata Unió vala­mennyi többi tartományban működik, a parlamentben pe­dig egy frakciót alkotnak, hi­szen a nyugat-európai keresz­­ténydemokrácia egy-egy ár­nyalatát képviselik. Ezt a több évtizedes köteléket akarta ta­valy elszakítani F. J. Strauss, a következő megfontolásból: ha külön-külön tevékenyked­nek és mindketten valamennyi tartományban, akkor a Ke­reszt­ényszociális Unió új réte­geket nyerhet meg s végül is a parlamentben kettőjüknek több képviselőjük lehet, mint eddig, átvehetik a hatalmat, már mint koalíciós partnerek. F. J. Strauss úgy érezte, hogy az eddigi társulás megköti a kezét. Már a múlt választá­sok előtt se csinált titkot ab­ból, hogy Helmut Kohlt — a pártszövetség kancellárjelöl­t­­jét az 1976. őszi választásokon — gyengének tartja. Kértyte­­lenségből engedett csak. Tud­ta őt mint kancellárt sem a szavazók, de artég a keresz­ténydemokraták többsége sem fogadta volna el és a nyugati szövetségesek se nézték volna jó szemmel a nyughatatlan, agresszív politikust a bonni hatalmi központban. F. J. S. túl liberálisnak tart­­ja a kereszténydemokrata ve­zetők többségét, helyükben másképp cselekedne. De ho­gyan? Véleménye szerint az európai enyhülési politika ,,el­hibázott”, a Nyugatnak fegy­veres sündisznóállásba kellene vonulnia a szocialista orszá­gokkal szemben, nem véletlen továbbá, hogy ő a legszíveseb­ben látott nyugatnémet ven­dég Kínában, nemrég pedig agyon dicsérte Pinochet re­zsi­mjét. TAVALY VÉGÜL is lemon­dott a szakításról, most azon­ban ismét kibukkant a terv, bár kevésbé határozottan, s nem is az ő szájából. Fritz Zi­hmermann, a Keresztény­szociális Unió parlamenti kép­viselőcsoportjának vezetője ki­jelentette: ,.Strauss ugyan­olyan lehetséges kancellárje­lölt, mint Kohl.” Ezzel ismét kitört a személyi vita, felsza­kadtak régi sebek, ismét az új­ságok első oldalára került a célzás, hogy Helmut Kohlt al­kalmatlannak tartják egy vá­lasztási csata megnyerésére. Újabb elképzelések is napvi­lágot láttak ezzel kapcsolat­ban: egy bajor képviselő sze­rint a Keresztényszociális Unió olvadjon bele a Keresztényde­mokrata Unióba, elnökké — következésképpen kancellár­­jelöltjükké — pedig emeljék F. J. Strausst. Ha ezt a part­ner nem fogadná el, akkor alakítsák meg az önálló, a ne­gyedik pártot. Javaslatát még bajor körökben is megmoso­­lyogták, de a Zimmermann­­féle megjegyzésre viharosabb volt a válasz: Helmut Kohl meglepett sértődöttséggel kér­dezte: miért szítják föl már isi ősz, három esztendővel a következő általános parlamen­ti választások előtt a személyi vitát? Ezúttal gyorsan el is csen­desül­ a szópárbaj. Még F. J. S. is leintette híveit: „Korai beindítani a személyi körhin­tát.” Egyébként is ő jövőre szőkébb hazájában a bajai­ miniszterelnöki széket kívánja elfoglalni. A nyilatkozatok sze­rint mindkét fél egyetért ab­ban, hogy a döntést 1979-re halasztják, így lesz-e? Ha igen, mire volt jó ez a villon­gás? F. J. S. rendelte meg, vagy túlbuzgó párthíveinek akciója volt csupán? Volta­képpen mindegy. Megmutatta a felszín alatti feszültségeket, jelezte, hogy a keresztényszo­ciális vezetőknek nem vátozott meg véleményük a nagyobb testvérről. Figyelmeztetés ez, ha nem közelednek az ő vona­lukhoz, számítsanak arra, hogy megalakul a negyedik párt. Gondolkodási időt kaptak. SZÉTHÚZÁST mégis más­fajtát látunk ugyant ebben az időben a szociáldemokraták­nál. A párt legfelső vezetői egységesek, de mindhárman óvták a hamburgi kongresszu­son a pártot a felaprózódástól. Vajon miért? Két olyan csoportot említe­nék, amely a bomlás csíráját hordja magában: a párt bal szárnyát és a környezetvédő­­ket. Az előbbiek el­égedet­lenek a vezetőség és a kormány gaz­dasági és szociális intézkedé­seivel, egyes vélemények sze­rint ez a szárny­ esetleg levál­hat és a Német Szociáldemok­rata Párttól balra álló önálló pártot alkothat. Ami a másik csoportot illeti, a kongresszu­son „zöld pártként” emleget­ték. A környezetvédőkről van szó, akik különös módon tör­tek be az NSZK politikai éle­tébe. Évek óta szervezik a külön­böző állampolgári mozgalmas híveiket, hol a hőerőművek szennyező hatása, hol az autó­pályák építése ellen, az utóbbi időkben pedig az atomerőmű­vek építésével szemben. A hamburgi kongresszus előtt az állampolgári mozgalmak csúcs­szerve kijelentette: ha a szo­ciáldemokraták szabad utat engednek az atomerőművek építésének, megalakul a ,,Kör­nyezetvédők Pártja”. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a kongresszuson kompromisszu­mos javaslatban egyeztek meg. De vajon nagy veszélyt jelen­tene egy „zöld párt” megala­kulása? Némi tájékoztatást nyújthat e tekintetben egy próbamenet: Alsó-Szászország két körzetében a helyi­­válasz­tásokon a természetvédők két százalékot kaptak. A hamburgi Der Spiegel megkérdezte Peter von Oert­­zent, a szociáldemokrata el­nökség tagját: valóban fenye­get-e pártszakadás? Nem fe­nyeget — válaszolt a kérde­zett. Nem valószínű, hogy ak­áin egy parlamenti képviselő is rá­szánná magát az ilyen lépésre. Inkább kívül alakulhatnak számukra kedvezőtlenül a dol­gok. Létrejön valamilyen „zöld párt”, és ez főképpen a szo­ciáldemokratáktól von el Sza­vazókat. KÖZVETLEN ÖSSZEFÜG­GÉS nincs a kereszténydemok­­rácián, valamint a szociálde­mokrácián belüli felaprózódá­­si jelenségek között — mégis gondolkodásra késztet a tény, hogy párhuzamosan tűntek föl. Az ultrakonzervatív csoport is számít hívekre, a szociálde­mokrata balszárny, illetve a környezetvédő mozgalom is. Ha egyelőre meszemenő kö­vetkeztetéseket nem is vonunk le ebből a jelenségből, annyi megállapítható, hogy széthúzó erők működnek — a bal olda­lon jogosnak látszó, a jobb szárnyon veszélyes — elége­detlenség feszegeti az NSZK jelenlegi parlamenti pártstruk­­túráját. Tatár Imre Soare»» bizalmi «*7,a hata*l kér a portugál képviselőktől Lisszabonból jelenti az MTI. A Portugál Szocialista Párt or­szágos bizottsága szerdán egy­hangúlag megszavazta, hogy támogatja Mario Soares mi­niszterelnöknek a bizalmi sza­vazásra vonatkozó tervét. Eszerint a portugál kormányfő pénteken bizalmi szavazást kér a parlamentben, de a vita csak jövő kedden kezdődik a határozattervezetről. Soares időközben folytatja megbeszé­léseit a három legnagyobb el­lenzéki párttal. A centrista Szociáldemokra­ta Párt és a konzervatív Demokrata Szociális Centrum Párt korábban jelezte: csak akkor hajlandók támogatni Soarest, ha beléphetnek a kor­mányba és Soares elzárkózik a Kommunista Párttal kötendő mindenféle megállapodás elől.

Next