Magyar Nemzet, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-24 / 20. szám
s Az értelmiség legjobbjainak részvételével Beszélgetés Kurucz Imrével, a TII főtitkárával Köztudott, hogy annál kulturáltabb egy ország lakossága, minél ismertebbek körében a tudományos eredmények. Így válik a tudomány szellemi és anyagi erővé. Ezt a törekvést tükrözi a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat közelmúltban megjelent, téli műsora is, amelynek rendezvényei a társulat Természettudományi Stúdiójában zajlanak le. — Milyen feladatokat vállal a TIT országos viszonylatban, a természettudományokon túl, a társadalomtudományi ismeretterjesztésben? — kérdeztem meg Kurucz Imrét, a társulat főtitkárát. A feladatok — Az MSZMP KB 1976 októberében a pártpropaganda soron levő feladatairól, továbbfejlesztéséről hozott határozata szellemében kell az ismeretterjesztés munkáját, művelni, a marxista—leninista világnézetre nevelő, a szocialista életmódot és tudatot formáló eszméket népszerűsíteni. Ami a társadalomtudományi ismeretterjesztést illeti, azt komplex ismeretterjesztő sorozatainkkal — Tudomány, Élet, Társadalom, A szocialista életmód: Természet, Technika, Társadalom — a problémaközpontúság jegyében, interdiszciplinárisan végezzük. — Szakmai választmányaink — a demográfiai, szociológiai, a filozófiai, a hadtudományi, az irodalmi, az idegennyelvoktatási, a jogi, a közgazdasági, a magyar nyelvi,a művészeti,a politikai, a néprajzi, a pedagógiai, a pszichológiai, a történelmi választmányok, illetve megyei szakosztályaink .— az egyes szakterületek időszerűségeivel ismertetik meg a hallgatóságot. — Munkánk természetes velejárója az is, hogy lehetőségeink szerint vegyük ki részünket a nagyobb eseményekhez fűződő jubileumi rendezvényekből is. Ünnepi üléseken emlékeztünk meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójáról, az Ady-centenáriumról. Most készülünk — többek között — a kommunista és szociáldemokrata párt egyesülése .10 évfordulójának megünneplésére. — E feladatkörön belül tartom fontosnak megemlíteni az idegen nyelvek oktatását is, és megyei szervezetem, nyelvtanfolyamai évtizedek óta gyarapítják népszerűségünket és hallgatóságunkat. — Helytelen lenne, ha az említett feladatok megoldásában elhallgatnám pedagógiai ismeretterjesztő munkánk sokoldalú célkitűzéseit, s azt a szerepét, amelyet többek között a családi életre nevelés programjának megvalósításában tölt be. Úgy vélem, dicséretre méltóak azok az évtizedes hagyományok, amelyek felvirágoztatták az anyanyelvi ismeretterjesztést, s amelyek a Magyar Nyelv Hetének tavaszi programsorozatában is rendszeresen testet öltenek. Együtt a tömegszervezetekkel — Főtitkár úr, az eddig elmondottak tükrözik népszerűsítő munkájukban a programgazdagságot. Úgy tűnik, hogy e feladatok megoldását „belső erőkkel" igyekeznek megoldani. Az ismeretterjesztés szélesebb körű művelésére milyen kapcsolatokat épített ki a Társulat az országban működő tudományos társaságokkal, tömegszervezetekkel ? — Társulatunk társadalmimozgalmi jellege megkívánja munkakapcsolataink és együttműködésének szorosabbra fűzését valamennyi közművelődési, vagy a közművelődésben érdekelt állami szervvel, intézménnyel, társadalmi szervvel, szervezettel, illetve mozgalommal. Ezt egyébként alapszabályunk is rögzíti. A tömegszervezetekkel való együttműködésünk tartalmi és formai vonatkozásait szerződésekben rögzítettük, így tehát a Vöröskereszttel, a KISZ- szel, az OKISZ-szal, az MTESZ-szel, a Hazafias Népfronttal való munkakapcsolataink munkaterveiben is helyet kapnak. Nagyon fontosnak ítéljük — folytatta a főtitkár — kooperációnkat a Magyar Rádióval és a Magyar Televízióval, különösképpen a TV-egyetemek adásához kapcsolódó konzultációs TIT-munkánkat. Lehetőségeink szerint igyekszünk a sajtó eszközeit is igénybe venni, különösen egy-egy érdekesebb rendezvényünk ürügyén gondolunk témáink sajtóban való publikálására. Kitűnő és állandó fórumok szándékaink megvalósításához a társulat saját népszerű sajtóorgánumai : az Élet és Tudomány, a Föld és Ég, a Természet Világa és az Egészség. — E kérdés kapcsán tartom fontosnak elmondani azt is, hogy rendezvényeink legtöbbjénél nyugodtan támaszkodhatunk az egyes szakági tudományos társaságok segítségére is. Az elmúlt év végén Debrecenben megtartott centenáriumi Ady-vándorgyűlés rendezésében és részvételében partnereink voltak, a Magyar Írók Szövetsége és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság. Ez utóbbi társasággal a jövő évben két alkalommal is rendezünk közös programokat. Kitűnő partnerünkként említem meg a Magyar Néprajzi Társaságot, a Közgazdasági Társaságot, a Történettudományi Társulatot, a Magyar Jogászszövetséget, és megyei tagozatait, a Magyar Földrajzi Társaságot, az Országos Egészségnevelési Intézetet, nem utolsósorbann az Országos Pedagógiai Intézetet is. Tudósok, pedagógusok — A társulat népszerűsítő munkájában ezek szerint — figyelemmel a tudományos társaságokra — vezető értelmiségünk is részt vesz. Mégis, engedje megkérdeznem, hogy ebben az igen jelentős népszerűsítő munkában milyen részt vállalnak tudósaink, kutatóink egyénenként? — Társulatunk egy pillanatig sem tudná nélkülözni az értelmiség legkiválóbbjai nak személyes részvételét, ses’bp támogatását. Nemcsak azért, mert felépítését tekintve olyan társadalmi szervezet, amely tagjai részvétele feltételének meirti hogy mindeeyikük ..a tudományok vem méhek ágának elismert művelőié, vagy szakszerű ismerője" lesve” de azért is, mert munkánk eleve mérik a tudósok és kutatói, seméinps részvételét, mint néldávl folyóirataink szerkesztő bizottsngaiban is. Neveket pmli’ceVt Hoev illénék fel«o-o’-'i ’XH’, SZO7 — e'Z S$ is kit emeln ek Vi pKHál a ransos együttesből? Szentápothai János professzort, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, Zsebők Zoltán professzort, a radiológiai tudományok nemzetközileg elismert tudósát, Lőrincze Lajost, a népszerű nyelvművelő tudóst, vagy a tv képernyőjén oly sokszor tanító Sass Elemért, Juhász Árpádot? Vagy akár országszerte nagy szeretetnek és elismerésnek örvendő dr. Buga Lászlót? S még hosszan sorolhatnám a társulat többi kitűnő, elismerésre méltó képviselőjét. Úgy vélem, a feltét, kérdés apropójából meg kellett említenem egyik legnépesebb, aktív értelmiségi rétegünket: a pedagógusoknak az ismeretterjesztésben való részvételét, áldozatkészségét, lelkesedését. Társulatunk főhivatású munkatársainak 73 százaléka pedagógus. Tagságunknak közel egyharmada — megyénként változó arányban — általános, közép- vagy felsőfokú iskolákban tanít. S még mennyi újabb lehetőség kínálkozik arra, hogy a pedagógusok további csoportjai is bekapcsolódjanak az ismeretterjesztés munkájába, mert ők az a réteg, amelyik a legkisebb faluba is eljutnak korunk, társadalmunk eszméinek megértetésére, tudományunk népszerűsítésére. R. Farkas Klári MAGYAR NEMZET olvasószolgálatának (1074 Budapest, Dob u. 60.) •dainánint fanan Nida. Hétfőn 44—10 Szerdán 11—16 Pénteken 13—14.30 Építip/fili fanánadója •Inden hó első és utolsó pénteken 16—17.30 Közérdekű bejelentések: csütörtökön 15.30—17.30 Magyar Nemzet Divatcikk húsz országból A Divatcikk Nagykereskedelmi Vállalat a tervek szerint a tavalyinál 6 százalékkal több, összesen 2,3 milliárd forint értékű árut — 15 ezerféle cikkből 25 millió darabot — kíván forgalomba hozni. A tervezett forgalomhoz szükséges árukat hazai, valamint — az illetékes külkereskedelmi vállalatok segítségével — külföldi szerződésekkel már biztosították. Húsz országból vesznek divatcikkeket, összesen 750 millió forint értékben. Gazdagnak ígérkezik egyebek között a férfiing-kínálat, amelyhez a hazain kívül 14 ország piacáról, például Csehszlovákiából, Jugoszláviából, Kínából, Egyiptomból, Indiából, Pakisztánból, Szingapúrból importálnak elsősorban pamut-poliészter és tiszta pamut ingeket. A folyamatos ellátás követelményeinek megfelelően vásároltak az NSZK- ból Triumph-árukat. Divatos fürdőruhák érkeznek Olaszországból és Franciaországból. Divattáskákat vásároltak például Angliából, Franciaországból, Olaszországból és Spanyolországból, s ugyancsak a tapasztalatokra építve szereztek be az elmúlt évinél több apró bőrárut. A divatos kalapok, esernyők és egyéb férfi divatcikkek fő piaca továbbra is az NDK. A reklám lélektana ..Beteg a magyar reklám. Nem gyógyíthatatlan, de nem is lábadozó. Állapota évek óta változatlan, stagnál..Kezdd könyvét a szerző: Földi Katalin. Elismerésre méltó következetességgel tartja magát — 300 oldalon keresztül — az ..Indulatos bevezetés”-ben leírtakhoz: nem kíméli a ,.célt tévesztő, hatástalan, helyenként már gyermekded, olykor erkölcsikesen” hirdetéstípusokat. Beteg a magyar reklám. Mert: „bürokratikus hangú, normatív, sablonos, vállalatcentrikus, parazita, vámpír (?), antidemokratikus és antihumánus” a fogyasztók elé kerülő reklámalkotások egy része, mert ..a vállalatok reklámműveleteiből hiányzik a rendszer, a folyamatosság, a részek összefüggése, a mondanivaló és a motívumok egyöntetűsége .. Földi Katalin, kitűnő szakember: Egyike ama keveseknek — mondjuk, hogy vannak öten —, akik Magyarországon a reklámlélektan avatott ismerői, s akik ..érte haragszom, nem ellene ...” alapon segíteni is próbálnak e szakterület új, ifjú művelőinek. Könyve — kitűnő. Erényei: a ritka szellemes fogalmazás — iróniába csomagolt imponáló szakértelem —, a „kötelező irodalom” teljes ismerete: a reklám készítéséhez — bírálatához — nélkülözhetetlen áttételesség: a jó és rossz példák szerencsés megválasztása. Ha van ember, aki nem kíván vitatkozni a Földi Katalin könyvében szereplő tényekkel, akkor e sorok írója az. A műben, minden a helyén, minden igaz. Csakhogy: „ ... aki vizet prédikál.. Grétsy Lászlóra — és korábbi, még nagyobb ..nyelvelőkre” — hivatkozik a szerző, egynémely reklámok érthetetlen, szakzsargonban, rosszul fogalmazott szövegeit — teljes joggal — kárhoztatva, s közben mondandójait maga is telehinti idegen szavakkal. Olyanokkal, amelyeknek magyar megfelelői régóta rendelkezésünkre állnak. (Nem irodalmi mű, szakkönyv, a ..Reklám lélektana”, tudom. A szerző azonban — a saját maga támasztotta igényességnek megfelelve — mégse kényszerítse rá se a szakértőt, se az átlagolvasót, hogy hárommondatonként az „Idegem, szavak szótára” után kapkodjon...) Különösen kiáltó az ellentmondás, miután — mint már írtuk — a fogalmazás szellemes, változatos, stilárisam szinte hibátlan, a nyelvi — magyar nyelvű — eszközök teljesebb alkalmazása csak hasznára vált volna a műnek. Aligha hisszük ugyanis, hogy a szerző szakértelme a mérték nélkül alkalmazott idegen kifejezésektől nyer az olvasónál hitelt... Nem értünk, nem érthetünk egyet azzal sem, hogy a Fabulon-akció mellett az író alig talált kiemelésre méltó, követendő példaként állítható hazai reklámkampányt: az utolsó három évben igenis születtek, s a fogyasztók körében is népszerűséget vívtak ki jó néhány cég reklámkezdeményezései. A KHV ..De” reklámja: a ..Bontott csirke”, a Neoton-együttessel készített mozi-reklám, vagy a ..Magyar Konyha” legújabb számát propagáló ötletes hirdetésgrafika, a „Műszaki Köönyvnapok” plakátja egytől egyig betöltötték fankólójukat, megragadták a képzeletet. ..behozták” a rájuk fordított pénzt. „Érte haragszunk, nem ellene” alapon a mű hiányosságának érezzük azt is, hogy csak érintőlegesen szól a reklámot „kitermelő” és „elviselő” gazdasági környezetről. A fölös számban említett nyugat-európai példák egyikemásika helyett érdemes lett volna több szót ejteni arról: milyen feltételek mellett, hogyan és kinek készülnek a magyarországi reklámok. (Csak címszavakban: a reklám szükségességét ma már elismerjük, de a szakemberképzés megoldatlan: a vállalatok — nem is kis pénzét — többségében hozzá nem értők költik el: reklámfilm, plakát, slogan, újsággrafikakészítésével, megírásával harmad-, negyed-, huszadállásban, pénzért és csak a pénzért foglalkoznak emberek: az üzemek, nagyvállalatok, trösztök vezetőinek többsége nincsen tisztában a reklám tulajdonképpeni funkciójával.) Igaz, Földi Katalin könyve — megjelentette a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó — a reklám lélektanéról szól, s amit a cím ígér, annak a mű csaknem maradéktalanul eleget is tesz. Így aztán, bírálója könnyen ítélhető maximalistának, amikor többet, kér számon, mint amennyit a szerző vállalt. De teszi, s teheti ezt, főként azért, mert hazai szakember tollából e témáról oly kevés könyv jelent meg, hogy , a legújabbtól évtizednyi elmaradás pótlását várja. Reméljük, „folytatása következik ..Ez a legtöbb, amit leírhatunk a magyarországi reklám előrelépéséért aggódok kötelező optimizmusával ... Puskás L. Tamás Kedd, 1.9 7 8. január 21 Megtévedt emberek Az élelmiszerbolt műszakvezetője bizalmatlanul végigmér, aztán ujjhegyeit ütögetve sorolja az érveit: — Először, a fonóik szabadságon van. Másodszor, nálunk csak a központ engedélyével szabad nyilatkozni, a központi főnökünk viszont ma nincs bent, a helyettese sincs a helyén, annak pedig már nincs helyettese. Harmadszor, a vevőlopásokról azt tudom mondani, hogy némelyik vevő lop, a másik meg nem lop, de szigorúan felhívom a figyelmét, ez kizárólag az egyéni véleményem. Többet akkor sem húz ki belőlem, ha megkövez. Mondanom sem kell, inkább odébb állok. Vass János, az 5422-es számú bolt vezetője bosszúsan legyint, amikor a vevőlopásokról kérdezem. — A szakma szegény emberekben ahhoz, hogy minden tolvajt nyakoncsípjünk, így aztán jószerivel a szerencsének köszönhetjük, ha tettenérünk néhányat Sajnos, elég sokan vannak, ezért állandóan ébernek kell lennünk. De az éberségünknek megvan az eredménye — üti fel a jegyzőkönyv másolatoktól vastagra hízott dosszié fedelét. — Az az igazság kérem, hogy lopnak itt mindent. Kivéve a mosóport, mert arra még nem volt példa mióta én vezetem ezt az üzletet. Nézze csak: kenyér, tej, vaj, csokoládé, kölni és leggyakrabban az ital. Ez kérem az élet megnyomlója, sok embert tévútra visz! Nem is akárkiket. Iskolázott, jó beosztásban dolgozó embereket is. Majdnem belepirulok, amikor szólnom kell nekik: ne lopjanak már! Nézze, itt a foglalkozásuk: ez doktor, ez mérnök, emez meg jogász, akinek pedig igazán illene ismerni a törvényt. Máig azon sem lepődünk meg igazán, ha a pincér ide jár pálinkát lopni, a nyugdíjas gépkocsivezetőnek pedig a 280 forint értékű ital ízlik leginkább, természetesen Csak akkor. nem kell fizetni érte. Amikor rajtakapjuk őket először mind tagad, a nyakasabbja azt vágja a fejünkhöz, hogy lopunk mi eleget! Hallott már ilyet’’ De amikor látják, hogy nálam sem a tagadás, sem a vádaskodás nem ér egy hajítófát sem, akkor hallgathatom a panaszokat a nehéz életről, a boldogtalanságról és a jó ég tudja még mi mindenről. Már mind a könyökömön jön ki. Végül mind azt mondja: megtévedt. Némelyiknek még a könnye is hull,mint Sl nyári zápor, de engem ez sem tud meghalni. Van olyan, áld többszörös árat ígér arra az esetre, ha nem állítok id jegyzőkönyvet. De a szabály az szabály! Ha aláírja ha nem, küldöm a központba, az pedig már nem az én dolgom, hogy megbüntetik vagy sem, pedig néha én is kíváncsi lennék mi lesz a sorsa, de nem kapok értesítést soha. Varga Imre a 6438-as számú bolt helyettes vezetője közel három évtizede kereskedő, ha napestig mesélné a témával kapcsolatos emlékeit, talán akkor sem érne a végére. Most azonban megfigyeléseit összegzi : — Szerencsére az utóbbi időben kevesebb jegyzőkönyvet kell írni, de ez nem jelenti azt, hogy lankadhat a figyelmünk. Jól is néznénk ki, ha csak egy napig lazítanánk. Nálunk sok megtévedt embert fog a takarítónő, ő ugyanis kék köpenyt visel, így aztán őt is vevőnek nézik. Úgy tapasztalom, minden korosztály az igényeinek megfelelő luxuscikket lopja, no nem azért, mintha nem tudná megfizetni az árát, hanem azért, mert sajnálja rá a pénzt. A gyerekek csokoládét. Szegények, gyakran maguk sem tudják felmérni mit tesznek, amikor magmagyarázzuk nekik, könyörögnek, hogy ne mondjuk meg a tanítójuknak meg a szüleiknek. Néha megsajnálom őket. Vajon milyen nevelést kapnak ezek? Igaz, ehhez semmi közöm, csak sajnálom őket. A legnagyobbriadalmat a suhancok keltik. Rendszerint kettő falaz amíg a harmadik a táskájába rámol. Néha majdnem ötre megyünk, hogy itt tudjuk tartani őkat, amíg megérkezik a rendőr, mert sokuknál igazolvány sincs. A drága italt és a cigarettát vinnék, persze, mert azzal lehet hencegni mások előtt. A nyugdíjasok? Némelyik olyan, mint a gyerek, minden kellene neki, ami csillogó papírban van, főleg a csokoládé. Azokra a felnőttekre haragszom igazán, akiknek magas állásuk és szép fizetésük van és egy üveg italért mégis kockára teszik a becsületüket. A minap egy vállalati munka- és személyügyi vezető tett a zsebébe véletlenül egy üveg vodkát. Ha hallotta volna mit siránkozott itt, még most is a fülembe cseng, kérte, ne írjak jegyzőkönyvet. Még azt is megkérdezte, hogy nézzen ő a dolgozói szemébe? Azt feleltem, ahogy akar — húzza ki magát —, de legalább megtanulja, nálam nincs alkudozás, ez nem bazár! — Igaz, az a mondás — veszi át a szót Lipcsei Ferenc üzletvezető —, hogy alkalom szüli a tolvajt. Sokan akarják kihasználni a létszámhiányt és az elfoglaltságunkat. Van olyan, aki csak azért csinálja, hogy aztán az utcán jót nevethessen magába. Ilyen a természetük, más kárán is tudnak örülni, még akkor is ha egy csomag cigarettáért a saját becsületüket kockáztatják. Általában akit egyszer elkapunk, máshová jár vásárolni, a szégyent nem könnyű legyőzni. Szerintem a leghatásosabb büntetés az, amikor mások előtt kell szembenézni azzal, amit elkövetett. A jegyzőkönyvek első példánya az üzletekből a vállalat jogi osztályára, onnan pedig feljelentéssel kiegészítve a szabálysértési hatósághoz kerül. Az V. kerületi Tanács szabálysértési csoportjához 1976-ban 294, tavaly pedig 305 feljelentés érkezett bolti lopás miatt. A szabálysértési csoport vezetője dr. Katai Viktória. — Bár a szabálysértési feljelentéseknek — hozzávetőleges adatok szerint — közel egynegyede bolti lopásokból adódik, mégsem tartom számottevőnek az előforduló eseteket. Más-más ok indítja az embereket erre a cselekedetre, egyeseknél a gyógyszer , az idősebbeknél re másoknál az ital hatására feloldódnak a gátlások elveszítik az önkontrollt és érmék következménye a szabálysértés. Természetesen ez senki számára nem jelent mentséget, kibúvót. Jelentéktelen azoknak a száma, akik szociális helyzetük miatt szánják magukat erre a lépésre. Talán furcsának tűnik, de zömmel olyan emberekkel fordul elő, akik mélységesen felháborodnak már akkor is, ha ha magántulajdon megsértéséről hallanak egy történetet. De mivel a társadalmi tulajdont nem tudják konkrét személyhez kötni, így maguk is megkísérlik annak a megsértését. Mindig elgondolkodtatnak azok az esetek, amikor olyan emberekkel találkozom itt, akiknek az erkölcsi normáik nem olyanok, amit a beosztásuk megkövetelne. A feljelentésekből hiányzik az elkövető egyéni helyzete, az elkövetés körülményei sem derülnek ki mindig pontosan, hasonlóan a társadalomra veszélyességet enyhítő és súlyosító körülményekhez, határozatainkban mégis arra törekszünk, hogy messzemenően figyelembe vegyük ezeket a tényeket, mert csak mindezek figyelembevételével érhetjük el a nevelő, a visszatartó hatást. A feljelentésekből adódó eseteket Harcos Istvánné tárgyalja, arról tájékoztat, hogyan viselkednek a megtévedt emberek a hatóság előtt. — Az emberek többsége szégyelli a tettét — mondja —, s ha teheti, nem is jön el a tárgyalásra, így sok esetben meghallgatásuk nélkül vagyunk kénytelenek határozatot hozni, ők mielőbb fizetnek, márcsak azért is, nehogy kiderüljön mit követtek el. Mások már a feljelentés megérkezése előtt jönnek tiltakozni, tagadni, vádaskodni. Azok a legellenszenvesebbek, akik beosztásukra, rangjukra hivatkoznak és ezzel igyekeznek elkerülni a felelősségrevonást, eltussolni botlásaikat, mintha ez nem nagyobb felelősségre kötelezné, hanem mentesítené őket a hátrányos következmények alól. Természetesen a határozat meghozatalánál az egyéni érzéseket mellőzni kell. Aki elégedetlen a határozattal, fellebbezhet, de erre csak elvétve kerül sor. Császár Nagy László