Magyar Nemzet, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-24 / 20. szám

s Az értelmiség legjobbjainak részvételével Beszélgetés Kurucz Imrével, a TII főtitkárával Köztudott, hogy annál kul­turáltabb egy ország lakossá­ga, minél ismertebbek köré­ben a tudományos eredmé­nyek. Így válik a tudomány szellemi és anyagi erővé. Ezt a törekvést tükrözi a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­­sulat közelmúltban megjelent, téli műsora is, amelynek ren­dezvényei a társulat Termé­szettudományi Stúdiójában zajlanak le. — Milyen feladatokat vállal a TIT országos viszonylatban, a természettudományokon túl, a társadalomtudományi isme­retterjesztésben? — kérdez­tem meg Kurucz Imrét, a tár­sulat főtitkárát. A feladatok — Az MSZMP KB 1976 októ­berében a pártpropaganda so­ron levő feladatairól, tovább­fejlesztéséről hozott határozata szellemében kell az ismeret­­terjesztés munkáját, művelni, a marxista—leninista világné­zetre nevelő, a szocialista élet­módot és tudatot formáló esz­méket népszerűsíteni. Ami a társadalomtudományi ismeret­­terjesztést illeti, azt komplex ismeretterjesztő sorozatainkkal — Tudomány, Élet, Társa­­dalom, A szocialista életmód: Természet, Technika, Társa­dalom — a problémaközpontú­­ság jegyében, interdiszcipliná­risan végezzük. — Szakmai választmányaink — a demográfiai, szociológiai, a filozófiai, a hadtudományi, az irodalmi, az idegennyelv­oktatási, a jogi, a közgazdasá­gi, a magyar nyelvi,­­a művé­szeti,a politikai, a néprajzi, a pedagógiai, a pszichológiai, a történelmi választmányok, il­letve megyei szakosztályaink .— az egyes szakterületek idő­­szerűségeivel ismertetik meg a hallgatóságot. — Munkánk természetes velejárója az­ is, hogy lehető­ségeink szerint vegyük ki ré­szünket a nagyobb esemé­nyekhez fűződő jubileumi rendezvényekből is. Ünnepi üléseken emlékeztünk meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­ról, az Ady-centenáriumról. Most készülünk — többek kö­zött —­ a kommunista és szo­­ciáldemokrata párt egyesülése .10 évfordulójának megünnep­lésére. — E feladatkörön belül tar­tom fontosnak megemlíteni az idegen nyelvek oktatását is, és megyei szerveze­tem, nyelvtanfolyamai évtize­dek ót­a gyarapítják népszerű­ségünket­ és hallgatóságunkat. — Helytelen lenne, ha az említett feladatok megoldásá­ban elhallgatnám pedagógiai ismeretterjesztő munkánk sok­oldalú célkitűzéseit, s azt a szerepét, amelyet többek kö­zött a családi életre nevelés programjának megvalósításá­ban tölt be. Úgy vélem, dicsé­retre méltóak azok az évtize­des hagyományok, amelyek felvirágoztatták az anyanyelvi ismeretterjesztést, s amelyek a Magyar Nyelv Hetének ta­vaszi programsorozatában is rendszeresen testet öltenek. Együtt a tömegszervezetekkel — Főtitkár úr, az eddig el­mondottak tükrözik népszerű­sítő munkájukban a program­­gazdagságot. Úgy tűnik, hogy e feladatok megoldását „belső erőkkel" igyekeznek megolda­ni. Az ismeretterjesztés széle­sebb körű művelésére milyen kapcsolatokat épített ki a Tár­sulat az országban működő tudományos társaságokkal, tö­megszervezetekkel ? — Társulatunk társadalmi­mozgalmi jellege megkívánja munkakapcsolataink és együtt­működésének szorosabbra fű­zését valamennyi közművelő­dési, vagy a közművelődésben érdekelt állami szervvel, in­tézménnyel, társadalmi szerv­vel, szervezettel, illetve moz­galommal. Ezt egyébként alapszabályunk is rögzíti. A tö­megszervezetekkel való együtt­működésünk tartalmi és for­mai vonatkozásait szerződé­sekben rögzítettük, így tehát a Vöröskereszttel, a KISZ- szel, az OKISZ-szal, az MTESZ-szel, a Hazafias Nép­fronttal való munkakapcsola­taink munka­tervei­ben is he­lyet kapnak.­­ Nagyon fontosnak ítéljük — folytatta a főtitkár — ko­operációnkat a Magyar Rádió­val és a Magyar Televízióval, különösképpen a TV-egyete­­mek adásához kapcsolódó kon­zultációs TIT-munkánkat. Le­­hetőségeink szerint igyekszünk a sajtó eszközeit is igénybe venni, különösen egy-egy ér­dekesebb rendezvényünk ürü­gyén gondolunk témáink saj­tóban való publikálására. Ki­tűnő és állandó fórumok szán­dékaink megvalósításához a társulat saját népszerű sajtó­orgánumai : az Élet és Tudo­mány, a Föld és Ég, a Termé­szet Világa és az Egészség. — E kérdés kapcsán tartom fontosnak elmondani azt is, hogy rendezvényeink legtöbb­jénél nyugodtan támaszkodha­tunk az egyes szakági tudo­mányos társaságok segítségére is. Az elmúlt év végén Deb­recenben megtartott centená­riumi Ady-vándorgyűlés ren­dezésében és részvételében partnereink voltak, a Magyar Írók Szövetsége és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság. Ez utóbbi társasággal a jövő év­ben két alkalommal is rende­zünk közös programokat. Ki­tűnő partnerünkként említem meg a Magyar Néprajzi Tár­saságot, a Közgazdasági Tár­saságot, a Történettudományi Társulatot, a Magyar Jogász­­szövetséget, és megyei tagoza­tait, a Magyar­ Földrajzi Tár­saságot, az Országos Egész­ségnevelési Intézetet, nem utolsósorbann az Országos Pe­dagógiai Intézetet is. Tudósok, pedagógusok — A társulat népszerűsítő munkájában ezek szerint — figyelemmel a tudományos társaságokra — vezető értel­miségünk is részt vesz. Mégis, engedje megkérdeznem, hogy ebben az igen jelentős népsze­rűsítő munkában milyen részt vállalnak tudósaink, kutatóink egyénenként? — Társulatunk egy pillana­tig sem tudná nélkülözni az értelmiség legki­válóbbjai nak személ­yes részvételét, ses’bp támogatását. Nemcsak azért, mert felépítését tekintve olyan társadalmi szervezet, amely tagjai részvétele feltételének meirti hogy mindeeyikük ..a tudományok vem­ méhek ágá­nak elismert művelőié, vagy szakszerű ismerője" lesve” de azért is, mert munkánk eleve m­érik a tudósok és kutatói, s­eméinps részvételét, mint néldáv­l folyóirataink szerkesz­tő bizottsngaiban is. Neveket pmli’ceVt Hoev illénék fel«o­­-o’-'i ’XH’, SZO7 — e'Z S$ is kit emeln ek Vi pKHál a ransos együttesből? Szent­­ápothai János professzort, a Magyar Tudományos Akadé­mia elnökét, Zsebők Zoltán professzort, a radiológiai­ tudo­mányok nemzetközileg elis­mert tudósát, Lőrincze Lajost, a népszerű nyelvművelő tu­dóst, vagy a tv képernyőjén oly sokszor tanító Sass Ele­mért, Juhász Árpádot? Vagy akár országszerte nagy szere­tetnek és elismerésnek örven­dő dr. Buga Lászlót? S még hosszan sorolhatnám a társu­lat többi kitűnő, elismerésre méltó képviselőjét. Úgy vélem, a feltét, kérdés apropójából meg kellett említenem egyik legnépesebb, aktív értelmiségi rétegünket: a pedagógusoknak az ismeretterjesztésben való részvételét, áldozatkészségét, lelkesedését. Társulatunk fő­hivatású munkatársainak 73 százaléka pedagógus. Tagsá­gunknak közel egyharmada — megyénként változó arányban — általános, közép- vagy fel­sőfokú iskolákban tanít. S még mennyi újabb lehetőség kínál­kozik arra, hogy a pedagógu­sok további csoportjai is be­kapcsolódjanak az ismeretter­jesztés munkájába, mert ők az a réteg, amelyik a legkisebb faluba is eljutnak korunk, társadalmunk eszméinek meg­értetésére, tudományunk nép­­szerűsítésére. R. Farkas Klári ­ MAGYAR NEMZET olvasószolgálatának (1074 Budapest, Dob u. 60.) •­­dainán­int fanan Nida. Hétfőn 44—10 Szerdán 11—16 Pénteken 13—14.30 Építip/fili fanánadója •Inden hó első és utolsó pénteken 16—17.30 Közérdekű bejelentések: csütörtökön 15.30—17.30 Magyar Nemzet Divatcikk húsz országból A Divatcikk Nagykereske­delmi Vállalat a tervek szerint a tavalyinál 6 százalékkal több, összesen 2,3 milliárd fo­rint értékű árut — 15 ezer­féle cikkből 25 millió darabot — kíván forgalomba hozni. A tervezett forgalomhoz szüksé­ges árukat hazai, valamint — az illetékes külkereskedelmi vállalatok segítségével — kül­földi szerződésekkel már biz­tosították. Húsz országból vesznek divatcikkeket, össze­sen 750 millió forint értékben. Gazdagnak ígérkezik egye­bek között a férfiing-kínálat, amelyhez a hazain kívül 14 ország piacáról, például Cseh­szlovákiából, Jugoszláviából, Kínából, Egyiptomból, Indiá­ból, Pakisztánból, Szingapúr­ból importálnak elsősorban pamut-poliészter és tiszta pa­mut ingeket. A folyamatos el­látás követelményeinek meg­felelően vásároltak az NSZK- ból Triumph-árukat. Divatos fürdőruhák érkeznek Olaszor­szágból és Franciaországból. Divattáskákat vásároltak pél­dául Angliából, Franciaország­ból, Olaszországból és Spa­nyolországból, s ugyancsak a tapasztalatokra építve szerez­tek be az elmúlt évinél több apró bőrárut. A divatos kala­pok, esernyők és egyéb férfi divatcikkek fő piaca továbbra is az NDK. A reklám lélektana ..Beteg a magyar reklám. Nem gyógyíthatatlan, de nem is lábadozó. Állapota évek óta változatlan, stagnál..Kez­dd könyvét a szerző: Földi Ka­talin. Elismerésre méltó kö­vetkezetességgel tartja magát — 300 oldalon keresztül — az ..Indulatos bevezetés”-ben le­írtakhoz: nem kíméli a ,.célt tévesztő, hatástalan, helyen­ként már gyermekded, olykor erkölcsikesen” hirdetéstípuso­kat. Beteg a magyar reklám. Mert: „bürokratikus hangú, normatív, sablonos, vállalat­­centrikus, parazita, vámpír (?), antidemokratikus és anti­­h­um­ánus” a fogyasztók elé kerülő reklámalkotások egy része, mert ..a vállalatok rek­­lám­­műveleteiből hiányzik a rendszer, a folyamatosság, a részek összefüggése, a mon­danivaló és a motívumok egy­öntetűsége .. Földi Katalin, kitűnő szak­ember: Egyike ama kevesek­nek — mondjuk, hogy vannak öten —, akik Magyarországon a reklámlélektan avatott is­merői, s akik ..érte harag­szom, nem ellene ...” alapon segíteni is próbálnak e szak­terület új, ifjú művelőinek. Könyve — kitűnő. Erényei: a ritka szellemes fogalmazás — iróniába csomagolt imponáló szakértelem —, a „kötelező irodalom” teljes ismerete: a reklám készítéséhez — bírá­latához — nélkülözhetetlen áttételesség: a jó és rossz pél­dák szerencsés megválasztása. Ha van ember, aki nem kí­ván vitatkozni a Földi Kata­lin könyvében szereplő té­nyekkel, akkor e sorok írója az. A műben, minden a he­lyén, minden igaz. Csakhogy: „ ... aki vizet prédikál.. Grétsy Lászlóra — és ko­rábbi, még nagyobb ..nyelve­­lőkre” — hivatkozik a szerző, egynémely reklámok érthetet­len, szakzsargonban, rosszul fogalmazott szövegeit — teljes joggal — kárhoztatva, s köz­ben mondandójait maga is te­lehinti idegen szavakkal. Olyanokkal, amelyeknek ma­gyar megfelelői régóta ren­delkezésünkre állnak. (Nem irodalmi mű, szakkönyv, a ..Reklám lélektana”, tudom. A szerző azonban — a saját maga támasztotta igényesség­nek megfelelve — mégse kényszerítse­ rá se a szakér­tőt, se az átlagolvasót, hogy hárommondatonként az „Ide­gem, szavak szótára” után kapkodjon...) Különösen kiáltó az ellentmondás, mi­után — mint már írtuk — a fogalmazás szellemes, változa­tos, stilárisam szinte hibátlan, a nyelvi — magyar nyelvű — eszközök teljesebb alkalmazá­sa csak­ hasznára vált volna a műnek. Aligha hisszük ugyan­is, hogy a szerző szakértelme a mérték nélkül alkalmazott idegen kifejezésektől nyer az olvasónál hitelt... Nem értünk, nem érthetünk egyet azzal sem, hogy a Fa­­bulon-akció mellett az író alig talált kiemelésre méltó, kö­vetendő példaként állítható hazai reklámkampányt: az utolsó három évben igenis születtek, s a fogyasztók kö­rében is népszerűséget vívtak ki jó néhány cég reklámkez­deményezései. A KHV ..De” reklámja: a ..Bontott csirke”, a Neoton-együttessel készített mozi-reklám, vagy a ..Magyar Konyha” legújabb számát pro­pagáló ötletes hirdetésgrafi­ka, a „Műszaki Köönyvnapok” plakátja egytől egyig betöltöt­ték fan­kólójukat, megragad­ták a képzeletet. ..behozták” a rájuk fordított pénzt. „Érte haragszunk, nem el­lene” alapon a mű hiányos­ságának érezzük azt is, hogy csak érintőlegesen szól a rek­lámot „kitermelő” és „elvise­lő” gazdasági környezetről. A fölös számban említett nyu­gat-európai példák egyike­­másika helyett érdemes lett volna több szót ejteni arról: milyen feltételek mellett, ho­gyan és kinek készülnek a magyarországi reklámok. (Csak címszavakban: a rek­lám szükségességét ma már elismerjük, de a szakember­­képzés megoldatlan: a válla­latok — nem is kis pénzét — többségében hozzá nem értők költik el: reklámfilm, plakát, slogan, újsággrafika­­készíté­sével, megírásával harmad-, negyed-, huszadállásban, pén­zért és csak a pénzért foglal­koznak emberek: az üzemek, nagyvállalatok, trösztök veze­tőinek többsége nincsen tisz­tában a reklám tulajdonkép­peni funkciójával.) Igaz, Földi Katalin köny­ve — megjelentette a Közgaz­dasági és Jogi Könyvkiadó — a reklám lélektanéról szól, s amit a cím ígér, annak a mű csaknem maradéktalanul ele­get is tesz. Így aztán, bírálója könnyen ítélhető maximalis­tának, amikor többet, kér számon, mint amennyi­t a szer­ző vállalt. De teszi, s teheti ezt, főként azért, mert hazai szakember tollából e témá­ról oly kevés könyv jelent meg, hogy , a legújabbtól év­tizednyi elmaradás pótlását várja. Reméljük, „folytatása kö­vetkezik ..Ez a legtöbb, amit leírhatunk a magyaror­szági reklám előrelépéséért aggódok kötelező optimizmu­sával ... Puskás L. Tamás Kedd, 1.9 7 8. január 21 Megtévedt emberek Az élelmiszerbolt műszakve­zetője bizalmatlanul végigmér, aztán ujjhegyeit ütögetve so­rolja az érveit: — Először, a fonóik szabadsá­gon van. Másodszor, nálunk csak­ a központ engedélyével szabad nyilatkozni, a központi főnökünk viszont ma nincs bent, a helyettese sincs a he­lyén, annak pedig már nincs helyettese. Harmadszor, a ve­­vőlopásokról azt tudom mon­dani, hogy némelyik vevő lop, a másik meg nem lop, de szi­gorúan felhívom a figyelmét, ez kizárólag az egyéni vélemé­nyem. Többet akkor sem húz ki belőlem, ha megkövez. Mondanom sem kell, inkább odébb állok. Vass János, az 5422-es számú bolt vezetője bosszúsan legyint, amikor a vevőlopásokról kér­dezem. — A szakma szegény embe­rekben ahhoz, hogy minden tolvajt nyakoncsípjünk, így aztán jószerivel a szerencsének köszönhetjük, ha tettenérünk néhányat Sajnos, elég sokan vannak, ezért állandóan éber­nek kell lennünk. De az éber­ségünknek megvan az eredmé­nye — üti fel a jegyzőkönyv másolatoktól vastagra hízott dosszié fedelét. — Az az igaz­ság kérem, hogy lopnak itt mindent. Kivéve a mosóport, mert arra még nem volt példa mióta én vezetem ezt az üzle­tet. Nézze csak: kenyér, tej, vaj, csokoládé, kölni és leg­gyakrabban az ital. Ez kérem az élet megnyomlója, sok embert tévútra visz! Nem is akárkiket. Iskolázott, jó beosztásban dol­gozó embereket is. Majdnem belepirulok, amikor szólnom kell nekik: ne lopjanak már! Nézze, itt a foglalkozásuk: ez doktor, ez mérnök, emez meg jogász, akinek pedig igazán il­lene ismerni a törvényt. Máig azon sem lepődünk meg iga­zán, ha a pincér ide jár pálin­kát lopni, a nyugdíjas gépko­csivezetőnek ped­ig a 280 forint értékű ital­ ízlik leginkább, ter­­mészetesen Csak akkor.­­ nem kell fizetni érte. Amikor rajta­kapjuk őket először mind ta­gad, a nyakasabbja azt vágja a fejünkhöz, hogy lopunk mi eleget! Hallott már ilyet’’ De amikor látják, hogy nálam sem a tagadás, sem a vádaskodás nem ér egy hajítófát sem, ak­kor hallgathatom a panaszokat a nehéz életről, a boldogtalan­ságról és a jó ég tudja még mi mindenről. Már mind a könyö­kömön jön ki. Végül mind azt mondja: megtévedt. Némelyik­­nek még a könnye is hull,­mint Sl nyári zápor, de engem ez sem tud meghalni. Van olyan, áld többszörös árat ígér arra az esetre, ha nem állítok id jegyzőkönyvet. De a szabály az szabály! Ha aláírja ha nem, küldöm a központba, az pedig már nem az én dolgom, hogy megbüntetik vagy sem, pedig néha én is kíváncsi lennék mi lesz a sorsa, de nem kapok ér­tesítést soha. Varga Imre a 6438-as számú bolt helyettes vezetője közel három évtizede kereskedő, ha napestig mesélné a témával kapcsolatos emlékeit, talán ak­kor sem érne a végére. Most azonban megfigyeléseit összeg­zi : — Szerencsére az utóbbi idő­ben kevesebb jegyzőkönyvet kell írni, de ez nem jelenti azt, hogy lankadhat a figyelmünk. Jól is néznénk ki, ha csak egy napig lazítanánk. Nálunk sok megtévedt embert fog a taka­rítónő, ő ugyanis kék köpenyt visel, így aztán őt is vevőnek nézik. Úgy tapasztalom, min­den korosztály az igényeinek megfelelő luxuscikket lopja, no nem azért, mintha nem tudná megfizetni az árát, hanem azért, mert sajnálja rá a pénzt. A gyerekek csokoládét. Szegé­nyek, gyakran maguk sem tud­ják felmérni mit tesznek, ami­kor magmagyarázzuk nekik, könyörögnek, hogy ne mond­juk meg a tanítójuknak meg a szüleiknek. Néha megsajnálom őket. Vajon milyen nevelést kapnak ezek? Igaz, ehhez sem­mi közöm, csak­ sajnálom őket. A legnagyobb­­riadalmat a su­­hancok keltik. Rendszerint kettő falaz amíg a harmadik a táskájába rámol. Néha majd­nem ötre megyünk, hogy itt tudjuk tartani őkat, amíg meg­érkezik a rendőr, mert sokuk­nál igazolvány sincs. A drága italt és a cigarettát vinnék, persze, mert azzal lehet hen­cegni mások előtt. A nyugdíja­sok? Némelyik olyan, mint a gyerek, minden kellene neki, ami csillogó papírban van, fő­leg a csokoládé. Azokra a fel­nőttekre haragszom igazán, akiknek magas állásuk és szép fizetésük van és egy üveg italért mégis kockára teszik a becsületüket. A minap egy vállalati munka- és személy­ügyi vezető tett a zsebébe vé­letlenül egy üveg vodkát. Ha hallotta volna mit siránkozott itt, még most is a fülembe cseng, kérte, ne írjak jegyző­könyvet. Még azt is megkér­dezte, hogy nézzen ő a dolgozói szemébe? Azt feleltem­, ahogy akar — húzza ki magát —, de legalább megtanulja, nálam nincs alkudozás, ez nem ba­zár! — Igaz, az a mondás — veszi át a szót Lipcsei Ferenc üzlet­vezető —, hogy alkalom szüli a tolvajt. Sokan akarják ki­használni a létszámhiányt és az elfoglaltságunkat. Van olyan, aki csak azért csinálja, hogy aztán az utcán jót nevethessen magába. Ilyen a természetük, más kárán is tudnak örülni, még akkor is ha egy csomag cigarettáért a saját becsületü­ket kockáztatják. Általában akit egyszer elkapunk, másho­vá jár vásárolni, a szégyent nem könnyű legyőzni. Szerin­tem a leghatásosabb büntetés az, amikor mások előtt kell szembenézni azzal, amit elkö­vetett. A jegyzőkönyvek első példá­nya az üzletekből a vállalat jo­gi osztályára, onnan pedig fel­jelentéssel kiegészítve a sza­bálysértési hatósághoz kerül. Az V. kerületi Tanács szabály­sértési csoportjához 1976-ban 294, tavaly pedig 305 feljelen­tés érkezett bolti lopás­­ miatt. A szabálysértési csoport veze­tője dr. Ka­tai Viktória. — Bár a szabálysértési fel­jelentéseknek — hozzávetőle­ges adatok szerint — közel egy­negyede bolti lopásokból adó­dik, mégsem tartom számotte­vőnek az előforduló eseteket. Más-más ok indítja az embe­reket erre a cselekedetre, egye­seknél a gyógyszer , az idő­sebbeknél re másoknál az ital hatására feloldódnak a gátlá­sok elveszítik az önkontrollt és érmék következménye a sza­bálysértés. Természetesen ez senki számára nem jelent mentséget, kibúvót. Jelenték­telen azoknak a száma, akik szociális helyzetük miatt szán­­ják magukat erre a lépésre. Talán furcsának tűnik, de zömmel olyan emberekkel for­dul elő, akik mélységesen fel­háborodnak már akkor is, ha ha magántulajdon megsértésé­ről hallanak egy történetet. De mivel a társadalmi tulajdont nem tudják konkrét személy­hez kötni, így maguk is meg­kísérlik annak a megsértését. Mindig elgondolkodtatnak azok az esetek, amikor olyan embe­rekkel találkozom itt, akiknek az erkölcsi normáik nem olya­nok, amit a beosztásuk meg­követelne. A feljelentésekből hiányzik az elkövető egyéni helyzete, az elkövetés körül­ményei sem derülnek ki min­dig pontosan, hasonlóan a tár­sadalomra veszélyességet eny­hítő és súlyosító körülmények­hez, határozatainkban mégis arra törekszünk, hogy messze­menően figyelembe vegyük ezeket a tényeket, mert csak mindezek figyelembevételével érhetjük el a nevelő, a vissza­tartó hatást. A fel­jelentésekből adódó ese­teket Harcos Istvánné tárgyal­ja, arról tájékoztat, hogyan vi­selkednek a megtévedt embe­rek a hatóság előtt. — Az emberek többsége szé­gyelli a tettét — mondja —, s ha teheti, nem is jön el a tár­gyalásra, így sok esetben meg­hallgatásuk nélkül vagyunk kénytelenek határozatot hozni, ők mielőbb fizetnek, márcsak azért is, nehogy kiderüljön mit követtek el. Mások már a fel­jelentés megérkezése előtt jön­nek tiltakozni, tagadni, vádas­kodni. Azok a legellenszenve­­sebbek, akik beosztásukra, rangjukra hivatkoznak és ezzel igyekeznek elkerülni a felel­ős­­ségrevonást, eltussolni botlá­saikat, mintha ez­ nem nagyobb felelősségre kötelezné, hanem mentesítené őket a hátrányos következmények alól. Termé­szetesen a határozat meghoza­talánál az egyéni érzéseket mellőzni kell. Aki elégedetlen a határozattal, fellebbezhet, de erre csak elvétve kerül sor. Császár Nagy László

Next