Magyar Nemzet, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-15 / 63. szám

2 rótt, az utóbbi­ hetekben gyen­gélkedett francia frank pedig erőre kapott, az árfolyama 2,5—3,5 százalékkal emelke­dett a dollárhoz és a nyugat­német márkidhoz képest. A lendület kedd délelőttre már kissé alábbhagyott, de az irányzat tart Ez pedig alig­hanem többet mond a jobb­oldali politikai pártvezetők bi­zakodó nyilatkozatainál is. De azért minduntalan idézik Raymond Barre kormányfő szavait: „A játék neon ért vé­get, még senki sem nyert!” Várkonyi Tibor Egyiptom erélyesen figyelmeztet Tet A­viv ellenakciójának veszélyeire Kairóból jelenti az AP és a Reuter. Egyiptom figyelmez­­­­tette az Egyesült Államokat,­­ hogy a szombati palesztin ak­­­­cióra válaszképpen kilátásba­­ helyezett izraeli megtorló had­­­­műveleteknek súlyos követ­­­­kezményei lennének, és csak­­ az erőszak fokozódásához, a közel-keleti helyzet további romlásához vezetnének — ír­­j­­ák az egyiptomi lapok. A fentieket Mohamed Ibra­­­­hím Kamel külügyminiszter­­ közölte Hermann Eiltsszel, az­­ Egyesült Államok kairói nagy­­­­követével. Hétfői megbeszélé­­­­sükön Kamel ismertette a hét végi palesztin támadással kap­csolatos egyiptomi álláspontot, amely szerint az akció még inkább aláhúzza a palesztin kérdés megoldásának szüksé­gességét, saját sorsuk megha­tározásának a jogát. A külügy­miniszter kijelentette, hogy a palesztin probléma rendezése nélkül nem valósulhat meg igazságos béke a térségben. Asszad szíriai államfő­ még a múlt héten, a legújabb közel­­keleti fejlemények előtt nyi­latkozott James Restonnak. Az interjút kedden közölte a The New York Times. Az elnök ki­jelentette: „Anvar Szadat kez­deményezése kudarcot vallott, Carter amerikai elnök és Begin izraeli kormányfő megállapo­dása sem oldhatja meg a kö­zel-keleti helyzetet." Bár nincs személyes ellenérzése Szadat egyiptomi elnökkel szemben — mondta —, nem hiszi, hogy az utóbbi a helyes utat válasz­totta. Abdel Halim Khaddam szí­riai miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter kedden vá­ratlanul Rijádba érkezett, és azonnal tárgyalásokat kezdett Szaúd Al-Fejszál herceggel, a szaúdi külpolitika irányító­jával. A hivatalos szaúd-ará­­biai hírügynökség jelentése szerint a legutóbbi közel-keleti fejleményeket tekintik át. Ez­zel összefüggésben egy tájéko­zottnak tartott arab sajtóiroda megjegyzi: Szaúd-Arábiának mindig komoly fenntartásai voltak Szadatnak Izraellel kez­dett párbeszédét illetően, tar­tózkodott azonban annak túl­zott bírálatától, mert hídként akart szolgálni Egyiptom és a párbeszédet ellenző front­­ország, Szíria között. Az Izrael­ben szombaton végrehajtott palesztin gerillatámadást kö­vetően azonban a szaúdi állás­pont teljesen megváltozott. Egyiptom első reagálása a palesztin akcióra úgy jelle­mezhető, hogy inkább tartóz­kodott annak bírálatától, mint­sem helyeselte azt. Ez össz­hangban volt Szadatnak a PFSZ ellen az utóbbi időkben intézett támadásaival. Szaúd-Arábia azonban egy — a palesztin akciót méltató — közlemény nyilvánosságra ho­zatala után hétfőn külön­­megbízottat menesztett Kairó­ba Szadat elnöknek címzett üzenettel. Az üzenet pontos tartalma nem ismert, de annak kézhez­vételét követően Egyiptom a bevezetőben idézett kemény hangú figyelmeztetést intézte Izraelhez, leszögezvén, hogy a megtorlás az erőszak eszka­lációjához vezethet. Az arab oldalon kulcsfontos­ságú elem az — amint erre Bejrútban rámutatnak —, hogy Szaúd-Arábia teljes súlyával támogatja azt a szíriai javas­latot, amely szerint a Szovjet­uniónak és az Egyesült Álla­moknak fel kell újítania közös erőfeszítéseit a közel-keleti kérdés rendezése érdekében. Feszült légkör Dél-Libanonban A WAFA palesztin hírügy­nökség kedden cáfolta a szom­baton Tel Avivtól északra végrehajtott palesztin fegyve­res akcióról kiadott izraeli veszteséglista adatait, ame­lyek az izraeli halottak számát 32-ben jelölik meg. A WAFA közölte, hogy az izraeli veszteség valójában mintegy 300 fő, legnagyobb­részt katonák. Az izraeliek a hét úttorlásznál, amelyeket a gerillák feltartóztatására emel­tek, súlyos veszteségeket szen­vedtek. Ez rácáfol azokra az állításaik­ra, amelyek szerint a legtöbb halott és sebesült a polgári személyek sorából ke­rült ki — hangsúlyozza a WAFA. A Palesztina­ ellenállási moz­galomnak és Libanonnak cím­zett izraeli fenyegetések nyo­mán kedden egész Dél-Liba­­nonban feszült volt a légkör — jelentette Bejrútból a TASZSZ. A libanoni fővárosba érkező hírek szerint az izraeli pa­rancsnokság azt tervezi, hogy a következő napokban nagy­arányú támadást indít Dél- Libanon ellen. Az AFP és a Reuter Dél- Libanonból érkezett hírei sze­rint a Szidon és Túr közelében levő palesztinai menekülttábo­rokból elszállították a polgári lakosokat. A palesztinai alaku­latoknál változatlanul érvény­ben van a riadókészültség. Fuad Butrosz libanoni kül­ügyminiszter kedden Richard Parkerral, az Egyesült Álla­mok bejrúti nagykövetével megtartott tárgyalása után úgy nyilatkozott,, hogy a libanonii kormány igyekszik elhárítani a Libanont fenyegető veszélyt. Az amerikai­­nagykövet tájé­koztatta őt arról, hogy az ame­rikai kormány állandó kapcso­latban van Izraellel és más érintett felekkel az esetleges izraeli megtorlás megakadá­lyozása érdekében — jelezte Butrosz. Az amerikai nagykö­vet nem volt hajlandó nyilat­kozni az újságíróknak. Az amerikai külügyminiszté­rium szóvivőjének keddi nyi­latkozatából kitűnt: aligha va­lószínű, hogy Washington — izraeli kérésre — lépéseket tenne a PFSZ New York-i képviselete ellen. Izrael wa­shingtoni nagykövete a nap folyamán úgy állította be a dolgot, mintha amerikai rész­ről komolyan készülnének igé­nyeik kielégítésére. A külügyi szóvivő azonban csupán annak kijelentésére szorítkozott, hogy vizsgálják a kérdés jogi vo­natkozásait, s egyelőre nem „foglalnak állást a kérdésben”. Bécsi MTI-jelentés szerint dr. Brúnó Kreisky osztrák kancellár a kormány keddi ülését követően újságírók előtt álást foglalt a közel-keleti kör­utazáson tartózkodó Pahr oszt­rák külügyminiszter hétfői ki­jelentésével kapcsolatban. A külügyminiszter a palesztin kommandónak szombaton Iz­raelben végrehajtott támadá­sával kapcsolatban kifejtette, hogy az logikus következmé­nye az izraeli kormány merev elutasító politikájának a pa­lesztin ügyben. A kancellár kijelentette, hogy Pahr megfogalmazásának tar­talma helyes, és azt sem sza­bad figyelmen kívül hagyni — mondotta —, hogy a miniszter tegnapi nyilatkozatában elítél­te a terrorizmus minden for­máját. Kreisky állásfoglalását kö­vetően dr. Josef Taus, az Oszt­rák Néppárt országos elnöke kijelentette, hogy érthetetlen­nek tartja mind Pahr nyilat­kozatát, mind pedig Kreisky kiegészítését, amellyel — mint mondta — beavatkoztak a kö­zel-keleti ügyekbe, ez pedig nem fér össze Ausztria semle­gesség­­politikájával. ■$ο (Ankara, BT­A) Április elején szakértői szinten görög —török megbeszélések kezdőd­nek. Feladatuk a második Ecevit—Karamanlisz találkozó időpontjának és színhelyének meghatározása, a napirendre kerülő kérdések kijelölése lesz. ›› (London, MTI) A b brit rendőrség több napos kutatás után hétfőn este egy londoni kocsmában ráakadt David Duke-ra, a Ku-Klux-Klan „nagyvezérére” és átadta neki a kiutasítási parancsot. A ki­utasított azonban két héten belül fellebbezhet a döntés el­len és így tetszés szerint meg­hosszabbíthatja angliai tartóz­kodását Magyar Vonlat Kitüntetések átadása Moszkvában Moszkvából jelenti a TASZSZ: Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelső Ta­nács Elnökségének elnöke k­edden a Kremlben magas kitüntetéseket adott át szovjet katonai vezetőknek. Közülük M­oszkalenko marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi m­i­nisztere helyettesének a Le­­nin-rendet és másodszor az Aranycsillagot. Jepisev hadse­regtábornoknak, a szovjet had­sereg és haditengerészeti flot­ta politikai főcsoportfőnöké­nek a Szovjetunió Hőse ki­tüntető címet nyújtotta át Leonyid Brezsnyev. Szovjet-marokkói közlemény Moszkvából jelenti a TASZSZ. Közleményt hoztak nyilvános­­sá­gra Ahmed Oszmán ma­rókktói kormányfőnek március 9. és 13. között a Szovjetunió­ban tett látogatásáról és tár­ gy­adásairól. A felek rámutattak a közel­keleti helyzet veszélyes voltá­ra a térség stabilitása és a nemzetközi biztonság szem­pontjából. Határozottan el­ítélték Izrael terjeszkedő, ag­ressziós politikáját és leszö­gezték, hogy a rendezés alap­ja az Izrael által 1967-ben megszállt valamennyi arab terület teljes kiürítése és a Palesztinai arab nép törvé­nyes nemzeti jogainak elis­merése, beleértve a szuverén állam létrehozásának jogát is. Hangsúlyozták, hogy a kö­zel-keleti probléma igazságos rendezése elősegítené az eny­hülés kiterjesztését a Földkö­zi-tenger medencéjére. Meg­bélyegezték­­ a dél-afrikai és a zimbabwei fajüldöző rend­szereket, valamint Namíbia, törvénytelen megszállását A felek kiemelték a kétol­dalú gazdasági és kereskedel­mi együttműködés fejlesztésé­nek fontosságát és leszögez­ték, hogy kedvező feltételek vannak a két ország gazdasá­gi kapcsolatainak további bő­vítésére. Magyar nemzetiségi dolgozók bukaresti tanácskozása Bukarestből jelenti az MTI. Kedden Bukarestben befejező­dött a Romániában élő magyar és német nyelvű nemzetiségi dolgozók kétnapos országos tanácskozása. Hétfőn a küldöt­tek külön­-külön ülésen érté­kelték a nemzetiségi tanácsok munkáját és határozták meg feladataikat, kedden pedig együttes ülést tartottak. Ez utóbbin részt vett és felszólalt Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, a köztársaság elnöke. A magyar nemzetiségi kül­döttek tanácskozásán Péterfi István, a Romániai Magyar Nemzetiségű Dolgozói Taná­csának elnöke tartott beszámo­lót. Ezt követően számos fel­szólalás hangzott el, majd a tanács jóváhagyta idei mun­­katervét. A plenáris ülésen megvá­lasztották a nemzetiségi ta­nács vezetőségét, amelynek el­nöke ismét Péterfi István, az RKP KB tagja, az államtanács alelnöksé, akadémikus lett Vétó valószínű Határozati javaslat a Biztonsági Tanács Rh­odesia-ülésén New Yorkból jelenti a UPI és az ADN. A rhodesiai kér­dés bármiféle „belső” — a­ Smith-kormányzat védnöksé­gével történő — rendezése jogellenes és elfogadhatatlan, szögezi le az a határozati ja­vaslat, amelyet a Biztonsági Tanács ülésén hétfőn Mauri­tius képviselője terjesztett elő. A tervezet társszerzője Mau­­ritiuson kívül Bolívia, Gabon, India, Kuvait, Nigéria és Ve­nezuela. A dokumentumtervezet fel­szólítja a tagállamokat, ne is­merjenek el semmilyen meg­állapodást, amely kísérlet ar­ra, hogy a fehér kisebbség megakadályozza Zimbabwe függetlenségének elnyerését. A javaslat sürgeti Nagy- Britanniát, hogy a korábbi ENSZ-h­atározatok­ szell­emé­ben tegyen intézkedéseket a terület tényleges defcoloni­­zálására. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői felszólalásaikban kilátásba helyezték, hogy szavazás ese­tén megvétózzák a k­ét ország által előterjesztett javaslatot. A Zimbabwe Hazafias Front két társelnöke, Joshua Nkomo és Robert Mugabe kedden újabb kétórás eszmecserét folytatott Londonban dr. Da­vid , Owen brit külügyminisz­terrel a rhodesiai rendezésről. Nkomo és Mugabe a találkozó után ismételten leszögezte, hogy nem zárkózik el egy újabb Rhodesia-konferenciától az angol—amerikai terv alap­ján. A Hazafias Front semmi­féle közösséget nem vállal a Salisburyben született belső megoldással. Sikeres ostrommal kiszabadították a hollandiai túszokat Assenből jelenti az MTI. Kedden délután 14 óra előtt — ekkor járt volna le a terro­risták ultimátuma — a holland hadsereg és a rendőrség kü­lönlegesen kiképzett osztagai megrohanták és 20 perc alatt el­foglalták az asseni kormány­zati székhely épületét, ahol a dél-malukui kommandó hétfő reggel óta több mint 70 sze­mélyt tartott fogva. Az első hírek szerint a roham során négyen megsebesültek, közü­lük egy személy súlyosan. Min­den túszt kiszabadítottak, há­rom terroristát letartóztattak. Még nem világos, hogy vol­taképpen hány­­dél-roaltkui fiatalember hajtotta végre a hétfő reggeli terrorista akciót. Hétfőn este a hatóságok még hatot emlegettek, de a kisza­badítási akció után egy rend­őrségi szóvivő azt mondta, hogy mindössze három terro­ristáról van szó. Az ügynek egy halálos áldo­zata is van: egy nő, aki vagy ijedtében kiugrott az ablakon, amikor a terroristák lövöldöz­ni kezdtek, vagy esetleg — mi­ként egy rendőrtiszt állítja — a terroristák dobták ki az ab­lakon. A szerencsétlen nőnek senki sem tudott segítséget nyújtani, mert a dél-malu­­k­uiak lőttek mindenkire, aki megközelítette az épületet. A rendőrségi szóvivő szerint az épület ostroma azért vált szükségessé, mert bizonyítékok voltak rá, hogy a terroristák — a pontban 14 órára kitűzött ultimátumuk után — meg­kezdték volna a túszok lemé­szárlását. A holland hatóságok egyetlen percig sem gondoltak arra, hogy teljesítik a dél­­malukuiak követeléseit: 21 be­börtönzött társuk szabadon bo­csátását, 13 milió dollár vált­ságdíj kifizetését és egy re­pülőgép rendelkezésükre bo­csátását. A külpolitika hívei ›А‹ (Berlin, ADN) Erich Ho­­necker kedden fogadta Pjotr Abraszimovot, a Szovjetunió NDK-beli rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetét. A teljes egyetértésben lezajlott megbeszélés során kölcsönös érdeklődésre számottartó kér­déseket tárgyaltak meg. ›J‹ (Manila, AFP) Li Hszien­­nien, a kínai államtanács alel­­nöke kedden Manilában meg­kezdte tárgyalásait Ferdinand Marcos Fülöp-szigeteki elnök­kel. ›C‹ (Mexikóváros, ADN) Az összes, eddig még nem enge­délyezett mexikói politikai párt ez év május 2-ig kérheti teljes törvényesítését — jelen­tette be a belügyminiszter ve­zette országos választási bi­zottság. A Mexikói Kommu­nista Párt és a többi balol­dali ,párt a nemrég még ér­vényben levő választási rend­szer különböző rendelkezései értelmében nem indulhatna a választásokon. Szerda, 1978. március 15. Araiba b­irtik mögött van A FECSKE ÉS A TAVASZ Csaknem húsz év telt el az­óta, hogy Görögország és Tö­rökország kormányfői csúcs­­értekezletet rendezett. A múlt hét végén Konstantin Kara­­manlisz és Bülent Ecevit a Genfi-tó partján elterülő Montreux-ben találkozott, hosszú előkészítés után. A Genfi-tó mellékén már több ízben írtak alá görög—török megállapodásokat, így 1923- ban a lausanne-i békeszerző­dést. A két háború közötti időszakban Athén és Ankara még mindig farkasszemet nézett egymással; a megelőző évszá­zadok folyamán felgyülem­lett társadalmi, politikai és vallási ihletésű ellentéteket mérsékelték ugyan a külön­böző békeegyezmények, de a viszonyt barátságosra fordíta­ni nem tudták. Ez a szerep jutott a második világháború után a NATO-r­ak, amelynek keretein belül az évszázadokig ellenségeskedő két ország hir­­telenében egymás szövetségese lett. Csakhogy az észak-atlanti szervezet is­ képtelen volt ki­küszöbölni a viszályt, amely az elmúlt évtizedekben és ma­napság is két fő probléma kö­ré összpontosul: a ciprusi vál­ság és az Égei-tenger birtok­lása köré.­­ Hosszú idő után, először for­dult elő, hogy Athénban is, Ankarában is biztos többségű kormány irányítja az ország életét. A Karamanlisz vezette Új Demokrácia a tavalyi vá­lasztásokon visszaesett ugyan, de azért megőrizte fölényét a görög parlamentiben. Ecevit török kormányfő elérte, amit régóta kívánt, néhány ellenzé­ki képviselő átállásával a Köztársasági Néppárt egyedül tudott kormányt alakítani, s ez év elején a Köztársasági Nép­párt kiszorította a hatalomból a széthúzó konzervatív koa­líciót. Benne a török nacio­nalisták egyik fő mozgalmát az Erbak­an vezette Nemzeti Üdv Pártját, amely Ciprus kérdésében is kérlelhetetlen és a régi oszmán törekvésekre emlékeztető célokat hangozta­tott. Hatalomra kerülése után a nyugat-európai szociálde­mokratákkal szellemi rokonsá­got tartó Ecevit máris üzent Karamanlisznak, hogy talál­kozni kíván vele. Ankarában úgy vélekedtek, hogy a nézet­­eltéréseket az első csúcsmeg­beszélés után fokozatosan ren­dezik majd. Ezzel szemben Athénban azt vallották, hogy előbb tisztázzanak legalább egy-két kérdést a sok vitás pont közül, s ezt követően ül­jön le négyszemközti tárgya­lásra a két kormányfő. Inkább a török álláspont győzött, hiszen Montreux-ben Karamanlisz és Ecevit úgy kezdtek bele párbeszédjükbe, hogy előzőleg semmilyen rész­megállapodás nem született a görög—török viszályban. A két miniszterelnök megvárta a ciprusi alkotmányos helyzet rendeződését, vagyis azt, hogy ideiglenes megbízatása után öt évre megerősítették tisztségé­ben Kiprianu elnököt. A külső keretek tehát adottnak, sőt kedvező­nek mutatkoztak, noha a lé­nyegi kérdésekben nem köze­ledtek az álláspontok­­. Ilyen helyzetben önmagában is re­ményt keltő a csúcsmegbeszé­lés, sőt azt egyre inkább ki­kristályosodott diplomáciai gyakorlat szerint ez az egye­düli célravezető módszer: az alsóbb régiókban hiába pró­bálják kimozdítani a holtpont­ról a vitákat mindaddig, amíg fölülről nem kapnak megfelelő ösztönzést. Azonnali és kéz­zelfogható egyezség helyett a montreux-i találkozótól tehát eleve csupán a hangulat eset­leges megváltozását, a politikai éghajlat enyhülését lehetett várni. A nagyon hosszúra nyúlt görög—török télben ez a montreux-i találkozó az első fecske, de hogy meghozta-e a tavaszt, az bizonyosan csak később derül ki. Abban min­denesetre megegyeztek a kor­mányfők, hogy be­szélviszony­ban maradnak, s a két ország állandó bizottságot hoz létre, amely energiáját a vitás ügyek rendezésére fordítja. Biztosra vehető, hogy a kö­zeledés nemcsak rajtuk mú­lik, az esetleges megegyezés nemcsak tőlük függ. A fő szö­vetséges, az Egyesült Államok elsősorban Törökországot ösz­tönzi hosszabb ideje arra, hogy engedjen Cipruson. Noha formálisan a földközi-tengeri szigetállam független, nem fér kétség ahhoz, hogy a török megszállás alatt levő területek csökkentése nem Denktaséktól, hanem Ankarától függ. Török­ország mind ez ideig arra az álláspontra helyezkedett, hogy Cipruson az érdekelt felek­nek, vagyis a görög és a török közösségnek kell egyezségre jutni. Aminthogy a török— amerikai viszonylatban is ne­hezményezi Ankara, hogy Washington összeköti a cipru­si válságot a törökországi fegyverszállítások felújításá­val. A ,,szétválasztásra” sem az Újvilágban, sem Athénban nem hajlandók, hiszen a poli­tika logikája szerint valóban összefügg a ciprusi helyzet a görög—török viszony összes problémájával, az ankarai külkapcsolatokkal noha for­málisan, az alkotmányos kere­teket tekintve egy független állam — Ciprus — belügyéről van­ szó. A montreux-i fecskének te­hát akkor van esélye a medi­terrán klíma lényeges megja­vítására, ha a ciprusi válság kimozdul a holtpontról. Per­sze, a diplomácia követi a sza­bályokat: az esetleges török indítványok Waldheim ENSZ- főtitkár kezébe kerülnek, majd a ciprusi közösségek tanács­kozhatnak, s ezután dől el, hogy sikerül-e megközelíteni valamilyen kompromisszumot. A montreux-i eszmecserén is bebizonyosodott, hogy Athén a török szándékokat elsősorban a a ciprusi mérlegen méri. Ha a serpenyő a jóin­dulat irányába billen, akkor a görög fővárosban is hajlanak egyezségre. Főleg az Égei-ten­ger ügyében, hiszen közvetve már régóta érzékeltették Athénban, hogy az új ciprusi helyzetet hajlandók elfogadni, ha az Attila-vonalat, vagyis a török ,,határokat” kiigazítják. Az égei-tengeri viszály in­kább Ankarát izgatja. Noha a törökök katonai fölényben vannak a görögökkel szemben, mégsem közömbös nekik, hogy a levegőn, a vízen és a víz alatt hány kilométerrel hosz­­szabbítja meg Athén a görög felségterületet. Ha ugyanis a ,,divatnak” engedelmeskedve kiterjeszti határait, akkor Tö­rökországtól még a tengeri ki­járatot is elveheti, meg a ten­ger mélyén rejtőző esetleges olajkincset. Ankara nem nézi jó szemmel azt sem, hogy a török partok mentén elhelyez­kedő görög szigetláncolatot az ókori mitológia hadiistenének kései leszármazottai — a tö­rökök szerint — gyakran, kere­sik föl. Rendet vágni ebben az el­lentétdzsungelben egycsapásra bizonyosan nem lehet, nem is ezt tűzték ki célul a török— görög kormányfői találkozó részvevői. Valószínű, hogy a május végére tervezett NATO csúcsértekezleten ismét kinyit­ják a mediterrán dossziékat, hiszen a két ország külügyi perpatvara egyúttal a NATO belviszálya is. De azért nem­csak a nyugati szövetségi rendszer köreit érinti, nyil­vánvaló, hogy különösen a ki­emelt stratégiai helyzetben le­vő török diplomácia egészére is hat, ha különböző kompro­misszumokkal sikerül lebonta­ni az ellentétek egy részét, vagy a viszály tovább mérge­sedik, s Ankara az eddiginél nagyobb lendülettel rendezi át külkapcsolatainak a rendsze­rét, a nyugati szövetség rová­sára, így nemcsak regionális, hanem átfogó politikai keretek között sem közömbös, hogy Montreux után lesz-e több fecske, s a jámbor vándor­madarak tavaszt hoznak-e a mediterrán vidékeken. (m. J.)

Next