Magyar Nemzet, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-15 / 63. szám
2 rótt, az utóbbi hetekben gyengélkedett francia frank pedig erőre kapott, az árfolyama 2,5—3,5 százalékkal emelkedett a dollárhoz és a nyugatnémet márkidhoz képest. A lendület kedd délelőttre már kissé alábbhagyott, de az irányzat tart Ez pedig alighanem többet mond a jobboldali politikai pártvezetők bizakodó nyilatkozatainál is. De azért minduntalan idézik Raymond Barre kormányfő szavait: „A játék neon ért véget, még senki sem nyert!” Várkonyi Tibor Egyiptom erélyesen figyelmeztet Tet Aviv ellenakciójának veszélyeire Kairóból jelenti az AP és a Reuter. Egyiptom figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy a szombati palesztin akcióra válaszképpen kilátásba helyezett izraeli megtorló hadműveleteknek súlyos következményei lennének, és csak az erőszak fokozódásához, a közel-keleti helyzet további romlásához vezetnének — írják az egyiptomi lapok. A fentieket Mohamed Ibrahím Kamel külügyminiszter közölte Hermann Eiltsszel, az Egyesült Államok kairói nagykövetével. Hétfői megbeszélésükön Kamel ismertette a hét végi palesztin támadással kapcsolatos egyiptomi álláspontot, amely szerint az akció még inkább aláhúzza a palesztin kérdés megoldásának szükségességét, saját sorsuk meghatározásának a jogát. A külügyminiszter kijelentette, hogy a palesztin probléma rendezése nélkül nem valósulhat meg igazságos béke a térségben. Asszad szíriai államfő még a múlt héten, a legújabb közelkeleti fejlemények előtt nyilatkozott James Restonnak. Az interjút kedden közölte a The New York Times. Az elnök kijelentette: „Anvar Szadat kezdeményezése kudarcot vallott, Carter amerikai elnök és Begin izraeli kormányfő megállapodása sem oldhatja meg a közel-keleti helyzetet." Bár nincs személyes ellenérzése Szadat egyiptomi elnökkel szemben — mondta —, nem hiszi, hogy az utóbbi a helyes utat választotta. Abdel Halim Khaddam szíriai miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter kedden váratlanul Rijádba érkezett, és azonnal tárgyalásokat kezdett Szaúd Al-Fejszál herceggel, a szaúdi külpolitika irányítójával. A hivatalos szaúd-arábiai hírügynökség jelentése szerint a legutóbbi közel-keleti fejleményeket tekintik át. Ezzel összefüggésben egy tájékozottnak tartott arab sajtóiroda megjegyzi: Szaúd-Arábiának mindig komoly fenntartásai voltak Szadatnak Izraellel kezdett párbeszédét illetően, tartózkodott azonban annak túlzott bírálatától, mert hídként akart szolgálni Egyiptom és a párbeszédet ellenző frontország, Szíria között. Az Izraelben szombaton végrehajtott palesztin gerillatámadást követően azonban a szaúdi álláspont teljesen megváltozott. Egyiptom első reagálása a palesztin akcióra úgy jellemezhető, hogy inkább tartózkodott annak bírálatától, mintsem helyeselte azt. Ez összhangban volt Szadatnak a PFSZ ellen az utóbbi időkben intézett támadásaival. Szaúd-Arábia azonban egy — a palesztin akciót méltató — közlemény nyilvánosságra hozatala után hétfőn különmegbízottat menesztett Kairóba Szadat elnöknek címzett üzenettel. Az üzenet pontos tartalma nem ismert, de annak kézhezvételét követően Egyiptom a bevezetőben idézett kemény hangú figyelmeztetést intézte Izraelhez, leszögezvén, hogy a megtorlás az erőszak eszkalációjához vezethet. Az arab oldalon kulcsfontosságú elem az — amint erre Bejrútban rámutatnak —, hogy Szaúd-Arábia teljes súlyával támogatja azt a szíriai javaslatot, amely szerint a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak fel kell újítania közös erőfeszítéseit a közel-keleti kérdés rendezése érdekében. Feszült légkör Dél-Libanonban A WAFA palesztin hírügynökség kedden cáfolta a szombaton Tel Avivtól északra végrehajtott palesztin fegyveres akcióról kiadott izraeli veszteséglista adatait, amelyek az izraeli halottak számát 32-ben jelölik meg. A WAFA közölte, hogy az izraeli veszteség valójában mintegy 300 fő, legnagyobbrészt katonák. Az izraeliek a hét úttorlásznál, amelyeket a gerillák feltartóztatására emeltek, súlyos veszteségeket szenvedtek. Ez rácáfol azokra az állításaikra, amelyek szerint a legtöbb halott és sebesült a polgári személyek sorából került ki — hangsúlyozza a WAFA. A Palesztina ellenállási mozgalomnak és Libanonnak címzett izraeli fenyegetések nyomán kedden egész Dél-Libanonban feszült volt a légkör — jelentette Bejrútból a TASZSZ. A libanoni fővárosba érkező hírek szerint az izraeli parancsnokság azt tervezi, hogy a következő napokban nagyarányú támadást indít Dél- Libanon ellen. Az AFP és a Reuter Dél- Libanonból érkezett hírei szerint a Szidon és Túr közelében levő palesztinai menekülttáborokból elszállították a polgári lakosokat. A palesztinai alakulatoknál változatlanul érvényben van a riadókészültség. Fuad Butrosz libanoni külügyminiszter kedden Richard Parkerral, az Egyesült Államok bejrúti nagykövetével megtartott tárgyalása után úgy nyilatkozott,, hogy a libanonii kormány igyekszik elhárítani a Libanont fenyegető veszélyt. Az amerikainagykövet tájékoztatta őt arról, hogy az amerikai kormány állandó kapcsolatban van Izraellel és más érintett felekkel az esetleges izraeli megtorlás megakadályozása érdekében — jelezte Butrosz. Az amerikai nagykövet nem volt hajlandó nyilatkozni az újságíróknak. Az amerikai külügyminisztérium szóvivőjének keddi nyilatkozatából kitűnt: aligha valószínű, hogy Washington — izraeli kérésre — lépéseket tenne a PFSZ New York-i képviselete ellen. Izrael washingtoni nagykövete a nap folyamán úgy állította be a dolgot, mintha amerikai részről komolyan készülnének igényeik kielégítésére. A külügyi szóvivő azonban csupán annak kijelentésére szorítkozott, hogy vizsgálják a kérdés jogi vonatkozásait, s egyelőre nem „foglalnak állást a kérdésben”. Bécsi MTI-jelentés szerint dr. Brúnó Kreisky osztrák kancellár a kormány keddi ülését követően újságírók előtt álást foglalt a közel-keleti körutazáson tartózkodó Pahr osztrák külügyminiszter hétfői kijelentésével kapcsolatban. A külügyminiszter a palesztin kommandónak szombaton Izraelben végrehajtott támadásával kapcsolatban kifejtette, hogy az logikus következménye az izraeli kormány merev elutasító politikájának a palesztin ügyben. A kancellár kijelentette, hogy Pahr megfogalmazásának tartalma helyes, és azt sem szabad figyelmen kívül hagyni — mondotta —, hogy a miniszter tegnapi nyilatkozatában elítélte a terrorizmus minden formáját. Kreisky állásfoglalását követően dr. Josef Taus, az Osztrák Néppárt országos elnöke kijelentette, hogy érthetetlennek tartja mind Pahr nyilatkozatát, mind pedig Kreisky kiegészítését, amellyel — mint mondta — beavatkoztak a közel-keleti ügyekbe, ez pedig nem fér össze Ausztria semlegességpolitikájával. ■$ο (Ankara, BTA) Április elején szakértői szinten görög —török megbeszélések kezdődnek. Feladatuk a második Ecevit—Karamanlisz találkozó időpontjának és színhelyének meghatározása, a napirendre kerülő kérdések kijelölése lesz. ›› (London, MTI) A b brit rendőrség több napos kutatás után hétfőn este egy londoni kocsmában ráakadt David Duke-ra, a Ku-Klux-Klan „nagyvezérére” és átadta neki a kiutasítási parancsot. A kiutasított azonban két héten belül fellebbezhet a döntés ellen és így tetszés szerint meghosszabbíthatja angliai tartózkodását Magyar Vonlat Kitüntetések átadása Moszkvában Moszkvából jelenti a TASZSZ: Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke kedden a Kremlben magas kitüntetéseket adott át szovjet katonai vezetőknek. Közülük Moszkalenko marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi minisztere helyettesének a Lenin-rendet és másodszor az Aranycsillagot. Jepisev hadseregtábornoknak, a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta politikai főcsoportfőnökének a Szovjetunió Hőse kitüntető címet nyújtotta át Leonyid Brezsnyev. Szovjet-marokkói közlemény Moszkvából jelenti a TASZSZ. Közleményt hoztak nyilvánosságra Ahmed Oszmán marókktói kormányfőnek március 9. és 13. között a Szovjetunióban tett látogatásáról és tár gyadásairól. A felek rámutattak a közelkeleti helyzet veszélyes voltára a térség stabilitása és a nemzetközi biztonság szempontjából. Határozottan elítélték Izrael terjeszkedő, agressziós politikáját és leszögezték, hogy a rendezés alapja az Izrael által 1967-ben megszállt valamennyi arab terület teljes kiürítése és a Palesztinai arab nép törvényes nemzeti jogainak elismerése, beleértve a szuverén állam létrehozásának jogát is. Hangsúlyozták, hogy a közel-keleti probléma igazságos rendezése elősegítené az enyhülés kiterjesztését a Földközi-tenger medencéjére. Megbélyegezték a dél-afrikai és a zimbabwei fajüldöző rendszereket, valamint Namíbia, törvénytelen megszállását A felek kiemelték a kétoldalú gazdasági és kereskedelmi együttműködés fejlesztésének fontosságát és leszögezték, hogy kedvező feltételek vannak a két ország gazdasági kapcsolatainak további bővítésére. Magyar nemzetiségi dolgozók bukaresti tanácskozása Bukarestből jelenti az MTI. Kedden Bukarestben befejeződött a Romániában élő magyar és német nyelvű nemzetiségi dolgozók kétnapos országos tanácskozása. Hétfőn a küldöttek külön-külön ülésen értékelték a nemzetiségi tanácsok munkáját és határozták meg feladataikat, kedden pedig együttes ülést tartottak. Ez utóbbin részt vett és felszólalt Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, a köztársaság elnöke. A magyar nemzetiségi küldöttek tanácskozásán Péterfi István, a Romániai Magyar Nemzetiségű Dolgozói Tanácsának elnöke tartott beszámolót. Ezt követően számos felszólalás hangzott el, majd a tanács jóváhagyta idei munkatervét. A plenáris ülésen megválasztották a nemzetiségi tanács vezetőségét, amelynek elnöke ismét Péterfi István, az RKP KB tagja, az államtanács alelnöksé, akadémikus lett Vétó valószínű Határozati javaslat a Biztonsági Tanács Rhodesia-ülésén New Yorkból jelenti a UPI és az ADN. A rhodesiai kérdés bármiféle „belső” — a Smith-kormányzat védnökségével történő — rendezése jogellenes és elfogadhatatlan, szögezi le az a határozati javaslat, amelyet a Biztonsági Tanács ülésén hétfőn Mauritius képviselője terjesztett elő. A tervezet társszerzője Mauritiuson kívül Bolívia, Gabon, India, Kuvait, Nigéria és Venezuela. A dokumentumtervezet felszólítja a tagállamokat, ne ismerjenek el semmilyen megállapodást, amely kísérlet arra, hogy a fehér kisebbség megakadályozza Zimbabwe függetlenségének elnyerését. A javaslat sürgeti Nagy- Britanniát, hogy a korábbi ENSZ-határozatok szellemében tegyen intézkedéseket a terület tényleges defcolonizálására. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői felszólalásaikban kilátásba helyezték, hogy szavazás esetén megvétózzák a két ország által előterjesztett javaslatot. A Zimbabwe Hazafias Front két társelnöke, Joshua Nkomo és Robert Mugabe kedden újabb kétórás eszmecserét folytatott Londonban dr. David , Owen brit külügyminiszterrel a rhodesiai rendezésről. Nkomo és Mugabe a találkozó után ismételten leszögezte, hogy nem zárkózik el egy újabb Rhodesia-konferenciától az angol—amerikai terv alapján. A Hazafias Front semmiféle közösséget nem vállal a Salisburyben született belső megoldással. Sikeres ostrommal kiszabadították a hollandiai túszokat Assenből jelenti az MTI. Kedden délután 14 óra előtt — ekkor járt volna le a terroristák ultimátuma — a holland hadsereg és a rendőrség különlegesen kiképzett osztagai megrohanták és 20 perc alatt elfoglalták az asseni kormányzati székhely épületét, ahol a dél-malukui kommandó hétfő reggel óta több mint 70 személyt tartott fogva. Az első hírek szerint a roham során négyen megsebesültek, közülük egy személy súlyosan. Minden túszt kiszabadítottak, három terroristát letartóztattak. Még nem világos, hogy voltaképpen hánydél-roaltkui fiatalember hajtotta végre a hétfő reggeli terrorista akciót. Hétfőn este a hatóságok még hatot emlegettek, de a kiszabadítási akció után egy rendőrségi szóvivő azt mondta, hogy mindössze három terroristáról van szó. Az ügynek egy halálos áldozata is van: egy nő, aki vagy ijedtében kiugrott az ablakon, amikor a terroristák lövöldözni kezdtek, vagy esetleg — miként egy rendőrtiszt állítja — a terroristák dobták ki az ablakon. A szerencsétlen nőnek senki sem tudott segítséget nyújtani, mert a dél-malukuiak lőttek mindenkire, aki megközelítette az épületet. A rendőrségi szóvivő szerint az épület ostroma azért vált szükségessé, mert bizonyítékok voltak rá, hogy a terroristák — a pontban 14 órára kitűzött ultimátumuk után — megkezdték volna a túszok lemészárlását. A holland hatóságok egyetlen percig sem gondoltak arra, hogy teljesítik a délmalukuiak követeléseit: 21 bebörtönzött társuk szabadon bocsátását, 13 milió dollár váltságdíj kifizetését és egy repülőgép rendelkezésükre bocsátását. A külpolitika hívei ›А‹ (Berlin, ADN) Erich Honecker kedden fogadta Pjotr Abraszimovot, a Szovjetunió NDK-beli rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. A teljes egyetértésben lezajlott megbeszélés során kölcsönös érdeklődésre számottartó kérdéseket tárgyaltak meg. ›J‹ (Manila, AFP) Li Hsziennien, a kínai államtanács alelnöke kedden Manilában megkezdte tárgyalásait Ferdinand Marcos Fülöp-szigeteki elnökkel. ›C‹ (Mexikóváros, ADN) Az összes, eddig még nem engedélyezett mexikói politikai párt ez év május 2-ig kérheti teljes törvényesítését — jelentette be a belügyminiszter vezette országos választási bizottság. A Mexikói Kommunista Párt és a többi baloldali ,párt a nemrég még érvényben levő választási rendszer különböző rendelkezései értelmében nem indulhatna a választásokon. Szerda, 1978. március 15. Araiba birtik mögött van A FECSKE ÉS A TAVASZ Csaknem húsz év telt el azóta, hogy Görögország és Törökország kormányfői csúcsértekezletet rendezett. A múlt hét végén Konstantin Karamanlisz és Bülent Ecevit a Genfi-tó partján elterülő Montreux-ben találkozott, hosszú előkészítés után. A Genfi-tó mellékén már több ízben írtak alá görög—török megállapodásokat, így 1923- ban a lausanne-i békeszerződést. A két háború közötti időszakban Athén és Ankara még mindig farkasszemet nézett egymással; a megelőző évszázadok folyamán felgyülemlett társadalmi, politikai és vallási ihletésű ellentéteket mérsékelték ugyan a különböző békeegyezmények, de a viszonyt barátságosra fordítani nem tudták. Ez a szerep jutott a második világháború után a NATO-rak, amelynek keretein belül az évszázadokig ellenségeskedő két ország hirtelenében egymás szövetségese lett. Csakhogy az észak-atlanti szervezet is képtelen volt kiküszöbölni a viszályt, amely az elmúlt évtizedekben és manapság is két fő probléma köré összpontosul: a ciprusi válság és az Égei-tenger birtoklása köré. Hosszú idő után, először fordult elő, hogy Athénban is, Ankarában is biztos többségű kormány irányítja az ország életét. A Karamanlisz vezette Új Demokrácia a tavalyi választásokon visszaesett ugyan, de azért megőrizte fölényét a görög parlamentiben. Ecevit török kormányfő elérte, amit régóta kívánt, néhány ellenzéki képviselő átállásával a Köztársasági Néppárt egyedül tudott kormányt alakítani, s ez év elején a Köztársasági Néppárt kiszorította a hatalomból a széthúzó konzervatív koalíciót. Benne a török nacionalisták egyik fő mozgalmát az Erbakan vezette Nemzeti Üdv Pártját, amely Ciprus kérdésében is kérlelhetetlen és a régi oszmán törekvésekre emlékeztető célokat hangoztatott. Hatalomra kerülése után a nyugat-európai szociáldemokratákkal szellemi rokonságot tartó Ecevit máris üzent Karamanlisznak, hogy találkozni kíván vele. Ankarában úgy vélekedtek, hogy a nézeteltéréseket az első csúcsmegbeszélés után fokozatosan rendezik majd. Ezzel szemben Athénban azt vallották, hogy előbb tisztázzanak legalább egy-két kérdést a sok vitás pont közül, s ezt követően üljön le négyszemközti tárgyalásra a két kormányfő. Inkább a török álláspont győzött, hiszen Montreux-ben Karamanlisz és Ecevit úgy kezdtek bele párbeszédjükbe, hogy előzőleg semmilyen részmegállapodás nem született a görög—török viszályban. A két miniszterelnök megvárta a ciprusi alkotmányos helyzet rendeződését, vagyis azt, hogy ideiglenes megbízatása után öt évre megerősítették tisztségében Kiprianu elnököt. A külső keretek tehát adottnak, sőt kedvezőnek mutatkoztak, noha a lényegi kérdésekben nem közeledtek az álláspontok. Ilyen helyzetben önmagában is reményt keltő a csúcsmegbeszélés, sőt azt egyre inkább kikristályosodott diplomáciai gyakorlat szerint ez az egyedüli célravezető módszer: az alsóbb régiókban hiába próbálják kimozdítani a holtpontról a vitákat mindaddig, amíg fölülről nem kapnak megfelelő ösztönzést. Azonnali és kézzelfogható egyezség helyett a montreux-i találkozótól tehát eleve csupán a hangulat esetleges megváltozását, a politikai éghajlat enyhülését lehetett várni. A nagyon hosszúra nyúlt görög—török télben ez a montreux-i találkozó az első fecske, de hogy meghozta-e a tavaszt, az bizonyosan csak később derül ki. Abban mindenesetre megegyeztek a kormányfők, hogy beszélviszonyban maradnak, s a két ország állandó bizottságot hoz létre, amely energiáját a vitás ügyek rendezésére fordítja. Biztosra vehető, hogy a közeledés nemcsak rajtuk múlik, az esetleges megegyezés nemcsak tőlük függ. A fő szövetséges, az Egyesült Államok elsősorban Törökországot ösztönzi hosszabb ideje arra, hogy engedjen Cipruson. Noha formálisan a földközi-tengeri szigetállam független, nem fér kétség ahhoz, hogy a török megszállás alatt levő területek csökkentése nem Denktaséktól, hanem Ankarától függ. Törökország mind ez ideig arra az álláspontra helyezkedett, hogy Cipruson az érdekelt feleknek, vagyis a görög és a török közösségnek kell egyezségre jutni. Aminthogy a török— amerikai viszonylatban is nehezményezi Ankara, hogy Washington összeköti a ciprusi válságot a törökországi fegyverszállítások felújításával. A ,,szétválasztásra” sem az Újvilágban, sem Athénban nem hajlandók, hiszen a politika logikája szerint valóban összefügg a ciprusi helyzet a görög—török viszony összes problémájával, az ankarai külkapcsolatokkal noha formálisan, az alkotmányos kereteket tekintve egy független állam — Ciprus — belügyéről van szó. A montreux-i fecskének tehát akkor van esélye a mediterrán klíma lényeges megjavítására, ha a ciprusi válság kimozdul a holtpontról. Persze, a diplomácia követi a szabályokat: az esetleges török indítványok Waldheim ENSZ- főtitkár kezébe kerülnek, majd a ciprusi közösségek tanácskozhatnak, s ezután dől el, hogy sikerül-e megközelíteni valamilyen kompromisszumot. A montreux-i eszmecserén is bebizonyosodott, hogy Athén a török szándékokat elsősorban a a ciprusi mérlegen méri. Ha a serpenyő a jóindulat irányába billen, akkor a görög fővárosban is hajlanak egyezségre. Főleg az Égei-tenger ügyében, hiszen közvetve már régóta érzékeltették Athénban, hogy az új ciprusi helyzetet hajlandók elfogadni, ha az Attila-vonalat, vagyis a török ,,határokat” kiigazítják. Az égei-tengeri viszály inkább Ankarát izgatja. Noha a törökök katonai fölényben vannak a görögökkel szemben, mégsem közömbös nekik, hogy a levegőn, a vízen és a víz alatt hány kilométerrel hoszszabbítja meg Athén a görög felségterületet. Ha ugyanis a ,,divatnak” engedelmeskedve kiterjeszti határait, akkor Törökországtól még a tengeri kijáratot is elveheti, meg a tenger mélyén rejtőző esetleges olajkincset. Ankara nem nézi jó szemmel azt sem, hogy a török partok mentén elhelyezkedő görög szigetláncolatot az ókori mitológia hadiistenének kései leszármazottai — a törökök szerint — gyakran, keresik föl. Rendet vágni ebben az ellentétdzsungelben egycsapásra bizonyosan nem lehet, nem is ezt tűzték ki célul a török— görög kormányfői találkozó részvevői. Valószínű, hogy a május végére tervezett NATO csúcsértekezleten ismét kinyitják a mediterrán dossziékat, hiszen a két ország külügyi perpatvara egyúttal a NATO belviszálya is. De azért nemcsak a nyugati szövetségi rendszer köreit érinti, nyilvánvaló, hogy különösen a kiemelt stratégiai helyzetben levő török diplomácia egészére is hat, ha különböző kompromisszumokkal sikerül lebontani az ellentétek egy részét, vagy a viszály tovább mérgesedik, s Ankara az eddiginél nagyobb lendülettel rendezi át külkapcsolatainak a rendszerét, a nyugati szövetség rovására, így nemcsak regionális, hanem átfogó politikai keretek között sem közömbös, hogy Montreux után lesz-e több fecske, s a jámbor vándormadarak tavaszt hoznak-e a mediterrán vidékeken. (m. J.)