Magyar Nemzet, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-26 / 97. szám
Szerda, 1978. április 26. Meghalt Duczynska Ilona Utoljára kelt át az óceánon, néhány hete, Kanadában távozott el az élők közül nyolcvanegy éves korában Duczynska Hona Családjától távol érte a halál, egy torontói kórházban. Egyszerűen, mintha egy magányos kis öregasszony lett volna, a végső lépést így tette meg ő, akinek annyi tisztelője, barátja vét. Mindig az igazabb megoldást választotta. A „Forradalom Nagymamája” — így becézték, s ő igazi gondot fordított „unokáira”, a mai forradalmi mozgalmakra. Kis pickeringi házában felváltva szolgált tanáccsal a világ sok tájáról néha inkognitóban érkező elvtársaknak. Fáradhatatlanul repkedett Kanada— Bécs—Budapest között és mindenütt megpezsdült az élet, ahová érkezett. Barátai: írók, történészek, diákok, művészek és tudósok siettek találkozni, beszélni vele. Maga volt a folytonosság, a múlt és a jövő között, pontosan tudta szétválasztani, hogy mi a jó és mi a rossz. Szeretetre és tiszteletre méltó volt és ő is szerette az arra méltókat. A nagy emberek egyszerűsége, tisztasága áradt lényéből. Sokat gondolkodott, bölcs volt, de tudott cselekedni is. Kis Volkswagenjével matrónakorban is mindig ott volt, ahol fontos esemény történt. S ahol fontos esemény történt, ott őrá mindig szükség volt. Számon tartott és értékelt mindent, ami előre vihet. Ő volt az, aki 1917 tavaszán hazahozta Budapestre a zimmerwaldi konferencia anyagát, és annak lenini szellemében cselekedni kezdett itthon, szervezett, röplapot nyomtatott és terjesztett. Szabó Ervin segíségével kapcsolatokat öntett ki a diákok leghaladóbbjai és a munkásbizalmiak között. Tisza István elleni merényletre készült 1917-ben, de a miniszterelnök lemondása értelmetlenné tette a tervet. A Tanácsköztársaság leverése után Bécsben élt emigrációban. Ott is aktív volt, politikai munkát végzett. ..Bécs — 1934 — Schutzbund" címmel írt erről a korszakról nem memoárt, hanem forráskutatások anyagával alátámasztott tanulmányt, egy antifasiszta szellemű, fegyveres munkásforradalom elsikkadásának elemzését. A háború alatt férjével, a kiváló gazdaságtörténész professzorral, Polányi Károllyal együtt Angliában élt. Duczynska, műszaki képzettségét hasznosítva, a légelhárításban tevékenykedett. Egész életében következetesen ott dolgozott, ahol a leghasznosabb tudott lenni. A háború után Kanadában telepedtek le. Itt a Kanadai Magyar Munkás munkatársa volt, majd a lap dogmatikus vonala miatt szakított a szerkesztőséggel. Férje halála után — többek között — Polányi munkáit rendezte sajtó alá. A modern magyar irodalom külföldi megismertetése érdekeiben megszerkesztett egy antológiát, „The Plough and the Pen” — Az eke és a toll — címmel. A gyűjtemény 1963- ban jelent meg Londonban. Később Kenneth McRobbie költővel Juhász Ferenc verseit ültették át angolra. A magyaron kívül tökéletesen beszélt angolul és németül. Stílusa méltó egyéniségéhez: pontos, tömör és a finom irónia mosolya melegíti. Meghitt barátjával, tanácsadójával, Lengyel Józseffel a monoszlói ház kertjében ülve csendesen is indulattal is sokat beszélgetett a világ dolgairól. Fájdalmas hogy most már mindketten halottak. Márkus Zsuzsa Nyolcvanhét millió könyv A magyar könyvkiadás egy esztendeje Gábor Viktor, a Kulturális Minisztérium Kiadói Főigazgatóságának vezetője kedden tájékoztatást adott a hazánkban tevékenykedő külföldi újságíróknak könyvkiadásunk jelenlegi helyzetéről. Az elmúlt évben 8068 könyv került a könyvesboltokba, nyolcvanhétmillió példányban. Jelenleg Magyarország minden lakosára nyolc új könyv jut. A könyvforgalm az elmúlt öt esztendőben több mint kétszeresére emelkedett, tavaly meghaladta a kétmilliárd forintot. A megjelent könyvek 15,5 százaléka, a példányszám 20,7 százaléka fordítás volt, vagyis minden ötödik könyv külföldi szerző munkája. A legtöbb fordítás szovjet szerzők és a népi demokratikus országok alkotóinak munkáiból készül. A könyvkiadás idén is nagy figyelemmel készül az év jelentős évfordulóira: a KMP megalakulásának, az őszirózsás forradalom győzelmének hatvanadik. Tolsztoj születésének százötvenedik. Krúdy Gyula születésének századik évfordulójára. Nagy munkát ró a könyvkiadásra az oktatási reform. Az 1978—79-es tanévben kerülnek először az általános iskolai első osztályosokhoz a módosult tantervhez igazodó új tankönyvek. A Kell a jó könyv című olvasópályázat részvevőinek egymillió példányban jelentetnek meg a pályázat irodalmi anyagához illő irodalmi munkákat. A szocialista országok könyvkiadóival kialakult együttműködés eredményeként a hazai könyvkiadás minden ágában jelentős nemzetközi könyvsorozatok, politikai és tudományos kiadványok látnak napvilágot. Új színigazgató Kaposváron kedden délután Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes részvételével társulati ülés volt a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Ezen mentették fel igazgatói tisztsége alól az időközben a budapesti Nemzeti Színházhoz került Zsámbéki Gábort, s helyére most Babarczy Lászlót, a színház eddigi főrendezőjét nevezték ki. Pénteken temetik Varga Nándor Lajost Varga Nándor Lajos grafikusművész temetése április 28-án, pénteken, délután háromkor lesz a Farkasréti temetőben. Kedvező vásárlási lehetőség kistermelőknek, háztájiban gazdálkodóknak, állattenyésztéssel foglalkozó tsz-eknek és állami gazdaságoknak! Megkezdődött a ZÖLDKER, a Szövetkezeti Zöldség-Gyümölcs Kereskedelmi Központ RENDKÍVÜLI TAKARMÁNYBURGONYA AKCIÓJA A kistermelők, háztájiban gazdálkodók, tsz-ek és állami gazdaságok igen kedvező feltételek mellett vásárolhatnak takarmányburgonyát a ZÖLDÉRT vállalatoktól A kedvező áron beszerezhető takarmányburgonya felhasználható különböző takarmányok készítésére, állatok etetésére Érdeklődés, részletes felvilágosítás a ZÖLDÉRT vállalatok központjában, telephelyein és a takarmányakcióra kijelölt boltokban Madar Nemzet A gazdaságos exportról tárgyalt az országgyűlés kereskedelmi bizottsága Kedden ülésezett az országgyűlés kereskedelmi bizottsága. Dr. Biiró József külkereskedelmi miniszter számolt be a képviselőknek a feladatokról, arról a munkáról, mely a Központi Bizottság 1977. októberi határozata után kezdődött meg. Elmondta, hogy a nemzeti jövedelem termelésében a külkereskedelem tavaly csaknem 50 százalékkal részesedett ; az utóbbi években minden egyszázalékos nemzeti jövedelem növekedés kétszázalékos exportnövekedést tett szükségessé, így érthető, hogy különösen nagy hangsúlyt kap az export gazdaságossága és — az egyre növekvő volumenű — import összetétele, a behozatalra fordított összeg helyes felhasználása is. A határainkon túlra induló áruk körét — a nemzetközi összehasonlítás alapján — felülvizsgálják, s a minősítések eredményeképpen javasolja majd a Külkereskedelmi Minisztérium az állami támogatás csökkentését vagy — nagy ráfizetésnél — az export megszüntetését. Ez a munka rendkívül bonyolult és felelősségteljes, elsősorban azért, mert jelenlegi ár- és pénzügyi rendszerünkben a ráfizetéssel járó exportot nem minden esetben lehet kiszűrni. A miniszter hangsúlyozta azt is, hogy a már említett nemzetközi öszszehasonlítás alapja a tőkés piaci versenyképesség lesz — ma már nem érhetjük be azzal, hogy néhány termék kivitelénél a legfejlettebb baráti országokkal azonos szinten, vagy afölött állunk. A versenyképesség növelése érdekében — mint azt a Központi Bizottság már említett határozata is hangsúlyozza — tovább kell közelíteni a termelő vállalatok és a külkereskedők érdekeltségét, nagyobb szerepet adva kezdeményezésnek, vállalkozó kedvnek egyaránt. Meg kell vizsgálni azt is, hogy melyek azok az iparvállalatok, ahol a termelés nagyobb része exportra kerül, s ennek ellenére még nem rendelkeznek önálló külkereskedelmi joggal. Ezeknek biztosítani kell ,,a külkereskedés”, a világpiacra való közvetlen kijutás lehetőségét, akár teljesen önállóan, akár közös érdekeltségű társaságok alapítása révén. A külső piacokon folyó munka javításához ma már nélkülözhetetlen, hogy az eddiginél több szakemberünk — nemcsak kereskedelmi, hanem ipari szakemberünk! — dolgozzék az egyes országokban felállított kereskedelmi kirendeltségeinken, irodáinkban. Kiválasztásuknál gondolnunk kell arra is, hogy a fiatal szakembereknek itt is bizonyítási lehetőséget adjunk. Annál is inkább, mivel a külkereskedelemben igen sok a 8—10 éven belül nyugdíjkorhatárhoz eljutó vezető —, utánpótlásukról már ma kell gondoskodnunk. A külkereskedelmi miniszter részletes és a gondokat is bőséggel érintő beszámolóját egy, talán mindennél többet mondó számadat említésével zárta: a tervek szerint 1990-re meg kell háromszoroznunk külkereskedelmi forgalmunkat. A kereskedelmi bizottság tagjai az export fővállalkozások helyzetéről, a közös termelési és értékesítő vállalatok létrehozásának lehetőségeiről, a KGST-országok árpolitikájáról érdeklődtek, valamint arról, hogy a beszámolóban megfogalmazott feladatokat mennyiben tükrözik majd az ez után születő intézkedések. A miniszter válaszában biztosította a jelen levő képviselőket, hogy már 1979 elejétől — a hosszú távú célokat tükröző — változások várhatók külkereskedelmünkben, s hogy 1980 után — többek közt új nyereségrendszer bevezetésével — az érdekeltség is hűebben tükrözi majd a struktúraváltással és forgalomnöveléssel egyre jelentősebbé váló feladatokat. Második napirendi pontként a bizottság a — tavaly mintegy 1 milliárd forintra rúgó — kishatár menti árucsere kérdéseit vitatta meg, Lauthán Ferenc belkereskedelmi miniszterhelyettes előterjesztése alapján. Az ülés Palkó Sándornak, a kereskedelmi bizottság elnökének zárszavával ért véget. A KGST-országok munkaügyi minisztereinek értekezlete Az Országház Vadásztermében kedden megkezdődött a KGST-tagországok munkaügyi minisztereinek, illetve munkaügyi vezetőinek X. jubileumi értekezlete. A tanácskozást Trethon Ferenc munkaügyi miniszter, az értekezlet elnöke, a magyar küldöttség vezetője nyitotta meg. Az együttműködés fejlődése megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a gazdaságirányítás funkcionális, egyebek között munkaügyi feladataival összefüggő témakörökben is rendszeres, és tervszerű kapcsolat alakuljon ki a KGST keretében — mondta egyebek között. — A KGST-országok állami munkaügyi szervei vezetőinek rendszeres értekezletei megteremtették annak a lehetőségét, hogy szervezett keretek között bonyolódjon le a tapasztalatcsere. A KGST-tagországok — a fejlődés jelenlegi szakaszában — kiemelten foglalkoznak a népgazdaság hatékonyságának fokozásával, a munka termelékenységének emelésével és szervezettségének javításával. Komplex feladat a vállalati belső tartalékok fokozott feltárása és hasznosítása, a tudományos és műszaki haladás eredményeinek gyors alkalmazása, a hatékonyság növelését szolgáló anyagi ösztönzés rendszerének továbbfejlesztése. Ezért különösen hasznos az egyes országokban alkalmazott módszerek összegezése és áttekintése. A KGST legutóbbi, XXXI. ülésszaka nagy fontosságú hosszú távú célprogramokat vitatott meg. Ezek végrehajtása soráin felmerülnek sajátos munkaügyi, szociálpolitikai összefüggések, amelyek meghatározott tartalmú együttműködést igényelnek az érdekelt országok között — állapította meg a miniszter. Trethon Ferenc megnyitója után megkezdődött az értekezlet érdemi munkája. Az Iparterv kiállítása A tervezők asztalán most érlelődő új alkotásokról, a nemrégiben átadott létesítményekről és a fejlesztési elképzelésekről ad áttekintést az Iparterv — Ipari Épülettervező Vállalat — kedden megnyílt kiállítása. Az utóbbi években felépített legnagyobb alkotásaikat mintegy 60 színes kép mutatja be. A kiállítást május 6-ig tekinthetik meg az érdeklődők — vasárnap kivételével — naponta délelőtt 10 órától délután 5 óráig a Magyar Építőművészek Szövetségének (Bp. VIIl. kerület, Dienes László utca 2. sz.) székházában. 1400 vendéget fogadhat az idén a tihanyi „miniváros” Az előszezon kezdetére befejezik a tihanyi motel felújítását. A brüsszeli világkiállításon vásárolt könnyűszerkezetes épület időközben elavult, s néhány évig nem is fogadott vendéget. A Hungar Hotels 30 millió forintot költött a tihanyi rév közelében levő „miniváros” felújítására. Ebből az összegből már tavaly felújították a motel 80 szobáját. Az idei szezonra a 120 szobás másik szárnyrész készül el. Egyidejűleg felújították a régi éttermet is. A szomszédságában levő kempingekben újabb faházakat állítottak fel, s gondoskodtak az I. osztályú kategóriának megfelelő valamennyi felszerelésről és szolgáltatásról. A tihanyi „miniváros” a szállóban, a motelben és a kempingben az idén egyidejűleg már 1400 vendéget fogadhat. ÁFÉSZ-tervek 1978-ra A tavalyinál nagyobb mennyiséget kívánnak az ÁFÉSZ-ek 1878-ban felvásárolni a mezőgazdasági termékekből, előirányzataik szerint összesen mintegy 7,5 milliárd forint értékben. A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége keddi ülésén elismeréssel nyugtázta, hogy az ÁFÉSZ-ek 1978-ban is jelentős részt vállalnak a háztáji és a kisegítő gazdaságok fejlesztéséből. Több zöldség- és virégmagot, palántát, kombinált műtrágyát, növényvédő és gyomirtó szert bocsátanak a kisgazdaságok rendelkezésére, javítják a kisgép-ellátást az eddiginél is jobban segítik a háztáji állattartást. „ Problémás” fiatalok KÖZÉRDEKŰ társadalmi kérdéskört „jár körül” a Központi Statisztikai Hivatal társadalomstatisztikai főosztályának új közleménye, a Társadalmi beilleszkedési zavarok fiatalok körében című kiadvány 37 táblázata és Harcsa István alig egyíves tömör bevezető tanulmánya. A nehezen nevelhető, „problémás” fiatalokról van szó, azokról, akik a társadalmi jogszabályokban előírt vagy a közfelfogás által megkívánt erkölcsi normáktól eltérő életet élnek. Az ismert fogalom, a „deviáns magatartás” azonban szőkébb körre vonatkozik, mint a címben jelzett társadalmi beilleszkedési zavarokkal küszködők köre. Hiszen szinte minden pályakezdő fiatal szembekerül a társadalomba való beilleszkedés súlyos vagy kevésbé súlyos problémáival és mégsem válik szükségszerűen „problematikus” ifjúvá. A munkahelyi beilleszkedés, az iskolától eltérő előírások és követelmények tudomásulvétele, a tanultaknak a gyakorlatban való alkalmazása (különösen, ha a képzettség és a munka nem mindenben felelnek meg egymásnak) az eltartott létből a kereső-létbe való átlépés — megannyi beilleszkedési zavar forrása lehet. A HATÁRVONAL meghúzása — hol kezdődik a „problematikussá válás” — nem könnyű, és a pontos körülhatárolás nem is lehetséges. Maga az életkori határ sem egyértelmű; jogilag csak 18 éves korukig számítanak fiatalkorúnak, a szociológiaés az ifjúsági mozgalom távolabb tűzi ki a fiatalság határát, a pályakezdés első évei is belnrefoglaltatnak, így érthető, hogy a statisztikai elemzés ez esetben 25 évben húzta meg a fiatalság határát. A társadalmi beilleszkedéssel küzdő fiatalok köre tehát sokkal tágabb a rendőrileg fiatalkorúnak tekintettek körénél, de sokkal szűkebb azokénál, akik a legkülönbözőbb munkahelyi, szakmai, szociális problémákba ütköznek életük fordulópontjain. A tanulmány három csoportba sorolja a „nehezen kezelhető” fiatalokat és behatóan vizsgálja, hogy milyen társadalmi környezet és ebből következően milyen okok vezettek ennek a rétegnek a kialakulásához. Az első csoporthoz a családból kiszakadt, állami gondozásban vagy nevelőintézetben nevelkedett fiatalok tartoznak. A második csoport valamilyen módon már kapcsolatba került rendőri vagy bírói szervekkel, eljárás folyt ellenük vagy börtönből szabadultak. Míg a harmadik (legkisebb) csoport azoké a fiataloké, akik öngyilkossági kísérletet követtek el. TÖBB MINT HÁROMEZER, túlnyomórészt budapesti problematikus magatartásai fiatalember jellemző adatait tárták fel, olyanokét, akiket különböző állami szervek (nevelőintézetek, rendőrség, bíróságok, börtönök stb.) a KISZ Érdekvédelmi Bizottságához küldtek át gondozásra. A megfigyeltek közel egynegyede nő, nehéz eldönteni, hogy ez az arány nagy vagy kicsi-e, de ha a hagyományoknak megfelelően a női bűnözést és a lányok problematikus magatartását súlyosabbnak ítéljük meg, mint a fiúkét, előfordulási arányuk e társadalmi gond súlyosságára figyelmeztet. Ugyanakkor a nők körében kisebb a „nehéz fiúk” aránya: kevesebben kerülnek közvetlen összeütközésbe a törvénnyel, s viszonylag többen állami gondozásba, illetve nevelőintézetbe. A jogszabályba ütköző cselekedetek között — nemre való tekintet nélkül — első helyen (az elítélt fiatalok közel fele ezért volt börtönben) a lopás áll, míg a többiek garázdaság, erőszakos nemi közösülés, tiltott határátlépés kísérlete és sikkasztás miatt voltak elítélve. A TÁRSADALOMELLENES magatartás bonyolult, társadalmi, gazdasági, lélektani okainak feltárását nem kérhetjük számon egy egyszeri felvételen alapuló és rövid statisztikai elemzésből. De megkívánhatjuk a deviáns fiatalok társadalmi hátterének feltárását, s ennek a feladatnak a kiadvány maradéktalanul eleget is tesz. Legfontosabb táptalaja a deviáns magatartás kialakulásának a fiatalok családi környezete; az állami gondozásba vagy nevelőintézetbe felvett fiataloknál és a bűnt elkövetőknél egyaránt dezorganizált családokból kikerült fiatalokkal van túlnyomórészt dolgunk, ahol a családok nem látják el a család alapvető funkcióit. A kedvezőtlen háttér egyenes következménye, hogy a megfigyelt fiatalok túlnyomó része sokkal alacsonyabban iskolázott, mint a hasonló korosztály átlaga, kétszer akkora közöttük a nyolc általános iskolát el nem végzettek aránya. És minél súlyosabb a magatartási zavar, annál többen vannak az alacsony iskolai végzettségűek. Bizonyíthatóan igaz a tétel fordítottja is: mind az érettségi elérése, mind valamilyen szakképzettség megszerzése csökkenti, mégpedig igen nagy mértékben csökkenti a társadalmi normákkal való összeütközés veszélyét. Az alacsony iskolai végzettség és a szakképzettség hiánya, a kedvezőtlen családi környezet és társadalmi származás összefüggése rendkívül bonyolult képet ad. A megfigyelt fiatalok több mint egynegyedénél nem lehetett megállapítani, mi az apa foglalkozása. Egyértelműen megállapítható viszont, hogy ha a szülők foglalkozása szakképzettséghez vagy magasabb iskolai végzettséghez kötött, csökken a fiatalok deviáns magatartásának veszélye. Következésképpen a szellemi foglalkozású apák fiai arányuknál kisebb, a segédmunkás apák fiai arányuknál nagyobb mértékben szerepelnek a megfigyeltek között. Különösen figyelemreméltó, hogy a vizsgálatba bevont fiatalok társadalmi mozgása lefelé halad — szöges ellentétben a társadalomban általánosan megfigyelhető tendenciákkal. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy a beilleszkedési zavarokkal küzdő fiatalok általában olyan foglalkozást űznek, amely alacsonyabb iskolai végzettséget vagy szakképzettséget kíván, mint egy nemzedékkel feljebb szüleik foglalkozása. NEM KÖZÖMBÖS a deviáns fiatalok területi mozgása, illetve tartózkodási helye sem: a Budapestre felvándorolt fiatalok körében nagyobb a veszélyeztetettség, mint az itt honosak körében, különösen a súlyosabb, rendőrségi vagy bírósági eljárást is maga után vonó esetekben, Ami pedig a budapesti kerületek szerinti szóródást illeti, Budapest „legfertőzöttebb” része a Belvárost körülölelő gyűrű, a főváros legrégibb, leginkább „slum"-osodó kerületei: a VI., a VII., a VIII. és a XIII. kerület. A régi peremvárosokban és Budán a veszélyeztetettség aránya kisebb. Az adatok és táblázatok sokasága természetesen nem kínálhatja a társadalmi probléma megoldását. Az adatokból még a gyógyítás módja sem olvasható ki. De az őszinte és leplezetlen diagnózis, a betegség okainak és az okok rendszerének összegyűjtése — minden gyógyítás előfeltétele. A tennivalók meghatározása nem a statisztika és elsősorban nem a szociológia feladata. Az őset társadalom gondja, hogy a káros jelenségek előfordulását idejében felismerve, minél többet tegyen annak érdekében, hogy az ilyen statisztikába bekerülő személyek — fiatalok! — száma csökkenjen. Hegedűs B. András