Magyar Nemzet, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-26 / 97. szám

Szerda, 1978. április 26. Meghalt Duczynska Ilona Utoljára kelt át az óceánon, néhány hete, Kanadában távo­zott el az élők közül nyolcvan­egy éves korában Duczynska Hona Családjától távol érte a halál, egy torontói kórházban. Egyszerűen, mintha egy magá­nyos kis öregasszony lett vol­na, a végső lépést így tette meg ő, akinek annyi tisztelője, barátja vét. Mindig az igazabb megoldást választotta. A „Forradalom Nagymamá­ja” — így becézték, s ő igazi gondot fordított „unokáira”, a mai forradalmi mozgalmakra. Kis pickeringi házában felvált­va szolgált tanáccsal a világ sok tájáról néha inkognitóban érkező elvtársaknak. Fáradha­tatlanul repkedett Kanada— Bécs—Budapest között és min­denütt megpezsdült az élet, ahová érkezett. Barátai: írók, történészek, diákok, művészek és tudósok siettek találkozni, beszélni vele. Maga volt a folytonosság, a múlt és a jövő között, pontosan tudta szétvá­lasztani, hogy mi a jó és mi a rossz. Szeretetre és tisztelet­re méltó volt és ő is szerette az arra méltókat. A nagy emberek egyszerű­sége, tisztasága áradt lényéből. Sokat gondolkodott, bölcs volt, de tudott cselekedni is. Kis Volkswagenjével matrónakor­ban is mindig ott volt, ahol fontos esemény történt. S ahol fontos esemény történt, ott őrá mindig szükség volt. Számon tartott és értékelt mindent, ami előre vihet. Ő volt az, aki 1917 tavaszán hazahozta Budapestre a zim­­merwaldi konferencia anyagát, és annak lenini szellemében cselekedni kezdett itthon, szer­vezett, röplapot nyomtatott és terjesztett. Szabó Ervin segí­­ségével kapcsolatokat ön­­tett ki a diákok leghaladóbbjai és a munkásbizalmiak között. Tisza István elleni merény­letre készült 1917-ben, de a miniszterelnök lemondása ér­telmetlenné tette a tervet. A Tanácsköztársaság leverése után Bécsben élt emigráció­ban. Ott is aktív volt, politikai munkát végzett. ..Bécs — 1934 — Schutzbund" címmel írt er­ről a korszakról nem memoárt, hanem forráskutatások anya­gával alátámasztott tanul­mányt, egy antifasiszta szelle­mű,­­ fegyveres munkásforra­dalom elsikkadásának elemzé­sét. A háború alatt férjével, a kiváló gazdaságtörténész pro­fesszorral, Polányi Károllyal együtt Angliában élt. Duczyns­ka, műszaki képzettségét hasz­nosítva, a légelhárításban te­vékenykedett. Egész életében következetesen ott dolgozott, ahol a leghasznosabb tudott lenni. A háború után Kanadá­ban telepedtek le. Itt a Kana­dai Magyar Munkás munka­társa volt, majd a lap dogma­tikus vonala miatt szakított a szerkesztőséggel. Férje halála után — többek között — Polá­­nyi munkáit rendezte sajtó alá. A modern magyar irodalom külföldi megismertetése érde­keiben megszerkesztett egy an­tológiát, „The Plough and the Pen” — Az eke és a toll — címmel. A gyűjtemény 1963- ban jelent meg Londonban. Később Kenneth McRobbie költővel Juhász Ferenc verseit ültették át angolra. A magyaron kívül tökélete­sen beszélt angolul és németül. Stílusa méltó egyéniségéhez: pontos, tömör és a finom irónia mosolya melegíti. Meghitt ba­rátjával, tanácsadójával, Len­gyel Józseffel a monoszlói ház kertjében ülve csendesen is indulattal is sokat beszélgetett a világ dolgairól. Fájdalmas hogy most már mindketten halottak. Márkus Zsuzsa Nyolcvanhét millió könyv A magyar könyvkiadás egy esztendeje Gábor Viktor, a Kulturális Minisztérium Kiadói Főigaz­gatóságának vezetője kedden tájékoztatást adott a hazánk­ban tevékenykedő külföldi új­ságíróknak könyvkiadásunk jelenlegi helyzetéről. Az elmúlt évben 8068 könyv került a könyvesboltokba, nyolcvanhétmillió példányban. Jelenleg Magyarország min­den lakosára nyolc új könyv jut. A könyvforgal­m az el­múlt öt esztendőben több mint kétszeresére emelkedett, ta­valy meghaladta a kétmilliárd forintot. A megjelent könyvek 15,5 százaléka, a példányszám 20,7 százaléka fordítás volt, vagyis minden ötödik könyv külföldi szerző munkája. A legtöbb fordítás szovjet szer­zők és a népi demokratikus országok alkotóinak munkái­ból készül. A könyvkiadás idén is nagy figyelemmel készül az év je­lentős évfordulóira: a KMP megalakulásának, az ősziró­zsás forradalom győzelmének hatvanadik. Tolsztoj születé­sének százötvenedik. Krúdy Gyula születésének századik évfordulójára. Nagy munkát ró a könyv­kiadásra az oktatási reform. Az 1978—79-es tanévben ke­rülnek először az általános is­kolai első osztályosokhoz a mó­dosult tantervhez igazodó új tankönyvek. A Kell a jó könyv című olvasópályázat részve­vőinek egymillió példányban jelentetnek meg a pályázat irodalmi anyagához illő iro­dalmi munkákat. A szocialista országok könyvkiadóival ki­alakult együttműködés ered­ményeként a hazai könyvki­adás minden ágában jelentős nemzetközi könyvsorozatok, politikai és tudományos kiad­ványok látnak napvilágot. Új színigazgató Kaposváron kedden délután Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes részvételével társulati ülés volt a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Ezen mentették fel igazgatói tisztsége alól az időközben a budapesti Nemze­ti Színházhoz került Zsámbé­­ki Gábort, s helyére most Ba­­barczy Lászlót, a színház eddi­gi főrendezőjét nevezték ki. Pénteken temetik Varga Nándor Lajost Varga Nándor Lajos grafi­kusművész temetése április 28-án, pénteken, délután há­romkor lesz a Farkasréti te­metőben. Kedvező vásárlási lehetőség kistermelőknek, háztájiban gazdálkodóknak, állattenyésztéssel foglalkozó tsz-eknek és állami gazdaságoknak! Megkezdődött a ZÖLDKER, a Szövetkezeti Zöldség-Gyümölcs Kereskedelmi Központ RENDKÍVÜLI TAKARMÁNYBURGONYA AKCIÓJA A kistermelők, háztájiban gazdálkodók, tsz-ek és állami gazdaságok igen kedvező feltételek mellett vásárolhatnak takarmányburgonyát a ZÖLDÉRT vállalatoktól A kedvező áron beszerezhető takarmányburgonya felhasználható különböző takarmányok készítésére, állatok etetésére Érdeklődés, részletes felvilágosítás a ZÖLDÉRT vállalatok központjában, telephelyein és a takarmányakcióra kijelölt boltokban Madar Nemzet A gazdaságos exportról tárgyalt az országgyűlés kereskedelmi bizottsága Kedden ülésezett az ország­­gyűlés kereskedelmi bizottsá­ga. Dr. Biiró József külkeres­kedelmi miniszter számolt be a képviselőknek a feladatok­ról, arról a munkáról, mely a Központi Bizottság 1977. ok­tóberi határozata után kezdő­dött meg. Elmondta, hogy a nemzeti jövedelem termelésé­ben a külkereskedelem tavaly csaknem 50 százalékkal része­sedett ; az utóbbi években minden egyszázalékos nemzeti jövedelem növekedés kétszá­zalékos exportnövekedést tett szükségessé, így érthető, hogy különösen nagy hangsúlyt kap az export gazdaságossága és — az egyre növekvő volumenű — import összetétele, a be­hozatalra fordított összeg he­lyes felhasználása is. A határainkon túlra induló áruk körét — a nemzetközi összehasonlítás alapján — fe­lülvizsgálják, s a minősítések eredményeképpen javasolja majd a Külkereskedelmi Mi­nisztérium az állami támoga­tás csökkentését vagy — nagy ráfizetésnél — az export meg­szüntetését. Ez a munka rend­kívül bonyolult és felelősség­­teljes, elsősorban azért, mert jelenlegi ár- és pénzügyi rend­szerünkben a ráfizetéssel járó exportot nem minden esetben lehet kiszűrni. A miniszter hangsúlyozta azt is, hogy a már említett nemzetközi ösz­­szehasonlítás alapja a tőkés piaci versenyképesség lesz — ma már nem érhetjük be az­zal, hogy néhány termék ki­vitelénél a legfejlettebb baráti országokkal azonos szinten, vagy afölött állunk. A versenyképesség növelése érdekében — mint azt a Köz­­ponti Bizottság már említett határozata is hangsúlyozza — tovább kell közelíteni a ter­melő vállalatok és a külke­reskedők érdekeltségét, na­gyobb szerepet adva kezde­ményezésnek, vállalkozó kedv­nek egyaránt. Meg kell vizs­gálni azt is, hogy melyek azok az iparvállalatok, ahol a ter­melés nagyobb része exportra kerül, s ennek ellenére még nem rendelkeznek önálló kül­kereskedelmi joggal. Ezeknek biztosítani kell ,,a kü­lkereske­­dés”, a világpiacra való köz­vetlen kijutás lehetőségét, akár teljesen önállóan, akár közös érdekeltségű társaságok alapí­tása révén. A külső piacokon folyó mun­ka javításához ma már nél­külözhetetlen, hogy az eddigi­nél több szakemberünk — nemcsak kereskedelmi, hanem ipari szakemberünk! — dol­gozzék az egyes országokban felállított kereskedelmi kiren­deltségeinken, irodáinkban. Kiválasztásuknál gondolnunk kell arra is, hogy a fiatal szak­embereknek itt is bizonyítási lehetőséget adjunk. Annál is inkább, mivel a külkereske­delemben igen sok a 8—10 éven belül nyugdíjkorhatár­hoz eljutó vezető —, utánpót­lásukról már ma kell gon­doskodnunk. A külkereskedelmi minisz­ter részletes és a gondokat is bőséggel érintő beszámolóját egy, talán mindennél többet mondó számadat említésével zárta: a tervek szerint 1990-re meg kell háromszoroznunk külkereskedelmi forgalmunkat. A kereskedelmi bizottság tagjai az export fővállalkozá­sok helyzetéről, a közös ter­melési és értékesítő vállalatok létrehozásának lehetőségeiről, a KGST-országok árpolitiká­járól érdeklődtek, valamint ar­ról, hogy a beszámolóban megfogalmazott feladatokat mennyiben tükrözik majd az ez után születő intézkedések. A miniszter válaszában bizto­sította a jelen levő képviselő­ket, hogy már 1979 elejétől — a hosszú távú célokat tükröző — változások várhatók kül­kereskedelmünkben, s hogy 1980 után — többek közt új nyereségrendszer bevezetésé­vel — az érdekeltség is hűeb­ben tükrözi majd a struktúra­váltással és forgalomnövelés­sel egyre jelentősebbé váló feladatokat. Második napirendi pontként a bizottság a — tavaly mintegy 1 milliárd forintra rúgó — kishatár menti árucsere kér­déseit vitatta meg, Lauthán Ferenc belkereskedelmi mi­niszterhelyettes előterjesztése alapján. Az ülés Palkó Sán­dornak, a kereskedelmi bizott­ság elnökének zárszavával ért véget. A KGST-országok munkaügyi minisztereinek értekezlete Az Országház Vadásztermé­ben kedden megkezdődött a KGST-tagországok munkaügyi minisztereinek, illetve munka­ügyi vezetőinek X. jubileumi értekezlete. A tanácskozást Trethon Fe­renc munkaügyi miniszter, az értekezlet elnöke, a magyar küldöttség vezetője nyitotta meg. Az együttműködés fejlődése megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a gazdaságirányí­tás funkcionális, egyebek kö­zött munkaügyi feladataival összefüggő témakörökben is rendszeres, és tervszerű kap­csolat alakuljon ki a KGST keretében — mondta egyebek között. — A KGST-országok állami munkaügyi szervei ve­zetőinek rendszeres értekezle­tei megteremtették annak a le­hetőségét, hogy szervezett ke­retek között bonyolódjon le a tapasztalatcsere. A KGST-tag­­országok — a fejlődés jelenle­gi szakaszában — kiemelten foglalkoznak a népgazdaság hatékonyságának fokozásával, a munka termelékenységének emelésével és szervezettségé­nek javításával. Komplex fel­adat a vállalati belső tartalé­kok fokozott feltárása és hasz­nosítása, a tudományos és mű­szaki haladás eredményeinek gyors alkalmazása, a hatékony­ság növelését szolgáló anyagi ösztönzés rendszerének to­vábbfejlesztése. Ezért külö­nösen hasznos az egyes orszá­gokban alkalmazott módszerek összegezése és áttekintése. A KGST legutóbbi, XXXI. ülés­szaka nagy fontosságú hosszú­ távú célprogramokat vitatott meg. Ezek végrehajtása soráin felmerülnek sajátos munka­ügyi, szociálpolitikai összefüg­gések, amelyek meghatározott tartalmú együttműködést igé­nyelnek az érdekelt országok között — állapította meg a miniszter. Trethon Ferenc megnyitója után megkezdődött az értekez­let érdemi munkája. Az Iparterv kiállítása A tervezők asztalán most érlelődő új alkotásokról, a nemrégiben átadott létesítmé­nyekről és a fejlesztési elkép­zelésekről ad áttekintést az Iparterv — Ipari Épületterve­ző Vállalat — kedden megnyílt kiállítása. Az utóbbi években felépített legnagyobb alkotásaikat mint­egy 60 színes kép mutatja be. A kiállítást május 6-ig te­kinthetik meg az érdeklődők — vasárnap kivételével — na­ponta délelőtt 10 órától dél­után 5 óráig a Magyar Építő­művészek Szövetségének (Bp. VIIl. kerület, Dienes László ut­ca 2. sz.) székházában. 1400 vendéget fogadhat az idén a tihanyi „miniváros” Az előszezon kezdetére befe­jezik a tihanyi motel felújítá­sát. A brüsszeli világkiállítá­son vásárolt könnyűszerkeze­tes épület időközben elavult, s néhány évig nem is fogadott vendéget. A Hungar Hotels 30 millió forintot költött a tihanyi rév közelében levő „miniváros” felújítására. Ebből az­ összeg­ből már tavaly felújították a­­ motel 80 szobáját. Az idei sze­zonra a 120 szobás másik szárnyrész készül el. Egyidejű­leg felújították a régi étter­met is. A szomszédságában le­vő kempingekben újabb fahá­zakat állítottak fel, s gondos­kodtak az I. osztályú kategó­riának megfelelő valamennyi felszerelésről és szolgáltatás­ról. A tihanyi „miniváros” a szállóban, a motelben és a kempingben az idén egyidejű­leg már 1400 vendéget fogad­hat. ÁFÉSZ-tervek 1978-ra A tavalyinál nagyobb mennyi­séget kívánnak az ÁFÉSZ-ek 1878-ban felvásárolni a mező­gazdasági termékekből, elő­irányzataik szerint összesen mintegy 7,5 milliárd forint ér­tékben. A Fogyasztási Szövet­kezetek Országos Tanácsának elnöksége keddi ülésén elis­meréssel nyugtázta, hogy az ÁFÉSZ-ek 1978-ban is jelentős részt vállalnak a háztáji és a kisegítő gazdaságok fejleszté­­séből. Több zöldség- és virég­­magot, palántát, kombinált műtrágyát, növényvédő és gyomirtó szert bocsátanak a kisgazdaságok rendelkezésére, javítják a kisgép-ellátást az eddiginél is jobban segítik a háztáji állattartást. „ Problémás” fiatalok KÖZÉRDEKŰ társadalmi kérdéskört „jár körül” a Köz­ponti Statisztikai Hivatal tár­sadalomstatisztikai főosztályá­nak új közleménye, a Társa­dalmi beilleszkedési zavarok fiatalok körében című kiad­vány 37 táblázata és Harcsa István alig egyíves tömör be­vezető tanulmánya. A nehe­zen nevelhető, „problémás” fiatalokról van szó, azokról, akik a társadalmi jogszabá­lyokban előírt vagy­ a közfel­fogás által megkívánt erköl­csi normáktól eltérő életet él­nek. Az ismert fogalom, a „deviáns magatartás” azon­ban szőkébb körre vonatko­zik, mint a címben jelzett társadalmi beilleszkedési za­varokkal küszködők köre. Hi­szen szinte minden pályakez­dő fiatal szembekerül a tár­sadalomba való beilleszkedés súlyos vagy kevésbé súlyos problémáival és mégsem válik szükségszerűen „problemati­kus” ifjúvá. A munkahelyi beilleszkedés, az iskolától el­térő előírások és követelmé­nyek tudomásulvétele, a ta­nultaknak a gyakorlatban va­ló alkalmazása (különösen, ha a képzettség és a munka nem mindenben felelnek meg egy­másnak) az eltartott­ létből a kereső-létbe való átlépés — megannyi beilleszkedési zavar forrása lehet. A HATÁRVONAL meghú­zása — hol kezdődik a „prob­lematikussá válás” — nem könnyű, és a pontos körülha­tárolás nem­ is lehetséges. Ma­ga az életkori határ sem egy­értelmű; jogilag csak 18 éves korukig számítanak fiatalko­rúnak, a szociológia­­és az if­júsági mozgalom távolabb tű­zi ki a fiatalság határát, a pá­lyakezdés első évei is belnre­­foglal­tatnak, így érthető, hogy a statisztikai elemzés ez eset­ben 25 évben húzta meg a fia­talság határát. A társadalmi beilleszkedéssel küzdő fiatalok köre tehát sokkal tágabb a rendőrileg fiatalkorúnak te­kintettek körénél, de sokkal szűkebb azokénál, akik a leg­különbözőbb munkahelyi, szakmai, szociális problémák­ba ütköznek életük forduló­pontjain. A tanulmány három csoportba sorolja a „nehezen kezelhető” fiatalokat és beha­tóan vizsgálja, hogy milyen társadalmi környezet és ebből következően milyen okok ve­zettek ennek a rétegnek a ki­alakulásához. Az első csoport­hoz a családból kiszakadt, ál­lami gondozásban vagy neve­lőintézetben nevelkedett fia­talok tartoznak. A második csoport valamilyen módon már kapcsolat­ba került rend­őri vagy bírói szervekkel, el­járás folyt ellenük vagy bör­tönből szabadultak. Míg a harmadik (legkisebb) csoport azoké a fiataloké, akik öngyil­kossági kísérletet követtek el. TÖBB MINT HÁROMEZER, túlnyomórészt budapesti prob­lematikus magatartásai fiatal­ember jellemző adatait tárták fel, olyanokét, akiket külön­böző állami szervek (nevelő­­intézetek, rendőrség, bírósá­gok, börtönök stb.) a KISZ Érdekvédelmi Bizottságához küldtek át gondozásra. A meg­figyeltek közel egynegyede nő, nehéz eldönteni, hogy ez az arány nagy vagy kicsi-e, de ha a hagyományoknak megfele­lően a női bűnözést és a lá­nyok problematikus magatar­tását súlyosabbnak ítéljük meg, mint a fiúkét, előfordu­lási arányuk e társadalmi gond súlyosságára figyelmez­tet. Ugyanakkor a nők köré­ben kisebb a „nehéz fiúk” aránya: kevesebben kerülnek közvetlen összeütközésbe a törvénnyel, s viszonylag töb­ben állami gondozásba, illet­ve nevelőintézetbe. A jogszabályba ütköző cselekedetek között — nemre való tekintet nélkül — első helyen (az elítélt fiatalok kö­zel fele ezért volt börtönben) a lopás áll, míg a többiek ga­rázdaság, erőszakos nemi kö­zösülés, tiltott határátlépés kí­sérlete és sikkasztás miatt vol­tak elítélve. A TÁRSADALOMELLENES magatartás bonyolult, társa­dalmi, gazdasági, lélektani okainak feltárását nem kér­hetjük számon egy egyszeri felvételen alapuló és rövid statisztikai elemzésből. De megkívánhatjuk a deviáns fia­talok társadalmi hátterének feltárását, s ennek a feladat­nak a kiadvány maradéktala­nul eleget is tesz. Legfonto­sabb táptalaja a deviáns ma­gatartás kialakulásának a fia­­talok családi környezete; az állami gondozásba vagy ne­velőintézetbe felvett fiatalok­nál és a bűnt elkövetőknél egyaránt dezorganizált csalá­dokból kikerült fiatalokkal van túlnyomórészt dolgunk, ahol a családok nem látják el a család alapvető funkcióit. A kedvezőtlen háttér egyenes következménye, hogy a meg­figyelt fiatalok túlnyomó ré­sze sokkal alacsonyabban is­kolázott, mint a hasonló kor­osztály átlaga, kétszer akkora közöttük a nyolc általános is­kolát el nem végzettek ará­nya. És minél súlyosabb a magatartási zavar, annál töb­ben vannak az alacsony isko­lai végzettségűek. Bizonyítha­tóan igaz a tétel fordítottja is: mind az érettségi elérése, mind valamilyen szakképzett­ség megszerzése csökkenti, mégpedig igen nagy mérték­ben csökkenti a társadalmi normákkal való összeütközés­­ veszélyét. Az alacsony iskolai végzett­ség és a szakképzettség hiá­nya, a kedvezőtlen családi környezet és társadalmi szár­mazás összefüggése rendkívül bonyolult képet ad. A megfi­gyelt fiatalok több mint egy­negyedénél nem lehetett meg­állapítani, mi az apa foglal­kozása. Egyértelműen megál­lapítható viszont, hogy ha a szülők foglalkozása szakkép­zettséghez vagy magasabb is­kolai végzettséghez kötött, csökken a fiatalok deviáns magatartásának veszélye. Kö­vetkezésképpen a szellemi fog­lalkozású apák fiai arányuk­nál kisebb, a segédmunkás apák fiai arányuknál nagyobb mértékben szerepelnek a meg­figyeltek között. Különösen fi­gyelemreméltó, hogy a vizsgá­latba bevont fiatalok társa­dalmi mozgása lefelé halad — szöges ellentétben a társa­dalomban általánosan megfi­gyelhető tendenciákkal. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy a beilleszkedési zavarokkal küzdő fiatalok általában olyan foglalkozást űznek, amely ala­csonyabb iskolai végzettséget vagy szakképzettséget kíván, mint egy nemzedékkel feljebb szüleik foglalkozása. NEM KÖZÖMBÖS a de­viáns fiatalok területi mozgá­sa, illetve tartózkodási helye sem: a Budapestre felvándo­rolt fiatalok körében nagyobb a veszélyeztetettség, mint az itt honosak körében, különö­sen a súlyosabb, rendőrségi vagy bírósági eljárást is ma­ga után vonó esetekben, Am­i pedig a budapesti kerületek szerinti szóródást illeti, Buda­pest „legfertőzöttebb” része a Belvárost körülölelő gyűrű, a főváros legrégibb, leginkább „slum"-osodó kerületei: a VI., a VII., a VIII. és a XIII. ke­rület. A régi peremvárosok­ban és Budán a veszélyezte­tettség aránya kisebb. Az adatok és táblázatok so­kasága természetesen nem kí­nálhatja a társadalmi problé­ma megoldását. Az adatokból még a gyógyítás módja sem olvasható ki. De az őszinte és leplezetlen diagnózis, a beteg­ség okainak és az okok rend­szerének összegyűjtése — min­den gyógyítás előfeltétele. A tennivalók meghatározása nem a statisztika és elsősor­ban nem a szociológia felada­ta. Az őset társadalom gond­ja, hogy a káros jelenségek előfordulását idejében felis­merve, minél többet tegyen annak érdekében, hogy az ilyen statisztikába bekerülő személyek — fiatalok! — szá­ma csökkenjen. Hegedűs B. András

Next