Magyar Nemzet, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-26 / 97. szám

4 .Szerda, 1978. április 26. Magyar Noinzet Abigél Nincs gyermekirodalom és felnóttiroüalom — mondta egy­szer egy gyermekeknek szer­kesztett tévéműsor körébe in­vitált költő a kamerák előtt —, csak jó és rossz irodalom van. lla nincs gyermekirodalom — tűzhető tovább e bölcs eszté­tikai felismerés, nem létezik valójában ifjúsági irodalom címzetű irodalmi skatulya sem, hiszen ifjúkor és felnőttkor között még fiziológiai érvek felsorakoztatásával is nehéz té­vedhetetlen pontossággal meg­húzni a választó vonalat. Hát még szellemi, értelmi, ízlésbeli fejlettség, érettség tekinteté­ben! Ugyan ki az a pedagógus, könyvkiadói lektor s ki az a tévedhetetlen író, aki bizton eldönti, mely művek adhatók a biológiai ismérvek szerint még ifjúnak titulálható egyén, s mely ék a már felnőttként kezelhető, testileg, lelkűé# ki­teljesedett, érett ember kezébe? Szellemi veszedelmeket okozó bajnak kezelendő-e, ha valaki az ifjúkor-felnőttkor határán innen ismerkedik, mondjuk, Thomas Mainn-nal, és vajon infantilizmusnak minősül-e. ha ''alaki őszülő fejjel is kedvvel forgatja Fekete István állat­regényeit, Verne kalandtörté­neteit, netán a Micimackót? Józan megfontolással egy-ket­­tóre ki-ki belátja, a tévébeli költőnek igaza volt. ha meg­­bántódott, hogy költeményeit gyermekversként népszerűsíti a televízió. A gyermekiro­dalom. a leányregény, a ka­maszkönyv, az ifjúsági iro­dalom, szükség szülte, álkate­gória. Az elfogadott esztétikai mércékig fel nem érő, fontos­kodó. didaktikus írásokat szo­kás így nevezni, mentegetőzés­ként. a gyermek- és ifjúság­­nevelés jó szándéka mögé búj­va. Pia fraus — kegyes csalás — mondhatnánk, hiszen sem az olvasóknak, sem az íróknak nem válik kárára, hogy létezik egy effajta irodalmi kategória. A valóban gyermekded íráso­kat előbb-utóbb elfelejti kis olvasója, ha máskor nem, a felnött-olvasmánvok hatására bizonyosán. És mihamar kihul­lik az irodalomtörténetből az az író, akinek művészi szuflé­jából, írói gondosságából csak úgynevezett gyermekkönyvek­­re. leányregényekre tellett, te­lik. Ki emlékezik ma már pél­dául a híres Cilike-könyvek írójának nevére? Ártalmatlan csalás; — hogy az igaz iro­dalom hívei és művelői koron­ként mégis ágálnak a gyerme­kekhez lehajtó irodalmi kate­góriák ellen, az talán azzal magyarázható, hogy a társ­­művészetek nemigen ismernek efféle ál-őszinte, ál-jóságos osztályozást. Nem hallani bakfi­soknak készült piktúráról. óvo­dáskorúnknak szánt szobrá­szatról — az ifjúsági film. a gvermekopera, a gyermekszín­ház is csak akkor siker ma már, ha ifjú és vén egyformán élvezi — miért ragaszkodnék hát változatlanul énoen az iro­dalom e megkülönböztető ka­tegóriákhoz? Bármily meghökkentőnek tetszik is ezek után, most még­is egy még eddig nemigen létezett ifjúsági műfajkategó­riát kell megnirdelni, útjara bocsátani, a „leánytévéfilmet a leányregény mintájára. A Szabó Magda regényéből tor­­gatott négyrészes Abigél című sorozat késztet esztétikai elv­­telenségre. Zsurzs Éva — szak­mailag pontos, egyházilag itt­­ott tevedó, de rendezőileg gon­dosan kiteljesedett — múmiá­járól. ugyanis csak a frissiben összetákolt skatulya szerint szabad szólni. Kislányos vihán­­coíások. bakfisos haragok és nekibuzdulások világa az Abi­gél című tévéfilm, melyben, még az ellenálló is kamaszlány módra áll ellent, s az elvhü­­ség. a politikai előrelátás, a faji meghurcoltatás is tea­délutáni. avagy tánciskolái rendbontásnak, csiklandós kis kalandnak tűnik fel. A hábo­rús és kriminalisztikai izgal­makat — Szabó Magda köny­ve ügyesen szolgál mindkettő­vel—. a lélektani rejtelmeket, a pedagógiai intelmeket oly óvatos figyelmességgel és neg­édes kedéllyel adta elő a négy enizód. ahogyan azt. a fejlődés­ben levő leánygyermekek lelki t-gvensúlvá'-a ügvelő. az isko­­á -ak de nem az életnek ne­ve!' tanár teszi Sem az érzel­meké' sem az értelmet, de még a természetes kíváncsisá­got sem borzolta fel a tévé­film meg-megszakított törté­nete. A háborús históriától nyugodtan alhatott ki-ki leány­szobájában — korra és nemre való, tekintet nélkül. Mert ez a leánytévéíilm kor­ra és nemre való tekintet nél­kül valamennyi kedves néző­jét baKfislánynaik tekintette. Leányszobák háboritatlansagat szolgálta a tévébeli Abigél a maga szelíd problémátlansá­­gával. Az esti vetítések után nem gyötörhetett senkit a ké­tely, vajon megmenekül-e a főhős tábornok-papája a há­ború rettenetéiből, s ép lélek­kel ússza-e meg maga a kis­lány, a szépséges, ám — a film története szerint — meglehe­tősen lassú észjárású kis Gina a világégés és a vaskalapos pedagógia egyéniségdeformáló nyomását. Illedelmes álmokat parancsolt az Abigél sokféle szerelmi szála is — Kaffka Margit, Diderot, s a zárt leány­nevelő intézetek világát őszin­tén megörökítő írók írásaiból, mint tudjuk, zaklatobtabb kép bontakozott ki. Igaz, azok a művek nem leányregények, s ha film vagy színpadi átdolgo­zás készül időnként belőlük, rendszerint nem ifjúsági fil­meknek, bakfis-előadásoknak szánják, hanem korrajznak és lélekrajznak. Persze, nem is könnyű utánuk nyugovóra tér­ni... Szabó Magda regénye, s a belőle formált tévéfilm egy protestáns püspökről elneve­zett intézetben, a „Matulában” játszódik. A történet végén a háború végnapjaiban felbom­lik a Matula, s az 6 nagy rend­je, a könyv sugallata szerint végérvényesen, visszahozha­­tatlanul. Ám ha itt és most, napjainkban újjáéledne egy effajta leánynevelde vagy an­nak modernebb mása, estéli szórakozásul, vacsora utáni jutalmul és egészséges altatóul nyugodtan sugározhatnák az Abigélt az ott tanulóknak; éppúgy nem kavarna fel sen­kit a bentlakók közül ez a tévésorozat, mint a képzelet­beli, de egy valódiról megmin­tázott „Matula” nyurga lakóit a ragyás arcú, ám talpig be­csületes lovagról szóló, őszi és téli estéket átzsongító tisztes történet. Mi történik azonban, ha tör­ténetesen valaki nem fogadja el az Abigél számára udvaria­san és előzékenyen kitalált műfaji kategóriát, a leany­­tévélilmsorozatnevűt; s felnőtt mércével, vagy akár a hazai tevéíilmeknél megszokott mér­ték szerint ítéli meg Zsurzs Éva új rendezését? Szelíd nyu­galmát, pedagógiai pedantériá­ját aligha dicsérheti, hiszen a tévésorozatokat nemigen élteti a nyugalom, sem a kendőzött történelmi feszültség, a jól­fésült korrajz. Fájlalja azt is talán, hogy az eredeti mű irt­ott fellelhető markáns rajzola­tai, mesteri gyakorlottsággal felszikráztatott feszültségei el­vesztek a lassú tempó, a ked­veskedő játékstílus mögött. Becsapottnak érezheti továbbá magát azért is az Abigélben nem leányfilmet, de reális emlékeztetőt kereső tévénéző, mert a történet egyetlen rejt­vényfeladatát — azt tudni­illik, hogy ki az a jóságos, mindig minden bajt és vesze­delmet elhárító. titokzatos Abigél — oly hosszan magya­rázta a negyedik rész végén a rendezés, mintha nem is ka­maszlányok, de egy kisegítő iskola növendékeinek szánná a megfejtést. Kevéssé kárpótolta mind­ezért a felnőtt értelmű, felnőtt ízlésű és a televíziózás iránt felnőtt módra érdeklődő né­zőt. hogy Zsurzs Éva színész­­vezető határozottsága és lele­ménye néhány — filmen és képernyőn ititkán látható — karakterisztikus színészi ala­kítással jobbította a vérsze­gény történetet. Básti Lajos minden művészi manírját le­vetve. oly sziklaszilárd egysze­rűséggel jött-ment karikatúra szerepéből kimagasodva, mint­ha már az Abigél forgatása­kor megsejtette volna, a művé­szi halhatatlanság felé veszi immár az útját. Kedves hu­morral és klasszikusoktól el­lesett szellemességgel jelení­tette meg Garas Dezső a tör­ténet szerint pedagógusnak is, szabadgondolkodónak is, férfi­nak is. mi több: Abigélnek is egyedülvalóan kiváló latin­tanárt. Szinte mindenki őriz iskolás emlékei közhitt egy Kőnig tanár urat, ki Ovidius száműzetéséről szólván is a mindenkori jelen történeimét magyarázza. De akinek nem adatott meg legalább egy, em­berségből példát, humánumból formát mutató tanárt köze­lebbről ismerni, annak most Garas Dezső élethű közvetlen­sége pótolhatta az iskolás­éveknek e hiányát. Piros Ildi­kó benső biztonságából, művé­szi különbékéjéből sugárzó meghitt szépsége szerzett ér­vényt a reá osztott, manapság kissé már hihetetlennek tet­sző figurának. Ruttkai Éva megmutatta a körülötte csivi­­telő színész-csitrihadnak és nézőinek, miként teremt rög­tön atmoszférát a színész su­gárzó egyénisége még akkor is, ha történetesen mostohán bá­nik vele a dramaturgia. A szi­­iiész-csitrihad (Zsurzs Kati. Egri Kati, Rátonyi Hajnal és sok társuk) másutt bizonyára kamatoztatja is majd az Abigél forgatása során szerezhető ta­pasztalatokat a színészegyéni­ség hatásáról. Ezúttal ugyanis szerepeiktől függetlenül arc és egyéniség nélküli figurák­ként csooprtosan lótottak­­futottak Lukács Lóránt anda­lító szépséggel fotografált kertjeiben, folyosóin, kisváro­si utcácskáin. Az arc és egyé­niség nélküli leánytömegből egyedül Bánfalvi Ágnes buk­kant olykor fel figyelemre méltó nyakigláb kamaszossá­gával; úgy tetszett, ő megsej­tette e leányseregből hogy többről is szólhatna Abigél meséje a mai nézőknek, mint egy egvszervolt kislánynemze­dék intézeti vágyairól. És ki­tűnt természetesen a leány­hadból Szerencsi Éva is. hiszen reá osztották a tévésorozat fő szerepét. Röviden Hatvány Lajosról lehetetlen tévé-arcképvázlatot készíteni, mert Hatvány gazdag, s teljes szellemi gazdagságában mind­máig fel nem fedezett elele még vázlatosan elbeszélve is oivan hatalmas, hogy szét­feszítené a tévéportrék mosta­nában elfogadott kereteit, le­hetőségeit. Aczél János és Kiss Nóra mégis a vázlatkészítés módját választotta, hogy Hat­vány Lajosról szólhasson. Szer­kesztői és rendezői buzgósá­­gukban ide-oda kapdostak az adathalmazok, az emlékszöve­vények és a bemutatásra szánt tárgyi dokumentumok és iro­dalmi szemelvények között, s munkamódszerük következmé­nyeként végül csupán kaotikus rendetlenségben sejtett föl műsorukból Hatvány mecéná­­si szerepe is. irodalomtörté­neti munkássága is. magán­emberi egyéniségének jellem­zése is. Még azoknak sem volt módjuk eligazodni ily módon a kusza vázlatok közt, akik irodalomtörténeti stúdiumaik és olvasmányaik jóvoltából ismerik legalább Hatvány La­jos életét, irodalmi szerepét. Mit adhatott ez a műsor azok­nak. akik legfeljebb csak any­­nvit tudnak a portrévázlat eredetijéről, hogy Ady Endrét és József Attilát egyformán segítette? Aligha kétséges: ke­veset. Még szerencse, hogy időnként a sokféle és sok szempontú emlékezés között helyet kaptak a képernyőn Hatvanv Lajosné emlékei is, aki tárgyilagosan, bölcs hu­morral és melegséggel beszélt a Hatvanyval együtt megélt esztendőkről. Teljesebb és ta­nulságosabb lett volna ez az Arcképvázlat — úgy tetszik — ha mindvégig őt. Hatvanv hit­veséi hallgathattuk volna. Amilyen rossz példa jó szán­dékú nagyotakarásával a Hat­­vany-műsor arra, miként ké­szül a tévéportré, olyan jó példa erőteljes szerkesztési kö­vetkezetességével D. Fehér Zsu­zsa és Eck T. Imre Vasarely­­filmje. Vasarely munkásságá­nak, életútjának valamennyi korszakáról szólt a portréfilm, viszonylag gazdag filmanyag­gal illusztrálva a művészet­történeti és művészetelméleti kiselőadásnak is beillő Vasa­­rely-vallomásokat. S ha egy kissé nehezen gördültek is a művész magyar mondatai, megható volt látni és hallani, hogy ez a nagyon modernül gondolkodó és alkotó művész nyugat-európai sikereinek csú­csán is miként kötődik szülő­földjéhez. anyanyelvéhez, mi­ként ragaszkodik európai ma­gyarságához. Lőcsei Gabriella .NAPLÓ Aprilit>26 Tíz ország — köztük Ma­gyarország — mintegy 500 mű­vészének 1900 alkotása szei'e­­pel a szocialista országok má­jus 19-én megnyíló erfurti iparművészeti kiállításán. Cságoly Klára textilművész új műveit mutatja be a Kul­turális Kapcsolatok Intézeté­nek Dorottya utcai kiállítóter­mében a Műcsarnok. A kiállí­tás április 27-én, csütörtökön, délután ötkor nyílik meg. + Tamás Ervin festőművész képeinek tárlatát április 28-án, pénteken, délután fél ötkor nyitja meg a Műcsarnokban dr. Németh Lajos művészet­­történész. A Varga Győző grafikusmű­vész munkáinak bemutatója április 27-én, csütörtökön, dél­után hatkor nyílik meg a Fe­rencvárosi Pincetárlat Mester utcai termében. 5 Budapesti bábjátékos majá­list rendeznek május 5-től 7-ig a pesterzsébeti Csiliben, ama­tőr, gyermek és felnőtt báb­­csoportok részvételével. , is Lev Tolsztoj Jasznaja Pol­­jana-i házát teljesen restaurál­ták: helyreállították az épüle­tet, s mindazokat a tárgyakat, amelyeket az eltelt idő meg­koptatott. A nagy orosz író születésének százötvenedik év­fordulójára most ismét meg­nyitották házát a látogatók előtt. A Román. magyar, német, szerbhorvát és ruszin nyelven jelent meg a bukaresti Krite­­rion Könyvkiadó gondozásá­ban Eugen Jebeleanu poémá­ja, a Hirosima mosolya. A A szocialista országok négy­­évenként rendezett közös ipar­­művészeti kiállítása — a má­sodik nemzetközi iparművésze­ti quadriennálé — május 19-én nyílik meg az NDK-beli Erfurtban. A tárlaton tíz or­szág vesz részt, köztük első . ízben Kuba és Mongólia. s Gogol Az őrült naplója cí­mű monodrámáját Ferenczy Csongor mutatta be a Maros­vásárhelyi Állami Magyar Színház műsorán. K A pekingi Kínai Művésze­tek Galériájában megnyílt a modern francia festészet első kiállítása, melyen hatvan fes­tő több mint nyolcvan alkotá­sát mutatják be, a Louvre és még 47 francia múzeum gyűj­teményéből. A Literatura című műsorában az 50 éves Fehér Ferenc vaj­dasági költőről készült műsort mutatott be az újvidéki tele­vízió. Megnyílt az oberhauseni filmfesztivál A nyugat-németországi Ober­­hausenben megnyílt a hagyo­mányos rövidfilmfesztivál, amelyen 37 ország rendezői­nek dokumentumfilmjeit mu­tatják be. Nyolc szocialista ország képviselteti is magát a fesztiválon, köztük Magyaror­szág is. A fesztivál idején retrospek­tív bemutatókon fejlődő orszá­gok filmrendezőinek rövid­­filmjeit is bemutatják. A rö­vidfilmfesztivál igazgatójának szavai szerint a nemzetközi filmtalálkozó célja a nepek közötti egyetértés segítése. A fesztivál április harmincadi­­káig tart. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Magyar Állami Operaházi Pop­pea megkoronázása (Tóth A. bori. 8.) (7) — Erkel Színház: Szerenád, Air, Kamarazene No. 1., A város­ban (Rösler béri. 7.) (7) — Nem­zeti Színiiáz: Káin és; Ábel (Hj. béri. V. sor. 4.1 (7) — Népszínház: Bajcsy-Zsilinszky Endre (fél íl) — Madách Színház: Régimódi törté­net (7) •— Madách Kamara Szín­ház: Kései találkozás (K/2. béri.) (7) — Vígszínház: Kakukkfészek (7) — Pesti Színház: Királyi va­dászat (7) — József Attila Színház: Nagytakarítás (7) — Thália Szín­ház : Gargantüa és Pantagrüel (7) — Fővárosi Operettszínházi Kaba­ré (7) — Vidám Színpad: Észnél legyünk! (fél 8) •— Budapesti Gyermekszínház: Magányos, fehér vitorla, Az aranyember (du. fél 3, ili. 7) — Zeneakadémia: az MRT Szimfonikus Zenekarának koncertje (Tavaszi béri. C/2.) (fél 8) — Állami Bábszínház: Népköz­­társaság útja: Csongor és Tünde (du. 3). Jókai tér: Jancsi és Ju­liska (de. 10) — Fővárosi Nagy­cirkusz: Cirkuszvilág (fél 8). Rövid tartalom és szereplőlista a Pesti Műsorban. Egy éj a kopár hegyen Muszorgszkij-bemutató a Népszínházban A FÉLREÉRTÉSEK és át­értékelések hosszú'sora jelle­mezte több mint három évti­zeden keresztül Muszorgszkij e remekének magyarországi sorsát. Közvetlenül a felszaba­dulás után Szegeden mutatták be először, majd Ottó Klémpe­­rer nevéhez fűződik a Szoro­­csinci vásár budapesti bemu­tatója, 1949 karácsonyán. Egyik előadás sem bizonyult életképesnek. Ennek okát ab­ban kereshetjük, hogy minden idők legnagyobb orosz zene­szerzőjének e vígoperája befe­jezetlenül maradt: a sokféle — szám szerint öt — befejezés­­kísérlet közül talán csak az utolsó,,V. J. Sebaün feldolgo­zása, illetve kiegészítése lát­szik elfogadhatónak, különö­sen, amióta a szovjet Mu­­szorgszkij-kutatók munkájá­nak köszönhetően sikerült tisz­tázni: mely részletek származ­nak Muszorgszkijtól magától. A Népszínházban Csemer Gé­za és Kertész László (Raics Ist­ván fordításának felhasználá­sával) az ősszöveghez nyúlt vissza. És — mint ahogyan az ilyenkor lenni szokott — kide­rült: remekmű a Szorocsinci vásár! AZ OPERATÁRSULAT Egy éj a kopár hegyen címmel hozta színre a darabot és ez alapvetően kétféle okkal ma­gyarázható. Először is: az ope­ra súlypontjában a Mester is­mert zenekari művének ének­szólamokkal bővített változata áll; másodszor: talán el akar­ták kerülni az eredeti címnek — a vázolt okokból eredő — ódiumát. Ami ennek az egyedülálló vígoperának dramaturgiáját illeti, az mindenestül Mu­szorgszkijra és csakis reá jel­lemző. Szélesívű állóképek egymásutánja a Szorocsinci vásár, a valóságos összefüg­gést, az oksági láncolatot a ze­ne és csakis a zene hozza lét­re. De talán még ennél is fon­tosabb, hogy — a Hovanscsiná­­hoz, illetve a Borisz Godunov­­hoz hasonlóan — mindig an­nak van igaza, aki énekel. A darab arról szól. hogy Párász­­ja, a szép kozáklány. belesze­ret egy Grickó nevű kqgákle­­darab arról szól, hogy Párász­­mostohaanyja ellenzi a házas­ságot. A konfliktust egy mar­­hakupec oldja meg, aki lelep­lezi a mostohaanyja (Hivrija) hűtlenségét, azaz vonzalmát a pópa fia iránt; az apa (Csere­­vik) ezután Hivrija minden el­lenkezését semmibe véve össze­adja a szerelmeseket. Szab­ványtörténet. De óvni kell az olvasót mindenféle „gonosz­­mostoha”-elképzeléstől. Ami­kor szerelmesét várja Hivrija, majdpedig kettejük jelenete (a második rész elején) zenei értelemben véve semmit sem tud gonoszságról vagy hűtlen­ségről: szerelmes asszony áll itt, övé Muszorgszkij teljes ro­­konszenve és páratlanul egyé­ni lírája. A pópa fia pedig pravoszláv harmóniák kísére­tével szólal meg. ám ez nem csökkenti, sőt. gyarapítja a megjelenítés humorát. A SZOROCSINCI VÁSÁR Gogol elbeszélésén alapul. Mi­ként Gogolnál, Muszorgszkij­nál is egész, otthonosan járkál ki-be a színpadon a pokolból száműzött kisördög. A parasz­tok hírét, veszik' — és félnek tőle. Ezt is csak Muszdrgszkij tudja operaielenetté formálni, ellenállhatatlanul komikus — de ugyanakkor kicsit félelme­tes módon. Közben fittyet hány minden dramaturgiai tör­vénynek — de mondható így is: új törvényeket alkot. (Ta­lán elég. ha itt Berg Wozzeck­­jének „félelem-jelenetére” gondolunk az I. felvonásból!) Végül még csak egy epizódot: a címadó Egy éj a kopár he­gyen nem más, mint a szerel­mes kozáklegény álma. Nem tudni, hogyan kerül a cselek­ménybe. Csak egyet: hiteles, pontos — és nagyszerű. Kertész László ötlettel teli rendezése az a hagyományt követi, amelyet ő maga terem­tett meg az egykori Déryné Színház víg'opera-eiőadásaival. Eleven és játékos, ugyanakkor minden ízében zenei foganta­­tású az előadás. Dömötör Zsu­zsa szakmai tudása és magá­­valragadó lelkesedése a női karmesterekkel szemben érzett bizalmatlanságot egycsapásra fnegszünteti. Az énekesek kö­zül Bihari Tóth Zsuzsa (Hívn­ia) alakítása említendő első­kéit: hangja, énektudása, megjelenése és színpadi játé­ka egyaránt kifogástalan. Iván József (pópafi) talán még soha­sem énekelt ilyen tisztán és ilyen elhitető erővel. Vajda Dezső (apa) — az operatársulat egyik alapító tagja — újból mélyen muzikális, vérbeli szí­nésznek bizonyul. A szereplők közül ebbe a sorba kívánkozik a szerelmeseket játszó Zöld. Il­dikó és Morber Ferenc neve. Végül pedig a pompás kiállí­tásban döntő szerepet játszik a díszlet-, jelmez- és táncter­vező Sostarics Zsuzsa, Rima­­nóczy Yvonne és Barta Judit. Muszorgszkij zenéjét kis­együttesre László Endre hi­bátlanul dolgozta át. A Népszínház operatársula­tának köszönhetően a magyar zeneélet új Muszorgszkij-re­­mekművel gazdagodott. Pernye András Két elhatározás HAMBURGI KÖNYV MAGYAR FILMRŐL Ritkán fordul elő, hogy egy magyar film nemzetközi si­kert érjen el, mielőtt a hazai közönség láthatta volna. És az sem gyakori, hogy külön könyvet is adjanak ki róla. Gyöngyössy Imre és Kabay Barna Két elhatározás című alkotásával most ez történt. A hamburgi Katolikus Akadé­mia „cinefórum” elnevezésű sorozatának első kiadványa­ként ennek a filmnek a doku­mentációját jelentette meg néhány héttel ezelőtt A film a nyugatnémet tele­vízió (ZDF) és a Hungaro­­film—Mafilm koprodukciójá­ban készült. Témája röviden: egy idősebb asszony, a 74 éves Kiss Istvánná született Kán­tor Veronika elhatározza a Nógrád megyei Rimóc falu­ban, hogy a maga költségén meglátogatja Londonban élő, egyetlen fiát. Második elhatá­rozása: meg akarja kapálni húsz év óta elhanyagolt kis szőlejét, hogy új életre keltse. Heinz Róbert Schlette, a fi­lozófia és a teológia kétszeres doktora találóan állapítja meg e kis dokumentumgyűjte­ményben, hogy a film a való­ság talaján áll, szereplője a valóságos ember reális életét testesíti meg. Az a konfliktus, ami itt történik, éppúgy el­képzelhető Spanyolországban, Jugoszláviában, Görögország­ban, Itáliában vagy Írország­ban, Párizsban vagy Mün­chenben, tehát egész Európá­ban. Ez az utalás azt jelenti, hogy általános érvényű alko­tás. Hellenbart Gyula, a hamburgi egyetem előadója szerint Veronika története ,.a legegyszerűbb eszközökkel ve­títi elénk e látszólag igényte­len, vidéki témából mély, em­beri, megindító művet’’. Hat szerző írása olvasható e kis kötetben a filmről. Rupert Neudeck például részletesen ismerteti a két magyar rende­ző eddigi munkásságát, beszá­mol nemzetközi sikereikről, leírja munkamódszerüket, amelynek néhány részletéről nemrég a magyar tévénézők is értesülhettek a Nézőpont műsorában. Számos sajtó­­visszhangot idéz (II Giorno, Unita, Avanti, Frankfurter Allgemeine Zeitung, profil stb.), közöttük Walter Jens néhány mondatát: „Egy olyan parasztasszony szólal meg eb­ben a filmben, aki úgy beszél, mint egy mesealak — tárgyi­lagosan és tele költészettel, pontosan és szóképes beszéd­ben ...’’ A kiadvány hét képet is kö­zöl a filmből. A szerkesztés Günter Gorschenek és Ber­­nard Tewes munkája. (vámos) Magyar-lengyel műfordítói konferencia Kétnapos tanácskozás kez­dődött tegnap az írószövetség­ben a magyar és lengyel mű­fordítás gondjairól. Á konfe­rencián műfordítók és iro­­dalomkritikusok cserélik ki véleményeiket és tapasztala­taikat a műfordítás időszerű kérdéseiről. Tadeusz Pietrzak, a Len­gve! Népköztársaság budapesti nagykövete kedden a konfe­rencia alkalmából koktélon látta vendégül a műfordítói ta­nácskozás részvevőit. All eleli/ízió műsoróról

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék