Magyar Nemzet, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-01 / 127. szám

Csütörtök, 1978. június 1. Szovjet javaslat a fegyverkezési hajsza megfékezésére Moszkvában kedden nyilvánosságra hozták a fegyverkezési hajsza megszüntetésének gyakorlati útjairól szóló, az ENSZ-közgyűlés rendkívüli, a leszerelés kérdéseivel foglalkozó ülésszakán előterjesztett szovjet javaslatot, amely egyebek között a következőket tartalmazza: Ha a fegyverkezési hajsza nem ér véget, vége szakadhat a sok állam és nép hatalmas erőfeszítései árán elért politikai enyhülésnek. Ha újból növekedni kezd a katonai összeütközések veszélye, akkor a nemzetközi bizalomnak még a mai szintjét sem igen lehet megőrizni. Nem szabad több időt elvesztegetni, mivel ez rendkívül súlyos következményekkel járna. A Szovjetunió véleménye szerint — mint nemrég Leonyid Brezsnyev is kifejtette — itt az ideje elgondolkodni a nagy katonai potenciállal rendelkező országok fegyverzetei és fegyveres erői további mennyiségi és minőségi fejlesztésének maradéktalan megszüntetéséről, és megteremteni e fegyverzetek és fegyveres erők csökkentésének a feltételeit. A Szovjetunió tehát javasolja annak megvitatását hogy miként lehetne meghatározott időn belül végrehajtani a következő intézkedéseket: — a nukleáris fegyverek valamennyi fajtája gyártásának megszüntetése; — minden más tömegpusztító fegyverfajta gyártásának megszüntetése és e fegyverek betiltása; — a nagy romboló erejű új konvencionális fegyverfajták létrehozásának megszüntetése; — az ENSZ Biztonsági Tanácsa állandó tagjainak és a hozzájuk katonai megállapodásokkal kötődő országoknak a lemondása hadseregeik és hagyományos fegyverzetük növeléséről. Természetesen nem egyszerű dolog megállapodásra jutni ezekről a kérdésekről. E feladatok megoldását, ezért a nukleáris fegyverek gyártásának megszüntetésével kellene kezdeni. Elvi határozat A nukleáris fegyverek gyártásának megszüntetését és a felhalmozott készletek fokozatos megsemmisítését célzó intézkedések kidolgozásával és megvalósításával párhuzamosan és azzal szoros összefüggésben erősíteni kell az államok biztonságának politikai és nemzetközi jogi garanciáit. E célok elérése érdekében a Szovjetunió először is javasolja, hogy az ENSZ-közgyűlés jelenlegi rendkívüli ülésszaka elvi határozatban nyilvánítsa szükségesnek a nukleáris leszereléssel és az erő alkalmazásáról való lemondással kapcsolatos tárgyalások megkezdését, határozza meg e tárgyalások előkészítésének rendjét és megkezdésük konkrét időpontját. Másodszor: a fegyverkezési hajsza beszüntetésével kapcsolatban az egyik legfontosabb feladat a nukleáris fegyverek elterjedésének a megakadályozása. Az utóbbi évtizedben, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés megkötése óta e feladat megoldásában sikerült jelentősen előbbre lépni. Nyilvánvaló, hogy a nukleáris fegyver különösen nagy veszélyt jelentene azoknak az államoknak a kezében, amelyek konfliktusokkal és feszültséggel terhes térségekben vannak. Ezért váltanak ki mély nyugtalanságot a nukleáris fegyvernek a Dél-afrikai Köztársaságban és Izraelben történő előállítására vonatkozó, ismertté vált tervek. E tervek megvalósítását nem szabad megengedni, mivel az növelné az egész emberiséget fenyegető nukleáris veszélyt. A Szovjetunió kijelenti, hogy sohasem alkalmaz nukleáris fegyvert azon államokkal szemben, amelyek lemondanak a nukleáris fegyver gyártásáról és beszerzéséről, és saját területükön nem rendelkeznek nukleáris fegyverrel. Bármely nukleáris fegyverrel nem rendelkező állammal készek vagyunk különmegállapodást kötni erről. Felszólítjuk az öszszes többi nukleáris hatalmat, hogy kövessék példánkat és vállaljanak hasonló kötelezettségeket A Szovjetunió elhatározta, hogy aláírja a nukleáris fegyver Latin-Amerikában történő betiltásáról szóló II. szerződés (Tiatelolcói Szerződés) kiegészítő jegyzőkönyvét, s ezzel együtt vállalja, hogy tiszteletben tartja az atomfegyvermentes terület státusát ezen a kontinensen. Kötelezettségvállalásunk természetesen csak abban az esetben érvényes, ha a szerződést aláíró felek biztosítják, hogy a terület valóban atomfegyver-mentes legyen. Az energiagondok megoldásának módjai A nukleáris energia békés felhasználásának fejlesztése tagadhatatlanul egyik ígéretes útja az energetikai problémák megoldásának. Másfelől, a jövőt is figyelembe véve, teljes bizonyossággal ki lehet jelenteni, hogy a nukleáris energia, bármilyen jelentőséggel bírjon is, nem egyetlen módja az energetikai problémák megoldásának. Már kezdenek kirajzolódni e problémák megoldásának azok az alternatív lehetőségei, amelyek nem járnak együtt a nukleáris veszély növekedésével. Ezek közé tartozik a termonukleáris szintézis, a nap- és a geotermális energia. A közelmúltban bejelentettük, hogy az Egyesült Államokkal, az európai országokkal, Japánnal és más államokkal együtt készek vagyunk részt venni a ,,Tokamak” típusú termonukleáris reaktor nemzetközi öszszefogással történő megépítésében. Harmadszor: a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés rendelkezésének hatékonyabbá tételéhez közvetlenül kapcsolódik egy másik, nem kevésbé időszerű kérdés — a nukleáris fegyver olyan államok területén történő elhelyezésének megakadályozása, amelyek jelenleg nem rendelkeznek ilyen fegyverrel. Ezt a kérdést szintén meg kell oldani. Negyedszer: a nemzetközi kérdések között jelentős helyet foglal el a tömegpusztító fegyverek új fajtái és rendszerei létrehozásának a megtiltása. A Szovjetunió véleménye szerint ezt a kérdést már néhány évvel ezelőtt meg lehetett volna oldani, akkor, amikor először felvetődött. Rövid időn belül olyan nemzetközi intézkedésekre van szükség, amelyek véglegesen megakadályozzák a neutronfegyver megjelenését és kifejlesztését, mivel a neutronfegyver az emberek tömeges megsemmisítésének különösen embertelen eszköze és mivel a neutronfegyver csökkenti a nukleáris küszöböt, következésképpen valószínűbbé teszi az atomháború kitörését. Annak kapcsán, hogy az Egyesült Államok kormánya elhalasztotta a neutronfegyver gyártásának megkezdésére vonatkozó végső döntés időpontját, a Szovjetunió nem kezdi meg e fegyver gyártását, ha az Egyesült Államok sem teszi ezt. A Szovjetunió azonban továbbra is a neutronfegyver teljes betiltásának a híve marad. Helyes lenne a leszerelési bizottság munkájában elsőbbséget biztosítani a neutronfegyver betiltására vonatkozó javaslat megvizsgálásának. Ötödször: a fegyverkezési hajsza megszüntetésének feladata megköveteli a már folyamatban lévő, kétoldalú, regionális és nemzetközi szintű tárgyalások mielőbbi sikeres befejezését. A munka jelentős, helyenként a döntő részét már elvégeztük. Az erőfeszítések fokozásával, még célszerűbbé tételével elérhetjük a végső sikert. Ez mindenekelőtt a stratégiai támadó fegyverzetek korlátozásával kapcsolatos szovjet —amerikai tárgyalásokra vonatkozik. Ismeretes, hogy SALT-tárgyalásokon nemegyszer komoly nehézségek merültek fel. Ezek közül már sokat leküzdöttünk, s jó lehetőségei vannak a függőben maradt kérdések megoldásának is. Rendkívül fontos annak meggátolása, hogy újabb akadályok, újabb problémák merüljenek ,fel a tárgyalások sikeres befejezéséhez vezető úton. A megállapodás a legközelebbi jövőben létrejöhet, s létre is kell jönnie. Reális lehetőségünk van arra, hogy gyorsan eljussunk a sikeres befejezéshez az atomfegyver-kísérletek általános és teljes betiltásával foglalkozó tárgyalásokon. Tényleges tárgyalások folynak a vegyi fegyverek fejlesztésének, előállításának és felhalmozásának betiltásáról és megsemmisítésükről szóló szerződés-tervezettel kapcsolatban is. E kérdésben azonban rendkívüli módon elhúzódtak a konzultációk. Előrehaladott szakaszban van a tömegpusztító fegyverek egy további fajtája, a sugárfegyverek betiltásáról szóló megállapodás előkészítése is. Lehetőség van arra, hogy gyakorlati jelleget adjunk a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzetek csökkentésével kapcsolatos kérdések megoldásának. Ideje lenne kimozdítani a holtpontról a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésével foglalkozó tárgyalásokat. Az európai földrész katonai enyhülése megköveteli más, az utóbbi időben a szocialista államok által javasolt lépések megvalósítását is — mindenekelőtt azt, hogy az európai biztonsági értekezlet résztvevői kötelezettséget vállaljanak arra, hogy nem alkalmaznak elsőként atomfegyvert. Lehetőség van az előrehaladásra a hagyományos fegyverek nemzetközi kereskedelmének és szállításainak korlátozásával kapcsolatban nemrég megkezdett szovjet—amerikai konzultációkon is. Hatodszor: a fegyverkezési hajsza korlátozását célzó, már érvényben levő megállapodásokat és egyezményeket meg kell erősíteni és biztosítani kell általános jellegüket, kivétel nélkül valamennyi állam csatlakozását Jós és Kötelesség Hetedszer: szemmel láthatóan széles körű egyetértés áll fenn azzal kapcsolatban, hogy korunk gazdasági fejlődése megbonthatatlan kapcsolatban áll a fegyverkezési hajsza megszüntetésének és a leszerelésnek a megoldásával. Az ilyen célú gyakorlati akciók eredményeként felszabaduló eszközök hatalmas lehetőséget biztosítanak az országok és népek jólétének fokozására, fontos tartalékot jelentenek a fejlesztési célokra nyújtott segítség bővítéséhez. Van azonban egy olyan út is, amely lehetővé teszi, hogy még a leszerelésre vonatkozó nagyszabású intézkedések megvalósítása előtt összekapcsoljuk e két dolgot: a fegyverkezési hajsza anyagi természetű korlátozásával, fel lehet szabadítani bizonyos öszszegeket békés célokra. Ez az út a katonai költségvetések csökkentése. A Szovjetunió a kérdés megoldásának megkönnyítése céljából azt javasolja, hogy a nagy gazdasági és katonai potenciállal rendelkező államok — köztük a Biztonsági Tanács valamennyi állandó tagállama — állapodjanak meg katonai költségvetésük konkrét összeggel, nem pedig bizonyos százalékkal történő csökkentésében. Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának megvan a szükséges joga és meghatalmazása ahhoz, hogy ténylegesen elősegítse a fegyverkezési hajsza megszüntetése felé történő haladást. Ez kötelessége is, így az ENSZ-közgyűlés előkészítené a leszerelési világkonferencia összehívásának és sikerének feltételeit. A fegyverkezési hajsza megszüntetését célzó hatékony lépések megtételével az államok áttérhetnének a leszerelés problémájának gyökeres megoldására , az általános és teljes leszerelésre. Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakán, az általános vita keretében, szerdán este hangzott el Pója Frigyes külügyminiszternek, a magyar küldöttség vezetőjének felszólalása. A magyar külügyminiszter beszédében többek között a következőket mondotta: — A Magyar Népköztársaság kormánya fő külpolitikai feladatának tartja, hogy közreműködjék a béke és a biztonság megszilárdításában. Állhatatosan tevékenykedik azért, hogy a politikai enyhülés elmélyüljön, a népek és a nemzetek együttműködése erősödjék. Kormányom úgy véli, hogy az enyhülés ügye talán soha nem volt olyan szorosan összekapcsolódva a leszerelés problémakörével, mint éppen most, és hogy a politikai enyhülés eddigi eredményei, további sikerei csak akkor biztosíthatók, ha azok hatékony intézkedésekkel egészülnek ki a leszerelés terén. Ez a legsürgetőbb teendő napjainkban. Éppen ezért a magyar kormány egyetért minden olyan intézkedéssel, amely elősegíti a fegyverkezési hajsza megfékezését és támogat minden olyan kezdeményezést, javaslatot, amely előbbre visz a leszerelés útján. A legégetőbb feladat . A világ közvéleménye előtt jól ismert, hogy a szocialista országok kezdettől fogva a leszerelés őszinte és következetes hívei. Az is köztudomású, hogy a szocialista országok a nagyszabású kezdeményezések egész sorával igyekeztek elősegíteni a leszerelés célkitűzéseinek valóra váltását. Nem rajtuk múlott, hogy javaslataiknak csak kis részét fogadták el . Ma, amikor a legégetőbb feladat az emberiség megmentése a nukleáris pusztulástól, különösen nagy jelentőségű a világ két legerősebb hatalmának, a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak az együttműködése a leszerelés terén. A magyar kormány helyesli és üdvözli a szovjet— amerikai kapcsolatok javítására irányuló erőfeszítéseket, a hadászati fegyverzet korlátozását célzó tárgyalások folytatását, a megbeszélések kiterjesztését más kérdésekre és őszintén kívánja ezek mielőbbi sikeres befejezését. Újabb egyezmények, de különösen a SALT-2 megállapodás tető alá hozása igen pozitív hatást gyakorolna a leszerelési folyamat egészére és általában a nemzetközi légkörre. Európában, ahol jelentős eredményeket értek el a politikai enyhülés terén, továbbra is nagy figyelmet kell fordítani a katonai szembenállás csökkentésére. Szilárd meggyőződésünk, hogy ennek reális lehetősége adva van, mégpedig úgy, hogy a katonai erőegyensúly ne billenjen fel, ne származzék előny az egyik és hátrány a másik fél számára. A szocialista országok ezen elv alapján járnak el a középeurópai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről Bécsben folyó megbeszéléseken. Reméljük, hogy a tárgyalásokon részt vevő NATO-országok felhagynak azokkal a próbálkozásokkal, amelyeknek célja egyoldalú előnyök szerzése, és így lehetőség lesz a tárgyalások folytatására és eredményes befejezésére. Kedvező hatás — A katonai szembenállás csökkentését szolgálja a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete 1976. novemberi bukaresti ülésének két javaslata is. Teljesen világos, hogy ha a helsinki záróokmányt aláíró államok, köztük a négy nukleáris hatalom kötelező erejű szerződésben lemondanának a nukleáris fegyverek elsőként való alkalmazásáról egymás ellen, ez nagy lépés lenne a nukleáris világháború elhárítása terén általában is. Hasonlóképpen megvan annak is a lehetősége, hogy az érintett államok megállapodjanak egymással, addig is, amíg lehetővé válik a katonai szövetségi rendszerek egyidejű megszüntetése, nem bővítik új tagokkal a Varsói Szerződést és a NATO-t. Gondolom, nem kell indokolni, hogy ezeknek a javaslatoknak a megvalósítása kedvező hatással lenne a nemzetközi együttműködésre Európa határain túl is, és jól szolgálná az egész világ népeinek érdekeit. A leszerelési tárgyalások problémáit vizsgálva kormányom abból indul ki, hogy a fegyverkezési verseny megfékezése, a leszerelés minden ország népének létérdeke. Éppen ezért minden ország kormányának kötelessége, hogy a leszereléshez aktívan, jóakarattal és őszinte erőfeszítésekkel hozzájáruljon. Ettől az ülésszaktól mi azt várjuk, hogy megfelelő alkotó légkör kialakításával tegye lehetővé a részt vevő országok küldöttei számára a leszerelés terén eddig elért eredmények tárgyilagos összegezését, a leszerelési tárgyalások során követendő alapelvek körültekintő meghatározását, a sürgető és megoldásra leginkább érett feladatok kijelölését. Értékes dokumentum — Az általános vita menetét küldöttségünk nagy figyelemmel kíséri. Már az eddigi felszólalásokban is számos tanulmányozásra érdemes gondolat fogalmazódott meg. Különösen nagyra értékeljük a Szovjetunió küldöttsége által május 26-án előterjesztett okmányt „A fegyverkezési verseny megszüntetésének gyakorlati módszereiről”. A magyar kormány az ebben a dokumentumban foglalt javaslatokkal teljes mértékben egyetért, és a megvalósításukra irányuló erőfeszítéseket minden eszközzel támogatja. A magyar kormány egyetért mindazokkal, akik agodalmukat fejezték ki a fegyverkezési verseny káros következményei miatt. Éppen ezért törekedett küldöttségünk az előkészítő szakaszban arra, hogy a dokumentum egyértelműen mutasson rá a fegyverkezési verseny igazi okaira és világosan jelölje meg azokat az erőket, amelyek ellenzik és akadályozzák az enyhülést, a leszerelést. A nemzetközi feszültség csökkenésével, a béke és a biztonság megszilárdításával arányosan országunk szívesen csökkentené katonai kiadásait. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy más országok, mindenekelőtt a katonailag jelentős államok és közülük is elsősorban a nukleáris hatalmak — összhangban a szovjet kormány erre vonatkozó javaslatával — kezdjék el katonai költségvetésük csökkentését. — Változatlanul azon a véleményen vagyunk, hogy a leszerelés folyamatában különös fontosságot és sürgősséget kell biztosítani a nukleáris leszerelés kérdéseinek. Ennek az ülésszaknak is fel kell hívnia a nukleáris fegyverrel rendelkező államokat: szüntessék be a nukleáris fegyverek előállítását és kezdjenek hozzá a meglevő készletek fokozatos csökkentéséhez, aminek végső soron el kell vezetnie a nukleáris fegyverkészletek teljes és végleges megsemmisítéséhez. Az igazi tikok — Feltétlenül szükségesnek tartjuk azonban, hogy ezen intézkedésekkel párhuzamosan tárgyalások kezdődjenek az államok biztonságának nemzetközi politikai és jogi eszközökkel való megszilárdításáról. A szükséges intézkedések közül elsőrendű fontossága lenne olyan nemzetközi szerződés megkötésének, amely a nemzetközi kapcsolatokból véglegesen kiiktatná az erőszak alkalmazásának és az erőszakkal való fenyegetésnek minden formáját. A nukleáris leszerelés egyik fontos közvetlen feladatának tekintjük a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes eltiltására irányuló tárgyalások meggyorsítását és mielőbbi sikeres befejezését. Bízunk abban, hogy a folyamatban levő háromhatalmi tárgyalásokon, amelyeken már jelentős haladást értek el, megoldást találnak a még nyitott kérdésekre. A magyar kormány nagy jelentőségű lépésnek tekintené, ha az Egyesült Államok kormánya véglegesen lemondana a neutronbombának, ennek az új típusú nukleáris fegyvernek a gyártásáról. A neutronfegyver gyártása és rendszerbe állítása a fegyverkezési verseny új hullámát indítaná el, és ez komolyan ártana a béke és a biztonság ügyének. Jóllehet a magyar kormány a legsürgősebb feladatnak a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek korlátozását és eltiltását tartja, fontosnak és időszerűnek tekinti azt is, hogy a katonailag jelentős államok kezdjenek hozzá a hagyományos fegyverzet — mindenekelőtt a legkorszerűbb és legnagyobb pusztító erejű fegyverzet — csökkentéséhez. Szeretném ezen a helyen ismételten kifejezni kormányom reményét, hogy a rendkívüli ülésszak előre viszi a leszerelés ügyét azzal is, hogy ráirányítja az egész világ figyelmét a fegyverkezési verseny igazi okaira, káros hatására, a gyorsabb és nagyobb arányú leszerelési intézkedések szükségességére. Bízunk abban, hogy a rendkívüli ülésszak ajánlásai alapján ameglevő leszerelési fórumokon is elmélyül és felgyorsul a munka — fejezte be beszédét Puja Frigyes. Puja Frigyes beszéde a világszervezet ülésszakán Magyar Nemzet 3 Gromiko és Waldheim találkozója Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szerdán találkozott Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárral. A baráti légkörű megbeszélésen a leszerelési ülésszak munkájával kapcsolatos kérdéseket vitatták meg. Waldheim nagyra értékelte a Szovjetunió által előterjesztett, a fegyverkezési hajsza megszüntetésének gyakorlati útjairól szóló javaslat konstruktív jellegét Haferkamp brüsszeli sajtóértekezlete a KGST és a Közös Piac kapcsolatairól Brüsszelből jelenti az MTI. Wilhelm Haferkamp, az európai közösségek bizottságának külkapcsolatokkal foglalkozó alelnöke szerdán a belga fővárosban sajtóértekezleten számolt be azokról a megbeszélésekről, amelyeket hétfőn és kedden Moszkvában Nyikolaj Faggyejevvel, a KGST titkárával és munkatársaival folytatott. A megbeszélés célja — mutatott rá Haferkamp — a gyors normalizálás elindítása volt a KGST és a Közös Piac, valamint a Közös Piac és a KGST egyes tagállamai között. „Ha ezt a célt tekintjük — fűzte hozzá — Moszkvában most visszafordíthatatlan fejlődés indult meg, amely új politikai irányvonalat jelent”. A két fél együttesen kifejezte akaratát, hogy kölcsönösen tiszteletben tartják egymás céljait, gyakorlatát és intézményeit. Kölcsönösen azt a meggyőződésüket fejezték ki, hogy a két szervezet közötti kereskedelmi egyezmény megkötésének nincs jogosultsága, mivel a KGST-nek nincs olyasfajta kereskedelmi politikája, mint a Közös Piacnak, tehát nem lehet olyan egyezményt kötni, amely a legnagyobb kedvezmény elvéről, vámkérdésekről intézkedik. Kereskedelmi egyezmények megkötésére a KGST egyes tagállamainak van lehetőségük, és Moszkvában „egyértelműleg megállapították, hogy kereskedelmi szerződések megkötése a Közös Piac és az egyes KGST- tagállamok dolga. Az alelnök ezután kijelentette, hogy természetesen voltak vitás kérdések is, amelyekben még nem jutottak közös álláspontra, „de a normalizálás útján vagyunk és természetes, hogy 20 éves állapotot nem lehet két nap alatt mindenben megváltoztatni. A munkalégkör mindvégig jó volt” — fűzte hozzá. (Peking, MTI) Japán pekingi nagykövete átnyújtotta a kínai külügyminiszter-helyettesnek a két ország közötti béke- és barátsági szerződés megkötését célzó legújabb japán javaslatot.