Magyar Nemzet, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-01 / 153. szám
.. ! Az Arab Liga megvitatja a két Jemen viszályát Kairóból jelenti a Reuter. Péntekig tizenhat állam jelezte részvételét az Arab Ligának szombatra Kairóba összehívott, miákívüli,.. . -ülésén, amelynek a fértieki Arab Köztársaság (Észak-Jemen) kérésére meg kell vizsgálnia Ahmed Husszein Al-Ghasmi néhai elnök meggyilkolásának körülményeit. Észak-Jemen a szomszédos Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságot (Dél-Jemen) vádolja a múlt szombaton Sanaában elkövetett halálos kimenetelű merénylet megszervezésével. Az első észak-jemeni megnyilatkozások Al-Ghasmi meggyilkoltatását még az azóta már kivégzett Szalem Ali Rubin volt déljemeni államfő politikai törekvéseivel hozták összefüggésbe, legutóbb azonban — egy pénteken nyilvánosságra hozott „szakértői jelentésben” — általában az „adeni kormányzatot” említik, nyilvánvaló célzásként a hétfői sikertelen dél-jemeni puccskísérlet leverése után Adenben hatalomra került politikai vezetésre. A Dél-Jemen ellen vádaskodó szakértői jelentést , amelynek összeállításában sanaai illetékeseken kívül részt vett az Arab Ligának egy meg nem nevezett képviselője is — a nyugati hírügynökségek az Ina iraki hírügynökség sanaai közlése alapján ismertették. A dél-jemeni kormány kezdettől fogva cáfolta, hogy bármi köze lett volna Al-Ghasmi észak-jemeni államfő meggyilkolásához. Politikai megfigyelők felhívták a figyelmet arra, hogy a Dél-jemeni Nemzeti Front egyesített politikai szervezete központi bizottsága csütörtökön azzal vádolta Szalem Ali Rubin volt elnököt, hogy individualista akciókra ragadtatta magát, s háborút próbált szítani a két Jemen között. Megfigyelők ebből rejtett utalást vélnek kiolvasni az Al-Ghasmi elleni merényletre. Az Al Ahram pénteki száma — figyelmen kívül hagyva a Szovjetunió leghatározottabb cáfolatait — újfent megismételte azt a minden alapot nélkülöző állítást, hogy a Szalem Ali Rubia által szervezett államcsínykísérlet leverésében közvetlen szerepe volt „a szovjet és kubai fegyveres erőknek”. 2 genfi leszerelési bizottság átszervezésének kérdésében. A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország javasolta, hogy az eddig 31 tagú genfi testület bővítsék ki újabb hat országgal. Az el nem kötelezettek ajánlása szerint a genfi bizottság 40 tagúra bővülne. A küldöttek a testület átszervezésére tett alapjavaslat elfogadásán kívül megegyeztek abban is, hogy a leszerelési testület kibővítéséről akkor döntenek, amikor az új résztvevők listájáról tárgyalnak. A genfi leszerelési bizottság az átszervezés után januárban ül össze először, s akkor már jelen lesz a testület munkáját eddig bojkottáló Franciaország képviselője is. Vagylyim Iaglagyiin méltatta a berlini tanácskozást Moszkvából jelenti az MTI. A kommunista és munkáspártok berlini tanácskozása óta eltelt időszak igazolta a tanácskozás nagy jelentőségét, megállapításainak helyességét, útmutató jellegét — mondotta Vagyim Zaglagyin, az SZKF KB nemzetközi osztálya vezetőjének első helyettese pénteken a szovjet televízióban. Zaglagyin hangsúlyozta: bár a reakció, az imperializmus erői, az enyhülés ellenfelei, a fegyverkezés megszállottjai az elmúlt időszakban fokozták erőfeszítéseiket, nem sikerült keresztül vinni terveiket. A berlini tanácskozáson indult el lényegében például Európa népeinek nagyszabású tiltakozó mozgalma az olyan veszélyes fegyverkezési tervek ellen, mint a neutronfegyver gyártása és alkalmazása — azóta ez a mozgalom hatalmas erővé lett s a földrész valamennyi országára, más földrészekre is átterjedt Zaglagyin aláhúzta: a reakciós erők ellentámadását éppen az váltotta ki, hogy az elmúlt időszakban jelentősen megerősödött a kommunista mozgalom a világban. Ugyanakkor ez a növekedés magától értetődően problémákkal is jár. Egyrészt kihívja maga ellen a burzsoázia mind erőteljesebb támadásait, rágalmait — ez magyarázza például a Szovjetunió, a szocialista országok, s általában a kommunista pártok ellen indított dühödt rágalomhadjárat kiéleződését az elmúlt időszakban — másrészt bizonyos fokú problémát hoz magával a kommunista mozgalmon belül is, különösen az olyan pártokkal, amelyek fejlődésük során most jutottak el a hogyan tovább kérdésének felelősségteljes eldöntéséhez. Ez magától értetődően vitákkal, nemegyszer heves vitákkal, nézeteltérésekkel, esetleg hibás, vagy helytelen nézetek jelentkezésével is jár. A fontos azonban az, hogy az egész kommunista mozgalom előretör és tovább lép. Zaglagyin bírálta a Kínai Kommunista Párt vezetőit, akik minden tettükkel igyekeznek meggátolni ezt a folyamatot, megnehezíteni a berlini tanácskozás iránymutatásának érvényesülését, az imperializmus erőivel fognak össze a haladás és a béke ellen. Ugyanakkor a nemzetközi kommunista mozgalom nem „írja le” a Kínai Kommunista Pártot, bízik abban, hogy a párt, a jelenlegi vezetés politikája ellenére, visszatér a kommunisták világméretű mozgalmának családjába. Mondale Izraelben Kézeteltérések zavarták Genscher tárgyalásait Tel Avivból jelenti az AFP és a UPI. Walter Mondale, az Egyesült Államok alelnöke pénteken. Izraelbe érkezett, ahol részt vesz az ország fennállásának harmincadik évfordulójára rendezendő ünnepségeken. Kíséretében magas rangú amerikai zsidó személyiségek is helyet kaptak. Az amerikai kormány azt reméli, hogy az alelnök nem hivatalos látogatásával sikerül egyengetni az utat az egyiptomi—izraeli béketárgyalások előtt. Ennek szellemében Mondale alelnök Begin miniszterelnök üdvözlő beszédére adott válaszában kijelentette: „Országaink számára nincs nagyobb jelentőségű közös ügy, mint a most előttünk álló lehetőség, hogy talán tehetünk valamit a béke, a haladás és a Közel-Kelet együttműködése érdekében.” Mint a DPA jelentette, Genscher nyugatnémet külügyminiszter kétnapos izraeli látogatásának befejeztével pénteken visszautazott Bonnba. Az izraeli—nyugatnémet tárgyalásokon nem minden kérdésben volt egyetértés. A vendéglátók elégedetlenségére Genscher több alkalommal is hangsúlyozta: a palesztin problémát illetően az NSZK tartja magát a közös piaci „kilencek” 1977-es állásfoglalásához, amelynek értelmében a palesztinai népnek joga van saját, önálló állama alapítására. Lemondott két indiai miniszter Új-Delhiből jelenti az AFP és a Reuter Új-Delhiben pénteken hivatalosan közölték, hogy Csaran Szingh belügyminiszter és Radzs Karam egészség- és családtervezésügyi miniszter benyújtotta lemondását. Négy indiai államminiszter is benyitotta pénteken lemondását, tiltakozásul amiatt, hogy Deszai kormányfő lemondatta Csaran Szinghet és Radzs Naravit. A két miniszter „túl békülékenynek” minősítette Deszaimagatartását Indira Gandhi volt kormányfő iránt, s állítólag gazdasági kérdésekben is szemben álltak a kabinet Többi tagjaival. ManNemzet Faggyejev bukaresti sajtóértekezlete Bukarestből jelenti az MTI. A KGST XXXII. ülésszakának munkájáról pénteken délután Bukarestben rendezett sajtótájékoztatón Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára megállapította, hogy a tagállamok eredményesen oldják meg feladataikat, tovább mélyül eredményeik gazdagítására az integráció. A tagállamokban sikeresen teljesítik az 1976—1980. évekre kidolgozott ötéves terveket. Részletes áttekintést adott az ülésszakon elhangzottak alapján a szocialista országok építőmunkájának sikereiről. Ismertette, hogy az idén befejeződik a Szövetség gázvezeték építése, amelyen évente 15 milliárd köbméter gáz jut el a Szovjetunióból a tagállamokba. Ugyancsak az idén kerül befejezésre a Vivinyica— Albertirsa közti 750 kilovolt feszültségű első rendszerközi villamos távvezeték, amely biztosítja avillamosenergiacsere növelését. Külön említette: Kubában nikkel üzemet létesítenek, Mongóliában pedig folytatja tevékenységét a nemzetközi geológiai expedíció. Az expedíció eddig is jelentős szén-, színesfém- és egyéb ásványianyag-lelőhelyekre bukkant. Méltatta az energetikai kérdések megoldására tett erőfeszítéseket s azt az elhatározást, amelynek alapján a tagállamok az atomerőművek sorozatát építik ki. Giscard d’Estaing és Carrillo madridi találkozója Madridból jelenti az AFP. Giscard d’Estaing francia államfő spanyol vezetőkkel folytatott tárgyalásai sorában pénteken Madridban rövid megbeszélést tartott Santiago Carrillóval, a Spanyol Kommunista Párt főtitkárával. „Nagyon udvariasnak és nagyon barátinak” nevezte a spanyol kommunista vezető a francia államfővel folytatott eszmecseréjét a találkozó után újságíróknak adott nyilatkozatában. Carrillo kijelentette, hogy a két országban uralkodó politikai helyzetet „csak nagy általánosságokban” tekintették át. Közölte továbbá, hogy a Francia Kommunista Párt nézeteinek és politikájának kérdése nem került szóba. A tárgyaláson — jelentette ki Carrillo — kérte az SKP nevében a francia elnök segítségét ahhoz, hogy országa tagja lehessen a Közös Piacnak. A Carrillóval folytatott tárgyalások után a francia államfő a francia nagykövet madridi rezidenciáján fogadta Felipe Gonzálezt, a Spanyol Szocialista Munkáspárt főtitkárát. A francia elnök pénteken fogadta Adolfo Suarez spanyol miniszterelnököt és megbeszélést folytatott vele. A tárgyalások azon az ebéden fejeződtek be, amelyet a spanyol kormányfő adott Giscard d’Estaing tiszteletére a madridi Moncloa-palotában. A francia elnök madridi tartózkodása a péntek délutáni sajtóértekezlettel zárult. Eredménytelen fordulók kómáian nem tudták megválasztani Leone utódját Rómából jelenti az MTI. Az olasz köztársaságielnökválasztás második fordulóján sem sikerült megválasztani Leone utódját. A pénteken délelőtt megtartott szavazáson , 983 képviselő vett részt. A kereszténydemokrata Guido Gonellára 383-an, a kommunista Giorgio Amendolára 337-en és a szocialista Pietro Nemnire 86-an szavaztak. (Tehát egyik jelölt sem érte el a szükséges kétharmados többséget, a 674 szavazatot.) A többi szavazat további 13 jelölt között oszlott meg, 48-an fehér cédulát dobtak az urnába. Az olasz „nagyválasztók” a harmadik fordulóban sem tudták megválasztani Itália új elnökét. A pártok eddigi hivatalos jelöltjei közül egyik sem érte el a szükséges kétharmados többséget, ezért Ingrao, a képviselőhöz elnöke újabb szavazást rendelt el szombat délután 3 órára (magyar idő szerint). A 4. menettől kezdve már nem szükséges többé a kétharmados többség, az alkotmány értelmében elegendő lesz az abszolút többség is (50 százalék plusz egy szavazat), tehát az eddigi 674 szavazat helyett 506 szavazatra lesz szükség az államfő megválasztásához. Szombattól várhatóan új nevek kerülnek majd „forgalomba” az eddigi reprezentatív, de kevésbé esélyes nevekkel szemben. fokozódó vita Ankarával Athén tiltakozik Brown „intézkedési terve" ellen Athénból jelenti a Reuter. Valamennyi görög politikai párt az ország ügyeibe való durva beavatkozásként ítélte el Karold Brown amerikai hadügyminiszternek a szenátus előtt tett nyilatkozatát, amely szerint az amerikai hadügyminisztérium intézkedési tervet dolgozott ki bármely görögországi belpolitikai változás esetére, beleértve Karamanlisz miniszterelnök esetleges bukását is. A nyilatkozat szövege csütörtökön jelent meg az egyik athéni lapban. A tiltakozók között volt Karamanlisz miniszterelnök, Andreasz Papandreu, a Pánhellén Szocialista Mozgalom, és Joannisz Zigdisz, a Demokratikus Centrum Unió vezetője. Görörszág és Törökország viszonya, amely Ciprus és az égei-tengeri felségvizek vitatott kérdései miatt amúgy is feszült, tovább rosszabbodott annak következtében, hogy pénteken török parancsnokok vették át a NATO délkelet-európai haderőinek vezetését. Ez, a görög vezetők szerint, a törököknek lehetőséget ad arra, hogy „NATO-színekben” sértsék meg Görögország szárazföldi, tengeri és légi határait. A külpolitika hírei (Moszkva, MTI) Brezsnyev, az SZKP főtitkára, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke pénteken a Kremlben fogadta Jaruzelski hadseregtábornokot, lengyel nemzetvédelmi minisztert. Jaruzelski hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban, és kedden az általa vezetett lengyel kormányküldöttség élén jelen volt Bajkonurban a Szojuz—30 űrhajó rajtjánál. (Madrid, MTI) Dolores Grimau Martinez, a Francorendszer által 1963-ban kivégzett Julián Grimau leánya meghatalmazást adott Oviedóban, egy asztúriai ügyvédnek, hogy indítsa meg az eljárást az apja ellen annak idején hozott ítélet felülvizsgálásáért és Julián Grimau rehabilitásáért . (Varsó, MTI) Ész és szív címmel méltatta a Perspektywy című lengyel hetilap Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkára lengyelországi látogatásának jelentőségét. (Hanoi, ADN) A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma tiltakozott az ellen, hogy a francia kormány minden indok nélkül kiutasított az országból két laoszi diplomatát. A külügyminisztérium tiltakozott továbbá amiatt is, hogy a francia kormány engedélyezte laoszi árulók egy csoportjának tüntetés megrendezését Laosz párizsi nagykövetsége előtt. Franciaország hazarendelte nagykövetét Vientianéból. * Etióp változások Az eritreai csomó NEM SZÍVESEN beszélnek Eritreáról Addisz Abebában. Tulajdonképpen megérthető, hogy miért. Már véggigondolni sem könnyű a térséggel kapcsolatos gondoknak valamennyi vonatkozását, olyan sokféle szempont ütközik meg itt egymással. A vonzásnak és a taszításnak történeti múltja van, a jelenben pedig világpolitikai erők is befolyásolják e két ellentétes mozgató energiának a hatását. Nehéz lehet bármely felelős etióp politikusnak higgadtan mérlegelni ezt a kérdést, tudván azt, hogy végső soron nem kevesebb forog kockán, mint az ország jövendő életképessége, jelenlegi tényleges területének az integritása. Ha mindezzel számot vetnek, még mindig marad fölmérnivaló: például az, hogy egykoron, a császári időkben a fokozatosan föleszmélő etióp hívei a társadalmi változásnak éppen az elszakadásért küzdő eritreai mozgalmakra vetették bizakodó tekintetüket. Úgy vélték, hogy az északkeleti tartomány forrongása előbb-utóbb szükségképpen átterjed majd a belső, nehezebben mozduló vidékekre, s fölgyorsítja a forradalmi erők szerveződésének a folyamatát. Tekintve, hogy minden módosulás ellenére az eritreai mozgalmaknak egy része megőriztelényegi azonosságát korábbi önmagával, teljesen világos, miért okoz elvi, sőt lelkiismereti gondokat ez a probléma az etióp fővárosban. Másfelől persze figyelembe kell venni: az eritreaiak minden erre irányuló próbálkozás ellenére sem egységesek és egy részüket tekintve van alapja annak az Addisz Abeba-i hivatkozásnak, hogy Eritrea elszakítását ma — a nyugati politikai és gazdasági érdekekkel összhangban — az arab világ legkonzervatívabb tényezői is szorgalmazzák és támogatják. HÁTTÉRKÉNT talán ennyi is elegendő annak a,, kiemelésére, hogy még ítéletet alkotni sem könnyű Eritreával kapcsolatosan, nemhogy egyértelmű döntést hozni a megoldás módjáról. Az etióp nemzeti demokratikus forradalomnak elfogadott és jelenleg is érvényes programja — nemcsak Eritreára, hanem az összes nemzetiségre és határterületre vonatkozóan — kijelenti, hogy a központi kormányzat tiszteletben kívánja tartani minden nemzetiségnek az önrendelkezéshez való jogát. „Egyik nemzetiség sem fog uralkodni a másik fölött, mivel a szocializmus szellemével összhangban valamennyiük történelme, kultúrája, nyelve és vallása azonos fokú elismertetésre talál majd” — írja a program, s a megoldás gyakorlati útjaként azt tűzi ki, hogy minden nemzetiségnek biztosíttassák az önkormányzat joga. Ez azt jelenti, hogy „valamennyi nemzetiségnek regionális autonómia keretei közt lesz lehetősége belső ügyeinek az intézésére.”. A kérdés hosszabb ideje nyilvánvalóan az volt, hogy tárgyalási alap-e a megoldást illetően ez a program. Az etióp kormányzatot tekintve annyit bizonyosan tudni lehetett, hogy az autonómia ajánlata és az ennek elérésére irányuló törekvés őszinte volt — legelsősorban azért, mert a mielőbbi rendezés alapvető, sőt létfontosságú érdeke Etiópiának. Az Addisz Abeba-i vezetésen belül az volt nagyon sokáig és nem csekély hevességgel vitatott, hogy milyen eszközökkel szorítsák rá az eritreai mozgalmakat, avagy döntő tényezőiket arra: fogadják el a korábbi állami keretek közötti önrendelkezést. A viták értékelésekor föltétlenül figyelembe kell venni, hogy az eritreai szervezetek egészen mostanáig az álláspontjukból szemernyit sem engedve ragaszkodtak a teljes elszakadáshoz. Mindkét választható lehetőségnek — a tárgyalásoknak és a fegyveres kényszernek is — voltak hívei a legfelső etióp vezetésben. Nézeteiknek az ütközésekor a két tábor tagjai nyomós érvekkel támaszthatták alá az általuk vallottaknak a helyességét. A „kemény” vonal ellenzői felhozhatták például azt, hogy ez a változat további súlyos áldozatokkal járna, lekötné a belső átszervezéshez sürgetően szükséges erőknek a jelentős részét és nemzetközi bonyodalmakhoz is vezethetne. A tárgyalásos próbálkozásoknak a legnagyobb bökkenője viszont mindmostanáig az volt, hogy ez a gépezet egyszerűen nem működött. A kulisszák mögötti fejleményeket természetesen még sejteni is csak alig-alig lehetett Egészen halványan annyi volt kivehető — s erre Addisz Abebában is utaltak —, hogy alkalmanként van kapcsolat az etióp főváros felelős tényezői, illetve eritreai politikai személyiségek között, másfelől pedig változatlanul történnek közvetítő kísérletek a békés rendezés érdekében. A GORDIUSZI csomóhoz hasonlatosan szinte megoldhatatlannak tűnt nagyon sokáig az eritreai probléma , amely viszont abban különbözött a klasszikus elődtől, hogy kettévágni is nagyon veszélyes lett volna. Ha a most nyilvánosságra hozott döntés értelmében a két legjelentősebb eritreai mozgalom, a népi felszabadítási front (EPLF) és a felszabadítási front (ELF) valóban elfogadja a korábbi követeléseknek csak részbeni teljesítését és az autonómia kérdésében megegyezni leül a tárgyalóasztalhoz az Addisz Abeba-i vezetőkkel, akkor komor fellegek vonulnak el Etiópia, és nem is kis mértékben egész Afrika, sőt a nemzetközi politika egéről. Ilyen kényes természetű, nagyon sok indulattal és előítélettel töltött ügyekben természetesen csak a legnagyobb tapintattal lehet eljárnia bármely érdekelt félnek. Ezért érthető, hogy az eritreai probléma különböző vonatkozásaiig pontos adatokat szerezni nem könnyű. Annyi bizonyos: valamilyen katalizátornak hatnia kellett annak érdekében, hogy összebékíthetővé váljék az eritreaiaknak és az etióp központi kormánynak addig kölcsönösen egymást taszító szándéka. Tudvalevő, hogy a haladó erők korábban már az egész északkelet-afrikai térségnek a helyzetét így tartották rendezhetőnek — és ezt az álláspontjukat ismételten ki is fejtették —, ha hosszabb távon, azonos elvi alapokon föderatív, de legalábbis szoros együttműködésre építő államszerkezet oldja fel az Etiópiát, Szomáliát, Djibutit megosztó feszültségeket. Ebben a szellemben lehet érdemben dűlőre jutni Eritreában is, ez nyilvánvaló. S bizonyos, hogy mértékadó diplomáciai körök fáradozásai hozzájárultak a két etióp mozgalom hajthatatlanságának a megszűnéséhez, illetve az etióp vezetők türelmének a „megnyújtásához”. ADDISZ ABEBA tudhatta, hogy — a szomáli támadás visszaverésének az esetével ellentétben — Eritreában csak a saját erőforrásaira támaszkodhat. Figyelembe vehették az etióp Derg tagjai, hogy Eritreában az EPLF és kisebb mértékben az EIF rendelkezik tömegtámogatással, s két szervezet fegyveres erőinek a közös parancsnokság alá helyezését követően a politikai egységesítés felé is tettek néhány lépést az utóbbi időben. Másfelől Addisz Abebának megfelelő erkölcsi támogatást adott a tudat, hogy a nemzeti demokratikus forradalom 1976- os programja, illetve az Eritreából kibocsátott kilencpontos rendezési javaslat ésszerű és méltányos feltételeket tartalmaz. A legtöbbet ígérő lehetőség Etiópia számára a különböző nemzetiségeknek — így az eritreaiaknak is — az egyenjogú együttélése az egységes ország keretei között. Ennek a megvalósításához mind Addisz Abeba, mind az eritreai mozgalmak részéről szükséges a jóakarat. Reményt keltő lenne, ha valóban sor kerülne a rendezést célzó tárgyalásokra, s ha azokon hosszú időre megnyugtató megoldás születnék. Persze, változatlanul számítani kell arra, hogy az elkövetkező időben fokozottabban aktivizálódnak a politikai rendezés ellenfelei is. Futász Dezső .Szombat, 1978. július 1.