Magyar Nemzet, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-01 / 179. szám

Ára: 80 ülépMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Kedd 1978. augugzim XXXIV. évfolyam 179. szám fi Hasdaff-súgott. A magányos nyugati hölgy „keletet nézni” jött Pestre. Egyik nap a Hősök terén fölszállt a 75-ös trolira. Nem tudta, hogy a kocsi táblájára írt „Váci út” más, mint a Váci utca, s azt sem, hogy a Népliget felé viszi a kocsi. Valahol a Thököly úton jött rá, hogy nem a Belvároshoz közeledik, hanem a külvároshoz. Riadtan leszállt. Hóna alatt a kézitáskája. A troli elment. Egyik ülésén egy bőrszatyor. Benne pesti prospektusok, útiszappan, kicsi törülköző. Meg egy ékszerdobozban két aranylánc, egy arany karkötő, két gyűrű, egy arany medaillon, az utóbbi olasz reneszánsz ötvösmunka. A hölgy taxit kerített: régen látott magyar ismerősök várták egy belvárosi presszóban, örvendtek a viszontlátásnak. S hogy érzi magát Pesten? A hölgy kicsit búsan, de a nyugati társasági hölgyek mosolyát villantva megemlítette, hogyan járt épp egy órája. De gyorsan legyintett: „Mindegy. Beszéljünk másról.” Két órával később a BKV talált tárgyak irodájában visszakapta a szatyrát. Szappanostul, reneszánszmedaillonostul, mindenestül. (A troli végállomásánál épp ott volt a kocsi vezetőnője. Nevetett. A hölgytől nem fogadott el semmit. A forgalomirányító telefonált, egy szolgálati kocsin azonnal beküldte a bőrszatyrot a talált tárgyak osztályára. Sajnálta,hogy nem adhatja vissza helyben: sok benne az érték, igazolvány meg semmi. A tulajdonost azonosító gyakorlatias művelet aztán két percig tartott. Mondja el a hölgy, mi van a szatyorban. Igen. igen. Milyen ékszerek? Igen. Itt tessék aláírni. Az elvtárs is, aki tolmácsolt. Köszönjük.) Eddig a történet. Hajszában pergő filmecske. Ragadjuk ki két részletét. A nyugati hölgy a belvárosi eszpresszóban. Társasági mosoly, egy kicsit szomorú arc, lemondóan legyintő kéz. A nyugati hölgy egy másik eszpresszóban, most is magyar ismerősei körében, széke karfájára akasztott afrikai kézitáskájával és párizsi bőrszatyrával. Az arcán most nincs társasági mosoly. Azt mondja el épp, hogy négy napja járja egymaga ennek a keleti fővárosnak az utcáit. Ment haza éjféltájt gyalog a Dunapartról, pasaréti fizetővendég-szállására. Járt egy lakótelep néptelen utcáin, nagy háztömbök között. Üldögélt parkokban. Ez most olyan különös, mondja. S hogy a háziasszonya kézzellábbal magyarázta, hogy nem szükséges a szobáját bzárnia, ha elmegy hazulról. Különös. És amikor magyar ismerősei — még mindig hevülten a rövid, de rohanó szatyorhajszától — azt kérdik, hogy miért legyintett két órával előbb — „Mindegy, beszéljünk másról” —, akkor magyarázat helyett azt mondja a nyugati hölgy: „Maguk gazdagok lehetnek.” A hölgy hazájának a történelme nem tizenegy évszázad, hanem jóval több. Kultúrájának emlékeit-kincseit évente tízmilliószám bámulják meg a turisták. Magyarok is sokan, okkal. Van múzeuma, amelybe Magyarország összes múzeuma beleférne, katedrálisa, amelynek főhajójában elférne összes műemlék templomunk- *ipara hatalmas, kereskedelme nagy. Jólétét irigylik. Ékszerdobozban hat aranyékszere, ki tudja, hány százezer asszonynak van náluk. Jövedelmeket — szorozzunk-oszszunk bármilyen kulcsokfortélyok szerint — összehasonlítani fölösleges: többszöröse az ott a miénknek. Csak ott este nem járnak hölgyek egymaguk az utcán. Csak fényes nappal, és hónuk alá szorítják a kézitáskájukat. S még abban sem igen van pénz, legföljebb aláíratlan csekk. S aki elmegy hazulról, három kulcsra zár lakást, szobát. Értéktárgyai széfben. Ha mégis magával hurcolja őket félelmében, aztán valahol elhagyja, bőrszatyrostul, akkor tapodtat se lép, hogy megkeresse. Ujját se mozdítja. Legyint. Kár. Mindegy. Beszéljünk másról. Kulturált hazájában — csodálja meg, aki teheti, mert csodálatos — a magányos nőket molesztálják az esti utcán. Táskáikat nappal kitépik a kezükből, letépik a karjukról. Az ajtókat feltörik, a fortélyos varázslakatokat fölnyitják. A szállodák értéktárgyakért nem vállalnak felelősséget.. S aki valamijét elhagyja, nem taxizik busz- vagy trolivégállomásra értéktárgyai ügyében. Mert ott nem mosolyognak, csak vállat vonnak. Nem mutatják meg derűsen a leadott bőrszatyrot, nem telefonálnak, nem inézkednek, hogy ki-ki rendben megkapja azt, ami megilleti (a szabály a szabályét, a tulajdonos a holmiját), hanem legyintenek. S aki kárvallott rendőrhöz fordul, annak azt mondja a rendőr, hogy hiszen tehet éppenséggel bejelentést vagy följelentést, ha akar, ha sok az ideje, ha fölösleges erőlködésre is van ideje. A hölgy országában az, aki elveszít egy neki oly kedves reneszánsz medaillont, az örökre elvesztette azt. Sokféle az összehasonlítás. Az összehasonlítgatás is. Gyakran tárgyilagos, és ha az, gyakran nekünk keserves. Az összehasonlítgatás igen gyakran fölületes, olcsó, közhelyes. Az olcsó, összehasonlítgatók vagy azt mondják, hogy mi vagyunk szegény elmaradottak, vagy azt, hogy ők csudafejlettek, eldorádó jólétben élnek. A „keletet nézni jött” nyugati hölgy esetét — amely nagyon egyedi — különböző jólétszintek és gazdagságok világközgazdasági összehasonlítására fölhasználn lehetetlen. De jó elgondolkozni azon, amit a hajszásan pergő kalandfilmecskezárójelenetében mondott magyar ismerőseinek: „Maguk gazdagok lehetnek.” Bor Ambrus Megállapodás Belgrádban Havannában rendezik meg az el nem kötelezettek csúcsértekezletét A külpolitikai helyzet s NAGY FIGYELEM kísérte világszerte az el nem kötelezettek belgrádi külügyminiszteri találkozóját, amely az éles viták miatt szombat helyett vasárnap fejeződött be. A Pravda tudósítója megállapította, hogy a belgrádi fórum résztvevői síkraszálltak a nemzetközi enyhülésért, s megerősítették hűségüket az el nem kötelezett mozgalom alapelveihez. Idézte a lap azokat a felszólalásokat, amelyekben a szónokok a mozgalom egységéről és összetartó erejéről szóltak, és arról, hogy a résztvevők fejlesszék együttműködésüket természetes szövetségeseikkel, a szocialista országokkal és más haladó erőkkel. A nyugati tömegtájékoztatás ugyancsak élénk figyelmet szentelt a belgrádi értekezletnek, főként amiatt, mert néhány résztvevő élesen támadta Kubát. Ám az első hírmagyarázatok kénytelenek leszögezni, hogy ezek a nézetek végül is vereséget szenvedtek, mivel a csúcsértekezletet az eredeti terveknek megfelelően Havannában tartják meg, és a záródokumentumban nem esett szó Kuba Afrika-politikájáról. Az elfogadott, hivatalos okmány élesen bírálja az imperializmust és a neokolonializmust, ugyanakkor szerepel benne „a külföldi uralom és a hegemónia” elutasítása is. Mint a Pravda hangsúlyozta, a szocialista világgal folytatott együttműködés megfelel az el nem kötelezett országok alapvető érdekeinek, s kedvező feltételeket teremt függetlenségük megvédéséhez és megszilárdításához. Belgrádban Afrika volt az egyik fő vitapont, s a hét eleji hírkrónikában nagy helyet kapnak a földrész eseményei: rhodesiai egységek betörtek Mozambikba, támadásukat ezúttal is azzal indokolták, hogy „gerillák” tartózkodnak az érintett körzetekben. Folytatódnak a hadműveletek Eritreában, ahol az etióp kormánycsapatok több sikert arattak, s hivatalos A cinis- Apeca-i közlés szerint a felszabadított területeken megkezdik a társadalmi változások megalapozását. Több hírügynökség felhívta a figyelmet arra, hogy kizárólag az etióp kormánycsapatok folytatnak hadműveleteket az eritreai szeparatisták ellen. Igen feszült a helyzet Libanonban, miután a bejrúti központi hatalmat támogató egységek elindultak dél felé, hogy átvegyék az ellenőrzést azokon a vidékeken, ahol gyakorlatilag a jobboldali milicisták urai a helyzetnek. Bejrútban próbakőnek tekintik az akciót, amelytől nemcsak az függhet, hogy folytatódnak-e az öldöklő küzdelmek, hanem az is, hogy tovább halad-e az ország felbomlási folyamata. A Közel- Kelet általános politikai viszonylataiban nem hozott változást az amerikai utazó nagykövet próbálkozása. Szadat elnök egyelőre legalábbis elutasította az újabb egyiptomi—izraeli tárgyalási fordulót, s hírek szerint most a szaúd-arábiai trónörökös iparkodik közvetítő babérokat szerezni. Zaire-be utazott a belga külügyminiszter, akinek az a célja, hogy hozzájáruljon a Mobutu-rendszer megszilárdításához és rendezze a két ország vitás kérdéseit. Brüsszeli körökben megelégedéssel vették tudomásul, hogy Zaire és Angola helyreállította egymással a diplomáciai kapcsolatot és hogy intézkedéseket terveznek a határtérség viszonyainak megszilárdítására, a shabai felkelők eltávolítására. Bár Belgium Afrikára figyel, számos nyugat-európai ország önmagával van elfoglalva. Portugáliában Eanes elnök folytatta kormányalakítási tárgyalásait, s ezek eredményéről a tervek szerint kedden nyilatkozik. A Portugál Kommunista Párt vezetősége határozatot fogadott el, amely szerint a helyzet megoldásának két módja lehetséges: vagy olyan kormányt kell alakítani, amely tükrözi a parlament jelenlegi összetételét, vagy ki kell írni a rendkívüli választásokat. Olaszországban a kereszténydemokraták tanácskozására irányult a figyelem, s a DC értekezlete nem hozott meglepetést. A legnagyobb itáliai párt — az előzetes felszólalásoknak megfelelően — állást foglalt a demokratikus együttműködés politikája mellett. A l’Unitá hangsúlyozta, hogy a parlamenti többség — vagyis az OKP-val folytatott kooperáció — ellenfelei képtelenek voltak alternatívát javasolni. Kádár János hazaérkezett a Szovjetunióból Az MTI jelenti: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, aki a Krímben találkozott Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárával, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökével, vasárnap hazaérkezett a Szovjetunióból. Kádár János fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese. Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai. Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, valamint Katona István, a Központi Bizottság tagja és Berecz János, a KB osztályvezetői. Jelen volt Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. A jugoszláv fővárosban kifeejezőtlön a hatnapos találkozó Belgrádból jelenti az MTI. Vasárnap az előzetes elképzelésekhez és az elfogadott napirendhez képest egynapos késéssel véget ért az el nem kötelezett, országok külügyminiszteri értekezlete. Joszip Vrlovec jugoszláv szövetségi külügyi titkár (külügyminiszter), a konferencia elnöke rekesztette be a tanácskozást, amelyet egyértelműen az el nem kötelezett mozgalom sikerének minősített. Vrhovec hangsúlyozta: a mozgalom a jövőben is arra törekszik, hogy" megvalósítsa a „különbözőség és egység” harmóniáját, amint a belgrádi tanácskozás is tette. Köszönetet mondott a világ 110 országát képviselő küldötteknek munkájukért, és a nemegyszer éles hangú vitákra utalva kijelentette: azok is a mozgalom dinamizmusát és a belgrádi értelekezlet nyílt, őszinte légkörét bizonyítják. A délelőtti órákban a két munkabizottság — a politikai és a gazdasági — megegyezett a konferencia okmányainak végleges szövegében és az ezt követő plenáris záróülés ünnepélyesen elfogadta a dokumentumokat: a belgrádi külügyminiszteri értekezlet nyilatkozatát, az el nem kötelezettek akcióprogramját valamint kiegészítő dokumentumokként az arab országok jelenlevő küldöttségei által készített és előterjesztett két határozatot, amelyek a közel-keleti helyzettel, illetve a palesztin kérdéssel foglalkoznak. Jóváhagyta továbbá a politikai és a gazdasági bizottság jelentéseit is. Az értekezlet nyilatkozata két részből, egy politikai és egy gazdasági fejezetből áll. A terjedelmes, csaknem 100 oldalas dokumentum megállapítja, hogy az el nem kötelezettek mozgólmmsa mind hatékonyabb és jelentékenyebb erővé válik a nemzetközi politikai életben. Méltatja a vendéglátó Jugoszlávia és személyesen Tito elnök szerepét a mozgalom történetében, a belgrádi értekezlet megrendezésében és az azt megelőző konzultációk megszervezésében, amelyek nélkül a tanácskozás aligha végezhetett volna sikeres munkát. Leszögezi, hogy a mozgalomnak a jövőben is tartania kell magát a 17 évvel ezelőtt ugyancsak Belgrádban meghatározott alapelvekhez és folytatnia kell harcát „az imperializmus, az expanzionizmus, a gyarmati és neokolonialista politika, valamint a faji politika, a kizsákmányolás, a hegemonisztikus törekvések és az erőpolitika minden válfaja és megnyilatkozása ellen”. A nyilatkozat nagy hangsúlyt helyez a tényleges leszerelést célzó, konkrét intézkedések szorgalmazására, és ugyancsak hangsúlyozottan követeli az idegen támaszpontok felszámolását. Ami a mozgalom belső helyzetét illeti, a dokumentum síkraszáll a tagországok között felmerülő vitás kérdések békés, tárgyalások útján történő rendezése mellett, és elítél minden olyan külső próbálkozást, amely az el nem kötelezettek egységének megbontását, ellentéteik mesterséges felnagyítását célozza. A nyilatkozat második részében beszámol a fejlődő országok gazdasági nehézségeiről, amelyek jó részéért az iparilag és gazdaságilag fejlett államokat teszi felelőssé, különösen azokat, amelyek nem kívánnak részt vállalni e nehézségek leküzdéséből. Szorgalmazza egy új, igazságos, az egyenlő jogokon alapuló, bármiféle megkülönböztetéstől és kizsákmányolástól mentes gfarzdasági rend kialakítását. Mint a TASZSZ leszögezte az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek hatnapos konferenciája minden kétséget kizáróan ismét bebizonyította, hogy az el nem kötelezettek túlnyomó többsége a mozgalom fontos, feladatának tekinti az imperializmus, a kolonializmus, a neokolonializmus, a fajgyűlölet és a fajüldözés elleni határozott küzdelmet. A küldöttségek egészében véve pozitívan értékelték a konferencia eredményeit. Aláhúzták, hogy a Belgrádban elfogadott határozatok tovább szilárdítják a mozgalmat és fokozzák a mozgalom nemzetközi tevékenységének hatékonyságát Rámutattak arra is, hogy a belgrádi fórum fontos szakasz az el nem kötelezett országok állam- és kormányfői Havannában megrendezésre kerülő VI. konferenciájának előkészítésében. Kováljov külügyminiszzá ker-helyettes az enthülléikral Moszkvából jelenti a TASZSZ: Moszkvában hétfőn sajtóértekezletet tartottak a szovjet és külföldi újságírók számára az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, záróokmánya aláírásának harmadik évfordulója alkalmából. A sajtóértekezleten Anatolij Kovaljov külügyminiszter-helyettes adott nyilatkozatot, majd válaszolt az újságírók kérdéseire. Emlékeztetett arra, hogy három évvel ezelőtt, 1975. augusztus elsején 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada legmagasabb rangú vezetői aláírták Helsinkiben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát. A helsinki értekezlet óta szerzett tapasztalatokról szólva Kovaljov rámutatott, hogy két kérdés merül fel: az első, hogy Európában és a kontinensen kívül milyen hatást gyakorolnak azáróokmányban foglalt elvek és a Helsinkiben létrejött megállapodások. A második — amely szorosan összefügg az elsővel —, hogy mi ennek a nemzetközi dokumentumnak a tényleges tartalma, tekintve, hogy Nyugaton kísérletek történnek a záróokmány szellemének és betűjének kiforgatására. — Lényegében a történelmi vita folyik az egyik vagy másik társadalmi rendszer érdemeiről és előnyeiről. Egy dolog azonban — az eszmei harc, és ismét más dolog a „lélektani háború”. Mi ellene vagyunk a lélektani háború mindennemű megnyilvánulásának. Anatolij Kovaljov nyilatkozatában hangsúlyozta: a Szovjetuniótól távol áll, hogy az enyhülés politikája elleni támadások a „szovjet katonai veszélyről”, vagy „az emberi jogok megsértéséről” egyes nyugati körök által terjesztett dajkamesék miatt keletkezett borúlátó következtetések elfogadására hajlana. A helsinki elvek és megállapodások mind ''nagyobb vonzerőt képviselnek más kontinensek népei számára is. Megmutatkozott ez egyebek között az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakán. Európára ma már a népek nemcsak úgy tekintenek, mint két világháború epicentrumára. Napjainkban Európában látják az enyhülés politikájának bölcsőjét is. Ezt követően a szovjet külügyminiszter-helyettes válaszolt a tudósítók kérdéseire. A külügyminiszter-helyettest megkérdezték, mi a véleménye arról, hogy Nyugaton.