Magyar Nemzet, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-01 / 232. szám

s­­in­jiyar Nemzet gr.i _________________ __________________________________' IcA-e*__________ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA fisszírszá nnifilu­s Félelmetes ragadozó a far­kas, az egyszer szent. De hát már kipusztult, nagy ritkán bukkan fel, akkor sem nálunk, úgy hogy fé­­lelmetessége itthon csak­nem hitelét vesztette. így tehát az, hogy jön a farkas, közhellyé sekélyesedett, el­engedjük a fülünk mellett. Pedig, ha egyszer uram bo­csá’ mégis csak jönni talál az a farkas.... A víz sötétzöld volt, érin­tése szúrós. A próbálkozók ijedten kapták ki a kezüket. Békakuruttyolás, nádsuso­­gás, szúnyogok és más, ef­fajta területeket kedvelő bogarak milliárdjai. A ter­mészet az élet illúzióját kel­tette. Pedig halott volt már minden. A látogatók bu­szaikhoz hátráltak, csupán a vezetőjük mélázott az öböl egyik kiszögellésén. Emlé­kezett. Gyerekkorában járt errefelé. Akkor még füröd­­tek, csónakáztak, vitorláz­tak az emberek, minden nyáron annyian érkeztek, hogy el sem fértek. A Ba­laton valamikor Közép- Európa egyik legkedveltebb nyaralóhelyének számíto­tt. Igaz, egyre-másra jelentek meg a vésztjósló híradások, riogatták a népet, sorra ala­kultak bizottságok, de a sok bába közt elveszett a gye­rek. Vízió. Egyelőre. Hogy mennyi időnk van az esz­­mélésre, a cselekvésre, kér­déses. Hiszen akadnak, akik indokolatlannak, túlzónak tartják az aggodalmasko­dást, s vannak, akik már hallani vélik a lélekharan­got. Bármennyire is igyek­szem mérsékletes maradni, ez esetben mégis csak az utóbbiakhoz húzok. Hiszen ha másból nem, a puszta tapasztalatból elégséges okom van rá, hogy félni kezdjek. Az ember általá­ban nem a tó egészéről sze­rez benyomást, inkább csak egy bizonyos pontjáról, apró szeletéről. A diagnózishoz gyakran elég az is. Mert a rész ez esetben hű tükre az egésznek. Csakhogy az egész is már egyre inkább torz­kép. Lehet, hogy a látszat csal, de a tények általában kér­lelhetetlenek. Tudósok sze­rint a Balatonnak 10—12 éve van még. A betegnek ugyan adnak rémi esélyt, de ehhez abba kellene hagy­ni a látszatkészségeskedése­­ket, a fontoskodásokat és mielőbb kimódolni a terá­piát. Tíz-tizenkét év iszo­nyúan rövid idő, s olyan tételekkel kell számot vet­nünk, amelyek jelen pilla­natban, úgy tűnik, kivédhe­tetlenek. A Balatonban 1300 algafaj él, egyes fajai bőr­betegségeket okoznak. Egy köbméter vízben húsz mil­ligramm alga már zöldes színt ad, kétszáz milligramm fölött le kell mondanunk a fürdésről. A minták az idén átlag hatvan-nyolcvanas ér­téket mutattak, de egyes he­lyeken 350 milligrammot is elértek. A kutatások alap­ján az algák mennyisége négyévenként megduplázó­dik. Okát abban látják, hogy sok a vízbe jutó és ott fel­halmozódó foszfortápanyag. Ami belekerül, ott is marad, az időnkénti leeresztéssel alig távozik valami. A mély tavaknál a partra vagy a fenékre húzódik, de itt elég egy közepes vihar és a fosz­for újra mobilizálódik. Ez a folyamat szinte visszafor­díthatatlan. Reális a ve­szély, hogy az 1990-es évek elejére a tóban nem lesz ta­nácsos fürödni. De féktele­nül terjed a kolokán nevű hínár is, sok helyütt aka­dályozva a hajózást. Mindez nem pusztán laikus képzel­gés, hanem vízügyi szakem­bereknek, biológusoknak, a tóért aggódó tudósoknak a következtetése. Egy évben húsz vagon napolaj, s több száz szippan­tókocsi rakománya megy a vízbe. Szippant a maszek, a téesz, hét vállalat foglal­kozik szemétgyűjtéssel anél­kül, hogy valaha is kijelöl­tek volna egy állandó lera­kodóhelyet. Így tehát az élelmes sofőrök a nádasok­ban szabadulnak meg rako­mányuktól. Ügyesen ben­zint és időt takarítanak meg. Talán még jutalmat is kapnak érte. A vízgyűjtő­­területen száz fölött van az állattartó telepek száma. Igaz, a tisztított szennyvíz­zel sem mennének sokra, mert az kifejezetten kedvez az algáknak. Be vagyunk kerítve. Megoldás lenne kör­csatorna építése.­­ Erre vi­szont külföldi szakemberek is rákezdtek: ilyen gazdag Magyarország? A Balatont divat írta ku­tatni. Kutatja például a ti­hanyi biológiai intézet tíz munkatársa. Ez kevés. Kül­földön egy tenyérnyi víz mellé is telepítenek korsze­rű limnológiai intézetet, itt ezt büszkén megtakarítot­tuk. Az országban 35 kuta­tóhely 60 kutatási témában foglalkozik a tó állapotával. Sokan, sokfelé, jelentős se­regek, vezér nélkül. Biztos csatavesztés. Aztán az a rengeteg nép, amely itt él, tiporja egymást, az északi parton a szőlő már a ná­dasba lóg, történelmi bor­vidékein nagy területek maradnak parlagon, a prés­házakból nyaralók lettek. A turizmusnak húsz, az ide­genforgalmi bevételnek negyven százaléka a Bala­toné. Lemondhatunk-e ró­la? De hát ha majd füröd­ni, horgászni sem lehet, miért jöjjenek ide? Szerény számítások sze­rint a mentéshez sok mil­liárd forintra lenne szük­ség. Ennyit elkölteni pedig ugyancsak időbe telik. Va­jon lesz-e elég időnk rá? Mert minden, ami eddig történt, afféle elsősegély, legfeljebb biztató kezdemé­nyezés, s még az sem vi­gasztaló, hogy a feladatok egy része nem pénz, hanem hatósági intézkedések kér­dése. De a hatóságok nem hatnak. Hatástalanok. Mind­emellett vitathatatlan az ott élők, a nyaranta visszaté­rők felelőssége. Érezniük, éreznünk kell, ha magunk is nem nyújtunk segítő ke­zet, önmagunk előtt csuk­juk be a kaput. S akkor pe­dig semmit sem ér a telek, a nyaraló, a kiadható szo­ba. Legyen mindez most már „éles” riadó mindazon társadalmi szervezeteknek is, amelyeknek feladatuk a lelkiismeret ébrentartása. A Balatonról még lehet jelen időben írni. De meg­kezdődött a visszaszámlá­lás. A láthatáron már fel­tűnt a farkas. Sőt. Tátja a száját... Szényi Gábor Gromiko találkozója Carter elnökkel A külpolitikai helyzet A VILÁGSZERVEZET közgyűlésével párhuzamosan New Yorkban Andrej Gromiko ismételten találkozott már az ame­rikai külügyminiszterrel, és elsősorban a hadászati fegyverzet­­korlátozás kérdéseiről tárgyalt vele. Ugyanebből a célból uta­zott a hét végére Washingtonba a szovjet külügyminiszter Carter amerikai elnökkel szombaton négy óra hosszat tárgyalt. Ma Washingtonban folytatódnak a szovjet—amerikai külügy­miniszteri eszmecserék, míg Carter elnök Floridában az ENSZ-főtitkárral találkozik. Fontossági sorrendben az új SALT-megállapodás után az atomfegyver-kísérletek általános betiltásáról intézkedő szer­ződés kérdése következik — állapítja meg a TASZSZ abban a jelentésében, amelyben a Washington Post szombati szer­kesztőségi cikkét idézi. A hírügynökség kiemeli, hogy a lap ennek az egyezménynek a mielőbbi megkötése mellett foglal állást. A Washington Post szerint bizonyos amerikai körök megpróbálnak nyomást gyakorolni az elnökre, hogy a tilalmi egyezmény időtartama ne legyen három évnél hosszabb, mivel így a kísérleteket később még fel lehetne újítani. A lap — írja a TASZSZ — annak a reményének ad hangot, hogy az elnök ellenáll ennek a nyomásnak, mert „a rövid időre szóló szerző­dés megkérdőjelezné Carternak az atomkísérletek betiltására tett minden ígéretét”. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa megszavazta a Waldheim fő­titkár által kidolgozott namíbiai rendezési tervezetet. Ezzel a legmélyebbé vált a szakadék a világszervezet és Dél-Afrika között azóta, hogy a BT öt nyugati tagállama megkezdte köz­vetítő kísérleteit a délnyugat-afrikai terület helyzetének a megoldása érdekében. A most elfogadott határozat megerősíti, hogy Namíbiában ENSZ-ellenőrzéssel, polgári és katonai sze­mélyekből álló nemzetközi biztonsági kontingens felvonulta­tásával kell választásokat rendezni. A BT döntése semmisnek nyilvánítja mindazokat az egyoldalú intézkedéseket, amelye­ket a pretoriai rendszer prób­ál Namíbiára kényszeríteni. Ez egyértelműen válasz a leköszönt Vorster utolsó intézkedésére, „ aeiy .dzáz...-a „ D*..­A inkárítás megk­.elő iétéseiv­el, egy­oldalúan kíván „függetlenséget” adni Namíbiának. New Yorkban most arra a kérdésre várnak választ, hogy az új pretoriai miniszterelnök — aki egyben hadügyminiszter is — megmarad-e a vorsteri döntésnél, avagy módosít azon. Kétségtelen, hogy reális esélye csak az előbbi változatnak van. Ebbe az irányba mutat a dél-afrikai belső ellenállásnak, az Afrikai Nemzeti Kongresszusnak Lusa­kában most közzétett állásfoglalása is, amely egyebek között idézi a héten miniszter­­elnökké választott Pieter Bothának azt a korábbi nyilatkoza­tát, miszerint szükség esetén a Dél-afrikai Köztársaság „az Egyenlítőig terjeszti ki hadműveletei határait”. Változatlanul két fő vágányon futnak a közel-keleti diplo­máciai vonatok: az egyik sínpáron azok utaznak, akik a Camp David-i megegyezés végrehajtását szorgalmazzák, míg a má­sikon azok, akik ennek az ellenkezőjén fáradoznak. Alfred Atherton amerikai utazó nagykövet szombaton Szadat egyip­tomi elnökkel tárgyalt, előkészítendő az újabb egyiptomi— izraeli közvetlen érintkezést. Ezt megelőzően — Vance kül­ügyminisztert követve, egy sor arab országban járt, ahol azon­ban a jelentések szerint csak a Camp Dávid ellen szóló érve­ket hallhatta. Atherton látogatásaival párhuzamosan útnak indult Husszein jordániai uralkodó is, hogy a közel-keleti fejleményekről Szaúd-Arábiában, Kuvaitban és a kisebb arab olajállamokban folytasson megbeszéléseket. Ennek az ország­csoportnak vitathatatlanul fenntartásai vannak Camp David­­del szemben amiatt, hogy az ottani megállapodások figyelmen kívül hagyják a palesztinokat megillető jogokat. B­rezsnyev részvét távirat a Villát vatikáni államtitkárhoz Moszkvából jelenti a TASZSZ. Leonyid Brezsnyev, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnök­ségének elnöke a következő táviratot küldte Jean Villot bíborosnak, vatikáni államtit­kárnak: „Fogadja őszinte rész­vétemet­­. János Pál elhunyta alkalmából”. Szovjet—amerikai eszmecsere Washingtonban Washingtonból jelenti a TASZSZ: Andrej Gromiko, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Politikai Bizottsá­gának tagja, külügyminiszter pénteken Washingtonba érke­zett Szombaton Washingtonban megkezdődött Andrej Gromi­ko találkozója James Carter­­ral, az Egyesült Államok el­nökével. A találkozón részt vesz Cyrus Vance, az Egye­sült Államok külügyminisz­tere. Az MTI jelentése szerint Carter amerikai elnök és Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter szombaton csak­nem négy órán át tárgyalt az új S­ALT-megállapodásról és a kétoldalú kapcsolatok más kérdéseiről. A tárgyalások Andrej Gromiko és amerikai kollégája, Cyrus Vance között nemcsak szombaton, hanem — az eredeti tervekkel ellen­tétben — vasárnap is folyta­tódnak. A találkozót követően az amerikai külügyminiszter ki­jelentette: „a jó, építő légkör­ben megtartott tárgyalások haladást hoztak”. A megbeszé­léseket még szombaton, az el­nök által adott ebéden foly­tatták. Andrej Gromiko a Fehér Házból távozóban újságírók­nak elmondotta: a Carter el­nökkel megtartott tárgyaláso­kon foglalkoztak a szovjet— amerikai kapcsolatokkal, érintettek néhány nemzetközi kérdést — de „a fő figyelmet a támadó hadászati fegyver­zetek korlátozásáról kötendő új megállapodás lehetőségére fordítottuk”. „A haladás bizo­nyos jelei mutatkoznak né­hány olyan kérdésben, ame­lyekben korábban nem értünk el részleges vagy teljes egyet­értést” — jelentette ki a szó.­ jet külügyminiszter. Gromiko, akárcsak a hét közepén Van­­ce-szel New Yorkban tartott tárgyalásai után, ezúttal is aláhúzta: „Az új SALT-meg­állapodásról a tárgyalások olyan szakaszban vannak, amikor egyes kérdések meg­oldása összefügg más, még függőben levő kérdésekkel”. A Biztonsági Tanács megszavazta Wahlheim namíbiai tervezetét New Yorkból jelenti az AFP és a DPA. Az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsa pénteken megsza­vazta azt a Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár által korábban kidolgozott tervezetet, amely a namíbiai rendezést célozza. A határozat a világszervezet fel­ügyelete mellett megtartandó választásokat irányoz elő Na­míbiában és semmisnek nyil­vánítja mindazokat az egyol­dalú intézkedéseket, amelyeket Dél-Afrika próbál Namíbiára rákényszeríteni. A pénteki szavazáson dön­töttek arról is, hogy egy pol­gári és katonai személyekből álló EN­SZ-kontingenst külde­nek Namíbiába, amely az át­meneti időszak békés jellegé­ről gondoskodik, és ellenőrzi a választások törvényességét. A Biztonsági Tanács 12 tag­állama szavazta meg a hatá­rozattervezetet, a Szovjetunió és Csehszlovákia képviselője tartózkodott, Kína pedig nem vett részt a szavazásban. „Vorsternek köztársasági el­nökké, illetve Pieter Bothá­nak miniszterelnökké történt megválasztása a rendszer el­lenzőinek még keményebb el­nyomásához vezet” — állapít­ja meg az Afrikai Nemzeti Kongresszus Lusakában köz­zétett nyilatkozata. A nyilatkozat kiemeli, hogy e két személy vezetése alatt a Dél-afrikai Köztársaságban békés lakosok ezreit ölték­ meg, fegyveres intervenciót hajtottak végre Angola ellen, támogatták Izraelt az arab né­pekkel szemben, és pártfogol­ták a rhodesiai fajüldöző rendszert. Küszöbön áll a hadsereg felszerelése atom­fegyverekkel, és Botha —még mint hadügyminiszter — az­zal fenyegetett, hogy a Dél­afrikai Köztársaság „az Egyenlítőig terjeszti ki had­műveleti határait”. HVfújuIluk u. iiarvitk .\icarai;uulian Managuából jelenti a Reu­ter. A nicaraguai fővárosban és az ország Costa Rica-i ha­tárának szomszédságában ki­újultak a harcok. Managuá­­ban több pokolgép robbant. A keleti határ mentén fekvő San Carlos városából érkező jelentések a nemzeti garda egységei és a sandinista par­tizánok közötti összecsapások­ról szólnak. Somoza elnök rádióbeszéd­ben jelentette be, hogy az Egyesült Államok, Guatemala és a Dominikai Köztársaság közvetítésével hajlandó tár­gyalásokat kezdeni az ellen­zéki erőikkel. Ismételten han­goztatta azonban, hogy nem mond le, de kilátásba helyez­te, hogy az Amerikai Államok Szervezetének felügyelete mellett kész választásokat rendezni az országban, ezek­nek az időpontját azonban nem határozta meg. Az or­szágában lejátszódó „kataszt­rofális eseményekért” a fele­lősséget a Costa Rica-i, a pa­namai, a venezuelai és a kubai kormányra hárította, mondván: ezek lázították fel ellene a felkelőiket. Mint a TASZSZ jelenti, pénteken Panamavárosban megnyílt a latin-amerikai or­szágoknak a nicaraguai nép­pel való szolidaritási konfe­renciája. A konferencia részt­vevői követelik, hogy alakít­sanak nemzetközi bíróságot Somoza bűncselekményeinek kivizsgálására és szakítsanak meg minden kapcsolatot a ni­caraguai diktatúrával. „A Bé­­ke-világtanács figyelemmel kí­séri a nicaraguai eseményeket és tiltakozik a Somoza-rezsim által elkövetett bűncselekmé­nyek és a népirtás ellen” — mondotta Panamavárosban Viktor Volszkij, a Béke-világ­tanács alelnöke, a szovjet tu­dományos akadémia latin­amerikai intézetének igazgató­ja. Szadat—Alberton megbeszélés az egyiptomi—izraeli közvetlen tárgyalások előkészítésére Kairóból jelenti az MTI. Több arab országban és Izrael­ben tett látogatása után Egyip­tomba érkezett szombaton Alf­red Alberton, az Egyesült Ál­lamok közel-keleti utazó nagy­követe. Szadat államfő fogadta az amerikai diplomatát. Ather­ton útja — akárcsak Vance külügyminiszteré — az arab államokban csupán a Camp David-i egyezmény elleni ki­fogásokat rögzíthette. Érdemi tárgyalásokat — Egyiptomon kívül — csupán Izraelben folytathatott. „A felvilágosító és magyarázó” útból, ahogy a sajtó Atherton küldetését ne­vezte, előkészítő útja lett az egyiptomi—izraeli közvetlen tárgyalásoknak. A Szadat—Atherton találko­zón megvizsgálták a külön­­megbeszélések időpontjának és helyének a kérdését. Az izraeli kormány ugyanis azt közölte Athertonnal, hogy a zsidó val­lás újéve miatt október 10. helyett október 12. felelne meg számára inkább és pillanatnyi­lag nem állapodtak meg vég­legesen a helyszínben sem. Egyiptom Iszmailiában, Izrael Bir Sebában (amely félúton van a megszállt gázai­ övezet és a nyugati part között) kí­vánja azokat tartani. Atherton ugyanakkor azokról az ameri­kai elképzelésekről tájékoztat­ta Szadatot, hogy a megszállt területeken élő palesztinok képviselőiből meg kell alakíta­ni egy olyan szervezetet, amely hajlandó az amerikai—egyip­tomi—izraeli tervek szellemé­ben tevékenykedni. A szerve­zet neve „nemzeti autonóm ta­nács” lenne. Atherton Izrael­ben felvette a kapcsolatot azokkal a palesztin személyi­ségekkel, akik előzetes elkép­zelések szerint vállalnák a ta­nácsbeli tagságot. Atherton arról is tájékoztat­ta Szadatot, hogy az Egyesült Államok gyors és hatékony segítséget nyújt Izraelnek ah­hoz, hogy határai mögött, a Negev sivatagban a lehető leg­rövidebb idő alatt fölépítsen két légibázist, a Sínai-félszige­­ten kiürítendők pótlására. Az Egyesült Államok tudomásul veszi — mondta Atherton —, hogy Izrael mindaddig nem kezdheti meg a visszavonulá­sát, amíg „a biztonságához

Next