Magyar Nemzet, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-25 / 252. szám
Szerda, 1978. október 25.) Ady-emlékkiállítás a Ráday könyvtárban Mintegy fél évszázada folyik Ady-kutatás, könyvtárnyi írás jelent meg róla , s a Ráday könyvtárban most megnyílt kiállítás mégis tud újat adni: képekben, tárgyakban, adatokban. A tárlatot megnyitó dr. Tóth Károly református püspök bevezetőjében elmondta: a kiállítás a többi között azért is érdekes lesz, mert bemutatja, hogy Ady a világi, társadalmi, politikai problémákat is a Bibliából vett képestben fejezi ki, és a Szentírás nyelvén mondja el merész forradalmi gondolatait” — majd hozzátette: — „Nem kérkedni, nem hivalkodni akarunk, amikor a református Adyról beszélünk. De kötelességünk bemutatni a református egyház gazdag Adyörökségét.” A költő családjának bemutatása után iskolai éveinek írásos dokumentumai következnek. Ady felváltva járt katolikus és református iskolákba. Ennek érdekes adaléka Guba Pál piarista tanárhoz, 18 éves korában, Ziláhról írott levele. Egy esti mulatozás után a fegyelmi büntetéstől tartva keresett volna menedéket volt tanáránál, sőt mindjárt a Jézus-társaságba is szándékozott belépni. Guba Pál visszaemlékezésében elmondta, hogy Ady alsós gimnazista korában többször ministerált neki. A debreceni jogászévekkumentumai között látható leckekönyve, alapvizsga bizonyítványa, barátai fényképe: Csighy Andor és Uray Sándor teológusoké, Szabó Elek jogászé (Szabó Magda édesapja), Sípos Béla újságíróé. Itt látható Csiky Lajos dékánhoz, 1897. április 4-én Érmindszentről írott levele, melyben kéri, hogy ne kelljen felmondania legációs prédikációját, hiszen — egyéb okok mellett — ebben már szerzett bizonyos gyakorlatot. Fülep Lajoshoz fűződő barátságának érdekes adata az a Párizsban íródott és Párizsba is címzett levelezőlap, melyben Kedves Fülepp Fiúnak szólítja. Az Ady Lajosnak címzett képeslap, Adyt és Lédát ábrázolja a München melletti Chimsee tavon csónakázás közben. (Ebből egy példány már ismert, Kozocsa Sándor birtokában van.) A dedikált fényképek sorában találjuk Beretvás Hugónak, versei „muzsikába rögzítőjének” ajándékozott arcképét. Láthatók a tárlaton olyan tárgyak is, melyek magukon viselik Ady valódi vagy elképzelhető érintését Ilyen az a karkötő, melyet az Édes adott nászajándékul Mezey Ilonának, a jeles Ady-kutató lelkész, Vincze Géza hitvesének. Még érdekesebb az ezüstpohár csontkanállal, melyet keresztlányának küldött a költő. Csighy Rózsika kedves kis keresztlányomnak Ady Endre 1910 jan. 12. Párizs (A Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona.) Ady költészetének a református egyházon, belüli támogatói közül a figyelemre legméltóbb Kövér Pál, aki 1917- ben, teológus diákként írt kitűnő cikket Ady költészetének védelmében, szembeszállva a konzervatív egyházzal, az Adyt gúnyotokkal. Ady Endre egyházi kapcsolatait meghatározta, hogy hevesen elutasított minden felekezetieskedést, 1916 októberében mégis presbiterséget vállalt Csúcsán és unitárius apósa emlékére még alapítványt is tett. A szociális igazságtalanságokat keményen ostorozó újságíró Ady. 1907-ben cikket írt a Nagyváradi Naplóban. Kutas Bálint református lelkészről, aki követelte a papi birtokok felosztását. Fényképe megtalálható a kiállításon. Ady kapcsolatban állott .Jánosi Zoltánnak aki a református egyházban az evangéliumi alapokra helyezett szocializmus hirdetője volt. Arcképe és versei is láthatók a tárlaton. Tanítása Ady e soraival rokonítható: Egyre erősebb a nagy Szándék, Hogy az Istent ne szavakban vitassák. De adassék meg az Embernek Itt a földön minden szépség, igazság. (A nagyranőtt Krisztusok) Felfedezésszámba menő újdonsága akiállításnak Makkai Sándor eddig ismeretlen avarell Ady-portréja és illusztrációi. Mivel az emlékkiállítás rendezője, Bottyán János éremgyűjtő, megtalálhatók a legszebb Ady-érmek és -plakettek. Csúcs Ferenc, Beck Ö. Fülöp, Berán Lajos, Reményi József érmei, Farkas Zoltán plakettje, A töviskoszorús Ady, Ferenczy Béni unikális érme a halottas ágyán fekvő költőről. Ady forradalmi és irodalmi eszményei szintén érmeken láthatók. Az Ady lírájának hátterét ábrázoló kiállítás még számos adalékkal járul hozzá a költő egyházi kapcsolatainak megértéséhez. Ady mindenekelőtt költő volt, így gondolatvilága, bibliás kifejezéseinek tisztasága, magyarsága nem szorítható be egyetlen felekezet hittételei közé sem, de nem értékelhető pontosan e kapcsolódások és indíttatások figyelembe vétele nélkül. „Nem egymás ellen, hanem egymás mellett bontakozott ki forradalmi és istenes költészete, s e párhuzamokban bizonyára mélyebb kapcsolatok lappanganak” — írja Kovács Kálmán irodalomtörténész. E mélyebb kapcsolatok kutatásában a kiállítás jó szolgálatot tehet. Dusicza Ferenc NAPLÓ Barta Lajos születésének 100. évfordulója alkalmából kedden emléktáblát avattak a Pozsonyi út 31. alatti lakóházának falán, Élés László irodalomtörténész méltatta Barta Lajos pályafutását, a munkásmozgalomban betöltött szerepét. A Kulturális Minisztérium, az írószövetség és az írók pártszervezete, valamint a Művészeti Alap képviselői helyeztek el koszorút. Az ünnepségen részt vett Barta Lajos fia és családjának több tagja is. Na Zlatko Szudovics jugoszláv rendező dokumentumfilmet készített Miroszláv Kolezsáról, nyolcvanötödik születésnapja Ilhaiméval. A film bemutatója ma lesz Zágrábban. A lipcsei nemzetközi dokumentum- és rövidfilmfesztivál november 24-én kezdődik és december elsejéig tart. Az előválogatáson négy magyar film is szerepel. Magyar Jusset: Ma már csak emlék című munkája. Lakatos Vince: A hírmondó című filmje, Gyulai Líviusz: Új lakók című rajzfilmje, és a Visszajelzés, Dargay Attila rajzfilmje. A fesztiválra ötven országból várnak vendégeket. Október 1. Krúdy Gyula-estet rendez az írószövetség és a TIT budapesti irodalmi szakosztálya a Kossuth Klubban október huszonhetedikén este nyolc órakor. Krúdy életéről, munkásságáról Czine Mihály tart előadást, az író műveiből Berek Katalin, Jancsó Adrienné, Bodor Tibor, Hegedűs D. Géza és Szabó Gyula ad elő szemelvényeket.* Lenkey Zoltán, grafikus munkáiból október huszonhatodikétól kiállítást rendeznek Miskolcon a József Attila Könyvtár kiállítótermében. 41. Száz évvel ezelőtt született Tófalván Kristóf György (1878—1911ú) középiskolai, maid egyetemi tanár, a kiemelkedő erdélyi irodalomtörténész. Pályája elején Szászvároson volt pedagógus, 1922-től kezdve pedig éveken, évtizedeken át a magyar irodalom tanára, a kolozsvári egyetemen. Széles körű irodalomtörténeti munkásságot fejtett ki, kiemelkedtek Petőfi-, Madách-, Jókai-, Arany László- és Eötvös József-tanulmányai. Munkássága fő céljának a magyar nyelv és irodalom román tolmácsolását és népszerűsítését tartotta. Jókai-monográfiáját román nyelven is megjelentette, s 1934-ben adta ki a magyar nyelvű irodalom történetét (Istoria limbii si literaturii maghare) román nyelven Kolozsvárott. Tevékeny munkája volt a magyar és a román nép közelítésének, egymás jobb megértésének, s a magyar irodalom román nyelvű ismertetésének. A tudós kolozsvári professzor jeles életművet alkotott. Masai Nemzet Lekapcsolták a Progressz-4-et a Szaljut-6-ról Az űrállomás és a teherűrhajó berendezéseit ellenőrizték, biológiai és technikai kísérleteket végeztek kedden a Szaljut-6 utasai. Kisebb módosítástól eltekintve Kovaljonok és Ivancsenkov űrtartózkodásának 131. napján is úgy él, mint napokkal ezelőtt. Munkanapjuk moszkvai idő szerint reggel 8-tól 23 óráig tart. A délelőtti órákban általálóan az űrállomás és az űrhajó fedélzeti műszereinek ellenőrzésével vannak elfoglalva. Ehhez járul most, hogy időről időre ellenőrizniük kell a Progressz—4 teherűrhajó műszereit is. A Progressz gyakorlatilag betöltötte feladatát: nagy mennyiségű hasznos terhet, tudományos műszert, élelmiszert, ivóvizet, ruhaneműt és nem utolsósorban üzemanyagot juttatott el az űrállomásra. A teherűrhajó kirakodásával, az üzemanyag átszivattyúzásával végezték az űrhajósok, sőt, az űrállomás időszaki pályamódosítását is végrehajtották a teherűrhajó hajtóműveinek segítségével. A Progressz leválasztásra kész. Kovál Jánok és Ivancsenkov kedden folytatta a biológiai és a minifeohóval végzett technikai kísérleteket. Az űrhajósok néhány órára felöltik a „bíbic”- vákuumruhát, amely a súlytalansághoz szokott szervezetüket fokozatosan visszaszoktatja a földi körülményekhez. Kedden lekapcsolták a Szaljut—6 űrállomásról a Progressz—4 teherűrhajót. Pályafutása ezzel még nem ért véget: a szovjet szakértők különböző kísérleteket hajtanak vele végre, egyes irányítástechnikai berendezések kipróbálására. Az űrhajó a kísérletek elvégzése után megadott ponton belép a Föld légkörébe és az óceán fölött — távol minden lakott helytől és hajózási útvonaltól — megsemmisül, elég. A megsemmisülés körzetet úgy választották ki, hogy amennyiben az űrhajó egyes nagyobb darabjai nem égnek el a légkörben, hanem visszahullanak a Földre, ne okozzanak kárt. Új szakkönyv az infarktusról Orvosi tanácskozások A magyar orvosi könyvkiadás állomásaként a napokban jelent meg Myocardialis infarctus címmel a Medicina Kiadó gondozásában egy nagy érdeklődésre számot tartó mű. A huszonöt szerző nevében dr. Antalóczy Zoltán főorvos kedden délelőtt tájékoztatta az újságírókat, és szerzőtársaival együtt a feltett kérdésekre is válaszolt. Elmondotta, hogy a könyv írói a legkülönbözőbb szemszögből elemzik a témát, a különböző fejezetek azonban egy közös célt szolgálnak: az elengedhetetlenül szükséges egységes koncepció kialakítását. Ez már azért is halaszthatatlan és sürgető feladat, mert hazánkban évente harmincezer friss megbetegedés fordul elő. A myocardialis infarktusos betegek fele az első félórában, illetve órában meghal. Az intenzív osztályokra idejében bekerült betegek mortalitási adatai azonban az utóbbi időben jelentősen javultak: a pacemakerek és defibrillátorok alkalmazása egyre több ember életét mentik meg Mindezek ellenére az egészségügyi felvilágosító munkának az ismert kockázati tényezők kiküszöbölése mellett arra kell irányulnia, hogy ismeretlen szívpanaszok jelentkezése esetén az emberek mielőbb orvoshoz forduljanak, és könnyelműségükkel ne idézzenek elő tragédiát saját és családjuk életében. Az új rákgyógyító eljárásokról adott áttekintést Eckhardt Sándor professzor, aki a napokban érkezett haza Buenos Airesből, a 12. nemzetközi rákkutató-világkongreszszusról. A négyévenként sorra kerülő tanácskozáson több mint 7 és fél ezer kutató vett részt, öt összefoglaló és számos részkérdéssel foglalkozó előadás hangzott el. Ma a rákos betegségeknek körülbelül 40 százaléka gyógyítható, a fennmaradó 60 százalék felénél tud átmenetileg javítani az orvostudomány a betegek állapotán, felénél tehetetlen — mondta egyebek közt. — A halálozási arány alig rosszabb az infarktusban elhunytak arányánál. Húsz évvel ezelőtt a rákosoknak még csupán 30 százaléka hagyta el egészségesen a kórházat, bizonyos fokú előrehaladás tapasztalható tehát a rákkutatásban, -gyógyításban. Változatlanul fontos helyet foglal el a sebészet, a lokalizált daganatok kezelésében pedig egyre nagyobb szerepet kap a lézersugár és az úgynevezett fagyasztásos sebészet. A radioterápiáról szólva Eckhardt professzor elmondotta, hogy az utóbbi években az új típusú, nagy energiájú sugárzások, például a neutron-, a proton- és a pi-mezonsugárzás felé fordult a figyelem. A neutronsugárt a rák ellen már a világ számos országában alkalmazzák, remélhetőleg három-négy éven belül a gyógyítás szolgálatába állítják hazánkban is. Új utakon indult meg a gyógyszeres kutatás is, ebben hazánk világviszonylatban előkelő helyet foglal el. A kutatók új daganatpusztító gyógyszerek előállításán dolgoznak, néhány hónapja eredménnyel használunk mi magunk is egy új magyar szert a mellrák gyógyításában. A 12. nemzetközi rákkutató világkongresszus arról is hírt adott, hogy lényeges változás következett be a rákkutatók és -gyógyítók szemléletében. A rák ellen a legeredményesebben munkacsoportokban, a különböző kezelési módok együttes alkalmazásával tudunk küzdeni — mondotta befejezésül Eckhardt professzor. Minden tizedik beteg reumás panaszokkal keresi fel az orvost, az ízületi bántalmak, a rokkantsági okok sorában az első helyek egyikén állnak: a kutatók, az orvosok világszerte a kiváltó okok és újabb, hatékonyabb gyógymódok felismerésén, illetve kidolgozásán fáradoznak. Kedden, a Budavári Palotában háromnapos tudományos tanácskozás kezdődött, amelyen három szakma európai képviselői ismertetik a legújabb eredményeket. Az évenként sorra kerülő és az idén a Magyar Reumatológusok Egyesülete, a Magyar Ortopédiai Társaság és a Magyar Rehabilitációs Társaság által szervezett IX. szimpozionon részt vevő mintegy 200 hazai és külföldi szakember ezúttal elsősorban az osteoarthrológiai kutatásokról kap átfogó képet. Ez a viszonylag fiatal, még szakkörökben is kevéssé ismert tudományág a csontízületi rendszer élettanával és kórtanával foglalkozik, s a többi között az ízületi panaszok nagy részét kiváltó porckopásos folyamat keletkezését és lefolyását igyekszik nyomon követni. A tanácskozást — amelynek hazánk első ízben adott otthont — Medve László egészségügyi miniszterhelyyettes nyitotta meg. Jutalmak fővárosi színházaknak Az 1977—78-as évad legjobb magyar drámájának, Szabó Magda Régimódi történetének színpadra állításáért a Madách Színház, a baráti szocialista országok alkotóinak bemutatása terén elért eredményeiért a Radnóti Miklós Színpad; az ifjúság körében végzett munkájáért a Vígszínház; a munkás—művész kapcsolatok kiépítését szolgáló tevékenységéért a Thália Színház érdemelte ki a fővárosi tanács művelődésügyi főosztályának külön jutalmát, amellyel a budapesti színházak kiemelkedő művészi eredményeit és közművelődési tevékenységét díjazzák. A jutalmakat kedden dr. Mezei Gyula, a fővárosi tanács főosztályvezetője adta át. Szociálturisztikai eszmecsere A nemzetközi kapcsolatok kiterjesztése és erősítése mellett foglaltak állást a Szakszervezeti Világszövetség nemzetközi szociálturisztikai bizottsága kétnapos budapesti ülésének résztvevői. A tanácskozás keddi befejezése alkalmából Jean Faucher, a bizottság alelnöke, a nemzetközi szociálturisztikai iroda elnöke elmondta, az ülésen elhatározták, hogy erősítik az együttműködést a Nemzetközi Munkaügyi Hivatallal (ILO), amelynek képviselője először vett részt hivatalosan a szociálturisztikai bizottság ülésén. A hivatal jövő év őszén az emberi környezetről nagy nemzetközi tanácskozást rendez, amelyen az SZVSZ küldöttségében a szociálturisztikai bizottság képviselője is részt vesz. Erősítik a bizottság kapcsolatait az UNESCO- val, a Nemzetközi Kemping és Karaván Szövetséggel, továbbá az idegenforgalomban érdekelt más szervezetekkel is. A budapesti tanácskozáson vett részt először a bizottság összes tagszervezete. Ezen kívül 21 országból több mint 30 szakszervezeti központ, munkásmozgalmi és országos munkás turisztikai szervezet képviseltette magát. Nemzetközi védjegykiállítás és konferencia A Budapesti Nemzetközi Vásár területén első ízben kerül sor a Trade Mark ’78 nemzetközi védjegykiállításra, ez folytatója az 1973-ban rendezett első hazai kiállításnak, amelyet a Magyar Kereskedelmi Kamara rendezett. A nemzetközi védjegykiállítás alkalmából szakmai konferenciát tartanak, amelynek megnyitó előadása csütörtökön reggel hangzik el Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke részéről. A nemzetközi tanácskozást három szekcióban bonyolítják le és főbb előadói: dr. Magyar Árpád főtanácsos, a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke, dr. R. Storkebaum, a Ciba— Gegy AG igazgatója, J. A. Bogdánon, a Szovjetunió Kereskedelmi és Iparkamarájának szakértője, dr. W. Mák, az N. V. Philips igazgatója dr. Pogány Ö. Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgatója, dr. A. Mühlendahl, a müncheni Max Plack Intézet tudományos munkatársa. Dr. Pogány Miklós, a Magyar Kereskedelmi Kamara védjegy- és csomagolási bizottsága elnökségének tagja a Magyar Nemzet munkatársának elmondta, hogy a nemzetközi védjegykiállítás szervezője a Hungexpo. A rendezvény előzményei az 1970-es évekre nyúlnak vissza, amikor felmerült a bizottságban az a gondolat: fel kellene mérni a hazai védjegyeztetés helyzetét felhívni a vállalatok szakembereinek figyelmét a védjegy fontosságára, kereskedelmi forgalmat növelő jelentőségére. Az első nemzetközi védjegykiállításon közel száz hazai és külföldi céget találunk. A nemzetközi védjegyikiállítás és konferencia irányítója a Magyar Kereskedelmi Kamara védjegy- és csomagolási bizottsága elnökségéből alakult operatív bizottság. Másfélmillió kilométer baleset nélkül Huszonöt évvel ezelőtt a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat pécsi garázsának tizenegy gépkocsivezetője azzal a kéréssel fordult az Autó-Motor szerkesztőségéhez, hogy a balesetmentes közlekedés érdekében pontokban foglalt javaslatukat ismertessék a gépjárművezetőikkel. A levél megjelenését tett, sőt hamarosan mozgalom követte. „Vezess baleset nélküli” — hangzott a kérés, amelyet egyre több hivatásos gépkocsivezető tartott követésre érdemesnek. Olyannyira hogy a kezdeti négyszázezer kilométerről az évek során egyre feljebb tolódott a határ. Az idén pedig öten is elérték a nemrégen még bűvösnek tűnő másfél millió kilométert, névszerint Gritzl Jenő és Szalai János, az 1. számú Volán, Papp János, a Kaposvári Húskombinát, Dudás Mihály, a Kisvárdai Hunniacoop Baromfifeldolgozó Vállalat, valamint Moravszki Mihály, a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet dolgozója. Nekik és — egymillió kilométeren felül balesetmentesen vezető — kollégáiknak kedden adta át a kitüntetést a KPVDSZ székházában dr. Tőzsér István, a KPM főosztályvezetője. * Gratzl Jenő, aki 32 éve ül a volán mögött, 1968-ban elsőként mondhatta el, hogy egymillió kilométert vezetett baleset nélkül. Milyennek ítéli meg most, a másfél millió kilométer elérése után az országossá vált mozgalmat? — Tíz éve még egyedül álltam az élen, azóta öten is utolértek. Ez is azt igazolja, hogy fejlődőképes mozgalomról van szó. Az embert kicsit visszatartja az a tudat, hogy csatlakozott ehhez a mozgalomhoz, az indulatokat is jobban korlátozza, ha eszébe jut, hogy a mozgalom sikeréről és egyúttal a saját előbbrejutásáról van szó. Hogy mi ennek az eredménynek a titka? Természetesen szerencse is kell hozzá, de a legfontosabb, úgy vélem, a megfontoltság, az előrelátás. Inkább vállalom, hogy a stílusomat defenzív vezetésnek minősítsék, de azt tartom, hogy nem kell okvetlenül kihasználni minden előnyösnek látszó helyzetei Én kockáztatás nélkül, rugalmasan, a mindenkori helyzethez alkalmazkodva kormányozom a járművemet... — Emlékszik-e olyan esetekre, amikor ennek az elvének köszönhette a baleset elkerülését? — Nem is egyre. Mindig láttam, hol a kiút a nehéz helyzetből, hirtelen fékeztem, vagy éppen gázt adtam, ahogy az adott helyzet megkövetelte. — 1946 óta vezet. Gondolt-e valaha is arra, hogy szakmát változtasson? — Azt hiszem, aki az életét a volán mellett töltötte, nehezen szokná meg máshol. Nem bírom a helyhezkötöttségét, nemigen lennék meg zárt falak között, függetlenül attól, hogy egyre nehezebb lesz ez a szakma. Több az autó, nagyobb a forgalom, ma már a legkisebb faluban is nagy elővigyázatosságra van szükség. Jelenleg kihelyezett gépkocsivezetőként a Hídépítő Vállalatnak fuvarozok. Az éves menetlevelembe az egész országot be lehetne írni, a legkülönbözőbb helyekre viszem az anyagot. A Volán igazán mindent megtesz, hogy csökkentse a gépkocsivezetők megterhelését. A törvényes 15 órával szemben csak napi 14 óra vezetést engedélyez, műszakilag kifogástalan gépkocsikkal járunk, korszerű szervizel segítik a munkánk jobb végzését. A „Vezess baleset nélkül!” mozgalom mellett a szocialista brigádmozgalom is arra ösztönöz, hogy jobban vigyázzunk, ne okozzunk balesetet.. . Származott-e valamilyen előnye abból, hogy ilyen hoszszú ideje vezet balesetszentesen? — A vállalatnál, úgy érzem, valóban megbecsülnek, elismerik a munkámat, de külön előnyöm ebből nem volt. Legfeljebb annyi, hogy nem kellett még fizetnem a rendőrségnek. És még valami: a magam módján hozzájárultam ahhoz, hogy kevesebb baleset, tragédia történjen az utakon. (Jaromiczky)