Magyar Nemzet, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-01 / 50. szám
z az Szuszlov választási beszéde Leningrádból jelenti a TASZSZ. Mihail Szuszlov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán Leningrádban, találkozott választóival, akik őt a Legfelső Tanács képviselőjévé jelölték. Szuszlov a találkozón elhangzott beszédében a többi között kijelentette: a szovjet nép teljes rokonszenvéről biztosítja a kínai hódítók ellen hősiesen harcoló testvéri vietnami népet. Rámutatott: „A szovjet kormány erélyesen követelte az agresszió beszüntetését, s a kínai csapatok haladéktalan kivonását Vietnam területéről. Azt is kijelentette, hogy a Szovjetunió teljesíti a szovjet—vietnami barátsági és együttműködési szerződésből fakadó kötelezettségeit. Vietnamot a szocialista közösség népein kívül a világ összes haladó és békeszerető erői is támogatják. A pekingi militaristák és hegemonisták agressziója kudarcra van ítélve.” A szónok kijelentette, hogy az elmúlt öt esztendőt az imperializmus ellen fellépő felszabadító erők rohamos növekedése jellemezte: új szocialista orientációjú államok jelentek meg (Angola Mozambik, Etiópia, Benin, Afganisztán), számos nép nemzeti függetlenségi harca újabb fokozatot ért el, s a neokolonialisták cselszövései egyre nagyobb tiltakozást keltenek a fejlődő országokban. Erőteljes antiimperialista nemzeti felszabadító mozgalom bontakozott ki Iránban. Mihail Szuszlov beszédében nagy teret szentelt a Szovjetunió társadalmi és gazdasági fejlesztésével kapcsolatos kérdéseknek is. Moszkvából jelenti a TASZSZ. ..Mindem tárgyilagos, elfogulatlan ember számára világosnak kell lennie, hogy Peking gyakorlatilag áttért annak az expanzionista politikának a vérontással járó szakaszába, amelyet nem ma, de nem is tegnap hirdettek meg, hanem Peking nagyhatalmi igényeinek embergyűlölő, agresszív lényegéből fakad” — írta Igor Alekszandrov a Pravda szerdai számában „Pekingi agresszió — határozott visszautasítás” cm alatt megjelent cikkében. A Pravda felhívta a figyelmet arra, hogy a pekingi belső propaganda szinte egyáltalán nem foglalkozik a vietnami harcok alakulásával, olyan benyomást akar kelteni, mintha Kína célja ,,a vietnami agresszorok” visszaverése volna, mintha a Kínától — nem tudni, mikor — elhódított területeket akarná „visszaszerezni”, mintha a kínai csapatok csupán „az ellenséget üldözve” léptek volna Vietnam földjére. És mindez nem véletlen — mutatott rá Alekszandrov, majd így folytatta: — A maoista vezetés újból félrevezeti Kína lakosságát a szomszédos államokkal kapcsolatos koholmányokkal és rágalmakkal, soviniszta hangulatot kelt abból a célból, hogy elleplezze valódi expanzionista és hegemoniiszta terveit, amelyek azzal fenyegetik az országot, hogy beláthatatlan csapásoknak és megpróbáltatásoknak teszik ki. Mindez teljességgel ellentmond a kínai nép alapvető érdekeinek. A kínai vezetők, akik nem hajlandók beszüntetni a Vietnam elleni agressziót, tudatosan demonstrálják, hogy az emberiséget fenyegető veszély és a józanságra valló felhívások dacára a világ sorsával való felelőtlen, kalandor játékuk folytatására törekszenek, így, és csakis így lehet értékelni tetteiket. A Vietnami Szocialista Köztársaság elleni támadás egy olyan nép elem agresszió, amely állhatatosan, hősiesen elviselte szabadságáért és függetlenségéért folyó harc hoszszú ideig tartott megpróbáltatásait. Ezúttal is képes lesz kitartani. A szocialista Vietnam oldalán áll a szocialista közösség testvéri államainak szilárd és feltétlen támogatása, amit ezek az országok világosan meg is erősítettek. — Ami a Szovjetuniót illeti, a magia részéről hű marad internacionalista kötelességéhez, változatlanul védelmezi a békét az egész világon, és eleget tesz — amint a szovjet kormány nyilatkozata is rámutatott — a Szovjetunió és a Vietnami Szocialista Köztársaság közötti barátsági és együttműködési szerződésből ráháruló kötelezettségeknek. A szovjet emberek a világ minden népével együtt határozottan követelik, hogy vessenek véget. Peking bűnös agressziójának és haladéktalanul vonják ki a kínai csapatokat Vietnam területéről — írta végezetül a Pravda. rk Egyöntetűen támogatja a Szovjetunió kormányának, a Vietnam ellen indított kínai agresszióról kiadott nyilatkozata a Szovjetunió Legfelső Tanácsa két házának külügyi bizottsága. Az egyöntetű állásfoglalást azon az ülésen fogadták el, amelyen a két bizottság a tanács elnökségének elfogadásra ajánlotta a múlt év decemberében Moszkvában aláírt szovjet—afgán barátsági és együttműködési szerződést ar Romiko és Fischer tárgyalásai Moszkvából jelenti az MTI. Szerdán Moszkvában megkezdődtek a tárgyalások Andrej Gromiko, a Szovjetunió és Oscar Fischer, a.. NDK külügyminisztere között. Fischer a szovjet kormány meghívására kedden este érkezett Moszkvába. A tárgyalások felölelik a kétoldalú kapcsolatok egyes kérdéseit, a két ország együttműködését a különböző nemzetközi szervezetekben, testületekben. Gromiko és Fischer ugyanakkor áttekinti az időszerű nemzetközi kérdéseket is. Az NDK külügyminiszterének moszkvai megbeszélései részét képezik a Szovjetunió és a szocialista közösség országai közötti rendszeres nemzetiközi politikai konzultációnak. Az idén a szovjet külügyminiszter megbeszélést folytatott Andrei román és Chnoupek csehszlovák külügyminiszterrel is. Gromiko szerdán ebédet adott Oscar Fischer tiszteletére. Itt elmondott beszédében a szovjet külügyminiszter hangsúlyozta: Kína által a szocialista Vietnam ellen indított agreszszió következtében megromlott a nemzetközi helyzet. A Szovjetunió változatlanul azt követeli, hogy a pekingi vezetés haladéktalanul szüntesse meg az agressziót, amíg még nem késő, és vonja ki az ország területéről a kínai csapatokat. Khomeini a síiták szzent városába költözik Teheránból■ jelenti az MTI. Izahollah Khomeini, az iráni forradalom vezetője a teheráni rádióban megtartotta a búcsúbeszédét ”. Az ajatollah ugyanis csütörtökön a síiták szent városába, Qumba utazik, s ott kíván letelepedni. Valószínűnek tűnik, hogy az iráni politikai és vallási vezető a jövőben nem foglalkozik majd közvetlenül a gyakorlati irányítással, hanem figyelmét a legfontosabb forradalmi kérdéseknek szenteli. Közölte, hogy Teheránban szerepét Taleghani ajatollah veszi át, egyszersmind cáfolta, hogy nézeteltérések lennének kövíte, illetve a másik prominens vallási vezető, Taleghani között, beszédében Khomeini ajatollah köszönetet mondott az iráni népnek azért a támogatásért, amit a monarchia megdöntéséhez, a forradalom győzelméhez nyújtott. Különösen kiemelte Teherán lakosságának szerepét ebben a harcban. Khomeini összefogásra és éberségre szólította fel az ország lakosságát, mert — mint hangoztatta — „még jelentősek a forradalomra leselkedő veszélyek”. Khomeini időpont említése nélkül megerősítette, hogy a közeljövőben népszavazást tartanak az ország jövőbeni államformájáról. Irán március 5-én, hétfőn, felújítja az olajexportot — közölte szerdai sajtóértekezletén az Iráni Nemzeti Olajtársaság igazgatója. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter első ízben találkozott Irán új kormányzatának egyik képviselőjével — közölte a State Department. Samar Ruhanit, aki az iráni forradalom óta Irán washingtoni nagykövetségének ügyvivője, a diplomata kérésére fogadta Vance. Madar Nemzet Az osztrák külügyminiszter előadása Bécsből jerenti az MTI: „Ausztria és Magyarország kapcsolatai valamennyi szintén zavartalanul és nagyon kedvező irányban, fejlődnek, egyben például szolgálhatnak a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésére, illetve jószomszédi viszonyára” —mondotta egyebek között dr. Willifoald Pahr osztrák külügyminiszter kedden este Bécsben, a Domaneuropäisches Irustitiut felkérésére tartott előadásában. Az osztrák diplomácia vezetője az állami élet valamennyi szintjén megtartott rendkívül intenzív és rendszeres konzultációk, illetve magas szintű találkozók sorában kiemelkedő jelentőségeit tulajdonított Kádár János tavalyelőtti ausztriai látogatásának. Nagyon gazdagok és sokirányúak Ausztria és Magyarország gazdasági kapcsolatai is — mondotta Pahr külügyminiszter. Az ekmeli évben 13 százalékkal növekedett a Magyarországra irányuló osztrák kivitel, a két ország között jelenleg 105 kooperációs szerződés van életben. A zömükben a jövő évben beinduló nagy közös vállalkozások sorában Pahr első helyen említette a nyugat-magyarországi Torony község határában fellelhető barnaszén-kincs közös kiaknázását, majd szólt a magyar idegenforgalmi infrastruktúra és a közlekedés terén szándékolt beruházásokban, tervezett osztrák részvételről. Ausztriának a Duna-medence országaihoz fűződő kapcsolatait értékelve az osztrák külügyminiszter kitért a magyar—osztrák kulturális együttműködésre is és méltatta a Budapesten létesült osztrák, és a hosszú évek óta Bécsben működő magyar kulturális intézet gazdag tevékenységét. Most vagy soha ... ? Cartor vitái Beginnel Az izraeli kormányfő ma érkezik Washingtonba Washingtonból jelenti az MTI. Ha most nem sikerül megállapodni, belátható időn belül nem lesz izraeli—egyiptomi megegyezés, így kommentálta a legújabb fejleményeket szerdán a CBS, a vezető amerikai tv-hálózat szerint az alku meghiúsulása esetén jelentősen csökken az Egyesült Államok közel-keleti befolyása, a kudarc érzékenyen befolyásolhatja Carter, Begin és Szadat politikai jövőjét. Ilyen és , hasonló borúlátó kommentárok fogadták azokat a híreket, hogy Begin izraeli kormányfő csak ismételt amerikai nyomásra hajlandó egyáltalán Washingtonba jönni. Begin ma utazik az Egyesült Államokba, és még ma megbeszélést folytat Carter elnökkel. Korábbi sajtóértekezletén az elnök utalt rá: Begin kormányfővel való vitái miatt végképp meghiúsulhat a közel-keleti különalku. Az amerikai elnök sajtóértekezletén ostobának minősítette azokat a nézeteket, hogy országának be kellett volna avatkoznia Iránban. Azt bizonygatta, hogy Washington nem igényel közel-keleti támaszpontokat, de növelni akarja „ottani szövetségeseivel közös katonai kapacitását”. A két Jemen viszályának megvitatására vasárnap összeül az Arab Liga Az Arab Liga vasárnap Ku- és vitatják meg. A Juvaitban külügyminiszteri találkozón vitatja meg a két Jemen konfliktusát — jelentette be csütörtökön Materud Riad, a liga főtitkára. Hírügynökségi jelentéseknek szerint a tanácskozást élénk arabközi diplomáciai tevékenység előzi meg. A szaúdarábiai fővárosban szerdán találkozót tartott a szaúdi, a kuvaiti és a bahreini külügyminiszter, valamint az ománi külügyminisztérium egy magas rangú tisztviselője. A rijad találkozó részvevői béketervet dolgoztak ki a jemeni konfliktus megoldására, amely a két Jemen csapatainak azonnali visszavonását irányozza elő a határ térségéből. A tervet az Arab Liga vasárnapi külügyminiszteri konferenciáján terjesztik elő és vitatják meg. A jelentések szerint Rijádba utazott Jaszszer Arafat, a PFSZ vezetője is. A szaúdi ihletésű diplomáciai kezdeményezésektől függetlenül, közvetítői céllal szerdán az észak-jemeni fővárosba érkezett Dzsamil Saja, Szíria gazdaságii ügyekkel foglalkozó miniszterelnök-helyettese és Adnan Husszein iraki tervezési miniszter. A két politikus üzenetet vitt magával Hafez Asszad, illetve Al-Bakr elnöktől az észak-jemeni államfő számára. Szaúd-Arábia szerdán készültségbe helyezte fegyveres erőit. Rijadi megfigyelők bizonyosak abban, hogy az intézkedést a két Jemen határán kirobbant csatározások miatt hozták. A belgrádi Politika tudósítása l.yakori gépfegyverrotpogás I guminarosnban Belgrádból jelenti az MTI. A belgrádi Politika szerdai száma közölte kampalai különtudósítója, Petar Popovics jelentését. A riporter elmondta, hogy Kampalában minden éjszaka gépfegyvertűz hallható, és egyre gyakrabban napközben is. „Nehéz pontosan megállapítani, hogy ki kire, és miért lövöldöz. Lövöldöznek az idi Amin elnökhöz hű katonák, s néha a városba vezető utaknál felállított őrségek, de a felfegyverzett katonaszökevények, rablók és az ellenzéki „Uganda-mentő mozgalom” tagjai is. Kampala lakói nagy részének élete ilyen körülmények között is „normálisan” zajlik — közli a jelentés, majd kifejti, hogy „az ország helyzete, benyomásunk szerint, túlságosan komoly, az államapparátus teendőinek jó részét különböző rangú katonatisztek végzik”. A külpolitika hírei (Bejrút, AFP) Szerdára virradóra jobboldali pártokat tömörítő ,,libanoni front” fegyveres alakulatai megtámadták a Bejrút déli részén állomásozó arabközi békefenntartó erők állásait. A több halálos áldozatot követelő öszszetűzésekbe tüzérséget, páncélosokat és aknavetőket is bevetettek. ›£› (Ammani, AFP) Faruk Kaddumi, a PFSZ politikai osztályának vezetője Ammanba érkezett, Kaddumit Arafatközelgő látogatását készíti elő a jordániai fővárosban. Jordánia és a PFSZ hosszú szünet után, tavaly vette fel a tárgyalások fogalát. Jordániából 1970-ben véres harcok során kiűzték a palesztinokat. A palesztin ellenállási mozgalmon belül ma is jelentős ellenzéke van a kapcsolatok felújításának. . . (La Valetta, TASZSZ) Folytatja munkáját a földközitengeri országok gazdasági, kulturális és tudományos együttműködésének fejlesztésével foglalkozó konferencia, amelyen a helsinki záróokmányt aláíró 35 ország képviselői vesznek részt. A legutóbbi ülésein a máltai küldöttség javaslatokat terjesztett elő a gazdasági együttműködésről, a környezetvédelemről, a turizmusról, a polgári repülésről és a tömegtájékoztatási eszközökről. Jaibh VAIT-ülés Genfben Genfből jelenti a TASZSZ. Szerdán Genfben újabb megbeszélést tartott a hadászati támadófegyverzetek korlátozásáról a szovjet és az amerikai küldöttség. .Csütörtök, 1979. március 1. Skótok és walesiek ARANY JÁNOST kicsit kicsavarva kérdezhetjük a mai napon, amikor Skócia és Wales lakossága a korlátozott jogkörű helyi parlamentről népszavazáson dönt: ha most föltámadna, s eljőne a skótok közé, minden dolgot szemfényvesztésnek hinne Robert Burns? A sket népirodalmi Toldi Miklósa holtában is igen népszerű a kiltek hazájában, a nemzeti öntudatnak élő jelképe. Robert Burns tehát mit szólna a mai népszavazáshoz? "Skócia egyik volt minisztere közölte, hogy a költő bizonnyal szívvel-lélekkel támogatná a munkáspárti indítványt a részletes autonómia bevezetésére, de visszautasítaná a teljes függetlenségről álmodozó nemzeti párt elgondolásait. Persze, mi sem könnyebb, mint mai viták eldöntéséhez olyan tanúkat segítségül hívni, akik már régen némák, élcelődik is a Financial Times, Burns netán helyeselné a kormány és a szakszervezetek új „konkordátumát” is... A „skótok Toldijának” korában még jóval elevenebb emlék volt a nemzeti függetlenség, mint manapság, de az önálló Skóciáért vívott harcokat máig őrzik a történelemkönyvek lapjai. A skót hírnevet sirató Burns elkeseredetten írt arról, hogy „angol pénz lett végzetünk” és szidta „a tökmag lordot”, aki „bár egy szavára száz forog, kófic marad azért is”. Sok minden változott azóta Edinburgh tájékán is, és talán arra is rá kellett jönni, hogy tökmagok nemcsak lordok lehetnek, kóficok is jócskán maradtak. Skócia immár több mint 270 éve egy alkotmányjogi fedél alatt, közös parlamentben él Angliával, s ennyi idő nem múlhatott el nyomtalanul. Napjaink Nyugat-Európájában konjunktúrája van a kis nemzetiségek, népcsoportok önállósodási törekvéseinek; bizonyára sokfelől övezi irigység Robert Burns és Dylain Thomas hazájának lakóit, amiért egyáltalán megkérdezik őket, hogy mi a véleményük, ügyeik inkább otthon intéztessenek el, valamiféle helyi parlamentben, vagy továbbra is inkább Londonban? Micsoda népszavazási hullám indulna el, ha ezt a kérdést másutt is föltennék — Nyugat-Európában —, gondoljunk a baszkokra, a bretonokra és a többiekre. MEGLEPŐNEK hangozhat ezek után, hogy Walesben teljesen bizonytalan a népszavazás eredménye, s az „igen” szavazatokért ugyancsak keményen kampányozott Skóciában szinte az egész munkáspárti vezérkar. Mert a mai referendum elhalaszthatatlan a pillanatnyi pártpolitikai megfontolásoktól, és nem magyarázható a régmúlt századok történelmi tanulságaival. A két népszavazással tetőpontjára ért a munkáspárti kabinet erőfeszítés-sorozata — vajon miért is? A bonyodalmak éppen itt kezdődnek. Callaghan és kabinetje a törvényhozásban az egyik központi kérdéssé emelte a „devolution”-t, vagyis a hatalom részleges átruházását Edinburghsnak és Cardliffnak. Századunkban jó néhányszor előfordult már, hogy a részleges autonómia indítványát napirendre tűzték a Westminsterben, s a mostani javaslat is mintegy tíz évvel ezelőtt indult el az útjára. .Valami fölforgatóan újat tehát nem talált ki a labourista kormányzat, a javaslat fölkarolásával kettős cél vezérelte. Skócia és Wales hagyományosan munkáspárti bázisnak számít, következésképpen a labouristák abban reménykednek, hogy a valamivel nagyobb önállóság ígérete további voksokatjelent a számukra. Bíznak abban is, hogy a helyi parlamentek megszervezésével kifogják a szelet a skót és a walesi nemzeti párt — ha tetszik: nacionalisták — vitorláiból, amelyeket az utóbbi időiben jó szél dagasztott. A javaslat hívei azt mondják, hogy most kell decentralizálni, különben előbb vagy utóbb felbomlik az Egyesült Királyság. Csakhogy a „devolution” átszeli a partvonalakat: a Munkáspárt kis része nem fogadta el az érveket, s az elmúlt évek parázs vitáiban átállt a torykhoz. Így születhetett meg az a parlamenti döntés, hogy a mai népszavazáson az „igen” csak akkor ér, ha a választásra jogosultaiknak legalább a 40 százaléka van ezen, a véleményen. A pártütő munkáspárti kisebbség és a tory többség ezzel akarja megakadályozni, hogy a helyi parlamentet akkor is megszervezzék, ha netán viszonylagkevés az „igen” szavazat. Érveik ugyancsak két pontba sűríthetők: szerintük a hatalomátadás nem befejezi, hanem elkezdi a szétesés folyamatait, és előbbutóbb Nagy-Britannia darabokra hullik. Másik érv, hogy az újabb helyi hatalmi testület „több adót, több bürokráciát, több kormányt” jelent, következésképpen újabb terheket a lakosságnak. Persze, a konzervatívok sem egységesek, jó néhány neves képviselőjük — köztük a volt pártvezér, Edward Heath — azért kardoskodott, hogy Skócia „igent” mondjon. Különösen a skót toryk körében vannak sokan, akik a nagyobb önállóságot támogatják. Könnyű eltévedni ebben a dzsungelben. SAJÁTOS KOALÍCIÓK fogtak tehát össze mindkét oldalon. A korlátozott autonómia hívei azt mondják, hogy az ügyeket pillanatnyilag intéző edinburghi és candiffi minisztérium amúgy is elég sokba kerül, az új testület pedig elsősorban a végrehajtásban lesz illetékes és csakis helyi hatósugarú ügyeket — lakásépítés, oktatás, egészségügy — intéznek. Szó sincs tehát arról, hogy az „igen” szavazattal bárki is az önálló Skóciára voksolna, csupán az Egyesült Királyság alkotmányos szerkezetének a részleges módosítására. A két nemzeti párt, vagyis a teljes elszakadást követelők csoportja alapos kisebbségben van, a lakosság nagyobb része pillanatnyilag egyáltalán nem helyesli a függetlenség gondolatát. E két párt a labouristák indítványát nem azért támogatja, mert úgy gondolja, a valamivel nagyobb fokú autonómia ugyanabba az irányba mutat, amerre ők is haladni kívánnak. A történelem, ha egyáltalán, feljegyzi a mai népszavazást, nyilván azon méri meg, hogy végül is föltartóztatta-e a széthúzó irányzatokat, avagy a valahai gyarmatosító nagyhatalom — bizonyos hanyag, mondhatnánk, angolos eleganciával — azt is elnézi, hogy egy szép napon magában áll Anglia, Wales és Skócia nélkül. Nos, hagyjuk ezt a történelemre, s maradjunk tisztünk szerint a pillanatnyi helyzetnél: mi várható a népszavazástól a brit politikai életben? A két referendum közül a skóciai a fontosabb: a 3,8 millió szavazásra jogosult mögött gazdagabb önállósági hagyományok állnak, mint Walesben. Nemzetgazdaságilag is Skócia fontosabb. Az 1977 márciusa óta rendszeresen végzett felmérések szerint a lakosságnak több mint a fele — egyszer 59, legutóbb csak 52 százaléka — híve a decentralizálásnak, annak, hogy a festői Edinburgh volt műszaki főiskoláját átalakítsák helyi parlamentté. Más a helyzet Walesben, ez az országrész már erőteljesebben összefonódott Angliával, mint Skócia, s az itteni eredmény teljesen bizonytalan. Az előzetes felmérések szerint az „igen” szavazatok aránya alaposan elmaradhat akár a 40 százaléktól is. Van olyan vélemény is, hogy ez a 40 százalékos küszöb teljesen fölöslegesnek bizonyulhat: Skóciában, úgyis többen szavaznak. Walesben kevesebben a nagyobb önállóságra, holnap majd elválik, mennyire lehet hinni az előzetes fölméréseknek. A REFERENDUM amolyan választási főpróba és előjáték, alig várják a toryk, hogy a bizalmi szavazást kierőszakolják és a kormányt az általános választásokra kényszerítsék. A Munkáspárt viszont — kedvező eredményekkel a tarsolyában — húzni szeretné az erőpróbát, netán őszig is, hogy a bércsatéról, elfeledkezzék a lakosság. Az autonómia tehát egyik pártnak sem olyan fontos, mint a választási ütközet, amikor is végre félre lehet tenni a belső ellentéteket. Azt tekintik lényegesebbnek, ami a pillanaté: szegény Robert Burns, ő is foroghat a sírjában. Martin József