Magyar Nemzet, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-01 / 77. szám

10 Madar Nemzet Titkos futár Pesten 1848-ban A párizsi forradalom szikrájától lángra lobbant Európa — mint a történelem során anynyiszor — 1848 tavaszán is Franciaországra vetette „vigyázó szemét”. A szabadulni vágyó népek azt remélték, hogy a fiatal köztársaság egész diplomáciai súlyát latba veti majd érdekükben, és ha kell, fegyverrel és pénzzel segíti függetlenségi harcukat. A külügyeket kézben tartó költőminiszter, Lamartine, nem is fukarkodott ígéreteivel a lengyelek, románok és magyarok tisztelgő küldöttségei előtt. Hivatalba lépését követő intézkedései erősíteni látszottak hangzatos szólamainak hitelét. Kabinetfőnökének, Jules Bastide-nak segítségével a monarchiához hű diplomaták egy részét visszarendelte állomáshelyükről és helyükre demokratikus érzelmű követeket nevezett ki. A lengyel emigráció monarchikus szárnyát vezető Adam Czartoryski herceg tanácsára egyúttal bizalmas ügynökök sorát indította útnak, hogy információik alapján lemérhesse Európa forradalmi hőfokát. Ágenseinek egyikére, a magyar származású Louis Manoira már jó néhány éve felfigyelt történetírásunk, jóllehet, küldetésének minden mozzanatát éppúgy nem sikerült teljességében földerítenie, mint tudományos munkásságát orvostörténetünknek. Mandl Lajos 1812. november 14-én született Pesten. Matematikai és orvosi tanulmányai végeztével, 1835-ben Párizsba költözött, s ott minden idejét a mikroszkópos kutatásnak szentelte. Amint dr. Csillag Istvánnak Manóiról írt cikkéből — MIOK Évkönyv, 1975—76. — kiderül, széles körű tudományos visszhangot keltett munkássága elismeréséül 1846-ban megkapta a francia becsületrendet és a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai közé választotta. Miként esett Lamartine választása a neves orvostudorra? Legvalószínűbbnek az a feltevés látszik, hogy valamelyik titkos szervezet, talán éppen az egykori carbonaro Bastide-ot is sorai közt tudó Polgári Jogok Társasága ajánlotta. Mandl doktor küldetése 1848 májusában kezdődött. Lamartine-nak a havasalföldi mozgalom vezetőihez írt levelet vitte Bukarestbe; a külügyminiszter a török kormánnyal való megegyezést ajánlotta a román forradalmároknak. Erre azért volt szükség, mivel egy esetleges orosz megszállással szemben csak a Porta nyújthatott oltalmat. Alapos okunk van feltételezni, hogy a Mandlnak adott utasítások között szerepelt egy nem hivatalos, pusztán tájékozódó pesti látogatás is. Erre az akkori külügyi államtitkár, Pulszky Ferenc naplója is utal, amikor megjegyzi, hogy Kossuth bizalommal fogadta diplomata honfitársát (Mandl csak 1849- ben kapta meg a francia állampolgárságot) és „elmondta néki a bécsi rosszakaratot, az udvar ármányát s a bizalmat, melylyel a franczia köztársaság iránt viseltetünk”. A napló arról is beszámol, hogy a gyanakvó Deák osztrák spic- linek vélte Mandlt, ám a tárgyalások pontos időpontját nem közli. Waldapfel Eszter A független magyar külpolitika 1848—49-ben című munkájából eddig úgy tudtuk, hogy Mandl Bukarestből visszatérőben, június közepén érkezett Pestre, így látogatása nem lehetett hatással a francia, román és magyar nemzet kezdeti diplomáciai lépéseire. Kutatásaim során, az Akadémia kézirattárában nemrégiben egy olyan Mandl-levélre bukkantam, amely már kézzelfoghatóan bizonyítja: Lamartine magyar ügynöke május első felében tárgyalt Pesten, s az említetteken kívül, e levél címzettjét, Széchenyi István közlekedésügyi minisztert is fölkereste. Íme a francia nyelvű levél magyar fordítása. Bukarest, 1848. május 27. Miniszter Úr! Volt szerencsém néhány pillanatig beszélgetni önnel, amikor Párizsból jövet és Havasalföldre utaztamban Pesten tartózkodtam. Ez alkalommal meggyőződhettem arról, hogy ön milyen érdeklődéssel tekint a különböző nemzetiségek oly súlyos kérdésére, amely most annyira izgatja Magyarországot. Ide érkezvén, igyekeztem megismertetni az ön nézetét a liberális és nemzeti párt legbefolyásosabb férfiúival; megértettem velük, milyen fontos Magyarországnak, hogy a fejedelemségekben olyan közös barátokra tegyen szert, akik Moldvában és Havasalföldön készek szembeszállni az orosz befolyással, és főleg a horvátok, délszlávok stb. pánszlávizmusával. Másrészt kifejtettem, hogy a fejedelemségek milyen okokból kifolyólag lelhetnek a magyarokban olyan barátokra, akikre támaszkodhatnak egy esetleges közeli megmozdulásban; barátokra, akik fegyvert és pénzt küldhetnek majd nekik. Egyszóval, a dunai tartományok általános konföderációjának gondolatát hangsúlyoztam, amelyben mindnyájan ugyanazzal a politikai kormányzattal bírnának, de mindegyiknek külön belső kormányzata lenne, ugyanazokat az érdekeket védelmeznék és ugyanazon ellenséggel küzdenének. Rámutattam ugyanakkor arra is, hogy milyen rokonszenvet váltana ki ez a konföderáció Franciaországban, és mivel e tekintetben őszinte és lojális támogatásra leltem, rábírtam a vezetőket (természetesen, e párt vezérei titokban munkálkodnak), hogy bizalmas ügynököt küldjenek Pestre annak érdekében, hogy megegyezhessen önnel, Uram, továbbá a magyar kormánnyal és a vezető politikusokkal. Remélem, hogy ez az ügynök néhány napon belül útra fog kelni, csak az útlevelek megszerzésének nehézsége gátolja meg abban, hogy azonnal elinduljon. Egy közönséges, általam aláírt, német nyelvű és Önnek címzett ajánlólevéllel fog megérkezni. Nem tudtam és nem is volt kötelességem, hogy a megegyezés részleteiről tárgyaljak velük, mivel e tekintetben nincs semmilyen különleges megbízatásom. Ám szolgálni óhajtottam Franciaország és Magyarország érdekeit azzal, hogy felvázoltam egy népi konföderáció fő alapjait, egy olyan szövetséget, amely csak felvirágoztathatja a szabadság és az emberiség haladását. Ugyanezek az érdekek köteleznek, Miniszter Úr, hogy a következő javaslattal éljek: a Bukarestben tartózkodó osztrák konzul, aki egy Metternich-kreatúra, már régóta távozásra vár. Az osztrákok el akarták kergetni, de ő azt állította, hogy maga fogja kérni visszahívását. Nos, úgy hírlik, hogy Magyarország már régóta abban a kiváltságos helyzetben van, hogy magyar konzulja lehetne Bukarestben, vagyis olyasvalaki, aki Magyarországon született. Következésképpen úgy vélem, hogy felettébb fontos lenne tüstént kinevezni erre az állásra egy olyan magyart, aki a moldvahavaselveik által kívánt irányba cselekednék. Magyarországnak ilyeténképpen állandó érintkezési lehetősége lenne a fejedelemségekkel, egyrészt ő konzulja, másrészt ama titkos ügynök révén, aki Pesten tartózkodnék. Joggal feltételezem, hogy ezeket az ötleteket ön, Miniszter Úr, kedvezően fogadja, és hogy az az idő, amely még hátra van a magyar diéta közeli összeüléséig, elegendő lesz a teljes egyetértés kialakításához. Belgrádiba megyek, hogy ott is elhintsem ugyanezeket az eszméket. Ha van valamilyen megjegyzése, méltóztassék eljuttatni hozzám a belgrádi francia konzul címére; e városban fogok tartózkodni kb. június végéig. Természetesen, jelen levelem tartalmának titkát meg kell őrizni, nehogy Oroszország tudomására jusson, hiszen az ő szeme mindig és mindenütt nyitva van, kegyeskedjék. Miniszter Úr, elfogadni nagyrabecsülésem kifejezését. Az Ön legalázatosabb szolgája Dr. Mandl A levélíró és a címzett kapcsolatáról keveset tudunk. Mandl akadémiai taggá választásakor, 1846-ban, bizonyára találkoztak, hiszen Széchenyi volt a döntést hozó ülés egyik elnöke. Két évvel későbbi tárgyalásukat illetően annyit meg kell jegyeznünk, hogy Széchenyinek a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontja több ponton elütött a Czartoryski-féle konföderációs koncepciót magáénak valló Mandl elképzeléseitől. Abban azonban mindketten egyetértettek, hogy a számbeli túlsúlyban levő nemzetiségekkel szemben alkalmazott kardcsörtető politika következményei könnyen elemészthetik a magyar forradalom vívmányait. A román—magyar szövetség tető alá hozatala mindkét nép számára létszükséglet volt, hiszen — mint később bebizonyosodott — az orosz fenyegetéssel szemben egyikük sem támaszkodhatott a kulisszák mögött ekkor már Szentpétervár és Bécs felé kacsingató s mindjobban reakcióssá váló francia kormány segítségére. Az első ízben most közölt levélből is kiderült, hogy Mandl sürgetésére Balcescu és társai valóban elküldték megbízottjukat Pestre, de megegyezés nem született. Dumitru Bratianu tárgyaló partnerei közül csak Battyhány Lajosról tudunk, Széchenyi neve sem ekkor, sem később nem merült fel a diplomáciai akciók dokumentumaiban. Ugyancsak e májuson — 24-én —, nyilvánvalóan Mandl információinak hatására küldte Szemere Bertalan Szalay László frankfurti követet Pál- A SZÍNHÁZAK Magyar Állami Operaház: V: Szöktetés a szerájból (ifj. en), Don Juan (Losonczy bérl. 5.) (de. 11, ül. 7) — H: a Budapesti Filharmónia Társaság Zenekarának koncertje (etanarad) — K: A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin (béri szünet) (7) — Sze: A tűzmadár, Ez lenne a halál?. Lesecre du printemps (Harangozó béri. 5.) (7) — Cs. Jövő V: Anyegin (Cs. M. béri. 7., Jövő V: Oláh G. béri. 7.) (7, 111. de. U) — P. Jövő V: Figaro házassága (P. S. béri. 6., Jövő V: R. béri. 0.) (7) — Szó: Carmen (Báthy A. béri. 6.) (7) Erkel Színház: V: János vitéz (Ifj. ea.) (de. 11) — V. Szó: Fidelló (V: Basilides béri. 6., Szó: 2. béri. 6.) (7) — K: André Chénier (Kerner béri. 6.) (7) — Cs. Szó: A ravasz rókácska (Cs: Maleczky béri. 6.. Szó: Komor V. béri. 6.) (7) — P: Jövő V: A rosszul őrzött lány CP: Gyurkovics béri. 6., Jövő V: 6. béri. 6.) (7) — Jövő V: Lammermood Lucia (Fallon: béri. 7.) (de. 11). Nemzeti Színház: V: Sze: Bánk bán (de. fél 11, ill. 7) — Vokon: Kulcskeresők (7) — H: Különc (fél 7) — K: Csongor és Tünde (7) — Cs, P. Szó: Káin és Ábel (7). Főv. Műv. Ház: Nem élhetek muzsikaszó nélkül (7) — P. Szó: Döglött aknák (felújítás) (7) — Jövő V: A csapodár madárka (7). Várszínház: H, P. Szó: Egy fő az egy fő (7) — K: Jövő V: Do leter Faustus (7) — Szó: Vörös Zsoltár (7) — Cs: Hasfelmetsző Jack (7). Józsefvárosi Színház: H. K: Rómeó és Júlia (7. H. du. 3-kor is) — Sze: Hagymácska (de. 11) — P. Sze: Fehér babák takarodója (7) — Jövő V: Lyukasóra (7). Madách Színház: V. K. Sze: Régimódi történet (V. Sze: du. fél 31 K: 7) — V. Sze: Kettős helyszín (fél 8) — H. Sze: A hatodik napon (7) — Cs: Mahagonny tündöklése és bukása (7) — P. Hamlet (7) — Jövő V: Lóvá tett lovagok. Pygmalion (6. bér.) (du. fél 3, ill. 7). Madách Kamara Színház: V. K. Sze: Utójáték Euripidészhez, Vadászat az erdészházban (V. Sze: du. fél S. K. 7) — V. H. Sze. Cs. P. Sze: Jövőre, veled, ugyanitt (7, Szó: du. fél 3) — Szó: Jövő V: Egy, kettő, három (7, Il. du. fél 3) — Jövő V: Kései találkozás (7). vígszínház: rokon: Operett (du. fél 3, Jövő V: fél 8-kor is) — V: Jó estét nyár, jó estét szerelem (fél 8) — H. K: Kakukkfészek (7) — Szó: Harmincéves vagyok (7) — Cs: Popfesztivál (7) — P. Szó: Az üvegcipő (7). Pesti Színház: Vokon: Légköbméter (du. fél 3, ill. fél 8) — V. Szó: Lotte (fél 8, ill. 7) — H. K. P. Szó: Királyi vadászat (7, K. fél 8) — K:Pisti a vérzivatarban (du. fél 3) — Cs: Macskajáték (7) — Jövő V: Kedves hópeer . .. ! (du. fél 3). József Attila Színház: V. Szó: Weekend a tengerparton (du. fél 3) — V. Szó: Őrült Gréta (7) — H: Nagytakarítás (7) — K: A megoldás (7) — Cs. P. Jövő V: Csin-csin (Cs. Y. béri. 4., P. K. béri. 4., Jövő V: Vasutas béri. 4.) (7. Jövő V. du. fél 3) — Szó: Jövő V: Villon és a többiek (7), Kamara Színpad: V. H: A hazug (du. fél 3, ül. 7). Főváros! Operettszínház: V. Szó: Cigányszerelem (du. fél 3) — Vokon. Cs: Florentin kalap (V: V. bért. 3. Cs: D. Latabár A. béri. 3., Jövő V: S. béri. 3.) (Z, Jövő V: du. fél 3) — K: A denevér (7) — Szó: My Fair Lady, Balettest (du. fél 3 ill. 7) — P. Szó: Csókolj meg, Katám! (7) — Jövő V: Kabaré (7). Zsebszínház: K: Hol a színpad? (fél 8) — Sze: A férj kopogtat, stb. (fél 8) — Perston angol és Lemartine francia külügyminiszterhez: „mind a két kormány nézeteit ismernünk kell, közvetlenül” — írta. Szalay csak június 23-án, a francia kormány munkásellenes intézkedései nyomán kirobbant felkelés óráiban érkezett Párizsba. Mivel a külügyminisztériumban, melynek élére időközben Bastide került, senkivel sem tudott beszélni, dolgavégezetlenül távozott. Mandlnak Casimir Timoni bukaresti osztrák konzul visszahívására vonatkozó értesülései pontosak voltak; az osztrák kormány még augusztusban is fontolgatta a reakciós diplomata elejtését, de végül mégis meghagyta posztján. Ha történetesen nem így cselekszik, a magyar kormány akkor sem küldhetett volna követet Bukarestbe, mivel a Monarchia jogrendje szerint ez Bécs privilégiuma volt, s nem Pesté. A Mandl sürgette magyar ügynök havasalföldi útjára a nyár folyamán, elkésve került sor; ekkorra már Balcescu megegyezést szorgalmazó terveit levették a román vezetők napirendjéről, és Szöllösy Nagy Ferenc sem bizonyult alkalmas személynek a kapcsolatok kiépítésére. Mandl doktor, miután elegett tett Lamartine utasításainak és hazánk nevének önkéntes prókátoraként vállalt feladatainak, Belgrádon és Bérsen át visszatért Párizsba. Még néhány hónapig képviselte a román ügyet, majd teljes egészében Magyarország érdekeinek szentelte magát. Ez azonban már külön történet. Nagy Csaba HETI MŰSORA P. Szó (Csepelen): A nagy nő. Interjú (fél 8) Jövő V: Omega (fél 8). Thália Színház: V. Szó: Japán szalon (7) — H. Szó. Jövő V: Házszentelő (7, Jövő V: de. 11) — K. Jövő V: Komédiások (7) — Szó: A hétfejű tündér (de. 11) — Cs, P: Bal négyes páholy (7). Korona-pódium: H: Rőzsetűz a Sári-gyöpön (7) — Cs: Kézfogások (orosz—magyar nyelvű est) (7) — Szó: Hősök és antihősök (7). Mikroszkóp Színpad: V. Sze, Szó: Minek néz engem? .(fér 9) — P. Jövő V: Az első vadászat (IP: bemutató) (7). Vidám Színpad: V. P (Csepel Autógyár): Segítség, -nálunk! (du. fél 3. 111. 7) — Vokon: Micsoda cirkusz! (7. ill. du. fél 3) — H. P: Kölcsönlakás (7) — K, Sze, Szó: így élni jó . . . (K: bemutató) (7. Sze: du. fél 3-kor is) — Cs. Jövő V: Velencei kékszakáll (7). Radnóti Színpad: V: Szegény emberek (7) — H. Cs: K-R-Ü-D-Y (7) — Szó: Minden másképpen van (7) — Jövő V: Volt egyszer egy kabaré ... (8). Ódry Színpad: Szó, Jövő V: Ahogy tetszik (du. 3, ill. de. fél 11). Zeneakadémia: Ifi műsorok: V: (MOM): Hangok és formák: I/21— m/1. és m/2.) (de. fél 11 és du. fél 4). Felnőtt műsorok: V: Malcolm Frager estje (Zongorabérl. III/3.) (fél 8) — H: a Postás Szimfonikus Zenekar koncertje (Remekművek 9.) (fél 8)* — Cs: a Magyar Állami Hazgversenyzenekar koncertje (Versenyművek n 4.) (fél 8) — P: a MÁV Szimfonikusok hangversenye (MÁV -béri. 13.) (fél 8). Kisterem: Dévai Tibor és Dévényi Lajos műsora (A zongorairodalom nagy korszakai II.8.) (fél 8). Mátyás-templom: Kárpáti József orgonaestje (8) — Szó: Martha Argerich estje (Zongorabéri. 1/4.) (fél 8). Kisterem: Hevesi Judit hangversenye (Hegedűbéri. 1.) (fél 8) — Jövő V: Miklós György zongorakoncertje (Schumann. Chopin: Debussy. Bartók/2 ) (fél 6). Bächer Mihály estje (A művész három zongoraestje 3.) (8). Kisterem: Szabó Andrea műsora (fél 8). Budapesti Gyermekszínház: V. P. Szó: Tom Sawyer kalandjai (de. fél 11, P: du. 3) — V: Óz, a nagy varázsló (du. 3) — H. K: A tűz márciusa (du. 3) — K. Sze, Jövő V: Dzsomárt szőnyege (du. 3, Sze, de. fél 11) — Sze: Az arany ember (du. 3) — Sze, Jövő V: A varázspálca (du. 3, ill. de. fél 11). Állami Bábszínház: Népköztársaság útja: V: Kököjszi és Bobojsza (de. 11 és du. 4) — H: Diótörő (fein. ea.: fél 8) — Sze: A titokzatos jóbarát (de. n és du. 4) — Szó: Jövő V: Hamupipőke (du. 4, Jövő V: de. ti-kor is). Jókai tér: V, K: A két kicsig pingvin (V: de. fél 10 és fél 12. K: de. 10) — Sze-tól Jövő V-ig (kiv.: Cs): Rózsa és Ibolya (Sze. Jövő V: de. fél 10 és fél 12. P: de 10. Szó: du. fél 3). Vendégjátékok: V: A kacsalaki rejtély (Rózsa F. Müv. Ház: de. 10. Pestimrei Műv. Ház: du. 3) — Szó: Foltos és Fülenagy (a hely és időpont ugyanaz, mint IV. hó 1-én) — Jövő V: Foltos és Fülenagy (IV. ker. Úttörőház: de. 10). Játékszín: Vokon, Szó: Vándor —* Móka (du. 3, V-okon, de likőr is) — H: Szó: Gőz, Állatkerti történet (fél 8) — K: Nyulak Margitja (fél 8) — Szó: Hamlet (fél 8) — Cs. P: Noé galambja (fél 8) * Jövő V: Karsai Pantomim RT. (fél 8). Fővárosi Nagycirkusz: egész héten (kiv.: K): Moszkvai Cirkuszrevü (fél 8, V-okon, Szó: de. 10- kor és du. fél 4-kor is; P. Sze: du. fél 4-kor is). Rövid tartalom és szereplőlista a Pesti Műsorban. Életkép Homlokával a falat támasztja, dühét okádja a világra. Mond mindent, ami eszébe jut. Zavaros történet foszlányai sejlenek föl. Szerepel benne a művezető, rongynak tartott társak, a család is. Elcsellengő nagylány, a fiú, aki semmibe veszi, feleség. Átkok böffennek ki belőle. Ordít. Aztán sírvafakad. A falat kaparássza kínjában. Rázza a zokogás. A bámészkodók már nem mosolyognak. Némán nézik. Most csodások bújnak ki a fák közül Fiatal nők takarnák el a látványt, de már késő. A kicsik megállnak. Bámulják a zokogva kiabálót. Egy fiúcska pityeregni kezd. Társa is rákezdi hamarosan. Már az egész csapat sír. A rémülettel találkoztak. P Martatok Apróhirdetés. „Mélyhegedűs lány gyakorlási lehetőséget keres.” A hirdetésből a mélyhegedű fájdalma sikolt. Bánata a társtalanságnak. Az egyedülvalóság tudata sír föl a sorokból. Megy szegény lány házról házra, és magához öleli brácsáját. Hangversenyek zúgó viharát hallja, szólamát vonósnégyeseknek. Mélyhegedűje búgó altját. Az emberek szeretik a zenét. „Imádom. Élek-halok érte” — mondják némelyek. Akkor miért a hirdetés szomorúsága. Ugyan mivé foszlana gyakorlás nélkül a hangversenyek öröme? Szegény mélyhegedűs lány, befogadja őt valaki is? * „Egy csatornatető van az ablakunk tövében, az úttest közepén. Minden kocsi alatt dörög, mint malom a pokolban. Nappal még csak hagyján, hanem az éjszaka rettenetes. Néha éjjeleken át nem alszom. Szundikálok, aztán várom a mennydörgést. A billenős teherautók nyolcvan kilométeres sebességgel rohannak át rajta. Ágyúként dobban a vasplatini. Már panaszkodtam, de kinek fontos ez? Végre kitaláltam valamit. Egy éjszaka elterelőtáblát fogok rakni a rém elé, és egy piros lámpát égetek majd előtte. Maszek jelzőt. Nekem megéri. Hogy észreveszik? Ugyan, ki venné észre? Annyi ebben a városban a jelzés, a gödör, az elterelés, a kacskaringó, hogy az isten sem ismeri ki magát. Végre nyugodtan akarok aludni. Rámfér.”* „És akkor a Mélykúti azt mondta, vele ezt nem lehet csinálni. Mit nem, lehet, szakiként? — kérdeztem. Hát azt, mondta Mélykúti, hogy maga csak úgy potyára kéri a túlórák kifizetését. Erre aztán begurultam. Még hogy potyára. És mi az, hogy én? Négyen vagyunk, mindanynyiunknak jár az a nyavalyás túlóra. Már felment vagy ötvenre Nem két krajcár az nekünk, megdolgoztunk érte. No, nem is nyűglődtem tovább a pofával. Fölszaladtam Kovásznaihoz a központba. Ő aztán beszélt Mélykútival, hogy ne vacakoljon. Azóta fúj ránk. De tehet egy szívességet” Kérdés Az öregember messziről érkezett. Idegen országból. Áll az ósdi ház előtt, aztán elfogódottan belép. Megcsapja a kapualj hűvössége. Nézi a lépcsőházat, és fáradtan baktat fölfelé. Böngészi az első emeleten a négyes számú lakás ajtaját. Idegen név virít rajta, nem a Béres nénié. Kérdezősködik, de senki sem emlékszik az egykori lakóra. Keresi Dobosékat. Érdeklődik ettől, attól, a válasz mindig ugyanaz: „Dobosék? Sosem hallottunk róluk.” Emeletről emeletre kaptat. Zihál. Kopogtat az ajtókon, szorongva. Új arcok merednek rá mindenütt. Mosoly fogadja, riadtság, gúnyos szó is. Megáll elfáradva. Mintha kifosztották volna. A régi ház hát eltűnt. Már csak a falai állnak. Kínozzák az emlékek. Lehetséges ez? Ugyan kire örökítette jószívét Béres néni, a mindig mindenkin segítő mosóasszony? Hová lett Dobos Pista hetykesége, amelyet a kegyetlen élettel szegezett szembe? Barátok szeméből a mosoly, a biztatás, kézszorítások melege, öröme az együvétartozásnak hová lett? Képek villannak eléje a régmúltból. Látja a Danubiuskiöntés befagyott vizén csúszkátokat. A Tarnai-rét tengerként hullámzó rozstábláját. A roskatag jégvermet. Az égő Juta gyárat. A barakkiskola zöld deszkái tövében kacagó társakat. Hová lettek? Nem tűnhetett a semmibe annyi akarat és remény. Kikre testálódott az apák ereje? Föl kéne kutatni a fiúkat. De hol keresse őket, és hogyan a megrokkant öregember? A távolból érkezett. Kilép az ósdi ház kapuján, és elindul. A Váci út flaszterjén koppannak léptei. Érselem Tisztán látott mindent. Mint akkor, régen. Látta a fűzfa lehajtó ágát, a patakot, a vak kőszentet is ott, a híd fölött. Csak János arcát nem tudta fölidézni. Gyötrődött. Mert nem látja az arcát, hiszen együtt álltak a hídon. Fölriadt. Az álom kábulatából ébredve a réges-régi kép darabjaira hullott, aztán végképp eltűnt. Eszébe jutott az elutazás előtti nap. János bizakodása. Visszajövök, suttogta, és ő tudta, így lesz. Telefon riasztotta. Jolánka volt, János húga. Most hívtam föl a professzor urat, beszéltem vele, mondta Jolánka, egy óra múlva operálják, imádkozom érte. Nem volt ereje tovább lépni. A kisszékbe ereszkedett, és ernyedten bámulta a szőnyeg rojtjait Hogy János nélkül, nem, arra sose gondolt. Pedig húsz esztendeje élnek együtt, és már a betegség is társukká vált. Négy év kórházból kórházba, és most ez a reménykedés, a jóbarát révén a külföldi operáció. A szomszédból kulcscsörgés hallatszott. Az ablakhoz lépett, és félrehajtotta a függönyt. Fény szabdalta a keskeny utcát, és emberek siettek dolguk után. Menni vágyott ő is. Már a lépcsőn szaladt lefelé, és kirakatok tükrözték arcvonásait. Ment összevissza, ismeretlen utcákon kóborolt, és akkor a sarkon hirtelen eléje bukkant a két fotel. Ott álltak egy kis kárpitos üzlet benyílójában. Karcsún és magukat kelletén. Mintha képzelete váltotta volna őket valóra. A két fotel élete részévé lett. Uralkodni kezdett mindennapjain. Reménysége alkotóelemévé vált. Segítségükkel lépdelt át szorongó lelkiállapotából egy megenyhültebb valóságba. Jánossal beszélgetett róluk. „Ugye, milyen kecsesek, és milyen szép a fa matt színe a délután fényében?” Azon kapta magát, hogy a huzat mintáiét, a fa ívelését rajzolna r la, hadd lássa János, mielőtt újra bejép az otthonába. Mit szól majd hozzájuk, merengett el a gondolaton, és elmosolyodott. A játék, amely önkéntelenül elragadta, mint szelídebb vizekre vezérelte. Lecsendesítette a lélek háborgását. És elkövetkezett az a nap is. Ott állt a repülőtér várójában a visszatérő mellett. Nézte a hordágyon fekvő elkeskenyedett arcát, és kereste szemében a régi fényt. Emlékek zsongtak benne, és csitította az öröm. Valami nagyon szépet szeretett volna mondani Jánosnak. Köszöntőt, hazavezérlőt. Szavakat, amelyek csak őket kötik össze, és visszavarázsolják az elillant időt. És akkor ott a fehér vánkos, a sápadt arc fölé hajolva, belekezdett a két fotel történetébe. Beszélt a szorongás napjairól. Kóborlása óráiról. A megpillantás öröméről. Beszélt a jövevényekkel való játékról, amelyet együtt játszottak ők mindvégig. János csak nézte őt, és ő folytatta. Nemsokára otthon leszünk, mondta, és akkor majd meglátod, milyen szép a fa matt színe a délután fényében. Csatár Imre .Vasárnap, 1999. április 1.