Magyar Nemzet, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-01 / 126. szám

Leonyid Brezsnyev átadta az Októberi Forradalom Érdemrendet Csepel dolgozóinak Díszvacsora az Országházban a szovjet küldöttség tiszteletére Bensőséges ünnepséggel kez­dődött csütörtökön délelőtt Leonyid Ujics Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága főtit­kárának, a Legfelső Tanács El­nöksége elnökének és a vezeté­sével hivatalos, baráti lát""-­­­táson hazánkban tartózkodó szovjet párt- és kormánykül­döttségnek a programja. A vendégek a Parlament de- regációs termében a magyar munkásosztály képviselőivel, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulóját kö­szöntő jubileumi­­munkaver­­seny csepeli kezdeményezőivel, az országos mozgalomban élen­járó kollektívák, szocialista brigádok, üzemi, vállalati kö­zösségek küldötteivel, állami díjasokkal, a szocialista munka hőseivel találkoztak. Leonyid Iljics Brezsnyev Kádár Jánossal, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi P­zottságának első titkárával együtt érkezett a terembe, ahol már ott voltak a szovjet párt- és ko­rmányküldöttség tagjai. Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminiszte­­re, Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Konsztantyin Ruszekov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Iván Arhipov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, Viktor Dobrik, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának póttagja, a lvovi területi pártbizottság első tit­­­kára, valamint Vlagyimir Pav­lov, az SZKP Központi Bizott­ságának tagja, a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Politikai, társadalmi közéle­tünk számos vezetője vett részt a forró hangulatú baráti össze­jövetelen. Ott voltak: Gáspár Sándor, a Magyar Szakszerve­zetek Országos Tanácsának fő­titkára és Maróthy László, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottságá­nak első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra, Méhes Lajos, a budapesti pártbizottság első titkára, Pója Frigyes külügyminiszter, Szű­rös Mátyás, hazánk moszkvai nagykövete, Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke, Her­­czeg Károly, a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Soltész István kohó- és gép­ipari miniszter, Varga István, az MSZMP KB osztályvezető­helyettese, Bíró Györgyné, a Textilipari Dolgozók Szakszer­vezetének főtitkára. A legnagyobb budapesti munkáskerületek vállalatai­nak, kommunistáinak képvise­­letében ott volt a találkozón Ernszt Antal, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának első titkára, Garai Vilmos, a Csend Vas- és Fémművek ve­zérigazgatója, Kovács Károly, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára, Zarnóczi József, a X. kerületi pártbizottság első titkára, Szer Ferenc, a XXI. kerületi pártbizottság titkára, titkára, a Legfelső Tanács El­­I kollektívájának adományozott kökségén­ek elnöke átnyújtotta Októberi Forradalom Érdem­­ű Csepel Vas- és Fémművek - rendet. Internacionalizmus és béke A szovjet párt- és kormány­­küldöttség és a magyar dolgo­zók képviselőinek találkozóján Leonyid Iljics Brezsnyev mon­dott beszédet: Kellemes kötelességet telje­sítek ma: átadom Vörös Csepel dicső munkáskollektívájának az Októberi Forradalom Ér­demrendet. Kötelességem kétszeresen is kellemes, mivel magamat is csepelinek tartom. Jól emlék­szem arra a találkozásra r­ivár dolgozóival, amikor a törzsgárdatag megtisztelő cí­met adományozták nekem. Vörös Csepelnek olyan ön­életrajza­ van, amelyre méltán lehet büszke minden munkás, technikus, mérnök, mindenki, aki a csepeli üzemekben dol­gozik. Most két olyan eseményről szeretnék szólni, amellyel Vö­rös Csepel nemzetközi híre sok vonatkozásban összefügg. Mindenekelőtt a csepeliek ak­tív részvételéről a Magyar Ta­nácsköztársaság megteremté­sében. És bár abban az idő­ben Magyarországon a nép­hatalom nem maradhatott fenn, a Tanácsköztársaság nagy, lel­kesítő segítség volt Szovjet- Oroszországnak. A második — a maga nemé­ben szintén naiv jelentőségű — esemény — 1977 januárjá­ban történt. Vörös Csepelről hangzott el akkor a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját köszöntő munkaversenyre szóló felhí­vás. A csepeliek mintha csak átvették volna a távoli 1918- ból érkező stafétabotot. Len­dületük egy tőről fakadt a moszkvai rendezőpályaudvar munkásainak lelkesedésével, amelyben Lenin a munkához való kommunista viszony csí­ráit látta. Csepel kollektívája képes­ volt kifejezni azt, ami szinte a levegőben volt. Éppen ezért vették át a csepeliek kezde­ményezését a testvéri orszá­gokban és ezért indulhatott útjára nemzetközi méretekben az októberi jubileum tisztele­tére hirdetett munkaverseny. Nagyon jó az elvtársak, hogy I a­­munkásosztály internaciona­­­­lista osztály volt és maradt A Szovjetunió, Magyarország és a többi szocialista ország munkássága, a tőkés országok munkásmozgalma szinte na­ponta bizonyítja magas fokú internacionalista öntudatát, bajtársiasságát, az igaz ügyért harcoló népekkel való szolida­ritását. Egyik nagyszerű példá­ja ennek a hős Vietnam tá­mogatása. Valójában éppen a munkás­­mozgalom internacionalizmu­sához kötődnek döntő mérték­ben az emberiségnek a béké­hez, a szabadság, a jóakarat és az igazság eszméinek dia­dalához fűzött reményei. Engedjék meg, kedves elv­társak, hogy átadjam a szov­jet dolgozók szívélyes testvéri üdvözletét a magyar munkás­­osztálynak, minden magyar dolgozónak. Szívből köszöntöm a csepe­­lieket a megérdemelt kitünte­tés átvétele alkalmából. A nagy tapssal fogadott be­széd után az SZKP KB fő­ ­ szocialista hazafiság ereje Az összetartozást, a két nép munkásosztályának testvérisé­gét is kifejező magas elisme­résért Ernszt Antal mondott köszönetet: — A mai nap kiemelkedő eseményeként, ünnepiként vá­lik maradandóvá a Csepel Vas- és Fémművek történeté­ben, munkásk­oll­ek­ti­válik, szo­cialista brigádjaink életében. Vállalatunk több mint 30 ezer dolgozójának, kommunistái­nak, KISZ-es fiataljainak és nyugdíjas munkás-veteránjai­nak nevében ezúton szeretném tolmácsolni köszönetünket Leonyid Iljics Brezsnyev elv­társnak, a szovjet testvérpárt főtitkárának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének, s az itt jelen levő kedves szovjet vendégek sze­mélyében a Szovjetunió veze­tésének, a szovjet embereknek azért a megtiszteltetésért, hogy a Csepel Vas- és Fémműve­ket a most átadott Október: f­orradalom Érdemrendben részesítette. — A világ első győztes szo­cialista forradalmának 60. év­fordulóját mi magyar munká­sok, dolgozók együtt ünnepel­tük a Szovjetunió és a szocia­lista közösség többi országa dolgozóinak millióival. Együtt, mert 1917 októbere a nemzet­közi munkásosztály, szocializ­must építő népeink nagy, kö­zös ünnepe. Büszkék vagyunk arra, hogy e jelentős évforduló tiszteletére a szocialista közös­ség országai dolgozóinak, a magyar és a szovjet dolgozók­nak, munkásoknak, parasztok­nak, értelmiségieknek, köztük a csepelieknek részvételével, nagyszerű eredményekkel járó nemzetközi szocialista munka­verseny bontakozott ki. Mind­ez tettekben kapcsolta össze, s bizonyította a szocialista ha­­zafiság és a proletár interna­cionalizmus együttes, hatalmas erejét. A most átvett magas kitüntetésiben mi egész mun­kásosztályunk, dolgozó népünk tetteinek elismerését és nagy­rabecsülését is látjuk. — Nagy öröm és megtisz­teltetés számunkra, hogy is­mét szívélyesen üdvözölhetjük önt, Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs, Csepel tiszteletbeli törzsgárdatagját, és hogy ön­től vehettük át e magas kitün­tetést — mondotta végezetül a r­ag­­aván­ú gyárt­átás párt­­bizottságának első titkára, majd az ünnepi esemény, a felejthetetlen találkozás em­lékéül átnyújtotta Leonyid Iljics Brezsnyevnek a Csepel Vas- és Fémművek dolgozói­nak ajándékát. Somogyi Jó­zsef Kossuth-dí­jas szobrász­­művész Martinász szobrának bronzba öntött kicsinyített mását, s a Tanácsköztársaság hírét Leninhez eljuttató csepeli szikratávíró makettjét. Építő munkánk elismerése A köszönő szavak, a forró kézfogások a jövőre szóló jó­kívánságok után Gáspár Sán­dor, a Magyar Szakszerveze­tek Országos Tanácsa, négy és fél millió szervezett magyar dolgozó, párttagok és párton­­kívüliek, a fejlett szocialista társadalmat építő dolgozó né­pünk nevében köszöntötte tisztelettel és szeretettel Leo­nyid Iljics Brezsnyevet, a kedves szovjet vendégeket. — A szocialista Magyaror­szág több mint 3 évtizedes történelmében ez a mai ünne­pi esemény az első, amikor egy magyar nagyvállalatot, annak dolgozóit, munkájukat ilyen magas külföldi elisme­résben, kitüntetésben részesí­tik — hangsúlyozta. — Külön öröm és megtiszteltetés, hogy ez a kitüntetés az Októberi Forradalom Érdemrend, an­nak a 62 évvel ezelőtti világ­történelmi jelentőségű ese­ménynek a nagyra becsült szimbóluma, amely új kor­szak kezdetét jelentette az emberiség történelmében. Az 1917-es októberi forra­dalom a magyar munkásosz­tály számára mindig is sokkal több volt, mint egy kiemelke­dő jelentőségű történelmi ese­mény. A bolsevik párt vezette oroszországi munkások és pa­rasztok dicső, forradalmi tette, ragyogó példája Magyarorszá­gon nagyon gyorsan vissz­hangra, elsőként lelkes köve­tésre talált. Hatvan évvel ez­előtt a győztes október tüze lelkesítette a Magyar Tanács­­köztársaságot megteremtő for­radalmárokat, hazafiakat, a magyar munkásokat, közöttük a csepelieket is. 1919-ben az imperialista ál­lamok vérbe fojtották az első magyar munkáshatalmat. Mi­után 1945-ben a dicsőséges Vörös Hadsereg felszabadítot­ta hazánkat is, beteljesedett Lenin történelmi előrelátása, s az első magyar proletárfor­radalmat követte a győzedel­mes második. Népeink internacionalista szolidaritása, testvéri barátsá­ga az 1917-tel kezdődött kor­­szekformáló változások küz­delmeiben kovácsolódott egy­ségbe. Erre, mint közös érték­re, féltve őrzött kincsre tekin­tünk — további erősítésére, fejlesztésére, gazdagítására szüntelenül, törekszünk. * — N nagy öröm és megtisztel­tetés számunkra, hogy az Ok­tóberi Forradalom Érdemren­det személyesen Brezsnyev elvtárs, a szovjet testvérpárt, a baráti Szovjetunió vezetője nyújtotta át itt, Budapesten. Gratulálunk a csepelieknek e magas kitüntetéshez. Ez a mai, ünnepi esemény büszkeséggel tölt el bennünket. Ebben a ki­tüntetésben a magyar mun­kásosztály, dolgozó népünk, s országépítő munkája elisme­rését is látjuk. Meggyőződé­sünk, hogy ez a kitüntetés to­vábbi lelkesedéssel tölti el munkásosztályunkat, dolgozó népünket, s újabb sikereket eredményez majd alkotó tevé­kenységében, szocialista ha­zánk, a Magyar Népköztársa­ság, a fejlett szocialista tár­sadalmat építő magyar nemzet felvirágoztatásában, így to­ ^ ^c zl':lKONyvTr* i * *vr *~Vo VS. uficfe: 35 T I 6,9-?0/33-046 M agyar Nemzet­i-A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • vább erősítjük népeink meg­bonthatatlan barátságát, test­véri együttműködését orszá­gaink, a szocializmus közös ügyének javára. Leonyid Iljics Brezsnyev, a szovjet párt- és kormánykül­döttség és a magyar munkás­osztály képviselőinek találko­zója hosszan tartó tapssal ért véget Ünneplő ruhájukon, kitünte­tésekkel, arcukon, fénylő iz­galommal, kezükben az üd­vözlésre emelt pohárral áll­nak az Országiláz delegáció® termében a csepeliek. A Cse­pel Vas- és Fémművek har­mincezer dolgozójának tizen­négy képviselője. Munkások, brigádvezetők, mérnökök, ter­vezők, akik a gyár nevében átvették az Októberi Forrada­lom Érdemrendet - Boldog kitüntetettel­ között Horváth József a Szerszám­­gépgyár főműhelyében dolgo­zik, brigádvezető. — A kitüntetés, amit kap­tunk, igen magas elismerés, a szocialista országok­­ közül először Magyarországon kerül kiadásra és azért is nagy öröm ez nekünk, mert minket, cse­pelieket tüntettek ki vele. Én is azok között voltam, akik el­indították a szocialista mun­kaversenyt­. Ez a magas kitün­tetés egyben a múltnak, a múlt harcainak, helytállásai­nak elismerése is­ véleményem szerint. Ez a múlt 1919-ben kezdődött, a Magyar Tanács­­köztársaság megalakulásakor. Azóta Csepel töretlen hittel áll a szocializmus mellett. Fel­emelő érzés a mai nagy ün­nep minden csepeli munkás­nak. Úgy dolgozunk, hogy mél­tók lehessünk erre, és hogy még unokáink is emlékezze­nek rá — Az én véleményem is az — s azt hiszem mind­annyiun­ké, akik Csepelen dolgozunk —, hogy nem csupán a mun­kaverseny elindítását jutal­mazták most — mondja Ma­darász Bélánné, a Fémmű mér­nöknője —, hanem hazánk együttműködését a szocialista országokkal, a 19-es forrada­lomban való közreműködését a csepeli munkásságnak. Ez a kitüntetés a Magyar Tanács­köztársaság hőseit is illeti, a fasizmus áldozatainak is szól, egy hősi múltnak, egy áldoza­tos jelennek és a jövőnek is, amit építünk töretlenül, hit­tel a Szovjetunióval együtt. Én egyébként mint kiváló fel­találó kerültem ebbe a kül­döttségbe. A színesfémekre vo­natkozó kutatásaimat honorá­­ták. Meghatódtam a nagy pil­lanattól, amikor Brezsnyev elvtárs átnyújtotta a magas kitüntetést a kongresszusi te­remben. Soha el nem múló élmény ez számomra. Pradel János, az Acélműben dolgozó Kandó Kálmán szo­cialista brigád vezetője: — A mi brigádunk már má­sodszor kapta meg az újító brigád címet, ezért is ért a megtiszteltetés. Napok óta iz­gatottan készülök erre a nap­ra. Elhoztuk ajándékul annak a csepeli szikratávírónak a kicsinyített mását, amellyel a Tanácsköztársaság állandó kapcsolatot létesített Lenin­nel; másik ajándékunk a So­mogyi József alkotta, Csepe­len álló Martinász-szobor mo­dellje. Gilich Tamás, az Egyedi Gépgyár Gagarin brigádjainak vezetője is a csepeliek között van. — A mi brigádunk ugyan­csak lelkesen teljesítette a fel­adatát — mondja. — Fogadal­mat tettünk, hogy bármilyen nehézséget leküzdünk, össze­fogunk. Úgy érzem én, s mi mindannyian csepeliek, hogy a békéért dolgoztunk és ezért nem lehet eleget tenni. Bol­dog vagyok, hogy szemtől szemben láthatom Leonyid Brezsnyevet, az SZKP főtitká­rát, a szovjet államfőt, aki oly sokat tett a békéért. Értünk és gyermekeinkért. Ez marad életem legszebb napja... Politizk­ü­szönlés­ a Parlamentben A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és Miniszterta­nácsa este az Országház Va­dász­termében díszvacsorát adott a szovjet párt- és kor­mányküldöttség: Leonyid Iljics Brezsnyev, Andrej Gromiko, Konsztantyin Csernyenko, Konsztantyin Ru­­szakov, Iván Arhipov, Viktor Dobrik, Vlagyimir Pavlov tisz­teletére. Részt vettek a vacsorán a szovjet nagykövetség diploma­tái, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli had­seregcsoport parancsnokságá-­ nak képviselői. A vendéglátókat a vacsorán Kádár János, Losonczi Pál, a­ Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, Lázár György, a Minisztertanács el­nöke, Aczél György, Benke Valéria, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Hu­szár István, Maró­thy László, Nemes Dezső, Németh Károly, Óvári Miklós, Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsá­gának elnöke, Borbély Sán­dor, Gyenes András, Győri Imre, Havasi Ferenc, Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, Méhes Lajos, Puja Frigyes, Szűrös Mátyás, Szépvölgyi Zoltán képviselte. Részt vett a vacso­rán az MSZMP Központi Bi­zottságának, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának és a kor­mánynak számos tagja, poli­tikai, gazdasági és kulturális életünk sok más vezető sze­mélyisége. A szívélyes, baráti légkörű vacsorán Kádár János és Leo­nyid Iljics Brezsnyev pohár­köszöntőt mondott.

Next