Magyar Nemzet, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

14 Madar Nemzet A Magyar Nemzet vitafóruma Lévay József rejtélye ZÖLDFEDELŰ KIS KÖNY­V a debreceni Egyetemi Könyv­tárban került a kezembe. A Pesten, 1848-ban kiadott, könyvben — saját kezű dedi­­kációként — egy korábban ismeretlen Lévay-vers: Tizi szerelmed lombos fája, A boldogság madarának Legyen kiválasztott tanyája... Csevegjen ott ez a madárka Víg repkedéssel télbe-n várba’ S még akkor­­a maradjon ott, Mikor már a lomb elhullott! .. . Vajon ki lehetett a rejté­lyes-ismeretlen hölgy, akihez vagy akinek Lévay József e sorokat írta? Az irodalom­történészek és a lexikonok ugyanis egybehangzóan állít­ják: Lévay „a szerelem áldá­sa nélkül .. . magánosan élt, sok tisztességben, de egysze­rű, mondhatni szigorú körül­mények között”. Így nem él­mény, hanem csak ..holtig tar­tó ábránd az az érzelem, mely Lévay szerelmes verseit szü­li... az eszményt kedves, ki után a költő sóvárog... az nem a külső világban, létezik, hanem a költő képzeletében". Pedig Lévay József sok és szép szerelmes verset irt. S bizonyos, hogy ezek a versek a Tompa Mihályhoz, Gyulai Pálhoz, Arany Já­noshoz fűződő meghitt ba­rátságát is mélyítették. S ahhoz is hozzájárultak, hogy Lévayt a Tudományos Akadémia tag­jává választották és 1862-ben korának talán legnagyobb írói megtiszteltetését, a Kisfaludy Társaság tagságát is elnyerte. A REJTEL­ 1! már-már tel­jesen reménytelennek látszó megoldását Lévay József sző­kébb hazájában, Borsodban kíséreltem meg. Sikerült megszereznem a költő Mis­kolcon, 1899. június 1.-én zárt önéletírását. Lévay ebben — a többi között — arról írt, hogy 1849. januárjában a forradal­mi kormány hivatalos lapja, a Közlöny munkatársa­kén­t menekült Debrecenbe. „Én ... egy derék, jómódú család szárnyai alá jutottam másod­­magamma­l. A családfő, Kál­­mánczhelyi Gábor . .. egy tes­tes, magas, már őszbe csava­rodott úr volt, aki nálánál idősebb neje után lett, a Hat­van­ utcán egy úri háznak s kívül egy szép tanyabirtoknak is a tulajdonosa. Gyermekte­lenek lévén, egy közeli, sze­gény rokonuknak ifjú, szép leánykáját, a gyönyörű P. Zsu­zsikát vették magukhoz, gon­dolom, örökbe. Zsuzsika pi­ros ajka nem volt nagyobb egy jó nagy szamócánál, sze­­me párja két ragyogó, bűbájos, fekete, vagy csillagzat, kar­csú dereka hajlékony és oly vékony, hogy Shakespeare­­ként átbújhatott volna a pol­gármester pecsétgyűrűjén. Nemcsak szállásom, de ellá­tásom is né­lük volt. Az öre­gek igen megszerettek, én pedig Zsuzsikát szerettem meg igen, amit ő is szíve szerint viszonzott. Egész ottlétem­ben Vele és Róla­ ábrándoz­tam. Szerelmes verseket ír­tam Hozzá s még a forradal­munk gyászos vége után is sokáig sajgótt utána a szi­vem ...” Hány és hány nemzedék fordult kiapadhatatlan érdek­lődéssel Petrarca Laurája, Goe­the Krisztinája, Petőfi Júliája felé. S ugyanilyen érdeklődés­sel fordultunk és fordulunk azok felé is, akik az élettárs szerepére — ilyen vagy olyan okból — nem vállalkoztak, miként Csokonai Vitéz Mihály Lillája, Vajda János Ginája, Juhász Gyula Annája. HOSSZÚ IDŐN ÁT szinte teljesen lekötötte a figyelme­met Lévay József rejtélyes szerelme. Kiderült,­­ hogy a debreceni Egyetemi Könyv­tárban őrzött könyv eredeti tulajdonosa a Déri Múzeum volt. A múzeum leltárkönyvei­ből pedig megállapítottam, hogy az ereklyét — Isévay Józsefre is vonatkozó más re­likviákkal együtt — özvegy Szilassy Kálmánná. 1936. július 11-én ajándékozta a Déri Múzeumnak. Mivel az aján­dékozó Szilassy­né valaha Kis­újszálláson lakott, én is oda­utaztam, így tudtam meg: P. Zsuzsika Pápay Benjámin egykori kisújszállási­ orvos és Dobrossy Zsuzsanna gyerme­ke volt. Pápay Benjámin nő­vére, Zsuzsa pedig Kálmáncz­­helyi Gábor felesége, aki fi­vérének 1842-ben történt el­hunyta után a 12 éves Zsu­zsikát magukhoz vette. A rejtélyes P. Zsuzsika te­hát Pápay Zsuzsika volt, s Kisújszállásról került Debre­cenbe. A Debreceni Állami Levél­tárban őrzött okmányokból hamar megtudtam, hogy a költő és szép szerelme a mai Hatvan utca 25. számú ház­ban lakott. Ugyancsak Debre­cenben tudtam meg, hogy a gőgös Kálmánczhelyi Gábor féltett nevelt, lányát, nem akar­ta a bizonytalan jövedelmű íróhoz adni, ezért Pápay Zsu­­zsánna a gazdagságáról ismert kunhegyesi Józsa Imre felesé­ge lett. Kunhegyesen m­ég élnek Józsa-rokonok. Tőlük lassan HADD SZÓLJAK HOZZÁ dr. Molnár László ny. főisko­lai tanárnak a Magyar Nem­zet július 22-iki számában megjelent fenti című vitaira­tához. Nyugdíjas gazda, a ,, Mezőgazdaság Kiváló Dol­gozója” vagyok, aki csaknem 70 éves gyakorlati és elméle­ti tapasztalatokkal rendelke­zem, sőt mondhatnám szüle­tésem óta túlnyomóan a me­zőgazdaságban (faluban, ta­nyán stb.) tevékenykedtem, és az utolsó 25 évben két ismert mg. kutatóintézetnek vol­tam a munkatársa. Molnár László hozzászólá­sának a legtöbb pontjával egyetértek, mégis van hozz­­­záfűzni valóm. Ami a felvételt illeti, mind­két fokú (sőt, szerintem tel­jesen feleslegesen három fo­kú) szakiskolák (közép- és felsőfokúik, az utóbbin belül ,,Főiskola" és „Egyetem” meg­­különböztetéssel) olyan nagy számban vannak, hogy egy nálunk kétszer olyan nagy­ságú ország szükségleteit is kielégíthetnék, így — termé­szetesen — nagyon sok tan­erőre van szükség. Ezek egy része a gyakorlatban sokkal nagyobb szolgálatot tehetne, mint a túlméretezett felsőbb oktatási rendszerben. Ennek folytán nagyon sok hallgató­ra is van szükség, és így nem csoda, hogy mindazok, akiket másutt nem vesznek fel — és ezek közt nagyon sok a városi —, a mezőgazdasági főiskolákra jelentkeznek. Ez magyarázza azt a nagy száza­lékot, amely „városi” és egy­úttal azt a nagy százalékot is, aki a diploma birtokában más pályán vagy hivatalban keres elhelyezkedést. A szakközépiskolákra —­ azt hiszem — minden, általános iskolai képesítéssel rendelke­zőt felvesznek; ezek közt csak olyan városi fordulhat elő, aki családilag jegyezte el ma­gát a mezőgazdasággal. A nagy probléma a főiskolákra és az egyetemekre jelentke­zők megrostálása. A PROBLÉMA nem volna olyan nagy, ha 1. kimonda­nak, hogy elsősorban a szak­­középiskolát legalább jó ered­­­ménnyel végzett tanulókat; 2. az olyan jelentkezőket kell felvenni, akik gazdaszárma­­zásúak vagy legalábbis falun nevelkedtek (esetleg falusi intelligencia gyermekei), to­vábbá a „tsz-ek” által ösz­töndíjjal vagy szerződéssel beküldötteket. Ezek felvétele után már az un. városiakra csak nagyon kevés hely jutna, és ezek közül is ki kellene választani azokat, akiknek valami vonatkozásuk van a mezőgazdasággal, tehát is­merik a falusi élet minden örömét és keservét. Akik ez­után kimaradnak, és mégis éreznek magukban hajlamot a mezőgazdaság, tehát a ter­mészet iránt, még mindig mehetnek olyan egyetemi szakra, amely­­közel áll a me­zőgazdasághoz (pl. biológia, viselkedéstan és egyéb termé­szettudományi pálya), sőt még műszaki vonalon is találunk (nemcsak a mezőgazdasági gépészeti szakon) olyan disz­ciplínákat, amelyek ismereté­ben nagyon segíthetik a me­zőgazdasági szakembereket gyakorlati munkájukban, hi­szen ezek — már nagy elfog­laltságuknál fogva is — sok­szor „a fától nem látják az erdőt”, azt is megtudtam, hogy Józsa Imre mellett gyönyörű felesé­ge szinte elsorvadt s már 36 éves korában, 1866-ban meg­halt. Józsa Imre legendás gazdagsága is elkopott. Telje­sen egyedül élt, 1902-ben halt meg. IMÁDOTT SZERELME SZOMORÚ SORSÁRÓL Lé­vay József semmit sem tudott. Pápay Zsuzsanna gyönyörű teste már régen a kunhegyesi temetőben porladt, amikor a már évtizedek óta ünnepelt költő, az immár elaggott „Sa­­jó-parti pacsirta" Kétkedés című versében még így írt: Kétség száll meg olykor-olykor S önmagamtól kérdezem: hulló tűz-e, amit érzek, Vagy igazán szerelem?!... Múzsasors, köl­tősors. Buday György Ami a tananyagot illeti, ahhoz csak annyiban szólok hozzá, hogy kívánatos volna egyes felesleges teoretikus ré­szeket kihagyni, mert azok, akik a gyakorlatba mennek, ott úgyis hamar elfelejtik azokat, akik pedig tudomá­nyos pályára kerülnek, eset­leges hiányaikat utólag pó­tolhatják. Az oktatás elméleti részé­hez — amellyel különben Molnár kolléga említett vita­iratában mint jobban infor­mált amúgy is bővebben fog­lalkozott — nem kívánok semmit sem hozzátenni, annál több mondanivalóm van azon­ban az oktatás gyakorlati ré­széhez. Erre kellene a fő­­hangsúlyt helyezni, mivel a fiatal diplomásnak az egész jövőjére döntő fontossággal bír. Ehhez mindenekelőtt fel kellene állítani azoknak az állami és tsz-gazdaságoknak a kataszterét, amelyekben olyan vezető agronóm­usok vannak, akiknek nemcsak magasfokú gyakorlati és el­méleti tudásuk van, de peda­gógiai érzékük is, hogy a ke­zük alá kerülő főiskolásokat helyes irányban és­ sokolda­lúan tudják foglalkoztatni. A főiskolásoknak, illetve egye­temi hallgatóknak a vakáció­nak legalább felét az ilyen gazdaságokban kellene eltöl­­teniök, és itt (mérsékelt díja­zás mellett) minden munká­ból fizikailag is ki kellene venni a részüket. Ez az elő­írás teljesen jogossá teszi Molnár kolléga azon követel­ményét, hogy az első évre a tervezettnél mintegy 20 szá­zalékkal többet kellene fel­venni, mivel legalább ennyi — az ilyen követelmény szi­gorú betartásánál — már az első évben ki fog esni. AZ IGAZI PRÓBATÉTEL­RE az iskola végeztével a gyakorlatban kerül sor. Telje­sen hibás az a gyakorlat, hogy a tanulók a diploma kézhez vételével azonnal, mint agronómusok lépnek be akár állami gazdaságba, akár tsz-gazdaságba, és ott azonnal nagy fizetéssel felelős felada­tokat kénytelenek végezni. Ez éppen olyan, mintha egy egyetemet végzett orvos (öt­vagy hatévi tanulmány után) azonnal operációs kést kap­na a kezébe és önállóan ope­rálna. Mint tudjuk, ehhez csak bizonyos gyakorlat után juthatnak. Ennek megfelelően a diplomát ki sem szabadna mini, de különösen doktori disszertációt sem szabadna olyannal készíttetni, aki leg­alább egy évet (később ,az akut szakemberhiány meg­szűntével két évet­ nem tölt valamely, a fenti kataszter­ben szereplő gazdaságban. Ha a fenti rendszert beve­zetnék, ki lehetne kerülni azt a sok baklövést, amelyeket ezek az eddig gyakorlatlan agronómusok nemcsak a gaz­daság, és ezzel az egész köz­gazdaság terhére elkövetnek. Csak­­azokat tartanák lekötve, akik a föld szerelmesei. Nem látnak — sok téves megálla­pítás hatása alatt — ,,ipar­szerű” üzemet maguk előtt, hanem tisztában vannak az­zal, hogy eltérően az ipartól, nem holt tárgyakkal, hanem élő alanyokkal van dolguk — legyen az a föld vagy az ál­lat, és hogy a természettel kell megismerkedni ahhoz, hogy igazán jó gazda váljék valakiből! Szemző nála. a ..Takarmánybázis” ny. szerkesztője Agrárszakemberek 1. Nagyméretű szögletes­, fara­gott kőlapokkal burkolt tér rész­leteire bukkantak a régészek az egyik magyarországi városban. A 4 méteres mélységben talált emlé­kekről a szakemberek úgy vélik, hogy Scarabasilla római kori te­lepülés fórumának részletét ta­lálták meg. Melyik városban van ez az értékes római kori lelet? a)­­ Szombathely b) Sopron c) Zalaegerszeg 2. Az ország lf*fif)-ban kivívott függetlenségének évfordulóján, ok­tóber 1-én adják át a katonák a hatalmat Nigériában a polgári kormányzatnak, ön szerint körül­belül mennyi lakosa van a jelen­tős olajkinccsel rendelkező afri­kai országnak? (1972. évi becslés.) a) 41,5 millió b> 69,5 millió c) 115,5 millió 5. A békés atom a szocializmus országaiban címmel Moszkvában kiállításon mutatták be a szocia­lista országok szakembereinek az atomenergia békés hasznosításában elért eredményeit. Az­ érdekes nemzetközi szemlén bemutatták természetesen a szovjet segítség­gel Pakson épülő első magyar atomerőművet is. Mikor kezdte meg működését hazánkban az ugyancsak szovjet segítséggel épült első atomreaktor? a) 1959-ben b) 19­19-ben c) 1974-ben 4. A mágneses tér jellemzésére használt, egyik fizikai mennyiség­nek, a mágneses indukciónak az SI-beli mértékegysége a Tesla. Melyik európai országban szüle­tett N. Tesla (1856—1949) az USA- ban működött kitűnő elektrotech­nikus és feltalálój­a. Csehszlovákiában és Lengyelországban és Jugoszláviában A helyes megfejtést beküldők között öt darab 500 forintos, a Szivárvány Áruház Vállalat üzle­teiben beváltható vásárlási utal­ványt sorsolunk ki. PÁLYÁZATI SZELVÉNY 1979. szeptember 16. Beküldési határidő: szeptember 24. Cím: Reklámszerkesztőség, Bp. Lenin krt. 9—11. 1073. A címzésnél írják rá: a Magyar Nemzet pályá­zata. A megfejtést és a nyertesek névsorát szeptember 25-i, keddi számunkban közöljük. • Vasárnap, 1919. szeptember 10. Önismeret és az öltözködés Nemrégiben megírtuk, hogy a Magyar Divat Intézet kiál­lítást és divatbemutatót ren­dez a tettebb testalkatúak — és az idősebb — nők öltöz­ködéséről. Megtörtént. A kol­lekció 1980—81 divatját idézi A kiállítás elrettentő pél­daként azt mutatja, ami előnytelen. Például a dúsan húzott, vagy erősen, harango­san szabott szoknya, ruha, a testet szinte présbe fogó kar­csúsított kosztüm, s az erő­seknek igazán nem hízelgő nadrágkosztüm, no meg a rövid szoknya. A baj nemcsak az, hogy nem minden, ami divatos, il­lik az erősebb és az idősebb nőnek, hanem az is, hogy a csaknem egymillió nő bizony elégedetlen a kereskedelmi kí­nálattal. Modernebb, divato­sabb, színesebb ruhát keres. Amint a tájékoztatón hallot­tuk, vannak ellenpártiak is. A modelleket csoportosan 20 éven aluli, meg 40-et sok­szor jóval felüli teltkarcsú és erős civil manökenek mutat­ták be. (Sztenya, az ismert manöken volt a kivétel — de minden alól.) Az erős testalkatúak öltözködése sok problémát okoz. Hiszen az alak nem mindig egyenletesen erős. Beszéljünk kosztüm­nyelven: előfordul, hogy a kábár lehet karcsúsított, a szoknya viszont, különösen hátul, meggondolandó formát kíván. Jó megoldás például a rajzon bemutatott ,félolda­lasan gombolt tweed szoknya makrokordbársony sportka­báttal és a vízzöld, féloldalas megoldású könnyű szövet kabátruha, a válltól induló, tűzéssel kihangsúlyozott, rend­kívül előnyös szabásvonallal. Jó az­ új divatból a hosszí­­tott sárgallér, a kihangsúlyo­zott vállvonal (egyensúlyba hozza a csípőt a felsőtesttel), az­ ujjatlan hosszú kardigán­mellény, a vaglánvonalú kuli­kabát. Szép, elegáns és jól takar a divatos, hosszú pele­­rin, különösen tetsz­ett a víz­­zöld és a nyersszínű modell. Ami biztosan előnyös: a min­dig divatos kabátruha, a kö­tényruha, a modern vonalú ingruha, a jól megválasztott szoknyaforma, az alak szerint bekötés vagy kívül hordott blúzzal. A tervezők szeret­nék, ha a divatba visszatérő elegáns fekete kabát megje­lenne e divatbemutatón érde­keltek ruhatárában is. Nem hiszem, hogy az erő­sebbeknek és az idősebbek­nek külön divatja van, de fontos a tervező segítő fi­gyelme, a kereskedelem meg­értése és főleg az önismeret, az önkritika. A kiállításnak és a bemutatónak ez a célja. S egy jó hír: a bemutató­val egy időben a Debreceni Ruhagyár és a Május 1. Ru­hagyár néhány modellje meg­jelent az üzletekben A többire 1980—81-ben ke­rül sor. (f. b.) KERESZTREJTVÉNY Hogy néha mégis mire viheti valaki, az kiderül a rejtvény víz­szintes 1. és függőleges 25. számú sorából, de nem kell feltétlenül követni a példát. VÍZSZINTESEN (kétbetűsök: SZ. RÚ): 17. Valamely osztály, politikai párt által vallott eszmék, fogalmak rendszere: a társadalmi­­ lét tükrözése emberek tuda­tában. 18. Lassan, szórakozva bal­lag. 19. Fényes felületű, nehéz , vászonfajta. 16. Csukódik. 21. Mo­­r csarak növénye. 22. Két elemből vagy összetevőből álló, kétalko­tós. 23. Amitől esterázik az em­ber. 24. Idegen mulatóhely. 26. Aj­­tóbiztosító. 27. A levegőt szeny­­nyező aprócska anyag. 28. A ró­mai mitológiában az elhunyt elő­dök lelkei. 29. Neves francia imp­­­­resszionista zeneszerző (Marice, ■ 1875—1937). 30. Szabványos súly.­­ 31. Bekap valamit. 34. Jaj, de jó az ilyen sütemény! 35. Teljes, idegen szóval. 36. Olimpiai ezüst­érmes tő­rviv­ónőnk (Ildikó.) 37. Németül mondani. 38. A hal pedzi a horgot. 39. XIII. századi velen­cei aranypénz, amely később egész Európában elterjedt. 40. Somogy megyei község. 41. Inas név. 42. Kisebb folyóvíz. 43. Énekkar. 44. Gonosz, elvetemült. 46. Német ke­let. 47. A hideg egyik kellemet­len tulajdonsága. ül. Népszerű fővárosi villamosjárat. 49. Kos­­suth-díjas színésznő (1893—1951). 50. Szép Ernő. 51 Pázsitfűféle gyomnövény 52. Birtoklás. 53. Hirtelen keletkező helyi eső. 54. Állítólag a lélek tükre. 55. A ku­misz t­erjesztett savanykás sze­szes ital — alapanyaga volt. 56. Elégtételt vesz. 57 Liszt-díjas zon­goraművész (Gábor). 58. Neves író, irodalomtörténész és esszéis­ta (Antal, 1901—45). 59. Idegen férfinév. 60. Egyetemi, főiskolai tantárgy — a diákok szóhasznála­tában. Iii Énekek. 62. ... babám, hun szeretsz! 63. Város az Ukrán SZSZK nyugati részén. 64. Suta, félszeg. 65. Magyar film címe volt. 56. Csigafajta. 67. Takar valamit. 39. Mely dolgok? 70. Csipkeváro­sunk. 71. Baráti főváros. 72. Az önző római polgár énje. 73. Na­gyon megkönnyez. 75. A szerve­zet ellenanyagtermelését kiváltó anyag vagy tényező.' 76. Ami a hajunk és az égbolt között lehet. "7. Személyek, dolgok gyakori vál­togatása. FÜGGŐLEGESEN (kétbetűsök: EA. EL. VS. TN. KB. CE) : 1. Pénz, némi tájszólással. 2. Na­gyon kegyetlen. 3. Erőszakkal le­húz valakit, valahonnan. 4. Angol birtokos névmás. 5. Nem megy. 6. Bizonyos előjelek alapján va­laminek a bekövetkezését állítja. 7. Vadászkutya. 8. Csekély kiter­jedésű. 9. Kövér 10. Férfinév, n. Bányászközség Nógrádban. 12. A puskához tartozik. 13. Német tű (Nadel). 14. Magasabbra helyez. 15. A növény őse és utóda. 16. . . .­eljárás: száraz fénymásoló el­járás. 19. Képes folyóiratok, külö­nösen a nők kedvelt olvasmá­nyai. 22. Gyermekjátékok. 23. Ké­pesség, amellyel valaki vagy va­lami változást idéz elő valakiben vagy valamiben. 1­4. A hajnal szí­ne. 27. . . . Club:­az írók nemzet­közi szervezete. 28. Bolívia kor­mányzati székhelye, de nem fő­városa. 29. Neves fővárosi kórház régi neve. 30. Állandóan vándor­ló. 32. Cammogó. 33 Ázsiai pénz­egység. 34. Rendkívül nagyfokú. 35. Ilyen a közös ló háza. 36. Me­rész. 38. Finom sertéshús. 39. Megfizet, díjaz. 40. Tucatnál is több francia király neve. 42. Ki­fáradás után nyugalmi állapotban van, s új erőt gyűjt. 43. ... és rendek: a régi magyar országgyű­lések tagjai. 45. Európai nép. 47. Az idősebb szovjet sakknemzedék egyik legkiválóbb tagja (Alek­­szandr). 48. Messzeföldön ismert. 4® Mások akaratának vakon en­gedelmeskedő emberek. 50. Az eső ritka, apró cseppekben esik. 51. Spanyolországot a középkorban meghódító arabok és utódaik. 52. Posztó házicipő. 53. A Balaton egyik partrészlete. 54. Félig sze­ret. 55. Magas hegységekből lezú­duló hógörgeteg. 57. A ló egyik futásmódja. 58. Széchenyi István. 60. Légiforgalmi vállalatunk. 61. Mitológiai királylány. Zeusz egyik szerelme. 62. Drug­. . .. gyógyszer­­tárral kapcsolt vegyesbolt és büfé az USA-ban. 64. A pipa alján maradt, el nem égett dohány. 65. Columbo hadnagy megszemélyesí­tője egy amerikai krmifilm-soro­zatban (Peter). 66. Nagyon forró. 67. Háziszárnyas. 68. Brazíliai ál­lam. 70. Meggyőződés. 71. Hullám­­fodor. 72. Kiejtett kettősbetű. 73. Szintén nem. 74. Műveltető kép­ző. Valló Emil Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 25. számú sor megfej­­ tése. Határidő: szeptember 26. Szeptember 2-i lapszámunk ke­resztrejtvényének a megfejtése: Jobban tennéd, ha nem kiabál­nál, mert még­­ kiderülhet, hogy éppen te vagy az anyám. Tíz—tíz lottószelvényt nyertek . Budapestiek: Almásy István, Bankó József, Erdei Antal, Kele­men Zoltán, Kékesi Istvánná, Mo­­gor Józsefné, Pap Jánosné, Réti Kornéla, Szlávik Mária, Unger Er­nő. Vidékiek: Bérczi István, Békés: Ilkő Zoltán, Gyula: Kazy József­­né, Eger: Kádi Noémi, Pannon­halma: Kovács István, Vasvár: Nárai Aliz. Tatabánya: Orbán Fe­renc. Celldömölk: Pfandler Pál, Sopron: Ti­linger Péterné. Makó: Varga Györgyné, Tolcsva. A nyertesek a lottószelvényeket postán kapják meg. MINDENKI VIHETI VALAMIRE

Next