Magyar Nemzet, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-02 / 230. szám
8 _ Magyarpár........... Higiénia és minőség A közegészségügyi biztonságért Hagyománya van már nálunk az állatorvosi tudományos napoknak, hiszen a Magyar Agrártudományi Egyesület keretében az Állatorvosok Társasága évről évre megrendezi, sorra napirendre tűzve az állategészségügy és az állattartás legégetőbb kérdéseit. Az elmúlt napokban az állati eredetű élelmiszerek minőségi termelésének kérdéséről tanácskoztak Veszprémben, állatorvosok, orvosok, biokémikusok, genetikusok, agronómusok. Nem véletlen, hogy a társaság állathigiéniai és élelmiszer-higiéniai szakosztálya a jó minőségű élelmiszerek termelését ítélte most rendkívül időszerű közös problémának, a különböző szakemberek olyan közös ügyének, amely egyben a termelők és a fogyasztók, de a népgazdaság érdekeit is szolgálja. A gazdaság egészsége A jobb, táplálkozás biológiailag értékesebb minőség iránti fokozódó igény, a mind szélesebb körben érvényesülő minőségi követelmény napi témánk lett itthon is, érthetően, hiszen több pénzért jobbat akarunk venni. A külföldi piacok egyre szigorúbb minőségi mércéje pedig jó ideje köztudott. És ehhez alkalmazkodnunk kell. Külföldre, de belföldre is egyaránt csak jó minőséget gazdaságos termelni. A jó minőség termelése azért is különösen fontos napjainkban, mert amikor törekszünk arra, hogy csökkentsük vagy megszüntessük a tej, a hús állami dotációját, nyilvánvaló, hogy a minőségi követelménynyel összefüggésbe kell hozni a termelői árakat. A termelői árat csak minőségi termék előállítása után lehet emelni. Kifogástalan tejet, tejterméket, húst, húskészítményt azonban csak egészséges állatból lehet nyerni. Beteg tehénnek „beteg” a teje, a húsa — közegészségügyi és közgazdasági értelemben is. A fogyasztó ember egészségére is kihatással lehet — és a gazdaság „egészségére” is. Mert például, ha csak egy-két tehén tőgygyulladását nem veszik észre, a tőlük fejt tej már tönferetehet ötszáz tehéntől nyert kitűnő tejet is. Ez már vagy gazdasági kár: sok-sok ezer liter tejet kell kiönteni, hiszen a baktérium csíraszám ellenőrzésekor az átvételnél rendszerint kiderül a dolog. De még a kezelés alatt álló állatnak gyógyszerműradványos, netán antibiotikum tartalmú teje és húsa is erősen kifogásolható közegészségügyileg. Mert aki ilyen terméket fogyaszt, annál az adott antibiotikum már nem lesz oly hatásos gyógyszer, ha majd esetleg ő szorul rá. De — ha az állatok felhasználása előtt nem veszik figyelembe bizonyos vegyszerek, gyógyszerek kiürülésének várakozási idejét — nemcsak a klinikailag beteg állatok szermaradványos termékei jelenthetnek veszélyt bizonyos esetekben az emberre, hanem azok a különböző vegyi anyagok is, amelyeket a takarmányhoz adagolnak, vagy amelyeket az agrokémiai folyamatok során a földbe juttatnak és a növényeken keresztül felszívódnak az állatba. Állandó kutatási téma és nem csak itthon, hanem a világ valamennyi fejlett országában vizsgálják, hogy a különböző vegyszerekből, idegen anyagokból mi az az optimális, megengedhető mennyiség , amely még nem jelent veszélyt a talaj, a növény, az állat, az ember között állandóan fennálló nagy természetitáplálkozási felszívódási körforgásban. Táplálkozástudományunk napokban elhunyt kiválósága, Tarján Róbert orvosprofesszor emlegette nemegyszer, hogy az emberek táplálkozástudományi egészségvédelme, az élelmiszerek jó minősége, íze és zamata már ott kezdődik, hogy a talajművelés során milyen műtrágyát alkalmaznak, milyen növényvédő szert használnak, mit és mennyit kapirgál vagy nem kapirgál az íz állat, amely majd nyersanyagul szolgál táplálkozásunkhoz, és így biológiailag értékes vagy idegen anyagmaradványainak felszívódásai révén részünkké válik. B. Kovács András, az Állatorvosi Egyetem profeszszora, az Állatorvosok Társaságának és a veszprémi tudományos napoknak az elnöke most szinte folytatja ezt a gondolatkört, amikor a konferenciát jellemzendő, a különböző szakemberek előadását summázandóan ezt mondja: „A részt vevő háromszáz állatorvosnak, szinte valamennyinek valamilyen kapcsolata van a gyakorlattal, hiszen legtöbbjük üzemi vagy körzeti állatorvos, csak kisebb számuk laboratóriumi, vágóhídi orvos. Bennük, akik most meghallgatták a legújabb állathigiéniai, genetikai, agrotechnikai, biológiai, közegészségügyi kutatások eredményeit és tapasztalatait, az eddiginél még jobban rögződik az a tény, hogy a gazdaságos, minőségi állati eredetű élelmiszer-termelés már a növénytermesztésnél, a takarmánytermesztésnél kezdődik, az állatok egészséges felnevelésével, betegségük megelőzésével folytatódik, majd a higiéniai követelményeket szigorúan betartó levágással, feldolgozással, szállítással, csomagolással, kereskedelmi forgalmazással fejeződik be. Erről eddig is hallottak az állatorvosok, ez nem új dolog. Ilyen komplex módon, ennyire hangsúlyozottan azonban még nem foglalkoztunk a kérdéssel. Nevezetesen: nem hangsúlyoztuk ennyire erőteljesen, hogy az állat- és élelmiszerhigiénia ennyire szorosan, elválaszthatatlanul összefügg, egymásra van utalva, hogy az állategészségügyi biztonság egyben a közegészségügyi biztonságot is jelenti az élelmiszer-fogyasztásban.” Százezer hízó Az állathigiénia világszerte új, az utóbbi egy-két évtizedben kifejlődött tudományágában Magyarország egyébként világviszonylatban előkelő helyen áll. Olyannyira, hogy a nyugat-európai országokból, de még Amerikából is hozzánk jönnek sok kérdést tanulmányozni. Például azt, hogy hogyan lehet 500—1000 kocás telepen az állathigiéniai követelményeket, a tartástechnológiai követelményeket, takarmányozási rendszereket úgy megteremteni, hogy ott az optimális növekedés és súlygyarapodás gazdaságosan biztosítható legyen. Ilyen nagyüzemek, szakosított 500—1000 —2000-es tehenészetek, szarvasmarha-telepek, hatalmas baromfitelepek — a szakemberek szerint — szántó az egész világon ismeretlenek. Amerikában egy-egy farmergazdaságban ugyan tartanak ennél több állatot is, de ilyen rendszerű szakosított telepek kevéssé ismertek. Ismeretlen fogalom az, hogy egyes szakosított telep 20 ezer vagy 50 ezer hízót tenyészt, vagy mint a Mezőhegyesi Állami Gazdaság a következő években egy évben már 100 ezer hízót kíván kibocsátani. Iszonyatos nagy szám ez, és ennyi állat állategészségügyi feltételeit megteremteni bizony nem könnyű dolog. Magyarországon volt évekkel ezelőtt az első állathigiéniai kongresszus is, jelezve és elismerve a nálunk e téren elért tudományos eredményeket és azt a hallatlan gyakorlati tapasztalatot amelyre mi nagyon-nagyon drága tandíjat fizetve, a kísérletezésre milliárdokat áldozva tettünk szert. Az állathigiénia terén jó és rossz tapasztalatokban egyaránt bővelkedünk, úgy, hogy most már valóban ott tartunk, hogy tudnánk, mit kell csinálnunk és hogyan. Milyen kompromisszumokat lehet kötni, hogy az iparszerű állattartás is megmaradjon, amelynek keretében az állattenyésztésben alkalmazott gépeket hatékonyan kihasználhatjuk, de emellett megtartsuk az állat természetes, szabad mozgási lehetőségét, igényét, hogy biológiailag-fiziológiailag jól érezze magát. Évek múlva és visszakanyarodva a veszprémi állathigiéniai-élelmiszerhigiéniai tudományos tanácskozásra , ennek eredményeit is tulajdonképpen csak később, fél-két év múlva mérhetjük le, amikor majd a gyakorlatban tapasztaljuk azt, hogy a vágóhídra kerülő állatok, vagy a tejüzembe kerülő kifejt tej minősége oly kitűnő lesz, hogy a kifogástalan nyersanyagból valóban jó minőségű élelmiszert tud előállítani a feldolgozó ipar. Kevesebb lesz a reklamáció és a bosszúság. A tejszállítás során például kevesebb tejet kell majd leértékelni nem megfelelő minősége miatt, avagy a tejipar át sem veszi a nem kiválót. És így a magasabb árért, több pénzünkért jobb, táplálkozásbiológiailag értékesebb élelmiszert tudunk vásárolni, fogyasztani. Mindenesetre nagyon várjuk, hogy valósággá váljon az, amit a tévé vasárnapi „Hét” műsorában a hús minőségének most folyó ellenőrzésével kapcsolatban így fogalmazott meg mindannyiunk helyett egy hentesüzlet egyszerű kiszolgálója: „Jobban oda kell figyelni arra, hogy mit kap a fogyasztó.” Csákváry Margit Reda, 1979. október 8. Az új kutatási és gyakorlati tapasztalatok elterjesztéséért Beszélgetés dr. Petrányi Gyula professzorral A Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. sz. belklinikáján járva szemünkbe tűnik egy felirat: Országos Belgyógyászati Intézet. Joggal kelti fel az érdeklődést, hogy mi rejlik mögötte. Mindkét intézmény vezetője Petrányi Gyula professzor, tőle kértünk tájékoztatást. — Az egészségügy országos intézetei olyan feladatokra alakultak, melyek bizonyos irányú egészségügyi feladatokat, munkákat irányítanak, fognak össze. Így alakult meg az Országos Közegészségügyi Intézet, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet, az Országos Plaumatológiai és Vértranszfúziós Intézet stb., majd lassatt szinte minden nagyobb orvosi-egészségügyi feladatra szervezett az Egészségügyi Minisztérium országos intézetet. A belgyógyászat a gyógyítás-megelőzés egyik legátfogóbb területe, országos intézete azonban nem önálló intézmény, hanem a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. sz. Belklinikájára épül, a klinikán dolgozó ötszemélyes munkacsoporttal. Az Országos Belgyógyászati Intézet (röviden: OBI) feladata elsősorban szakmai irányítás, tanácsadás, ellenőrzés, véleményezés, segítségnyújtás a kórházak belosztályai részére, és ezen keresztül az egész ország belgyógyászati szakmai tevékenysége számára. Négyívenként — Az Országos Belgyógyászati Intézet négy-öt tagból álló szakértői csoportja, amelyben alkalomszerűen a II. sz. Belklinika szakorvosai is részt vesznek, körülbelül négyévenként végiglátogatja az ország kórházainak a belgyógyászati osztályait. Megvizsgálják, hogy a lehetőségekhez képest megfelelő színvonalon dolgoznak-e az egyes kórházakban, részt vesznek-e a kötelező rendszeres továbbképzésben, mennyire sikerült megvalósítaniuk a területi ellátás és kórház-rendelőintézet integrációját, amelynek segítségével sok párhuzamos vizsgálat válik feleslegessé. A másik vizsgált terület, hogy a belgyógyászaton belül is egyre jobban szakosodó gyógyítási ágak, így például a gyomorbél betegségek, szív- és érbetegségek, vesebajok, cukorbaj, belső elválasztása mirigyek stb. betegségein?A vizsgálati és gyógyítási módszerei hogyan fejlődnek az egyes kórházakban. Ezek országos intézetei ugyanis, mint pl. az Országos Kardiológiai Intézet, Országos Rheuma és Fürdőügyi Intézet és a többi csak a fővárosban találhatók, és az említett szakágazati osztályokkal még a nagy megyei kórházak is csak részben rendelkeznek. Az Országos Belgyógyászati Intézet kollégiumában helyet kapnak és állást foglalnak a felmerülő problémákban a vezető belgyógyászok, és az OBI a megyei kórházak vezető belgyógyászaival évente legalább kétszer szakmai értekezletet tart. Egyeztetik az alkalmazott módszereket, esetleg újabbak bevezetését javasolják. A szakmai irányítómunkát az Egészségügyi Minisztérium illetékes osztályaival együttműködve végzi az intézet, az egységesen magas színvonalú egészségügyi ellátás biztosítása érdekében. Ha helyben meg nem oldható esetekkel találkozunk, lehetővé tesszük a betegek budapesti klinikai elhelyezését. A felmérések eredményeit az Egészségügyi Minisztérium megkapja és egyezteti más szakmák országos intézeteivel is, s ezáltal a betegellátás szintjét átfogóan javíthatjuk. A tapasztalatok kedvezőek; úgy vélem, hogy az országos intézetek jól szolgálják a célt. Az orvosképzés reformja — Az ön vezetése alatt álló klinika és Országos Belgyógyászati Intézet részt vesz az általános orvosképzésben is. Milyennek ítéli ennek színvonalát? — Az orvosképzés területén, a gyakorlati képzés fokozása, javítása került előtérbe az utolsó évtizedekben. A tantermi előadások számát csökkentve, de irányító jellegét megtartva, bebizonyosodott a kiscsoportos gyakorlati oktatás előnye, azoké a műhelygyakorlatoké, amelyek minden más szakmában is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem helyeslem a „hallgató” kifejezést. Ez a nagyon régi módszertant idézi, amikor a tanárok felolvasták, a tanulók pedig csak hallgatták a tananyagot. Újabban az audiovizuális módszer terjedt el, tehát felolvasás, szóbeli magyarázat mellett az álló-, majd mozgóképekkel illusztrált oktatás. Az orvosképzéshez ez azonban még mindig nem elég. Az orvoslás nemcsak tudomány, szakma is. Az egyetemen tanuló orvosjelölt legyen sokoldalú teendői gyakorlati részében is járatos, mire a diplomát kézbekapja. Kitűnő gyakorlati iskolának tartom ehhez, a többi között, a mentőszolgálatban való részvételt is. A készülő legújabb orvosképzési reform számos jelenlegi hiányosságot igyekszik pótolni. — Az ismerkedés a belgyógyászattal az egyetemi képzés harmadik évében kezdődik, ráépülve az alapfogalmakra. Sajnos, a klinikák ágyszáma nem elegendő a gyakorlati oktatáshoz, ezért bevonjuk a gyakorlati képzésbe a kórházak megfelelő szintű és felszereltségű osztályait is. Hazánkban világviszonylatban is igen kedvező a lakosság orvosi ellátottsága , a jobb és gyakorlatibb képzés az az út, amivel tovább lehet lépni. Ehhez a szükségszerűen növekvő szakosodás szélesítésére is szükség van, amit megfelelően kell a korszerű orvosképzésnek előkészítenie. Beszélnünk kell a műszerezettségi igény növekedéséről is, mert az orvosi munkát segítő műszerezettség egyre inkább a bajmegálapítás ésa gyógyítás alapfeltételévé válik. A leendő orvosokat a képzés során az egyre kiterjedtebben használt műszereknek az ismeretére, és lehetőleg az alkalmazására is meg kell tanítani. Immunológia, vesebajok, magas vérnyomás — Mi a főprofilja a vezetése alatt működő II. sz. Belgyógyászati Klinikának? — Az általános belgyógyászat mellett a vesebetegségek, a klinikai immunológia, a már népbetegségnek számító magas vérnyomás és egyes belső elválasztási mirigyek kérdéseivel foglalkozunk elsősorban. Az immunológia robbanásszerű fejlődése az elmúlt években nagyon sok ismeretlen eredetű betegség keletkezésére adott magyarázatot és tette lehetővé gyógyításukat. Az említett témák mögött jelentős kutatólaboratóriumok állnak, megfelelő kutatócsoportokkal, köztük egy, a Magyar Tudományos Akadémia által támogatott kutatócsoporttal. A világszínvonalat követő gyógyítás mellett tehát szoros kutatómunka is folyik klinikánkon. Jómagam nagy érdeklődéssel fordulok a klinikai farmakológia, az új gyógyszerek hatásának és mellékhatásainak vizsgálata felé. Ahhoz, hogy a gyógyítás szolgálatába minél jobb gyógyszereket állíthassunk, hogy olyan betegeket is meg tudjunk menteni és életben tartani, akiknek a közelmúltban még erre semmi reményük nem volt, szükség van a betegségek természetrajzának felméréséhez kapcsolódva az új gyógyszerek és gyógymódok keresésére. Az átlagostól eltérő problémájú beteg ott kaphatja meg a legjobb ellátást, ahol bajával tudományosan is foglalkoznak, felhasználják a legújabb nemzetközi módszereket, tapasztalatokat. Amit a kutatás előír, azt az Országos Belgyógyászati Intézet igyekszik felhasználni az egész ország belgyógyászati hálózatában. Ilyen például most — többek közt — a peritoneális (hashártya) dialízis alkalmazása a veseelégtelenségben szenvedőknél, amit szeretnénk minél szélesebb területen megvalósítani. Ehhez nem szükséges nagyobb beruházás és számos esetben a kisszámú, igen költséges művesét pótolja. Az orvostudomány napról napra fejlődik. Lépést kell tartani ezzel a fejlődéssel minden kórházban, rendelőintézetben, hogy minél több beteg számára váljék így lehetővé a még gyorsabb, még sikeresebb gyógyítás. Ehhez nyújt segítséget a belgyógyászatban dolgozók részére az Egészségügyi Minisztérium által irányított sok más továbbképző, segítő központi intézmény mellett az Országos Belgyógyászati Intézet is. Fehér Rózsa Kétszázezer forint büntetés kereskedelmi szabálytalanság miatt Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség irányelvei alapján Budapesten és nyolc megyében a kereskedelmi felügyelőségek a piacokon és a vásárcsarnokokban megvizsgálták a közegészségügyi jogszabályok szerint a környezeti kulturáltság javítására hozott központi intézkedések végrehajtását, és felderítették a társadalmi tulajdont sértő cselekményeket, az üzletviteli mulasztásokat. A vizsgálat 525 élelmiszerüzletre, 127 vendéglátó egységre terjedt ki. Megállapították az ellenőrök, hogy a városokban és a nagyközségekben jelentősek voltak az erőfeszítések a régi piacterek felszámolásával, modern vásárcsarnokok létrehozásával, a meglevő piacok korszerűsítésére. Az ellenőrzések az értékesítő helyek 53 százalékánál tártak fel különféle apróbb hiányosságokat, mulasztást. Ezek jelentős hányada egyben szabálysértésnek minősült. A fogyasztói árak képzésének ellenőrzéséről kiderült, hogy csak néhány vendéglátó üzletben alkalmaznak helytelen haszonkulcsot, vagy nem használták fel a kalkulációban figyelembe vett nyersanyagokat. Az ellenőrzések keretében 640 próbavásárlás történt. Ezek 24 százalékánál, 154 alkalommal átlag 5 forintos többletszámolást, vagy hamis mérést állapítottak meg. Az üzletek jó részénél elmulasztották az árak feltüntetését. A zöldség-gyümölcsöknél a minőségi osztályos jelzés csak ritkán volt kiírva és ezért sok esetben a tényleges minőségtől eltérő ár miatt leértékelésre került sor. A környezeti kulturáltság többnyire kielégítette a követelményeket: a piacokon kevés volt a szeméttároló edény, néhány üzletben bizonylat nélkül idegen árut értékesítettek saját haszonra. A vásárlók könyvére vonatkozó rendelkezéseket általában betartják. A vizsgálat során feltárt szabálysértések miatt a kereskedelmi felügyelőségek a vizsgálatok 29 százalékában, 203 esetben alkalmaztak felelősségre vonást. A vásárlók megkárosítása, az üzletvitel szabálytalansága miatt 136 személyt feljelentettek és a büntetőhatóságok az illetéket 214 500 forintra büntették. JÓZSEF ATTILA SZÍNHÁZ BEMUTATÓ ELŐADÁS 1979. október 6-án, szombaton este 7 órakor SZÁMUL ALJOSIN: ANNA ŐFELSÉGE Szereplők: SZEMES MARI kiváló művész, KÁLLAY ILONA érdemes művész. BODROGI GYULA érdemes művész, Örkényi Éva, Telessy Györgyi, Both Béla kiváló művész. Fülöp Zsigmond, Harkányi Endre, Kaló Flórián, Láng József, Soós Lajos, Tahi József, Vogt Károly JÁTÉK KÉT RÉSZBEN Rendező: RARLAY GUSZTÁV érdemes művész