Magyar Nemzet, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-02 / 230. szám

8 _ Magyar­­pá­r........... Higiénia és minőség A közegészségügyi biztonságért Hagyománya van már ná­lunk az állatorvosi tudomá­nyos napoknak, hiszen a Ma­gyar Agrártudományi Egyesü­let keretében az Állatorvosok Társasága évről évre megren­dezi, sorra napirendre tűzve az állategész­ségügy és az állat­tartás legégetőbb kérdéseit. Az elmúlt napokban az állati ere­detű élelmiszerek minőségi termelésének kérdéséről ta­nácskoztak Veszprémben, ál­latorvosok, orvosok, biokémi­kusok, genetikusok, agronó­­musok. Nem véletlen, hogy a társaság állathigiéniai és élel­miszer-higiéniai szakosztálya a jó minőségű élelmiszerek ter­melését ítélte most rendkívül időszerű közös problémának, a különböző szakemberek olyan közös ügyének, amely egyben a termelők és a fogyasztók, de a népgazdaság érdekeit is szol­gálja. A gazdaság egészsége A jobb, táplálkozás bioló­­giailag értékesebb minőség iránti fokozódó igény, a mind szélesebb körben érvényesülő minőségi követelmény napi té­mánk lett itthon is, érthetően, hiszen több pénzért jobbat akarunk venni. A külföldi pia­cok egyre szigorúbb minőségi mércéje pedig jó ideje köztu­dott. És ehhez alkalmazkod­nunk kell. Külföldre, de bel­földre is egyaránt csak jó mi­nőséget gazdaságos termelni. A jó mi­nőség termelése azért is különösen fontos napjaink­ban, mer­t amikor törekszünk arra, hogy csökkentsük vagy megszüntessük a tej, a hús ál­lami dotációját, nyilvánvaló, hogy a minőségi követelmény­nyel összefüggésbe kell hozni a termelői árakat. A termelői árat csak minőségi termék előállítása után lehet emelni. Kifogástalan tejet, tejtermé­ket, húst, húskészítményt azonban csak egészséges állat­ból lehet nyerni. Beteg tehén­nek „beteg” a teje, a húsa — közegészségügyi és közgazda­sági értelemben is. A fogyasz­tó­ ember egészségére is kiha­tással lehet — és a gazdaság „egészségére” is. Mert például, ha csak egy-két tehén tőgy­gyulladását nem veszik észre, a tőlük fejt tej már tönfere­­tehet ötszáz tehéntől nyert ki­tűnő tejet is. Ez már vagy gazdasági kár: sok-sok ezer liter tejet kell kiönteni, hiszen a baktérium csíraszám ellen­őrzésekor az átvételnél rend­szerint kiderül a dolog. De még a kezelés alatt álló állat­nak gyógyszermű­­rad­ványos, netán antibiotikum tartalmú teje és húsa is erősen kifogá­solható közegészségügyileg. Mert aki ilyen terméket fo­gyaszt, annál az adott anti­biotikum már nem lesz oly hatásos gyógyszer, ha majd esetleg ő szorul rá. De — ha az állatok felhasz­nálása előtt nem veszik figye­lembe bizonyos vegyszerek, gyógyszerek kiürülésének vá­rakozási idejét — nemcsak a klinikailag beteg állatok szer­­ma­rad­vány­os termékei jelent­hetnek veszélyt bizonyos ese­tekben az emberre, hanem azok a különböző vegyi anya­gok is, amelyeket a takar­mányhoz adagolnak, vagy amelyeket az agrokémiai fo­lyamatok során a földbe juttat­nak és a növényeken keresz­tül felszívódnak az állatba. Állandó kutatási téma és nem csak itthon, hanem a világ va­lamennyi fejlett országában vizsgálják, hogy a különböző vegyszerekből, idegen anya­gokból mi az az optimális, megengedhető mennyiség , amely még nem jelent ve­szélyt a talaj, a növény, az állat, az ember között állan­dóan fennálló nagy természeti­­táplálkozási felszívódási kör­forgásban. Táplálkozástudományunk na­pokban elhunyt kiválósága, Tarján Róbert orvosprofesszor emlegette nemegyszer, hogy az emberek táplálkozástudomá­nyi egészségvédelme, az élel­miszerek jó minősége, íze és zamata már ott kezdődik, hogy a talajművelés során milyen műtrágyát alkalmaznak, mi­lyen növényvédő szert hasz­nálnak, mit és mennyit kapir­­gál vagy nem kapirgál az íz állat, amely majd nyersanya­gul szolgál táplálkozásunkhoz, és így biológiailag értékes vagy idegen anyagmaradványainak felszívódásai révén részünkké válik. B. Kovács András, az Állatorvosi Egyetem profesz­­szora, az Állatorvosok Társa­ságának és a veszprémi tudo­mányos napoknak az elnöke most szinte folytatja ezt a gon­dolatkört, amikor a konferen­ciát jellemzendő, a különböző szakemberek előadását sum­­mázandóan ezt mondja: „A részt vevő háromszáz állator­vosnak, szinte valamennyinek valamilyen kapcsolata van a gyakorlattal, hiszen legtöbb­jük üzemi vagy körzeti állat­orvos, csak kisebb számuk la­boratóriumi, vágóhídi orvos. Bennük, akik most meghall­gatták a legújabb állathigié­niai, genetikai, agrotechnikai, biológiai, közegészségügyi ku­tatások eredményeit és tapasz­talatait, az eddiginél még job­ban rögződik az a tény, hogy a gazdaságos, minőségi állati eredetű élelmiszer-termelés már a növénytermesztésnél, a takarmánytermesztésnél kez­dődik, az állatok egészséges felnevelésével, betegségük megelőzésével folytatódik, majd a higiéniai követelménye­ket szigorúan betartó levágás­sal, feldolgozással, szállítással, csomagolással, kereskedelmi forgalmazással fejeződik be. Erről eddig is hallottak az állatorvosok, ez nem új dolog. Ilyen komplex módon, ennyi­re hangsúlyozottan azonban még nem foglalkoztunk a kér­déssel. Nevezetesen: nem hangsúlyoztuk ennyire erőtel­jesen, hogy az állat- és élel­miszerhigiénia ennyire szoro­san, elválaszthatatlanul össze­függ, egymásra van utalva, hogy az állategészségügyi biz­tonság egyben a közegészség­­ügyi biztonságot is jelenti az élelmiszer-fogyasztásban.” Százezer hízó Az állathigiénia világszerte új, az utóbbi egy-két évtized­ben kifejlődött tudományágá­ban Magyarország egyébként világviszonylatban előkelő he­lyen áll. Olyannyira, hogy a nyugat-európai országokból, de még Amerikából is hoz­zánk jönnek sok kérdést ta­nulmányozni. Például­­ azt, hogy hogyan lehet 500—1000 kocás telepen az állathigiéniai követelményeket, a tartástech­nológiai követelményeket, ta­karmányozási rendszereket úgy megteremteni, hogy ott az optimális növekedés és súly­­gyarapodás gazdaságosan biz­tosítható legyen. Ilyen nagy­üzemek, szakosított 500—1000 —2000-es tehenészetek, szarvas­marha-telepek, hatalmas ba­romfitelepek — a szakembe­rek szerint — szántó az egész világon ismeretlenek. Ameri­kában egy-egy farmergazda­ságban ugyan tartanak ennél több állatot is, de ilyen rend­szerű szakosított telepek ke­véssé ismertek. Ismeretlen fo­galom az, hogy egyes szakosí­tott telep 20 ezer vagy 50 ezer hízót tenyészt, vagy mint a Mezőhegyesi Állami Gazdaság a következő években egy év­ben már 100 ezer hízót kíván kibocsátani. Iszonyatos nagy szám­ ez, és ennyi állat állat­egészségügyi feltételeit megte­remteni bizony nem könnyű dolog. Magyarországon volt évekkel ezelőtt az első állat­higiéniai kongresszus is, jelez­ve és elismerve a nálunk e téren elért tudományos ered­ményeket és azt a hallatlan gyakorlati tapasztalatot amelyre mi nagyon-nagyon drága tandíjat fizetve, a kísér­letezésre milliárdokat áldozva tettünk szert. Az állathigiénia terén jó és rossz tapasztala­tokban egyaránt bővelkedünk, úgy, hogy most már valóban ott tartunk, hogy tudnánk, mit kell csinálnunk és hogyan. Mi­lyen kompromisszumokat lehet kötni, hogy az iparszerű állat­tartás is megmaradjon, amelynek keretében az állat­­tenyésztésben alkalmazott gé­peket hatékonyan kihasznál­hatjuk, de emellett megtart­suk az állat természetes, sza­bad mozgási lehetőségét, igé­nyét, hogy biológiailag-fizioló­­giailag jól érezze magát. Évek múlva és visszakanyarodva a veszprémi állathigiéniai-élel­­miszerhigiéniai tudományos ta­nácskozásra , ennek eredmé­nyeit is tulajdonképpen csak később, fél-két év múlva mér­hetjük le, amikor majd a gya­korlatban tapasztaljuk azt, hogy a vágóhídra kerülő álla­tok, vagy a tejüzembe kerülő kifejt tej minősége oly kitűnő lesz, hogy a kifogástalan nyers­anyagból valóban jó minőségű élelmiszert tud előállítani a feldolgozó ipar. Kevesebb lesz a reklamáció és a bosszúság. A tejszállítás során például kevesebb tejet kell majd leér­tékelni nem megfelelő minő­sége miatt, avagy a tejipar át sem veszi a nem kiválót. És így a magasabb árért, több pénzünkért jobb, táplálkozás­­biológiailag értékesebb élelmi­szert tudunk vásárolni, fo­gyasztani. Mindenesetre na­gyon várjuk, hogy valósággá váljon az, amit a tévé vasár­napi „Hét” műsorában a hús minőségének most folyó ellen­őrzésével kapcsolatban így fo­galmazott meg mindannyiunk helyett egy hentesüzlet egy­szerű kiszolgálója: „Jobban oda kell figyelni arra, hogy mit kap a fogyasztó.” Csákváry Margit Red­a, 197­9. október 8. Az új kutatási és gyakorlati tapasztalatok elterjesztéséért Beszélgetés dr. Petrányi Gyula professzorral A Semmelweis Orvostudo­mányi Egyetem II. sz. belkli­nikáján járva szemünkbe tű­nik egy felirat: Országos Bel­gyógyászati Intézet. Joggal kelti fel az érdeklődést, hogy mi rejlik mögötte. Mindkét intézmény vezetője Petrányi Gyula professzor, tőle kértünk tájékoztatást. — Az egészségügy országos intézetei olyan feladatokra alakultak, melyek bizonyos irányú egészségügyi feladato­kat, munkákat irányítanak, fognak össze. Így alakult meg az Országos Közegészségügyi Intézet, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet, az Országos Plaumatológiai és Vértranszfúziós Intézet stb., majd lassatt szinte minden nagyobb orvosi-egészségügyi feladatra szervezett az Egész­ségügyi Minisztérium országos intézetet. A belgyógyászat a gyógyítás-megelőzés egyik leg­átfogóbb területe, országos in­tézete azonban nem önálló in­tézmény, hanem a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. sz. Belklinikájára épül, a kli­nikán dolgozó ötszemélyes munkacsoporttal. Az Országos Belgyógyászati Intézet (rövi­den: OBI) feladata elsősorban szakmai irányítás, tanácsadás, ellenőrzés, véleményezés, se­gítségnyújtás a kórházak bel­­osztályai részére, és ezen ke­resztül az egész ország bel­gyógyászati szakmai tevékeny­sége számára. Négy­­ívenként — Az Országos Belgyógyá­szati Intézet négy-öt tagból álló szakértői csoportja, amely­ben alkalomszerűen a II. sz. Belklinika szakorvosai is részt vesznek, körülbelül négy­­évenként végiglátogatja az or­szág kórházainak a belgyó­gyászati osztályait. Megvizs­gálják, hogy a lehetőségekhez képest megfelelő színvonalon dolgoznak-e az egyes kórhá­zakban, részt vesznek-e a kö­telező rendszeres továbbkép­zésben, mennyire sikerült megvalósítaniuk a területi el­látás és kórház-rendelőintézet integrációját, amelynek segít­ségével sok párhuzamos vizs­gálat válik feleslegessé. A má­sik vizsgált terület, hogy a belgyógyászaton belül is egyre jobban szakosodó gyógyítási ágak, így például a gyomor­­bél betegségek, szív- és ér­betegségek, vesebajok, cukor­baj, belső elválasztása miri­gyek stb. betegségein?A vizs­gálati és gyógyítási módszerei hogyan fejlődnek az egyes kórházakban. Ezek országos intézetei ugyanis, mint pl. az Országos Kardiológiai Intézet, Országos Rheuma és Fürdő­ügyi Intézet és a többi csak a fővárosban találhatók, és az említett szakágazati osztályok­kal még a nagy megyei kórhá­zak is csak részben rendelkez­nek.­­ Az Országos Belgyógyá­szati Intézet kollégiumában helyet kapnak és állást foglal­nak a felmerülő problémák­ban a vezető belgyógyászok, és az OBI a megyei kórházak vezető belgyógyászaival évente legalább kétszer szakmai érte­kezletet tart. Egyeztetik az al­kalmazott módszereket, eset­leg újabbak bevezetését java­solják. A szakmai irányító­munkát az Egészségügyi Mi­nisztérium illetékes osztályai­val együttműködve végzi az intézet, az egységesen magas színvonalú egészségügyi ellá­tás biztosítása érdekében. Ha helyben meg nem oldható ese­tekkel találkozunk, lehetővé tesszük a betegek budapesti klinikai elhelyezését. A felmé­rések eredményeit az Egész­ségügyi Minisztérium meg­kapja és egyezteti más szak­mák országos intézeteivel is, s ezáltal a betegellátás szintjét átfogóan javíthatjuk. A ta­pasztalatok kedvezőek; úgy vélem, hogy az országos inté­zetek jól szolgálják a célt. Az orvosképzés reformja — Az ön vezetése alatt álló klinika és Országos Belgyó­gyászati Intézet részt vesz az általános orvosképzésben is. Milyennek ítéli ennek színvo­nalát? — Az orvosképzés területén, a gyakorlati képzés fokozása, javítása került előtérbe az utolsó évtizedekben. A tanter­mi előadások számát csökkent­ve, de irányító jellegét meg­tartva, bebizonyosodott a kis­csoportos gyakorlati oktatás előnye, azoké a műhelygya­korlatoké, amelyek minden más szakmában is egyre na­gyobb hangsúlyt kapnak. Nem helyeslem a „hallgató” kifeje­zést. Ez a nagyon régi mód­szertant idézi, amikor a taná­rok felolvasták, a tanulók pe­dig csak hallgatták a tan­anyagot. Újabban az audio­vizuális módszer terjedt el, tehát felolvasás, szóbeli ma­gyarázat mellett az álló-, majd mozgóképekkel illuszt­rált oktatás. Az orvosképzés­hez ez azonban még mindig nem elég. Az orvoslás nem­csak tudomány, szakma is. Az egyetemen tanuló orvosjelölt legyen sokoldalú teendői gya­korlati részében is járatos, mi­re a diplomát kézbekapja. Ki­tűnő gyakorlati iskolának tar­tom ehhez, a többi között, a mentőszolgálatban való rész­vételt is. A készülő legújabb orvosképzési reform számos jelenlegi hiányosságot igyek­szik pótolni. — Az ismerkedés a belgyó­gyászattal az egyetemi képzés harmadik évében kezdődik, ráépülve az alapfogalmakra. Sajnos, a klinikák ágyszáma nem elegendő a gyakorlati oktatáshoz, ezért bevonjuk a gyakorlati képzésbe a kórhá­zak megfelelő szintű és felsze­rel­tségű osztályait is. Hazánk­ban világviszonylatban is igen kedvező a lakosság orvosi el­látottsága , a jobb és gyakorla­tibb képzés az az út, amivel tovább lehet lépni. Ehhez a szükségszerűen növekvő sza­kosodás szélesítésére is szük­ség van, amit megfelelően kell a korszerű orvosképzésnek elő­készítenie. Beszélnünk kell a műszer­ezettségi igény növeke­déséről is, mert az orvosi mun­kát segítő műszerezettség egy­re inkább a bajmegálapítás és­­a gyógyítás alapfeltételévé válik. A leendő orvosokat a képzés során az egyre kiter­jedtebben használt műszerek­nek az ismeretére, és lehető­leg­ az alkalmazására is meg kell tanítani. Immunológia, vesebajok, magas vérnyomás — Mi a főprofilja a vezeté­se alatt működő II. sz. Belgyó­gyászati Klinikának? — Az általános belgyógyá­szat mellett a vesebetegségek, a klinikai immunológia, a már népbetegségnek számító magas vérnyomás és egyes belső elválasztási mirigyek kérdéseivel foglalkozunk első­sorban. Az immunológia rob­banásszerű fejlődése az elmúlt években nagyon sok ismeret­len eredetű betegség keletke­zésére adott magyarázatot és tette lehetővé gyógyításukat. Az említett témák mögött je­lentős kutatólaboratóriumok állnak, megfelelő kutatócso­portokkal, köztük egy, a Ma­gyar Tudományos Akadémia által támogatott kutatócsoport­tal. A világszínvonalat követő gyógyítás mellett tehát szoros kutatómunka is folyik klini­kánkon.­­ Jó­magam nagy érdeklő­déssel fordulok a klinikai far­makológia, az új gyógyszerek hatásának és mellékhatásai­nak vizsgálata felé. Ahhoz, hogy a gyógyítás szolgálatába minél jobb gyógyszereket ál­líthassunk, hogy olyan bete­geket is meg tudjunk menteni és életben tartani, akiknek a közelmúltban még erre semmi reményük nem volt, szükség van a betegségek természet­rajzának felméréséhez kapcso­lódva az új gyógyszerek és gyógymódok keresésére. Az átlagostól eltérő problémájú beteg ott kaphatja meg a leg­jobb ellátást, ahol bajával tu­dományosan is foglalkoznak, felhasználják a legújabb nem­zetközi módszereket, tapaszta­latokat. Amit a kutatás előír, azt az Országos Belgyógyásza­ti Intézet igyekszik felhasz­nálni az egész ország belgyó­gyászati hálózatában. Ilyen például most — többek közt — a peritoneális (hashártya) dialízis alkalmazása a vese­elégtelenségben szenvedőknél, amit szeretnénk minél széle­sebb területen megvalósítani. Ehhez nem szükséges nagyobb beruházás és számos esetben a kisszámú, igen költséges mű­vesét pótolja. Az orvostudo­mány napról napra fejlődik. Lépést kell tartani ezzel a fej­lődéssel minden kórházban, rendelőintézetben, hogy minél több beteg számára váljék így lehetővé a még gyorsabb, még sikeresebb gyógyítás. Ehhez nyújt segítséget a belgyógyá­szatban dolgozók részére az Egészségügyi Minisztérium ál­tal irányított sok más tovább­képző, segítő központi intéz­mény mellett az Országos Bel­gyógyászati Intézet is. Fehér Rózsa Kétszázezer forint büntetés kereskedelmi szabálytalanság miatt Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség irányelvei alap­ján Budapesten és nyolc me­gyében a kereskedelmi fel­ügyelőségek a piacokon és a vásárcsarnokokban megvizs­gálták a közegészségügyi jog­szabályok szerint a környezeti kulturáltság javítására hozott központi intézkedések végre­hajtását, és felderítették a tár­sadalmi tulajdont sértő cse­lekményeket, az üzletviteli mulasztásokat. A vizsgálat 525 élelmiszerüzletre, 127 vendég­látó egységre terjedt ki. Megállapították az ellenőrök, hogy a városokban és a nagy­községekben jelentősek voltak az erőfeszítések a régi piac­terek felszámolásával, modern vásárcsarnokok létrehozásával, a meglevő piacok korszerűsí­tésére. Az ellenőrzések az ér­tékesítő helyek 53 százalékánál tártak fel különféle apróbb hiányosságokat, mulasztást. Ezek jelentős hányada egyben szabálysértésnek minősült. A fogyasztói árak képzésé­nek ellenőrzéséről kiderült, hogy csak néhány vendéglátó üzletben alkalmaznak helyte­len haszonkulcsot, vagy nem használták fel a kalkulációban figyelembe vett nyersanyago­kat. Az ellenőrzések keretében 640 próbavásárlás történt. Ezek 24 százalékánál, 154 al­kalommal átlag 5 forintos többletszámolást, vagy hamis mérést állapítottak meg. Az üzletek jó részénél elmulasz­­tották az árak feltüntetését. A zöldség-gyümölcsöknél a minőségi osztályos jelzés csak ritkán volt kiírva és ezért sok esetben a tényleges minőség­től eltérő ár miatt leértékelés­re került sor. A környezeti kulturáltság többnyire kielé­gítette a követelményeket: a piacokon kevés volt a szemét­tároló edény, néhány üzletben bizonylat nélkül idegen árut értékesítettek saját haszonra. A vásárlók könyvére vonat­kozó rendelkezéseket általában betartják. A vizsgálat során feltárt szabálysértések miatt a kereskedelmi felügyelőségek a vizsgálatok 29 százalékában, 203 esetben alkalmaztak fele­lősségre vonást. A vásárlók megkárosítása, az üzletvitel szabálytalansága miatt 136 személyt feljelentettek és a büntetőhatóságok az illetéket 214 500 forintra büntették. JÓZSEF ATTILA SZÍNHÁZ BEMUTATÓ ELŐADÁS 1979. október 6-án, szombaton este 7 órakor SZÁMUL ALJOSIN: ANNA ŐFELSÉGE Szereplők: SZEMES MARI kiváló művész, KÁLLAY ILONA érdemes művész. BODROGI GYULA érdemes művész, Örkényi Éva, Telessy Györgyi, Both Béla kiváló művész. Fü­löp Zsigm­ond, Harkányi Endre, Kaló Flórián, Láng József, Soós Lajos, Tahi József, Vogt Károly JÁTÉK KÉT RÉSZBEN Rendező: RARLAY GUSZTÁV érdemes művész

Next