Magyar Nemzet, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-03 / 1. szám

A HAZAFIAS NÉPFRONT L­APJA IvfMOHPCí Piti / # / • M •• •• v ^I lfpn lt o.vs o#t l«/P Az­ új év első napján szám­vetést készít az ország és az állampolgár egyaránt. Számot vetünk az elvégzett munká­val, és egy­ben előrenézve, megszabjuk a jövő feladatait is. A közösségi és az egyéni számvetés jól megfér egymás-" ■ sál a mi társadalmunkban, és jól össze lehet hangolni azo­kat a feladatokat, amelyek a haza sorsának további alaku­lását meghatározzák. Milyen évet hagytunk mö­göttünk? Nyugodt lelkiisme­­rettel elmondhatjuk, hogy olyan esztendőn vagyunk túl, amelyet — gondjaival egye­temben is — alapjában ered­ményesnek ítélhetünk. Fejlő­désünk kézzelfogható eredmé­nyei öltenek testet abban, hogy új gyárakkal, lakóházak tízezreivel, iskolákkal, óvodák­kal, kulturális, egészségügyi intézményekkel gyarapodtunk. Népünk békében, nyugodt kö­rülmények között élhetett és dolgozhatott. Eredményeink értékét csak növeli, hogy ne­hezebb külső és belső feltéte­lek közepette értük el azo­kat. Si­kereinkben népünk egé­szének tudatos erőfeszítése, akarata és igyekezete ölt tes­tet: a munkások becsületes és fegyelmezett helytállása, a ter­mészet erőivel is megbirkózó parasztok munkája, az értel­miség mind hatékonyabb erő­feszítése. Más szarvakkal, né­pünk közös akarata és erő­kifejtése áll a teljesítmények mögött. Népünk a gazda szemével néz: dolgainkat, felelősen mér­legel, józanul ítél. Politikai érettségről, a szocalizmus esz­méih­ez való ragaszkodásáról tesz tanúságot, amikor fegyel­mezetten és megértően vállal­ja az olyan intézkedéseket is, amelyek az országos gondok megoldására irányulnak, jól­lehet ezek áldozatot is köve­telnek tőle. Több évtizedes tapasztalat alapján meg van győződve, hogy a Párt és a kormány politikáját népünk érdekei vezérlik. A munkában edzett és poli­tikailag tapasztalt népünk jól tudja, hogy a szocializmus építése nem mentes a gondok­tól sem. De erősíti hitét és bizalmát az a tudat, hogy országunk az emberiség élvo­nalában a szocializmus építé­sének útján halad. Igaz, ter­veink az idén szerényebb cé­lokat tűzrtek ki, de valójában nem kisebb jelentőségű felada­tokat kell megoldanunk. Mind­ezek arra irányulnak, hogy megvédjük eddigi eredmé­nyeinket, nyelveket a gazda­ság, a kultúra és az életszín­vonal terén oly sok harccal és munkával vívtunk ki. .Érde­mes értük dolgozni, érdemes értük cselekedni! Teljes joggál mondhatjuk: nem gondtalanul, de remény­­kedve nézhetünk az új év elé. Előrehaladásunk fontos felté­tele ma, hogy minden terüle­ten fegyelmezettebben, jobban dolgozzunk, hogy takaréko­sabb gazdálkodással, a haté­konyság és a minőség javítá­sával növeljük népgazdasá­gunk eredményeit. Meg va­gyok győződve róla, hogy ele­get tudunk tenni e követel­ményeknek, hiszen történel­münk során nem egy esetben, a mainál rosszabb körülmé­nyek közt is úrrá tudtunk len­ni a nehézségeken. Jó alapot adott­­ ehhez a Magyar­­Szocialista Munkás­párt központi bizottsága, ami­kor kendőzetlenül és őszintén tárta fel a valós helyzetet és mutatott rá a követendő ten­nivalókra." Népünk abban a tudatban végezheti nyugodt alkotó m munkáját, hogy a párt következetesen folytatja azt a fő politikai irányvonalat, amely a­­múlt­ évtizedekben történelmi sikereket hozott. Olyan eredményeket és vív­mányokat, amelyekért szoros nemzeti egységbe tömörülve, határozott eltökéltséggel, ele­mi érdekeitől vezéreltetve kell dolgoznia, alkotnia minden magyar állampolgárnak, aki­­nek drága a haza üdve és további felvirágoztatása. Bizton építhetünk a nemze­tet szocialista egységbe tömö­rítő összefogásra! A társa­dalom egésze és a kisebb kö­zösségek azonosan ítélik meg szocialista nemzetünk sors­kérdéseit és a rá váró tenni­valókat, amelyekről a XII. pártkongresszus irányelvei így szólnak: „Az előttünk álló időszak fő feladata az, hogy támaszkodva eddigi nagy vívmányainkra, tovább­ erősítsük társadalmunk szocialista vonásait, megszi­lárdításuk a termelés, az élet­színvonal és az életkörülmé­nyek területén elért eredmé­­nyeinke­t, és biztosítsuk nép­gazdaságunk fejlődését, szo­cialista építőmunkánk sikeres folytatását.” Bizakodással , nézhetünk a jövőbe! Hazai tennivalóinkkal tisztában vagyunk, de tudatá­ban vagyunk annak is, hogy békét alkotó munkánknak fontos nemzeti feltételei van­nak. A világ eseményei ellent­étlörKISSOS,f­Q 1 6$, , U. eniC. Sőt, feszültséggel, néha fenye­getésekkel terhiek. Elegendő emlékeztetni a NATO nemré­giben elfogadott veszélyes európai rakétafegyverkezési döntésére De mindezek elle­nére is az a meggyőződésünk, hogy a békés egymás mellett élésé, az enyhülésé a jövő, hogy tovább szélesedik a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok együttműködése. Vál­tozatlanul fontosnak tartjuk, hogy az enyhülés maradjon az uralkodó irányzat a nem­­zetkö­zi küzdőtéren. , A nemzetközi viszonyok kedvező alakulásában növekvő szerepet játszik a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti fel­szabadító és függetlenségi mozgalom. Ezért tartjuk kül­­politikánk alapjának, hogy erősítsük szövetségünket a Szovjetunióval, a Varsói Szer­ződés, a Kölcsönös Gazdaság­ Segítség Tanácsa tagállamai­val, a szocialista közösség országaival. Szolidárisak va­gyunk a nemzeti felszabadító mozgalmakkal és a gyarmati uralomtól megszabadult né­pekkel. A békés egymás mel­lett élés elveitől vezéreltetve, a kölcsönös előnyök alapján, tovább építjük kapcsolatainkat a tőkés országokkal politikai, gazdasági, kulturális és más területeken. Nem áltatjuk magunkat az­zal, hogy az előttünk álló út zökkenőmentes. Azonban meg­győződéssel valljuk, ho­gy eb­ben az évben is teljesíthető célokat tűztünk magunk elé Szocialista rendszerünkben az egész magyar nép kezébe van letéve sorsának," jövőjének alakulása. Hisszük, hogy ki­k, jól érti a maga feladatát, kötelességét és e szellemben munkálkodik­ ,alkot saját ma­ga és egyben szocialista ha­zánk javára és boldogulására. Ezeknek az egész nemzetün­ket átfogó, egyeséges cselek­vésre ösztönző feladatoknak a sikeres végzéséhez kívánok a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa és kormánya nevé­ben minden hazánkfiának­ jó erőt, egészséget; egész magyar népünknek: boldog új­­évet Fél évszázada első ízben sztrájkba lépett százezer angol acélipari dolgozó A külpolitikai helyzet­­ AZ Új ÉV első napján a Szovjetunió vezető testületei üze­netükben hangsúlyozták, hogy az ország 1979-ben folytatta a békéért és a nemzetközi együttműködésért vívott programjá­nak a következetes végrehajtását. Fontos esemény volt az el­múlt évben a szovjet—amerikai, szerződésnek az aláírása, s a megállapodás ratifikálása és életbe léptetése új lehetőségeket nyit a nukleáris rakétafegyver készletek növekedésének a meg­állítására. Carter amerikai elnök újévi üzenetében azt fejtegette, hogy az 1980-as esztendő az Egyesült Államok számára jó évtized lesz. Az ország — mondta — ,,gazdaságilag, politikailag, kato­nailag, sőt morálisan és etikailag is erősödni fog”. Az elnök üzenetében azt kívánta, hogy az amerikai nép a jövőben legyen egységesebb, és viseltessen nagyobb bizalommal a kormánya iránt. Schmidt nyugatnémet kancellár azt fejtette ki,­ kormá­nyának a legfontosabb feladata az idén is az lesz, hogy hozzá­járuljon a béke erősítéséhez. A bonni kancellár leszögezte, hogy az NSZK a nyugati szövetség szerves részeként, a Kelet­tel való őszinte együttműködésre törekedve kívánja megoldani az, előtte álló problémákat. Giscard d’Estaing újévi üzenetében kijelentette, hogy „fennáll a háború veszélye, olyan időszakban élünk, amikor a világon az egyensúly néhány ember hidegvé­rén múlik”. A gazdasági válsággal kapcsolatban a francia elnök jelezte, hogy 1980 nehezebb lesz Franciaország számára, mint az előző olajválság idején volt, de az ország most jobban fel van vértezve az ellenállásra. A jókívánságok utalnak ,csupán a legfontosabb világpolitikai folyama­tokra, a napi eseményeket azonban kevésbé érintik. A hírügynökségi jelentések előterében változatlanul a közép­­keleti fejlemények állnak, főként azt követően, hogy Teherán­ban­ tárgyal Waldheim, az ENSZ főtitkára. Washingtonban egyébként győze­­­lít­­te k­er­ta a T­ztonsági Tanácsnak­­azt a határozatát, amely közvetítésre kérte fel a főtitkárt, s a misz­­szió meghiúsulása esetén újabb BT-ülést rendel el január heté­lt kére. . Az iráni fővárosban azonban bírálják az ENSZ főtitkárának teheráni látogatását. Ghatbzadeh külügyminiszter szerint kizá­rólag arról lehet, szó, hogy ott-tartózkodása idején Waldheim megismerkedjék az iráni álláspont részleteivel az amerikaiak felforgató tevékenységének, valamint a volt uralkodó bűnös­ségének a bizonyítékaival. A túszok ügyéről azonban Irán nem hajlandó tárgyalni az ENSZ főtitkárával. A külügymi­niszter egyébként azt is hangoztatta: meggyőződése szerint az Egyesült Államok nem tudja elérni, hogy a Biztonsági Tanács gazdasági szankciókat hozzon az ország ellen.. Véleményét azoknak a BT-tagállamoknak a bejelentésére alapozta, hogy a tanácsban nem fognak a szankciókra szavazni. A Time magazinnak adott nyilatkozatában Khomeini azt fejtegette, hogy ha az Egyesült Államok a katonai beavatko­zás és a gazdasági blokád politikáját választja, soha nem talál megoldást, az amerikai—iráni kapcsolatok jelenlegi válságára. Hozzátette, hogy az irániak felháborodása nem az amerikai nép, hanem kifejezetten a washingtoni kormány ellen irányul. Válaszul a béremelési követelésekre Sir Krifli Joseph m­egfenyegette a brit munkásokat Londonból jelenti az MTI. Az új év első munkanapján 0 órakor leállt az acélgyártás Nagy-Britannia kohóiban és öntödéiben­­ megkezdődött az 1926-os általános sztrájk óta az első országos acélipari sztrájk. Az állami acélipar százezer fizikai dolgozója — nemzetközi és hazai szakszer­vezeti szolidaritástól támogat­va — sztrájkba lépett, mert a kormány életszínvonaluk ér­zékeny csökkentésével akarja versenyképesebbé tenni a pangó iparágat. A tröszt hat­­százalékos bérmelési ajánlatot tett, míg az acélipari szak­­szervezet 16-ot követel a máris 17 százalék felett járó évi infláció ellensúlyozására. A konzervatív kormány egyelőre azt hangoztatja, hogy semmi köze sincsen a ,,mun­kaügyi vitához”, a vállalat egyezzék meg dolgozóival, ahogy tud. A látszólagos sem­legesség politikája mögött azonban az a fenyegetés rej­lik, hogy az elhúzódó sztrájk még jobban megtizedelheti az ország legfontosabb állami iparágát, mint amit a kormány máris elhatározott. Még az esetleges nagyobb bér­javítás lehetőségét is további 12 ezer dolgozó leépítéséihez kötötték, amikor a tröszt már amúgy is 50 ezer dolgozó végleges el­bocsátását és az acéltermelő kapacitásnak negyedével tör­ténő csökkentését tervezi két év alatt. Sir Keith Joseph ipari mi­niszter a BBC-nek adott in­terjúban kijelentette, hogy a kormány egy fillérrel sem költ többet az acéltermelésre, és az acélipar további zsugorodá­sával fenyegette meg a dol­gozókat. Angliában a két vasutas­szakszervezet és a dokkmun­kások szolidaritási akciót in­dítanak az­ acélipariakkal. Megszüntetik a vas és acél szállítását az üzemekbe, kül­földről sem acél, sem kokszol­ható szén nem jut többet a brit felhasználókhoz. X^ElKCA'nX P 2.M5/\W|£J X^ffÉSCSAB^/ 1 Ma és vasárnap Parlamenti választások Indiáb­ak­ Új-Delhiből jelenti az MTI. Választások kezdődnek ma Indiában, hogy betöltsenek 524 mandátumot az alsóház 544 helyéből. Egyidejűleg több szövetségi területen, illetve államban a helyi törvényhozás tagjait is megválasztják, más helyeken pedig a körzeti tör­vényhozás pótválasztásai es­nek egybe az országossal. A legfőbb törvényhozó szerv választásait két szakaszban bonyolítják le, hogy a sze­mélyzetet­ — kétmillió embert — és a technikai apparátust át tudják csoportosítani az első után a második szakasz­ra, négy­százötvenezer szavazó­helyiséget nyitnak meg. A mai első szakaszt a vasárnapi vá­lasztási menet követi, körül­belül egy­harmad—kétharmad arányban osztva meg a válasz­tók tömegeit. A köztársaság sorrendben hetedik választása előtt a bel­politikai körkép bonyolult. Indira Gandhi — aki a Kong­resszus—I. nevezetű párt élén áll — szerdán abszolút győ­zelmet jósolt pártjának. Dzsagdzsivam­ Ram, az ország száz­milliónyi páriájának szel­lemi vezére, a Dzsanata Párt vezetője, úgyszintén azt hiszi, hogy megszerzi az alsóház mandátumainak több mint a felét. Mivel Indiában nem állnak rendelkezésre megbízható köz­­vélemény-kutatási adatok, az esélyek felmérésének alapja az, hogy miután a választók 1977 márciusában szavazatok­kal torolták meg a Kongres­szus Párton a rendkívüli álla­pot túlkapásait, ugyanezek a tömegek nem kaptak orvos­lást az akkor győztes Dzsanata Párt kormányától a stagnáló, vagy éppenséggel romló élet­körülményekre. Most a jelek szerint ismét Gandhi szemé­lyétől remélik sorsuk job­bra­­fordulását, a félbemaradt, re­formok folytatását. Emellett C­andhi pártjának esélyeit lát­szik növelni, hogy a Gandhi­­ellenes szavazatok rendkívül sok választókerületben három fontos vetélytárs között oszla­nak meg: a Dzsanata Párt, a Lók Dal, illetve az egykori Kongresszus Párt maradéká­nak jelöltjei egymással is har­colnak a mandátumokért. /1 A kormánycsapatok és a hazafiak iísv/zc­­ii/ese N­k­amsrkínban Salisburyből jelenti a UPI. Alig néhány nappal a tűzszü­net életbe lépése után össze­csapás volt rhodesiai katonák és a Hazafias Front egységei között Salisburytől északnyu­gatra, Mánagúla közelében. Hét afrikai életét vesztette. Hír­­ügynökségek szerint Lord Soa­­mes brit főkormányzó rendel­te el a katonaság bevetését a Hazafias Front erői ellen. Az pirum i\wn i y imi\ SáOI Békéscsaba, Derkovifs sor 1 - T*!<tfon: 1^-929 ^ ^ ^' Ku­rt Wald­h­eim találkozott az iráni köln­i­ym­iniszterrel New Yorkból jelenti a TASZSZ. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata csak azt­ helyezte kilátásba, hogy a testület január 7-én újból összeül az Irán­ elleni szank­ciók megvitatására, ha addig­ra nem járna eredménnyel Waldheim főtitkár teheráni közvetítése. A Biztonsági Ta­nácsnak az amerikai-iráni konfliktussal foglalkozó vitá­jában a résztvevők többsége hangsúlyozta, hogy békés úton kell megoldani a két ország közötti problémákat. Rámutat­tak azoknak a lépéseknek a veszélyére, amelyek csak a feszültség éleződéséhez vezet­hetnek. Oleg Trojanovszkij szovjet nagykövet megállapí­totta: a Szovjetunió elismeri a teheráni amerikai nagykö­vetség alkalmazottainak túsz­ként tartásából fakadó prob­lémák meglétét, ezzel együtt szükségesnek tartja leszögezni: indokolatlanok azok az állítá­sok, amelyek szerint­ Irán te­vékenysége veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonsá­got. Az Egyesült Államok és Irán között nézeteltérések vannak, s ezekhez indokolat­lan volna még valamiféle szankciókat is hozzátenni — hangsúlyozta Trojanovszkij. Mint az MTI tudósítója megjegyzi, az amerikai diplo­mácia nagy győzelmeként ál­lítja be Washington az iráni kérdésről hozott EN­SZ-­hatá­­rozatot. Az AFP jelenti, hogy Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára Teheránba érkezett. Az ENSZ főtitkárát a teheráni repülő­téren Ghatbzadeh iráni kül­ügyminiszter fogadta. A teheráni amerikai nagy­követséget­ megszállva és az amerikai túszokat fogva tartó iráni diákok Waldheimhez in­tézett üzenetükben leszögez­ték: ..ha az amerikai kormány azt várja öntől, hogy a kémek (a túszok) szabadon bocsátá­sáról majd­ jó híreket hoz szá­mára, akkor vegye tudomásul, miként Khomeini és a nép megmondotta, a túszok szaba­don bocsátására csak az áruló sah kiadatása ellenében fog sor kerülni!” A DPA értesülése szerint szerdán perd­őtt megtartotta első tanácskozását Szadegh Ghatbzadeh iráni külügymi­niszter és Kurt Waldheim. A teheráni rádió szerint Ghotbzadeh iráni külügymi­niszter kielégítőnek ítélte Waldheim­ ENSZ-főtitkárral szerdán tartott tárgyalásait. Az ENSZ-főtitkár egyébként Ghotbzadeh kérésére bizton­sági okokból megváltoztatta szerdai programját. A délután folyamán az iráni külügymi­nisztérium előtt mintegy ezer­ötszáz t­üntető gyűlt össze, Waldheim távozását követelve. A UPI jelentette­, hogy Bosszein Sahveisszi, Kurdisz­­tán főkormányzója közölte, hogy szerdán mintegy húsz­ezer, önkormányzatot és az „iszlám forradalmi gárdisták”, kivonását követelő kurd tünte­tett szanandzsi hivatala előtt. Londonból származó AP-hír szerint a Panamában tartóz­kodó volt sah olyan nyilatko­zatot tett, hogy esetleg — bizo­nyos feltételekkel — hajlandó valamiféle nemzetközi ítélő­szék elé állni. A Daily Mail című londoni lap tudósítójá­nak kijelentette: „elégedett és boldog lennék ha annak alap­ján ítélnének rólam, amit uralkodásom idején értek el Iránban.” A TASZSZ szerint huligá­nok egy csoportja provokációt hajtott végre a Szovjetunió teheráni nagykövetsége ellen.. A csoport, behatolt a nagykö­vetség területére, de a diplo­máciai képviseletet őrző iszlám forradalmi gárdisták eltávolí­tották őket onnan. A huligá­nok nem voltak hajlandók kö­zölni nemzetiségüket. Mint a TASZSZ jelentése megállapít­ja, feltételezhető, hogy a cso­port tag­jai között Afganisz­tánból szökött, az afgán for­radalommal szemben ellensé­ges személyek is voltak. A provokáció után röviddel is­mét tüntetés volt a Szovjet­unió teheráni nagykövetsége előtt.

Next