Magyar Nemzet, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-01 / 26. szám

Ára: 1,20 forint 10 5401 Tol* Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Péntek 1980. február 1. XXX­VI. évf­d­­­­a­m 20. szám Arefrotesebb beruházás­ ra huszonharmadszor nyit­ják meg ünnepélyesen a me­zőgazdasági szakkönyvek hónapját. Rendeztek már megnyitó ünnepséget nagy mezőgazdasági múlttal ren­delkező városokban, több­ször otthont adott a szak­könyvek ünnepének vala­melyik egyetem aulája, az idén tanyára vitték a szak­könyvet. Ma délelőtt Mező­falván, a mezőgazdasági kombinátban nyitják meg a könyvhónapot. Tanyán, de már nem abban a régi, el­maradt, kulturálatlan, sáros, sötét tanyavilágban, ahova Mezőfalva is tartozott vala­ha, hanem egy korszerű, vá­rosias jellegű településen, ahol a­ kombinát dolgozói, a néhai cselédek utódai für­dőszobás lakásokban élnek. És ebben van valami jelké­pes, de egyben tanulságos is. Az elsősorban, hogy meg­mutatja: a szakkönyv, a tu­dás ereje képes gyökeresen megváltoztatni, átformálni a parasztság, a falusi emberek életét. Már hagyománnyá vált, hogy m­a február a szak­kön­yvek hónapja. Az isme­retek jelentősége évről év­re növekszik, és hatása érez­hető a termelésben és az élelmiszer-gazdálkodás­ban egyaránt. Tudás nélkül lehetetlen új technológiák bevezetése és a mezőgazda­­sági termelés előtt álló fel­adatok maradéktalan meg­valósítása. A legutóbb megtartott gö­döllői tanácskozáson a me­zőgazdaság és élelmiszeripar vezetői és szakemberei az esztendő fontosabb felada­tait fogalmazták meg. Álta­lánossá vált az a vélemény, hogy a mezőgazdasággal szemben támasztott követel­mények alapvetően nem változtak. Az idén is és jö­vőre is az a legfontosabb, hogy gondoskodjon a ter­melés a lakosság kiegyensú­­lyozott, minőségileg javuló, mennyiségben növekedő el­látásáról. Ezen túlmenően a kivitel növelésére és a be­hozatal bizonyos fokú mér­séklésére van szükség. Hogy mindezt a mezőgaz­daság megvalósíthassa, ah­hoz nem kell új agrárpoliti­ka. Az eddigi bevált. Szük­ség van viszont számos te­­rületén a termelésnek újsze­rű megoldásra, más hozzá­állásra, ésszerűbb tervezés­re. Meg kell keresni azokat a tényezőket, amelyek mér­sékelik a költségeket, de ugyanakkor növelik a gaz­daságosságot. „Teret, nyil­vánosságot kell adni min­den ésszerű kezdeményezés­nek” — állapította meg a mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszter Gödöllőn. Amikor szóba kerül a mi­nőség, akkor rendszerint az emberi tényezők fontossá­gát, meghatározó szerepét is hangsúlyozzuk. Nem elég a minőségi termeléshez a kor­szerű gép, szükség van arra is, hogy a gépet irányító em­ber tudása, szakismerete­ megfelelő legyen. Hiszen köztudott, hogy új, korsze­rű technológiát alkalmazni csak akkor tudunk, ha lé­pést tartunk a fejlődéssel. Erről szólva hangsúlyozta a miniszter, hogy termelési technológiát lehet vásárolni is. Ezt meg is tesszük. De a termelési kultúránkat ma­gunknak kell megteremte­nünk. És ehhez — tegyük hozzá — nincs is szükség különle­ges beruházásokra, nagy be­fektetésekre. Elegendő, ha az emberekben rejlő tartaléko­kat feltárjuk, ha tudásukat fejlesztjük, gyarapítjuk. Te­hát szakirodalomra van szükség, amely eligazít és tanít. Éppen ebben nyilvá­nul meg a mezőgazdasági könyvhónap jelentősége. A szakirodalmat egyre többen vásárolják. Az olcsó könyv eljut minden faluba, minden házba. Különösen nagy példányszámban fogy­nak napjainkban az úgyne­vezett hobbikönyvek,, ame­lyek a kertészkedés, a sző­lőművelés, a gyümölcsfa­­telepítés ismereteire tanít­ják meg az olvasókat. Több ilyen könyv százezres pél­dányban talál vevőre. A me­zőgazdasági szakkönyvek­ iránt növekvő érdeklődést mutatja az a kimutatás, amely az eladott könyvekről készült. Az első könyvhóna­pon mindössze ötmillió fo­rint volt a mezőgazdasági könyvek forgalma. 1978-ban már meghaladta a 14 millió forintot és az idén várha­tóan ennél is nagyobb ér­tékben vásárolnak. Az idei könyvhónapra egyébként 44 mű jelent meg több mint félmillió példányban. Miről szólnak, mire taní­tanak ezek a könyvek? Nemcsak a termelés alap­vető műveleteire, de köz­gazdaságszemléletire, keres­kedelemre, piackutatásra is. És ami figyelemre méltó je­lenség: nagy az arányeltoló­dás az utóbbi években az élelmiszeripar javára. Az utóbbi öt év alatt több élel­miszeriparral foglalkozó könyv jelent meg, mint ré­gebben 25 esztendő leforgá­sa alatt. A Mezőgazdasági Könyv­kiadó igazgatója arra a kér­désre, hogy mi jellemzi az idei mezőgazdasági könyv­hónapot, azt válaszolta: a lépésváltás. Ez pedig a szem­léletformálással kezdődik. „Az élelmiszer-gazdaság szférájában dolgozó 38 ezer mérnök, 65 ezer technikus és 270 ezer szakmunkás szemléletén múlik, milyen gyorsan tudják a termelő­üzemek magukévá tenni a korszerűség fogalmában meghatározott és az élet ál­tal diktált követelménye­ket.” . A szemléletet a könyv alakítja, formálja, a könyv adja hozzá azt a többletet, ami a gyakorlathoz elenged­hetetlenül szükséges. Éppen ezért különös jelentősége van annak, hogyan válogat­ták össze a kiadók a gra­ti­kön­y­veket. A lista azt­ mu­tatja, hogy figyelembe vet­ték az új gazdaságpolitikai elveket, segítséget nyújta­nak a termékszerkezet kor­szerűsítéséhez, a minőség javításához és a hatéko­nyabb irányításhoz, de ugyanakkor reflektorfénybe helyezik a takarékossági szempontokat is. Ma kiment a könyv a ta­nyára. És ez szép jelképe lehet az új falusi életnek, ígérete a mezőgazdaság, az élelmiszeripar további egyenletes fej­let­t ősének. Illés Sándor | A hiívokdil­­létskik­ ellenére­­ Bécsben folytatja munkáját a haderőcsökkentési értekezlet A külpolitikai helyzet HIGGADT és állhatatos politikára van szükség a jelenlegi nemzetközi kapcsolatokban. Ezt mondotta Genscher külügy­miniszter a hamburgi Die Zeitnek adott nyilatkozatában, és leszögezte, hogy a nyugatnémet kormány változatlanul az enyhülési politika eddigi eredményeinek a megőrzésére törek­szik. Bonnban minden kelet-nyugati tárgyalási lehetőséget ki akarnak használni, beleértve a madridi Európa-értekezletet és a két német állam csúcstalálkozóját. Minthogy az elmúlt hetekben megritkultak a Genscher által emlegetett kelet- nyugati tanácskozások, nem pusztán formális jelentőségű a bécsi haderőcsökkentési értekezlet folytatása. Az osztrák fővárosban mindkét fél képviselője sajtóértekezletet tartott, s a lengyel küldöttség vezetője a nézeteltérések fölvázolása után alighanem indokoltan mutatott rá, hogy kevésbé remél­hető a tárgyalások gyors sikere. Mégis, önmagában az a tény, hogy a konzultációk folytatódnak a jelenlegi, különösen bonyo­lult nemzetközi helyzetben, arra utal, a haderőcsökkentés egyébként nagyon is áhított célja nem került le a ■politikai napirendről. Az osztrák fővárosban mindenekelőtt európai ügyekről tár­gyalnak, miközben a világ figyelmét változatlanul a Közép- Kelet köti le. Említett nyilatkozatában a nyugatnémet diplo­mácia vezetője jelezte, hogy nincs teljes összhang Washington és szövetségesei között, bár az afgán fordulatot alapvetően azonosan ítélik meg. Bonn azonban — és több más nyugat­európai főváros is — arra törekszik, hogy a közép-keleti vál­­ozások miatt meglehetősen hűvösre fordult nemzetközi éghaj­lat ne hűtse még tovább az európai viszonylatokat Ezért föld­részünk nyugati félen egyelőre nagyon is fontolgatják, hogy milyen formában csatlakozzanak a washingtoni hidegháborús felszólításokhoz. Itt említhető, hogy Genscher kizárta az NSZK részvételét egy NATO-intervenciós egységben, ezzel egyidejűen azt fejtegette, szükség van az „atlanti tömb belső munkameg­osztásának az átrendezésére”, arra, hogy minden tagország „a legmegfelelőbb feladatot” kapja. Ugyancsak ide kívánkozik, hogy a Carter szorgalmazta olimpiai bojkott ügyében a nyu­gati államok nagy többsége egyelőre várakozó álláspontra he­lyezkedik. A nyugat-európaiak még fontolgatnak, Argentína és Brazília viszont a gabonaexport ügyében már döntött. Mind­két latin-amerikai országban úgy határoztak, hogy nem tesz­nek eleget Washington felszólításának és a jövőben is bővítik gazdasági kapcsolataikat a Szovjetunióval. A TASZSZ egy párizsi lap, a France-Soir értesülését közölte, amely szerint Párizsban is hajlanak arra, hogy ne csökkentsék a Szovjet­unióba irányuló gabonaszállítmányokat, és a lehetőségekhez képest kielégítsenek minden egyéb szovjet megrendelést. A párizsi esti lap értesülését a kormány hivatalosan nem erő­sítette meg. Változatlanul tart a vendéglárás több ázsiai országban, Pakisztánba várják Brzezinski nemzetbiztonsági tanácsadót és Christopher külügyminiszter-helyettest, Indiában pedig Clif­­fordot, Carter elnök különmegbízottját fogadta Indira Gandhi. Az amerikai diplomata kifejtette, Washington nem vizsgálja fölül azt a döntését, amelynek alapján négyszázmillió dollár értékű katonai segélyt nyújt Pakisztánnak. Megválasztása óta Gandhi asszony többször kifogásolta az amerikai fegyverszál­lítások felújítását, s most Rao, az indiai külügyek vezetője is kifejezte aggodalmát, mondván, hogy az amerikai döntés föl­boríthatja a térség hadászati egyensúlyát. » A lenggyel kü­l­letvezetőjének fel­­ szólam­­a Bécsből jelenti az MTI. Csütörtökön a bécsi Burg Re­­deuten-termében dr. Jan Chandoga csehszlovák küldött­­ségvezető-helyettes elnökleté­vel megnyílt a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 20. ülésszaka. A sorrendben 214. plenáris ülésen előbb dr. Edouard Mo­­litor nagykövet, a luxemburgi, majd pedig Tadeusz Strulak nagykövet, a lengyel küldött­ség vezetője mondott beszé­det. A nyitó ülés után­­ a hagyományoknak megfelelően sajtóértekezletet tartott mindkét fél képviselője. Strulak nagykövet az újság­írók előtt felolvasott nyilatko­zatában emlékeztetett arra, hogy éppen hét évvel ezelőtt kezdődtek meg az osztrák fő­városban a haderőcsökkentési tárgyalásokat előkészítő kon­zultációk. Az évforduló meg­ünneplésére kevés okunk van mondotta­k, mivel az el­telt időszak alatt — sok erő­feszítés ellenére­­ — nem sike­rült elérni konkrét megálla­­­­podást a kitűzött témakörben. Megállapította azt is, hogy a 20. ülésszak különösen bo­­nyolult nemzetközi helyzetben veszi kezdetét, s ez a körül­mény a szocialista országok törekvései és szándékai elle­nére alakult így. A december közepén meg­szakadt tárgyalási folyamatra visszatérve a lengyel diplo­mata elemezte a NATO-or­­szágok múlt év végén — egyébként a NATO „euroraké­­ták” gyártására és nyugat­európai telepítésére vonatkozó döntésével együtt — elfogadott és beterjesztett javaslatát. Ki­jelentette, hogy az említett NATO-­javaslat nem jelent közeledést a szocialista orszá­gok álláspontjához, ellenkező­leg, sok vonatkozásban tovább bonyolítja a bécsi tárgyalások menetét. A nyugati országok előterjesztéséből például ki­maradt az a korábbi NATO- javaslat, hogy csökkentsék az atomfegyvereket hordozó esz­közök számát Közép-Európá­­ban. Nem vállaltak konkrét kötelezettséget arra, hogy a NATO-haderők mintegy há­romnegyedét kitevő nyugat­ európai és kanadai csapatok létszámát is megfelelő mér­tékben csökkentsék az érin­tett térségben. Hiányzik a do­kumentumból az a régebbi NATO-javaslat is, amely sze­rint a tervezett csökkentési megállapodás első és második szakasza között nem növelik haderőik létszámát Közép- Európában. Ez ugyanis lehető­séget biztosít számukra ahhoz, hogy miközben a Szovjetunió csapatcsökkentést hajt végre a térségben, a nyugat-európai országok növeljék katonáik létszámát. A NATO-országok továbbra sem hagytak fel a Varsói Szerződés közép-európai had­erői létszámára vonatkozó szél­sőségesen túlzó értékeléseik­kel, és a létszámadatok tisztá­zását a jövőben is a csökken­tés első szakaszára vonatkozó megállapodás előfeltételeként kezelik. Strulak nagykövet a továbbiakban kitért az em­lített NATO-előt­erjesztésnek az úgynevezett bizalomnövelő intézkedésekkel kapcsolatos ré­szére is és kijelentette, hogy azok többsége nem függ ösz­sze a fegyverzetcsökkentési intézkedésekkel, hatályuk túl­terjed a tervezett csökkentés körzetén. Egészében véve meghaladja a bécsi haderő­­csökkentési tárgyalások kere­teit. Ilyen körülmények között érthető — mondotta nyilatko­zata befejező részében a len­gyel küldöttség vezetője —, hogy a szocialista országok aligha reménykedhetnek a tárgyalások gyors eredményes­­ségében. Ennek ellenére a szocialista országok mindent megtesznek az előrehaladás érdekében. A szocialista or­szágok 1978-as és 1979-es ja­vaslatai alapján megvan a lehetőség a kölcsönösen elfo­gadható megállapodás kidol­gozására, de ehhez a nyugati országoknak figyelembe kel­lene venniük a szocialista or­szágok biztonsági érdekeit és konstruktívabb magatartást kellene tanúsítaniuk a bécsi tárgyalásokon. A haderőcsökkentési tár­gyalások következő plenáris ülését a jövő héten, csütörtö­­kön tartják Bécsben. Az afgán külügym­iniszter bírálja az iszlám kon­ferm­s­ma határozatát Moszkvából jelenti a TASZSZ. — Az afganisztáni nép felhá­borodását váltják ki az ame­rikai imperializmus és a maois­ta Kína arra irányuló kísérle­tei, hogy szembeállítsák ve­lünk a muzulmán országokat — mondotta a Pravda tudósí­tóival folytatott beszélgetés­ben Sah Muhammed Doszt, Afganisztán külügyminisztere. E cél érdekében minden lehet­ségest meg is tettek — foly­tatta a miniszter —, hogy Szaúd-Arábiát, Egyiptomot és néhány más reakciós rezsimet rávegyenek az iszlám konfe­rencia összehívására. E konfe­rencia színhelyéül nem vélet­lenül választották Pakisztán fővárosát — azét az országét, amely az afgán ellenforradal­mi erők akcióinak felvonulási területévé vált. E „szolgála­tért" Washington lehetőséget adott Pakisztánnak, hogy dol­lár százmilliókért fegyvereket szerezzen. — Úgy véljük — mondotta a miniszter —, hogy a konfe­rencia összehívása, azon az Afganisztán és a Szovjetunió ellen irányuló támadások ke­­resztülhajszolása mindenek­előtt az imperializmus és a nemzetközi reakció érdekeit szolgálják. A muzulmán or­szágok legfőbb feladata azon­ban egységük megszilárdítása az imperializmus elleni harc­ban, a fő ellenséggel , az amerikai imperializmussal és az izraeli cionizmussal szem-­­ beni harcban. Ezek az orszá­gok összeesküvéseket szövö­getnek a Közel-Kelet, a Per­zsa-öböl és az Indiai-óceán térségének a népei ellen. — Az iszlamabadi iszlám konferencia — folytatta Sah Muhammed Doszt — nem tük­rözte valóban minden muzul­mán ország véleményét. Afga­nisztán végül is úgy döntött, hogy nem vesz részt rajta. Kormányunk álláspontja ha­sonló ahhoz, mint amilyent a Biztonsági Tanács és az ENSZ- közgyűlés rendkívüli üléssza­kának összehívásával kapcso­latban tanúsítottunk az „afgán kérdést” illetően. Ez beavat­kozás Afganisztán belügyeibe. Ennél fogva visszautasítjuk az Iszlámábádban elfogadott af­­gánellenes határozatot, mint amelyik ellentmond a világ­méretű iszlám szolidaritásnak — hangoztatta végezetül az afganisztáni külügyminiszter. ,f|»«/kv»i fi­tloMilónk lelk­itlentétte A LifT«'ram­kniajja La*«■»,» lliuM'ziinki politikai nézeteiről Moszkva, 1980. január 31. A Fehér Ház „szürke emi­nenciásaként” szokták emle­getni, és — mint a nyugatné­met Stern magazin megfogal­mazta — „egyetlen miniszter, egyetlen tanácsadó sem áll olyan közel Jimmyhez, mint Zbig". Brzezinski politikai for­dulatai megmutatkoztak az amerikai külpolitika korábbi cikcakkos vonalvezetésében és hatásuk érvényesül a konfron­táció irányába tett jelenlegi fordulatban is­­ ,írja legújabb számában a Lityeraturnaja Gazeta. A szovjet hetilap hasábjain Gennagyij Geraszimov, az APN hírügynökség szemleírója — akinek Amerikában töltött évei alatt személyesen is nem­egyszer volt alkalma találkozni Brzezinskivel — hosszú cikk­ben elemzi Carter elnök nem­zetbiztonsági tanácsadójának egyéniségét, múltját, nézeteit és szándékait. A szemleírók sokáig vitat­koztak azon — írja —, ki ha­tározza meg voltaképpen az amerikai külpolitikát: Vance külügyminiszter, vagy, Brze­zinski nemzetbiztonsági főta­nácsadó. Napjainkban ezt a vitát befejezettnek lehet te­kinteni. Amerikai szemleírók lényegében eg­yetértenek ab­ban, hogy ma már Brzezinski áll a központban. Vance fo­­gadkozik, hogy a jelenlegi négyéves elnöki terminus le­járta után mindenképpen le­

Next