Magyar Nemzet, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-01 / 26. szám

2 mond, és megfigyelők azt jó­solják, hogy Carter elnök — amennyiben győzelmet arat a novemberi elnökválasztásokon — Brzezinskit bízza meg a külügyminisztérium vezetésé­vel is. A kommunizmus elleni harc szakértőjének számító Zbig külpolitikai nézeteit elemezve a szerző hangsúlyozza: „Brze­­zinski úgy játszik a szak­­kifejezésekkel és az általa al­kotott új szavakkal, mint a gyermek az építőkockákkal, olyan „elméleti” építmények emeleteit rakva ki belőlük, amelyek látszatra stabilak, a vizsgálat azonban kimutatja, mennyire kérészéletűek és tö­rékenyek.” Geraszimov utal Brzezinski olyan elméleti újí­tásaira, mint a társadalmi fej­lődés megvilágításának igé­nyével bedobott ú­i fogalom, a „technotronikus kör”, amely­ben állítólag mindent a tech­nokraták kezében levő infor­mációs eszközök határoznak meg (az elmélet egyébként az amerikai politológiában sem tudott gyökeret verni) vagy az úgynevezett „válsági”, áltudo­mányos elmélete, amely Etió­piától Afganisztánig terjed a szerző felfogása szerint, és „Moszkva kezének” tulajdonít­ja a hatalmas térségben vég­bemenő összes változást. Bármennyire ellentmondáso­sak legyenek is különböző nyi­latkozatai, bármennyire egzo­tikusnak tűnnek legalábbis külsőre az általa teremtett „elméletek”, Brzezinski világ­nézete nagyon is megállapo­dott — írja a lap.­­ A cikk szerzője idézi Joseph Kralt vezető amerikai újságíró meg­fogalmazását arról, hogy Brze­zinski cselekedeteit „a Szov­jetunióval szembeni gyanak­vás, sőt ellenszenv” irányítja. Céljai közé tartozik, hogy egy­más ellen uszítsa a Szovjet­unió népeit, Kelet-Európával kapcsolatban pedig olyan „eróziós politika” megvalósítá­sát javasolja, amely úgyneve­zett „evolúciós változásokat” ösztönző propaganda segítsé­gével igyekszik gyengíteni, megrendíteni a szocialista or­szágokat. Nem csoda, hogy Brzezinskit lelkesedéssel tölti el a jelenlegi pekingi vezetés politikája — folytatja a Lityeraturnaja Ga­­zeta. — Amikor 1973 májusá­ban Kínában tett látogatásáról hazatért,­ a nemzetközi hely­zet pekingi értékelését „mes­teri elemzésnek” nevezte. Is­meretes — húzza alá a lap —, hogy ez az elemzés elkerülhe­tetlennek nyilvánítja a világ­háborút ... A kép teljessége érdekében Brzezinski kommunistaellenes­­sége és szovjetellenessége mel­lett világnézetének elemzése­kor oroszellenességére is utal­nunk kell. Már az elnök nem­zetbiztonsági tanácsadója volt, amikor egy gyűjteményben megjelent a szovjet politikát elemző cikke, amelyben azt fejtegette, hogy a szovjet kül­politika a cárizmus politiká­jának folytatása. E cikkében olyan következetes oroszelle­nes vonalat visz — húzza alá a cikk írója —, hogy még a párizsi és New York-i orosz emigránsok lapjainak haragját is kihívta maga ellen. Ez a vak gyűlölet a Lutyeraturnaja Gazeta szerint kétségessé teszi: tud-e egyáltalán objektív szemléletű külpolitikai javas­latokat adni elnökének. Brzezinski jellemének fon­tos vonásai között említi még Gennyagyij Geraszimov, az ér­zelmek felett álló elemző ke­gyetlen virtuskodását. Zbig maga bizonygatja: nem riadna vissza attól, hogy „a gom­bot megnyomja”, ha elemzése fényében ezt követelnék a kö­rülmények. Másfelől Geraszi­mov utal Brzezinski heves, természetesen a Time magazin megfogalmazása szerint is „botrányos hiúságára”, mint ambícióinak és politikai csele­kedeteinek fontos mozgató­rú­­gójára. Végül a Lityeraturná­­ja Gazeta cikkírója megálla­pítja: Brzezinski gyakran esik szélsőségekbe, ám annyiban következetes, hogy mindig a héják felé lendül ki, soha nem a galambok irányába. Szászi József A szovjet olimpiai bizottság nyilatkozata A Szovjetunió olimpiai bi­zottsága az alábbi nyilatkoza­tot tette: „Az Egyesült Államok és né­hány nyugati ország reakciós körei erőteljes propaganda­­kampányt indítottak azzal a céllal­,­ hogy megzavarják a XXII. nyári olimpiai játékok megrendezését Moszkvában. Teljesen világos, hogy előre kitervelt és egyeztetett, ellen­séges akcióról van szó, amely a népek közötti megértés és barátság, a béke és a haladás ellen irányul. Éppen azok tá­madnak a nemzetközi olimpiai mozgalom alapelveire, akik nemrég még azt hangoztatták, hogy hűek ,a sport politika­­mentes a jelszóhoz. Jelenlegi akciójukkal zsaroló és hege­­monista politikájuk szolgála­tába akarják állítani földünk tízmillióinak mozgalmát, amely a játékokban testesíti meg a Pierre de Coubertin által le­fektetett elveket. Nem számol­nak azzal, hogy mindez szét­zúzhatja magát az olimpiai mozgalmat. A XXII. olimpiai játékok bojkottjának gondolatát világ­szerte elítélik. Az olimpiai mozgalom szilárdságáért és egységéért szállt síkra Lord Kilianen, a Nemzetközi Olim­piai Bizottság elnöke és visz­­szautasította a moszkvai olim­pia elleni támadásokat. Az or­szágok többsége olimpiai bi­zottságainak és a nemzetközi sportszövetségeknek a vezetői, vezető sportszemélyiségek, ne­ves edzők, kimagasló sporto­lók megerősítették, hogy vál­tozatlanul szándékuk részt venni az 1980-as moszkvai nyári olimpiai játékokon. A Szovjetunió olimpiai bi­zottsága, hűen az olimpiai mozgalom eszméihez, elítéli azokat a próbálkozásokat, me­lyekkel a sportot a politikai nyomás eszközeként igyekez­nek felhasználni, és felhívja a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ságot, valamennyi ország olim­piai bizottságát, a sportszövet­ségeket, az összes jóakaratú embereket, hogy részesítsék határozott válaszban a mosta­ni ellenséges kampány szerve­zőit. A Szovjet­unió olimpiai bi­zottsága a szovjet sportolók nevében azt a meggyőződését juttatja kifejezésre, hogy sem­milyen erőnek sem sikerül aláásnia a világ olimpiai moz­galmát.” Rómából jelenti az MTI. Olaszország még nem döntötte el, részt vesz-e a moszkvai olimpián, vagy sem. A kérdés­ben közös álláspont kialakítá­sára törekszik nyugat-európai szövetségeseivel. A washingtoni látogatásáról hazatért Cossiga olasz minisz­terelnök a minap magához kérette Franco Carrarót, az olasz olimpiai bizottság elnö­két és tájékoztatta Carter amerikai elnöknek az olimpiai játékok bojkottálásával kap­csolatos kéréséről. Római megfigyelőik bizony­talannak tartják Olaszország részvételét a nyári olimpián. Úgy vélik, a kérdés csak a következő hetekben, esetleg hónapokban dől majd el. Mint a Reuter és az AP megállapítja, újabb ellenzői akadtak Carter elnök olimpiai bojkott-tervének. A holland és a dán olimpiai bizottság olyan határozatot hozott, hogy spor­tolóik részt vesznek a nyári já­tékokon. Nyugati távirati irodák úgy látják, hogy éleződik a vita a nemzetközi életben és sport­­világban, Carter amerikai el­nök olimpiai bojkottjavaslata kapcsán. Egyrészről a nemzet­közi közvélemény jelentős ré­sze és a nemzeti olimpiai bi­zottságok többsége ellenzi a bojkottot, addig másrészről növekszik a bojkott híveinek száma és a moszkvai olimpiai játékok elleni támadások he­vesebbé válnak. Franciaországban például számosan a bojkott mellett foglaltak állást, így Simone Veti, az Európai Parlament elnöke, valamint a giscardis­­ták és a centristák közül töb­ben. Soisson francia ifjúsági és sportminiszter a kormány ülése után közölte, hogy a francia részvétel „nagy mér­tékben függ a részvevők szá­mától, azaz más nyugati or­szágok állásfoglalásától is”. Habib Satti, az iszlám kon­ferencia főtitkára Bejrútban úgy nyilatkozott, hogy „legke­vesebb húsz iszlám ország” fog távolmaradni a nyári olimpiai játékoktól.­­JF (Berlin, MTI) Berlinben közleményben jelentették be, hogy szerdán két személy Berlin és Erfurt között meg­kísérelte erőszakkal eltéríteni az NDK Interflug légiforgal­mi társaságának egy IL—18-as típusú repülőgépét. A merény­lőket letartóztatták. Magyar Nemze­t Gromiko Romániában A TASZSZ jelenti: Csütörtö­kön Bukarestbe érkezett And­­rej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisz­tere. Gromiko a Román Szocia­lista Köztársaság vezetőségé­nek meghívására tesz rövid látogatást a román főváros­ban. Csütörtökön Bukarestben megbeszélést tartott Andrei Gromiko és Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke. A találkozón véleményt cse­réltek számos időszerű nem­zetközi problémáról, közöttük az európai biztonsággal, a közel- és a közép-keleti hely­zettel, a délkelet-ázsiai és tá­vol-keleti helyzettel összefüg­gő kérdésekről. Andrej Gro­miko ezenkívül értékelést adott a szovjet—amerikai kap­csolatok jelenlegi állásáról. Willy Brnm­st szerint folytatni kell a párbeszédet a Szovjetunióval Brüsszelből jelenti az MTI. Az Európai Parlament politi­kai bizottsága csütörtökön Brüsszelben megvitatta az af­ganisztáni hely­zetet. A bizott­ság ülésére meghívták Roy Jenkinst, az EGK bizottságá­nak elnökét. Jenkins kifejtet­te: a Közös Piacnak nincs két­oldalú gazdasági egyezménye a Szovjetunióval Ami a Szov­jetunióba irányuló élelmiszer­szállítmányokat illeti, azok mennyisége évről évre válto­zik, s ezért nehéz lenne e szál­lítások megszüntetésének alap­ját megkeresni. Jenkins tehát — ha gyakorlati okokból is — az exporttilalom kimondása ellen foglalt állást. Az ülésen felszólalt a szo­cialista csoport nevében Willy Brandt is. Kifejezte azt a vé­leményét, hogy a nyolcvanas évek elejére ugyanazt a témát kell uralkodóvá tenni, amely a hetvenes évek­ végén volt: ke­resni az enyhülést és elhárí­tani a konfrontációt. A múlt megmutatta — fűzte hozzá —, hogy a gazdasági megtorló in­tézkedéseknek nincs értelme. „Folytatni kell a párbeszédet a Szovjetunióval” — hangoz­tatta befejezésül Willy Brandt. I­izalm­at szavaz az Olasz KP a kormánynak az antiterrorista kérdésben Rómából jelenti az MTI. Az olasz képviselőház a hét végén bizalmi indítvánnyal egybekötött szavazást tart a Cossipa-kormány antiterroris­­ta intézkedéseiről. Az Olasz KP vezetősége úgy döntött, hogy bizalmat szavaz a kormánynak a kérdőben anélkül, hogy ezt a bizalmat más kérdésekre és területekre is kiterjesztené. Az OKP ve­zetőségének határozatát a kommunista képviselők köré­ben nem fogadták osztatlan lelkesedéssel. Többüknek az a véleménye, hogy a kormány törvénytervezete önkényes ha­tósági lépésekre is módot nyújt, s ezeket a fejezeteket módosítani kellett volna. (Te­kintettel arra, hogy a radiká­lisok obstrukciója miatt a­ kor­mány bizalmi szavazást kért, a tervezett módosításra nem nyílik mód.) Az OEP azt ter­vezi, hogy a szocialistákkal karöltve kiegészítő dokumen­tumot terjeszt a képviselőház elé és ebben megindokolja, miért szavaz „technikai bizal­mat” a Cossiga-kormánynak. Megfigyelők szerint az okirat célja az lehet, hogy a két olasz baloldali párt „elhatárolja” magát azoktól az erőktől, ame­lyek feltétel nélkül hajlandók bizalmat szavazni a három párti kisebbségi kabinetnek. Ugyanakkor rámutatnak, hogy fontosabb mind az OKP, mind az OSZP együttműködésének a folytatása és az elmélyítése, mint az, hogy a Cossiga-kor­­mány törvénytervezetén milyen változtatásokat kellett volna eszközölni. A BT Rhnntesia-vitájában az angol küldött visszautasította az afrikai országok indítványát New­ Yorkból jelenti a Reu­ter. Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa szerdán éjjel megkezdte vitáját a rhodesiai helyzetről. A BT összehívását az Afrikai Egységszervezet kérte, arra hivatkozva, hogy Anglia sú­lyosan megsérti az országról decemberben kötött megálla­podást. Az afrikai államok állás­pontját Cecil C. Dennis libé­riai külügyminiszter terjesz­tette a BT elé. Mint elmondta, az utóbbi hetek eseményei meggyőzték az afrikai államo­kat és a Zimbabwe Hazafias Front vezetőit, hogy az angol gyarmati kormányzat mindent megtesz a fajgyűlölő Smith— Muzorewa-rendszer fenntartá­sáért. Az AESZ követeli, hogy azonnal és minden feltétel nélkül vonják ki Rhodesiából az ott állomásozó dél-afrikai csapatokat — mondotta Cecil C. Dennis. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy Rhodesiá­ban hatezer dél-afrikai katona és nagyszámú zsoldos tartóz­kodik, akiknek jelenléte fe­nyegeti a decemberben kötött Rhodesia-szerződés megvalósí­tását. Az AESZ ezenkívül felszólította Nagy-Britanniát, hogy tegye lehetővé valameny­­nyi politikai fogoly szabadon bocsátását és a száműzöttek hazatérését. Az angol küldöttség vezető­je, Sir Anthony Parsons vsz­­szautasította az afrikai orszá­gok előterjesztését és felszólí­totta őket, hogy tartózkodja­nak mindenfajta „beavatko­zástól”. Iráni katonák tűzharcot vívtak a kurd felkelőkkel Washingtonból jelenti a Reu­ter: a Delaware állambeli Do­ver légitámaszpontjára érke­zett szerdán az a hat amerikai diplomata, aki a teheráni túsz­szedés idején a kanadai nagy­­követségre menekült­, majd vasárnap kanadai segítséggel (hamis papírokkal) elhagyta Iránt. A teheráni amerikai nagy­­követséget megszállva tartó iszlám diákok egyébként , ta­nácskozásukon úgy döntöttek, hogy — Ghatbzadeh külügy­miniszter kijelentéseivel ellen­tétben — nem tesznek lépése­ket az Iránban élő mintegy ötven kanadai ellen a hat amerikai diplomata kijuttatá­sához nyújtott kanadai segít­ség miatt, és az ügynek nem lesz hatása az amerikai tú­szokkal való bánásmódra sem. Teheránból jelenti az AP. Három iráni katona meghalt és kettő megsebesült a kur­disztáni Mahabadtól délre kurd felkelőkkel vívott harc­ban. Az összetűzésben két lá­zadót megöltek és kettőt meg­sebesítettek — közölte a had­sereg szóvivője. eJ. (Róma, MTI) A Szent­szék szóvivője, Pandiroli atya hivatalosan megerősítette, hogy II. János Pál pápa jú­liusban Brazíliába látogat.­­ (Új-Delhi, AFP) Brúnó Kreisky osztrák szövetségi kancellár Új-Delhiben udva­riassági látogatást tett Szand­­zsiva Reddi indiai államfőnél. Tárgyalt Indira Gandhi mi­niszterelnökkel­­is.­­ (Hága, MTI) Julianna holland királynő csütörtökön este televíziós beszédben je­lentette be, hogy április 30-án, 71. születésnapján lemond trónjáról, lánya, a 43 éves Beatrix trónörökös-hercegnő javára. .Péntek, 1980. február 1. Washingtoni tudósítónk hírmagyarázata Kennedy unokái Washington, január 31. Kettős célt követett Edward Kennedy a hét elején elhang­zott beszédével — természete­sen azon belül, hogy fordítson a szerencséjén. Egyrészt ve­­télytársát a demokrata elnök­jelöltségért, a Fehér Ház je­lenlegi lakóját kívánta osto­rozni. Másrészt — csaknem három hónappal indulási szán­dékának a bejelentése után — azt akarta­­pontosan kifejteni, miért és milyen elvek védel­mében pályázik a legmaga­sabb amerikai közhivatalra. Ez utóbbi szempontból a be­széd meglehetősen egyértelmű: Kennedy az erőre alapozó, de józan és­ kiegyensúlyozott kül­politikát tart kívánatosnak, a bel- és gazdaságpolitikában pedig az átlagos vagy az átlag alatti színvonalon élő ameri­kaiak érdekeinek a megfele­lőbb képviseletét hangoztatja. S mivel megítélése szerint Jimmy Carter ezeknek az eszményeknek megfelelni kép­telen és alkalmatlan, a szená­tor szükségesnek látja meg­erősíteni a jelöltségét, s közöl­ni ellenlábasával, hogy a fegy­vert nem letenni, de éppen­séggel a végsőkig forgatni fogja. Takaréklángon Ami Carter megvesszőzésé­­nek a szándékát illeti: a Fe­hér Házból az elvárható leki­csinylés és hivatalbeli opti­mizmus hangjai mögül igen­csak ki lehet hallani a fel­­szisszenést is — akárcsak a Kennedy számára olyan kelle­metlenül végződött, s a mina­pi beszédre ösztönző Iowa ál­lambeli szavazás után a sze­nátor híveinek a táborából le­hetett korai volna még azt találgatni, hogy a washingto­ni Georgetown egyetemen el­hangzott kortesbeszéd vissza­­szerzi-e Kennedynek Maire állam korábban eleve neki ítélt február eleji pártgyűlé­seinek a szavazatait, illetve a hónap végén a New Hamp­­shire-i előválasztás voksait. Elképzelhető, hogy nem. S mivel Iowa után hirtelen ki­apadtak Kennedy választási pénzforrásai, az is lehetséges, hogy a szenátornak még in­kább takaréklángra kell csa­varnia a kampányát. Az vi­szont a beszéd alapján szinte bizonyosra mondható, hogy a legkisebb Kennedy fiú elszán­ta magát: megpróbál az au­gusztusi demokrata elnökjelö­lő konvencióig talpon marad­ni, bármilyen politikai vér­­veszteséget kelljen közben el­szenvednie. S persze bízik ab­ban, hogy a Cár tért hirtelen a magasba lódító hullámok el­ülnek, arra a zátonyra tele­pítvén vissza a jelenlegi elnö­köt, ahol a vihar előtt lenni látszott. Felszabadította magát Ken­nedy a beszédével ama külpo­litikai szilencium alól, ame­lyet az elnök majdhogynem formálisan rá — s a republi­kánus önjelöltekre nem ke­vésbé — rákényszerített. A Fehér Ház persze „felelőtlen­séget” emlegetve nyomban fel­hördült, noha a taktikai meg­fontolásokon túllendítő erköl­csi töltést, de legalábbis a Carterra kilőhető muníciót éppen az unió helyzetéről szó­ló elnöki üzenet adott Edward Kennedy beszédének. Carter az újhitűek térítő buzgalmá­val alig kiszámítható kockáza­tok felé viszi az országot, s kétségkívül nehezen helyrepo­fozható károkat okoz közben. Kételkedés Kennedy valójában ezt a fölösleges rizikót, a módot vi­tatja, nem a lényeget. Ő is a globális amerikai hatalmi po­zíciók megőrzését szeretné el­érni, s ennek a reális lehető­ségéről éppolyan mélyen meg van győződve, mint arról, hogy az Egyesült Államok a jelen­legi feltételek között is — sőt egyenesen az ösztönzésükre — képes megújítani belső gazda­sági és társadalmi életvitelét. Aligha más Carter célja, s ezt Kennedy nem vonja kétségbe — szerinte az a bökkenő, hogy a Georgiából Washingtonra szabadított hozzá nem értők­nek, hullámzó érzelműeknek a csapata fokozódóan görcsös agresszivitásban szétveri a be­rendezést, mielőtt az új igé­nyeknek megfelelően átalakí­taná a szobát. A veszedelmek eltúlzása és üres jelképek lobogtatása nem oldhat meg válsághelyzeteket — mondta a beszédében Ken­nedy, s bár Carter kongresz­­szusi üzenetének a tényleges elemeit bírálta a megfogalma­zással, valójában a jelenlegi amerikai hivatalos politika ál­talános jellemzőit vette tűz alá. Az átfogóbb érvény igé­nye érezhető a szenátornak az úgynevezett Carter-doktrínát támadó fejtegetéseiből is. Rá­mutatott, hogy „ha egyáltalán tanított valamit a vietnami háború, pontosan azt, hogy ha nem vitatjuk meg a kül­politikánkat, akkor mind mé­lyebb gondokba sodródhatunk. Ha helyénvaló egy elnök poli­tikája, akkor a vita csak erő­sítheti a nemzeti egyetértést. Ha hibás, katasztrófától ment­heti meg az országot a kétel­kedés. S ezért — hangsúlyozta — nem kérek bocsánatot a Carter-doktrínát illető kérdé­sekért”. A szenátor ebben az összefüggésben kérdezte meg, vajon az afganisztáni esemé­nyek valóban „a legnagyobb fenyegetést jelentik-e a béké­re a második világháború óta” — miként azt Carter ismétel­ten kijelentette. Nem volt egészen bizonyos a Kennedy-beszédet megelőző néhány zsúfolt órában, hogy a szenátor „liberális demokra­ta” múltjának megfelelő ala­pokon kívánja újraépíteni ed­dig igazából neki sem lódult választási mozdonya előtt a sínpályát. Pártbeli barátai azt tanácsolták neki, hogy csak bel- és gazdaságpolitikai kér­désekben támadja balról Car­­tert, a külpolitikában tőle jobbra álljon. A keleti párti establishment soraiból is vi­szonylag kevesen hangoztat­ták azt, amit William Safire így fogalmazott meg a Neww York Timesben: ha Kennedy erős jellem, akkor nemcsak nem hátrál meg, de a libera­lizmus eszmei fegyverzetében áll ki a még egyszer újraszü­letett” konzervatív „héját” ját­szani próbáló elnök ellen. Anti­politika Azért érdemes ismerni a hát­térnek ezt az elemét, mert csak így világos: a szenátor a beszédében felülemelkedett a saját választási érdekeinek a mérlegelésén. Nem veszítette szem elől a múló érvényű megfontolásokat sem, de a meggyőződését megpróbálta beleépíteni a taktikájába. Nyilvánvaló volt eddig, hogy külpolitikailag a pillanatnyi ár irányával szemben kell így haladnia, belpolitikailag pedig bizonyosan olyan nézeteket hangoztat, amelyek népszerűek a soron következő erőfelméré­sek államaiban. „Ha húsz év múlva az unokáim megkérde­nek, miért indultam az elnök­ségért 1980-ban, meg tudom ne­kik mondani, miért. Meg tudom majd határozni nekik azokat az ügyeket, amelyekről beszél­tem, amelyek mellett kiáll­tam”­ — fejtegette Kennedy egy közeli barátjának a wa­shingtoni beszéd elhangzásá­nak­­ az előestéjén, s alighanem komolyan gondolta. A legfontosabb „ügyet”, amelyet képviselni kíván, a következőképpen írta körül a beszédben: „Az igazi kérdés az, hogy Amerika megkockáz­tathat-e további négy eszten­dős bizonytalan politikát és válságot, egy olyan kormány­zatot, amely elvárja, hogy fel­sorakozzunk a kudarcai mö­gé, megkockáztathat-e egy összefüggéstelen antipolitikát, amely a visszavonulás vagy a háború végső választásával szembesíthet. Ezeket a kérdé­seket meg kell vitatni a jelen­legi választási hadjáratban.” E vitára aligha lesz kapható a Fehér Ház, de a védekezésre valószínűleg sokkal jobban rákényszerül majd az eddi­gieknél. S nemcsak Kennedy­­vel szemben. A szenátor rá­­nyitotta az eddig „közmeg­egyezéssel” zárva tartott ka­put a republikánus ellenzék Carter-bírálata számára is. Az elnök köre éppen emiatt pró­bálkozhat majd azzal, hogy Kennedyt a szent pártérdekek sérelmére való hivatkozással kiátkoz­za. Ami esetleg nem lesz könnyű feladat, Fatasz Dezső

Next