Magyar Nemzet, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-01 / 51. szám
• " MEGYEI KONY' T‘R 6*01 Békéscsaba, l,?«-kov /. j-ffa Tel*fon: 1292?’ 'w Vjei; 75 lagp* Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ~0 1 Vállalkozás „Garasos gazdának — garasos a haszna!’’ A minap hallottuk a szellemes megállapítást az egyik műszakitudományos előadás szünetében. A „szerző’ az egyik jól működő gépipari vállalatunk gazdasági igazgatója volt és a körülötte levőknek azt fejtegette: aki nem mer kockáztatni, nem is számíthat üzleti sikerre. Mindjárt akadtak, akik óvatosságra intettek: vigyázni kell. A vita egyre terebélyesedett, de a kezdeményezőnek több híve akadt. Végül oda jutottak: a vállalat kötelessége a vállalkozás, és ha nincsen elég anyagi alapja, vegyen igénybe bankhitelt. A vita elérkezett az 1980- ra érvényes hitelpolitikai irányelvekhez és mindjárt hozzátehetjük: a hitelezés közügy a vállalatok, szövetkezetek szempontjából és itt is akadnak félreértések. Így például a vállalatok és a szövetkezetek — tehát a „nagyok"’ és a kisebbek — között a hitelbírálásnál, bár egyesek állítják, nincsen különbség. A feltételek egyenlőek voltak és maradnak ezután is a Magyar Nemzeti Banknál. A bank beruházási hitelt változatlanul a népgazdaság egyensúlyi helyzetén javító fejlesztésekre folyósít, ezen belül elsősorban azok a vállalatok, szövetkezetek részesülnek előnyben, amelyek fokozzák az exportképességet, elősegítik a nem rubelelszámolású importot helyettesítő termékek előállítását, az energiafelhasználás ésszerűsítését. Nemrég került nyilvánosságra: a beruházási hitel ebben az évben húszmilliárd forint lehet, ebből a minden piacon értékesíthető áruk termelését 9,5 milliárd segíti. Az év első heteiben a gazdálkodó szervezetek körében tapasztalható volt a szabályozókkal kapcsolatban a „kiskapuk” keresése, a szigorúbb követelmények félremagyarázása. Voltak bőségesen vállalatok, szövetkezetek, amelyek nagyobb körültekintéssel készítették el hitelprogramjukat. Ezekhez a Magyar Nemzeti Bank szakemberei az előzetes konzultációk alkalmával segítséget adtak. Sok olyan hitelkérelem érkezett a bankba, amely a hatodik ötéves terv vállalati fejlesztési terveit foglalta magába. A mostani tervidőszak első négy évében exportfejlesztési célra eredetileg 45 milliárd forint hitel állt rendelkezésre, de ezt fölemelték, és már 52 milliárd forintot tesz ki az összeg, amelyre a Magyar Nemzeti Bank kötelezettséget vállalt. E hitelekből megvalósult beruházások devizahozama tavaly már 740 millió dollárt hozott. A nem rubelelszámolású exportban négy év alatt az Egyesült Izzó, a Hűtőgépgyár, a Taurus, a Tiszai Vegyi Kombinát, a Kőbányai Gyógyszerárugyár a tervhez képest növelte dollárbevételét. Vig István Mivesség „Amit egyszer én megcsinálok kérem, az meg van csinálva!” — vallotta az idős mester, ami magyarul annyit jelentett, „uraságod élete végéig hordhatja ezt a ruhát”. Megmosolyogtam nagyapám öreguras szokásait, aki szintén hitt a tárgyak „örökkévalóságában”, pontosabban, csak azokban hitt, akik ezt számára garantálni tudták. Ott sorakoztak szekrényében az örökdivatú, a mívesség jegyeit magukon viselő ruhák, cipők, amelyek tényleg nem hagyták cserben, amíg élt Mi, a 60-as évek fiataljai nem kértünk ebből a stabilitásból,, korunk ideáljai szinte szuggerálták, modern csak úgy lehetsz, ha követni tudsz, a követés pedig legtöbbször azt jelentette, mész és vásárolsz... Hódított az új jelszó, „Hordd, és dobd!”, tehát vásárolt a világ, a meguntat, az elhasználódottat kidobtuk, s miközben nagyban polemizáltunk az úgynevezett „fogyasztói társadalom” mohóságáról, költekezésbe, eladósodásba hajszoló doppingjáról, titkon magunk is gyakrabban nyitogattuk pénztárcáinkat. Az ipar pedig számolt. Kiszámolta, hogy saját szempontjait alapul véve, mennyi az az idő, amit egy mosógépnek, cipőnek, autónak, hűtőszekrénynek szolgálnia illik. Bizakodott, mert hiszen az akkori körülmények feljogosították rá, hogy az „elévülést” lerövidítse, s ezért senki nem szól különösen, ha újabbnál újabb és szebb típusokkal figyelmezteti a fogyasztót: a kor halad. Nem volt sikk az örökkévalóságnak termelni. Jóllehet ezt a külföldön tudományos alapossággal kiszámított, tartósságot idehaza olykor a silányság pótolta, gyakran felére faragva az illem és az üzlet megszabta határidőt. De hát nem történt különösebb baj, legfeljebb mérgelődtünk, s váltig úgy tetszett, hogy egyes szolgáltatások, mint például a cipőjavítás, ugyancsak aggódhat a kenyeréért. Majd ismét változott a világ és újra sorban állunk a cipőtalpalásért, a rádiószervizben, s dehogy is mosolyogjuk meg azokat a bizonyos öreguras szokásokat. Kezdünk hinni azoknak a mestereknek az igazában, akik „ha egyszer megcsináltak valamit, az meg volt csinálva”. Elfelejtettük a „hordd, és dobd” jelszavát, s azon gondolkodunk, hogy a mívességet valamiképpen átplántáljuk a tömeggyártásba, a hiányzó anyagot, energiát azzal az igyekezettel pótoljuk, amit ma összefoglaló néven és oly sokszor hangoztatva minőségnek hívnak. Látjuk, hogy a gazdag külföld is jócskán felad nagyvonalúságából, például az autógyárosok is törik már a fejüket a variálható karosszériákon, a sebességláz és a formarivalizálás helyébe a gazdaságosság, a környezetkímélés célszerűsége lép. Újfajta verseny van kibontakozóban, amelyben számunkra sokkal inkább létérdek a dobogós helyezés. Ha beneveztünk, mutassuk meg, mit tudunk. Szőnyi Gábor Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának február 111-i üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1980. február 28-án Kádár János elvtárs elnökletével ülést tartott. Az ülésen részt vett a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke. . A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta Gyenes András elvtársnak, a Központi Bizottság titkárának tájékoztatóját az I A Központi Bizottság áttekintette az utóbbi hónapok legfontosabb nemzetközi eseményeit. Megállapította, hogy a világpolitikai helyzet az imperialista körök aknamunkája következtében feszültebbé vált, felerősödtek azok az irányzatok, amelyek veszélyeztetik az enyhülés terén elért eredményeket. " Az imperialisták arra törekszenek, hogy megbontsák a két világrendszer között jelenleg fennálló egyensúlyt és katonai fölényre tegyenek szert. Ezt a célt szolgálta a NATO-országok 1978. évi washingtoni döntése a katonai kiadások fokozott növeléséről, valamint az 1979. évi brüsszeli határozata, amely új közép-hatósugarú rakéták telepítését irányozza elő egyes nyugat-európai országokban. Az Amerikai Egyesült Államok mindmáig nem ratifikálta a hadászati támadófegyverek korlátozását szolgáló, nehezen létrejött SALT-2 megállapodást, és ez akadályozza a katonai enyhülés szempontjából nélkülözhetetlen további tárgyalásokat. A veszélyt, a feszültséget növelik azok az újabb törekvések, amelyek az imperializmus katonai jelenlétének további kiszélesítését és megerősítését célozzák a világ különböző térségeiben. A társadalmi, haladásért küzdő és a külső támadások ellen védekező afgán forradalomnak — a két ország szerződése alapján — nyújtott törvényes, a nemzetközi joggal összhangban álló szovjet segítség ürügyén tett amerikai lépések, a felszított szovjetellenes propagandakampány fokozta a feszültséget és mérgezi a nemzetközi légkört, és Senki sem vitathatja el a népeknek azt a jogát, hogy küzdjenek nemzeti függetlenségük kivívásáért és megszilárdításáért, a társadalmi felemelkedésért.. Ebből kiindulva a Központi Bizottság ismételten kifejezésre juttatta a magyar kommunisták szolidaritását Ázsia, Afrika, Latin- Amerika népeinek igazságos harcával, amelyet nemzeti függetlenségük megszilárd iidőszerű nemzetközi kérdésekről; Kádár János elvtársnak, a Központi Bizottság első titkárának jelentését a kongresszusi előkészítő munkáról; Havasi Ferenc elvtársnak, a Központi Bizottság titkárának tájékoztatóját a VI. ötéves terv előkészítéséről.írásáért, a társadalmi haladásért vívnak az újgyarmatosító törekvések ellen. A NATO-nak, az im Mperialistáknak a fegyverkezési verseny fokozását célzó újabb akciói veszélyeztetik a politikai enyhülés már elért eredményeit, nagy terheket rónak az emberiségre, aggodalommal töltik el a béke minden hívét. A Központi Bizottság ebben a helyzetben fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája, reális cél az enyhülés eredményeinek megvédése, egy új világháború kirobbantásának a megakadályozása. A világfejlődés fő irányát meghatározó erőviszonyok a reakciós körök minden próbálkozása ellenére sem változtak meg. A békét, az emberiség jövőjét fenyegető veszélyek elhárításához azonban szükség van minden, a nemzetközi helyzet élezését ellenző, békeszerető erő aktív fellépésére. A Központi Bizottság meg van győződve arról, hogy valamennyi ország, minden nép érdekének az felel meg, ha a kormányok felelősen foglalnak állást és hozzájárulnak a feszültség csökkentéséhez, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséhez, a biztonság megszilárdításához, a béke megőrzéséhez. / A Szovjetunió, a szocialista közösség országai folytatják erőfeszítéseiket a világ békéjét fenyegető veszélyek elhárításáért, a nemzetközi enyhülés terén elért eredmények megőrzéséért és megszilárdításáért. Ez világosan kifejezésre jutott L. I. Brezsnyev elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének választói előtt tartott beszédében és más szocialista országok — köztük hazánk vezető testületeinek, felelős képviselőinek megnyilatkozásaiban. A nemzetközi helyzet kedvezőtlen irányzatainak felerősödése különösen időszerűvé teszi a Szovjetuniónak, a Varsói Szerződés szervezetének ismert javaslatait, amelyek a katonai feszültség csökkentését, a különböző társadalmi rendszerű országok kölcsönös biztonságának erősítését, a bizalom növelését szolgálják. A Magyar Népköz- **• társaság szövetségeseivel együtt folytatja sokoldalúerőfeszítéseit a fegyverkezési verseny megfékezése, a békés egymás mellett élés útjában álló akadályok elhárítása érdekében. Változatlanul fontosnak tartja, hogy mielőbb életbe lépjen a SALTA-2 megállapodás, megkezdődjenek a tárgyalások a fegyverzet további korlátozásáról, és ne kerüljön sor az újabb közép-hatósugarú rakéták nyugat-európai elhelyezésére. A Varsói Szerződés országai — köztük hazánk — konkrét javaslatukkal már kifejezték a készségüket egy olyan európai értekezlet megtartására, amelynek feladata a katonai enyhülés elősegítése és a bizalomerősítő intézkedések megtárgyalása lenne. Ilyen értekezlet mielőbbi létrejöttét a helyzet sürgeti. Továbbra is előmozdítjuk a helsinki záróokmány ajánlásainak a megvalósítását, a madridi tanácskozás előkészítését. A Magyar Népköztársaság továbbra is arra törekszik, hogy a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök alapján fejlődjenek kétoldalú kapcsolatai a tőkésországokkal. Azért tevékenykedik, hogy a politikai, a gazdasági, a tudományos-műszaki és a kulturális kapcsolatokban elért eredmények megőrzésével és fejlesztésével is hozzájáruljon a népek közötti bizalom és megértés erősítéséhez. Hazánk, a Magyar Népköztársaság a jövőben is megtesz mindent, ami tőle telik azért, hogy Európa, a világ népei tovább haladhassanak előre az enyhülés, a béke, a felemelkedés útján. II. A Központi Bizottság áttekintette a párt XII. kongresszusának előkészítését és megállapította, hogy az a szervezeti szabályzatnak megfelelően, rendben halad. A párt 24 ezer alapszervezetében megtartották a beszámoló és a vezetőségválasztó taggyűléseket. Eredményesen zajlottak le az üzemi,, az intézményi, a községi, a városi, a budapestikerületi, a járási és járási jogú, valamint a városi-járási pártértekezletek. Apárt szervezetei felelősségteljesen adtak számot az ötéves munkáról, s tárgyalták meg a kongresszusi irányelveket. A társadalmi és tömegszervezetek vezető testületei is széleskörűen megvitatták a Központi Bizottság irányelveit. Mind a pártban, mind a társadalmi és tömegszervezetekben aktív és érdemi vita folyt; az eredmények számbavétele mellett nyíltan szóltak a hibákról, a társadalmunkat foglalkoztató gondokról, problémákról is. Sok hasznos észrevétel és kiegészítő javaslat érkezett a Központi Bizottsághoz. Az irányelvekről folytatott vitában is megnyilvánult pártunk eszmei, politikai egysége. A megnyilatkozásokban kifejezésre jutott népünk alapvető egyetértése a szocialista célokban és tettrekészsége a feladatok megoldásában. Ez jól tükröződik a XII. kongresszusnak és hazánk felszabadulása 35. évfordulójának tiszteletére indított országos munkaverseny-mozgalomban is, amely új lendületet kapott a Vörös Csillag Gépgyár Sziklai Sándor szocialista brigádjának kongresszusi műszakok szervezésére tett kezdeményezésével. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta a XII. kongresszus elé terjesztendő beszámolójának és határozati javaslatának a tervezetét. A Központi Bizottság megtárgyalta a kongresszusi felkészülés további tennivalóit. Az alábbiak szerint véglegesítette az 1980. március 24-én összeülő kongresszus napirendjére vonatkozó javaslatát: 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának beszámolója a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásáról, a párt feladatairól. Előadó: Kádár János elvtárs. 2. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának beszámolója. Előadó: Brutyó János elvtárs. 3. A fellebbviteli bizottság jelentése. Előadó: a fellebbviteli bizottság elnöke. 4. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjainak megválasztása. III. A Központi Bizottság meghallgatta és tudomásul vette a tájékoztatást a VI. ötéves népgazdasági terv előkészítési munkálatairól.