Magyar Nemzet, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-01 / 51. szám

4 ■Ggy ítél BÜFÉST HANGVERSENYTERMEIBEN NICOLAI GEDDA szombati dalestjén a tavasz üzenetét hozta el hallgatóságának: mű­során kizárólag a tavaszról szóló dalok szerepeltek. Jól­esett ezen a zord február vé­gi estén zöldellő rügyekről, virágfakadásról, napfényes kék égről ábrándozni, jóllehet ez az ég észak tájai fölé bo­rul, a világhírű svéd tenoris­ta ezeknek az ózondús magas­latoknak tiszta levegőjét va­rázsolja maga köré. Példásan karbantartott hangja nem ér­zéki szépségével hat, ha­nem csiszoltságával: előadása mindvégig kissé tartózkodó, de végtelenül kulturált és a dal kényes műfajában meg­lepően otthonos. Azokhoz a művészekhez tartozik, akik az előadott mű első hangjától az utolsóig feszülő egyetlen ív­ben foglalják össze annak ze­nei és költői mondanivalóját. Eszközeivel takarékosan bá­nik, mindig azt a benyomást kelti, hogy nem játszotta ki utolsó kártyáját, nem adta a legtöbbet abból, ami a birto­kában van, de éppen ez a töb­bet sejtető gazdaságosság te­szi lehetővé számára a reper­toár tudatos és tervszerű fel­építését. Modorosságnak, eről­­tetettségnek az egész este so­rán egyetlenegyszer sem adta tanújelét: túláradó bensőség nélkül is meggyőzi hallgatóit őszinteségéről. Műsorát — még az egységes tavaszi te­ Aratika keretein belül is — igényes választékossággal ál­lította össze, kerülve a túlsá­gosan ismertet, a közhelyet. Talán egyedül egyik ráadás­számáról, Rimszkij-Korzakov Hindu daláról, mondható el, hogy népszerű; a többit — Schumann, Bizjet, Grieg, Rimszkij-Korzakov és Rach­­maninov tavaszi dalait — ke­véssé ismerik nálunk, a svéd Wilhelm Peterson-Berger ne­ve pedig éppolyan újdonságot jelent számunkra, mint népze­nei ihletésű dalai. A nagy énekes vezetésével közönségünk hamar otthonos­sá lett az idegen zenei közeg­ben. Nicolai Godda számos művészi erénye közül külö­nösképpen említésre méltó egy-egy dal lényegét megra­gadni tudó, hangulatteremtő képessége, amely a tavaszi té­makör sokféleképpen árnyalt kifejezésmódját gazdag válto­zatosságban tárta elénk. — Jandó Jenő virtuóz zongora­kísérete helyenként arányta­lanul fölébe emelkedett az énekes visszafogott dinamiká­jának. KÓRODI ANDRÁS vezé­nyelte hétfőn a Filharmóniai Társaság Zenekarának opera­házi estjét. Ezt a hangver­senyt néhány héttel ezelőtt az operaházi tűzeset hiúsította meg. Az a­ körülmény, hogy a produkciót el kellett halaszta­ni, sajátságos módon előnyös­nek bizonyult és­­ez nem vé­letlen. A január közepére elő­készített műsort feltehetően újból próbálta az együttes, az előadáson mindenképpen meg­­érzett a művészi érés jótékony hatása, az, amelyre a szimfo­nikus hangversenyek normá­lis menetrendje általában nem ad lehetőséget. Tiszta és ará­nyos zenekari hangzás, jól ki­dolgozott szólamok nemes együttese jellemzete Bach D- dúr szvitjének előadását és ugyanez még fokozot­tabb mértékben érvényesült Brahms fiatalkori D-dúr sze­renád­jának megszólaltatása során. A hallgató számára igen tanulságos ez a kompozí­ció, amely­ a zeneszerző első zenekari opusza: szinte ma­gával Brahmsszal járhatjuk végig a kamarazenétől a nagy­­zenekari darabig vezető utat, ugyanakkor beláthatjuk azt a távolságot is, amely ezt a sze­renádmuzsikát kora­ klasszikus mintaképeitől elválasztja. Kó­­rodi András és kitűnően mu­zsikáló zenekara jóvoltából gonddal és hitelesen rajzolt képet kapunk erről a ritkán hallható műről. A reprezentatív hangver­seny szólistája Rohmann Imre volt, aki Mozart c-moll zon­goraversenyének koncertszó­lamát játszotta. Szereplése azonban nem tükrözte sem az alkalom reprezentatív voltát, sem szólamának koncertáns jellegét. Érthetetlen módon halvány volt ez a zongoraszó­lam, amely egyfelől kifejezet­ten azt a célt hivatott szol­gálni,­­ hogy ragyogva emel­kedjék ki a zenekar együtte­séből, másfelől — mint Mo­zart két mollhangnemű zon­goraversenyének egyike — ze­nei anyagának sajátságosan egyéni, személyes hangú, sőt, helyenként tragikus kifejezé­sével megrendítő hatást kelt­sen. Igazságtalanság volna Rohmann Imre zongorajáté­kának bármely részletét kifo­gással illetni: finom és muzi­kális részletekben előadása éppúgy nem szenvedett hiányt, mint virtuóz technikai megoldásokban. Hangszerének hangját azonban már a föld­szint első soraiban alig lehe­tett hallani és ezzel produk­ciójának valamennyi értéke gyakorlatilag kárba veszett. JAN KRENZ a hét első két napján azonos műsorral két alkalommal vezényelte a Ma­gyar Állami Hangversenyze­nekart az Erkel Színházban. E beszámoló a keddi hangver­senyről szól. Ritkán fordul elő, hogy ilyen egységesen jó benyomá­sok emlékét őrizhetjük meg egy zenei eseményről. Ki­egyensúlyozott, minden részle­tében alaposan kidolgozott, érett produkciót nyújtott a zenekar, annak jeléül, hogy kiváló karmester irányította. Jan Krenz­­nem ügyel arra, hogy látványosan vezényeljen. Még pálcát sem használ, moz­dulatai igencsak takarékosak, olykor hosszú ütemek tarta­mára szabadjára engedi a ze­nekart és csak a szükséges he­lyen avatkozik be muzsikálá­sába. Ezt a fényűzést azonban csak az a karmester enged­heti meg magának, akiben megvan az igazi egyéniség szuggesztív ereje. Jan Krenz szerény gesztusai mögött ilyen egyéniség, ilyen erő hat. A muzsikusokban és a hallgató­ságban egyszer csak az az ér­zés támad, hogy az, ami itt, most, ebben a félórában, eb­ben a teremben történik — ez esetben Mozart kései nagy Esz-dúr szimfóniájának meg­szólaltatása —­ a világon a legfontosabb dolog, és egyben a legnagyszerűbb is. Felemelő érzés ebben a fontos és nagy­szerű dologban részt venni, előadónak és hallgatónak egy­aránt. Ennek a felemelő él­ménynek megvalósítása, tuda­tosítása Jan Krenz művészi érdeme. Pontos és tisztán kör­vonalazott Mozart-előadása, világos szerkesztése, jó tem­pói, a zenekar kristályosan és egyöntetűen hangzó szólamai­nak egyensúlya, megannyi olyan eredmény, amely a lát­szólagos eszköztelenség, sima mozdulatok mögött munkáló művészi akarat delljes hatásá­nak köszönhető. Ugyanez az akarat segítette diadalmas megvalósításhoz Brahms Első szimfóniájának poétik­us elő­adását is. Pándi Marianne A Gutenberg Művelődési Otthon képzőművész köre március 3-a és 22-e közt mu­tatja be tagjainak munkáit az otthonban (VIII., Kölcsey u. 2.). A színházak szombati műsora Operaház: Carmen (Főisk. béri. XIII. sor. 4.) (7) — Erkel Szín­ház: Ernani (Báthy A. béri. 5.) (7) — Nemzeti Színház: Kulcske­resők (7). FŐV. Műv. Ház: Döglött aknák (7) — Várszínház: Vízke­reszt (7) — Madách Színház: A meráni fiú (7) — Józsefvárosi Színház: Tanítónő (7) — Vígszín­ház: Homburg hercege (Bárdi Ödön béri. 2.) (7), In memóriám c. I. (éjjel 1l) — Pesti Színház: Equus (VI. béri. 3.) (7) — József Attila Színház: Hálószoba komé­dia (C béri. 3.) (7) — Fővárosi Operettszínház: Csókolj meg, Ka­tóm! (7) — Thália Színház: A ja­pán szalon (7) — Ódry Színpad: Sárga liliom (du. 3) — Vidám Színpad: Így élni jó (7) — Rad­nóti Színpad: Minden másképpen van ... (7) — Mikroszkóp Szín­pad: Minek néz engem? (fél 9) — Játékszín: Egerek és emberek (7) — Egyetemi Színpad: Főisko­lás vizsgafilmek I., A Benkó Di­xieland Band hangversenye (fél 6, iil. 8) — Budapesti Gyermek­színház: Egy szívdobbanás fele (du. 3). A csodálatos jávorfák (Marcibányi tér, du. 3) — Zene­­akadémia: ifj. műsor: Mesélő muzsika 4. (du. 4). feln. műsorok: Liszt Ferenc Kamarazenekar (Mo­zart— Rossini 3.) (fél 8). Kisterem: •a KISZ Központi •Művészegyüttes Új Zenei Stúdiója III. (fél 8) — Állami Bábszínház (Népköztársa­ság útja): Gidaház az erdőszélen (du. 4). (Jókai tér): Irány az Ezeregyéjszaka! (du. fél 3) — Fő­városi Nagycirkusz: Szupercirkusz (du. fél 4 és fél 8) — Reflektor Színpad: Változatok egy témára (8) . Rövid tartalom és szereplőlista a Pesti Műsorban. _ Magyar Nemzet Bethlen Gábor emlékezete a Ráday Kollégiumban Bethlen Gábor erdélyi feje­delem és választott magyar király születése 400. évfordu­lójának évében — a Bethlen Gábor Emlékbizottság orszá­gos programjába bekapcso­lódva — a dunamelléki refor­mátus egyházkerület Ráday Kollégiuma ünnepi műsorral és emlékkiállítás megnyitásá­val emlékezett meg Erdély legnagyobb fejedelméről. Ün­nepi beszédében dr. Benda Kálmán, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Történettudo­mányi Intézetének főmunka­­társa, a Ráday Gyűjtemény igazgatója ismertette Bethlen Gábor fejedelemségének tör­ténetét, országegyesítő politi­kájának összetevőit vizsgálva. Méltatta a fejdelem külön­leges adottságait, amelyekkel mindig a realitás talaján tudott maradni: kiváló diplo­máciai tehetségét, amellyel Európában megelőzte korát, és amellyel a soknemzetiségű, sokvallású, kétfelől is állan­dóan szorongatott országát tündérkertté varázsolta. Kivá­ló hadi tudománya és gyakor­lottsága mellett még két fi­gyelemre méltó alkotóelemét emelte ki Bethlen Gábor ural­kodói módszerének: nemzet­tudatát és vallási türelmét. E kettő tette lehetővé a szoron­gatott Erdély fejlődését, hi­szen az uralkodói hatalom nemcsak egy szűk, kiváltságos rétegnek kedvezett, hanem le­hetőséget adott a nemzet — a­ XVII. században szinte elkép­zelhetetlen — széles rétegének a felemelkedésére. Az ünnepi műsorban — amelyen ott volt Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos­ Tanácsának titkára, a Bethlen Gábor Emlékbizottság elnöke is — a Kollégium kórusa be­mutatott három új, erre az al­kalomra komponált Bethlen­­kantátát, Máté János, Berkesi Gábor és Máté Jánosné ve­zényletével. Lisznyay Gábor: Kantáta a Bethlen Gábor in­telmeiből című művét, Gárdo­nyi Zoltán: Bethlen Gábor emlékezete, és Bethlen Gá­bornak hálaadó éneke című kórusműveit orgonakísérettel és Basky István teporszólói­­val. A Ráday Kollégium ének­karának előadásában elhang­zott még Giovanni Battista Mosto: Gyulafehérvári mad­rigálja. Reményik Sándor ed­dig kevésbé ismert versét, Az álorcás magyart szavalta Sel­­lei Zoltán, majd összeállítást adott elő Bethlen Gábor leve­leiből és kortársainak róla szó­ló írásaiból. A XVII. századi Erdély le­vegőjét idézték a Bethlen ko­rabeli énekek: Prágai András szerencsi prédikátor Gábriel Princeps Transilvaniae című, Balassi-strófákban írott éneke, amelyben a Nagy Fejedelmet szólaltatja meg: „Az magyar nemzetnek i­s az körösztyén­­ségnek / Én vagyok Gedeo­­na, / Sok fejedelmeknek / És minden rendeknek / Függ rám szeme világa; / Süveg emelés­sel / Tisztességes füllel ! Jám­bor, nevemet hallja”. Korabe­li lanttáncok után a „Rongyos scholáinknak­, Tanuló ifjaink­­nak Kegyelmes­­patrónusát” sirató, Váradi Mihály szerzet­te ének következett. Előadta a Bakfark Bálint Lanttrió, Kecskés András vezetésével, valamint Kiss Tamás és Kuncz László énekével. A műsor dr. Tóth Károly püspök zárszavával ért véget. A püspök beszédében a többi között elmondta: „Számunkra azért is példakép Bethlen Gá­bor, mert mint államférfi, mint politikus, de mint hűsé­ges református keresztyén em­ber is, nyitott, türelmes és készséges tudott lenni a másként véle-­­kedők iránt. Úgy tudott m­élyen magyar lenni, hogy egy percre sem veszítette el türelmét, szeretetét és együtt­működési készségét más né­pek és nemzetek iránt. Nem igaz hát, hogy a mély haza­­fiság azonos a nacionalista gyűlölet szításával. Saját né­pünk és nemzetünk iránti igaz elkötelezettségünk nem gyűlö­letet, hanem szeretetet és együttműködést ébreszt más népek iránt”. Az ünnepség végeztével dr. Bottyán János, a kiállítás rendezője vezette végig a kö­zönséget a Nagy Fejedelem életútját és szellemi örökségét bemutató gyűjteményen. A­­ március 9-ig nyitvatartó ki­­­­állítás tablói emléket állíta­nak a nagy fejedelem életút­jának, bemutatják a nevével, hatásával társítható magyar történelmi vonatkozásokat. A nagyfejedelem udvar­tartásával, életrajzi adataival ismerkedve szemünk előtt a szülőház Marosillyén, a Beth­len által építtetett Magna Cu­ , m­a Désen, számadáskönyv, s melyben a többi között szere­pel olyan tétel is, mely sze­­í­rint rabságban levő muzsiku­sokat váltott ki­­ a művészetpártoló fejedelem, hogy udvarába hívja őket, ru­hával, hangszerekkel ellátva. Látható tudósai körében Re­ményi József plakettjén, mel­­­­lette Bethlen híres, nagy­részt teljesen elpusztult könyv­tárának egy Sárospatakon őr-­­­zött, bőrkötésű kötete, a feje­­­­delemasszonynak, Károlyi­­ Zsuzsannának ajánlva. Az­­ 1620-as Schallenberg-metszet­­ a kolozsvári Szent Mihály - templomban 1613-ban fejede­lemmé választott Bethlen portréját ábrázolja. A vallási türelem ékes­szóló bizonyságául a bibliafor­dító Káldy György jezsuita szerzetessel zajlott vita és annak leírása, hogy nagy összeggel, száz tallérral támo­gatta a katolikus bibliakiadást, sőt Kolozsmonostoron letele­pedést biztosított az országból éppen kitiltott jezsuitáknak. Látható a Károlyi Gáspár for­dította Biblia váradi kiadása, amely még Bethlen halála után is az ő jellegzetes két­­hattyús címerével jelent meg, közvetlenül mellette a román nyelvű Biblia, ami szintén az ő kezdeményezésére készült el, igaz, már Rákóczi György alatt. „Irodalmi nyelvet adott az oláh pakulároknak” — em­lékezik meg erről Ady Endre, az Egy Korvin-kódex margó­jára című művében. Tudo­mánypártoló, donátori tevé­kenysége, az iskolák, kollégiu­mok alapítása az az erő, amely időben legtávolabb is érezteti hatását a magyar tör­ténelemben és művelődéstör­ténetben. A nagyenyedi Beth­len Kollégium fogalommá vált nevével jelzett tárlóban a kollégiumban tanult diákok, tanárok között felfedezhetők a magyar szellemi élet leg­nagyobbjai; Tótfalusi Kis Mik­lóstól, Körösi Csom­a Sándo­ron át Áprily Lajosig. A Bethlen Gábor nevét vi­selő intézmények sorában a kiállítás bemutatja a Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomda ,Rt. dokumentumait, kiadvá­nyait, például a népszerű Bethlen-könyvsorozatot és Kálvin Institutiójának 1936-os jubileumi kiadását. Bethlen Gábor eszméinek és emlékének a történészek és írók munkájában betöltött helyé­ről ad képet az értékeléseket és átértékeléseket ábrázoló tabló, a fiatalon elhunyt Mak­kai Ernő, aki talán a legna­gyobb koncepciójú monográ­fiát írta, Makkai Sándor, Szekfü Gyula, Rugonfalvi Kiss István, Móricz Zsigmond; a maiak közül kiemelendők: Tarnóc Márton és Witman Tibor. Itt látható a mostani jubileumra készült két nagy­méretű érem is: Gyulaváry Pál és Toros Gábor nagybá­nyai művész alkotása. A Magyar Nemzeti Bank ál­tal kiadott, kétszáz forintos jubileumi pénz szintén meg­tekinthető néhány eredeti tal­lér társaságában. A nagy múltú hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium évkönyvei, különlenyomatai a legközelebbi múltba vezetik el a nézőt, bizonyítva, hogy hűek voltak — és ma is azok — fejedelmi névadójukhoz. A Ráday Kollégium kiállí­tása 400 év örökségét idézi fel — azzal a jóreménnyel, hogy a múlt ismerete erőt adhat a jövőt fürkésző embernek. Dusicza Ferenc Szép magyar könyvek Kihirdették a Szép magyar könyv 1979 verseny eredmé­nyeit. A zsűri tizenegy kategó­riában 32 díjat és 34 oklevelet ítélt oda. A Liszt Ferenc téri Könyvklubban Haiman György egyetemi tanár, könyvművész, a zsűri elnöke méltatta a könyvkiadók tava­lyi teljesítményét. A politikai könyvek kategó­riájában a Kossuth könyvki­adó Ifjúsági kislexikona és a Zrínyi-kiadóval közös kiadvá­nya, Pásztor Emil A tizenötö­dik aradi vértanú című kötete nyert díjat. A tudományos könyvek csoportjában az Aka­démiai Kiadó három idegen nyelvű kötete és a Corvina kiadó idegen nyelven megje­lent egyik könyve kapott elis­merést. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Gazdaság­­történet, a Mezőgazdasági Ki­adó Gyümölcsfajtáink című kötete, és a Műszaki Könyv­kiadó két könyve, az Art nou­­veau a belga építészetben és a Vendégváró régi házak nyert díjat. Az ismeretterjesztő könyvek kategóriájában kiemelt díjjal jutalmazták Balassa—Ortutay: Magyar néprajz című, a Cor­vina kiadónál megjelent köte­tét, valamint Castiglione László Pompeji: Herculaneum című, a Gondolat és az Euró­pa — Helikon könyvét. Díjat nyert a Gondolat Ré fiai című kötete és a Szépirodalmi Könyvkiadó két könyve: Hai­man György A könyv műhe­lyében és Szepsi-Csombor Márton Europica varietas cí­mű műve. A szépirodalmi könyvek kö­zül kiemelt díjjal jutalmazták Manasz: Kirgiz hősének című (Európa) kötetét, díjat nyert az Európai Helikon két köny­ve: a Carmina burana és Shelley: A Cenci-ház, vala­mint a Corvina Móricz Zsig­mond novelláiból összeállított német nyelvű kötete. A Móra kiadó öt díjat ka­pott, kiemelt díjat Lázár Er­vin kötete, a Berzsián és Di­­deki. Arany László: Magyar népmesék, Hauff legszebb me­séi, Takács Ismre: Páskomi lakodalom és Tordon Ákos: Libabuli kötete is díjat ka­pott. A művészeti könyvek kate­góriájában a Corvina kiadó négy díjat kapott. Kiemelt dí­jat Haiman György A Kner család és a magyar könyvmű­vészet című kötetéért, s díjat a Budapest anno . .., Kepes György könyve: A világ új képe a művészetben és a tu­dományban, valamint a Korok ruhái. Ugyanebben a kategó­riában a Képzőművészeti Alap kiadóvállalatának mai magyar művészet­ét jutalmazták. A bibliofil könyvek közül az Európa Magyar Helikon osz­tályának kiadványa, Firdau­­szi: Királyok könyve nyert fődíjat, s díjat Bogáti Faze­kas Miklós Magyar zsoltár, valamint Balázs Béla—Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára (Zeneműkiadó). A tankönyvek és a zenemű­vek kategóriában oklevelet ítélt oda a zsűri. A Kulturális Minisztérium képzőművészeti osztályának grafikai különdíját Réber Lászlónak ítélték oda a Ber­zsián és Didekt című könyv illusztrálásáért. Különdíjat ka­pott Kovács Tamás grafikus­­művész Lessing Bölcs Náthán, és Szabados Árpád grafikus­­művész Kiss Dénes: Kó-fic­kó című művének illusztrálásért. A Fotóművészek Szövetsége Korniss Péternek a Múlt idő, Féner Tamásnak a Hétköznap és Petrás Istvánnak a Borsos Miklós című albumban sze­replő fényképekért ítélt oda díjakat. A Magyar Zenemű­vészek Szövetsége a Legszebb kotta különdíját Kurtág György: Játékok című ciklu­sának kottájáért kapta. NAPLÓ Március 1 Házi ünnepséget tartottak pénteken az Operaházban: Bo­risz Jakovlevics Bregvadzét, az OSZSZSZK népművészét, a leningrádi balettintézet balett­mesterét búcsúztatták hazaté­rése alkalmából az Operaház balettegyüttesének tagjai. Az Operaház vezetősége és az együttes nevében Seregi Lász­ló balettigazgató mondott­­kö­szönetet egy évig végzett ba­lettpedagógiai munkájáért, ée „Azért is viccelek ...” cím­mel rendezi meg Bánky Zsu­zsa előadóestjét a Magyar Színházművészeti Szövetség vers- és prózamondók köre március 3-án, hétfőn a Rátkai Márton Munkás-Művész Klub­ban. 4* Az Országos Műszaki Mú­zeum és a TIT budapesti szer­vezete Jedlik Ányos dinamó­ját mutatja be A magyar mű­szaki múlt kiemelkedő emlé­kei című sorozatban március 4-én, kedden délután hat óra­kor a Kossuth Klubban. Elő­adó dr. Szabadváry Ferenc, az Országos Műszaki Múzeum igazgatója.♦ Halotti kultusz az ókori Egyiptomban címmel március 2-án, vasárnap délelőtt 10 óra­kor dr. Varga Edit egyiptoló­gus tart tárlatvezetést a Szép­­művészeti­­Múzeumban.­­ A bukaresti Scinteiában Ion Ianosi méltatja Sütő András Engedjétek hozzám jönni a szavakat című köte­tének Hegedűs László fordí­tásában megjelent román vál­tozatát. Magyar filmrendezők mű­veiből tartanak retrospektív vetítéseket március első felé­ben több külföldi nagyváros­ban. Nyugat-Berlinben már­cius 2—7. között Szabó István hat játék- és öt rövidfilmjét vetítik, Párizsban március 12-től bemutatják Jancsó Mik­lósnak valamennyi, Magyar­­országon forgatott filmjét, szám szerint tizenkettőt. Hel­sinkiben Kovács András hét játékfilmjéből rendeznek be­mutatót.# Az oslói H. Aschenhoug Co. Kiadónál megjelent Madách Az ember tragédiájának nor­vég fordítása, Albert Lange Fliffet egyetemi tanár mun­kája. 1979 legjobb plakátjai a Nemzet Galériában A múlt esztendőben készült plakátok legjobbjait bemuta­tó kiállítás nyílt meg pénte­ken a Nemzeti Galériában. Megnyitóján adták át a leg­jobbnak ítélt plakátok terve­zőinek a díjakat. A Kulturá­lis Minisztérium fődíját Ba­logh István „1919” című pla­kátja kapta. A Belkereske­delmi Minisztérium fődíját Balla Margitnak ítélték, a Hair című filmmusical pla­kátjáért, a fővárosi tanács fő­­díját pedig Schmal Károly­­nak, a Modern indiai művé­szet című plakátért. Nívódí­jat további hét mű tervezője kapott. .Szombat, 1980. március 1. Fesztiváldíjat kapott a Bizalom A nyugat-berlini filmfesz­tivál nemzetközi zsűrije a leg­jobb rendezésért járó Ezüst Medve-díjjal tüntette ki Biza­lom című filmjéért Szabó Ist­vánt. A film — amelynek nagy közönségsikere is volt — hu­manista mondanivalójáért megkapta az evangélikus egy­ház zsűrijének elismerő okle­velét is. Az Arany Medve fődíjat a Szívem országa című ameri­kai és a Palermo vagy W­olfs­­burg című NSZK-film nyerte. Ezüst Medve-díjban részesült a Menedékem című olasz film, a legjobb női alakítás díját Renate Krössner, a nagy feltűnést keltett Solo Sunny című NDK-film filmszereplő­je kapta meg, a legjobb férfi alakításért pedig az Andrzej Wajda rendezte Karmester című lengyel film főszereplő­je, Andrzej Seweryn. Külön­­díjat Athol Fugard kapott a dél-afrikai négerek sorsét be­mutató Gólyahír augusztusban című megrendítő film forga­tókönyvéért és főszerepéért. A zsűri tagja volt Makk Károly magyar filmrendező is. A filmkritikusok nemzetkö­zi zsűrije a versenyfilmek dí­ját Konrád Wolf filmjének, a Solo Sunny-nak ítélte oda. A fiatal filmművészek fórumán bemutatott filmek közül ez a zsűri A cég üzletei című, a CIA-val foglalkozó amerikai filmet, valamint Az éhség éve című nyugatnémmet filmet dí­jazta.

Next