Magyar Nemzet, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-29 / 99. szám
Kedd, 1980. április 29. Átváltozások . Bemutató a kaposvári Csiky Gergely Színházban Fohászkodó térdei a függönyzésnél. Megnyílnak a kárpitok, fény bíborlik fel a bársonyon, félrehúzódik az egyik függönyszárny. A színen, egy karzaton fent, kórus dalol kenetesen. Az ájtatos fiatalember feláll, már ábrándozik mosolyogva, áradozik e szent hely legszebbjéről, majdani szerelméről, hitveséről. Az előszínen, egy alanti rácsozatból, bizarr alakok bukkannak fel. Vége a zsoltárnak. Fel a függöny. Valóban kezdődik az Átváltozások története, Thomas Middleton és William Stanley színműve a főiskolai hallgató Ács János vendégrendezésében, a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Ez a kezdet már-már mesteri. Mert eredeti a kép: máris benne rejlik minden színhely, és a templom tere bravúrosan, egy szempillantásra, vagyis egy függönylebbentésre várbelsővé változik. És erős a hangulata: egyszerre ébreszt jókedélyt és balsejtelmeket, amint kell, szíves hajlandóságot és lappangó furcsálkodást. Érdeklődést kelt, amely majd jócskán megcsappan. Különösen a színmű, kevésbé a színrevitel vétkéből. Shakespeare-kortársak tollán született a dráma, amely magyarul Átváltozások, angolul The Changeling címen szerepel. A nevezet utal a mondandóra. A magyar kiadás jegyzete szerint, ez az angol szó ugyanis „elsősorban azt a csúnya vagy ostoba kisgyermeket, csecsemőt jelentette, akit a tündérek csempésztek a bölcsőből ellopott gyermek helyébe, jelenthette magát az ellopott gyermeket is”, jelenthetett eszehagyottat, köpönyegforgatót vagy ingatag asszonyt is. A színmű pedig azokról szól, akiket a szenvedély kicserélt, átváltoztatott, esztelenné-erkölcstelenné tett. A londoni krónikás és színműíró, Middleton írta javarészt a főcselekményt, a „váltott gyermek” Beatrice esetét, aki már menyasszonyként szereti meg a nemes Alsemerót, megöleti jegyesét szolgájával, De Floressel, akitől nem szabadulhat többé, sorsuk közös bűnökbe, közös bukásba torkollik. A színén.társszerző, Rowhey pedig megkezdte és bevégezte a művet, megtoldotta egy mellékcselekménnyel, Isabella kalandjaival, aki nem a féltékenykedő, elmeorvos-férjhez vonzódik, inkább ura segédjéhez, Lolliéhoz, akár a bolondokhoz is. Bizonyára, a kettős szerzőség okán, a két történet külön halad, későn találkozik, noha eszméjükben, mégpedig a paráználkodás megbélyegzésében rokonok. Az egyik szállal egyszercsak jókorát öltenek, a másik fonalat kurtán-furcsán elvarrják. A tragikusabb és komikusabb történet ilyen számtani summájából, a csel- és rémjáték elegyével sehogysem kerekedett vérbeli tragikomédia. Nem volt dramaturg, legalábbis olyan, aki az Átváltozások előadásából száműzte volna a szellemesést, mert a kísértetjárásból nem következik most semmi sem, nem a hazajáró, azaz a háborgó lélek zárja a cinkosokat kutyaszorítóba. Nem volt olyan sem, aki a fortélyos italokat fitymálta volna, mert a bűvszer a kisebbik bökkenő akkor, mikor Alsemero másképpen is megtapasztalhatná, érintetlen-e ifjú felesége, ha nászágyába zárja, Beatrice, nem pedig a szobalány térne meg. Nem volt olyan sem, aki a história öltéshibáit nem suta némajátékok foltjával takargatta volna, hanem a szavak sodrával szőtte volna át, pedig Várady Szabolccsal készíttettek is újabb, maibb, köznapibb, a szükségesnél is szürkébb fordítást. Ami a két történetet illeti, azok korántsem közeledtek egymáshoz, inkább tovább távolodtak. Most csupán témájuk hasonlatos, már tanításuk sem. Nem csoda, persze, ha a századunkbeli színrevivő, Ács János másképpen vélekedik a szerelemről, a szexualitásról, mint az Erzsébet-kor morálja, semmiképpen sem szegődhetett az intelemhez, miszerint a vágyak a gonoszság burjánzásához, gyilkossághoz vezetnek. Számára, Beatrice és De Flores nem olyanok, akik csupán szabadjára hagyták szenvedélyeiket, hanem olyanok is, akik lelkiismeretlenek, gátlástalanok, egoisták, mindegy, mi a tét. Most Isabella kacérkodása sem olyan kártékony mindaddig, amíg a zabolátlan Lollio gaztettekre nem vinné vetélytársait, éppen addig, mire véget ér a mese. E kárhozatos csillagképben, csupán a becsület mécseseként pislákol Máthé Gábor megértéssel ábrázolt Alsemerója, Beatrice férje, aki jámbor most, könnyedén becsapható, kishíján balek. A hullócsillagok közül, Básti Juli Beatricéja halovány, Lukáts Andor De Florese a lobogó fényű. Noha Beatriceként megélhetne shakespeare-i erejű szenvedélyeket is Básti Juli, mégis e színésznő beéri a szerényebb érzelmekkel, így De Floressel szemben, fojtó iszonyat helyett a fintorgó utálkozással, majd félelem helyett aggodalmaskodással. Most De Floresként szögsima hajjal, sebhelyes arccal, szokatlan külsővel jelenik meg Lukáts Andor, és látszatra alázatos, lényegében vasakaratú, szédítő-sodró, alacsonysággal, mégis nagysággal teli személyiséget idéz meg. A tébolydában Nagy Anikó valóban forróvérű Isabellája tűnik ki, mellé Eperjes Károly nagyhangú-nagytermészetű Lollója társul, aki, sajnos, mintha bölcsesség nélkül fundálná ki fejtörőit. Van még álbeteg is, egy bohóckodó, egy sápatag, s egy kelleténél tolakodóbb bolondkórus, hol csörömpölő, dörömbölő, hol rikoltozó, sikoltozó, pingált képű pojácákból. Játékosság, naivitás, expresszivitás. Sok mindennel megpróbálkozott Ács János, a konzervatív formákkal is kísérletezett, felélesztésükkel, megújításukkal. Mindazt, amit szégyell a mai színház, a magányosságot színlelő megszólalásokat vagy félreszólásokat, a szembetűnően kiszámított szituációkat vagy színieffektusokat, most kihívóan megmutatja e színrevitel, mintegy figyelmeztető nyíltsággal. Mint a szimultán játékmódban, szövetkezésük előtt a töprengő Beatrice és a sóvár De Flores mondja ki-ki a magáét, nem fáj attól a fejük, hogy lehetőleg egymásnak látókörén és hallótávolságán kívül kerüljenek. Mikor Beatrice elejti kesztyűjét, a riválisok, Alsemero és De Flores mozdulata szinte megáll afelett, már-már jövendőmondó sugallattal. Megfontolásra vallanak e mozzanatok, olyan színrevivőre, aki ugyan máskor több, most szerényebb sikerrel, de mindenkor vállalkozik a keresésre, túl készségesen is. Mert abban a színjátéksorozatban, amelyet a színiiskolától éppen búcsúzó növendék eddig megrendezett, vagyis Beckett, Gombrowicz, Kálmán Imre, Wedekind, végül Middleton és Rowhey bemutatóiban voltaképpen több a különbözőség, mint a közösség, akár stílusát, akár szellemét tekintve. Holott az egységteremtő szándék élhet Ács Jánosban. Még emlékezni a Gombrowicz-mű, az Esküvő előadásának kezdetére: a függönyzésnél valaki feküdt, igen, a színjátékot, az evilági színjátékot megálmodó ember. Bogácsi Erzsébet A színházak keddi műsora Erkel Színház: Rigolettó (7) — Nemzeti Színház: Az úrhatnám polgár (7) — Várszínház: Amit akartok, avagy Vízkereszt (7) — Madách Színház: Három nővér (7) — Vígszínház: A 22-es csapdája (7) — Pesti Színház: Orfeusz alászáll (7) — JózsefAttila Színház: Ítéletidő (7. bér. 3.) (7) — Fővárosi Operettszínház: Violetta (7. bér. 3.) (7) — Zsebszínház: Lola Blau (fél 8) — Thália Színház: A Mester és Margarita (7) — Stúdió előadás a Fáklya Klubban: Pesti történet (7) — Vidám Színpad: Segítség, válunk! (7) — Mikroszkóp Színpad: Minek néz engem? (fél 9) — Radnóti Színpad: Mondok, mondok éneket... (7) — Budapesti Gyermekszínház: Gábriel és Gábriella: Vendégek (du. 3) — Egyetemi Színpad. ..Az utca másik oldalán" (8) — Zeneakadémia: Müncheni Kamarazenekar (Tavaszi karmesterek 3.) (fél 8) — Játékszín: Emigránsok (7) — Állami Bábszínház (Jókai tér): Irány az Ezeregyéjszaka! (de. 10). Rövid tartalom és szereplőlista a Pesti Műsorban. Ma mar Spinzol Nyitány: május 9-e A béke és barátság hónapjának eseményei Politikai közéletünk immár hagyományos nagy tavaszi akciósorozata a béke- és barátsági hónap, melynek nyitánya május 9-ére, a győzelem napjára esik. Az eseménysorozatról tájékoztatott Sütő Gyula, az Országos Béketanács titkára. — Az idén a béke- és barátsági hónap kezdete hazánkban egybeesik a Békevilágtanács elnökségének május 8—11. közötti, Budapesten tartandó ülésével. Ezt követően kerül sor a „népek világparlamentje a békéért” elnevezésű, Szófiában tartandó világtanácskozás előkészítésére. A hónap országos nyitórendezvénye a budapesti sportcsarnokban tartandó békenagygyűlés lesz május 9-én. Az Országos Béketanács által kezdeményezett májusi akciósorozat megszervezésében részt vállal a Hazafias Népfront, közreműködnek e munkában a szakszervezetek, a KISZ, a társadalmi és tömegszervezetek, számos intézmény és vállalat, szövetkezet. Nagygyűléseken, munkahelyi tanácskozásokon, iskolai rendezvényeken kap hangot népünk békevágya, szilárd békepolitikánk melletti hite, szolidaritása Vietnam, Laosz, Kambodzsa és Afganisztán népeivel, az önálló állam megteremtéséért harcoló palesztin néppel, s mindazokkal a szabadságukért és emberi jogaikért küzdő népekkel, amelyeket az imperializmus új offenzívája fenyeget, veszélyeztet. A május 9. és 15. között tartandó európai hét keretében rendezik meg azokat a fórumokat, amelyeken a lakosság a helsinki záróokmány érvényre juttatásának teendőit, az enyhülés, a leszerelés, az európai biztonság és együttműködés kérdéseit vitatja meg. Amikor a győzelem napján elhelyezzük a megemlékezés és a hála virágait az elesett szovjet katonák, a szabadságért küzdő hősök emlékművein, ismét fogadalmat teszünk: megvédjük a békét. — fejezte be nyilatkozatát az Országos Béketanács titkára. Emlékünnepség a náci koncentrációs táborok felszabadulásának évfordulóján A náci koncentrációs táborok felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából a Magyar Partizán Szövetség nácizmus üldözötteinek bizottsága vasárnap emlékünnepséget rendezett a Szabó Ferenc Állami Zeneiskola nagytermében. Csendes Károly nyugalmazott legfőbb ügyészhelyettes, a NÜB alelnöke megnyitójában emlékeztetett 1945 áprilisára, a buchenwaldi koncentrációs tábor foglyainak sikeres felkelésére, a tábor felszabadítására, amelynek évfordulóján világszerte felidézik a nácizmus áldozatainak emlékét és az antifasiszta küzdelem bátor harcosainak tetteit. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára ünnepi beszédében megállapította, hogy az eltelt három és fél évtizedben felnövekedett nemzedékekben sem halványult el az üldöztetések, a harcok emléke, s nemcsak értik és érzik, hanem vállalják is a fasizmus elleni küzdelmet. Hangsúlyozta, hogy az imperializmus talajából táplálkozó fasizmustól való végleges és teljes megszabadulást csak a szocializmus adhatja az emberiségnek. A világ sok részén még napjainkban is fenyeget a fasizmus árnyéka, veszélyezteti a demokratikus jogokat, a népek szabadságát, a békés egymás mellett élést, az ártatlan és kiszolgáltatott emberek életét. A fasizmus elleni harc tehát ma is időszerű feladat. A náci koncentrációs táborok felszabadítóinak, az antifasiszta koalíciónak, az ellenállási mozgalmak harcosainak példájából merítve fokozott erővel és még nagyobb tudatossággal kell küzdenünk a fasiszta veszélyt újratermelő imperializmus ellen, a békéért és a szocializmusért A népek nem felejtenek, s a történelem tanúsítja, hogy aki Hitler útját járja, arra Hitler sorsa vár. Az emlékünnepség neves fővárosi művészek és a KISZ Központi Művészegyüttes egyetemi énekkarának műsorával ért véget . A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum a német fasizmus legyőzésének 35. évfordulójára felújította auschwitzi emlékkiállítását A magyar pavilonbeli tárlat — amelyet Piros Tibor Munkácsy-díjas grafikusművész tervezett —, újonnan előkerült dokumentumokkal, tárgyakkal emlékeztet történelmünk e szomorú időszakára. Az ünnepélyes megnyitáson beszédet mondott November László, a nácizmus üldözöttei bizottságának elnöke, és Stanislaw Kujda, a lengyel partizánszövetség főtitkára. Részt vett Garamvölgyi József, hazánk varsói nagykövete. Magyar műszaki és gazdasági napok Lengyelországban Lengyelország két városában, Varsóban és Katowicében kerül sor május 12—16. között a magyar műszaki és gazdasági napokra. A rendezvénysorozat magyar szervezői a kereskedelmi kamara és az MTESZ. A kereskedelmi kamara egyébként 1968 óta szervez külföldön magyar napokat, s azóta Ausztrália kivételével minden kontinensen sor került már ilyen jellegű rendezvényekre. A mostani rendezvénysorozaton 25 szakelőadás hangzik majd el többi közt olyan fontos témákról, mint a mezőgazdasági gépgyártás, a műszeripar, szerszámgépgyártás, híradástechnika, könnyűipari gépek gyártása, fejlesztése és a környezetvédelemmel, a belkereskedelmi választékcserével összefüggő kérdések. A témákat — természetesen — úgy választották meg a szervezők, rendezők, hogy a magyar—lengyel gazdasági kapcsolatokban már eddig is főszerephez jutott,illetve az együttműködés kiszélesítésére alkalmas területekről, a kooperáció teljesebb kihasználásáról essék minél több szó. (A lengyel szakembereket az előrejelzések szerint különösen érdeklik azok az előadások, melyek a két ország közötti műszaki-fejlesztési és vegyipari együttműködés eredményeit, lehetőségeit taglalják.) Az eseménysorozat ünnepélyes megnyitójára Varsóban kerül sor május 12-én, míg Katowicében május 13-án kezdődnek a magyar műszaki és gazdasági napok. A rendezvényeken dr. Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes, a magyar-lengyel gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság magyar elnöke is részt vesz. A bevezető gazdaságpolitikai előadást Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese tartja majd. A Magyar Kereskedelmi Kamara részéről Fülöp Sándor főtitkár mond üdvözlő beszédet. T. Gy. Egyszerűbben Szidjuk a bürokráciát Egyetértésben, vállt vállhoz vetve, megingathatatlanul, szüntelen. És többnyire: általánosságban. Konkrétan csak akkor, ha személyesen érint a döcögő ügyintézés, ha például harmincféle okirat igazolás, pecsét akta kell mondjuk egy szimpla adásvételi szerződés megkötéséhez. S tesszük ezt egyfajta belenyugvással, feltételezve, hogy indulatkitöréseink meddők, hiszen a hivatal packázásai ismertek és sokszor már-már elháríthatatlannak vélt velejárói mindennapjainknak. LÉPCSŐK Azután, ha valamely területen kiviláglik, hogy a hivatal nem öncélúan, hatalmi mámorában tobzódva kért tőlünk százféle igazolást hanem egyszerűen azért, mert erre rendeletek, utasítások, jogszabályok özöne kötelezte, nos, akkor talán érdemes néhány mondat erejéig együttgondolkozni. Azon, hogy vannak örvendetes rendeletek, határozatok is. Olyanok, amelyek nem gyarapítják a bürokrácia aktahalmazát de nyesegetik az ügyintézés túlburjánzó oldalhajtásait. Olyanok, amelyek a mára már elavultakat, a feleslegeseket, az érvényüket vesztetteket hatályon kívül helyezik, korszerűsítik vagy módosítják. Amelyek egyszerűsítik az ügymenetet nem kényszerítenek napokon, sőt olykor heteken át hatóságtólhatóságig járva kilincselni, s az indokolatlanul többlépcsős ügyintézést ésszerűen, egylépcsőssé redukálják. Ilyen az a kormányrendelet is, melynek előkészítésén a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca hosszabb ideig munkálkodott s melyet nemrég fogadott el a Minisztertanács. Célja a hatósági ügyvitel egyszerűsítése, a hatáskörök korszerűsítése. Pedig a magas szintű rendelet természetéből adódik, hogy zömében inkább áttételesen, esetenként azonban közvetlenül is érinti az állampolgárt. Ez utóbbira példa a korábban áttekinthetetlenül bonyolult telekkönyvi rendszer, amelyet immár gépi adattárolás és feldolgozás helyettesít: ezen a módon intézik ezután az ingatlanok nyilvántartását. Könnyebbé válik az adásvételi szerződésekkel járó adminisztráció is. A vevő és az eladó által megkötött szerződést ezután egyetlen helyen, az illetékkiszabási hivatalnál kell benyújtani, s onnan kezdődően már automatikusan halad tovább az ügyintézés, „sínen van” az akta, nem kell azután hivatali lépcsők tucatjait koptatnia az érdekelteknek. RENDELETEK Szám szerint tizenöt minisztertanácsi, illetve miniszteri rendeletet helyeznek hatályon kívül, közöttük olyanokat, amelyek jelentősége elmúlt az időben. Ilyen az 1946-ban kelt földreformmal kapcsolatos jogszabály, vagy amelyek mai körülményeink között már nem segítik, hanem fékezik az üzemek produktív munkáját. Például a termelőszövetkezetek szeszfőzdéivel vagy a legelőgazdálkodással kapcsolatos előírások, az utóbbit három oldalról is körülhatárolták korábban. Egyszerre szabályozta a legelőkre vonatkozó előírásokat törvényerejű, minisztertanácsi és miniszteri rendelet. Tsz-elnök kellett, hogy legyen a talpán, aki, akár jogász és közgazdász munkatársai segítségével is, eligazodott a paragrafus a zsungelben. S bár az egyszerűség könynyebbséget jelent, hiba volna azt hinni, hogy könnyű helyzetben van most az, aki az „agyonszabályozottság” korlátait maga mögött tudva, immár önállóbban dönthet. A tájegység, a területi adottságok, a helyi lehetőségek ismeretében kapott önállóság a korábbinál összehasonlíthatatlanul nagyobb felelősséget jelent mind a mérlegelésekben, mind a szervezés kérdéseiben, mind az intézkedések meghozatalakor. Akár arról határoznak, hogy milyen állatlétszámot helyes koncentrálni egyegy nagyüzem határain belül, ami meggondolandó, hiszen a korszerű, gépesített istálló nem olcsó mulatság, s hogy időben megtérüljön a befektetett összeg, azért a beruházót a tervezővel együtt felelősség kötelezi, s marasztalja mindkettejüket a józan realitások talaján. Akár arról döntenek, hogy külföldön igencsak kelendő exportcikkünk, a nád, vagy a másik nem kevésbé keresett termék, a baromfitoll, miképpen értékesíthetők a leggazdaságosabban. EREDMÉNYEK Az új határozat segíti a termelőüzemek érdemi munkáját azáltal is, hogy egyszerűsíti a statisztikai adatszolgáltatást. Ez évben már negyven százalékkal kevesebb jelentést vár a főhatóság a tsz-ektől, mint korábban, a tervinformációs jelentések eddigi ezerhatszáz adatából pedig mindössze csak négyszázra kell választ adniuk. A nagyüzemek sorából ezerkétszáznak, a háztáji gazdaságok közül pedig hatvanháromezernek engedték el a gümőkórmentesítéssel kapcsolatos igazolások beszerzését. A különböző adatközlő ívek, kimutatások és statisztikai kérdőlapok fogytával, párhuzamosan csökkent a — sokszor kénytelen-kelletlen a papírmunkát végzők száma is. Eleddig tizenhárom százalékkal. A felszabadult munkaerő, az átszervezett irodák, hivatalok, felügyelőségek szakemberei ezután olyan munkát végezhetnek, amelyhez nemcsak képesítésük és képességük adott, de vélhetőleg kedvük is több van. Hiszen a gazdaemberre áll legigazabbul a mondás, hogy ritkán érzi jól magát az íróasztal árnyékában. A megcsappant aktahalmaz, a termelésbe visszakerülő szakemberek, a nagyobb önállósághoz, döntési lehetőséghez jutott termelő üzemek pedig önmagukbanis lehetőségei, zálogai a gördülékenyebb, hatékonyabb — s mivel egyszerűbb, hát érdemibb — cselekvő munkának. Bedő Ildikó Anyag- és energiatakarékossági verseny A fővárosi üzemekben, vállalatoknál dolgozó több mint 3700 ifjúsági brigád többsége bekapcsolódott a KISZ budapesti bizottságának múlt évi akcióprogramjában meghirdetett anyag- és energiatakarékossági versenybe. Hétfőn a KISZ budapesti bizottságának székházában Szabó Klára, a KISZ budapesti bizottságának titkára nyolc ifjúsági kollektívának adott át jutalmakat. . Közülük az EGYT Gyógyszervegyészeti Gyár Trioxazin ifjúsági szocialista brigádja nyolc újítást adott be az elmúlt évben, s tavaly hatmillió forintnyi megtakarítást ért el a fiatalok ötletei nyomán a vállalat. A MOM Martin Luther King ifjúsági brigádja sikeres eljárást dolgozott ki az oldószerek és hígítók felhasználás utáni viszszanyerésére, valamint arra, hogyan lehet a nehezen kapható importlakkot hazai anyagokból kevert lakkal helyettesíteni. Ez utóbbival a múlt évben 80 ezer forint megtakarítást értek el. Az EGB statisztikai főosztályának igazgatója hazánkban Nyitrai Ferencné államtitkárnak, a Központi Statisztikai Hivatal elnökének meghívására hétfőn hivatalos látogatásra Budapestre érkezett Wolfgang Haeder, az Európai Gazdasági Bizottság statisztikai főosztályának igazgatója, hogy tárgyalásokat folytasson az EGB és a Központi Statisztikai Hivatal közötti együttműködés kérdéseiről. A vendég látogatást tesz az ENSZ támogatásával alapított Nemzetközi Számítástechnikai Oktató és Tájékoztató Központban is.