Magyar Nemzet, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
2 litikai háttere éppúgy számításba vett tényező Carter részéről, mint az a tény, hogy a szenátor katolikus — történetesen mindkét szempontból Edward Kennedyvel egyezően.) A Fehér Házból az országos tévéhálózatok által közvetített sajtókonferenciát a továbbiakban szinte maradéktalanul — még az adott körülmények között is meglepő és nyomasztó egyoldalúsággal — az iráni helyzetre vonatkozó kérdések és válaszok határozták meg. A túszok kiszabadítására tett sikertelen akcióról Carter nem tárt fel újabb érdemleges részleteket. Ismételten igyekezett igazolni a műveletetelrendelő, majd leállító döntését. Válogatottan erős kifejezésekkel ítélte el a teheráni kormányzatot, amiért hozzájárult az akcióban életüket vesztett amerikaiak közszemlére tételéhez. A belátható jövőre az Egyesült Államok és szövetségesei részéről foganatosítandó gazdasági és diplomáciai „büntető” szánkótokat, nevezte meg a foglyok kiszabadítására alkalmazandó eszközként. Kitartott amellett, hogy Vance távozásának az egyetlen oka a túszakcióra vonatkozó ellenvéleménye volt. Mint kijelentette, a volt külügyminiszter a további „várakozást” minden körülmények között elébe helyezte bármiféle katonai akcióként értelmezhető lépésnek. F. D. A túszok kiszabadítása érdekében „békés erőfeszítéseket" várnak a Tehér Háztól a kilencek Washingtonból jelenti a WPI. Az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei kölcsönösen tájékoztatták egymást arról, hogy hogyan képzelik el a meghiúsult amerikai katonai akció után a teheráni túszválság megoldását. A nyugat-európai kilencek — mint az amerikai külügyminisztérium szóvivője közölte — Washington tudomására hozták, hogy „hangsúlyozottan előnyben részesítik” a túszok kiszabadítását, célzó „békés erőfeszítéseket”. A szóvivő szavaiból kitűnt, hogy a nyugat-európai országok jelezték: helytelenítenék, ha Washington ismét katonai lépésre szánná el magát a túszok kiszabadítása érdekében. A szóvivő ugyanakkor hangoztatta, hogy a szövetségesek kifejezték szolidaritásukat az Egyesült Államokkal, s Washington megelégedésére — megerősítették az Irán elleni, május közepére tervezett gazdasági megtorló intézkedések tervét. Az Egyesült Államok arról tájékoztatta a nyugat-európaiakat, hogy a maga részéről szintén a „békés eszközöket” — a diplomáciai és gazdasági nyomást — részesíti előnyben, de leszögezte, hogy ezek eredménytelensége esetén újabb katonai akció sem zárható ki. A szóvivő szavaival élve Washington „fenntartja magának a további akciók szabad megválasztási jogát”. Miközben az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei a köztük támadt bizalmi válságban a jelek szerint egymást próbálják nyugtatgatni, az egyik legismertebb amerikai publicista, Jack Anderson olyan értesüléseket tett közzé lapjában, hogy Franciaország és Irán 1979 novemberében — nem sokkal az amerikai nagykövetség elfoglalását és a túszok foglyul ejtését követően — „titkos megállapodást” kötött volna egymással. Anderson szerint az amerikai titkosszolgálatokmost vizsgálják az értesülés valódiságát. A francia külügyminisztérium szóvivője határozottan cáfolta és „minden alapot nélkülözőnek” nevezte az állításokat. Brown hadügyminiszter sajtóértekezletén elismerte, hogy a meghiúsult kommandóakció katonai irányítói között nézetteltérések voltak a végrehajtás módozatait illetően, a parancsnokok abban azonban egyetértettek, hogy az akciót — a gépek meghibásodása miatt — le kellett fújni. A szenátus külügyi bizottsága úgy határozott, hogy kötelezi a kormányt: a jövőben minden Irán vagy más ország ellen irányuló katonai akció előtt tájékoztassa a bizottságot. A DPA közli: Ausztrália kormánya úgy döntött, hogy „szolidaritásként” az Egyesült Államokkal, kereskedelmi embargót léptet életbe Irán ellen, ami addig érvényes, amíg az amerikai túszokat szabadon nem engedik. A svájci kormány kedden bejelentette, hogy nem kíván csatlakozni az Irán ellen tervezett közös piaci megtorló intézkedésekhez. A döntést Svájc semleges nemzetközi jogállásával, és azzal indokolták, hogy Svájc az amerikai- iráni diplomáciai kapcsolatok megszakítása után csak így képviselheti az amerikai érdekeket Teheránban, miután Washington felkérte Svájcot, hogy képviselje Teheránban. 4niPhhid Mult merénylet ellenére (■lioíbr.titl«‘li fulitatja körútját a Perz.Ka»böl országaiban Kuvaitból jelenti a UPI. Szadegh Ghotbzadeh iráni külügyminiszter Kuvaitban tartott sajtókonferenciáján kijelentette, hogy az ellene megkísérelt merénylet ellenére is folytatja körútját a Perzsaöböl menti országokban. Az iráni külügyminiszter egy bizonyos „bűnös országot emlegetett, amely — szavai szerint — „a merénylet mögött áll”.Sajtókonferenciáján a külügyminiszter úgy vélekedett, hogy sokan „félreértették” Khomeini ajatollahnak az iszlám forradalom kiterjesztésére vonatkozó szavait. Khomeini nem az iráni forradalom „exportjáról”, hanem az iszlám küldetéséről beszélt — hangoztatta Ghatbzadeh, s ezzel összefüggésben leszögezte: Irán elutasítja a más országok belügyeibe való mindenfajta beavatkozást. Végezetül a külügyminiszter megerősítette, hogy az Iránban fogva tartott amerikai túszok sorsáról az iráni parlament fog dönteni. A teheráni rádió bejelentette, hogy május 10—12-re az iráni fővárosba meghívták az ENSZ képviselőjét, az el nem kötelezett, valamint az iszlám országok külügyminisztereit, az Európai Parlament küldöttségét és a nemzeti felszabadító mozgalmakat, hogy eléjük tárják az amerikai katonai beavatkozás bizonyítékait. A Kurd Demokrata Párt kedden éjféltől tűzszünetet hirdetett a kormánycsapatokkal szemben hetekkel ezelőtt kiújult harcokban. A kormány erői és a „forradalmi gárdisták” hozzájárultak a tűzszünethez. Sajtójelentések szerint a hét elején Szanandadzsban lezajlott csaták több száz halottat követeltek, és a legsúlyosabbak voltak azóta, hogy az autonómiát követelő kurdok fegyvert ragadtak a kormány erőivel szemben. Londonból jelenti az MTI. Fegyveres akció zajlott le szerdán Irán londoni nagykövetségén. Déltájban egy puskával felfegyverzett férfi jelent meg a nagykövetség kapujánál, és arra kényszerítette a fegyvertelenül posztoló rendőrt, hogy bemenjen vele a nagykövetség területére. A Scotland Yardnak a diplomáciai testület védelmét ellátó osztaga nyomban lezárta a Kensington park közelében levő épület környékét. A rendőrök golyóálló mellénnyel felszerelve körülvették a nagykövetséget. A Scotland Yard közleménye szerint három arab fegyveres mintegy húsz iráni nagykövetségi túszt és egy brit rendőrt tart fogva az iráni nagykövetségen. A túszul ejtett rendőr, Trevor Lock maga is a diplomáciai testület védelmét ellátó osztag tagja. A fegyveresek több mint 90 arab fogoly szabadon bocsátását követelik az iráni börtönökből. Angliától egy repülőgépet követelnek, hogy túszaikkal egy „Irántól délre fekvő független arab államba” repülhessenek. Missív Nemzet Tiltakoz nsi hónadogszerve# májusban a BVT Helsinkiből jelenti a TASZSZ. Az amerikai fegyveres erők Irán elleni támadása megmutatta, hogy milyen nagy veszély fenyegeti a békét napjainkban — mondotta Romesh Chandra, a Béke-világtanács elnöke Helsinkiben tartott sajtókonferenciáján. Amerikai katonai alegységek bevetése egy el nem kötelezett országban már önmagában is durva agresszió, a nemzetközi jog és az ENSZ alapokmányának megsértése. Ezt az akciót a világ valamennyi népe, közöttük az amerikai állampolgárok milliói is veszélyes, provokatív lépésnek tekintik, olyannak, ami konfrontációhoz vezethet. A BVT-t rendkívül aggasztja Carter amerikai elnöknek az a kijelentése, amely szerint továbbra sem tesz le az erőszak alkalmazásáról Iránnal szemben, vagy a világ, bármely más térségében, ahol szerinte amerikai érdekeket veszélyeztetnek — jelentette, ki Ramesh Chandra. — A Pentagon folytatja nukleáris csapásmérő erők összevonását az Indiai-óceán és a Perzsaöböl térségében, új támaszpontokat létesít Egyiptomban, Kenyában, Ománban, Szomáliában és Bahreinben. — A BVT felszólítja a világ valamennyi kormányát, politikai pártját, békemozgalmát és tömegszervezetét, hogy tegyenek közös erőfeszítéseket az enyhülés védelmében. A BVT májusban a háborús veszély ellen tiltakozási hónapot szervez. Ennek keretében gyűléseket, tüntetéseket, aláírásgyűjtő kampányokat tartanak a fegyverkezési verseny ellen, a békéért és az enyhülésért ■— mondotta végezetül Romesh Chandra. Trónra léptek a kliji hollamd királynő Amszterdamból jelenti az MTI. Szerdán délelőtt 10 órakor Julianna holland királynő lemondott a holland trónról leánya, a 42 éves Beatrix hercegnő javára. A lemondási ceremóniára az amszterdami királyi palota egyik termében került sor. Julianna rövid beszédében rámutatott: a trónváltozásra rendkívül nehéz időszakban kerül sor, és az új királynőre nehéz feladatok várnak. Ezután a királyi kabinetiroda főnöknője felolvasta a hivatalos lemondási okiratot, amelyet sorban aláírt Julianna, Beatrix, Bernhard herceg, a lemondott királynő férje, Claus von Amsberg herceg, Beatrix férje, valamint a holland kormány minden tagja, a parlament két házának elnöke, a Holland Antillák kormányzója és Amszterdam város polgármestere. Az új királynőt hivatalosan az amszterdami Nieuwe Kerk templomban iktatták be. Az ünnepség alkalmából soha nem látott biztonsági intézkedéseket foganatosítottak. Amszterdam belvárosát 10 ezer rendőr és katona zárta le, s csak különleges meghívóval lehetett a templom környékét megközelíteni. Az ünnepségre érkezett mintegy 900 újságíró sem mozdulhat el helyéről a több óráig tartó ceremónia alatt. A holland televízió 23 kamerát helyezett el, hogy a lakosság a ceremónia minden részletét láthassa. A nagyarányú rendőri készültség ellenére kisebb incidensekre került sor, amikor a lemondott és a trónra lépett királynő megjelent a palota erkélyén, hogy köszöntse az ünneplő tömeget: néhány füstbombát dobtak a palota elé, és az éljenzés mellett Beatrix elleni jelszavak is hallhatók voltak. A rendőrség az egyik füstbombadobálót letartóztatta. Három újságírót is őrizetbe vettek, amikor megpróbáltak az ügybe beleavatkozni. . * 1 , , A m 1unikus|iar( larlu/kixlasaval a brit alsóiul#. jórála»itti a kormány hadi községjvetési terveit Londonból jelenti az MTI. A brit alsóház a Konzervatív és a Liberális Párt támogatásával, a Munkáspárt tartózkodásával, illetve 74 tagjának ellenszavazata mellett jóváhagyta a kormány hadügyi költségvetési terveit. Ezek az idén 3,5 százalékkal, a következő négy évben pedig évente legalább 3,3 százalékkal növelik Anglia fegyverkezési kiadásait. A Munkáspárt vezetése azért ajánlott tartózkodást csoportjának, mert a kormány tervei szerinte meghaladják az ország gazdasági erejét, és Anglia nemzeti jövedelméhez képest máris a legnagyobb hadügyi költségvetést viseli szövetségesei közül. Az ellenzék arra is panaszkodott, hogy az úgynevezett fehér könyv nem fejt ki reális katonapolitikai koncepciót a 80-as évekre, amikor a brit fegyveres erők már nyilván képtelenek lesznek ellátni a NATO-ban vállalt légi, haditengerészeti és szárazföldi funkcióik teljességét. A kormány pedig elmulasztotta kijelölni, milyen feladatokra fogja összpontosítani katonai erejét az ország. A jii^«»N#láv *#ahd jinár* elnöke a kollektív vr/rli-srol Belgrádból jelenti az MTI. Alaptalan az a vélemény, hogy a jugoszláv szakszervezetek elsiették Tito elnök kollektív vezetésre és munkára vonatkozó kezdeményezésének gyakorlati megvalósítását. A szaktanács a kongresszusunk határozatát váltotta valóra. Mint ismeretes, kongresszusunkon 440 felszólaló közül négyszáz azt kérte, hogy a titói kezdeményezést azonnal érvényesítsük. Tehát nemcsak párt- és államelnökünk kez- deményezése kötelezett bennünket, hanem a szakszerve- s zeti kongresszus határozata is, s ezeket tétovázás nélkül valóra váltottuk — mondotta Mika Spiljak, a Jugoszláv Szaktanács elnöke, május 1-i nyilatkozatában. — Kollektív munkára és vezetésre van szükségünk. Kollektíven kell dolgoznunk, fellépnünk, vállalnunk a felelősséget, egyöntetűen kell küzdenünk álláspontunk megvalósításáért. Nincs rendjén, ha csak egy ember áll előtttünk, és nem az egész fórum , vagy vezető testületi hang- súlyozta Mika Spiljak. A külpolitika hírei r0 (Moszkva, TASZSZ) Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke táviratban üdvözölte Ali Nasszer Mohammed Haszszanit, a Jemeni Szocialista Párt KB főtitkárát, miniszterelnököt, a Jemeni NDK Legfelső Népi Tanácsa elnöksége elnökévé, való megválasztása alkalmából. (Belgrád, MTI) A jugoszláv államelnökség Lázár Kolisevszki alelnök elnökletével kibővített ülésén megtárgyalta az országnak a Szovjetunióhoz és a közvetlenül szomszédos államokhoz fűződő kapcsolatainak időszerű kérdéseit. (Moszkva, MTI) öt kimagasló személyiséget tüntettek ki nemzetközi Lenin-békedíjjal. A magas kitüntetést a bizottság Urho Kekkonen finn köztársasági elnöknek, Le Hunnak, a Vietnami Kommunista Párt KB főtitkárának, Miguel Otero Silva venezuelai írónak. Hervé Bazin francia írónak és Abdurrahman al Hamizi egyiptomi írónak ítélte oda. (Varsó, MTI) Edward Babiuch, aLengyel Minisztertanács elnöke fogadta Berthold Beitzet, a Krupp művek felügyelő bizottságának Lengyelországban tartózkodó elnökét. .Csütörtök, 1980. május 1. Washingtoni tudósítónk hírmagyarázata Hangulat Washington, április 30. TÍZ ESZTENDEJE. 1970 kora májusában vezényelték ki Ohio nemzeti gárdáját, hogy a Kent állami egyetemen letörjön egy készülődő tüntetést. A vietnami háborút ellenző diákmegmozdulások ideje volt ez. Néhány napja múlt, hogy amerikai egységek — feltételezett utánpótlási vonalakat és titkos táborokat lerombolandó — behatoltak a semleges Kambodzsába. A még alelnök Spiro Agnew és Richard Nixon ekkortájt használta a legkevésbé szalonképes kifejezéseket az országszerte tiltakozó diákok jellemzésére. Ohio kormányzója pedig az automata fegyverek nyelvére fordította le a washingtoni hatalmasok szavait. Négy diák meghalt, kilenc megsebesült. A Kent egyetemen történtek a háborúellenes mozgalomnak máig a legelevenebb jelképévé váltak. Hírértéke van az évfordulónak , s feltehetően nemcsak a jelképes tartalom miatt, hanem mert ismét nyugtalanságot érlelnek az idők. Megérezte ezt a Newsweek, amidőn április végén megemlékezett, Kentről. Egyéb célokat is követett azonban a milliós magazin, mint azt, hogy megfeleljen a hírközlő szakma követelményeinek. A visszatekintés ferdít, egyszerűsít — a dolgokat összefüggéseikből kiragadva valójában az események elhomályosítására törekszik. Mások — mint például az Inquiry című értelmiségi-baloldali folyóiratnak a szerkesztői — a Newsweeknél többet és mást vélnek kiolvashatónak 1970 májusából. Egyebek között azt, hogy míg az állam 15 —15 ezer dolláros „jóvátétellel” megválthatónak vélte a halottakat, senkinek nem volt — miért lett volna — erkölcsi bátorsága arra, hogy a megbánásnak, de legalább az enyhe sajnálkozásnak a hangját hallassa. Ohio államnakmég hivatalban levő kormányzója, miként az annak idején mögötte és fölötte állt politikusok mindegyike felejteni akar. Pedig — írja az Inquiry — talán már csak a hetvenes évek elejének az ébren tartott emlékezete segíthet, hogy Amerika „bele ne keveredjék egy újabb, félelmetes külföldi beavatkozásba”, mert „Nixon ment ugyan, de egy újraválasztásán ügyeskedő másik cinikus elnök ül a Fehér Házban, aki látnivalóan bármit megtenne a győzelemért”. ILYEN GONDOLATOKAT idéz az évforduló, a Newsweek közönségénél sok ezerszer vékonyabb olvasóréteg okulására. Nem valószínű egyelőre, hogy a fiatalok tömegesen kezdjenek töprengeni itt az újabb keletű ésszerűtlen politikai döntések hátterén és a szűkülő távlatoknak, zsugorodó anyagi lehetőségeknek az okain. Elsősorban az amerikai egyetemeken van azonban valami a levegőben. Tavaly tavasszal Ann Arborban, a Michigan egyetemen — amely az első tíz között van az „előkelőségi listán”, ám vezető szerepet játszott a hatvanas-hetvenes évek diákmozgalmaiban is — a régi időket idéző módszerekkel igyekezett fellépni egy viszonylag kis létszámú csoport az intézmény dél-afrikai gazdasági érdekeltségeinek a felszámolásáért. Tüntető felvonulások, jelszavak, megszállt dékáni tanácsterem — az egyetem nem vonta ugyan ki a beruházásait Dél-Afrikából, de a felfokozott érdeklődés sokszázas hallgatóságot vonzott olyan előadásokra, amelyek az Egyesült Államoknak és a fejlődő országoknak nem egészen egyenrangú viszonyát feszegették. A múlt év márciusi, Pennsylvania állambeli atomerőmű-baleset terelte össze a Vietnam utáni esztendőknek a legnépesebb washingtoni tüntetését 1979 májusában. Igaz lehet, hogy tízezrek mentek a vezérszónok színésznő Jane Hondát nézni, másik tízezrek azért, mert szép volt az idő, s a maradéknak a fele az „igazi” tüntetőket bámulni masírozott a Capitolium lépcsőihez. A „hangulattüntéseknek” az a gyenge oldaluk, hogy alkalmanként és változó célokért szerveződnek meg, nincs mögöttük egységes mozgató erő. Mocorog a „csinálni kellene valamit” érzése, mégpedig okkal, mert az amerikai külpolitikai és stratégiai-katonai irányvonalváltásnak, illetve az anyagi és gazdasági fejlődés körül összeszűkült határoknak az eredményeként feltehetően mihamar lesz kellő ok kifejezni az elégedetlenséget. Eddig az lehetett a fő hajtóereje a helyenként és időként kinyilvánított tiltakozásnak, hogy — mint Michael Harrington írja a The New Republicban — sok fiatal úgy érezte, a hetvenes évek második felének a mozdulatlansága megfosztotta őket az „örökségüktől”, attól a tevékenységtől, amelyre a náluk nyolc-tíz évvel idősebbeknek bőségesen módjuk nyílott. TÚL FOG NŐNI Harrington szerint a nyolcvanas évtizednek az érlelődő diáknyugtalansága a nukleáris energiakérdésen és a hasonló leszűkített gondokon, s „társadalmi, illetve politikai problémáknak a széles körével foglalkozik majd”. A jelenleg még meghatározó szerepű nosztalgia és idealizmus tovatűnhet, ha az új mozgalmak a mindennapi élet realitásaiban lesznek kénytelenek meglátni a nemtetszésre okot adó tényeket. Harrington — aki az ötvenes évektől kezdve részese volt a különféle diákmozgalmak tündöklésének és elfakulásának — úgy gondolja, hogy a mostani fiatal nemzedéknek néhány fontos ok miatt a korábbiaknál több esélye van arra, hogy áttörje a mozgalmat a társadalom egészétől elválasztó falakat. Meredeken szöknek az égre Harrington várakozásai, bár nem vitatható, hogy a „korlátozott lehetőségek Amerikája” szállítani fogja az erjesztő matériát az általa ecsetelt átfogó társadalmi nyugtalansághoz. Van azonban az amerikai politikai életnek egy olyan részterülete, ahol az egyetemi diákok — amolyan próbaképpen — még ebben az esztendőben számottevő szerepet játszhatnak. A dolgoknak jelenlegi állása mellett elképzelhető, hogy a republikánus elnökjelöltségnek búcsút mondó, függetlenként induló John Andersont zavaró, sőt a választások sorsát meghatározó tényezővé emelik azok a fiatalok, akiknek „nem számít, hogy mit mond” új bálványuk, mert „azt szeretik, ahogyan mondja”. (Egy Anderson kampányát támogató egyetemista fogalmazott így, néhány héttel ezelőtt.) Szó sincs arról, hogy Andersen nézetrendszere vagy politikai múltja valóban megfelelne a személyéhez hirtelen hozzáfűzött várakozásoknak. Sok jel mutat arra: az illinoisi képviselő legalább annyira az amerikai establishmentnek, a „tartalék jelöltje”, miként George Bush alternatívának volt szánva a kudarcot vallott és lecserélendő Jimmy Carter helyett. Arra viszont semmi sem utal egyelőre, hogy Anderson diákhívei fel akarnák ismerni: január vége óta a keleti partvidék vezető lapjai és tévéállomásai voltak azok az erők, amelyek fokozatosan és következetesen „felépítették” a képviselőt mint életképes, mérsékelten liberális és hangsúlyozottan intellektuális választási lehetőséget. A HAGYOMÁNYOK ismeretében nem lenne szabad esélyt adni Anderson független indulásának. Ez az esztendő azonban egészben rácáfol a hagyományos elnökválasztási folyamatra. Nem biztos persze, hogy szaporodó számú hívei — ha úgy fordulna a kocka — Andersonnal megütnék a főnyereményt, de hát a diákmozgalmak ritkán szokták elvinni a politikai nagydíjakat. A szerepük és jelentőségük nem ebben áll, hanem hogy megszerveződnek, küzdenek valamiért, egy lépéssel tovább mozdítják világukat. S ha letűnnek is, a mozgalmak tagjai és rokonszenvezői akarva-akaratlan tovább visznek elveket, tapasztalatokat, emlékeket, amelyek összeköthetik őket a nyomukban feléledő új törekvésekkel. Futás Dezső