Magyar Nemzet, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-01 / 101. szám

Békét, biztonságot a világnak! Jelöltjeink Három munkás Véget értek a jelölő gyűlé­sek az egész országban. A je­löltek között most is jelentős számban voltak munkások. A régi országgyűlésben számta­lan olyan képviselő védte választói érdekeit, akinek nemcsak eredeti foglalkozása volt munkás, hanem aki köz­vetlenül is részt vett a terme­lésben. A mostani választásokra való készülődés során is sok jelöltet állítottak a választó­­polgárok olyanok közül, akik a gyárakban, üzemekben, a munkapadok mellett dolgoz­nak. Mai számunkban három ilyen jelöltet mutatunk be olvasóinknak, kár összefogunk, együtt dol­gozunk. A víztársulásba az árokszállásiakat bevonjuk, a község két oldaláról vezetik be az egészséges ivóvizet, majd utána a peremutcák ke­rülnek sorra. Lesz víz és vil­lany ezekben is, meg a nem­rég kiosztott üdülőtelkeken is. Kis türelem azért még kell. Az árokszállási nép munkaszerető. Ha elvégezte munkahelyén a kiadott feladatot, igyekszik többre jutni, portáján szösz­­mötöl. A Szolnok megyei 14. vá­lasztókerület képviselőjelöltje munkahelyén a hazai élelmi­szerüzletekbe és NDK export­ra kerülő mélyhűtőpultok sze­relésében kiemelkedő munkát végzett és az idei nőnapon Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesült. Szilárd meggyőződé­se, hogy a kilenc községben, a választók kisebb és nagyobb ügyeivel olyan lelki is­merete­sen törődik, mint eddig. (v. i.) Az ígéret Annak a fiatalembernek, aki 1950-ben született, nem le­het olyan eseménydús, törté­nelmi fordulókhoz kapcsoló­dó életrajza, mint annak, aki már a felszabadulás előtt megtalálta az utat a munkás­­mozgalomhoz. Ezért Reidl Já­nos, Somogy megye egyik képviselőjelöltje, amikor köz­életi tevékenységéről érdeklő­dünk, az ifjúsági mozgalmat említi, amely hozzásegítette a közösségért végzett áldozatos munka élményéhez, ahol meg­tanult politizálni. Csendes, a feltűnést kerülni igyekvő em­ber, csakhogy idővel rendsze­rint az emberség, a segítő­készség jegyei kiütköznek azon is, aki nem akar ilyen tulajdonságokkal hivalkodni. A tabi cipész fia becsülettel igyekezett eleget tenni annak, amivel az ifjúság nevelésében a járásnál, a megyénél, a hon­védségnél megbízták. Amikor a helyi művelődési ház ifjúsá­gi klubjának a titkári poszt­jára kerestek fiatalt, egyönte­tűen rá szavaztak. Gimnáziumban érettségizett és ez a tény egy kérdés fel­tevésére ösztönöz: nem akart-e egyetemre, főiskolára menni? Vajon nem kényszer­­pályán szerezte-e meg a la­katos szakmunkás oklevelet? ..Kényszerválasztás volt, mert műszerész szerettem volna lenni — mondja —, de ez az átirányítás különösebb meg­rázkódtatást nem okozott. Minden munkának, feladat­nak megvan a maga szépsé­ge, csak meg kell keresni.” Ahogy az ifjúsági mozga­lomban, úgy üzemi munkájá­ban is a megbízhatóság, a jobb eredményekre való tö­rekvés jellemezte. A Videoton tabi számítástechnikai gyárá­ban előbb csoportvezető lett, majd minőségi ellenőr. Ta­nul, képezi magát — a­ mar­xista esti egyetemet is elvé­gezte —, de nem azzal a szán­dékkal, hogy megcélozzon ma­gán­ak egy mérnöki diplomát. Felelősségteljes, érdekes mun­kát végez, s örül, hogy ma még a fizikai állományhoz so­rolják. — Sok időt igénylő tanulási formát vagy önképzést most azért sem vállalhatok, mert nem tudom, hogy heti hány órámat igényli majd a képvi­selőség — ha június 8-án megválasztanak. Ez a tisztség többet követel majd tőlem, mint a KISZ-megbízatás. Már elhatároztam: az első időben nagy súlyt helyezek majd ar­ra, hogy megismerkedjem a választópolgárokkal, a közsé­gek gondjaival, általában a képviselő lehetőségeivel. Kap­csolatot létesítek majd a tö­megszervezetekkel, azok veze­tőivel, akikre munkámban számíthatok. Gondolom, az el­ső lépések megtételénél segít­ségemre lesznek a népfront­bizottságok, csakúgy, mint a megye tapasztaltabb képvise­lői: Szokola Károlyné, Kleno­­vics Imre, Guba Sándor, Kla­­buzai Miklós, meg a többiek. A jelölő gyűléseken és a csoportos beszélgetéseken el­hangzott útravalót Reidl Já­nos szorgalmasan feljegyezte. A karádiak felhívták a figyel­mét: bár az ipart ismeri job­ban, azért a mezőgazdasági, a termelőszövetkezeti témákat se kezelje ötödrangú kérdés­ként. A tabiak az üzletek ru­galmasabb nyitvatartásához, a jobb ellátáshoz kérik a segít­ségét. Több községben igény­lik, keresse majd annak a le­hetőségét, mi módon tudná­nak kevés pénzből több utat építeni, utcát lekövezni. — Sok feladat vár rám és mennyiben tudok azoknak m­egfelelni, azt majd a követ­kező esztendők döntik el. Azt mondják: a képviselőjelölt ne ígérgessen. Egyet azonban én mégis ígérek: ami tőlem telik, ezután is megteszem a sző­kébb és tágabb pátriámért. (k. n.) „Állj meg, Mária...”­ ­ Egy sudár termetű fiatal­­asszonyt gyakran állítanak meg Jászárokszálláson, Pusz­tamonostoron, Jászdózsa, Jász­­ágó, Jászfelsőszentgyörgy, Jásfényszaru utcáin, a boltok­ban ezekkel a szavakkal: „Állj meg, Mária...” Így kezdődik és a folytatás: szí­ves szavak, tanácsok. Legény Béláné adja a felvilágosításo­kat választóinak. Öt évvel ezelőtt Rózsa László, a Lehel Hűtőgépgyár jelenlegi termelési igazgatója, akkor még a jászárokszállási gyáregység vezetője ajánlotta országgyűlési képviselőjelölt­nek Legény Bélánét. Jól is­merte, a gyáregység egyik igyekvő, legszorgalmasabb munkatársa volt és az aján­lók között, többedmagával bí­zott abban, hogy a Szolnok megyei 14. számú választóke­rület lakosságainak ügyeit megfelelően képviseli majd az Ors­zá­ggy­űlésben. Nem ért csalódás senkit a hat községet magában fogla­ló kerületben és bizonyára így lesz ezután is a választókerü­lethez nemrég csatolt további három község: Alattyán, Jász­telek és Jánoshida lakossága körében. Legény Bélánét özvegy édesanyja, a Lehel Hűtőgép­gyár betanított munkása isko­láztatta az árokszállási gim­náziumban, az érettségi meg­szerzése után magával vitte Jászberénybe, a hűtőgépgyár­ba. Ott sajátította el a vasas reormához tartozó szerelési is­mereteket, ott tanulta meg, miként kell bánni a szerszá­­mokkal. A fiatal leány a gyári Volán-járattal mindennap ide­jében útra kelt és ,,Biringben” reggel hattól délután kettőig szerelt. Volt délutáni műszak­ban és nem utasította el az este tízkor kezdődő és másnap reggel hatig tartó munkarend­beosztást, a sokaktól idegen­kedett harmadik műszakot. Noha otthon várta gépkocsi­­vezető férje és kislánya. Munkaszeretetével, szorgal­mával, becsületességével meg­becsülést szerzett társai és ve­zetői körében, 1974-től az árokszállási gyáregységben. Dolgozótársai bizalmából mű­helybizottsági titkárnak vá­lasztották és ezt a tisztséget egészen a legutóbbi időig el­látta. Az előző országgyűlési cik­lusban, az 1979. évi költségve­tési javaslat vitájában a tár­sadalmi munka fontosságát emelte ki a megye és a vá­lasztókerület oldaláról, sorolta a teendőket, a lakosság nagy­fokú érdeklődését a Hazafias Népfront-bizottságokban meg­fogalmazott feladatok elvég­zése iránt. — Miként veszi ki a részét Jászárokszállás és a többi köz­ség lakossága ezekből a teen­dőkből, milyen eredményeket tudnak felmutatni? — Lakóhelyemen a községi tanács vezetőivel, a Hazafias Népfront bizottságával, a ta­nácstagokkal összefogva hatá­rozzuk meg a teendőket. Most a víztársulási programot való­sítjuk meg. Közösen. Ezt sze­retném hangsúlyozni. Ha min­denki egyetért a tervvel, ak­ A brigádvezető — Huszonhét évet éltem Győr-Újvárosban — mondja Pál József képviselőjelölt, a Rába Vagon- és­ Gépgyár la­katosa. — Most, a jelölő gyű­lésen nem mint lakó, hanem mint képviselő tértem oda vissza. Jólesett, hogy megörül­tek nekem. A neve után azt lehetne hinni erről a város­részről, hogy modern, új ne­gyed. Valójában régi-régi há­zak állnak, itt, ezért gondokból sincs hiány. Munkáskerület. Csakúgy, mint a szigeti és a pinnyédi rész. Most már ezek is hozzám tartoznak, a belvá­rossal együtt. Nagyobb lesz a körzetem, mint az előző cik­lusban volt. Több lesz persze a munkám is, de vállalom örömmel. Mondhatnám: bele­szoktam. Mindenki elmondja róla, hogy a választópolgárokkal példás kapcsolatot alakított ki. Minden alkalmat megragadott, hogy a lakossággal találkoz­zon. Készséggel segített azok­nak, akik ügyes-bajos dol­gaikkal, magán- vagy köz­ügyekkel fordultak hozzá, megállították az utcán, vagy felkeresték az üzemben. Rend­­szeresen ott volt a pártalap­­szervezetek ülésein, a HNF kerületi bizottságok tanácsko­zásain. — Hogy mindig kéznél le­gyen a képviselő... — mond­ja. — Ez nálam alapszabály. Kiszámoltam: ilyen hivatalos formában havonta 300—400 emberrel találkoztam. Az ál­landó jelenlétet nagyon lénye­gesnek tartom ebben a mun­kában, így ezt a módszeremet a jövőben sem fogom feladni. De összességében is ugyanazt szeretném folytatni, amit öt esztendővel ezelőtt elkezdtem. Őszintén mondom: büszke va­­gyok arra, hogy ismét jelöl­tek, ami úgy hiszem, annyit jelent, hogy nem voltam rossz képviselő. Az új jelölés öt esz­tendő munkájának az elisme­rése. Tudom, ezután sem lesz könnyebb ... Szép öt év volt, szép eredményekkel. Sok min­­dent lehetne említeni, de talán elegendő a győri földgázprog­ram és az új színház megva­lósulása. Az utóbbinál hattagú brigádommal 400 társadalmi munkaórát dolgoztunk. Pál József kereken harminc esztendővel ezelőtt lépett be a gyárba, ipari tanulónak. És még egy jubileum. Az idén lesz, huszonöt éve, hogy meg­alakult a Petőfi-brigád, amely a gyár legrégebbi szocialista kollektívája. A vezetője, Pál József, a képviselőjelölt. — A XII. pártkongresszus­tól oklevelet kapott a brigád. Nagyon jólesett ez a magas elismerés, de mi tagadás, meg is dolgoztunk érte. Igyekszem a munkában is élen járni, pél­dát mutatni. Buzdítom, segí­tem a többieket is. Nehogy azt mondja nekem valaki: lám, képviselő lett, és már nem is törődik a brigádjával. —1— Átadta megbízólevelét az új török nagykövet Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke szerdán fogadta Oguz Gökmen rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Török Köztársaság új ma­gyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Szarka Károly külügymi­niszter-helyettes. Fogadás Hollandia nemzeti ünnepén Hugó van der Goes van Naters, a budapesti holland nagykövetség ideiglenes ügy­vivője szerdán fogadást adott rezidenciáján Hollandia nem­zeti ünnepe, Beatrix királynő trónra lépése alkalmából. A fogadáson megjelent Veress Péter külkereskedelmi minisz­ter, Rónai Rudolf, a Kulturá­lis Kapcsolatok Intézetének elnöke, Soós Gábor mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­nisztériumi államtitkár és Nagy János külügyminiszter­helyettes, valamint politikai, gazdasági és társadalmi éle­tünk számos képviselője. Ott volt a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője, illetve tagja. * Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte Beatrix holland király­nőt trónra lépése, valamint Hollandia nemzeti ünnepe al­kalmából. Befejeződött a lengyel ifjúsági szövetség kongresszusa A Lengyel Szocialista Ifjú­sági Szövetség kongresszusa szerdán befejeződött Varsó­ban. A Lengyel Szocialista If­júsági Szövetség Főtanácsának elnöke Andrzej Koitek lett, helyettesei Jan Hofman és Mi­­chal Szdebski. A kongresszu­son részt vett magyar delegá­ció, amelyet Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a KISZ KB első titkára vezetett, szerdán haza­érkezett. A küldöttséget a re­pülőtéren Deák Gábor, a KISZ központi bizottságának titká­ra és Tadeusz Pietrzak, Len­gyelország budapesti nagykö­vete fogadta. A magyar pártküldöttség hazaérkezett Párizsból Szerdán visszaérkezett Bu­dapestre az MSZMP küldött­sége, amely részt vett Párizs­ban az európai kommunista és munkáspártoknak a béke és a leszerelés kérdéseivel fog­lalkozó találkozóján. A dele­gációt Gyenes András, a Köz­ponti Bizottság titkára vezet­te, tagjai voltak: Berecz Já­nos, a KB tagja, a külügyi osztály vezetője, és Horn Gyula osztályvezető-helyettes. Magyar-botswanai diplomáciai kapcsolat A Magyar Népköztársaság és a Botswana Köztársaság között megállapodás jött lét­re, hogy nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatot léte­sítenek. Zászlófelvonás Május elseje, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünne­pe tiszteletére szerdán dél­után a Parlament előtti Kos­suth téren katonai tisztelet­­adás közepette felvonták az állami zászlót. Ugyancsak katonai tisztelet­­adással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkás­­mozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél. Siklósi Norbert kitüntetése Moszkvából jelenti a TASZSZ: A Népek Barátsága Érdem­renddel tüntették ki dr. Sikló­si Norbertet, a Lapkiadó Vál­lalat igazgatóját, a szovjet és a magyar nép barátságának erősítése érdekében végzett aktív tevékenységéért, a Szov­jetunió című folyóirat alapí­tásának ötvenedik évforduló­ja alkalmából. • • Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszterta­nács szerdán ülést tartott. Lázár György, a Miniszter­­tanács elnöke tájékoztatta a kormányt dr. Brúnó Kreisky­­nek, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárjának meg­hívására Ausztriában tett nem hivatalos látogatásáról. A kormány a beszámolót jóvá­hagyólag tudomásul vette. A belügyminiszter, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszter jelentést tett a köz­úti közlekedés biztonságával kapcsolatos 1972. évi kormány­­határozat végrehajtásának ta­pasztalatairól. Ezek szerint az elmúlt években a közlekedés biztonsága javult, a balesetek száma — a gépjármű-állomány nagymértékű növekedése elle­nére — nem emelkedett. A kormány a jelentést elfogadta és felhívta az illetékes minisz­tereket, hogy a helyzet további javítására, elsősorban a halá­los kimenetelű és súlyos bal­esetek számának csökkentésé­re, illetve megelőzésére tegye­nek intézkedéseket. A Minisztertanács elfogadta a munkaügyi miniszter előter­jesztését a munkásszállásokról 1976-ban hozott kormányhatá­rozat végrehajtásának tapasz­talatairól. Az elmúlt években a vállalatok erőfeszítéseinek eredményeként a munkásszál­lókban fokozatosan csökkent a zsúfoltság, nőtt a megfelelő színvonalú ellátást biztosító helyek aránya. A lakók életkörülményeinek javítására azonban — elsősorban a fővá­rosban — változatlanul nagy figyelmet kell fordítani. He­lyes, ha a vállalatok közös összefogással építenek és tar­tanak fenn munkásszállásokat, így nagyobb lehetőségük van ésszerűbb fejlesztéssel maga­­­­sabb színvonalú ellátásra. Kiváló vállalatok kitüntetési ünnepségei Munkásgyűléseken, vállalati ünnepségeken újabb gyárak, vállalatok kollektívái vették át múlt évi eredményeikért a kiváló vállalat kitüntető ok­levelet. A Medicor művek 13. alkalommal nyerte el ezt a címet. A Röntgengyárban tar­tott ünnepségen ott volt Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára. A leninvárosi Tiszai Vegyi Kombinát kollektívája ebben az ötéves tervidőszakban im­már a negyedik alkalommal kapta meg a Kiváló Vállalat kitüntető címet. Az erről szóló oklevelet szerdán a vállalat székházában Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára adta át Huszár Andornak, a gyár vezérigaz­gatójának. A győri Rába Magyar Va­gon- és Gépgyár munkásgyű­lésén Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára adta át a Kiváló Vállalat oklevelet. A dunavarsányi Petőfi Ter­melőszövetkezet dolgozóinak Óvári Miklós, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára ad­ta át a kitüntetést. Ugyancsak Óvári Miklós ad­ta át a Kiváló Vállalat kitün­tetést a Kossuth Könyvkiadó­nak, a kiadó székházában. Kiosztottu­k az 1980-as SZOT-díjakat Ünnepélyesen adta át Gás­pár Sándor, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja tegnap az 1980. évi SZOT-díjakat; az ünne­pélyen jelen volt Aczél György, a Minisztertanács el­nökhelyettese és Pozsgay Im­re kulturális miniszter is.­­SZOT-díjat kapott: Adorján Lajos, az Ózdi Kohász nép­táncegyüttes vezetője, Aradi Nóra művészettörténész, Bo­kor László filmrendező, Ga­lambos Tibor koreográfus, Gács Rezső (Rodolfó) artista­művész, a Gyöngyössy Imre— Kabay Barna író-rendező al­kotópáros, Inke László szín­művész, Ipper Pál újságíró, Kakucsi Géza, a debreceni dolgozók általános iskolájának igazgatója, Kalló Viktor szob­rászművész, Kapusi Rózsa, a Magyar Rádió főmunkatársa, Karai József zeneszerző-kar­nagy, Kiss István, a HVDSZ Liszt Ferenc férfikarának kar­nagya, Kovalik Károlyné, Hegyi Imre, a Magyar Rádió alkotópárosa, Kovács Kati táncdalénekes, Lóránd Hanna színművésznő, Olcsai Kiss Zoltán szobrászművész, Rasz­ter Károly grafikusművész, Tóth Béla író és Zelk Zoltán költő. Lezárultak a jelölő gyűlések Bostai Károlyné nyilatkozata Szerdán lezárult a június 8-ra kitűzött általános válasz­tások előkészületeinek legmoz­galmasabb időszaka: 352 kép­viselői és 60 ezer tanácstagi kerületben országszerte befe­jeződtek a jelölő gyűlések. A fővárosi tapasztalatokat Bos­tai Károlyné, a Hazafias Nép­front budapesti bizottságának titkára a következőkben ösz­­szegezte: A fővárosban a jó hangulatú eszmecseréken 170 ezren vettek részt, gyakorol­ták nagy felelősségérzettel je­lölési jogukat, s 14 ezernél többen szólaltak föl. A Haza­­­­fias Népfront nagy körülte­­­­kintéssel választotta ki a je­lölteket, s olyan embereket javasolt megbízni a képvise­lői, a tanácstagi tisztséggel, akik korábban is eredménye­sen látták el ezt a feladatot, illetve — az új jelöltek eseté­ben — akik közéleti kötődé­sükkel, a közönség szolgálatá­ban végzett önzetlen munká­jukkal erre rászolgáltak. Több esetben előfordult, hogy nem a népfront jelöltjei kerültek föl a listára, ám az is bizon­­­nyos, hogy mindenütt arra méltó emberek, akiket lakóhe­lyi környezetükben jól ismer­nek, közmegbecsülésnek ör­vendenek. Biológiai kísérletek a Szaljut űrállomáson A Progressz—9 teherűrhajó 1700 kilogramm „darabárut” szállított a Szaljut űrállomás­ra. A „szállítólevélen” több mint száz tétel szerepel: élel­miszerek, víz — ezt egyébként kézi szivattyúval szivattyúz­zák át majd az űrállomás köz­ponti tartályába­n, ruhane­mű, cipő, edények, porszedők, ventillátorok, tartalékalkatré­szek, az orvosi vizsgálatokhoz szükséges műszerek, filmek a Földről készülő felvételek szá­mára, a tudományos kísérle­tek végrehajtásához szükséges leírások, újságok, levelek. Küldtek az űrhajósok számá­ra apró ajándékokat is május elsejére. Az űrállomás üzem­anyagtartályának teljes feltöl­téséhez hajtóanyagot is vitt magával a teherűrhajó. Popov és Rjumin egyébként nem kezdett azonnal a kira­kodáshoz, előbb a tudományos program végrehajtásával fog­lalkoztak. A két űrhajós szer­dán orvosi ellenőrzésen esett át. Folytatták biológiai kísér­leteiket is. Az űrállomáson, mint ismeretes, növényter­mesztési kísérletekkel is fog­lalkoznak. Az eddigi kísérle­tek tanúsága szerint az űrál­lomáson ugyan megkezdődik a növények fejlődése, de egy szakaszon megáll és nem for­dul­ termőre. A tudósok újabb és újabb módszerekkel kísér­leteznek, s ezt az űrhajósok próbálják ki a gyakorlatban.

Next