Magyar Nemzet, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-06 / 131. szám
4 FOLYÓIRATSZEMLE Századok, Világosság Lukács Györgynek az 1920-as évek második felében, a 100% című folyóiratban megjelent cikkeivel és tanulmányaival foglalkozik Lackó Miklós a Századok új számában. A szerző megjegyzi, hogy a kommunista folyóirat története „élesen két korszakra oszlik. Az első 1929. tavaszáig tartott, a kommunista mozgalom ama válságszakaszáig, amelynek egyik gyújtópontjában Lukács György úgynevezett Blum-tézisei álltak. Azután egy egészen más korszak vette kezdetét. .Elromlott’ — szokták , mondani nemcsak a 100%-ra, , hanem a többi mozgalmi laprára, az Ú Márciusra, sőt a Korunkra, is. A Korunknál a helyzetet az is bonyolította, hogy éppen akkor vetette le részben még polgári radikális és költötte fel egyértelműen kommunista vonásait, amikor a kommunista mozgalom az említett belső válsághelyzetbe került”. A 100% irányát szellemileg — 1927 és 1929 tavasza között — az elsősorban Lukács György és Révai József tanulmányai szabták meg. Maga Lukács csak öt olyan írásra emlékezett, amit — ,Németh Lajos” és más álneveken — ő írt a folyóirat számára. Filológusok azonban rájöttek — és ezt támasztják alá Lackó stíluskritikai vizsgálódásai is —, hogy legalább még öt, jelentős politikai, filozófiai és irodalmi cikket írt a Budapesten megjelenő lap számára Lukács, de több olyan cikknek is ő a szerzője, amely név nélkül látott napvilágot a Bécsben megjelenő Új Márciusban. „Ismeretes, hogy Lukács György az 1930-as évek elején, művészi realizmuselméletének már jórészt a birtokában, vetette bele magát a berlini irodalmi harcokba. 1933—34-ben, a német fasizmus ideológiai gyökereit kutatva, már fölvázolta annak a filozófiatörténeti koncepciónak a körvonalait is, amelyet később Az ész trónfosztása című művében dolgozott ki. Mindezeknek a szellemi építményeknek az előtörténetét alig ismerték.” Maga Lukács is azt írta utólagos önvallomásában, hogy ez időben idejét részben a mozgalom kötötte le, de hogy „nem is érezte marxista szemléletét eléggé kiforrottnak ahhoz, hogy nagyobb művekben foglalja össze gondolatait. A 20-as évek első felében ilyen aggályok nem zavarták és a Történelem és osztálytudat, majd a Lenin-tanulmány, ezt követően a Lassalle-ról és Moses Hessről írt terjedelmesebb tanulmányok szellemi útját jól megvilágítják”. Lackó Miklós úgy látja, hogy a most újra „felfedezett” Lukács-írások képet adnak Lukácsról a húszas évek második felében. Hiszen már ebben az időben szakított a „messianisztikus” forradalomfelfogással, s rájött, hogy — ellentétben a „tiszta” proletárforradalommal kapcsolatos régebbi nézeteivel — az 1919-es magyar forradalomban is „nagy szerepet játszottak a nemzeti válság és a paraszti elégedetlenség elemei”. A Történelem és osztálytudat „realista meghaladása” — a forradalmi esztendők elmúltával — mindenképpen „a történelemhez való növekvő vonzódással járt együtt”. És megfigyelhető az is, hogy milyen mély hatást tettek rá forradalom előtti, magyarországi tapasztalatai, élményei. „A 100%-ba írt vagy általa inspirált magyar vonatkozású cikkek mutatják, hogyan mosódtak el a határok szemléletében a feudális maradványokkal való kibékülés és a moderndekadencia’ között.” Ezért vetette el egyaránt Krúdy Gyulát — akit nosztalgiával vádolt egészen „le a turfhiénákig és a hírhedt kártyahősökig” — és Kassák Lajost, akit „modernistá”-nak tartott és akinek hatása a kommunista fiatalokra szerinte káros, mert „anarchista—lumpenproletár ideológiába” sodorja őket. „Különböző közvetítéseken keresztül — állapítja meg Lackó — éppen ez a körülmény segít megvilágítani (későbbi) önvallomásának azt a fontos mozzanatát is, hogy miért tekinthette Lukács ideológiai győzelemnek allumtéziseket, annak ellenére, hogy politikailag kiátkozta és ő maga is, sorozatos önkritikák kíséretében, nyilvánosan visszavonta őket Arról volt szó, hogy a kettős demokratikus diktatúrafogalom, amelyre tézisei épültek (egyfelől a fejlett országokra alkalmazható, demokratikus diktatúra, másfelől az elmaradott országokra érvényes munkás-paraszt demokratikus diktatúra fogalma), 1929-ben vereséget szenvedett ugyan, de alkalmas maradt a kulturális és irodalmi jelenségek megközelítésére. A régi forradalmi és klasszikus polgári hagyományok és a burzsoázia által nyugaton is cserbenhagyott demokratikus politikai és kulturális eszmények proletár átvállalásának a gondolata a későbbi realizmuselmélet egyik fontos elemévé vált”. Lukács György és Ernest Bloch kapcsolatát elemzi Mesterházi Miklós a Világosság májusi számában. A német filozófus, akinek — „életfilozófiai” — messianizmusa a tízes évek legelején nagy hatással volt a fiatal Lukácsra Az utópia szelleme című művében „a pozitivizmust és az újkantiánus ,szűk szubjektivitást olyan haraggal utasítja vissza, amely radikalitásában és eltökéltségében hasonlatos azzal, ahogy Lukács a Történelem és osztálytudatban bírálja a polgári gondolkodás antinómiáit, a metodológiai és világnézeti tudatosság egy magasabb fokán. A szubjektum—objektum azonosság gondolatának újrafelvétele Az utópia szellemében különben is sokat megelőlegez Lukács húszas évekbeli szintéziséből.” Bloch ugyan nem követte Lukácsot a párthoz vezető úton — „sőt azt a lukácsi választást, hogy magára veszi a pártmunkás feladatát, élesen bírálta" — fontosabb azonban, hogy ő is „úton Marxhoz" gondolta át újra filozófiáját és 1933-tól, az antifasiszta harcot támogató munkáiban, „nem kevésbé kíméletlenül fordult szembe a kortárs irracionalista áramlatokkal, mint Lukács”. 1945. után keletkezett művei néhány gondolata pedig „a lukácsi Ontológia központi motívumait előlegezte meg”. Bár — ellentétben Lukácscsal —, Bloch számára az expresszionizmus, s egyáltalán az avantgarde forradalmi művészet volt, nem feledhető, hogy Bloch a Hans Eislerrel közösen fogalmazott Avantgarde művészet és Népfront című, annak idején nagy hatású írásában „arról beszél, hogy a rossz szubjektivitás megnyilatkozásait feltétlenül ki kell zárni az avantgarde művészet fogalmából”, és hogy „az öröklött művészeti formák elsietett szétrombolása nem forradalmi fejlődést jelent, hanem azt, hogy a művészet sorsát a banauzia martalékává teszik”. S mindkét filozófus számára nagy jelentőségű volt akkoriban a történelmi regény. Minden konvergencia ellenére sem fedte azonban egymást Bloch és Lukács felfogása a szocialista kultúra örökségéről. Lukács számára az ideológiai örökség mindig történelmileg közvetített volt Bloch számára viszont „az utópikus gondolat kontinuitásának a kiemelése, az utópikus emberi lényeg" volt a fontos. „Az, hogy a filozófiai örökséget Marxon keresztül kell szemlélni, Blochnál is evidencia, mégis inkább csak analógiákat keresett a marxizmus emancipációs gondolatához.” A messianisztikus szektarianizmus — amelyet pedig eleve jellemez az elmélet és gyakorlat ellentéte — Bloch személyében nem jelentett mégsem ellentétet a Népfronttal, mert a klasszikus polgári filozófia szabadságfogalmára alapozott eszmények „az utópia filozófusa számára nem volt sem idegenek, sem használhatatlanok”. Ugyanakkor Lukács messianizmusa — a tízes évek végén, a húszas évek első felében — szintén megtartotta a klasszikus német filozófia tradícióját. A szerző rámutat Lukácsnak 1926-ban írt — és csak nemrég előkerült — Vart pour l’art vagyproletár - költészet címet viselő írására. Ebben Lukács arról vall, hogy bár a proletárforradalom felszabadította „a teljes emberi emancipáció politikai feltételeit, de a mindennapi emberközi érintkezés, a .közvetlenérzéki valóság’ (vagyis egyben : a .költészet anyaga és formája’) teljes forradalmasítása még hosszú időn keresztül csak feladat, mert a kommunizmus első fázisa megőrzi a kapitalizmus struktúraformáit”. Ebben az írásban Lukács a hagyomány mellett kötelezi el magáit „az élet művészeti kritikájának hagyománya mellett”. A. G. Budapest Nagykávéház Zenés játék Nagy Lajos könyvéből Három év múlva lenne százesztendős Nagy Lajos. Tán kerek évfordulón a nevezetes irodalmi dátumokat számontartó világban végre akkora érdeklődés jut e minden korban félig ismert, félig szeretett vagy félreismert és félreszeretett írónak, amekkora megilleti. De addig is gondoskodnak egy helyütt, a Radnóti Irodalmi Színpadon arról, hogy Nagy Lajossal, a korszerű, sőt időszerű szerzővel méltó formában ismerkedjék meg a köz. A mű, amelyet ehhez az ismerkedéshez felhasználnak látszólag se nem korszerű, se nem „naprakészen” időszerű. Az új kiadásokkal meg nem tisztelt Budapest Nagykávéház — első olvasatra úgy tetszik — sajtó- és társadalomtörténeti dokumentum. A harmincas évek sajtóvilágáról és társadalmi-társasági körútjairól és zsákutcáiról beszél benne az író szikár és tárgyias stílusában. Úgy, miként szokta, józan és fegyelmezett mondatai mögül kandikál elő a gúny, a fintorgó igazság. Olvasója, miközben értékes adatokat kaphat arról, mit jelentett lapot szerkeszteni ötven esztendővel ezelőtt, s mifajta valódi és álértelmiségi életek tere volt egy-egy kávéház, no meg az egész budapestnyi nagykávéház, a szkeptikus írói „kiszólások” révén elmélázhat azon is, hogy a szellemi köpönyegforgatók, beijedt megalkuvók, hangoskodó helyezkedők jellemképlete voltaképpen a Nagy Lajos-i látásmód jóvoltából akár öröknek is nevezhető. Ki dramatizálta a Budapest Nagykávéházat? — nem derül ki a Radnóti Színpad előadásán. Bárki volt is, Nagy Lajos írói erényeit és a színpadi lehetőségeit egyaránt jól ismerve, mindent megmentett és mindent felfedeztetett a színjátékká lett Budapest Nagykávéház értékeiből. Tárgyias határozottsággal áll a nézd elébe Gosztonyi János rendezésében és Harák Judit jelmezeiben a „taknyos század” Budapestje. A szikár objektivitás megőrzésére törekszik narrátori szerepkörével Keret Emil, a józan és fegyelmezett írót képviseli ő kiválóan, azt a Nagy Lajost, aki egyszeri mondatokkal csupán kommentálja a kort, a megmagyarázhatatlan? A kor képviselői — szerkesztők, alanyi költők, üzletemberek, molett és nyeszlett kávéházi tündérek azaz az állandó nagy adás-vétel vevői és eladottjai — már ki-kitörnek a látszatobjektivitás mögül. Iróniával és öniróniával szemlélik és szemléltetik magukat. Remek segítsége nyújt a kettős játékmodorba. Orosz István zenéje és főkén Verebes Istvánnak a Nagy Lajos gondolatait modern kuplékká forradalmasító dalszövege. Ha a Huszár László formálta pálfordulásokra kész „szellemi vezérre” figyelme, az ember, ha Moravetz Levente széplelkű költőből kicsin, zsarnokká cseperedő figurájára ügyel, no meg a körülöttük lézengő és sürgölődő erőszakos „élni akarókra” — Simon Péter, Fenyő Ervin, Zágoni Zsolt és Szabó Kálmán megformálásában — kedve támad felkutatni, vajon kikre mintázta ezeket a típusokat a kávéházi írónak titulált Nagy Lajos? És kedve támad kideríteni, akadnak-e hasonmásaik ma is, a már nem taknyos, de elaggott században a köznapi sürgölődőknek, a készséges véleményváltóknak, a széplelkű zsarnokoknak, akiként, ahogyan Nagy Lajos megmutatja őket? Akinek nem akad modern mása a kávéháznyi rút világban, tetszetős és hatásos irodalmi kövületként marad meg az emlékezetben. Nem lelni mását — s ez a mindennapok sajátossága és nem a szerepátíróké, nem is az eljátszóké — a bölcs kávéházi pincérnek (Somhegyi György játssza el fölényes egyszerűséggel e végérvényesen múltidejű figurát), nem lelni mását a disztingvált örömhölgynek (Liska Zsuzsa csendes humorral ad méltóságot kis szerepének), sem a publikációs lehetőségekkel megkísértett, mégis megingathatatlan írónőnek (Gordon Zsuzsa tekintélyessé terebélyesítette a kis epizódot, szerencsére. Az ő jelenetén kívül ugyanis sehol nem talál a néző egyetlen olyan pontot sem, ahol a becsületesség diadalának tapsolhatna.) E két tábor, a minden kort és minden divatot túlélő, általános típusok és, a mára már ismeretlen jellemek köre körül páváskodik és csacsog, tetszeleg és bájolog a korokból, szellemi áramlatokból, jellemégésekből és jellemváltásokból semmit sem észlelők boldogan butuska csoportja. (Dőry Virág, Thirring Viola és Petrozsényi Eszter természetellenes hangsúlyokkal igyekszik érvényt szerezni a színpadi jelenlétnek; Rabit és Szűcs Ildikó viszont a természetes egyszerűséggel vívta ki a legkisebb szerepnek is kijáró tiszteletet.) Ők, a boldogan butuskák azok, akik Nagy Lajosnak soha sem hiszik el, sem most sem máskor, amire pedig Nagy Lajos már régen, színpadra alkalmazói pedig még időben figyelmeztetnek, hogy a világ legfőbb baja „az emberi lélekben beállott bomlás” (lőcsei) Az ünnepi könyvhét alkalmából csütörtökön a Fészek Klubban Marczali László kulturális miniszterhelyettes köszöntötte a könyvkiadás és a könyvterjesztés dolgozóit, majd kitüntetéseket adott át. Negyvenhatan a Szocialista Kultúráért 79-en a Kiváló Munkáért kitüntetést vehették át A belkereskedelmi miniszter Kiváló Munkáért kitüntetését öt könyvszakember kapta meg. A magyar irodalmi kritika helyzetéről és feladatairól tartott előadást csütörtökön, a berlini Magyar Kultúra Házában Pándi Pál professzor, akadémikus, a Kritika című folyóirat felelős szerkesztője. A Karl-Marx-Stadtban, csütörtökönmegkezdődött a Robert Schumann-napok eseménysorozata, a német zeneszerző születésének százhetvenedik évfordulójára. A koncertek mellett kórusversenyt is, tanácskozásokat és találkozókat is rendeznek június 14-ig. 4* Fischer Ádám, a müncheni operaház magyar karmestere, vezényli a londoni Nem Philharmonic zenekarát június 8- án a Royal Festival Hallban, a megbetegedett Riccardo Muti helyett. A hangverseny műsorát Mendelssohn műveiből, köztük a Hegedűversenyből és a II. szimfóniából állították öszsze. A fiatal magyar karmester egyébként augusztusban a salzburgi ünnepi játékok záróhangversenyén Mozart-műsort dirigál. A berlini kongresszusi csarnokban, csütörtökön megkezdődött az NDK színházművészeti kongresszusa. A tisztújítással egybekötött háromnapos tanácskozáson háromszázötven küldött és kétszázhúsz hazai, illetve külföldi vendég, köztük Sík Ferenc, a Pécsi Nemzeti Színház főrendezője vesz részt .* Pécsett szobrot állítanak Babits Mihálynak, aki tíz éven át volt diák a városban. A szobor elkészítésére Borsos Miklóst kérte fel a Baranya megyei tanács, a művet a megyei könyvtár közelében fogják felállítani. A debreceni Déri Múzeum negyven új művel gyarapodott köztük Huszár Imre, Szegvári Károly, Petry Béla munkáival Júniusi Nemzetközi Lenin-békedíjjal tüntették ki Miguel Otero Silva venezuelai regényírót A kitüntetést Nyikolaj Blohin, a Nemzetközi Lenin-békedíj Bizottság elnöke adta át a jeles közéleti személyiségnek. 4* A Pécsi Nyár idején, június 30. és július 23. között, mintegy harminc előadást tartanak. A nyári színházról nagyrészt a Pécsi Balett gondoskodik. A tettyei szabadtéri színpadon szovjet musicalt mutatnak be. A székesegyház melletti táncszínen Fülöp-szigeteki együttes lép fel. A Csontváry Múzeum udvarán báb-show-t ad elő a Bóbita Együttes. Megrendezik a nemzetközi ifjúsági zenei tábort, a „népek barátsága" nyári egyetemet, a kis planetáriumok szakembereinek részvételével. Orgonahangversenyek lesznek a székesegyházban. Megnyílik az országos kerámiabiennále, a pécsalahti fotókiállítás és megrendezik a népi keramikusok cserépvásárát is. oo A balatonföldvári fedett kertmoziban a Kojak Budapesten vetítésével csütörtökön megnyitottál a balatoni filmheteket A déli part mozijaiban a nyár folyamán több új bemutatót rendeznek. Az idén először a déli part autóskempingjeiben rövidfilmeket vetítenek, elsősorban hazánk tájairól, népművészetéről. A Japán irodalmi folyóirat közölte József Attila Levegőt! című versét Kodzsima Hadzsime műfordításában. A fordítónak már nem ez az első találkozása József Attila költészetével, az 1974-ben közreadott antológiában szerepel a Nem én kiáltok és A város peremén. A műfordításokhoz a nyers szöveget Hani Kjoko zenepedagógus, a nemzetközi Kodály-társaság tagja, a japán Kodály-társaság egyik alapítója készítette el. Tízéves a televízió Röpülj páva népdalversenye. Az évforduló alkalmából június 13- án ismét találkozhatnak a nézők a képernyőn az első vetélkedő legsikeresebb szereplőivel. Archív felvételekkel jelen lesz e műsorban a Röpülj páváról nyilatkozó Erdei Ferenc, Veres Péter és Ortutay Gyula. Horusitzky Zoltán Felkelt a nap című kantátáját mutatják be Szolnokon, a megyei művelődési és ifjúsági központ színháztermében június 9-én, este fél nyolckor. 4* Reknetter Mária Berczy Gézának, a Vígszínház egykori művészének özvegye elhunyt Családja és barátai csendben, a férje mellé helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. • Kiállítás a felvilágosodás koráról A magyar felvilágosodás korának képzőművészetét bemutató kiállítás nyílt meg csütörtökön, a Nemzeti Galériában. Az Akadémia művelődéstörténeti kutatócsoportjának és a Galériának közös, tárlatán ritkán látott művek is szerepelnek, így szoborportrék, tájképek, zsánerképek, céhlevelek, metszetei, oltárak és síremlékek tervei. A félszázadnyi időszak egymás mellett élő stílusirányzatait, Kisfaludy Károly, Dorffmeister István, Ferenczy István műveit látni a több gyűjteményből válogatott tárlaton. A „Művészet Magyarországon 1780—1830" című kiállítást Sőtér István akadémikus nyitotta meg, a tárlat szeptember 7-ig tart nyitva. Öltözködéshez, öltögetéshez júniusban is ez a ___ DIVAT A TARTALOMBÓL: Kis bőrönddel — hosszú útra! — egy idegenvezető úti „cucca”, Mit ér egy blézer, egyedül? Kispad, skót kockával, Kortalan formák — ötletes szabásmintákkal, Júniusi étlap — epres receptekkel, A Váci búcsú Ez a Divat-programjával a júniusi Ez a Divatban! KERESSE A VENDÉGLAPOT, AMELLYEL ÚJDONSÁGOT VÁSÁROLHAT! MIT ÉS HOL? A VENDÉGLAPRÓL MEGTUDJA! ■Péntek, 1980. június 1. Budapestre érkezik Obrazcova és Nyeszterenko Budapesten vendégszerepel a közeli jövőben a moszkvai Nagyszínház két művésze: Jelena Obrazcova és Jevgenyij Nyeszterenko. A szovjet énekesek legutóbb tavaly jártak Magyarországon. Június 21-én együtt lépnek fel az Erkel Színházban, a Don Carlos előadásán, Eboli, illetve Fülöp szerepében. Obrazcova június 28-án a Carmen címszerepében is fellép, Nyeszterenko pedig június 25-én a Faust Mephistójaként. Mindketten dalestet is adnak a Zeneakadémián, Obrazcova június 26-án Csajkovszkij- és Rachmaninov-dalokból énekel. Nyeszterenko pedig június 28-án ízelítőt ad a régi orosz dalirodalomból. Magyar nyertesek a japán balettversenyen A japán televízió koncerttermében, a tokiói NKH-csarnokban, négyezer néző előtt gálaestet rendeztek a balettvilágverseny győzteseinek, köztük magyar művészeknek részvételéve. Az első díjat a leningrádi Galina Mezencova, a moszkvai Vlagyimir Petrányin párosa kapta. Második díjat nyert Pongor Ildikó és Keveházi Gábor, az Operaház két magántáncosa, a zongorakísérők kategóriájában Heller Ágnes, Bach Air című művére készített koreográfiájáért pedig Seregi László.