Magyar Nemzet, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-06 / 131. szám

4 FOLYÓ­IRATSZEMLE Századok, Világosság Lukács Györgynek az 1920-as évek második felében, a 100% című folyóiratban megjelent cikkeivel és tanulmányaival foglalkozik Lackó Miklós a Századok új számában. A szerző megjegyzi, hogy a kom­munista folyóirat története „élesen két korszakra oszlik. Az első 1929. tavaszáig tartott, a kommunista mozgalom ama válságszakaszáig, amelynek egyik gyújtópontjában Lukács György úgynevezett Blum-té­­zisei álltak. Azután egy egé­szen más korszak vette kez­detét. .Elromlott’ — szokták , mondani nemcsak a 100%-ra, , hanem a többi mozgalmi lap­­rá­ra, az Ú­ Márciusra, sőt a Korunkra, is. A Korunknál a helyzetet az is bonyolította, hogy éppen akkor vetette le részben még polgári radiká­lis és költötte fel egyértel­műen kommunista vonásait, amikor a kommunista mozga­lom az említett belső válság­­helyzetbe került”. A 100% irányát szellemi­leg — 1927 és 1929 tavasza között — az elsősorban Lu­kács György és Révai József tanulmányai szabták meg. Maga Lukács csak öt olyan írásra emlékezett, amit — ,Németh Lajos” és más ál­neveken — ő írt a folyóirat számára. Filológusok azonban rájöttek — és ezt támasztják alá Lackó st­íluskritikai vizs­gálódásai is —, hogy legalább még öt, jelentős politikai, fi­lozófiai és irodalmi cikket írt a Budapesten megjelenő lap számára Lukács, de több olyan cikknek is ő a szerzője, amely név nélkül látott nap­világot a Bécsben megjelenő Új Márciusban. „Ismeretes, hogy Lukács György az 1930-as évek elején, mű­vészi realizmuselméletének már jórészt a birtokában, ve­tette bele magát a berlini iro­dalmi harcokba. 1933—34-ben, a német fasizmus ideológiai gyökereit kutatva, már föl­vázolta annak a filozófiatö­rté­­neti koncepciónak a körvona­lait is, amelyet később Az ész trónfosztása című művé­ben dolgozott ki. Mindezek­nek a szellemi építményeknek az előtörténetét alig ismer­ték.” Maga Lukács is azt ír­ta utólagos önvallomásában, hogy ez időben idejét részben a mozgalom kötötte le, de hogy „nem is érezte marxista szemléletét eléggé kiforrott­nak ahhoz, hogy nagyobb mű­vekben foglalja össze gondo­latait. A 20-as évek első felé­ben ilyen aggályok nem za­varták és a Történelem és osz­tálytudat, majd a Lenin-ta­­nulmány, ezt követően a Las­­salle-ról és Moses Hessről írt terjedelmesebb tanulmányok szellemi útját jól megvilágít­ják”. Lackó Miklós úgy látja, hogy a most újra „felfede­zett” Lukács-írások képet ad­nak Lukácsról a húszas évek második felében. Hiszen már ebben az idő­ben szakított a „messianisz­­tikus” forradalomfelfogással, s rájött, hogy — ellentétben a „tiszta” proletárforradalom­mal kapcsolatos régebbi néze­teivel — az 1919-es magyar forradalomban is „nagy sze­repet játszottak a nemzeti válság és a paraszti elégedet­lenség elemei”. A Történelem és osztálytudat „realista meg­haladása” — a forradalmi esz­tendők elmúltával — minden­képpen „a történelemhez való növekvő vonzódással járt együtt”. És megfigyelhető az is, hogy milyen mély hatást tettek rá forradalom­ előtti, magyarországi tapasztalatai, élményei. „A 100%-ba írt vagy általa inspirált magyar vonatkozású cikkek mutatják, hogyan mosódtak el a határok szemléletében a feudális ma­radványokkal való kibékülés és a modern­­dekadencia’ kö­zött.” Ezért vetette el egy­aránt Krúdy Gyulát — akit nosztalgiával vádolt egészen „le a turfhiénákig és a hír­hedt kártyahősökig” — és Kassák Lajost, akit „moder­nistá”-nak tartott és akinek hatása a kommunista fiata­lokra szerinte káros, mert „anarchista—lumpenproletár ideológiába” sodorja őket. „Különböző közvetítéseken keresztül — állapítja meg Lackó — éppen ez a körül­mény segít megvilágítani (ké­sőbbi) önvallomásának azt a fontos mozzanatát is, hogy miért tekinthette Lukács ideo­lógiai győzelemnek a­llum­­téziseket, annak ellenére, hogy politikailag kiátkozta és ő ma­ga is, sorozatos önkritikák kí­séretében, nyilvánosan vissza­vonta őket Arról volt szó, hogy a kettős demokratikus diktatúrafogalom, amelyre té­zisei épültek (egyfelől a fej­lett országokra alkalmazható, demokratikus diktatúra, más­felől az elmaradott országok­ra érvényes munkás-paraszt demokratikus diktatúra fogal­ma), 1929-ben vereséget szen­vedett ugyan, de alkalmas maradt a kulturális és irodalmi jelenségek megközelítésére. A régi forra­dalmi és klasszikus polgári hagyományok és a burzsoázia által nyugaton is cserbenha­gyott demokratikus politikai és kulturális eszmények pro­letár átvállalásának a gondo­lata a későbbi realizmuselmé­let egyik fontos elemévé vált”. Lukács György és Ernest Bloch kapcsolatát elemzi Mesterházi Miklós a Világos­ság májusi számában. A né­met filozófus, akinek — „életfilozófiai” — messianiz­musa a tízes évek legelején nagy hatással volt a fiatal Lu­kácsra Az utópia szelleme című művében „a pozitiviz­must és az újkantiánus ,szűk szubjektivitást olyan harag­gal utasítja vissza, amely ra­­dikalitásában és eltökéltségé­ben hasonlatos azzal, ahogy Lukács a Történelem és osz­tálytudatban bírálja a polgári gondolkodás antinómiáit, a metodológiai és világnézeti tudatosság egy magasabb fo­kán. A szubjektum—objektum azonosság gondolatának újra­­felvétele Az utópia szellemé­ben különben is sokat meg­előlegez Lukács húszas évek­beli szintéziséből.” Bloch ugyan nem követte Lukácsot a párthoz vezető úton — „sőt azt a lukácsi választást, hogy magára veszi a pártmunkás feladatát, élesen bírálta" — fontosabb azonban, hogy ő is „úton Marxhoz" gondolta át újra filozófiáját és 1933-tól, az antifasiszta harcot támogató munkáiban, „nem kevésbé kí­méletlenül fordult szembe a kortárs irracionalista áramla­tokkal, mint Lukács”. 1945. után keletkezett művei né­hány gondolata pedig „a lu­kácsi Ontológia központi mo­tívumait előlegezte meg”. Bár — ellentétben Lukács­csal —, Bloch számára az expresszionizmus, s egyáltalán az avantgarde forradalmi művészet volt, nem feledhető, hogy Bloch a Hans Eislerrel közö­sen fogalmazott Avantgarde művészet és Népfront című, annak idején nagy hatású írá­sában „arról beszél, hogy a rossz szubjektivitás megnyi­latkozásait feltétlenül ki kell zárni az avantgarde művészet fogalmából”, és hogy „az öröklött művészeti formák el­sietett szétrombolása nem forradalmi fejlődést jelent, hanem azt, hogy a művészet sorsát a banauzia martaléká­vá teszik”. S mindkét filozó­fus számára nagy jelentőségű volt akkoriban a történelmi regény. Minden konvergencia ellenére sem fedte azonban egymást Bloch és Lukács fel­fogása a szocialista kultúra örökségéről. Lukács számára az ideológiai örökség mindig történelmileg közvetített volt Bloch számára viszont „az utópikus gondolat kontinuitá­sának a kiemelése, az utó­pikus emberi lényeg" volt a fontos. „Az, hogy a filozófiai örökséget Marxon keresztül kell szemlélni, Blochnál is evidencia, mégis inkább csak analógiákat keresett a mar­xizmus emancipációs gondola­tához.” A messianisztikus szektarianizmus — amelyet pedig eleve jelle­mez az elmélet és gyakorlat ellentéte — Bloch személyében nem jelentett mégsem ellen­tétet a Népfronttal, mert a klasszikus polgári filozófia szabadságfogalmára alapozott eszmények „az utópia filozó­fusa számára nem volt sem idegenek, sem használhatat­­lanok”. Ugyanakkor Lukács messianizmusa — a tízes évek végén, a húszas évek első fe­lében — szintén megtartotta a klasszikus német filozófia tradícióját. A szerző rámutat Lukácsnak 1926-ban írt — és csak nemrég előkerült — Vart pour l’art vagy­­proletár - költészet címet viselő írására. Ebben Lukács arról vall, hogy bár a proletárforradalom fel­szabadította „a teljes emberi emancipáció politikai feltéte­leit, de a mindennapi ember­közi érintkezés, a .közvetlen­érzéki valóság’ (vagyis egy­ben : a .költészet anyaga és formája’) teljes forradalmasí­tása még hosszú időn keresz­tül csak feladat, mert a kom­munizmus első fázisa meg­őrzi a kapitalizmus struktúra­formáit”. Ebben az írásban Lukács a hagyomány mellett kötelezi el magáit „az élet művészeti kritikájának hagyo­mánya mellett”. A. G. Budapest Nagykávéház Zenés játék Nagy Lajos könyvéből Három év múlva lenne száz­­esztendős Nagy Lajos. Tán­­ kerek évfordulón a nevezetes irodalmi dátumokat számon­­tartó világban végre akkora érdeklődés jut e minden kor­ban félig ismert, félig szere­tett vagy félreismert és félre­szeretett írónak, amekkora megilleti. De addig is gondos­kodnak egy helyütt, a Radnóti Irodalmi Színpadon arról, hogy Nagy Lajossal, a korsze­rű, sőt időszerű szerzővel mél­tó formában ismerkedjék meg a köz. A mű, amelyet ehhez az ismerkedéshez felhasználnak látszólag se nem korszerű, se nem „naprakészen” időszerű. Az új kiadásokkal meg nem tisztelt Budapest Nagykávéház — első olvasatra úgy tetszik — sajtó- és társadalomtörténe­ti dokumentum. A harmincas évek sajtóvilágáról és társa­dalmi-társasági körútjairól és zsákutcáiról beszél benne az író szikár és tárgyias stílusá­ban. Úgy, miként szokta, jó­zan és fegyelmezett mondatai mögül kandikál elő a gúny, a fintorgó igazság. Olvasója, mi­közben értékes adatokat kap­hat arról, mit jelentett lapot szerkeszteni ötven esztendő­­vel ezelőtt, s mifajta valódi és álértelmiségi életek tere volt egy-egy kávéház, no meg az egész budapestnyi nagyká­véház, a szkeptikus írói „ki­szólások” révén elmélázhat azon is, hogy a szellemi kö­pönyegforgatók, beijedt meg­alkuvók, hangoskodó helyez­­kedők jellemképlete voltakép­pen a Nagy Lajos-i látásmód jóvoltából akár öröknek is ne­vezhető. Ki dramatizálta a Budapest Nagykávéházat? — nem derül ki a Radnóti Színpad előadá­sán. Bárki volt is, Nagy Lajos írói erényeit és a színpadi le­hetőségeit egyaránt jól ismer­ve, mindent megmentett és mindent felfedeztetett a szín­­játékká lett Budapest Nagy­kávéház értékeiből. Tárgyias határozottsággal áll a nézd elébe Gosztonyi János rende­zésében és Harák Judit jelme­­zeiben a „taknyos század” Bu­dapestje. A szikár objektivi­tás megőrzésére törekszik narrátori szerepkörével Keret Emil, a józan és fegyelmezett írót képviseli ő kiválóan, azt a Nagy Lajost, aki egyszeri mondatokkal csupán kom­mentálja a kort, a megmagya­rázhatatlan? A kor képvise­lői — szerkesztők, alanyi köl­tők, üzletemberek, molett és nyeszlett kávéházi tündérek azaz az állandó nagy adás-vé­tel vevői és eladottjai — már ki-kitörnek a látszatobjektivi­tás mögül. Iróniával és öniró­niával szemlélik és szemlélte­tik magukat. Remek segítsége nyújt a kettős játékmodorba. Orosz István zenéje és főkén Verebes Istvánnak a Nagy La­jos gondolatait modern kup­lékká forradalmasító dalszö­vege. Ha a Huszár László for­málta pálfordulásokra kész „szellemi vezérre” figyelme, az ember, ha Moravetz Leven­te széplelkű költőből kicsin, zsarnokká cseperedő figurájá­ra ügyel, no meg a körülöt­tük lézengő és sürgölődő erő­szakos „élni akarókra” — Si­mon Péter, Fenyő Ervin, Zá­goni Zsolt és Szabó Kálmán megformálásában — kedve tá­m­ad felkutatni, vajon kikre mintázta ezeket a típusokat a kávéházi írónak titulált Nagy Lajos? És kedve támad kide­ríteni, akadnak-e hasonmá­saik ma is, a már nem tak­nyos, de elaggott században a köznapi sürgölődőknek, a készséges véleményváltóknak, a széplelkű zsarnokoknak, aki­ként, ahogyan Nagy Lajos megmutatja őket? Akinek nem akad modern mása a kávéháznyi rút világ­ban, tetszetős és hatásos iro­dalmi kövületként marad meg az emlékezetben. Nem lel­­ni mását — s ez a mindenna­pok sajátossága és nem a sze­­repátíróké, nem is az elját­­szóké — a bölcs kávéházi pin­­­­cérnek (Somhegyi György játssza el fölényes egyszerű­séggel e végérvényesen múlt­­idejű figurát), nem lelni má­sát a disztingvált örömhölgy­nek (Liska Zsuzsa csendes hu­­morral ad méltóságot kis sze­repének), sem a publikációs lehetőségekkel megkísértett, mégis megingathatatlan író­nőnek (Gordon Zsuzsa tekin­télyessé terebélyesítette a kis epizódot, szerencsére. Az ő je­lenetén kívül ugyanis sehol nem talál a néző egyetlen olyan pontot sem, ahol a be­csületesség diadalának tapsol­­hatna.) E két tábor, a minden kort és minden divatot túlélő, általános típusok és, a mára már ismeretlen jellemek köre körül páváskodik és csacsog, tetszeleg és bájolog a korok­ból, szellemi áramlatokból, jellemégésekből és jellemvál­tásokból semmit sem észlelők boldogan butuska csoportja. (Dőry Virág, Thirring Viola és Petrozsényi Eszter természet­­ellenes hangsúlyokkal igyek­szik érvényt szerezni a szín­padi jelenlétnek; Rab­­it és Szűcs Ildikó viszont a termé­szetes egyszerűséggel vívta ki a legkisebb szerepnek is kijá­ró tiszteletet.) Ők, a boldogan butuskák azok, akik Nagy La­josnak soha sem hiszik el, sem most sem máskor, amire pe­dig Nagy Lajos már régen, színpadra alkalmazói pedig még időben figyelmeztetnek, hogy a világ legfőbb baja „az emberi lélekben beállott bom­lás” (lőcsei) Az ünnepi könyvhét alkal­mából csütörtökön a Fészek Klubban Marczali László kul­turális miniszterhelyettes kö­szöntötte a könyvkiadás és a könyvterjesztés dolgozóit, majd kitüntetéseket adott át. Negy­­venhatan a Szocialista Kultú­ráért 79-en a Kiváló Mun­káért kitüntetést vehették át A belkereske­delmi miniszter Kiváló Munkáért kitüntetését öt könyvszakember kapta meg.­­ A magyar irodalmi kritika helyzetéről és feladatairól tar­tott előadást csütörtökön, a berlini Magyar Kultúra Házá­ban Pándi Pál professzor, aka­démikus, a Kritika című fo­lyóirat felelős szerkesztője. A Karl-Marx-Stadtban, csütör­tökön­­megkezdődött a Robert Schumann-napok eseményso­rozata, a német zeneszerző szü­letésének százhetvenedik év­fordulójára. A koncertek mel­lett kórusversenyt is, tanács­kozásokat és találkozókat is rendeznek június 14-ig. 4* Fischer Ádám, a müncheni operaház magyar karmestere, vezényli a londoni Nem Phil­­harmonic zenekarát június 8- án a Royal Festival Hallban, a megbetegedett Riccardo Muti helyett. A hangverseny műso­rát Mendelssohn műveiből, köz­tük a Hegedűversenyből és a II. szimfóniából állították ösz­­sze. A fiatal magyar karmes­ter egyébként augusztusban a salzburgi ünnepi játékok záró­­hangversenyén Mozart-műsort dirigál.­ A berlini kongresszusi csar­nokban, csütörtökön megkez­dődött­ az NDK színházművé­szeti kongresszusa. A tisztújí­tással­ egybekötött háromna­pos tanácskozáson háromszáz­ötven küldött és kétszázhúsz hazai, illetve külföldi vendég, köztük Sík Ferenc, a Pécsi Nemzeti Színház főrendezője vesz részt .* Pécsett szobrot állítanak Babits Mihálynak, aki tíz éven át volt diák a városban. A szobor elkészítésére Borsos Miklóst kérte fel a Baranya megyei tanács, a művet a me­gyei könyvtár közelében fog­ják felállítani.­ A debreceni Déri Múzeum negyven új művel gyarapo­dott köztük Huszár Imre, Szegvári Károly, Petry Béla munkáival Június­i Nemzetközi Lenin-békedíjjal tüntették ki Miguel Otero Sil­­va venezuelai regényírót A kitüntetést Nyikolaj Blohin, a Nemzetközi Lenin-békedíj Bi­zottság elnöke adta át a jeles közéleti személyiségnek. 4* A Pécsi Nyár idején, június 30. és július 23. között, mint­egy harminc előadást tartanak. A nyári színházról nagyrészt a Pécsi Balett gondoskodik. A tettyei szabadtéri színpadon szovjet musicalt mutatnak be. A székesegyház melletti tánc­színen Fülöp-szigeteki együttes lép fel. A Csontváry Múzeum udvarán báb-show-t ad elő a Bóbita Együttes. Megrendezik a nemzetközi ifjúsági zenei tá­bort, a „népek barátsága" nyári egyetemet, a kis plane­táriumok szakembereinek rész­vételével. Orgonahangverse­nyek lesznek a székesegyház­ban. Megnyílik az országos ke­­rámiabiennále, a pécsalahti fotókiállítás és megrendezik a népi keramikusok cserépvásá­rát is. oo A balatonföldvári fedett kertmoziban a Kojak Budapes­ten vetítésével csütörtökön megnyitottál­ a balatoni film­heteket A déli part mozijai­ban a nyár folyamán több új bemutatót rendeznek. Az idén először a déli part autóskem­pingjeiben rövidfilmeket vetí­tenek, elsősorban hazánk tá­jairól, népművészetéről. A Japán irodalmi folyóirat közölte József Attila Levegőt! című versét Kodzsima Had­­zsime műfordításában. A for­dítónak már nem ez az első találkozása József Attila köl­tészetével, az 1974-ben közre­adott antológiában szerepel a Nem én kiáltok és A város peremén. A műfordításokhoz a nyers szöveget Hani Kjoko zenepedagógus, a nemzetközi Kodály-társaság tagja, a ja­pán Kodály-tár­saság egyik alapítója készítette el. Tízéves a televízió Röpülj páva népdalversenye.­ Az év­forduló alkalmából június 13- án ismét találkozhatnak a né­zők a képernyőn az első ve­télkedő legsikeresebb szerep­lőivel. Archív felvételekkel je­len lesz e műsorban a Röpülj páváról nyilatkozó Erdei Fe­renc, Veres Péter és Ortutay Gyula.­ Horusitzky Zoltán Felkelt a nap című kantátáját mutatják be Szolnokon, a­ megyei mű­velődési és ifjúsági központ színháztermében június 9-én, este fél nyolckor. 4* Reknetter Mária Berczy Gé­zának, a Vígszínház egykori művészének özvegye elhunyt Családja és barátai csendben, a férje mellé helyezték örök nyugalomra a Farkasréti te­metőben. • Kiállítás a felvilágosodás koráról A magyar felvilágosodás ko­rának képzőművészetét bemu­tató kiállítás nyílt meg csütör­tökön, a Nemzeti Galériában. Az Akadémia művelődéstörté­neti kutatócsoportjának és a Galériának közös, tárlatán rit­kán látott művek is szerepel­nek, így szoborportrék, tájké­pek, zsánerképek, céhlevelek, metszetei, oltárak és síremlé­kek tervei. A félszázadnyi idő­szak egymás mellett élő stí­lusirányzatait, Kisfaludy Ká­roly, Dorffmeister István, Fe­­renczy István műveit látni a több gyűjteményből válogatott tárlaton. A „Művészet Magyar­­országon 1780—1830" című ki­állítást Sőtér István akadé­mikus nyitotta meg, a tárlat szeptember 7-ig tart nyitva. Öltözködéshez, öltögetéshez júniusban is ez a ___ DIVAT A TARTALOMBÓL: Kis bőrönddel — hosszú útra! — egy idegenvezető úti „cucca”, Mit ér egy blézer, egyedül? Kispad, skót kockával, Kortalan formák — ötletes szabásmintákkal, Júniusi étlap — epres receptekkel, A Váci búcsú Ez a Divat-programjával a júniusi Ez a Divatban! KERESSE A VENDÉGLAPOT, AMELLYEL ÚJDONSÁGOT VÁSÁROLHAT! MIT ÉS HOL? A VENDÉGLAPRÓL MEGTUDJA! ■Péntek, 1980. június 1. Budapestre érkezik Obrazcova és Nyeszterenko Budapesten vendégszerepel a közeli jövőben a moszkvai Nagyszínház két művésze: Je­­lena Obrazcova és Jevgenyij Nyeszterenko. A szovjet éne­kesek legutóbb tavaly jártak Magyarországon. Június 21-én együtt lépnek fel az Erkel Színházban, a Don Carlos elő­adásán, Eboli, illetve Fülöp szerepében. Obrazcova június 28-án a Carmen címszerepében is fellép, Nyeszterenko pedig június 25-én a Faust Mephis­­tójaként. Mindketten dalestet is adnak a Zenea­kadémián, Obrazcova június 26-án Csaj­kovszkij- és Rachmaninov-da­­lokból énekel. Nyeszterenko pe­dig június 28-án ízelítőt ad a régi orosz dalirodalomból. Magyar nyertesek a japán balettversenyen A japán televízió koncertter­mében, a tokiói NKH-csarnok­­ban, négyezer néző előtt gála­estet rendeztek a balettvilág­verseny győzteseinek, köztük magyar művészeknek részvéte­léve. Az első díjat a leningrádi Galina Mezencova, a moszkvai Vlagyimir Petrányin párosa kapta. Második díjat nyert Pongor Ildikó és Keveházi Gá­bor, az Operaház két magán­táncosa, a zongorakísérők ka­tegóriájában Heller Ágnes, Bach Air című művére készí­tett koreográfiájáért pedig Seregi László.

Next