Magyar Nemzet, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-01 / 152. szám
kiemelkedő szerepet játszanak a nemzetközi életben. A múltban közöttünk fennálló feszültség érezhetően kihatott az európai légkörre. Ugyanígy, amikor tíz évvel ezelőtt aláírásra került a moszkvai szerződés, ezt az eseményt méltán értékelték úgy, mint egy új történelmi időszak, a kontinensen megvalósuló sokoldalú konstruktív együttműködés nyitányát. Azt hiszem joggal mondhatom, hogy az elmúlt évtizedben nem vesztegettük hiába az időt. A korábbi nehéz évek előítéletein az egymásról alkotott új elképzelések törtek át. Ezek a vélemények a másik fél törvényes érdekeinek megértésén és azon a nyilvánvaló tényen alapulnak, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság jó kapcsolatai nemcsak mindkét ország népeinek, hanem egész Európának a javát szolgálják. Az ön mostani látogatása során aláírásra kerül országaink gazdasági és ipari együttműködése főbb irányainak hosszú távú programja. A bizonytalan világkonjunktúra körülményei közepette ez nemcsak kölcsönös gazdasági kapcsolatainkat szilárdítja meg jelentős mértékben, hanem hozzájárul a nemzetközi gazdasági élet stabilitásához is. — Távol áll tőlünk, hogy a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok minden legutóbbi vonatkozását mintegy eszményinek tüntessük fel. Meg kell mondani, hogy nem a mi hibánkból voltak bizonyos megtorpanások. Ennek ellenére szeretném megismételni azt, amiről ma már beszéltem önnek. Társadalmi rendszereink különbözősége és annak ellenére, hogy különböző szövetségrendszerekhez tartozunk, országaink természetes partnerei lehetnek egymásnak azon nagy és bonyolult feladatok megoldásában, amelyeket az élet vet fel a nemzetközi közösség számára. — A hetvenes évek azzal a hittel gyarapítanak és gazdagítottak bennünket, hogy az enyhülésnek nagy jövője van, hogy a népek békés jövőjét szilárd alapokra lehet állítani. A szovjet nép e célok elérése szolgálatába állítja tevékenységét. Készek vagyunk a már kipróbált utakat kibővíteni és újabb utakat nyitni az egyetértés és az együttműködés felé a Német Szövetségi Köztársasággal, valamint más államokkal, amelyek szintén kívánják ezt. — Emelem poharam a szövetségi kancellár úr egészségére, a szövetségi külügyminiszter úr egészségére, az európai békére és enyhülésre. A kancellár valasa A hétfő esti díszvacsorán Leonyid Brezsnyev szavaira válaszolva Helmut Schmidt kancellár pohárköszöntőjében az egész küldöttség nevében köszönetet mondott a meghívásért és a szíves vendéglátásért, majd többek közt kijelentette: — Ezúttal ötödször látogattam Moszkvába. Látogatásomnak a jelenlegi súlyos nemzetközi helyzetben nagy jelentőséget tulajdonítok. Az országaink közötti kapcsolatoknak, amelyeknek szilárd alapjait rakta le a csaknem tíz esztendővel ezelőtt megkötött szerződés, a nehéz időkben is szilárdnak és fejlődőképesnek kell mutatkozniuk, ellenkező esetben nem tennénk eleget azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket az 1973. és az 1978. évi, közös nyilatkozatokban vállaltunk magunkra. " Ezzel évszefüggésben említem érti még az 1971. évi négyhatalmi szerződést, amely érezhetően javította Berlin helyzetét. A kancellár a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az NSZK betartja a szóban forgó meg-,egyezéseket, tartja magát mindazokhoz a többoldalú megállapodásokhoz, amelyek kötelezik ezt az országot. Utalt az európai biztonsági értekezlet záróokmányára és hangoztatta, hogy kormánya szövetségeseivel együtt készül a novemberre tervezett madridi találkozóra. Fontosnak mondotta, hogy Madridban az egész európai kontinens számára katonailag jelentős és mindenkire nézve kötelező bizalomépítő intézkedéseket dolgozzanak ki. A nemzetközi helyzet alakulását áttekintve Schmidt kancellár a továbbiakban úgy fogalmazott, hogy „az afganisztáni válság széles árnyékot vet Európában a kelet-nyugati kapcsolatokra, s különösen a harmadik világban, az el nem kötelezett és mindenekelőtt az iszlám országokban okoz mélységes aggodalmat és nyugtalanságot”. Utalt arra, hogy a szövetségi kormány partnereivel egyetértésben támogatja az ENSZ-közgyűlés 1980. január 14-i határozatát, csakúgy, mint az iszlám konferencia legutóbbi két ülésén elfogadott álláspontot, amelynek lényege — a kancellár szerint — elérni „a független, tömbön kívüli Afganisztán visszaállítását”. Ugyanakkor a kancellár semmit sem szólt arról, hogy meg kell szüntetni az Afganisztán elleni agresszió minden formáját, amely — mint ismeretes — szükségessé tette, hogy az afgán kormány katonai segítségért forduljon a Szovjetunióhoz. A Közel-Kelettel foglalkozva Schmidt aggodalmának adott hangot „az izraeli—arab békeerőfeszítések” egyhelyben topogása miatt, és hangoztatta, hogy kormánya európai partnereivel együtt igazságos, tartós és átfogó közel-keleti rendezés keresésén munkálkodik. Pohárköszöntőjében a kancellár foglalkozott a még nem független afrikai népek szabadságtörekvéseivel, elítélve a pretoriai fajüldöző kormányzat politikáját, majd Iránról szólva a Teheránban fogva tartott amerikai túszok szabadon bocsátását sürgette. Az indokínai helyzetet elemezve Schmidt hangsúlyozta, hogy az NSZK európai partnereivel együtt támogatja az ASEAN- országok „felelősségteljes törekvését a regionális biztonság és együttműködés megvalósítására”. Hosszan időzött a kancellár az úgynevezett Észak—Dél párbeszéd, az iparilag fejlett és fejlődő országok kapcsolatai, az olajválság kérdéseinél, megállapítva, hogy kezdettől fogva üdvözölte azt a Leonyid Brezsnyev által felvetett gondolatot, hogy tartsanak összeurópai energiakonferenciát. Schmidt kancellár pohárköszöntője további részében leszögezte, hogy kormánya a SALTO 2 szerződés gyors ratifikálásában reménykedik, hangoztatva, hogy a két nagyhatalom különösen nagy felelősséget visel a béke megőrzéséért. A kancellár felszólított a közép-hatótávolságú nukleáris rakétafegyverekről szóló tárgyalások megkezdésére. Megismételte a nyugati országok ezzel kapcsolatos, ismert álláspontját. Ugyanakkor nem szólt arról, hogy a nyugati hatalmak, köztük az NSZK, különféle előfeltételeket támasztanak, azt javasolják, hogy úgy folytassák e tárgyalásokat, hogy közben megvalósítják a közepes hatótávolságú nukleáris rakéták nyugat-európai telepítéséről hozott NATO-döntést. Pohárköszöntőjében Schmidt kancellár fontosnak mondotta, hogy ezekben a nehéz időkben törekedjenek a kommunikáció fenntartására a politikáért felelősök között, sőt, meg fokozzák azt. Hasonlóképpen fontosnak mondotta, hogy a politikai cselekvést nagyfokú megfontoltság és szilárd békeakarat jellemezze. Mint mondotta, az NSZK politikája három alapelemre épül: kötődés a NATO-hoz és az EGK-hoz; az enyhülés, és a keleti szomszédokkal való együttműködés politikája; a harmadik világ országaival való egyenjogú partnerviszony politikája. Végül Schmidt hangoztatta, hogy nemcsak aggodalomra, de reményre is van ok, s példának hozta fel, hogy javult az együttműködés az Elba két partján élő németek között. Utalt legutóbbi bulgáriai, lengyelországi és magyarországi látogatására. Megelégedéssel állapította meg, hogy éppen a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok terén nagy intenzitást értek el az eszmecserék és a konzultációk vonatkozásában. A szovjet MNSZK kétoldalú kapcsolatokat jó példának mondotta arra, hogy a tárgyalási készség és az érdekek egyeztetésére irányuló szándék segítségével meg lehet oldani problémákat, enyhíteni lehet a feszültségeket. Kifejezve reményét, hogy a mostani látó -Masar Nemzet ,Kedd, 1980. július 1. gatás a kétoldalú együttműködés elmélyítésén kívül hozzájárul a feleket nyugtalanító problémák megoldásához is. Schmidt kancellár Leonyid Brezsnyevre, a szovjet vezetésre, a két ország közti jó kapcsolatokra ürítette poharát. Kabul Kabulból jelenti a TASZSZ: Kabulban az ország történetében először országos konferenciát tartottak az afgán ulemák, a mohamedán törvénylátók. Az ország több tartományából összesen nyolcszáz küldött gyűlt össze az afgán fővárosba, hogy megvitassa: milyen szerepet töltsön be a mohamedán papság az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság fejlődésében és belpolitikai stabil lizálódásában. A konferencia elfogadta az afgán forradalmi tanács felhívását, , hogy hozzanak létre a minisztertanács mellett az iszlám ügyekkel foglalkozó főhivatalt. Döntést hoztak arról is, hogy megalakítják az afgán mohamedán papok és ulemák legfelsőbb tanácsát. A konferencián felszólalt Babrak Karmai, a forradalmi tanács elnöke, miniszterelnök. Méltatta a konferencia létrejöttének a jelentőségét és hangsúlyozta, hogy a hívő dolgozók pozitív szerepet játszanak a forradalom védelmében és a vívmányok megőrzésében. Rámutatott arra, hogy az afgán forradalom ellensége, mindenáron a nép érdekeivel ellentétes célokra szeretnék felhasználni a vallást. Leszögezte, hogy az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság szavatolja a vallásszabadságot és a vallás gyakorlásához szükséges feltételeket. Babrak Karmai hangsúlyozta, hogy Afganisztán baráti kapcsolatokra törekszik valamennyi mohamedán országgal, különösen Iránnal és Pakisztánnal. Iszlám ügyekkel foglalkozó főhivatalt hoznak létre Arbatov nyilatkozata a The Washington Postban Washingtonból jelenti az MTI. Ha az Egyesült Államoknak az a célja, hogy megváltoztassa az afganisztáni kormányt (amellyel egyébként diplomáciai kapcsolatban van), ne beszéljen békés rendezésről — mondta Georgij Arbatov, a szovjet tudományos akadémia Amerika-kutató intézetének vezetője, aki a The Washington Postban megjelent nyilatkozatában elemezte a két nagyhatalom viszonyának a kérdéseit. Az Egyesült Államok, Kína, Egyiptom, Szaúd-Arábia közvetlenül támogatja az afgán kormány ellen harcolókat. Ezért nagyon is jogos a Szovjetunió igénye, hogy szűnjék meg a külső agresszió, a felforgatás, mielőtt teljes mértékben kivonnák Afganisztánból a szovjet csapatokat. A Szovjetunió nem tervezi, hogy állandóan csapatokat állomásoztasson az országban, nem tekinti Afganisztánt más országok elleni felvonulási területnek — hangoztatta Georgij Arbatov. Az Afganisztánból történt szovjet csapatkivonás nem jelképes és annak a jele, hogy a Szovjetunió a kérdés politikai rendezésében érdekelt. Az mindenesetre, hogy végleges lesz-e a csapatkivonás, a helyzet további alakulásától függ -- tette hozzá. Eleve kudarcra ítélt az a nyugati javaslat, hogy „semleges” rendszerrel váltsák fel az afgán népi kormányt. Ilyen javaslat nem hagy lehetőséget a tárgyalásokra és lényegében annak a kormánynak a megdöntését célozza, amellyel Washington is diplomáciai kapcsolatban áll — akárcsak Afganisztán két korábbi forradalmi, marxista kormányával, emlékeztetett rá az ismert szovjet tudós. A Moszkvában adott nyilatkozatban Arabatov akadémikus felidézte, hogy nem a (lényegében helyi jellegű) afgán kérdés vezetett a két nagyhatalom viszonyának a megromlásához, ez a folyamat már jóval korábban megkezdődött. Arbatov elutasította a nyugati vádakat a szovjet fegyverkezésről. Emlékeztetett rá: a két nagyhatalom korábban abban állapodott meg, hogy fegyveres erői egyenlők maradnak, és egyikük sem törekszik fölényre a másikkal szemben. „Nem hiszem, hogy bármely amerikai tábornok elcserélné országa geopolitikai helyzetét, hadászati fegyverzetét a Szovjetunióéval” — fűzte hozzá. Egyik országnak sincs módja, hogy érdemi hadászati fölényt szerezzen a másikkal szemben, és a korlátlan fegyverkezési verseny (amelyet Reagan republikánus elnökjelölt hirdet) egyforma nehéz volna mindkét fél számára — hangoztatta az interjúban Arbatov akadémikus. Baniszadr benyújtotta lemondását Khomeininek Teheránból jelenti az AP. A Ramidad című teheráni lap úgy értesült, hogy Baniszadr köztársasági elnök felajánlotta lemondását Khomeini ajatollahnak. Baniszadr állítólag kijelentette: „Az erről szóló levél Khomeini kezében van, lemondásom bármikor realizálható, ha az ajatollah úgy ítéli meg, eltértem az iszlám szellemtől vagy a forradalom irányvonalától.” Baniszadr egyébként nyilatkozatot adott a már említett lapnak, s kijelentette: annak ellenére, hogy a nyugati bojkottintézkedések sok kárt okoztak Iránnak, az ország gazdasága nem omlott össze. Az elnök azokra a korábbi amerikai jóslatokra emlékeztetett, amelyek szerint Irán gazdasága két-három hónappal a bojkottintézkedések bevezetése után megbénul. Baniszadr elmondta, hogy a kormányzat erőfeszítéseinek köszönhetően a gazdaság valamelyest megélénkült, az ipari üzemek és a bankok működnek. Khomeininek, Irán legfőbb vezetőjének válaszolva, aki a múlt héten lassúságot és tehetetlenséget vetett a kormányzat szemére, az elnök hatalmának a korlátozott jellegét hozta fel mentségül. Az elnök megerősítette: benyújtotta lemondását Khomeininek. Bejelentette továbbá, hogy új parancsnokot nevezett ki az „iszlám forradalmi gárdisták” élére. Az új parancsnoknak — Rodzsnordinak — a jelentések csak a nevét köztik. Elődje, Abu Sárif a gárdisták helyettes parancsnoka lesz. Mint arról a Reuter értesült, Khomeini ajatollah erélyes felhívást intézett az iráni állami hivatalokhoz, hogy oldják meg belső problémáikat, és törődjenek végre a nép szociális és egyéb problémáival. A vallási vezető sürgette, hogy távolítsák el a közhivatalokból a sah megdöntött rendszerének volt alkalmazottait. Felhívásának jegyében nagyszabású tisztogató akciók kezdődtek az iráni minisztériumokban, hivatalokban, gyárakban és az egyetemeken. A teheráni rádió jelentése szerint a vizsgálóbizottságok elbocsátották a kőolajipari minisztérium mintegy 500 alkalmazottját és csupán az utóbbi napokban újabb 69 egyetemi tanárt és diákot távolítottak el a teheráni egyetemről a sah rendszerével és a SAVAK- kal való együttműködés vádjával. Elbocsátották a megdöntött rendszer volt parlamentjének a tagjait is. Mint azt a TASZSZ jelenti, Kairóban hétfőn félórás tüdőműtétet hajtottak végre Reza Pahlavi volt iráni uralkodón francia és egyiptomi orvosok. Az exsahnak egy közlemény szerint tüdőgyulladása van, és az operáció célja a tüdőben felgyülemlett genny eltávolítása volt. Pahlavi rákban szenved. A műtétről a teheráni rádió is beszámolt. Ezzel kapcsolatos hétfői adásában hangsúlyozta, hogy az amerikai túszok helyzetén, illetve az iráni—amerikai kapcsolatokon az elűzött sah esetleges halála sem változtatna A VSZK kormánya kitüntette az SZKP KB főtitkárát Hanoiból jelenti a TASZSZ. Hanoiban nyilvánosságra hozott közlemény szerint aVietnami Szocialista Köztársaság nemzetgyűlésének állandó bizottsága és a VSZK kormánya az Arany Csillag érdemrendet adományozta Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének. A legmagasabb vietnami kitüntetésben részesült Alekszej Koszigin, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Mihail Szuszlov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára is. A szovjet vezetőket — hangzik a közlemény — azért tüntették ki, mert kimagasló módon járultak hozzá a Szovjetunió és a Vietnami ■Szocialista Köztársaság közötti testvéri barátság, harci szolidaritás, a sokoldalú együttműködés erősödéséhez és fejlődéséhez. II. János Pál pápa Brazíliában Brasiliából jelenti az AFP. 11. János Pál pápa tizenkét napos látogatásra Brazíliába érkezett. A brazil főváros repülőterén Joao Figueiredo elnök fogadta. A jövő péntekig tartó látogatása idején a pápa vidéki körutat is tesz és tizenhárom misét pontifikál. 1978 óta most először izraeli katonák átlépték a Litani folyót Tel Avivból jelenti a Reuter. Izraeli katonai kommandóosztagok vasárnap éjjel megtámadtak egy dél-libanoni palesztin tábort — közölte Tel Avivban a katonai parancsnokság. A tájékoztatás szerint az akciót „meglepetésszerűen” hajtották végre. A WAFA palesztin hírügynökség részletezte az izraeli támadás körülményeit. A kommandóosztagok Túr és Szidón között 25 kilométerrel északra az izraeli—libanoni határtól — támadtak rá a PFSZ-hez tartozó Arab Felszabadítási Front (AFF) táborára. Palesztin források szerint az izraeli akciónak tizenegy halálos áldozata volt. Újabb arab—izraeli háború eshetőségére figyelmeztetett Jasszer Arafát egy Londonban megjelenő arab nyelvű folyóiratnak adott nyilatkozatában. A vasárnap éjszaka a Litam folyótól északra végrehajtott izraeli támadással kapcsolatban a PFSZ vezetője megjegyezte: tudomása szerint Izrael hosszabb távra szóló terveiben nem mondott le arról, hogy megkaparintsa a dél-libanoni Litani folyó vízkészletét. Ezért a háború kitörésének reális veszélye fenyeget, ha a déllibanoni helyzet tovább romlik — állapította meg Arafat. Úgy vélte: ebben az esetben azonban a háború nem Izrael és Libanon, illetve a palesztinaiak között fog dúlni, hanem újabb arab—izraeli konfliktussá terebélyesedik. A vasárnap éjszakai támadás különösen baljós jelentőségét az adja meg, hogy az 1978-ban Dél-Libanon ellen indított izraeli háború óta izraeli katonák, illetve" a Tel Aviv támogatását élvező jobboldali milíciák most először lépték át a Litani folyót. Jeruzsálemből jelenti az AP. A knesszet (izraeli parlament) jogi bizottsága változtatás nélkül jóváhagyta azt a törvénytervezetet, amely az osztatlan Jeruzsálemet Izrael „örökös” fővárosává nyilvánítja, és a törvényjavaslatot visszautalta a törvényhozás elé. Tel Aviv ezzel újabb lépést tett afelé, hogy jogi alapot teremtsen Jeruzsálem 1967-ben elfoglalt arab városrészének a bekebelezésére. Az AFP úgy tudja, Joszef Burg izraeli belügyminiszter, az autonómiatárgyalásokon részt vevő izraeli küldöttség vezetője Washingtonba utazott, hogy tárgyalópartnereivel kísérletet tegyen a megrekedt tanácskozássorozat felújítására. Washingtonban kedden találkozik Kámál Hasszán Ali egyiptomi külügyminiszterrel, az autonómiatárgyalásokon részt vevő egyiptomi küldöttség vezetőjével és Sol Linowitz-cal, az amerikai elnök közel-keleti megbízottjával. Ugyancsak a francia hírügynökség értesülése, hogy Menahem Begin izraeli miniszterelnököt hétfőn a kora délutáni órákban kórházba szállították. A kormányfő parlamenti dolgozószobájában lett rosszul, miközben a parlament a törvényhozás feloszlatására beterjesztett ellenzéki javaslatot vitatta. A miniszterelnökség közleménye szerint Begin az utóbbi napokban túlerőltette magát és néhány napi kórházi ápolásra szorul. New Yorkból jelenti a DPA. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa folytatta a vitát Jeruzsálem jogi státusáról. A vitában felszólaló egyiptomi delegátus sürgette, hogy a tanács fogadja el az iszlám országok határozati javaslatát. Az izraeli parlament hétfőn délután 60 szavazattal 54 ellenében elutasította azt az ellenzéki indítványt, hogy a törvényhozás oszlassa fel önmagát és írjanak ki új választásokat. A kormány ellen szavazott többek közt Mose Dajan volt külügy- és hadügyminiszter. A külpolitika hírei O (Berlin, MTI) Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke fogadta Pjotr Abraszimovot, a Szovjetunió berlini nagykövetét. Abraszimov tájékoztatta az NSZEP KB főtitkárát az SZKP Központi Bizottsága legutóbbi plénumának határozatairól. o (Bukarest, TASZSZ) Isidoro Malmierca Peoli kubai külügyminiszter elutazott Bukarestből, ahol hivatalos, baráti látogatást tett. O (Amboise, AFP) Michel Debré, egykori miniszterelnök bejelentette: jelöltként indulni szándékozik a következő francia elnökválasztáson. O (Varsó, PAP) A varsói katonai bíróság hétfőn az egyik NATO-tagország számára végzett kémtevékenység vádjával 25 évi börtönbüntetésre ítélte Leszek Chrostot, a lengyel nehézipari és mezőgazdasági gépipari minisztérium volt osztályvezető-helyettesét. O (San Salvador, EFE) San Salvador érseke bejelentette, hogy a katolikus egyház az országban hat területet menedékként jelölt ki a politikai erőszak elől menekülő polgári lakosoknak. Ny (Washington, AP) Az amerikai szenátus 75 millió dolláros segélyt szavazott meg Nicaraguának. O (Belgrád, MTI) Joszip Vrhovec, jugoszláv szövetségi külügyi titkár (külügyminiszter/ csehszlovák kollégája. Bohuslav Chnoupek meghívására hivatalos baráti látogatásra Prágába utazott. O (Washington, MTI) Hodding Carter, az amerikai külügyminisztérium szóvivője, három és fél év után megvált posztjától. Amikor Cyrus Vance a közelmúltban, Carter elnökkel ismételten támadt külpolitikai nézeteltérései után, lemondott, szóvivője is felmentését kérte. (Kairó, UPI) Szadat egyiptomi elnök fogadta Franz-Josef Strauss bajor miniszterelnököt, a abu-csu kancellárjelöltjét, (Rejkjavik, Reuter) Az Izlandon tartott elnöki választások nem hivatalos, de a hírügynökségek által biztosnak ítélt végeredménye szerint az ötvenéves Vigdis Finnbogadottir személyében Európa történelmében először kerül demokratikusan megválasztott nő az államfői székbe. (Új-Delhi, AP) További katonai egységeket vezényelnek az északkelet-indiai Manipur Jallamba, ahol az utóbbi napokban fokozták tevékenységüket a szövetségi állam elszakadásáért harcoló fegyveres csoportok.