Magyar Nemzet, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-10 / 212. szám

Mag>arNemzot-Szerda, 1980. szeptember 10, Diétrich Kama&zódni készülő fiúcs­kák nevelőg-örcsöt kapnak, ha megjelenik a képernyőn fdar­­iepe Diétrich. Fegyelmezet­tebb, ám a. Díetyich-őrülethe^ még meglehetősén ifjú' szüleik legfeljebb csak kacarásznak, gúnyolódnak a nagy sztár ka­lapbokrétái, ruhakölteményei láttán. Majd. gúnyolódás' ide, kacagás oda, ifjú és vén, gyer­mek és felnőtt egyaránt a te­levízió előtt marad, elcsende­sedve s lassanként elbűvölve. Mi tartja fogva az embert, ha Diétrich, ez a külső, megjele­nésében régi-régi, letűnt esz­ményt t megtestesítő díva, a tévében — a modern látvá­nyok négyszögében — megje­lenik? Filmjeinek története? Aligha. A gonddal és fölfedez­hető kedvvel összeállított tele­víziós-sorozat csupa olyan régi filmet vonultat föl, amilyent a bátran • fogalmazó ember nyugodt szívvel nevezhet giccs­­nek. Nem is keríthettek elő a szerkesztők mást. Marlene — nagy írók barátja — több­nyire szirupos szinopszisokat kapott. Filmjeinek története szinte előre kitalálható: Diet­­rich, a rosszlány, egy nagy szerelem tisztító tüzében vég­legesen — de még inkább Idő­legesén — megjavul. Ilyesfaj­ta mesékért az egyre igénye­sebb televíziónéző nemigen szokott elcsendesedni és kép­ernyője elé szögeződni. De nem adja fel vasárnap délutá­nonkénti sziesztáját e fil­mek ...rnegcsináltsága” ked­véért sem. Mert igaz, ami igaz, a csacska mesék leleményesen és forgá tagosán mesél te tnek el ezeken a negyven, negyvenöt esztendős filmtekercseken. Nagy színészeket, remek ala­kításokat is láthatni bennük — nem Díetrichét. Diétrich csak jelen Van.' Pimaszul kedves es kedvesen pimasz egyéniségével, a világ piszkára fittyet hányó, de a nyomorúságót mégis 'megköny­­nyező. sajátos nyegleségével, vérlázító, felháborító bájával. Jelen van egyedülváló nőies­ségével. Sehol másutt fel nem féaé^tőcáíPrM+ylsé#!? ■■s&'ttmp tíkafrdi Kártya -kHűatjamüH klft1-* la'pkőjtemények'es az idejét­múlt‘'filmmesék közül mindig — '"tartja fogva, beváilöttáft vfigy be nem vallóttan ma is az embert, a modem embert, a nosztalgiáktól mentes Ifjú embert is. 'Olyan tulajdonsá­gokkal van jelen Diétrich a televízió révén most a köztu­­datbari, amilyen tulajdonsá­gokra ismét áhítozni kezdünk, amilyeneket nélkülözünk. Diet­­rich lerázza magáról a kor minden hivatalos kötelmét, mer szuverén lenni, sejtelme­sen. maga ha zártan önmaga lenni. A kifelé fordulás nagy divatja idején, az emancipált­­ság győzelme idején: a ke­mény és akarnok, férfiasán korrekt, ' rendíthetetlenül cél­tudatos nők körében vonzó élmény ez a koroktól, morális divatoktól, uralkodó eszmé­nyektől mindig ment’ maradt, mindig magamaga maradt, befelé fordultnak mutatkozó, törékenyen erős ember. Osto­­bácská szerepeit szemlélve bi­zonyára nemigen jut eszébe senkinek az, amit a tévésoro­zat előhangjaként Bernálh László irodalmi idézetekkel Igazoltan hangsúlyozott, hogy ugyanis Marlene Diétrich mi­lyen bátör antifasiszta harcos­ként állt a világ elébe a má­sodik világháború idején. Nem. a történeti igazság szüntelen felidézése nélkül, pusztán lát­ványával is elhiteti magáról Diétrich, hogy ő az az ember­­csoda, aki könnyűsége és fel­színessége ellenére is a súlyos pillanatokban a jó szolgálata ménéit dönt; mint a nyilván­valóan „igazak”., erősek - és alaposak. Arról ad hírt öreg filmjeivel Diétrich, . hogy a látványos tisztességnél sokszor értékesebb es megbízhatóbb a sejtelmesen, 'könftyűvérűn vál­lait egyenesség. Lényének — és nem is művészetének — ez a híradása viszont jelenünk­ben nemcsak használható.'de egyenesen szükséges tudós. Talán erre figyelnek mind­azok. akik a filmszínésznő Dietrichtől nem elragadtatot­tan, a televízió, jóvoltából mág's a Dietrich-jelenség bűv­körébe kerülnek. Olyan esz­ményt' fejez <5 ki mostanság, amilyenre még éppen csak gondolni kezdünk. Az igazsá­got könnyed természetesség­Százhúsz éve született Márkus Imiik A Fővárosi Tanács új aírem­­lékct állíttatott Márkus Emí­liának, a Nemzeti Színház egy­kori tiszteleti és örökös tagjá­nak, születése százhuszadlk év­fordulójára. Az avató emlék­­beszédből közöljük ezeket a részieteket. Márkus Emília pályája cso­dálatos összekötő híd volt színjátszásunk hőskora és a mai magyar színészet között. Öt még Szigligeti Ede szer­ződtette a Színi Tanoda pad­jaiból a Nemzeti Színházba, s amikor 30 évvel ezelőtt el­hunyt, a színháznak az a művész-igazgatója búcsúztatta, aki színjátszásunknak ma is aktív részvevője. Hetvenöt évet töltött színpadon, s e hosszú időszak stílusváltozá­saival együtt ő is mindig meg tudott újulni, s nem állapo­dott meg "annál a patetikus­­rőmantikus stílusnál, amely sokáig volt jellemzője a Nem­zeti Színháznak. Játéka ezért tetszett a háromnegyed százsad alatt is időtlennek. Szombathelyen született, ma százhúsz esztendeje. A színé­szi pólyára — veleszületett adottságai mellett — az is ösztönzést adott, hogy nagy­bátyja, Horváth Boldizsár, jogtudós és volt igazságügy; miniszter szalonjában, Liszt Ferenc jelenlétében elszavalta Vörösmarty Mihálynak Liszt Ferenchez írt ódáját. Előadá­sát Liszt csókkal jutalmazta, a nagybácsi pedig kijelentette, hogy ebből a kislányból szí­nésznő lesz. Az alig 14 éves kislányt Pau­­lay Ede igazgató koren­­gedéliyel vette fel. Mar az előkészítő év után olyan ki­válónak bizonyult, hogy öt választották Dumas: Alfonz úr. című drámájának. Adrienné Szerepére. Első szereplőtársa Prielle Kornélia és Feleki Miklós voit, s a színhely: a régi Várszínház. Meg nem fejezte be színi tanulmányait, amikor Sziglige­ti Ede 1877-ben a Nemzeti Színház tagjai sorába szerződ­tette. Ebben a minőségében első szerepe Shakespeare Jú­liája volt. Hosszú pályáján 17 Shakes pea re-szerepet já Űzött, köztük Oféliát, De.%demonát, ‘•Kleopátrát, Lady Macbethet, .Lady Ann^t., ,A, .klasszikusok mellett az, akkor.divatos fran­cia szalondrámákban értp el legnagyobb sikereit. Kamélias hölgye, amelyet 30 éven át játszott, merhető volt Sarah Bemhardt es Eleonóra Duae alakításához is. A magyar klasszikus és a kortársi magyar drámákban egyaránt sok szerepet játszott. Ö volt az első Tünde Vörös­marty. játékában, az első Hip­pia Az ember tragédiája be­mutatásakor; később ő ját­szotta Évát, s a Bánk bán mindhárom jelentős nőalak­ját: Izidorát. Melindát, végül Gertrudist. Magyar színpadon ő volt az első Nóra. s alakítá­sának hírére Ibsen is ellátoga­tott hazánkba s az előadás megtekintése után elragadta­tással mondta Márkusról: ,„Meine allerbeste Nóra!” -Kosztolányi Dezső ezt irta egy jelentéktelenebb szerepéről: í„Ez a csodálatraméltó magyar színésznő egyedül áll, eszkö­zök és iskolák nélkül; terem­tő ösztönével váltotta valóra művészetét.” Lady Annájáról pedig Móricz Zsi gmond ezt: ...Márkus-Emma Lady Annában ért el művészetének csúcsára. Ebben az izzó és jelentéktelen, ebben a gyönyörű és semmis, ebben a gyűlöletből házasság­ba átcsapó erotikus lényben.” Az ellentétek kiemelésével Móricz a színésznő sokoldalú­ságát is hangsúlyozni kívánta. he ortársi emlékezés szerint, V mint nő', élete virágjában ellenállhatatlan volt. Mint szí­nésznő pedig meg volt áldva . mindazokkal a testi és lelki tulajdonságokkal, amelyek egy drámai művésznő kelléktárát az akkori fölfogás szerint hiánytalanná tehetik. Vonzó es érdekes arca. hosszú piilák­­-• tói sűrűn árnyalt kék szeme híven ki tudott fejezni min­den érzést és indulatot, anél­kül. hogy bármikor csak egy pillanatra is eltorzult volna. Erőteljes, de karcsú termete tudott gyöngének, törékeny­nek és egészen fiatalsága leg­végső határáig lányosnak lát­­.s'zani. Dús hajkoronája legen­dás volt, és semmiféle hají’es­­téssel nem utánozhatóan me­leg aranyszőke. Gyönyörű, melpg hangja éppen olyan hajlékony és engedelmes volt, mint a termete, éppen olyan kifejező, mint az arca. A szót mindig szép tisztán, hibátla­nul ejtette, s a düh önkívüle­tében is érthetően, egy árnya­latnyi dunántúli’ színezettel. » ez ízesen magyarrá tette bei szádét. A színház, fennállásának 90. és nemzeti színházi tagságá­nak 50 éves évfordulóján. a színház tiszteleti és, örökös tagjának nevezték ki. Az örö­kös tagság kitüntető címet mások mór 25 év után is meg­kaphatták, de Márkus Emília ezt mindig elhárította, tartván. . tőle, hogy az örökös tagság” öregíteni fogja. .Végre a tisz­teleti tagsággal együtt ezt is elfogadta. Ugyanakkor a Színművészeti Akadémia tiszteleti - tanári ki­nevezésre terjesztette föl; „.Márkus Emília a klasszikus magyar színjátszás legnagyobb, élő képviselője, de egyúttal az élő, magyar színművészei­nek is legnagyobb klassziku­sa. örök büszkesége intéze­tünknek, hogy növendéke volt és büszkesége lesz, ha tanárai közé sorolhatja. Erre a díszre, amely nem annyira neki, mint nekünk kitüntetés. Már­kus Emília különös érdemeket szerzett művészetének példa­adó, fölemelő, végeredmény­ben oktató erejével. A magyar élőbeszédnek nincs hozzá fog­ható mestere. Nyelvünk báját, zengő zenéjét senki oly tökéle­tesen, oly hiánytalanul még érvényre nem juttatta, - mint Márkus Emília. Amit megta­nulhatnak tőle, az ritka-érték, egy egész életre szóló ütra,­­való: a beszélés tisztaságát, plasztikáját, zeneiségét, s azon túl: a színpadnak, a hivatás­nak, a hazai irodalomnak, a művészet örök becsű értékei­nek tiszteletét.” Gazda* tartalommal Jelent mee a .Studla Pss-fhoterapeiittea” új szúrna. A dr. Hidas György vzer­­kes-ztésében és a/. Orvosegészség­­iigyi Dolgozók Szakszervezete ki­adásában napvilágot látó, több­nyelvű lap a szocialista országok pszichoterápiás munkacsoportjaival egyetértésben készül. Közli a szo­cialista országok 111. Nemzetközi Pszichoterápiái Szimpóziumának határozatát, amely a pszichoterá­piái módszerek fokozottabb elter­jesztését sürgeti. E határozatta) javaslatként foglalkozik a KGST- országok egészségügyi miniszterei­nek soron kővetkező tanácskozása is. Olvasható a lapszámban Sülé Ferenc tanulmánya az úgyneve­zett „nagycsoportok" jelentőségé­ről. A jénai Hans Richard Bött­­cher professzor konsc.priója szerint a „terápiás csoport" rendszere a csoporttagok összhclyzcfénck egy része. /.. Eis és M. Bocbal cseh­szlovák szerzők arról számolnak be, milyen eredményeket ért el az ápolónők pszichoterápiás kép­zése országukban, A lengye* X. Zyltcz és G. Swiatecka a telefo­nos „lelki elsősegély” tapasztala­tait és eredményeit ismertetik. Pé­ter Kiifter Frankfurt am Main-i kutató arról számol be. milyen hasznot húztak pszichológus-hall­gatók számára a magyar születésű Bálint MUtályról elnevezett, spe­ciális szemináriumok Buda Béla írása Martiyamn amerikai k nt a-o „morfogenetikus” — az élő rend­szerek fejlődési sajátosságaiból ki­induló — modelljével, s e modell­­nak a rsoportpszirhoterápiában való alkalmazhaiosagával foglalko­zik. (a.) » I Szép beszédével kapcsolat­ban meg kell említem, hogy Márkus Emília nagyon szeretett verseket mondani. A színi pályára is egy szavalat indította, a felvételi vizsgán is verseket mondott,, s hosszú pályája során is gyakran es szívesen szavalt. Kedves, költői • a klasszikusok és a romanti­kusok. voltak; különösen sze­rette és gyakran szavalta Shakespeare szonettjeit. A ma- , gyár köitők sorában különös módon, jutott, el Ady hoz. A század elején,.,Hatvány Lajos, egy kötetet aúott, át nek.i,: hogy veesmondásai. alkalma vaj nép­szerűsítse a fiatal költőt. Márkus Emília a kötetet azzal adta vissza, hogy .számára ez a költészet idegen. Később azonban, megismerte és. meg­szerette Ady költészetét es az. akkor már halott költő Iránti engesztelődül minden alkalom­mal Ady verseit is műsorába vette. . Egyik utolsó, a rádió által is közvetített matinéjáról Márkus László, a rendező, tervező, igazgató ezt írta: „Márkus Emília mondott verseket; egy édes hang a múltból,, az élő hagyomány hangja. Egy klasz­­szikus művészet jelent meg élő valóságként a művész hangjában, aki halhatatlan fiatalságában itt ragyog közöt­tünk. Megrendítő élmény, volt hallani Márkus Emíliától Adyt, akit most a. vád és a prófétai harag forradalmi attitűdjében látunk, és akinek, mély , és nosztalgikus emberségét, só­­várgó líráját nem hallanánk, ha ez a tisztább művészet nem dalolná.” Cenner Mihály I AÜTeleWizió műsoráról gél, elbájoló közvetlenséggé kezelő világ-, de legalábbú ■kömyezetjobbítók típusát. Vakáción a Mézga család ősz közeledtén lassan véget ér a kora nyár óta tartó, min­den bizonnyal legsikeresebb­nek- tartott magyar tévésoro­zat, a Mézga família külföldi megpróbáltatásait elbeszélő, tizenhárom részes rajzfilm. Mézga Géza és kicsinyke csa­ládja a maga módján legalább olyan kedvelt ifjak és vének körébén egyaránt,' mint Diel­­rlch sorozata. A siker titka itt is ugyanaz: Romhányi József lorga lókönyve révén ezúttal is egy típus válik ismertté, gya­koribb és jelenidejűbb típus, mint az eszményi Diétrich lát­tán Mezgaék a magyar átlag­­csálád. Formájuk, mozgásuk (a Pannónia Stúdió szelleme­sen karikírozó rajzai jóvoltá­ból) alaposan ismerős a hét­köznapokból. Hát meg a fel­fogásuk! Kritikátlan Nyugat­imádatuk, nyerész.kedési vá­gyuk, pedagógiai elvük, ponto­sabban elvtelenségük mind­mind köznapi jelenség Persze, ha csupán miről un k, itthoni átlagpolgárokról derülne ki mindenféle nevetséges tulaj­donság aligha lenne egyértel­műen felhőtlen a mulatság. Ugyan ki szeret egy nyáron át arról hallani, hogy milyen ki­csinyes. sete-suta,, hiszékeny, pénzsó vár, mily ügyefogyott szülő, stb., stb. A Mázsa-soro­zat leleményes készítői azon­ban gondoskodtak arról, hogy legyen oka a nézőknek a hoz­zájuk nem hasonlatos, legfel­jebb áhított életformájú típu­sokon is kacagni. Feltérképez­ték hát az egész világot. Észak-, Közép- és Dél-Ame­­rika, Távol-Kelet és India, Afrika mind megkapja a ma­gáét. Gengszterizmus, terroriz­mus, kis és nagy kóklerség szembesül a ■ világjáró, magyar gyámoltalanokkal. Mulatságos kalandjaik alkalmával Máz­sáéinak módjuk van kiábrán­dulni, ... mindvaiahány álmuk­ból.. reményükből,, kiábrándul­hatnak — velük .együtt a né­zők is — ag. egész;.;,világból. Dib-dáb figura ebben a világ­nak nevezett színes kavalkád­­bun az ember, ismert, alig­ismert és félreismert erők és hatalmak kezében. Értéktejen kacat az élet. A véletlenen es a vakszerencsén múlik min­den, mint a régi századok ret­tenetét megörökítő, pikareszk regényekben. Mezgáék azon­ban nem ábrándulnak ki sem a világból, sem „kedves” meg­hívójukból. Hufnágel Pistiből. Mezgaék minden bajból feltá­­pászkodnak és új hittel, új re­ménnyel indulnak tovább, akár — engedtessék meg a profánnak tetsző hasonlat — a Tragédia Ádámja. És a néző sem ábrándul ki — önnön tü­körképéből, a Mézga-típusból. Nevetve, bosszankodva fogad­ja el, hogy ők (mi) már csak ilyenek (vagyunk). Gyógyítha­tatlan álmodozók, reményke­dők,. íeitápászkodók. És talán eppen ez az. ami megment a világtól, a banditizmus&al, ter­rorral, szélhámossággal fenye­getőtől. Mivel a befejező rész még hátravan, nem tudni, végül is rpikénl vergődnek haza Méz­­gáék. Aít azonban sejteni le­het. hogy kis pihenő után bár­mikor, bárhova útnak indul­nának ismét, önnön keservük­re é.% a néző mulatságara. mindnyájunk szórakoztató ön­ismereti óráira. Hacsak Ala­dár, a racionális jövő ígérete, a szülőknél, a felnőtteknél okosabb, éleslátóbb. tisztábban álmodó kisfiú otthon nem ma­rasztalja őket. Röviden Ahg,.voit nap, fiogy ne rek­lámozta volna vasárnapi be­mutatóját. a Ben Travers szín­művéből készült Rablók című tévéjátékot a televízió. Ennek a műsornak azonban felesle­ges voit a hangos ajánlgatás. A Rablók ugyanis kellemetes vasárnapi mulatságnak bizo­nyult. Málnay Levente igye­kezett angolos játékot szervez­­ni-rendezni az angol színmű­ből. Balázsovits Lajos és Szilá­gyi Tibor játékából mag ha­misítatlan fanyar angol hu­morra i> tellett, a két. fősze­replő hölgy, Aridat Györgyi és Tóth Enikő pedig olyan szép­nek mutatkozott, mintha egy igazi külföldi komédiából csöppentek volna ide. Főműsorként, estidöben is megállná a helyét az Irodalmi barangolás Bács-Kiskün me­gyében című riport-dokumen­­tumíilm, Farkas Katalin for­gatókönyvíró és Babiczky László rendező közös munká­ja. Katona József, Petőfi, Arany János és Móra Ferenc életének egy-egy színterét jár­ta, be a színesen, hangulatosan tahi tó adás. mintegy kedvet csinálva nézőjének ahhoz, hogy maga is útnak induljon • óé őszi hétvégi, kírándü léskép­pen elzarándokoljon a felvil­lantott irodalmi emlékhelyek­re. ' Egyetlen szépséghibáját azonban nem szabad elhall­gatni a gondos összeállítás­nak: Novak János zenéje, amely hol versenyre kelt ré­gebbi, jól Ismert dallamokkal, hol meredeken modem muasi­­■ kát igyekezett gyártani, nem szolgálta, inkább lefokozta a költészet varázsát. Lőcsei Gabriella Szombaton kezdődik,Budapesten a hármas zenei verseny A 18. budapesti nemzetközi zenei verseny szombat este ünnepélyesen kezdődik meg a Zeneművészeti Főiskolán! Az idén három hangszer: a fuvo­la, á kürt és a gordonka fia­tal művészei számára rende­zik meg. A hagyomány sze­rint sorsolással kezdődik, majd Erkel Tibor, a Művelő­dési Minisztérium zenei osz­tálya vezetőjének és Farka­­sinszky Lajos, a fővárosi ta­nács elnökhelyettesének be­széde után hangversenyt tar­tanak. F.z.en a korábbi kül­földi nemzetközi zenei ver­senyek díjazottjai: Elekes Zsu­zsa orgona-, Petz Pál trom­bitaművész, valamint a Rene­szánsz Rézf úvósegyiittes mű­ködik közre. A fuvolások 1 versenyét — amint a Zeneművészek Házá­ban tartott kedd délelőtti tá­jékoztatójában Görög Péter, a Nemzetközi ’ Zenei Versenyek és Fesztiválok Irodájának ve­zetője elmondta —, 1965 után az idén másodszor rendezik meg. A verseny iránt olyan nagy volt az érdeklődés, ami­lyenre a rendezőség sem szá­mított: több mint 180-an je­lentkeztek. és emiatt — elő­ször a hazai zenei versenyek történetében — kénytelenek voltak előzetesen szelektálni. Számuk így is jelenleg 75 művész, ami nem kis felada­tot ró a Kovács Lóránt fuvo­laművész . elnökletével mun­kálkodó zsűrire. A zsűri má­sik. két hazai tagig, jP.cfrouiqs Émil és Pröhle Henrik, és „a bi/oftság munkájában mások triellett részt ve^z. -fiierre „Co­lombo. a neves svájci karmes­ter is. A kürtverseny. . amelyen ugyancsak nagy számban, ösz­­szesen harmincnégy külföldi és magvar muzsikus vesz részt, szeptember 17-én kez­dődik meg. Ennek a verseny­nek, amelyet ezen a hangsze­ren hazánkban először ren­deznek meg, Láng István ze­neszerző, a Magyar Zenemű­vészek Szövetségének főtitkára lesz az elnöke, magyar tagjai pedig Bubik Zoltán és Tarja ni Ferenc, a Zeneművészeti Fő­iskola tanárai. A zongorán kívül, amelyből az első vetélkedőt 1933-ban rendezték meg. és annak egyik győztese egy 17 éves lány. Fi­­scher Annié volt. a csellóver­senynek van nálunk a leg­nagyobb hagyománya. Amióta a gordonkaművészet klasszi­kusa, Pablo Gasals engedé­lyezte, hogy nevével fémjelez­zék a budapesti versenvt, ne­gyedszer tartanak vetélkedőt e hangszer fiatal művészei. Erre a versenyre, amely szeptember 22-én kezdődik meg. ugyan­csak sokan jelentkeztek: ösz­­szesen 80-an, és ha közben — a nemzetközi gyakorlat szerint — többen különféle okok miatt le is mondták a rész­vételt, így is 63-an indulnak összesen 18 országból ebben a versenyágban. A csellóverseny zsűrijének elnöke Bo.nda Ede, s tagjai között lesz Botvay Károly. Bozay Attila, vala­mint Dániel Safran. a híres szovjet gordonkaművész és János Scholz, a New York-i Columbia Egyetem professzo­ra, az egykori világhírű Roth­­kvartett tagja, aki csaknem 40 éve él az Egyesült Álla­mokban. Mindhárom verseny ezúttal is három fordulóból áll: elő- és középdöntőből, valamint döntőből: a csellónál a döntő­nek két része lesz, szóló és ze­nekar) játék. Valamennyi hangszer művészei számára kötelező lesz a vérseny egyik fordulójában a rendezőség megadta öt-hat új magyar műből egvet előadni. A díja­kat október 1-én este Tóth Dezső művelődési miniszter­­helyettes adja' át a Zenemű­vészeti Főiskola nagytermében — ahol egyébként az egész verseny lezajlik — azon a hangversenyen, amelyet a Ze­­ínei- Világnapnak?1 ■ szentelnek. ­­Az -.ünnepélyes díjkiosztás*, koncert követi; „ amelyen a Verseny győztesei szerepelnek. De már egy nupna! korábban, szeptember 30-án a Zichy­­kastélybtin bemutatkoznak a győztes fuvola-, kürt- és gor­donkaművészek. Elmondták a tájékoztatón, hogy a televízió és a rádió nagy figyelemmel kíséri maid a versenyt, amelvre több je­lentős külföldi lap zenekriti­kusa is vendégként Budapest­re érkezik. A verseny érde­kessége. hogy a híres Prades-i fesztivál rendezősége meghív­ta hangversenyre a budapesti csellóverseny győztesét. Re­mélhető. hogy a két budapes­ti hangversenyen kívül a ha­zai közönség más alkalommal !is meghallgatja maid nyilvá­nos koncerteken a három ze­nei verseny nyerteseit és dí­jazottjait. (g. U 0 - - i NAPLÓ Szeptember lőj Starttá Tibor könyvtervező kiállítását a zalaegerszegi if­júsági művelődési központban kedden nyitotta meg Ke­­resztury Dezső akadémikus. O Kolozsi Tibor, neves vajda­sági magyar író és publicista 65 éves korában elhunyt. 1956-tól 1971 iig, nyugdíjba vonulásáig a „7 nap” című .szabadkai, magyar nyelvű he­tilap főszerkesztője voit. Író­ként novellásikötete (..Gyeplő és zabla’’), regényei közül pe­dig az ..Árnyék a Tiszán” és az ..Őrtűz fényében” tette is­mertté nevét. ♦ Szakács Györgyi jelmez- és Szlávik István díszlettervező munkáiból nyílik meg kiállí­tás ma Szolnokon. a megyei művelődési és ifjúsági központ galériájában. „Mindig nagyon szerettem Wer­­felt, csodáltam benne a gyakorta ihletett lírikust, és szivemben mindenkor nagyra becsültem ér­dekes elbeszélő müveit, bar né­ha hiányát érezzük bennük a mű­vészi önfegyelemnek . . . Alapjá­ban véve opciahazi müvészegyé­­n is ég volt, s időnként vaiooan olyan, akárcsak egy operaénekes (valaha az szereteti volna lenni), no és természetesen egyúttal olyan is, mini valami katolikus lelkész” — írta Thoinás JYlann A Doktor Faustus kelelkezésé-ben Franz Werfelről, aki ma lenne kilenc­venéves. A prágai kereskedóesa­­lád sarja lírikusként, drámaíró­ként, esszéistaként és foként re­gényíróként egyaránt jelentékeny müveket alkotott es nagy nép­szerűségre tett szert, kötetei a két világháború között milliós pél­­dányszáiftOan keltek el. Költőként tűnt fel, az. expresszionizmus hu­manizmus-pátoszával átitatott himnikus versei hozták meg sza­mara a hírnevet. Első drámai köl­teményét, Az elysiumi vendég-et 1912-ben Max Kelnhardt vitte szín­re Berlinben. A freudi pszicholó­gia Oedipus-komplexusának egyik leghíresebb irodalmi megjeleiiííe­­se első. Nem a gytlkos, a meg­gyilkolt a bűnös című regényeitek i\ témája. Nálunk főképp Verdi-re­­genye ismert, amelyben a két ze­nészerző, Verdi és Wagner képvi­selte maga tartást ormát állítja szembe, valamint a pszichologlzá­­ló családregény, A nápolyi testvé­rek és természetesen a látnoki ere­jű, hallatlanul izgalmas, drámai feszültséggel teli műve, A Musza Dagh negyven napja. A fasizmus előli menekülésének uiulsó állo­másán, a californlai BevérJy finis­ben-halt meg Franz Werfe! ötven­öt évesen, 1945-ben. (jozsa) A színházak •zordat műsora Állami Bábszínház íNépköz^^r­­sn'-ág útján)! Az elvarázsolt egér­­kisasszony (du. 3.) — .Jókai té­ren: A csodalatos kaluo-ni (de. 10) — Fővárosi Nagycirkusz: hyáron • cirkusz '(fél R.). Rövid tartalom és szeaeplőlista a Pesti Műsorban.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék