Magyar Nemzet, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-01 / 230. szám

& lurint \| l) (jVf) 1* NyHl / nj llllljMlll m“I1I#j“I i ;..... _______ /ny ___________ ____________________________________________ A békéért Szófiában Egy héten át tanácsko­zott a bolgár fővárosban a világ több mint 130 orszá­gából érkezett kétezer­ kül­dött. A Népek Világparla­­mentje a Békéért elnevezé­sű konferencia kiemelkedő jelentőségére utal, hogy nemcsak a nemzeti béke­mozgalmak voltait jelen Szófiában, hanem a politi­kai pártok, a szakszerveze­tek képviselői is. Keresz­ténydemokraták, szociálde­mokraták, szocialisták, li­berálisok, kommunisták, a felszabadító mozgalmak ve­zetőivel és a békeharcosok­­kal együtt vitatkoztak Szó­fiában öt napon át arról, hogyan lehetne az enyhü­lés folyamatát fenntartani, tartóssá tenni. A részvevők gyakran hivatkoztak a hel­sinki dokumentumok szel­lemére, s ez azt jelezte, hogy az öt évvel ezelőtt, az európai biztonsági és együttműködési értekezle­ten aláírt, okmány erőteljes hatással volt más földré­szekre is. A szófiai találkozó — mint fél évtizede a helsin­ki — szorosan kötődött ha­zánk fővárosához. A szo­cialista országok 1969-ben a budapesti felhívásban ja­vasolták az európai véle­ménycserék felélénkít­ésé­t­, az idén pedig a Béke-világ­­tanács fővárosunkban ülé­sezve fogalmazott meg fel­hívást, figyelmeztetve a há­borús veszélyre, s fölszó­lítva­ a fegyveres konfliktu­sok elkerülésére. A szófiai békeparlament ezekre a kérdésekre fordította fi­gyelmét. A küldöttek egy­öntetűen hangsúlyozták — és a békechartában külön is említették —, hogy a világ­ban megnövekedett a hábo­rús veszély, romlik a nem­zetközi helyzet, s a béke erőit ezek a fej­lemények aggodalommal töltik el. A delegátusok egyöntetűen mélységesen elítélték a kor­látozott nukleáris háború­nak a gondolatát. Az új washingtoni politikának a bemutatását azért tűzték kiemelten a napirendre, mert úgy vélték, hogy az atomtölteteket­ hordozó amerikai rakétáknak a szovjet, bázisokra és politi­kai központokra irányításá­val az Egyesült Államok­ban nem egyszerűen válasz­tási érdekeket, szolgálnak, hanem az erőfölény meg­szerzésére törekednek. Egy angol munkáspárti parla­menti képviselő, aki a le­szerelési fórum elnöke volt, a zárónapon úgy összegez­te csoportjának a vitáját, hogy a korlátozott nukleá­ris háború elképzelhetetlen, s egy ilyen összecsapásnak nem lehetnek nyertesei, csak vesztesei. A béke-világparlamentet valóban olyan időszakban rendezték meg, amikor a politikai eseményekben a veszélyes fordulatoknak a lehetősége rejtőzik. A char­ta éppen ezért tárgyalások­ra szólítja föl a nagyhatal­makat, a SALT—2 mielőb­bi ratifikálására, s a közép­hatótávolságú rakétákat érintő tanácskozások meg­kezdésére, hozzátéve, hogy ezekbe az eszmecserékbe be kell vonni az előretolt állo­­másoztatású amerikai raké­tákat és bombázókat is. A tanácskozáson megvitatott témakörök tükrözik azon­ban azt a felismerést is, hogy az enyhülési folya­mat fékeződése nemcsak a fegyverkezési hajsza foly­tatódásával magyarázható. A kelet-nyugati feszültsé­gek kiéleződését a 80-as évek elején alighanem a vi­lágban végbemenő gazdasá­gi és politikai változások okozzák, s ezek az erőelto­lódások a jelenlegi ameri­kai vezetésben azt az ér­zést keltik, hogy e módosu­lások az Egyesült Államok visszaszorulására vezethet­nek a világban, követke­zésképpen — mondják — e folyamatot meg kell állíta­ni, s a legfontosabb terüle­teken elsőnek kell marad­ni. Ezek a jelenségek alátá­masztják, hogy a háborúk — napjainkban a harmadik világban­— nem azért tör­nek ki, mert sok a fölhal­mozott fegyver, hanem mert rengeteg az ellentétes érdek. (Már folyt Szófiában a tanácskozás, amikor arról értesülhettek az egybegyűl­tek, hogy az iráni—iraki viszály valóságos háborúvá fajult. Ez a fejlemény is alátámasztotta azonban a­­fent említett nézeteket.) A különböző társadalmi rend­szerű országok párbeszédét a szocialista országok ép­­pen azé­rt szorgalmazzák, hogy a kölcsönös tájékoz­tatás alapján az álláspon­tok kezdő­dhet­senek egy­máshoz. A hetvenes évek azonban elemi erővel ve­tették felszínre a világgaz­daság elfojtott feszültségeit, megsokszorozód­ta­k az ener­giaárak, fölgyorsult, az inf­­láció irama a fejlett tőkés ortszágokban, miközben a gazdasági növekedés üteme lelassult. Földünk lakossá­ga az ezredfordulóra a je­lenlegi négymilliárdról hat­­milliárdra nő. Húsz év alatt kétmilliárddal több ember táplálását kellene megolda­ni, holott, ma is tíz- és tíz­milliók éheznek. Az ENSZ- közgyűlés rendkívüli ülés­szaka a fejlődő világ prob­lémájával foglalkozva nem tudott megállapodást kidol­gozni; az ipari és a fejlődő országok közötti rés állan­dóan tágul. A hagyomá­nyosnak mondható politikai és stratégiai ellentéteket, ki­egészítették ezek a globális kérdések, amelyek tovább létezve, összességükben fe­nyegetik a békét, általános megoldásuk lehet csak meg­nyugtató. Ez értelemszerű is, hiszen a fegyverzetkor­látozás csak akkor a kato­nai szakértők dolga, ha a politikusok átfogó eszme­cseréje már eredményeiket hozott. A magyar küldöttség tag­jai igen aktívan vettek részt a fórumok és a mun­kabizottságok tevékenysé­gében, két témakörben pe­dig dokumentumot is ter­jesztettek a találkozó elé. Egyet az energia és a kör­nyezetvédelem, egyet a fej­lődés­­és a béke összefüggé­seiről, érzékeltetve ezzel azt is, hogy a békeparla­ment átfogóan közelítette meg a kérdéseket, s ezt a szemléletet ér­vény­esí­tette a záróülésen elfogadott char­tában is. A Béke-világtanács kez­deményezte konferencia egy héten át a békéért tenni kész, valóban vitázó parla­ment légkörét sugározta. egkezdődtek a szovjjet—indiai megbeszélések Leonyid Brezsnyev tárgyalásos rendezésre szólította fel Bagdadot és Teheránt A külpolitikai helyzet­ ­ SÚLYOS KÖVETKEZMÉNYEKET vár a Nyugat számára .1 . Carter amerikai elnök az iraki—iráni háborútól. Az elnök és kormányának­­ vezetői erről tájékoztatták a kongresszus vezetőit, érzékeltetve, hogy Washington — elvárva a szövetsé­gesek együttműködését — többféle lépést fontolgat a „nyugati érdekek megvédésére”. Hivatalos részről nem közöltek részle­tet a találkozón elhangzottakról, Javíts republikánus szenátor szerint Carter felvázolta a lehetőségeket a közbelépésre, de konkrét döntésről még nincs szó. A CBS tévé értesülése szerint Carter egyik javaslata, hogy helyezzék riadókészültségbe az amerikai hadihajókat a Hormuzi-szoros közelében. Hírügynök­ségi jelentések szerint Washington elhatározta, hogy kor­szerű elektronikus fedélzeti előrejelző és ellenőrző rendszerrel felszerelt repülőgépestet küld Szaúd-Arábiába. Ezek a gépek a légi hadműveletek egyeztetését is képesek végrehajtani, s a UPI szerint ily módon le­hetőség nyílna vadászgépek bevetésére a Perzsa-öböl bejáratánál. A CBS szerint a Carter-kormány a szaúdi védelmi képesség megerősítésére kérte a kongresz­­szust. A fentieket lényegében véve megerősítette Church sze­nátor, a külügyi bizottság elnöke a Muslae külügyminiszterrel folytatott hétfői találkozó után. Tokiói MTI-jelentés szerint hivatalos japán körök bizalmat­lansággal fogadtak a szövetségesek közös flottaakciójára irá­nyuló amerikai terveket Egy külügyispanisistériumi szóvivő szerint a japán részvétel gondolata, fel sem vetődhet. A tokiói lapok kedden a washingtoni katonai kezdeményezések veszé­lyére hívták fel a figyelmet. A Jominri Simbun, szerint az ilyen tettest a Szovjetunió a térség katonai egyensúlyának felborítá­sára irányuló akcióként értelmezhetné. A Mattucsi Simbun szerint a Nyugatnak a konfliktus korlátozására, a békés meg­oldásra kel­l törekednie, mert minden ellentétes igyekezet súlyos következményekre vezethet.­­ A NYUGATNÉMET VÁLASZTÁSOKRA Moszkvában is —­• élénk • figyelem irányul. Szovjet lapértesülések szerint bel­politikai téren nehéz meghúzni a válaszvonalat a kormány­koalíció és a kereszténydemokrata ellenzék, között, viszont a külpolitikai kérdés­ekben vallott nézetek jelentősen eltérnek, mindenekelőtt a két kancellárj­elölt, Schmidt és Strauss eseté­ben. A CDU—CSU frontális támadást indított a kormán­y­­­koalíció enyhülési és keleti politikája ellen, egyre-másra hi­vatkozva a ,,szovjet veszélyre”. A moszkvai lapok mindenesetre kimutatják, hogy a lakosság nagy része támogatja a Brandt— Scheel-kormány nyomdokaiban járó koalíciót, bár az Izvesz­tyija utal a Schmidt-kormány bizonyos külpolitikai következet­lenségeire is. A lap mindenesetre felveti, hogy Strauss esetle­ges kancellársága fokozná a belső feszültségeket, élezné a konfliktusokat a szakszervezetekkel és rontaná a viszonyt a Szovjetunióval. Díszvacsora Keddi elnök tiszteletére Moszkvából jelenti az MTI. Az ázsiai helyzetről, a nem­zetközi kérdésekről, a szovjet -indiai kapcsolatokról mon­dott beszédet Leonyid Brezs­nyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió­­ Legfelső Taná­csa Elnökségének elnöke ked­den azon a vacsorán, amelyet a Legfelső Tanács Elnöksége adott a hivatalos, bará­t láto­gatáson a szovjet fővárosban tartózkodó Nilam Szandzsiva keddi Indiai köztársasági el­nök tiszteletére. — A nemzetközi helyzet, így az ázsiai földrész helyzete napjainkban korántsem egysze­rű — jelentette ki Brezsnyev. — Nem nehéz megérteni, mi váltotta ki ezt, elegendő csu­pán néhány kérdést feltenni. — Ki támadott Vietnamra, ki semmisítette meg békés vá­rosait és falvait? Ki nyújtott ösztönzést ehhez az agresszió­hoz? Ki az, aki mindmáig nem hagyja békében Kambodzsát, amelynek népe csupán egyet akar: békében építeni új éle­tét? Ki szervezi és irányítja az afgán ellenforradalmat, ki búj­togat­ja Pakisztánt szomszé­dai ellen? Kinek a repülőgép­­anyahajói és különleges egy­ségei fenyegetik Damoklész kardjaként a Perzsa-öböl és a Vörös-tenger térségének füg­getlen államait? Ki hoz létre új katonai támaszpontokat az Indiai-óceán térségében, a Kö­zel- és Közép-Keleten, Afriká­ban ? — A?, említett kérdésekre adott válasz világosan meg­mutatja, honnan származik világunkban ma a veszélyes feszül­t­ség. — A világ ezekben a na­pokban lett tanúja Irán és I­rak, két szomszédos, a Szov­jetunióval baráti viszonyban levő ország fegyveres konflik­tusának. Aligha vélhetjük, hogy csupán a tragikus meg nem értés taszította szembe egymással a két népet, ezek­ben a számukra nehéz idők­ben. Nyilvánvaló, hogy a­­konfliktus tüzében valaki saját pecsenyéjét akarja sütögetni. — Ha azt kérdezik, hogy ki­csoda, a válasz az, hogy azok, akiknek nem tetszik az impe­rialistaellenes erők összefogá­sa a Közel- és Közép-Keleten. Azok, akik saját ellenőrzésük alá akarják helyezni a közel­és közép-keleti olajat, akik ar­ról álmodoznak, hogy Iránt is­mét katonai támaszponttá, az imperializmus csendőrposztjá­vá változtathatják. Sem Irán, sem pedig Irak nem nyer a kölcsönös pusztítástól, a vér­ontástól, egymás gazdaságának szétrombolásától. Csak az a harmadik fél nyer ezáltal, amelyiktől távol állnak a tér­ség népeinek érdekei. A Szov­jetunió azt kívánja, hogy Irán és Irak a tárgyalóasztal mel­lett rendezze vitás kérdéseit. Jó volna, ha mindazt, amit már most rendezhetnének, az egyetértés szellemében olda­nák meg, s amit nem tudnak ma rendezni, halasszák hol­napra, amikor a megoldás ta­lán könnyebb lesz.­­ Általánosságban az a vé­leményünk, hogy a háború napjainkban nem válhat az ál­lamok közötti vitás kérdések rendezése eszközévé, és nem is kell, hogy ez így történjék. S még inkább érvényes ez az olyan feszültséggel terhes­­tér­ségre vonatkozóan, mint ami­lyen a Közel- és a Közép-Ke­ let. A békeszerető szovjet kül­politika arra irányul, hogy az emberiséget megszabadítsa a háború fenyegetésétől. Ez a politika gyakorlati tetteinkben, építő kezdeményezéseinkben jut kifejezésre. Alig néhány napja a Szovjetunió az ENSZ szószékéről ismét egész átfogó intézkedési programot terjesz­tett elő a bék­e megszilárdítá­sára, a nemzetközi légkör megjavítására Ez az irányvo­nal számításba veszi a világ mai realitásait, érthető a né­pek számára, megfelel óhajuk­nak. Leonyid Brezsnyev beszédé­ben méltatta a szovjet—indiai kapcsolatokat és rámutatott: Reddi elnök látogatása ismét tanúbizonyságot ad arról, hogy a két ország a baráti szovjet— indiai kapcsolatok továbbfej­lesztésére és megszilárdítására törekszik. Hangsúlyozta: a két ország kapcsolata évről évre bővül, mind sokoldalúbbá vá­lik és egyre jelentősebb ténye­ző a háborús fenyegetés elleni küzdelemben, Ázsia és az egész világ békéje megszilár­dításában. A szovjet államfő méltatta India külpolitikáját, amely a békés egymás mellett élés és az el nem kötelezettség elvein alapul és megérdemelt­­ tekintélyt vívott ki magának. Indira Gandhi, e kiemelkedő ázsiai politikai személyiség kormányának politikáját a bé­keszerető törekvések, a józan ész és a realizmus jellemzi. Válaszbeszédében Szandzsi­va Reddi indiai ellök rámu­tatott: — Az indiai—szovjet barátság és együttműködés nem csupán­­ kétoldalú kapcso­latainkat gazdagította, hanem hozzájárul Ázsia és az egész világ békéjéhez és stabilitásá­hoz —, hangoztatta az Indiai Köztársaság elnöke. — Kap­csolatainkat az jellemzi, hogy mélységesen megértjük egy­más létfontosságú gondjait. E baráti szálak napjainkban még jelentősebbekké válnak egy olyan világban, ahol a feszült­ség újabb gócpontjai jönnek létre, az enyhülés folyamatát pedig szemmel látható károk érték. Reddi méltatta Leonyid Brezsnyev személyes hozzájá­rulását az európai enyhülés folyamatához, s hangoztatta: az indiai közvélemény tudja, hogy a szovjet államfő meg akarja őrizni az enyhülés szel­lemét és folyamatát. Egyébként kedd délelőtt a K­remlben megkezdődtek a szovjet—indiai tárgyalások. Szíria a Ve Muzulcsinok Izrael ENSZ-tagsága felfüggesztését Hírügynökségi jelentések szerint Szíria kedden követel­te, hogy a világszervezet köz­gyűlése függessze fel Izrael tagságát és rendeljen el szank­ciókat ellene, amiért semmibe­ veszi az ENSZ­ határozatait. Abdel Halim Khaddam szíriai külügyminiszter a közgyűlés 35. ülésszakának általános po­litikai­­ vitájában felszólalva éles szavakkal elítélte az ame­rikai—egyiptomi—izraeli kü­lönalkut, amely útját állja a Palesztinai probléma rendezé­sén alapuló közel-keleti béke megteremtésének. Szemére ve­tette az Egyesült Államoknak, hogy vétójogával visszaélve megbénítja a Biztonsági Ta­nács munkáját. Ezért — mint mondotta — a közgyűlésnek kötelessége, hogy szankciókat rendeljen el Izrael ellen és tagságának felfüggesztésével biztosítsa az ENSZ alapokmá­nyának és határozatainak tisz­teletben tartását. A közel-keleti helyzettel foglalkozva Kamat­ Hasszán Ali egyiptomi külügym­i­niszter felszólalásában azt­ állította, hogy Izrael halogató taktikája, településpolitikája és Jeruzsá­lem kérdésében hozott tör­vénytelen döntése ellenére Kairó változatlanul lát lehető­séget arra, hogy eredményeket érjenek el az — úgymond — „átfogó rendezésben”. A közgyűlés általános ügy­rendi bizottsága kedden úgy határozott, hogy G­romika szovjet külügyminiszter kéré­sének eleget téve sürgős napi­rendi pontként a közgyűlés na­pirendjére tűzi „A háborús ve­szély csökkentésének néhány halaszthatatlan feladatáról” című szovjet javaslatot. Moszkvából jelenti az MTI. Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere kedden visszaérke­zett Moszkvába. A szovjet k­ül­ügyminiszter hi­vatalos ba­­ráti látogatást tett. Kubában, majd New Yorkban, az ENSZ-közgyűlés , 35. üléssza­kán a szovjet küldöttséget ve­zette. Bok­tatódó kölcsönött bombázások Iraki obk­omgrar­­ iráni olajvárosok körül Kedden a különböző bé­keközvetítési kísérletek elle­nére változatlan hevesség­gel folytatódtak a harci cse­lekmények az iráni és az iraki fegyveres erők között. A harcok kimeneteléről to­vábbra is ellentétes jelen­tések érkeznek a két fővá­rosból. Az iráni hadszíntérről ér­kező hírügynökségi jelentések beszámolnak arról, hogy Irak kedden az északi frontról Khorramshahr és Abadan kör­zetébe összpontosította páncé­los erőit, hogy javítsa a két várost már napok óta ostrom­ló erők helyzetét. Ugyancsak erőátcsoportosításokat hajtot­tak végre Qasr-i-Sirin körze­tében. Az AP hírügynökség helyszíni jelentése szerint több száz iraki katonai szállító jármű, harckocsi és páncélo­zott csapatszállító jármű in­dult el a Shatt al-Arab folyó torkolata felé, ahol az utóbbi napokban súlyos harcok vol­tak. Az AP tudósítója szerint az erők átcsoportosítása annak, jele, hogy az északi fronton, a khuzisztáni olajmezőkön tá­madó iraki csapatok pozíciói biztonságosak és most a fő cél Khorramshahr . Irán leg­nagyobb olajkikötője a Shatt al-Arab folyón —, valamint Abadan, ahol a világ egyik legnagyobb olajfinomítója ta­lálható. Az iraki tüzérség ál­landó tűz alatt tartja Aba­­dant és az olajfinomító lán­gokban áll. Khorramshahrban utcai harcok­­folynak, s jelen­tések szerint a várost védő iszlám gárdisták visszavonuló­ban vannak. Teheráni jelentések szerint Ahwaz, az olajban igen gaz-

Next