Magyar Nemzet, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-24 / 250. szám
4 FOLYÓIRATSZEMLE Új írás, Irodalomtörténet Miért remekmű és mért nem az? címmel Vargha Balázs az Új Írás októberi számában Csokonai versét, A hadiiskoláról címűt elemzi. A történelmi háttérhez tudni kell, hogy az 1802-ben megkötött luneville-i béke után Ferenc császár összehívta a magyar országgyűlést s előterjesztette katonaállítási és pénzügyi kívánságait. A rendek azonban keményen alkudoztak. Ellenkezésük „nem sokat nyomott a politikai mérlegen, mégis méltó az emlékezetre, hiszen ez volt az első politikai moccanás a Martinovicsék kivégzése utáni nagy bénultságban"’. Ugyanezen az országgyűlésen magyar mágnások nagy összegeket ajánlottak meg magyar katonaiskola megalapítására, Festetics György gróf például negyvenezer forintot. (Horváth Mihály e megajánlásokat csaknem egy sorba helyezi Széchényi Ferenc gróf adományával, a Nemzeti Múzeum megalapításával.) A pénz össze is gyűlt, de a kormány éppen nem sietett az építéssel, „mert nem szívesen látott volna ilyen intézményt a nemzet közvetlen befolyása alatt”. Berzsenyi erre az alkalomra írta meg első Festetics-ódáját, egyi Rhédei Lajos nevű nemesúr tízezer forintos adományát pedig Somssich Lázár királyi familiáris ünnepelte egy latin nyelvű ódában. Ennek lefordítására szólította fel Márton József 1803-ban Csokonait, a költő az ódát hamar fölényes biztonsággal fordította le, és nyilván ennek ihletésére írt egy eredeti ódát is Festetics Györgyhöz. Ez volt A hadi oskoláról. „Jellemző Csokonai gyanútlan bizalmára és odaadására, hogy meg akarta mutatni a két verset Kazinczy Ferencnek, mielőtt Rhédeinek elküldi. Pedig emlékezhetett rá, hogy mestere megvetette a nagyurak magasztalására írt alkalmi verseket, így a Diétái Magyar Múzsa kiadását is költői és erkölcsi botlásnak minősítette.” A harminc szakaszból álló óda, amelyben egy sor kiváló lelemény van (főleg olyan, amit már más verseiben is felhasznált), három részből áll. 1. Keszthelynek és urának megistenítése, 2. Botond és a haditechnika, 3. Vegyes tiszteletadások és buzdítások. A versszakok száma szép kerek — állapítja meg Vargha —, „de a részek, amelyeket ezek a számok reprezentálnak, egymáshoz sem illeszkednek tökéletesen, és egyenként is ingatag építésűek. Pedig Csokonai a versszerkesztésnek is profeszszora volt”. A szerző mintegy „kontrolldarab”-nak veszi a költő egy nem sokkal korábbi versét, Az ember, a poézis első tárgyát, és megállapítja, hogy „mint a gyerekek papírsárkánya, úgy vág ez följebb-följebb, versszakról versszakra, s bukik le az utolsóban, minden jele nélkül az erőltetésnek vagy akár az új erőt gyűjtő, lélegzetvételnyi megtorpanásnak”. A Festeticsnek ajánlott ódában azonban nem ez a helyzet. „Csokonai versépítő képességét ez esetben az gátolhatta, hogy le volt égve.” A szó eredeti értelmében is, hiszen a házuk leégett 1802-es, nagy debreceni tűzvészben. „Minden forintra szükség volt, ezért szánta rá magát arra, hogy a fő címzetten kívül három másik reménybeli pártfogó nevét is beleénekelje az ódába: Vay Miklósét, Rhédei Lajosét és Széchényi Ferencét.” Levelei bizonyítják, hogy jelentkezett is versével mind a négy megtiszteltnél. Vargha Balázs sorra veszi évi 2-es számában. A szerző megállapítja, hogy a kézikönyv — minden korlátja ellenére — „a magyar irodalmi tudat fejlődésénekés a maga korabeli állapotának egyik legfontosabb, legjellemzőbb dokumentuma”! (Amelyhez képest irodalomtörténetírásunk eddig alig vett róla tudomást.) Margócsy szerint Pápay — aki könyvét tankönyvnek szánta és a fiataloknak akart kedvet adni és jó utat mutatni a literátori pályafutásra — nem tudta pontosan megmondani, hogy mit is ért a literatúra fogalmán ? Ami nem pusztán egyéni fogyatékosság, hiszen „e bizonytalanság a kor egész irodalmi gondolkodásában, még kiemelkedő tudósainak teoretikus állásfoglalásaiban is mindenütt megfigyelhető”. A kor irodalma — és irodalmi tudatossága — ugyanis átmeneti jellegű. A tanulmány utal rá, hogy bár Pápay sajnálattal közli előszavában, hogy nem tudta megszerezni Révai Miklós A magyar Deákság című művének kéziratát, „kétségtelen, hogy részletesebb ismeretei is voltak Révai vállalkozásáról’'. A két mű szerkezete, logikai felépítése olyan mértékben hasonlít egymásra, hogy „sem a véletlenre, sem az alapvető forrásként használt mű (az Adelung-féle német grammatika) közösségére nem elég gondolnunk. Révainál a deákság magyarázata lényegében azonos Pápay literatúrafogalmával. „Mindketten az írástudásból indulnak és a műveltségnél kötnek ki.” A nyelvészeti megalapozásban és kifejtésben s ugyanazt a sémát követik. Pápay az irodalmi műveket „évszázadonként tárgyalja, mindig ugyanazon tematikus rendben: filológia, teológia, világi ismeretek, poézis. Rangsora literatúrafogalmára vezethető vissza: szerinte legfontosabb tudomány a filológia, a legkiválóbb literátor a filológus. Ezért azok a szerzők emeltetnek ki mindenek felett, akik e tárggyal tudományosan is foglalkoztak, így aránytalanul nagy helyet kap, a többiek rovására, például Silvester János, Szenczi Molnár vagy a szótárírók; sőt ugyanennek köszönhető, hogy latinul író szerző is bekerül a műbe, igaz, csak akkor, ha magyar nyelvről is írt”. Ugyanebben a lapszámban Toldy Ferenc különböző irodalomtörténeti szintéziseiről is olvashatunk Fenyő István tollából. A szerző szerint Toldy első ilyen kísérletében, az 1828-as Handbuch-ban „egységteremtésre, a jelen reformtörekvéseinek megtámogatására, a progresszió alapjául szolgáló rétegek eszméltetésére hivatott a múltidézés”. Kölcsey nemzeti eredetiség-elvét taktikusan társítja Majláth János költészet-kultuszával, a feudális nacionalizmus magyarság-eszményesítését Kazinczy nyelvi-formai választékosság-igényével. „Sikerének titka ez: az érdekek egyeztetése, egyesítése. A reformkor fő eszméje az irodalom történetében valósult meg először. Toldy rugalmasan tudta meggyőzni az olvasókat arról, hogy létezik egy közeg, amely a változások terrénuma, de a stabilitás alapján, háborítatlanul és háborgásokat nem keltve mennek végbe.” A több évtizedes előkészület után, az 1860-as évek közepén keletkezett főművében (A magyar nemzeti irodalom története a legrégibb időktől a jelenkorig, rövid előadásban) két egymással ellentétes tendencia határozza meg Toldy képét a reformkorról. „Az egyik az, hogy méltó emléket állítson kultúránk addig soha nem tapasztalt virágzásának, a kimagasló és úttörő teljesítményeknek.” Ugyanakkor a reformkor első szakaszát — a Vörösmartyig tartó fejlődést — állította eszményül, „szemben Petőfivel, Eötvössel, Kossuthtal, azaz mindennemű demokratikus vagy radikális törekvéssel. Toldy a magyar progreszszió sok jelenségéről tisztelettel és méltó értékeléssel szól itt, másoktól viszont igazságtalanul megtagadja azt. Azzal a célkitűzéssel lép fel, hogy korlátozza, értékben devalválja a progresszió jelentős részét”. A. G. az óda ragyogó ötleteit, „tökéletes versmuzsikájú mondatait”, majd megállapítja: „Méltó összetartó erő híján azorban mindezek a szépségek csak önmagukért állhatnak jót”. Pápay Sámuel 1808-ban megjelent irodalmi kézikönyvével (A magyar Literatúra Esmérete) foglalkozik Margócsy István az Irodalomtörténetet Toldy Ferenc-emlékérmet alapított a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Tisztújító közgyűlést tartott csütörtökön a Magyar Irodalomtörténeti Társaság a Tudományos Akadémia székházában. A közgyűlésen Nagy Péter akadémikus a 100 éve született Hatvany Lajosra emlékezett. Sokoldalú portréját rajzolta meg, hangsúlyozva, hogy a nagyközönség elsősorban mint mecénást ismeri, de ez a Hatvany-kép egyoldalú, mert nagyon is érzékeny, értő kritikus,irodalomszervező, irodalomtudós, s jelentős író is volt. Tolnai Gábor akadémikus, a társaság elnöke bejelentette, hogy a több mint félezer tagot számláló társaság jövőre ünnepli alapításának 70. évfordulóját. Ebből az alkalomból emlékérmet alapítottak, amelyet a magyar irodalomtörténetírás atyjáról, Toldy Ferencről neveztek el. Az emlékérmet évente egyszer adják majd át a kiemelkedő irodalomtörténeti munkát végzőknek. Ugyancsak a közgyűlésen jelentették be, hogy pályázatot hirdetnek helyi irodalomtörténeti kutatásokra, amelynek eredményeit jövőre értékelik. A társaság két közgyűlés közötti munkájáról Wéber Antal főtitkár számolt be. Rámutatott: jelentős eredményként értékelhető, hogy az elmúlt időszakban rendszeressé váltak a felolvasó- és vitaülések, s nem egy esetben a legújabb kutatások ismertetésének fórumaivá. Felhívták a figyelmet arra, hogy a tanári tagozatnak nagyobb erőfeszítéseket kellene tennie a tudomány és az oktatás kapcsolatának szorosabbá tétele érdekében, a tudósok és az oktatók munkájának összehangolásában. A beszámolót vita követte, majd a közgyűlés megválasztotta a társaság új vezetőségét. Elnök ismét Tolnai Gábornért, alelnökké Czine Mihály és Wéber Antal irodalomtörténészt választották. A társaság új főtitkára Pálmai Kálmán irodalomtörténész lett. A közgyűlés a társaság tiszteleti tagjává válaszotta Bán Imre professzort, a társaság leköszönt alelnökét. Magyar Nemzet A magyarlukafai Néprajzi Műhely ez évi alkotótáborában készült munkákból rendez tárlatot a Janus Pannonius Múzeum a falu műemlékpajtájában. A tárlat október 25-én nyílik meg. A színházak pénteki műsora Erkel Színház: A köpeny — Angelica nővér — Gianni Schicchi (Klemperer béri. i. ed. 7) — Nemzeti Színház: Győri Balett műsora (7) — Népszínház—Várszínház: A lovakat lelövik, ugye? (7) — Józsefvárosi Színház: Veszélyes forduló (7) — Madách Színház: Mégis, kinek az élete? (E. béri. 7) — Vígszínház: Minden jó, ha vége jó (7) — Pesti Színház: Királyi vadászat (7) — József Attila Színház: Pályamódosítás (I. bér. 1. 7) — Thália Színház: A Mester és Margarita (7) — Vidám Színpad: így élni jó! (7) — Radnóti Miklós Színpad: Közvádló (7) — Mikroszkóp Színpad: Bimm-Bumm Bömbölő (de. 10). Minek néz engem? (fél 9) — Budapesti Gyermekszínházban: Karácsonyi ének (du. 3) — Stúdiószínpadon: Profán ballada — Patt (7) — Állami Bábszínház a Népköztársaság útján: Diótörő (du. 3) — a Jókai téren: Világszépe (de. 10) — Egyetemi Színpad: Fiatal költők estje (7) — Szkéné Színház: Bródy János műsora (fél 8) — Ódry Színpad: West Side Story (du. 3) — Fővárosi Művelődési Ház, Körpódium: Tolnay Klári önálló estje (7). Rövid tartalom és szereplőlista a Pesti Műsorban. Magyar képzőművészeti tárlat Párizsban A Modernn Művészetek párizsi Múzeumában szerdán megnyílt a Nyolcak és a magyar aktivisták művészetét bemutató kiállítás, amelynek anyaga előzőleg a közép-franciaországi Saint Etienne-ben, Londonban, Rómában és Genovában reprezentálta az 1905-től 1930-ig terjedő időszak magyar avantgárd törekvéseit. A tárlaton a Nemzeti Galéria, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a baseli Kari László gyűjtemény, továbbá magángyűjtemények összesen mintegy háromszáz darabja — festmények, grafikák, szobrok, plakátok — látható. A magyar avantgárd művei nagy érdeklődést keltettek. A megnyitón jelen volt a francia művészeti, a kulturális élet számos vezető személyisége, és a kiállított anyag őszinte tetszést aratott. Színházi vendégjátékok a szovjet kultúra napjain A szovjet kultúra napjain a leningrádi Gorkij Színház 1-én és 2-án Győrben mutatkozik be Solohov Csendes Don és Tolsztoj A ló története című előadásával. Budapesten első ízben november 5-én a Nemzeti Színházban az ünnepi műsorban lépnek fel a leningrádi művészek. További előadásaikat a Nemzeti Színházban és a Vígszínházban tartják: Osztrovszkij színművét, a Farkasok és bárányokat, és A ló történetét mutatják be. Hazánkba érkezik a leningrádi Miniatűr Színház társulata is Arkagyij Rajkin vezetésével. Őfelsége a színház című műsorukat a budapesti és a székesfehérvári közönség láthatja. Rimbajeva esztrádegyüttese vidéki nagyvárosokban vendégszerepel november 1. és 7. között. Az Ukrán Szövetségi Köztársaság Virszkij Táncegyüttese október 30-án mutatkozik be Ukrajnából jöttünk című műsorával az Erkel Színházban a megnyitó díszelőadáson. Novemberben Budapest, Székesfehérvár és Szombathely színházaiban lépnek fel. A világhírű szovjet balettművészet is képviselteti magát a művészeti hetek programján. A Balettszólisták Együttese Budapesten kívül Salgótarjánban, Kecskeméten és Tatabányán vendégszerepel. NAPLÓ Október 24 Könyvtárlátogatás lesz a TIT rendezésében az Akadémián október 26-án, vasárnap délelőtt tizenegy órakor. Létay Klára előadóművész és dr. Gergely Pál közreműködésével. oo Az Erkel Színház novemberi előadásain szovjet művészek mutatkoznak be a közönségnek a szovjet kultúra napjai során. Október 31-én, a Parasztbecsület Turioidáját énekli a Lenin-díjas Anatolij Szolovjanyenko, november 5-én pedig a Traviata Alfrédjeként lép színre. A Tosca november 1-i előadásán két szovjet művész vendégszerepel: Gizela Cipola, a kijevi opera tagja a címszerepet énekli, a zenekart Sztyepan Turcsak, az ukrán szimfonikus zenekar karmestere vezényli. November 2-án és 6-án, Amnerisként mutatkozik be a Lenin-díjas, Irina Arhipova, Vlagyiszlav Plavko pedig Radamics szerepét énekli. Béla Rudenko a Traviata címszerepében lép fel november 5-én Cervantes La Guarda Cuidadosa című művét mutatják be az ELTE spanyol tanszékének hallgatói október 28-án az Óbudai Klubházban. Kiállítás nyílik meg Művészeti Naptárak 1981 címmel október 29-én a Duna Galériában. cd Medgyessy Ferenc hagyatéki centenáris kiállítása október 6-án nyílik a debreceni Déri Múzeumban. A Budapesti Művészeti Hetek mini műsora. Fővárosi Operettszínház — 19.00: A krakkói Story Tear vendégjátéka — Wyspianski* Konrad. Zeneakadémia — 19 ■ Peskó György orgonaestje. Pesti Vigadó — 19.30: Régi lengyel Mária-dalok. A Fistulatores et Tubbinatores Varsovienses együttes hangversenye. Rádió 3. műsor — 21.50: Az Állami Hangversenyzenekar október 20-i koncertjének közvetítése felvételről. Közreműködik Vásáry Tamás. .Péntek, 1980. október 24. Két kiállítás az MTI centenáriumán . Százéves születésnapját bemutatókkal is megünnepli a Magyar Távirati Iroda. Egyidőben két kiállítás is hivatott rá, hogy valljon a hírügynökség múltjáról és vele együtt a történeleimről. A Naphegyen levő MTI- székházban az intézmény históriájával ismertetnek meg a tablók. Aki szereti az efféle kiállításokat, kedvére böngészhet a bemutatott dokumentumok között, és-elgondolkodhat a hír, a hírtovábbítás fontosságának növekedése és az apparátus méreteinek vele összefüggő változásai közötti kapcsolaton. Az alapításkor, 1880-ban, az akkori Gizella téri épületben mindössze két ablak (s a hozzájuk tartozó szobák) jelentették az MTI-t — a házban egyébként Varga Miklós és társainak Magyar Bútoripari Társasága uralkodott. Pedig a cég egy korabeli minisztertanácsi határozat szerint a kormány támogatását élvezte, annak félhivatalos hírügynöksége volt. Adokumentum szerint: „...Minthogy országos érdek kívánja, hogy a vidéki közönség a közügyekre vonatkozólag történtekről a valóságnak megfelelő, lehetőleg objektíven szerkesztett tudósításokból értesüljön, a Minisztertanács a szóban levő vállalatot azon feltételek mellett, hogy a fentebb jelzett kívánalmaknak megfelel, pártolandónak, s számára kért táviratozási díjmentességet egyelőre egy évre megadandónak találta . .. Budapestről vidékre összesen véve naponként átlagosan 800 szó táviratozható, a vidékről pedig Budapestre 200 szó .. Ez még a távirat időszaka volt. Aztán jött a telefon, majd a telex. A telefon számított különösen hatalmas technikai fejlődésnek, a munkát hathatósan segítő előbbrelépésnek. Utal rá a hírügynökség ötven esztendős múltjára emlékező Schmidt Imre is, elmondván az őt kérdezőnek a telefon előnyeit. Az erről szóló dokumentum szerint „ .. a múltra vonatkozólag még elmondja Schmidt, hogy milyen borzalmas munka volt a telefon bevezetése előtt... Távirat, telefon, tylex és a fotó. Ez utóbbi már egy másik kiállítás témája. A Néprajzi Múzeumban az „MTI jelenti”, hogy hány és hány eseményen jelentek meg az MTI fotóriporterei az elmúlt száz esztendőben. A történésekről, főként az elmúlt három évtized történéseiről szerezhet tudomást a képeket nézegető s emlékezhet rájuk. A fotó vizuális műfaj lévén, többet mond el a lényegről. Embereket mutat be, mutat meg embereket, akik cslekszenek, ám tetteikkel azonos fontosságú az arcuk. A mimika, az egy adott pillanatban látható gesztus. A látható keveredik a tudattal a fotókat szemlélve. Például az 1946 májusában exponált képen, amelyen a hazaérkező Károlyi Mihály látható. Az azóta már számtalanszor látott töprengő arc, az elgondolkodó tekintet, amely mögé a látogató odaképzelheti a politikus emlékirataiból azóta már megismerhető gondolatokat, terveket, s az emberi tartást. Vagy Bajor Gizit megpillantva a szavazóurna előtt, felörölhet a szemlélőben, hogy a színész állampolgárként is művész, képes rá, hogy kompozícióvá emeljen egy adott pillanatról szóló hírt kommentáló fényképet. ■ Nincs ez másképpen a közelmúlt eseményeit dokumentáló felvételeken sem. Az elkészült óbudai lakótelepről beszámoló híradás kapcsán eszünkbe juthat napjaink vitája a lakótelepek értelmességéről, a tér kihasználásáról és eltüntetéséről. Fotó fotó mellett, valamennyi bizonyítéka kortörténeti vagy éppen hétköznapi pillanatoknak. Kádár János, amint éppen aláírja a helsinki záróokmányt, Tímár József Arthur Miller ügynökeként, Doráti Antal Kodály Psalmusának vezénylése közben vagy éppen Magyar Zoltán olimpiai aranyérmet érő lólengésgyakorlata közben éppenúgy sokat átbeszélt, sokszor felidézett pillanatokról szól, mint a Dunaújváros építéséről vagy éppen a Marx téri Westend ház a metróépítés miatti felrobbantásáról szóló képsorok. Fennnkölten: a múlttal találkozhatunk az MTI fotósainak jóvoltából. Egyszerűbben: az átélt vagy csupán rengetegszer hallott emlékeinkkel. A riporterek — ötvenegyen szereplői a jubileumi bemutatónak — listája a kiállítás végén kifüggesztetett alfabetikus sorrendben. Emlékekről (az övékéről is), emlékezésre alkalmas eseményekről lévén szó, nem lett volna érdemtelen feloldani az anonimitást, s alkotójukkal azonosítani az alkotásokat. Még akkor is, ha a hírei■ általában fontosabbak a fiírközlőnél. (malonyai) Medgyessy-album, Baalbek, ikonok A Képzőművészeti Kiadó tervei A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata 1981-ben ismét tizennyolc-húsz művészeti könyvet és albumotjelentet meg. A Mai magyar művészet sorozatban Ury Ibolya Gráber Margit munkásságát elemzi monografikus feldolgozásban. Bodnár Éva: Boldizsár István, a nagybányai művészet harmadik generációjához tartozó művész legjelentősebb alkotásait ismerteti, Csapó György Mácsai István festőművész életművét dolgozza fel. Mezei Ottó szerkesztette a Papp Oszkár művészetét értékelő könyvet, Szíj Rezső pedig Perez Jánosnak, a fémművesség egyik kiváló megújítójának iparművészeti módszereit ismerteti könyvében. Valamennyi kötetet 8—17 színes és 16—25 feketefehér reprodukció gazdagítja. A kortárs klasszikusok életművének feldolgozását az Ilosvai Varga István-kötettel folytatják. Reprezentatív album jelenik meg Medgyessy Ferenc születésének 100. évfordulójára. Ebben az évben új köntártípussal jelentkeznek, amelynek egyes kötetei a magyar és az egyetemes művészet egyegy kiemelkedő remekművének sokoldalú elemzését adják gazdag", illusztratív képanyaggal és nagyméretű színes poszter-melléklettel. Közreadják illusztrált, ismeretterjesztő formában a Lotz Károly és Mednyánszky László életművét ismertető köteteket. Az előbbinek szövegét Kisdéginé Krimi Irén, az utóbbiét Sarkantyú Mihály írta. Újból kiadják ezúttal ,két kötetben — Baktay Ervin: India művészete című könyvét, valamint Domanovszky Györgynek a kerámiaművészet kezdetének kialakulásával foglalkozó művét. Reprezentatív albumot jelentetnek meg a balkáni ikonfestészetről. Az én múzeumom sorozatban Wessetzky Vilmos új műve jelenik meg, amely a Szépművészeti Múzeum egyiptomi gyűjteményét ismerteti. A kötet 18 illusztrációt tartalmaz. A sorozat másik új kötete, Borbély László műve, a két világháború közötti művészetnek a Nemzeti Galériában bemutatott kiemelkedő alkotásait ismerteti. Csontváry Kosztka Tivadar egyik főművét, a Baalbeket elemzi tanulmányában Németh Lajos. A könyv 44 fekete-fehér felvételt és a Baalbek nagyméretű színes reprodukcióját tartalmazza. A jövő év kiadási programjának egyik legérdekesebb eseménye Rózsa Györgynek, az ikonfestészet Magyarországon található és a szerb iskolához tartozó műalkotásait ismertető albuma, amely 160 nagyméretű, színes reprodukciót mutat be. G. J. Emlékezés Hatvany Lajosra Hatvany Lajos születésének 100. évfordulója alkalmából a Magyar Írók Szövetsége október 27-én hétfőn délelőtt fél 11-kor koszorúzási ünnepséget rendez a Farkasréti temetőben levő urnahelynél. Ugyanezen a napon délelőtt fél 12-kor, felavatják az emléktáblát egykori lakóházán , a Bécsi kapu tér 7. alatt. Avatóbeszédet Juhász Ferenc mond. Faragó Pál, Durkó Gábor és Méry László kiállítása a Vízivárosi Galériában október 27-ig van nyitva.