Magyar Nemzet, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-01 / 230. szám

Szerda, 1989. október 1.. A műtárgyvédelem áll a múzeumi hónap középpontjában Hosszú sor új, időszaki és állandó kiállítás nyílik meg az októberi múzeumi és műemlé­ki hónap alkalmából. A ren­dezvénysorozatról tegnap tar­tottak sajtótájékoztatót. Dr. Kovács Tibor, a Művelődés­­ügyi Minisztérium múzeumi osztályának vezetője elmond­ta, hogy most első alkalommal kísérlik meg egy alapgondolat köré csoportosítani a hónap eseményeit, a középpontba ál­lítva a műtárgyvédelem kér­dését. Három kiállítás is fog­lalkozik ezzel a témával; a Nemzeti Galériában október 16-án nyílik meg A múzsák kertje közelről című tárlat, amely tizenkét fővárosi mú­zeummal közösen mutatja be a műtárgyvédelem szerteágazó folyamatát. A székesfehérvári Csók István Képtárban októ­ber 12-én megnyíló Magyar régészet és műtárgyvédelem LO című kiállítás az újkőkor­­t- '­ a XVIII. századig az ország e­gész területéről ad válogatást, m­íg a miskolci Hermán Ottó 1 múzeum október 6-án megnyí­­l­ó tárlata a néprajzi műtárgy­védelembe enged betekintést. Az idei múzeumi hónapnak is lesz történelmi évfordulóhoz k­apcsolódó eseménye: a Had­­t­örténeti Múzeumban október 7-én nyílik meg a Bethlen Gá­bor emlékkiállítás. Az időszaki tárlatok közül a Szépművészeti Múzeumban a hónap végén megnyílik a XVIII. századi német és oszt­rák rajzművészet kiállítása, a pápai múzeumban október 17-én indiai textileket mutat­nak be. Új intézményeket is felavat­nak a múzeumi hónap során. A szennai szabadtéri múzeum­ban október 12-én nyitják meg a csökölyi tájházat, Nyíregy­háza-Sóstón 26-án a tarpai kis­­nemesi házat. Új épületet kap a miskolci Hermán Ottó Mú­zeum, Salgótarjánban október 3-án, a hónap nyitányaként felavatják a Nógrád megyei múzeumok új, központi épüle­tét, a korszerű muzeológiai és építészeti elvek szerint emelt Nógrádi Sándor Múzeumot. Dr. Barcza Géza, az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség osztályvezetője tájékoztatást adott az idei legjelentősebb munkákról. Közülük is kiemel­kedik a magyarországi kasté­lyok, zsinagógák és haranglá­bak helyzetfelmérése, a debre­ceni református nagytemplom és a pannonhalmi főapátság folyamatban levő rekonstruk­ciója. Néprajzi eszmecsere Békéscsabán Nemzetközi néprajzi nem­zetiségkutató tanácskozás kezdődött kedden Békéscsa­bán. Tizenkét ország kétszáz néprajzosa a kelet- és közép­európai nemzetiségek, népraj­zi csoportok körében végzett tudományos kutatásokról folytat eszmecserét. A három­napos konferenciát Pója Fri­gyes, Békés megye országgyű­lési képviselője, külügymi­niszter nyitotta meg. A tanácskozás első napján három előadás hangzott el. Balassa Iván Herder-díjas néprajzkutató a tudomány­nak a nemzetiségi műveltség fejlődésében betöltött szere­péről Jozef Burszta Herder­­díjas lengyel tudós hazája múlt századi néprajzkutatásá­ról. Balkisz Halilovna Kar­­mi­seva szovjet kutató pedig Üzbegisztán mai nemzetiségi és néprajzi viszonyairól tar­tott előadást. A tanácskozás részvevői délután három csoportban folytatták a munkát. Este a rendezvénynek otthont adó ifjúsági házban Békés megye magyar és nemzetiségi mű­kedvelő művészeti együtte­seinek műsorát láthatták. A konferencia első napján meg­nyílt a Munkácsy Mihály Múzeum új állandó kiállítá­sa a Néprajzi csoportok Bé­késen a 18—20. században címmel. Ünnepi megemlékezések Beth­len Gábor születésének 400. évfordulója alkalmából Ez év őszén ünnepeljük Bethlen Gábor erdélyi feje­delem, választott magyar ki­rály születésének 400. évfor­dulóját. A Hazafias Népfront Bethlen Gábor-emlékbizott­­sága véglegesítette a jubileu­mi rendezvények program­ját. Az eseménysorozat október 7-én délelőtt Bethlen Gábor szobrának megkoszorúzásával kezdődik. Ugyanezen a na­pon megnyílik a Bethlen ko­rát és életművét bemutató kiállítás Budapesten , a Hadtörténeti Intézet és Mú­zeum várbeli épületében. Október 8-án és 9-én nem­zetközi tudományos konfe­renciát rendeznek Debrecen­ben. Október 10-én Hódmezővá­sárhelyen tudományos ülés­szakot tartanak Bethlen Gá­bor az irodalomban és a mű­vészetben címmel. Felavatják Bethlen Gábor mellszobrát — Pátzay Pál utolsó alkotását — a Bethlen Gábor Gimnázium aulájában. A televízió és a rádió is ünnepi műsorokat sugároz az évforduló alkalmából. Megkezdődött a 20. biokémiai vándorgyűlés Siófokon A jelenlegi és a várható ku­tatási eredmények alapján az ezredfordulóra már az emberi és állati fehérjék ipari méretű előállítására lehet számítani hazánkban — jelentették be kedden Siófokon­ a 20. bioké­miai vándorgyűlés első napján megtartott fehérje bioszintézis szimpozionon. A kutatások bi­zonysága szerint ugyanis a génszerkezet megváltoztatásá­val a mikroorganizmusok be­programozhatók emberi és ál­lati fehérjék előállítására és ily módon a növényi szervezet is a táplálkozás szempontjából teljes értékű fehérje termelé­sére késztethető. Mindez óriási lehetőségeket tár fel a gyógyászatban, az élelmezés­ben és a takarmányozásban egyaránt. E témák kutatásá­ban számos hazai egyetem és intézet ért el figyelemre méltó eredményeket. Ezeket össze­gezték a budapesti, a szegedi és a debreceni orvostudományi egyetemek, a szegedi biológiai kutatóközpont, valamint a Sugárbiológiai Kutató Intézet vezető munkatársai. Az előadásokban szó volt többek között az immunglobu­lin bioszintézisről, amelynek során a Semmelweis Orvostu­dományi Egyetemen emberi vérsejtekkel kémcsövekben is előállították ezeket a fehérjé­ket, amelyeket eddig csak az élő szervezetekkel termeltet­tek. Ennek a módszernek az üzemszerű alkalmazásával az eddiginél nagyobb mennyiségű és többféle védőanyagot tud­nának előállítani. Beszámoltak azokról a sikeres kísérletekről is, amelyek során mikroorga­nizmusokkal termeltettek in­zulint és interferont. Szót kértek az elméleti ku­tatók mellett az alkalmazot kutatóintézetek munkatársai is. Ismertették például a ga­bonatermesztési kutatóintézet­nél végzett kísérleteket, ame­lyek során a kukoricát igye­keznek teljes értékű fehérjék előállítására késztetni. A biokémiai vándorgyűlés első napján rendezték meg az enzimológiai szimpoziont is, amelyen az enzimekkel mint a fehérjeszintézis „gyártósorá­val” foglalkoztak, s beszámol­tak az enzimműködés mecha­nizmusának vizsgálatával kap­csolatos legújabb tudományos eredményekről. Madar* KGST-országok vízügyi vezetőinek értekezlete Balatonőszödön Kedden Balatonőszödön meg­kezdődött a KGST-országok vízügyi vezetőinek 27. érte­kezlete. Munkájában Bulgá­ria, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Romá­nia, a Szovjetunió és Viet­nam küldöttein kívül részt vesz Jugoszlávia delegációja és több nemzetközi szerve­zet képviselői is. Borbándi János miniszter­elnök-helyettes köszöntötte a megjelenteket, majd a plená­ris ülés megkezdte érdemi munkáját Áttekintették az elmúlt esztendő vízgazdálko­dási együttműködésének ered­ményeit, megvizsgálták a komplex program intézke­déseinek végrehajtását és megvitatták, hogyan lehet hatékonyabbá tenni a tag­államok vízügyi együttmű­ködését, összeállították az 1981—82-es munkatervet, az 1981—85-ös időszak ötéves műszaki-tudományos együtt­működési tervét, és megvitat­ták a Duna- és Tisza-völgyi vízgazdálkodási együttműkö­dés problémáit. Foglalkoztak az Intervodocsisztika nemzet­közi társulás gyártásszakosí­tási kérdéseivel. A plenáris ülés második napján Magyar­­ország vízgazdálkodásáról hangzik el előadás. Népfronttanácskozás az ifjúság környezeti neveléséről A Hazafias Népfront Kör­nyezetvédelmi Bizottságának tudományos és oktatási albi­zottsága szerdán délelőtt ülést tartott. Dr. V. Nagy Imre, az albizottság elnöke terjesztette elő Az ifjúság környezeti ne­velésének helyzete az általá­nos és középiskolás korosztá­lyoknál című vitaanyagot. Az elemzés célja az eddigi tapasztalatok értékelése és a további tennivalók kijelölése volt, kezdve az óvodában adó­dó teendőknél, folytatva az általános iskolákban végzen­dő környezetvédő munkával. De szó esett arról, hogy a kö­zépfokú oktatásban, a gimná­ziumokban, a szakközépisko­lákban, a szakmunkásképzők­ben, a gép- és gyorsíróisko­lákban, valamint az egészség­­ügyi szakiskolákban is helye van a környezeti nevelésnek, pontosabban a környezetvédő szemlélet kialakításának. Az előterjesztést élénk vita követte, amelyben kifejtette véleményét szociológus, peda­gógus, mérnök, orvos, föld­rajztudós. Mindegyikük a ma­ga szakterülete felől közelített a címben megjelölt témához, hasznos módszerekről tájé­koztatva az ülésen résztvette­­ket. Nemzetközi közgazdász-konferencia Esztergomban Nemzetközi közgazdász ma­tematikus előrejelző konfe­rencia kezdődött kedden Esz­tergomban. A négynapos ta­nácskozáson több mint száz magyar, bolgár, csehszlovák, francia, jugoszláv, lengyel, NDK-beli, NSZK-beli, szovjet és amerikai közgazdász vesz részt A konferencia megnyitó előadását Nyers Rezső, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Inté­zetének igazgatója tartotta. Többek között szólt arról, hogy a világgazdaságban vég­bemenő változások megköve­telik a közgazdaságtudomány, a matematikai módszerek fo­kozott hasznosítását. Az in­tenzív fejlődés ugyanis új nö­vekedési modellek alkalmazá­sát igénylik. Az előadó foglalkozott az­zal, hogy az új követelmé­nyeknek megfelelően egyre nagyobb szerepet kell kapnia a helyi kezdeményezéseknek. Ugyanakkor a népgazdasági tervezésben központi feladat a gyors változásokat, az al­kalmazkodásokat elősegítő közgazdasági környezet és szabályozó rendszer megte­remtése. A gazdasági egysé­gek így tudnak megfelelő irányba fejlődni, így képesek a lehetőségeket felkutatni. Nyers Rezső tájékoztatta a konferencia részvevőit azok­ról a magyarországi törekvé­sekről, amelyekkel előkészí­tik a gazdaság intenzifikálá­­sát. Mint mondotta, ebben a folyamatban a termelésnek a világpiaci árakhoz kell iga­zodnia, s csak azokat a költ­ségeket lehet társadalmilag szükségesnek elismerni, ame­lyeket a világpiacon elérhető árak magukba tudnak fogad­ni. Szélesebb teret kell kap­nia a vertikális integrált vál­lalati szervezetnek, ahol a be­ruházás és a termelés szoro­san összefügg egymással. Vita a vezetőképzésről „Azt szeretnénk, hogy az iparban dolgozó felső- és kö­zépvezetők, felhagyva szinte kizárólagos termelés­centri­­kusságukkal, mielőbb rendel­kezzenek a tevékenységüket erőteljesen meghatározó kül­gazdasági, külkereskedelmi szemlélettel is.” E gondolatot hangsúlyozva, majd részlete­sen boncolgatva tartott tegnap előadást dr. Svéd Sándor, a Külkereskedelmi Miniszté­rium vezetőképző csoportjának a vezetője az Országos Veze­tőképző Központban. A ren­dezvényre az OVK szakembe­rein kívül a szaktárcák okta­tással, továbbképzéssel foglal­kozó intézményeinek szakem­berei és a felsőoktatási intéz­mények képviselői voltak hi­vatalosak. Az előadó emlékeztetett ar­ra, hogy az elmúlt években több marketing tanfolyamot szerveztek termelővállalati dolgozóknak. A vizsgák után csaknem mindegyik évfolyam hallgatói kérték­ a tananyag­gal munkahelyi vezetőiket ,­s ismertessék meg, mert külön­ben aligha tudják hasznosíta­ni ismereteiket. Fejlesztendő a műszaki és az agrártudományi egyetemen is a képzés: a hall­gatók ma még nem kapnak kellő mélységű, igényes felké­szítést a világgazdaságról, a nemzetközi pénzügyekről, leendő szakmájuknak és a kül­kereskedelmi munkának az összefüggéseiről. A tanácskozáson felszólalók közül többen is hangsúlyozták: az 1977 októberében megje­lent KB-határozat arra ösztö­nöz, hogy a termelést és az ér­tékesítést, illetve a külkeres­kedelmi tevékenységet egy­mással összefüggő, egymást ki­egészítő folyamatoknak kell tekinteni. Az ipari, mezőgaz­dasági üzemek vezetőinek, a kutatás, a gyártmányfejlesztés, a szerkesztés, a gyártástechno­lógia élén állóknak tevékeny­ségüket ilyen látásmóddal kell végezniük. Október: takarékossági hónap Az idén először október lesz a takarékossági hónap. Az Országos Takarékpénztár a KISZ-szel, a szakszervezet­tel, a népfronttal és a helyi tanácsokkal közösen rendezi meg. Célja az, hogy felhívja a figyelmet a takarékosabb életmódra. Az OTP, amelynek betétállománya elérte a 140 milliárd forintot, bemutatja majd azokat a takarékossági formákat, amelyek segíthet­nek megoldani egy-egy társa­dalmi réteg anyagi gondjait, így például nagy figyelmet szentelnek a fiatalok, neveze­tesen a fiatal házasok segé­lyezésének, és az ifjúsági ta­karékbetétkönyveknek. Az október elsején kezdődő országos méretű eseményso­rozat megnyitóját szerdán a Vörös Október Férfi Ruha­gyárban tartják, majd a hó­nap végén a takarékossági vi­lágnapon zárják Sopronban. _5 Fogaskerekek Mechanizmusról, olajozottan működő gépezetről beszélünk. Pedig rosszul tesszük. Mert a gépezet kifejezés csak akkor helyes, ha minden alkatrésze a helyén van, s mindegyik hasz­nálható is. De mit ér mond­juk egy esztergapad — ha mégoly modern, szép, nagy tel­jesítményű is —, ha nincs hoz­zá esztergakés. Használható lenne csak... csak mégsem használható. Nos, valahogyan így vagyunk ezzel a gazdasági gépezettel is. Elmúlt évi ered­ményeinket, a törekvéseket is­merve egyre modernebb ez a gép, s az alkatrészek is lassan a helyükre kerülnek, ám a fo­gaskerekek — az alkotó egy­ségek — még mintha nem il­leszkednének pontosan egy­máshoz. Vagy — hogy tovább­ra is a képes beszédnél marad­junk — inkább fogalmazzuk úgy: akadnak olyan fogaskere­kek, melyek még nem illenek a rendszerbe MINŐSÉG A magyar export dinamiká­ja — amint azt Kádár Béla szerkezeti változásokról írott könyvében olvashatjuk — nemzetközi és belső tényezők­kel összefüggésben jelentős szerkezeti átalakulással páro­sul. Kivitelünkben az iparcik­kek részaránya tíz év alatt, a mostani évtizedre 74 százalék­ról 72 százalékra csökkent; a fejlett tőkés országokba irá­nyuló magyar kivitelen belül viszont 36 százalékról 55 szá­zalékra emelkedett. Az export szerkezeti átalakulása a ha­gyományos magyar szakosodás módosulására vall, a hetvenes évektől kezdődően Magyaror­szág már a fejlett tőkés orszá­gokkal való munkamegosztás­ban is ipari termékek exportő­reként lép­ fel. Exporttevékeny­ségünk egyre bővül, ez kide­­rül a különböző jelentésekből is. A kérdés csupán az, hogy ez a bővülés a kívánalmak­nak megfelelő mértékű-e? S ha nem — mert nem —, akkor mivel magyarázható, hol a hi­ba, hogyan lehet segíteni? Az országgyűlés múlt heti ülésszakát megelőzve, a testü­let ipari bizottsága megtár­gyalta többek között a szerke­zeti változásnak, a termelés szerkezeti átalakulásának hely­zetét is. A bizottság megálla­pította: „a termelés termék­­szerkezetének korszerűsítési folyamata viszonylag lassú volt. A termékek minőségi és választékbeli hiányosságai nem egy esetben akadályozták az igények kielégítését, a hazai és a külpiaci értékesítés foko­zását.” Erről van szó. Erről is. Még mindig napirenden szereplő kérdés a minőség, még min­dig vannak termékek, amelye­ket összeszűkített szemmel forgat a kezében a külföldi át­vevő, és amikor fejét csóválja, tanácstalanul hümmög: jó vol­na, dehát hogy rakták össze! S vonatkozik ez olyan termé­kekre is, amelyek licencvásár­lás útján kerültek hozzánk, s amelyeknek minősége szerző­désben rögzített követelmény. Kádár János legutóbb az or­szág házában ezt mondta er­ről „Vajon a minőség, a már­ka jó híre csak a kapitalisták­nak fontos? Szocialista viszo­nyok között a rossz is lehet jó? Ezt mi nem tűrhetjük, van még behozni valónk, ez szá­munkra politikai, erkölcsi és gazdasági kérdés.” GYORSÍTÁS A világgazdaság mutatóujja jó pár éve már fenyegetően inti a magyar vállalatokat: vi­gyázni, mert a lemaradás nagy. S a cégeink közül sokan oda is figyeltek erre az intésre, ahogy az ipari bizottság jelen­tése is is megállapítja, néhá­­nyuknál kézzelfogható intézke­dések is történtek a gazdaság­talan tevékenységek visszaszo­rítására, a termelési szerkezet módosítására. A jó példák között említhető a Péti Nitro­gén Művek, az Ipari Műszer­gyár, a BHG Híradástechnikai Gyár. A Magyar Hajó- és Da­rugyárban is felgyorsították a gyártmányfejlesztő munkát, s ennek eredményeként új úszó­daruk, belvízi hajók, portál­daruk, konténerek és kazánok gyártását kezdték meg. Ugyanakkor megszüntették né­hány régebbi termék gyártá­sát — a vállalatnál javult az exportgazdaságosság. A Ma­gyar Vagon- és Gépgyár a tő­kés piacokon jól értékesíthető közúti jármű főegységek elő­állítására állt rá, nagy teljesít­ményű erőgépeket is, munka­eszközöket is gyárt. Tőkés ex­portjuk erőteljesen növekszik. Tehát van példa bőven. Még a vegyiparban is akad, ahol pedig az iparág egészében a gazdaságtalan termelés leállí­tásával kapcsolatos elképzelé­sek megvalósításának gyorsítá­sára volna szükség. Persze azért itt is találhatók olyan vállalatok, mint a BVK, a TVK, a KHV, vagy a BUDA­­LAKK, amelyek a túl széles termékválasztékot mindinkább szűkítik, új, gazdaságosabb termék veszi át ezek helyét. DÖNTÉS Csakhogy nem volna jó, ha a példák sora láttán bárki is azt hinné, hogy a világgazda­ság ma már „elnézőbb” a ma­gyar ipar termékei iránt. Ép­­penhogy arról van szó: minde­nütt, a gazdaság minden ré­szén az iparágnak majd min­den vállalatánál tovább kell keresni a lehetőségeket. Mi kell ehhez? Tömpe Ist­ván háromszáz oldalas könyvet szentelt ennek a kérdésnek, melyben részletesen taglalja a struktúraátalakító beruházási döntések néhány időszerű kér­dését. Az ő vizsgálataiból is ki-­­ derül, hogy beruházásaink nem mindig a célnak megfelelőek, az előkészítettség — amely a fejlesztés igen fontos tényezője — gyakran hagy kívánnivalót maga után. S a döntések másik alkotó része, az a bizonyos so­kat emlegetett kockázatválla­lás. Felmérni a lehetőségeket, megtudni, hogy mire, hol, mekkora szükség van, megter­vezni, megszervezni a gyártást — ez csak a dolog egyik olda­la. A másik — s ez sem ke­vésbé fontos —, hogy mind­ezen ismeretek birtokában megszületik-e az elhatározás, hogy csináljuk, vágjunk bele, próbáljuk meg. A gyakorlat, s az említett dokumentumok azt igazolják, hogy még sok he­lyen hiányoznak ezek a gon­dolatok. No, persze érthető: senki sem kockáztatja szívesen a nyereséget, az eredményes­séget Ám, ebben a kockázat­ban ma már — jó ideje — nincsenek egyedül a vállala­tok. A közismert 45 milliárdos hitelakciót 1975-ben, az ötödik ötéves terv elfogadásának évé­ben hirdették meg, szoros ösz­­szefüggésben a terv külgazda­sági követelményeivel. A 45 milliárd elosztása komoly fel­adatok elé állította a bankot. Szüksége volt addigi vállalati tapasztalatain túlmenően a vállalkozás érzékenységére is, azaz arra a képességére, hogy az új és kockázatosban felfe­dezze és vállalja a „beruházni­­valót”. Azonban az export­­orientált beruházások ilyen tá­mogatása továbbra sem menti fel a vállalatokat az újra és újra megismétlődő döntési kényszerek alól, az alól, hogy szüntelenül vizsgálják nemzet­közi piaci lehetőségeiket. .Már­pedig, hogy ez a döntési kész­ség még igen sok helyen hiány­zik, azt Hetényi István pénz­ügyminiszter is bizonyította, aki a mostani országgyűlésen így fogalmazott: ......a válla­latok nem minden fejlesztési lehetőséget használnak ki. A konvertibilis exportárualapo­kat bővítő beruházásokra pél­dául több hitelt kaphatnának, mint amennyit eddig kértek.” Végül is hogyan illeszked­nek ma egymáshoz a gépezet fogaskerekei? Tudjuk, hogy van köztük olyan, amelyik fénye­sen csillog, a helyén van már. Van olyan is, amelyik most kerül a helyére, ám vannak még jócskán rozsdásak, túl­vagy éppen alulméretezettek is. Tavaly az iparvállalatok közül huszonhatnak meg kel­lett vizsgálnia a termelési szer­kezetét, s ultimátumszerűen kapták a kérdést: hogyan to­vább? Az eredmények azt iga­zolták, hogy ez a vállalati ön­vizsgálat szükséges volt. Vajon kell-e várni újabb ilyen szi­gorú felszólításra? Nyilván nem. Ha jobban szemügyre vesz­­szük ezt a bizonyos jelképes gépet — a mai magyar gazda­ságot —, kitűnik, hogy már mozdul, de még nem mindig úgy, ahogy kellene. S az pedig régi műszaki igazság, hogy azok a fogaskerekek, amelyek nem segítik eléggé a kívánt működést, csak két lehetőség között választhatnak: vagy el­roppannak, vagy — és végül is ez a cél — a többiekhez, a jók­hoz igazodnak. Kapuvári Gáésor

Next