Magyar Nemzet, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-07 / 235. szám
____ A RÁDIÓ MELLETT Dokumentumjátékok Akadnak olyan hetek, amikor hírmondójuk sem tűnik fel a rádióműsorban, s ha egyik-másik főcím alatt ott áll is a,műfaji rpofijelölés, dokumerntumjáték, végül kiderül, alig több, mint interjúk, kritikai megjegyzések, riporteri elmélkedések sorjázása: hiányzik belőle az a valami, amit — jobb híján — a játék szóval jelölünk, s ami itt a megjelenítést az életszerűséget, egy történés folyamatosságát jelenti.. Hasznos ez is a maga pőre dokumentum voltában, mint ismeretszerzés, gyakorta, érdekes is, mint a tudás általában, s tárgyától függően. Amit felfogtam belőle, elraktározom magamban, szembesítem más ismereteimmel; valamit közöltek velem, ami lehet fontos a számomra, de nem érzem az embert mögötte, aki átélte azt az eseményt, történést (a szó lelki, szubjektív értelmében), amit szavai dokumentálnak. Nem érzem az életet, csak a tudósítást, hullámrezgései, ha pillanatnyilag erősek is, nem hatnak le a léleknek abba a mélységébe, ahova csak egy másik ember lelkének rezdülései (öröme, szomorúsága, reménye, szorongása) juthatnak el. Ahol a világ mint emberi élmény tükröződik bennünk. Amit úgy jelölünk meg, mint játék, de magát az életet, az átélt valóságot értjük rajta. És azt a ritka dokumentumjátékot (mert ez is olyan ritka, mint az igazi dráma), melynek szereplői az átélésnek érzelmi melegségével, belső hitelességével, hullámrezgéseivel tudják visszaadni élményeiket, lelki önmagukat, a tárgyi dokumentumok objektivitásának sérelme nélkül. E sokféle, néha egymásnak ellentmondó feltétel valósult meg Marai László Hazatérén című dokumentumjátékában, melyet a Rádiószínház a Budapesti Művészeti Hetek keretében mutatott be (szokatlan időben, szombat délelőtt). A dokumentum játék a második világháború idején hazatelepített bukovinai székelyek kálváriáját eleveníti fel. A téma történelmi és egyúttal jelképes felenítése, a felidézés módja, kitűnő dramaturgiája, a hangnem szerencsés váltakozása a szigorú ténykérdéstől az ironikus hangvételen keresztül (a korabeli történelmi blöff kritikájaként,), az egyéni élményekben fölelevenített közösségi dráma ereje, mindez együtt hat Maráz László dokumentumjátékában, s teszi azt emlékezetessé, ad az igazi nagy drámákhoz hasonló élményt. Ezt a drámát a történelem írta, de azok őrizték meg számunkra s adták elő ilyen sodró erővel, akik ezt egykor átélték; azok a ma már öregek, akik Maráz László mikrofonja előtt megszólaltak, olyan friss emlékezettel, mintha nem is harminc-negyven év messzeségéből pillantanának, olyan szép, tiszta beszéddel, kifejező nyelvi erővel, fordulatokkal, hogy az magában is külön értéke volt a dokumentumjátéknak, nemcsak fölidézve az eseményeket, de a nyelv ősi érzelehanyagával is telítve azokat, drámaiélménnyé sűrítette. E nélkül a tiszta nyelvi forrás nélkül halványabb lett volna a dokumentumjáték, bizonyára, de ez nem csökkenti szerzőjének érdemét, aki a valóság esetlegességével is dolgozik, így az ő érdeme az is, amit a valóság szerencsésen fölkínál neki, ha művébe olyan szervesen be tudja oltani, mint Maráz László a Tolna megyében letelepedett, egykori bukovinai székelyek balladái hangulatú, drámai sűrítésű nyelvét. Persze az, hogy a valóság ..fölkínál’', kissé túlzás. A dokumentumjáték szerzője kiválaszt, mérlegel, formát keres mondandójának, mialatt anyagot gyűjt az életből, megfelelő alany, szituáció, váratlan esemény után kutat, egy kicsit tehát úgy, mintha a valóság csak modellként szolgálna a műhöz. Közben jól tudja, hogy ez nincs így, az élet valósága nem modell lesz a dokumentumjátékhoz, hanem annak anyaga. Az élet jól kiválasztott darabkáiból, szeleteiből kell megalkotnia művét, akár régebbi történetet rekonstruál, akár rögtönöz, az éppen zajló eseményt rögzíti magnóján, mindenképpen érzi a véletlenek hatását. Hogy enyhítsenek ezen, a dokumentaristák már régen megpróbálkoztak azzal, hogy a véletlenre építsenek, az, előre "nem látott fordulatok tegyék izgalmassá az eseményt, a kibontakozó helyzetet Erre legalkalmasabb a rögtönzés, a mesterségesen megteremtett szituáció. Nemrégiben a Délutáni Rádiószínház mutatott be egy ilyet, Gácsi Sándor Végjáték című dokumentumjátékát. Egy fiatalasszonytól húgának vőlegényjelöltje kicsil kisebb-nagyobb tételekben esy jókora summát azzal, hogy lakást szerez neki, mi több, meg is mutatta a készülő lakást, persze, másvalakinek a lakását. Eddig az eset banális, az aszszony nyugtalankodni kezd, vissza akarja kapni a pénzét, a férfi kifogásokat keres, ígérget, halogatja a dolgot. Ha dokumentum szerzője ebbe az irányba haladna, alighanem — tekintve riportalanyait — beleveszne a sablonokba. De ő úgy lép magnójával az események közepébe, hogy az a nem túlságosan éleseszű, ám annál konokabb fejű „családi szélhámost” jócskán meglepi, valamiféle hivatalos embernek véli, talán nyomozónak. é,sérlég rádióriport,érnök márpedig attól tartódzkodik a nyilvánosságtól (miután vőlegényjelölt létére törvényes felesége is van!). Következnek a keresztkérdések, s az egyre cikcakkosabb menekülés a kérdések összeszoruló hálójából, egészen az esztelen makacsságig. Mert egyrészről, bizonyos óvatossággal („De ugye, följelentést nem teszel?!”) elismeri mindazt a kiszámított szélhámosságot, amit a fejére olvasnak, másrészt körömszakadtáig tagadja, hogy bűnös. Ez az irracionális ütközet már-már a ionescói abszurdhoz közelítene, ha Gácsi Sándor spontánul engedne a nonszensz vonzásának. De ő eredeti szándékához ragaszkodik, az erkölcsi tanulsághoz, a hiszékenység titkának megfejtéséhez, ami ebből sikerült, csak annyi, hogy nyilvánvaló lett: az ilyen mérvű hiszékenység mögött vagy csökkent mértékű gondolkodás rejlik, vagy titkon szerelmes szív (ha éppen nem a dokumentum szerzőjének számítása). Sokat ígérő szituáció, sok érdekes pillanatfelvétel; mindez, kissé engedve a humornak, nemcsak szórakoztatóbb, de tanulságosabb is lehetett volna. Hegedűs Zoltán i NAPLÓ ! Bethlen Gábor Születésének négyszázadik évfordulója allkalmából emlékkiállítás nyílik meg október nyolcadikén az Egyetem Könyvtár kiállítótermében , Debrecenben. A tárlatot a Kossuth Lajos Tudományegyetem könyvtára és a középkori magyar történeti tanszék rendezi. •1* A bécsi Collegium Hungaricum őszi kulturális rendezvénysorozatának keretében nyitották meg L. Szabó Erzsébet sövegtervező iparművész kiállítását. A Munkácsy-díjas művésznő mintegy száz alkotást mutat be az osztrák közönségnek. 1 4 Makón a Képzőművészeti Világhét alkalmából ma kiállítás nyílik Szőnyi István rézkarcaiból. .. ... 1. .■ A XXVII. „ Diszi Tárlatot vasárnap nyitották meg Hódmezővásárhelyen a Tornyai János Múzeumban. Kilencvenkét művész állítja ki munkáját. Azöszi Tárlat alkalmával adták át az 1960-as évi Tornyai-emlékplakettet Kárpáti Tamás budapesti festőművésznek. A hódmezővásárhelyi városi tanács munkajutalmát Kéri Unió festőművész, valamint Engel Tevan István és Pospny István grafikus, továbbá Kocsis Nagy Margit és Szabó Gábor^,szobrász, kapta. A Csínp-.rád megyei tanács munkajutalmát Heskó Ferencnek, a Művészeti Alap munkajutalmát Somos Miklósnak ítélték.a Kagánok népe címmel kiállítás nyílt meg Kecskeméten vasárnap a Katona József Múzeumban. Az avarok településformáit, életmódját és temetkezési szokásait bemutató tárat anyagát hét múzeumtól kölcsönözték. Múzeumot avattak Szabolcs községben vasárnap, a műemléki és múzeumi hónap nyitányaként. Egy tizennyolcadik századi épületben rendezték be a honfoglalás kori emlékekben gazdag település múzeumát, amely részben a szabolcsi földvár régészeti leleteit mutatja be, részben pedig az egykori kisnemesi életmódot szemlélteti bútoraival, használati tárgyaival. V . ■•- >, ví? ’z " A pávakörök és parasztkórusok találkozója vasárnap közös énekléssel fejeződött be Székesfehérváron A találkozón tizenhét együttes vett részt. A ■ Fülep I.AJIV halálának tizedik évfordulóján, október tizedikén mesemlércöét tartanak a pécsi Jami* Pannonius Múzeumban, Pétisváradon pedig mind a művelődési központban, mind a református parókián koszorúzási ünnepség lesz. A parókián levő emlékszobában leplezik le Martyn Ferenc Fülep Lajosról készült portréját. A színpadon, próba közben meghalt Bángyörgyi Károly Jászai-díjas színművészt, a debreceni Csokonai Színház tagját tegnap, hétfőn, a debreceni köztemetőben nagy részvét mellett temették el. Magyar Nemzet A Budapesti Művészeti Életek mai műsora Zeneakadémia — 1930 , London Sinonietta. Vezényel Ronald Zollmann Hadtörténeti Múzeum — Emlékkiállítás Bethlen Gábor születésének 400. évfordulójára. Iparművészeti Múzeum — Kályha csempék. A színházait keddi műsora Erkel Színház: Varázsfuvola (Székely M. bék. 1. ea. 7.) — Zeneakadémia Nagyterem: London Sinfonietta (Korunk zenéje 13. fél 9) — Nemzeti Színház: A konyha (7). Budapest-orfeum (fél 10) — Népszínház-Várszínház: Ez lett a vesztünk (7) — Józsefvárosi Színház: Tíz kiló arany (7) — Madách Színház: Sok hűhó semmiért (7) — az Ódry Színpadon: Kései találkozás (8) — Vígszínház: Jó estét nyár. ... (7) — Pesti Színház: Váltóőrök (7) — Fővárosi Operettszínház: Csárdáskirálynő (A. bér. 1. ea.. Tj — Zsebszínház: Lola Blau (fél 8) — Radnóti Miklós Színpad: Concerto (7) — József Attila Színház: Fialószoba komédia (7). — Kalliarai színpadon: Érdemei elismerése mellen (7) — Thália Színház: a Mester és Margarin* (7) — Vidám Színpad: így élni jó . . . (7) — Mikroszkóp Színpad: Minek néz engem? (fél 9), Bimm-Bumm Bömbölő (de. 10) — Budapesti Gyermekszínház: Sziporka és a Sárkány (du. 3) — Állami Bábszínház a Jókai téren: A bűvös tűz Szerszám (de. 10) — Korona Pódium: Hősök és antihősök (Lukács Sándor előadóestje. 71. Rövid tartalom és szereplőlista a Pesti Műsorban. KÖNYVESPOLC Pszichológia és marxizmus René Zazzo könyve Henri ballonról Világ folyt a báró Párizs n’IV- ban, amikor — 1941. augusztus 20-án, az Ellenállás Országos Tanácsánál, megbízásából — Henri Walton a szabad francia közoktatásügyi minisztérium vezetője lett. De csak tizenöt napig volt miniszter. Nemsokára megérkezett Párizsba De Gaulle kormánya; ennek munkájába Walton már nem kapcsolódott be. Ez a (több mint) epizód jellemző a százegy éve született és 1962-ben meghalt francia gyermekpszichológus — egy-ben orvos és filozófus ,— életére. Nem véletlen ugyanis egyrészt, hogy már a húszas évek végén, a gazdasági világválság idején a baloldal irányában elköteleződött tudós aktív harcosa volt az ellenállásnakés hogy már a náciellenes küzdelmek idején kezdte kidolgozni. Lángözön társaságiban, különben máig sem megvalósult. haladó iskolapolitikai tervét), karakterisztikus más■ részt az is,hogy egy kijegesekedő konszolidáló közigazgatásban már nem tudott, s nem is akart részt venni. Életéhez, személyiségéhez hozzátartozott, hogy minden helyzetben megőrizze kritikái tartását is. És mert a tudomány szerves része ennek a nagy életnek és személyiségnek, „természetes”, hogy a walloni gyermeklélektan — kezdve első, nagy hírt vert művétől, az 1925-ben keletkezett A turbulens gyermektől — szemléletében történeti és módszerében dialektikus. Ugyanakkor elemzéseit a rendelkezésére álló tapasztalatok rendkívül érzékeny, mindenfajta sémától irtózó feldolgozása jellemzi. Ahogyan Mérei Ferenc — aki a mártírhalált halt Földes Ferenccel együtt Walton tanítványa Volt Párizsban a húszas évek és harmincas évek fordulóján — jegyezte meg abban az esszéjében, amit Walton Válogatott Tanulmányai magyari kiadásához (1971) írt, hogy míg a pszichológus sokat tudhat egy lelki jelenség fejlődéséről, ismerheti fejlődésének szakaszait, „maga a történet mégis egyszeri, valójában nem összeadható, de összehasonlítható, s a különbségek és hasonlóságok egybevetése alapján magyarázható”. Nos, Walton a maga differenciált stílusában elsősorban az összehasonlítás és egybevetés eszközeivel él. Tiszteli hősei — a gyerekek — testi és lelki mozgásainak egyszeriségét. René Zazzo, Walton egyik régi tanítványa — akit utódjának is választott a Billancourtban székelő Gyermekpszichológiai Laboratórium vezetésére — szintén a stílus árnyaltságára, s nemegyszer többértelműségére törekszik ebben a különböző időben írt esszékből és cikkekből összeállt, kis monográfiában, ami mesteréről szól. Ez gyakran „walloni fokon” sikerül neki. Például mér az elsőfejezetben, amelynek címe: Henri Walton gondolkodásának eredete és időszerűsége, s amely eredetileg előadás volt egy Walton pedagógiájának szentelt UNESCO-szimpozionon. Tömören foglalja itt össze a szerző, hogy Walton volt az első, aki leírta — le tudta írni — a folyamatot, hogyan válik a csecsemő kezdetben csupán morgásos indulat elvezetését képviselő sírása és sikolya pszichikussá, azaz a környezettel való kapcsolat jelzésévé. Érdekes, többek között, A testtől a lélekig című ,.fejezetnek az az elemzése, amelynek lényege az, hogy a több tanítását illetően vitatott Freud is, Walton is, tulajdonképpen a darwini forradalom örökösei, és ,,saját munkaterületükön a természet átalakulásának a legmagasabb szintjén folytatják ezt a forradalmat.” Szellemesen jegyzi meg Zazzo: Wallonnak előnyére vált, hogy sohasem volt olyan tömegsikere, mint Freudnak, akihez „tanítványok és udvaroncok ezrei kapcsolódtak, készen arra, hogy elárulják vagy eladják”. Mint emlékét mondja el, hogy mikor a Collège de France-on néhányan arra kérték Zazzót, hogy vegye át velük a tananyagot, a professzor ezt mondta: „Köztük és köztem nem lehet közvetítő. Azt, amit mondok, nem lehet átfordítani valamilyen ,világos’ nyelvre. Ez a fordítás Visszatérés lenne a logikához, amelyet én inkább leplezni igyekszem.” A szerző igyekszik olyan differenciált lenni, mint mesteré és ez a törekvés időnként kissé axiomatikusé, időnként meg rejtélyessé teszi stílusát. Telitalálat viszont, például az a megállapítása, hogy „minden bizonnyal könnyebb beszélni a marxizmusról, mint' csinálni a marxizmust. ' Kényelmesebb újra és újra elismételni a formulákat, mint új alkotásaiban érteni meg a marxizmust.” Az A négyszáz éve született Bethlen Gábor személyét, történelmi szerepét az évfordulón sokan vizsgálják, értékelik, méltatják. A nagyfejedelemnek, választott magyar királynak életműve nemzeti érték. A kort, amelyben élt, a reformáció és az ellenreformáció ideológiai küzdelme határozta meg. Bethlen világnézete mélyen a kálvinizmusban gyökeredzett, jogosan számítja tehát a magyarországi református egyház nagyjai, a „hit hősei” közé. Az egyháztörténész szemszögéből kutatja Barcza József Bethlen Gábor, református fejedelem életét és művét. Sajátos feladatának éppen annak a vizsgálatát tartja, hogy ténylegesen mit jelentett Bethlen számára a hit. a. rendszeres ,.bibliáéivá , sásból, ilyen hallgatásból.milyen személyes,, hitvallást kristályosított ki. Kapott-e döntő indíttatásokat ezen a téren és kiknek, a részéről, teszi fel a kérdést Barcza József, a fejedelem világnézetének bibliai és hitvallási gyökérzete hogyan és mennyiben határozta ■meg magatartását, egész politikáját. Bethlen Gábor komolyan vette vallásosságát, lelke mélyéig meg volt győződve arról, hogy Isten eleve elrendelő végzése emelte a trónra és vezeti megszabott életútján. Emberi nagyságát bizonyítja, hogy a vallási türelmetlenség századában korát messze meghaladó módon tanúsított toleranciát a mindenféle más felekezet híveivel szemben. A rendkívül bonyolult státusú és kényes helyzetű Erdélyben bázisának , megszilárdítására, a széthúzás megakadályozására törekedett, elsősorban a reálpolitikai megfontolásokból persze, amelyeket azonban humanista meggyőződése támasztott alá. Bethlen fölülemelkedett kora legtöbb társadalmi és vallási előítéletén. A jobbágyok gyermekei tanulhattak, uralkodása idején. Az erdélyi kézműipar föllendítésére a morvaföldön halálra üldözött anabaptistákat letelepítette. Törökországból pedig zsidókat hívott be, mert megbecsülte a jó kereskedőket. Szabadságlevéllel látta el őket, amely biztosította szabad vallás gyakorlásukat De vonatkozott mindez a katolikusokra is. a legvéresebb vallási villongások korában. „A pápisták most ott bent [Erdélyben] jó állapotban vannak. Templomuk lakva hallgatókkal. Maga a fejedelem ... azt mondja: “Én megesküdtem ide bejöttömben a fejedelemségre, hogy mindeneknek szabad rellaiója legyen"” — írja Gál Péter katolikus főúr Eszterházy Miklós nádorhoz. Külön fejezetet szentel ezért Barcza József is az „ökumenikus” fejedelemnek, a vallási türelem kérdésének. Miként Bethlen Gábor, a szerző sem esik a felekezeti elfogultság csapdájába, tár-gyilagosan analizálja a beth- ,leni tolerancia jelentőségét, előzményeit, politikai indítóalkotó marxistává lett Wall — ugyanakkor, amikor „ni tagadta a szellemet és tuda — nem is fogadta el, de mint magyarázó elvek ön- realitásként létezzenek”. Érdetüket igyekezett, megérte Vagyis: létfeltételeiket kuta élete végéig. Walton szerint a lélektan valóság egyik szintjének tudmánya, amely nem reduki ható sem a biológiára, sem szociológiára, mindkettőt itegrálja. Zazzo kis könyve úrhely Méhes Ferenc fordításban most magyarul is olvasztó támpontokat nyújt walloni pszichológia tanulmányozásához. Ezt a könyv azonban együtt kell Olvasni Válogatott Tanulmányok. És jó volna majd együtt olvani a magyarul még kiadott Walton - írásokkal. (Gondolát, A. G. kait, majd egyenként, ismervi a nem református egytázak helyzetét a nagy fejedelem Erdélyében. A kötet számba veszi Betlen hitvilágának összetevői megnyilvánulásait vizsgálja „sáfárságra kapott hataion " gyakorlását a fejedelem kül és belpolitikai törekvéseinek keresztyén világnézetből eredő vonásait kultúrateremtőt egyházpártoló cselekedetei Igen érzékletes jellemrajzonúskodik arról a meghitt viszonyról, amely a monogri füst Bethlenhez, a keresztyé ember e tiszteletre méltó pélójához fűzi. „Bethlen Gábornak nemcsak erkölcs nagysága, hanem bibliai hit is megmutatkozott abba, hogy a hatalom nem bódított hiú önimádatba — írja. Nem csodáltatta magát. Lehetett figyelmeztetni- és kedden , meg tudta hallgatni ésszivlelni a bűálatot. Ismerte bűnös emberi természetet,amitől a hatalom önmagában véve nem szabadít meg, ellenkezőleg: kilengésekre csábít... Nem képzelte, hol, felette áll a Törvénynek. Tudja, hogy reá is vonatkozik , tanulnia és taníttatnia kel tőle, mert nem a maga véleménye az igazság mércéje Hatalmi szóra alapozottan. kizárólagosság vagy csalatkozhatatlanság igényével nem hozott döntéseket, nem mondott ki ítéleteket. Azért is vette körül magát jóindulatukban, nyíltszívűségükkel keményszavú prédikátorokkal, hogy naponta hirdessék neki Isten kiemelt eszközének — a Törvényt és az Evangéliumot.” A könyvbarátok, a könyvritkaságok gyűjtőit kívánja megörvendeztetni az a kis minikötet, amelyet ugyancsak a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának sajtóosztálya jelentetett meg. A parányi kis könyvecske Bethlen Gábor emléke előtttiszteleg. Bottyán János kortárs szövegidézeteket válogatott, dicsőítő énekeket, költeményeket, oklevélrészleteket, leveleket és más följegyzéseket. A mindössze félezres példányban megjelent művet Fery Antal fametszeteinek eredeti fadúcokról készült nyomatai teszik különösen értékessé. Új- Bethlen Gábor, a református fejedelem Egyházi emlékkötetek *Ketiti, 1980. október ÚJ KÖNYVEK GONDOLAT KIADÓ: Bethlen Gábor krónikásai Alfréd Kastler: Az a különös anyag SZÉPIRODALMI KIADÓ: Bajomi Lázár Endre: Árpádiné Csurka István: Kettős kolbász E. Hemingway: Fiesta , Goda Gábor: Flamingók Horgas Béla: Mammutfogak Kabdebó Lóránt: Az Összegezés ideje. (Szabó Lőrinc, 1943—1057.) Gratiasztói Pál: Budapest arculatai Mészöly Miklós: Érintések Passuth László: Víz tükrére krónikát írni STATISZTIKAI KIADÓ: A fogyasztói árak változása a lakosság főbb rétegeinél Mezőgazdasági adatok, 1980. Tolna megye statisztikai évkönyve, 1979.