Magyar Nemzet, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-02 / 282. szám

Ira: 1,20 forint A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Kedd 1980.december 2 XXXVI. évfolyam 282. szám M­iscóyok Kevés a kisvállalat. Az olvasót, aki valamelyest is figyelemmel kíséri hazánk gazdasági fejlődését és gondjait­­, nem lepi meg ez a közlés. Néhány hónap­ja állandó napirendként szerepel a kisvállalatok helyzete a különböző ta­nácskozásokon, értekezlete­ken. A közelmúltban több fórum, is foglalkozott a szo­cialista kisvállalatok létre­hozásának lehetőségeivel, köztük a Szövetkezeti Ku­tató Intézet tudományos ta­nácsa és a Hazafias Nép­front Hajdú-Bihar megyei gazdaságpolitikai bizottsá­ga is. S a jövőben e bizott­ságok más megyékben is megvitatják szakemberek, vállalati igazgatók, tudomá­nyos kutatók, szövetkezeti vezetők bevonásával a hol­nap — vagy inkább már a ma — teendőit Szükség van a feladatok ilyenfajta átgondolására, összegezésére. Főként pedig a cselekvésre, hiszen — amint azt egy vitában is megállapították —: népgaz­daságunk jelenlegi vállalati szerkezetét túlhaladta az idő. A kialakult nagyválla­latok és a megmaradt kö­zépvállalatok mellett alapo­san megcsappant a kisválla­latok száma. Magyarorszá­gon ma — a magánkisipart nem számítva körülbelül ötezer vállalat, szövetkezet, tehát gazdálkodó egység működik. Összehasonlításul: van olyan tőkés ország, ahol 400 ezer cég dolgozik, noha lakosainak száma három mil­lióval kevesebb, mint ha­zánké, a tőkés országokban átlagosan a munkásoknak mindössze 20—25 százaléka dolgozik nagyvállalatoknál. Idehaza a kisvállalati szerepkört a magánszektor egyedül nem tudja ellátni. Többek között azért sem, mert korlátozott az alkal­mazható létszám, a vállal­ható munka, magasak az adóterhek, s csak elvétve akad lehetőség a magán­­szektorbeli társulásokra. Mindebből következik, hogy szocialista kisvállalatok lét­rehozására és a vállalkozási kedv élesztgetésére nagy szükség van. Ezt a szüksé­get, a kisvállalatok műkö­désének fontosságát magya­rázza mozgékonyságuk, gaz­dasági rugalmasságuk, piaci érzékenységük és — talán ez a legjellemzőbb, hiszen a többit is ez magyarázza — veszteség-érzékenységük. A néhány személlyel dolgozó apró cég vagy érzi, tudja, mit kell tennie, vagy meg­látja a piac kínálkozó lehe­tőségeit — vagy­ elbukik. Akkora anyagi tartaléka ugyanis nincsen, hogy két­­három baklövést, gazdasági melléfogást ki tudjon he­verni. Következésképpen jól kell gazdálkodnia. Nincs lehetősége arra, ami nagy­vállalatainknál meg-meg­­esik: milliós tévedések ese­tén sem nagyon történik semmi végzetes — a leg­több ,,nagy” nem is igen vesz észre ekkora összeget —, elég csak megfelelően könyvelni, egyik rovatból a másikba átírni a számo­kat . . . Ahhoz, hogy egyéni kez­deményezések alapján lét­rejöjjenek szocialista kis­vállalatok — a szakembe­rek szinte teljesen egybe­hangzó véleménye szerint —, változtatásokra van szükség. Meg kell szüntet­ni, s a kor követelményei­nek megfelelően újra kell fogalmazni néhány jogsza­bályt. Törvényt is. A szö­vetkezeti törvény például kimondja, hogy szövetkezet — kisvállalat — akkor ala­pítható, ha legalább tizen­öten dolgoznak majd ben­ne. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy magas ez a szám, lejjebb kell szállíta­ni. Meg kell változtatni a személyes közreműködés és a vagyoni hozzájárulás ma még mereven kötött szabá­lyait is. Ha azt akarjuk, hogy nagyobb legyen a vál­lalkozási kedv, hogy szapo­rodjanak azok a kis cégek, amelyek elvégzik, de leg­alábbis kiegészítik azt a munkát, amelyre a nagyok nem képesek — meg kell változtatni a kisiparról, a kiskereskedelemről szóló jogszabályokat. De változ­tatni kell az adójogi szabá­lyozásokon s a munkajog egynémely passzusán is. Másként kell megítélni a jö­vedelmeket, hiszen lehet olyan szövetkezet, amely egyáltalán nem fizet oszta­lékot (például óvoda-szövet­kezet), de akadhat olyan is, — mint az újításokkal fog­lalkozó társulás —, amely a jelenleginél több pénzt tud­na fizetni tagjainak. Az elmúlt évtizedek során kiderült, hogy a mezőgaz­dasági, kisipari szövetke­zetek és az áfészek képesek integrálni a töredék mun­kaidőt, az egyébként ki­használatlan termelőeszkö­zöket. Néhol a háztájiban, néhol a szakcsoportokban. Az iparnak a sokat emlege­­tet háttéripar gyorsabb fej­lesztése érdekében ugyan­csak meg kell találnia a maga integrációs ,lehetősé­geit. A debreceni vitában egy felszólaló beszedés kül­földi példát említett: az égyük — nem is olyan túl nagy — mezőgazdasági munkagépgyárnak például negyvenezer bedolgozója van. S a lehetőségek? Szám­talan akad. A bedolgozási rendszer kifejlesztéséből a magyar gazdaság Achilles­­sarkaként emlegetett szállí­tás jobbátételén keresztül az ipari szakcsoportok ki­alakításáig, innovációs tár­sulásokig. Ma még elvetélt, zátonyra futott kezdemé­nyezések igazolják, hogy az újfajta jogi és szervezeti keretek között feltehetően megnövekedne a vállalko­zási kedv. Társadalmi mé­retekben pedig ez csak gazdagodást hozhat. Nyil­ván egyénit­­ és közössé­git­ is. Kapuvári Gábor Tovább tart a feszültség a szíriai-jordániai irattáron Élénk diplomáciai tevékenység a válság elhárítására A külpolitikai helyzet -­ NYOMATÉKOSAN JAVASOLTA az újabb fegyverkorlá­ t-u­tozási tárgyalásokat a Szovjetunióval Percy amerikai sze­nátor, visszatérve moszkvai látogatásáról. Nyilatkozatában ki­fejtette: megítélése szerint a Szovjetunió kész újabb tanácskozá­sokat kezdeni e témáról az Egyesült Államokkal. Mint mon­dotta, „sok olyan elem van a SALT-2 szerződésben, amellyel Ronald Reagan megválasztott amerikai elnök is egyetért, kezd­jük ezekkel a tárgyalásokat”. A szenátus külügyi bizottságának kijelölt elnöke egyidejűleg utalt az úgynevezett afganisztáni kérdésre is, és azt hangoztatta, nem valószínű, hogy törvény­erőre emelték volna Washingtonban a hadászati támadófegy­verzetek korlátozásáról szóló szerződést a jelenlegi formájában a kabuli események előtt, és főleg nem teszik azt a történtek után. Az amerikai szenátor múlt heti megbeszéléseit „szondázás­nak" nevezte Bovin, az ismert szovjet külpolitikai újságíró a moszkvai televízióban. Véleménye szerint Percy az új republi­kánus kormányzat számára kívánta felderíteni a szovjet állás­pontot néhány fontos nemzetközi kérdésben. A hírmagyarázó kifejtette: „Országunk kész tárgyalni minden fontos nemzetközi kérdésről, a kétoldalú kapcsolatokról,­de — és ez­ nagyon fon­tos — csak az egyenlőség alapján, az egyenlő biztonság figye­lembevételével.” Rámutatott: kétségkívül vannak bizonyos mó­dosulások Reagan jelenlegi vélekedésében a választások előtti időszakhoz képest, azt is számításba kell venni azonban, hogy igen nagy nyomás nehezedik rá a szélsőségesen jobboldali erők részéről. A szakíró szerint aligha fog megismétlődni az Egyesült Államokba­n ,,a Nixon-jelenség”, vagyis az, hogy az egykori elnök később a kormányzása idején a realitások hatá­sára kénytelen volt hatékony megállapodásokat kötni a Szov­jetunióval, bár kommunistaellenes jelöltként került hatalomra. S­ A VÁLASZ MEGFOGALMAZÁSA köti le Carter elnök minden figyelmét: a hét végén Camp Davidben ült össze a tanácsadóival, hogy pontról pontra áttekintsék a teheráni követeléseket, jelentések szerint azonban dönteni nem tudnak, ezért hétfőn Muskie külügyminisztert is bevonták a tárgyalá­sokba. Ő Mexikóból tért vissza. Carter határozatlanságából azt a következtetést vonják le, hogy az újabb üzenetváltás Wa­shington és Teherán között további heteket vehet igénybe, mi­vel a State Department még arra sem tudott választ adni, vajon Warren Christopher külügyminiszter-helyettes ismét Algírba utazik-e az amerikai nézetek ismertetésére. Egységes az a vé­lekedés: amennyiben az alkudozás mostani második menete sem hozza meg a döntést, füstbe mennek a csaknem 400 napja fogva tartott túszok karácsony előtti hazatéréséhez fűzött remé­nyek is. Baniszadr államfő egyébként a hét végén fogadta Malmierca kubai külügyminisztert, aki az el nem kötelezett mozgalom elnöki tisztségét ellátó Kuba képviselőjeként az iraki—iráni háború kitörése óta harmadszor jár Teheránban közvetítési céllal. Abdel Aziz Husszein kuvaiti államminiszter nyilatkozat­ban cáfolta, hogy az öböl menti arab országok Irán ellen irá­nyuló különleges katonai vagy politikai egyezményt szándé­koznak aláírni. Ezt megelőzően Ali Khamenei ajatollah, az iráni legfelső nemzetvédelmi tanács tagja közölte, Teherán lépéseket tenne, amennyiben ilyen megállapodás jönne létre. S­uja Frigyes ma Jugoszláviába utazik Puja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügyminisz­tere Joszip Vrhovecnek, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság szövetségi külügyi titkárának meghívásá­ra december 2-án hivatalos baráti látogatásra Jugoszláviá­ba utazik. Kuzn­yecov Damaszkusziban Damaszkuszból jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió és a Szíriai Arab Köztársaság kö­zött létrejött barátsági és együttműködési szerződés ra­tifikációs okmányainak kicse­rélésére hétfőn Damaszkusz­ba érkezett Vaszilij Kuznye­­cov, az SZKP KB PB póttag­ja, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének első el­nökhelyettese. A repülőtéren fogadására megjelent Abdel Rauf Al-Kasi­m miniszterelnök és a szíriai kormány több mi­nisztere. Rövid nyilatkozatában Kuz­­nyecov rámutatott arra, hogy a szerződés megkötése fontos politikai eseményt jelentett a két ország kapcsolataiban, elő­mozdítja a két nép közötti ba­rátság megszilárdítását, a két­oldalú, kölcsönösen előnyös együttműködés elmélyítését. A szerződés ezenkívül arra hi­vatott, hogy segítsen egészsé­gesebbé tenni a közel-keleti helyzetet — mondotta Kuznye­­cov. A­­z»ú­l-mráb­iai király közvetítési kísérlete Bejrútból jelenti az MTI. A szíriai—jordániai határon kialakult feszültség csupán át­meneti, s remélhető, hogy a következő napokban siker ko­ronázza a vakság elhárítására irányuló arab erőfeszítéseket — jelentette ki Klovisz Mak­­szile, az Arab Liga állandó ENSZ-képviselője a Monday I Morning című bejrúti hetilap­nak adott interjújában. Hoz­záfűzte, hogy az Arab Liga vezetői és tagállamai egyaránt igyekeznek elősegíteni a hely­zet mielőbbi normalizálását. A vasárnapi és hétfői jelen­tések azonban még mindig ar­ról számoltak be, hogy a ha­tár mindkét oldalán folytatód­ tak az aggasztó méreteket öltő csapatösszevonások. Khaled szaúd-arábiai király vasárnap üzenetet intézett Asszad szíriai elnökhöz. A kö­zös arab akció szükségességét hangoztató üzenetet Abdallah Ben Abdel Aziz második mi­niszterelnök-helyettes, a nem­zeti gárda parancsnoka adta át Damaszkuszban. Asszad elnök a találkozón megerősítette: Szíriának szívügye az arab szolidaritás és az összehangolt arab akció, amely képessé te­szi az arab nemzetet a közös, cionista ellenséggel való szem­beszállásra. A szaúdi politikus Damasz­­kuszban ugyancsak megbeszé­lést folytatott Jasszer Arafattal, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnökével, majd Ammanba utazott, hogy Husz­­szein jordániai királlyal ta­lálkozzék. Abdallah herceg küldetése egyrészt a szíriai— jordániai feszültséggel, más­részt a tágabb arabközi ellen­tétekkel függ össze, amelyek a múlt héten abban nyilvá­nultak meg, hogy Szíria a szi­lárdság frontjával és Libanon­nal együtt bojkottálta az am­­mani arab csúcsértekezletet. A damaszkuszi sajtó az am­­mani rezsimre hárítja a felelős­séget a szíriai-jordániai kap­csolatok megromlásáért. Az Asz-Szaura azt írja, hogy Jor­dánia nem támogathatja bün­tetlenül a szíriai forradalom ellenségeit, a muzulmán test­vérek szervezetéhez tartozó szabotőröket. Csemege Lajos Bukarestbe érkezett a Varsói Szerződés miniszteri értekezletére Czinege Lajos hadseregtá­bornok, honvédelmi miniszter Bukarestbe érkezett a Varsói Szerződés tagállamai honvé­delmi miniszteri bizottságának soron következő ülésére. Mint a TASZSZ jelenti, hét­főn Bukarestbe érkezett Dmit­rij Usztyinov marsall, SZKP KB PB tagja, a Szovjet­unió honvédelmi minisztere, hogy részt vegyen a Varsói­­Szerződés tagállamai honvé­delmi minisztereinek soron kö­vetkező tanácskozásán. Varsóban kicsi kezd­ődtik a LEMIZ plénuma Varsóból jelenti az MTI. Varsóban hétfőn délutáni meg­kezdődött a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának hetedik plenáris ülése. A tanácskozáson Stanislaw Kania, a Központi Bizottság első titkára elnököl. A napirend első pontja a Politikai Bizottság referátuma, amelynek címe: „A párt fel­adatai a társadalmi élet meg­újulásának szocialista jelle­géért vívott harcban”. A refe­rátumot Stanislaw Kania ter­jesztette elő. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a mostani plénumot mindenekelőtt a párt ügyei­nek szentelik, az országban ugyanis tovább tart a politikai válság. „A párt magatartásá­tól, cselekvő­képességétől függ döntő mértékben az orszá­gunkban végbemenő társadal­mi folyamatok iránya, a szo­cializmus sorsa.” Megjegyezte: érthető, hogy a testvérpártok körében aggodalmat és nyug­talanságot kelt a lengyelorszá­gi helyzet, s a párt nevében háláját fejezte ki — különösen a szovjet elvtársaknak — a LEMP iránt tanúsított bizalo­mért. Felsorolta, milyen konkrét intézkedések történtek a hato­dik plénum óta eltelt két hó­nap alatt a nyár végi megálla­podásoknak megfelelően. Pót­lólagos importtal és hitelek­kel javítják a belső piaci el­látást. E téren különösen nagy jelentősége van annak, hogy a Szovjetunió nemcsak áru­kat szállít, hanem összesen 1 milliárd 200 millió értékű hi­telt is nyújt átváltható valu­tában. Beszélt az ágazati szak­­szervezetek megújulásáról, a Szolidaritás szakszervezet nö­vekvő szerepéről. Szólt arról, hogy a pártban folyik a le­nini normák visszaállítása, tart az állami és pártfunkciók szétválasztásának folyamata is. A PAP hírügynökség jelen­tése szerint a Stanislaw Kania által előterjesztett referátum után Józef­ Pinkowski, a Politi­kai Bizottság tagja, a Minisz­tertanács elnöke szólalt fel. Az ország gazdasági helyzetéről és az azzal kapcsolatos tenniva­lókról szóló tájékoztatót ismer­tette. Pinkowski miniszterelnök tá­jékoztatója után megkezdődött a Központi Bizottság ülésének vitája. A Földközi-tenger térsége volt napirend­en Madridban Madridból jelenti az MTI. A madridi találkozó zárt aj­tók mögött tartott teljes ülé­sén hétfőn délelőtt folytatták a vitát a Földközi-tenger tér­ségének biztonságáról és a mediterrán­ országok együtt­működéséről. Miután csütörtö­kön és pénteken a teljes ülé­sen a nem részt vevő orszá­gok hozzászólásait hallgatták meg, ezúttal a részt vevő or­szágok képviselői, mindenek­előtt a Földközi-tenger menti országok képviselői szóltak hozzá a napirenden szereplő kérdéshez. A vitában számos küldött­ség, közöttük a szovjet, a bol­gár és a ciprusi, támogatta felszólalásában a palesztin nép jogos ügyét, követelte az elfog­lalt arab területek visszaadá­sát és kifejezésre juttatta vé­leményét, hogy a Palesztin Felszabadítási Szervezetnek is részt kell vennie a vitában. Az amerikai küldött viszont felszólalásában határozottan ellenezte a PFSZ meghívását a találkozóra. A hétfő délelőtti teljes ülé­sen a román küldöttség ismét javasolta, hogy a következő ta­lálkozó színhelye Bukarest le­gyen. A madridi találkozó 3. mun­kacsoportjában folyó vitában, amely a helsinki záróokmány ajánlásainak az információcse­re témakörében történő meg­­­valósításával foglalkozik, hét­főn felszólalt dr. Berényi Pál, a magyar küldöttség tag­ja.

Next