Magyar Nemzet, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-02 / 282. szám

7. A kormány gazdaságpolitikájának a bírálata A brit munkások nagyszabású tü­ntetést Liverpoolban Londonból jelenti az AP. Mintegy százötven­ezren tün­tettek Liverpoolban, a válsá­gos helyzetbe jutott brit tex­tilipar központjában. A meg­mozdulás résztvevői elítélték az angol kormány gazdaságpo­litikáját, s követelték a re­kordarányú munkanélküliség korlátozását. Nagy-Britanniában harminc éve nem volt ilyen nagysza­bású megmozdulás. A legutób­bi hivatalos statisztikák sze­rint az országban kétmillió 170 ezer embernek nincs munkája. A liverpooli tüntetések elle­nére­­változatlan magad a brit kormány gazdaságpolitikája. Ez derül ki Margaret Thatcher brit miniszterelnök rádióinter­jújából. Thatcher kénytelen volt beismerni, hogy a har­mincas évek óta példátlan,­­2 millió 163 ezer embert érintő munkanélküliség rendkívül­ sú­lyos probléma. Ennek ellené­re a miniszterelnök a tory kormány politikáját a válság­ból kivezető ,,egyetlen lehet­séges" útként értékelte, hozzá­téve, hogy a „következő év nehéz lesz". Thatcher kijelentete: a kor­mány továbbra is csökkenti a szociális juttatásokra és az ipar államosított szektorára fordított összegeket, és mér­sékli a dolgozók bérének nö­vekedését, amely már most is messze elmaradt az infláció ütemétől. A „kemény gazdaságpoliti­ka" valószínleg az infláció és a munkanélküliség további nö­vekedéséhez vezet a jövő év­iben. A múlt héten ismételten felemelték a közlekedés, a gáz,­­a villany árát, valamint a lakbéreket. Alaposan megdrá­gultak az élelmiszerek, és a ruházati cikkek is. Szlan­e Dólanc l­c­­.célt Belgrádból jelenti az MTI. Sztane Dolanc, a JKSZ KB el­nökségének tagja beszédet mondott a ljubljanai fémmű­vek új üzemrészlegének avató­ünnepségén. „A szocializmus építésében elért eredményeink­ről az egész világon elisme­réssel szólnak — állapította meg. — Sikereink ellenére sem idealizáljuk azonban társadal­munkat, tudatában vagyunk annak, hogy még sok a teen­dőnk. Reálisnak kell lennünk. De egyesek néha olyan ború­látón ítélik meg problémáin­kat, hogy véleményüket bizo­nyos elemek ellenünk intézett támadásokra, s arra használ­ják fel, hogy bizonygassák: Jugoszláviában a szocialista önigazgatás rossz, a kommu­nista szövetség, a küldött­rendszer, az el nem kötelezett külpolitika hibás."­­ Nálunk és egyes külföldi országokban bizonyos szemé­lyek és csoportocskák gazda­sági problémáinkat a szocia­lista önigazgatás politikai rendszerének tulajdonítják — folytatta Dolanc. — Azt ál­lítják, ha nagyobb szabad­ság­ és* demokrácia, ., több,, .vita. • és.^tyr­tika volna, akkor.­ — Úgymond — Jugoszláviában minden másként állna. Azt hiszem, teljesen felesleges ,ve­lük arról polemizálni, hogy szocialista önigazgatási rend­szerünk mennyire demokra­tikus. Úgy vélem, demokrá­ciánkról elsősorban a dolgo­zóknak, vagyis a bányászok­nak, kohászoknak, művészek­nek, íróknak, tudósoknak kell nyilatkozniuk. Jugoszláviában soha, senki — a kommunisták szövetsége különösen nem — korlátozta az emberek alkotó munkáját, ami a szocialista termelési viszonyokból fakad. — Nem ismerjük és nem is­merhetjük el a demokráciáért vívott harcnak az egyesek, személyek és csoportok által folytatott intrikákat. Nem en­gedjük meg, hogy a demokrá­ciáért vívott harcnak tüntes­sék fel azt, ami forradalmunk alapjait, eredményeit — a tár­sadalmi tulajdont, a munkás­­osztály, a dolgozók hatalmát, a szocialista önigazgatást, nemzeteink és nemzetiségeink testvériségét, egységét, el nem kötelezett külpolitikánkat, füg­getlenségünket — veszélyezte­ti. Senkinek sem engedjük meg,, hogy itt térítsen­­bennün­­­ket a titói útr­ól — mulatott rá végül Sztane Dolanc. A közös piaci csúcson sötét képet festenek 1901 .gazdaságáról Luxemburgból jelenti az MTI. Inkább tanácskozás, mint határozathozatalok — így jellemezték közös piaci dip­lomaták az Európai Gazdasági Közösség hétfőn, kora dél­után megkezdődött idei 3. csúcsértekezletét. Pierre Wer­­ner luxemburgi kormányfő el­nökletével ültek össze a közös piaci állam- és kormányfők, akikhez ezúttal megfigyelőként Georgiosz Rallisz görög mi­niszterelnök is csatlakozott. Miután az olasz földrengés károsultjainak szánt segélyről döntöttek, a Közös Piac gaz­dasági helyzetét vitatták meg. A vita alapjául szolgáló bi­zottsági jelentés sötét képet fest 1981-ről. A gazdasági nö­vekedés a bizottság számítása szerint 0,6 százalékos lesz, az infláció megközelíti a 10 szá­zalékot, és a teljes munka­­nélküliek számát 6,8 millióra becsülik. Sokan azonban ezt a számítást is derűlátónak tart­ják, tekintette arra, hogy a bizottságnak minden korábbi jelentését negatív irányban kellett korrigálnia. Senki sem számít arra, hogy a csúcsér­tekezlet valamiféle csodaszert talál a nehézségek orvoslásá­ra. Hozzájárul a gondokhoz, hogy Japánnal és az Egyesült Államokkal szemben a keres­kedelmi deficit állandóan nö­vekszik. Az energiaellátás is napirenden szerepel. Kérdéses, találnak-e a kilencek valami­lyen módszert az állandóan dráguló olaj pótlására, vagy legalábbis a behozatal csök­kentésére. Az iraki—iráni há­ború, ez ügyben újabb bo­nyodalmakat jelent. A súlyos gazdasági helyzet miatt a csúcsértekezlet elha­lasztja a közös piaci pénzügyi rendszer továbbfejlesztését, tehát az úgynevezett regionális alap létesítését is, amelyet most kellett volna elhatározni. Ehelyett azon fáradoznak, hogy elkerüljék a látszatot, miszerint az eddig fennálló rendszert fel kellene adni. A csúcsértekezlet legfonto­sabb része néhény nemzetközi politikai kérdés. Ezek közül a közel-keleti helyzet foglalja el a központi helyet. A tagál­lamok között azonban véle­ménykülönbségek vannak. Nagy-Britannia követeli, hogy várják meg bármiféle kezde­ményezéssel Reagan megvá­lasztott amerikai elnök hiva­talba lépését, és ez a felfo­gás nem tetszik Ciscard d’Es­­taing francia köztársasági el­nöknek. Valószínű azonban, hogy a kilencek végül , is meg­elégednek azzal, hogy nyilat­kozatban rögzítik álláspontju­kat anélkül, hogy konkrét kezdeményező lépést tennének. N­­avannai cáfolat Kuba állít­ólagos ka­tmis jelenlétéről Havannából jelenti a Prensa Latina. A kubai külügymi­nisztérium közleményében eré­lyesen cáfolta azokat a nyu­gati sajtóhíreszteléseket, ame­lyek szerint kubai csapatok tartózkodnának Afganisztán­ban. Az AFP francia hírügynök­ség Iszlámábádból származó jelentésében nyugati diplomá­ciai forrásokra hivatkozva azt állította, hogy több kulcsfon­tosságú pontot kubai katonák őriznek Afganisztánban. A kubai külügyminisztérium hivatalos cáfolatában hangsú­lyozta, hogy e híresztelések minden alapot nélkülöznek, kitalált történetről van szó. Efféle híresztelésekkel szeret­nék megtorpedózni Kubának a pakisztáni—afgán, illetve az iráni—iraki viszály politikai rendezése érdekében közvetítő­ként tett erőfeszítéseit. „Nincsenek kubai katonák, kubai harci egységek Afga­nisztánban. Aki mást mond vagy másra céloz, arcátlanul hazudik” — közölte a kubai k­ül­ügy­minis­zter. f - t v Von m': f ... . U. M­i. I Magyar vezetők üdvözlő távirata a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepén A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásának ötö­dik évfordulója alkalmából Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Losonczi Pál, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke. Apró Antal, a Magyar Népköztársa­ság országgyűlésének elnöke a következő üdvözlő táviratot küldte Kaysone Phomvihane­­nak, a Laoszi Forradalmi­ Nép­párt Központi Bizottsága fő­titkárának, a Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaság mi­niszterelnökének, Sz­ufanuvong­­nak, a Laoszi Népi Demokra­tikus Köztársaság elnökének, a legfelsőbb népi gyűlés elnö­kének . A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltása ötödik évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Minisztertanács és az országgyűlés, valamint a dolgozó ma­gyar nép nevében testvéri üdvözletünket küldjük önöknek, a Laoszi Fáradalmi Néppárt Központi Bizottságának, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kormányának, a Legfelsőbb Népi Gyűlé­snek és a laoszi népnek. Pártunk és a szocializm­usépítő magyar nép nagy figyelem­mel kíséri és őszintén üdvözli azokat a történelmi vívmányo­kat és sikereket, melyeket a laoszi nép marxista-leninista él­csapatának, a Laoszi Forradalmi Néppártnak a vezetésével az elmúlt fél évtized alatt elért a népi hatalom megvédésében és megszilárdításában, a társadalom szocialista átalakításában. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy pártjaink, országaink és népeink barátsága és sokoldalú együttműködése tovább erősö­dött a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján a két nép, a szocializmus, a haladás és a béke egyetemes ügye javára. Nagyra értékeljük és támogatjuk azokat az erőfeszítéseket, melyeket a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság tesz az indokínai térség békéjéért és biztonságáért, az ott élő népek imperialistaellenes összefogásáért, szoros együtműködésük el­mélyítéséért. Miként a múltban, a jelenben is az egész magyar dolgozó nép szolidáris a laoszi néppel abban a harcban, melyet országa függetlenségéért, területi integritásáért és szuverenitásáért, belső vívmányai megőrzéséért folytat. Nemzeti ünnepük alkalmából további sikereket kívánunk önöknek és a testvéri laoszi népnek a Laoszi Népi Demokra­tikus Köztársaság felvirágoztatása, békéje és biztonsága érde­kében kifejtett nemes tevékenységükhöz. * A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Béketa­nács, a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa, a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség és * 1 41 évvel ezelőtt izgalmas hírt kopogtak a telexgé­pek: Vientianéba fegyelmezett rendben bevonultak a népi erők és vértelen hatalomvál­tással elmozdították az ural­kodót. Kikiáltották a Laoszi Népi Demokratikus Köztársa­ságot, s ezzel felzárkóztak a szomszédos Vietnam haladó átalakításához, amely nyolc hónappal korábban az akkori saigoni rendszer összeomlásá­val válhatott teljessé. Az egy­kori Indokina tagjaként már korábban is hatással voltak Laoszra a szomszédban végbe­menő események. A vietnami háború utolsó szakaszában az úgynevezett Ho Si Minh-ösvé­­nyen internacionalista segít­ségnyújtással jutott el az után­pótlás Délre, ugyanakkor a laoszi népi erők is lelkesítő példát kaptak Hanoi küzdel­méből. A hegyek­­szabdalta nagy ki­terjedésű területen élő vi­szonylag csekély népességnek azonban mindemellett sajáto­sak voltak a gondjai, a harci módszerei, és értelemszerűen másféle problémákkal kellett megbirkóznia a forradalmi változás után is. Az alig több mint hárommilliós országban a feudális és a gyarmati örök­ségek szinte bénítólag hatot­a Magyar Nők Országos Taná­csa az évforduló alkalmából ugyancsak táviratban köszön­tötte laoszi testvérszervezetét c­sak az első időkben. A gazda­ságot a kornak és az igények­nek korántsem megfelelő szint­ről kellett felemelni, elsősor­ban a rendkívüli fontosságú mezőgazdasági termelést. An­nak korszerűsítéséhez szakem­berek tanácsaival hazánk is nagyban hozzájárult, mint ahogy a többi KOST-tagország is,, a jelentős élelmiszer-szál­lítmányokkal, talajjavító vegy­szerekkel, berendezésekkel. Az öt évvel ezelőtt megkez­dett átalakítás azonban nem teljesen zavartalan, a Vietnam és Kambodzsa szocialista mun­káját akadályozni akaró ellen­erők Laoszt sem hagyják ki a számításaikból, s mind a déli határai mentén működő reak­ciósok, mind az Észak felől tá­madó Kína propagandaszóla­mai és diverzáns cselekedetei megnehezítik Vientiane építő munkáját. Az ország ennek ellenére a főbb területeken komoly eredményeket mutat­hat föl, s a szocialista segít­ségnyújtás továbbra is érvé­nyesül. Függetlensége ünnepén to­vábbi sok sikert kívánunk a testvéri, baráti laoszi népnek a békés építőmunkában, a közös célok szolgálatában, a délke­let-ázsiai biztonság és együtt­működés megszilárdításában. A külpolitika hírei­ ­ (Moszkva, TASZSZ) A TASZSZ szovjet hírügynökség hétfőn ismertette az SZKP KB határozatát, amely a követke­ző címet viseli: ..Az SZKP KB tervezete az SZKP XXVI. kongresszusára a Szovjetunió­nak az 1981—85-ös évekre, va­lamint az 1990-ig terjedő,idő­szakra szóló gazdasági és tár­sadalmi fejlesztése fő irány­elveiről". Az SZKP KB jóvá­hagyta a tervezetet és úgy ren­delkezett, hogy azt 1980. de­cember 2-án nyilvánosságra kell hozni és országos vitára kell bocsátani.­­ (Róma, MTI) Vasárnap Rómában befejezte ülését a chilei katonai junta bűneinek kivizsgálásával foglalkozó nemzetközi bizottság kibővített titkársága, amelyben a Ma­gyar Szolidaritási Bizottságot dr. Bácsés László professzor képviselte.­­ (Párizs, AFP) A Francia-­ országban vasárnap lezajlott részleges nemzetgyűlési v­á­­lasztások győztese a francia szocialista párt lett. A meg­ürült hét képviselői hely közül négyet a szocialisták szereztek meg.­­ (Washington, TASZSZ) Befejezte hivatalos mexikói lá­togatását Muskie amerikai kül­ügyminiszter. Tárgyalásai után kénytelen volt beismerni: José López Portillo mexikói elnök­kel nem sikerült megegyezés­re jutnia a két ország kapcso­latainak vitás kérdéseiről, ame­­lyek elsősorban a mexikói kor­mány önálló külpolitikai törek­véseiből fakadnak.­­ (Új-Delhi, TASZSZ) Hét­főn négynapos hivatalos láto­gatásra Új-Delhibe érkezett Suharto, az Indonéz Köztársa­ság elnöke. C (Helsinki, TASZSZ) Finn­országi látogatásának befejez­tével hazautazott a Szovjet Szakszervezetek Központi Ta­nácsának küldöttsége, amelyet Alekszej Sibajev, a tanács el­nöke vezetett.­­CO (Peking, UP) A bukott kambodzsai „vörös khmer" a kormányzat volt külügyminisz­tere. Jeng Sary, ajánlatot tett a Phenjanban élő Norodom Szihanuk volt k­imbodzsai ál­lamfőnek: alakítsanak koalí­ciós kormányt. Szihanuk eluta­sította az ajánlatot. K­e­d­ti, 1980. december 2. ­tc!in A felelősök A FÜI­DIN­­NGÉSBEN meg­ingott a kormányzat lába alat is a talaj. A természeti csa­pás nemesy!- 'épületeket, a vá­rakat döntött romba: össze­omlott — ha megvolt még egyáltalán — a politikai vezető rétegek erkölcsi hitele is A dél-olaszországi roskatag vá­lyogházaknál, a kis hegyi fal­vak rozzant, nyomorúságos la­kóházainál is kevésbé tartot­tak ki az állam intézményei. Igaz, régebben rágja őket a kór, az állandó korrupciók, botrányok, a sajtóban félig ki­teregetett leleplezések kiáb­rándító sora. Az elemi csapás kiváltotta rendkívüli helyzet drámai módon állította ismét reflektorfénybe a kormányzat széthúzását, tehetetlen­kedését, képtelenségét a gyors és szer­vezett cselekvésre. A tragédia megrázta az em­bereket, népi csak Olaszország­ban, az egész világon. De meg­rázó az is, hogy a mintegy 27 ezer négyzetkilométernyi terü­leten. hétmillió ember lakóhe­lye jelentős része romba ,dőlé­sének másnapján az illetéke­sek mindössze négyszáz teher­autót és 24 földmunkagépet mozgósítanak. Hogy az embe­rek puszta kézzel kénytelenek vájkálni a romokban a késle­kedő segítség miatt. Hogy kis hegyi falvakba napokig nem jutnak el, s­egyes települések­re elsőnek a rádió és televízió riporterei teszik be a lábukat. Hogy még napokkal a kataszt­rófa után is szednek ki élő­ket a romok alól. Nyomban felmerül mindenkiben, hogy hány embert lehetett volna megmenteni még, ha időben érkezik a segítség. Így találta ezt — megrázó­­nak, megdöbbentőnek és fel­háborítónak — maga a köz­­társasági elnök, Sandro Pertini is, aki a helyszínre látogatott, s Rómá­ba visszatérve szüksé­gét érezte, hogy beszédben forduljon az országhoz. A 84 éves volt partizán a tőle meg­szokott nyíltsággal és szóki­­mondással tett szemrehányást a hatóságoknak. Felemlegette a régebbi keserű tapasztalato­kat. A BÍRÁLAT félreérthetetlen volt, s Virginio Rognoni bel­ügyminiszter le is vonta a kö­vetkeztetést, másnap reggel benyújtotta lemondását. Ar­­naldo Forlani miniszterelnök azonban úgy látta: ez nem olyan ing, amit frissen hiva­talba lépett kormányának kel­lene magára vennie, és nem fogadta el a lemondást. For­mailag igaza van: az alig egy hónapja hivatalba lépett kor­mány nem felelhet korábbi mulasztásokért. Az olaszok azonban érzik az ilyen érvelés mesterkéltségét, hiszen évek, évtizedek óta ugyanazokat az arcokat látják a képernyőn. Rognoni sem tegnap óta bel­ügyminiszter. Az volt már az előző kormányokban is, két és fél éve. Előtte Cossiga töltötte be ezt a posztot, aki a Moro­­gyilkosság után mondott le és később kormányfő lett. Ő előtte szintén keresztényde­mokraták ültek a Viminale­­palota bársonyszékén, vissza De Gasperi idejéig. Mint ahogy a jelenlegi kormányfő, Forlani mögött is ugyanazok az érdekcsoportok állnak, akik politikai tanítómesterét, Fan­­fanit is támogatták már­ az állami és magán olajtársasá­gok. Fanfani az ő szerencsé­jüket csinálta meg az ötvenes­hatvanas években, ők meg Fanfaniét. A váltóbot ma a nemzedékkel fiatalabb Forlani kezében van, de az olajtársa­ságok botrányairól, adócsalá­sairól nem először olvasnak az olaszok a lapokban. Mindenki emlékszik Itáliában a titkos­­szolgálatok sorozatos botrá­nyaira is, a Lock­heed-kenő­­pénzek ügyére, a Sindona-ügv­­re, vagy a közelmúlt botrá­nyaim: a Castersh­one-fivérek csődjére, az Italcasse állami pénzintézet vezetőinek vád alá helyezésére az ENI-botrányra, és az ilyen ügyek „csúcstel­jesítményének" számító 2500 milliárdos adócsalásra, ame­lyet a pénzügyőrség legfőbb vezetőinek cinkosságával kö­vettek el egyes vezető politi­kusokat is pénzelő olajcégek. Ez a háttér teszi érthetővé, hogy az olaszok igyekeznek most segítségüket, közvetlenül eljuttatni a károsultaknak, a hivatalos csatornák megkerü­lésével, mert nem bíznak az állami szervekben. S érthetővé teszi azt is, miért érezte az Olasz Kommunista Párt a nemzeti tragédia szomorú kö­rülményei közepette szükségét annak, hogy­ politikai támadást idézzen a kormány ellen, s az OKP már Berlinit megelőzően is beszámolt mulasztásokról, késedelmekről a mentésben. Az államfő szavai maradékta­lanul igazolták véleményét. S egy nappal később az OKP vezetősége határozatban fog­lalt állást amellett, hogy a­­ keresztény dem­ok­rácia korrupt hatalmi rendszerét felváltsák. Most, hogy a Keresztényde­mokrata Párt ismét bizonyíté­kát adja annak, hogy nem ké­pes vezetni és megvalósítani az ország erkölcsi megújho­dását, a tények kényszere folytán az Olasz Kommunis­ta Pártra hárul a feladat, hogy olyan kormányt­ hozzon létre, amely az ország legegészsége­sebb erőit,­­legjobb energiáit tömöríti, különböző pártállású rátermett becsületes emberek részvételével. ÉRZÉKENY hallású római politikai megfigyelők azonnal észrevették a határozat új­donságát: az OKP hosszú évek óta­­először a keresztényde­mokraták kizárásával javasol demokratikus egységkormányt. Felismerte volna a pártveze­­tőség, hogy a DC képtelen a megújulásra és nem lehet együttműködni vele­.­ Vagy most először azok kerültek többségbe a vezetőségben, akik régóta ezt mondják? A törté­nelmi kompromisszumnak el­nevezett stratégiáját kérdője­lezte meg a párt, és a föld­rengés nyomán született hatá­rozat első megfogalmazódása az új stratégiának? — Korai lenne még a válasz. A mosta­ni állásfoglalás nem előzmé­nyek nélküli, hiszen körvona­lai kirajzolódtak már régeb­ben: az OKP tavalyelőtt ki­lépett a kereszténydemokrata kormányt támogató többség­ből, majd tavalyi kongresszu­sán határozottabb ellenzéki magatartás mellett döntött. Salernóban tartott sajtóérte­kezletén pénteken Enrico Ber­­linguer főtitkár úgy pontosí­totta a fontos pártállásfogla­­lást, hogy „a tisztességes ke­reszté­nydemokrata vezetőkkel” hajlandók a jövőben is együtt­működni. A kormánypolitika zsargon­nyelvére fordítva a kommunista javaslat ezek után valamiféle pártonkívüliekből, hozzáértő szakemberekből ál­ló szükségkormány, amelyet a parlamentben a baloldali pár­tok és a hozzájuk csatlakozók támogatnának. Mindenképpen alternatíva a jelenlegi vezetés­sel szemben, és eltér attól, amit a párt minden hivatalos megnyilatkozásában 1972 óta képvisel. A szocialista baloldal öröm­mel üdvözölte a javaslatot: ezek a politikusok szemben állnak pártjuk jelenlegi veze­tésével, nem értenek egyet a balközép-koalíció felújításával és a kommunista—szocialista összefogásra szeretnék építeni a demokratikus alternatívát. Piccoli, a kereszténydemokra­ta főtitkár persze kereken el­vetette a javaslatot. „Senki se tápláljon illúziókat, hogy csak úgy félreállíthat bennünket” — fenyegetőzött. „A kommu­nista javaslat visszalépés és az olasz demokrácia teljes veresé­ge lenne" — jelentette ki. A keresz­ténydemokraták köré tömörülő kis polgári közép­­pártok — amint az várható volt — változó hangsúlyokkal, de egyöntetűen elutasították Berlingner javaslatát. A KÉRDÉS ezek után ter­mészetesen nem az, lemond-e a kormány és lesz-e baloldali alternatíva, hanem az­, hogy változik-e az Olasz Kommu­nista Párt felfogása és politi­kája. Mert ha igen, ez­ hosz­­szabb távra teljesen más irányt szabhat az­ események­nek. Alternatíva rövid távon nincs ugyan, a kormánykoa­líció fennmaradása azonban már kétséges. A keresztényde­mokraták nem bocsát­ják meg Pertininek szókimondását, és máris megindultak a koksz­­szák mögötti manőverek, hogy lemondásra késztessék őt. Craxi és a szocialista párt vi­szont kiállt Pertini mellett. „Egyetértünk az államfővel és támogatjuk őt annak ellenére, hogy részt veszünk a kor­mányban” — mondta Craxi. Kibírja-e a Forlani-k­ormány ezt a vitát vagy sem? — ez még bizonytalan. Magyar Péter

Next