Magyar Nemzet, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-07 / 287. szám

*4 A Magyar Nemzet vitafóruma Egy lakásvitához KÉSŐI IDŐPONTBAN csön­desen megbújva az első prog­ram árnyékában, életbevágóan fontos kérdésekről folytattak vitát a Tudósklub meghívott vendégei november 20-án. A téma: mit lehetne, mit kellene tenni annak érdekében, hogy a jelen­legi lakáshelyzet javul­jon, van-e lehetőség a gyöke­res változtatásra, a lakáskér­dés megoldására. Bennem az a vélemény ala­kul­ ki, hogy a­ műsorban a ■szociálpolitika és az értéktör­vény (adott esetben: a lakás mint áru) feloldhatatlannak látszó dilemmája fogalmazó­dott meg, mintha e két szem­pont eleve kizárná egymást. Amikorr Liska Tibor konok elszántsággal a lakás érték (áru) mivoltáról beszélt, má­sok sűrűn emlegették a külön­böző rétegek­kel kapcsolatos szükségszerű „gondoskodás” elvét. A mai gyakorlat szerint valóban nem fér meg e két tényező egymással. A lakás­­termelés és a lakáselosztás nagyrészt kivonja magát az értéktörv­ény érvényesülése alól. En­nek­ következményei rendkívül, sokfélék, elég, ha a lakás­el­osztásban érvénye­sülő két végletre utalok: 1. a lakások mélyen értéken alul találnak gazdára (tanácsi la­kás) ; 2. értéken fölül „fial­­­nak”, extraprofitot hoznak a bérbeadók számára (albérlet). Egy újabb tendencia: az álla­mi, közösségi tulajdon egyéni kisajátítása. (A tanácsi lakást négy-hat ezer forint négyzet­méterenkénti értékben elcse­­rélik, szövetkezeti vagy örök­lakásra.) Ha pedig a szociál­politikai elvek érvényesülését vizsgáljuk, ak­kor kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a dinamikus lakásépítkezés ellenére egyre nő a lakás­­i­génylők száma. Azaz a gya­korlatban nem érvényesül az értéktörvény és nem hatéko­­nyak a szociálpolitikai meg­gondolások­ sem. "Csak­­ emlékeztetül: az 960-as lakásépítési terv sze­rint körülbelül egymillió la­kást, kellett 15 év alatt felépí­teni, s a 15 éves terv végére el kellett (volna) érni, hogy minden új házasulandó fiatal lakáshoz jusson. A terv első részét túlteljesí­tettük, a második­­részét pedig jellemezhetem a saját­ „ese­temmel”. Betöltöttem har­mincnyolcadik életévemet, 1967 januárjában adtam be lakás­kérvényt, két gyermekem van, jogosult vagyok az egy főre jutó kereset alapján tanácsi értékesítéses szövetkezeti la­kásra, de három-négy évvel ezelőtt azt mondta nekem a t­­anácsi tisztviselő — hosszas unszolásra —: „tíz éven belül nem kap lakást.” Nem hiszem, hogy esetemben valami külö­nös balszerencséről van szó, így kijelenthetem: a lakás­hivatal (a mai lakáselosztási rendszer) abba a kategóriába sorolt, amely szerint ugyan jogosult vagyok lakásra, de ezt a lakásigényemet húsz (!) éven belül — és azon túl mi­kor? — a lakáshivatal bizto­san nem fogja kielégíteni. A húsz évvel ezelőtti tervek nem voltak irreálisak egyet­len vonatkozásban sem. Hogy ma mégis lakáshiány van, an­nak elsősorban nem az az oka, hogy kevés lakás épült, vagy hogy a lakással kapcsolatos szükségletek előre nem szá­míthatóan megnőttek. A fő probléma az, hogy a lakáster­melés és főleg a lakáselosztás rendszere mára már korsze­rűtlenné vált. CSAK CSODÁLKOZOM * 10 ugyanis, amikor lakáshiányról hallok. Húsz évvel ezelőtt még 100 lakószobára körülbelül 250 személy jutott, ma csak 150. (Vö. Kulcsár Kálmán: A mai magyar társadalom­, 217. o.) Nem ismerem a világstatiszti­kai adatokat,­ de azt hiszem, hogy ez nem, rossz arány. A tévéműsor beszélt szociál­politikáról és az értéktörvény­­ről, többnyire úgy, mint egy­mást kizáró elvekről. Ha a lakáskérdést emberek és laká­sok konglomerátumának fog­juk föl és nem lakástermelési és elosztási rendszerként, ak­kor szükségszerűen ehhez az álkonfliktushoz, áldilemmához jutunk el. És így elsikkad a leglényegesebb probléma, az, hogy a mai lakásállomány rendkívül egyenlőtlenül oszlik meg a lakosság egyes rétegei között. Megkockáztatom: ha az utóbbi 15—20 év dinamikus lakásépítését figyelembe vesz­­szük, akkor megállapítható, hogy a lakással rendelkezés vonatkozásában (is) nőttek a társadalmi egyenlőtlenségek. Liska Tibor csodálkozó te­kintetéhez csatlakozom én is, ahogy lereagálta azokat az el­képzeléseket, melyek szerint a cserék megkönnyítésével, a megüresedő lakások gyors ki­utalásával, az építőanyagok árainak emelésével, a pane­les technológia családiház­építésbe való bevonásával. (stb.) jelentősen lehetne eny­híteni a mai rossz lakáshely­zeten. Az a véleményem, hogy mindezek a változások ugyan némileg vagy átmenetileg ja­vulást okoznának, de gyökeres változást aligha hoznának. A lakásínség ezekkel az intézke­désekkel — ezek ellenére — is nőni fog! Azt hiszem, fenti eszmefut­tatásomból kiderül, hogy vé­leményem szerint a lakáskér­dés egyetlen gyökeres és teljes megoldása csak a Liska Tibor által javasolt lakáselosztási rendszertől várható. A lakás­nak — mint minden másnak — ára van. A mai felemás helyzettel szemben lakásgaz­dálkodást kellene megvalósí­tani. Eszmefuttatásomat azzal kezdtem, hogy a tévéműsor antagonisztikusan mutatta be a szociálpolitikát és az érték­törvényt. Ezzel hozzájárult egy olyan vélemény erősítésé­hez, miszerint Liska a kapitalis­ta csereértéktörvény („farkas­törvény?”) talaján áll, míg a többiek buzgón küzdenek a szocializmus szociálpolitikájá­nak a jobb megvalósításáért. Sajnos egyetlen „szereplő­vel” (mármint az adásban sze­replő szakértővel) sem tudok , maradéktalanul egyetérteni. De az igazság mérlegének a nyelve Liska Tibor felé billen. Nála csak azt hiányolom, hogy a lakás aruvoltának han­goztatása mellett a jogos szo­ciálpolitikai meggondolásokkal kapcsolatban néma volt. Azt mondta ugyanis: a keresetek­be be kell építeni azt az érté­ket, amellyel a lakás­­megsze­rezhető vagy a lakbér kifizet­hető. Mélyen igaz gondolat. Az ő hiányzó gondolatmenetéhez hozzáteszem: mivel nem lehet különbséget tenni a munka szerinti elosztásban a gyer­mektelen és mondjuk a négy­gyermekes szülő között, a négy­gyermekest igenis szociálpoli­tikai juttatásban kell részesí­teni. (Ugyanígy a nyugdíjaso­kat is, különösen, akik régeb­ben mentek nyugdíjba.) AZ­­EGYOLDALÚ MEGKÖ­ZELÍTÉST menti, hogy a mai helyzet tökéletesen fonák, a fe­je tetejére állított. A szociál­­politika megelőzi, uralja az ér­téktörvényt, ahelyett, hogy kö­vetné, kiegészítené azt. Ez a rövid eszmefuttatás nem szol­gálhatja azt a célt, hogy a mai visszás helyzetnek minden vo­nását föltérképezze. A lakás­kérdés különben is csak egyike a mára akuttá vált társadalmi problémáknak. A szélesebb társadalmi összefüggésekről és megoldási lehetőségekről írt Bognár József és Kulcsár Kál­mán a Közgazdasági Szemle 1980/7­.8. számában. Tömören fogalmazok tehát: a szociálpo­litika címszó alatt űzött „gyám­kodással” fel kell hagyni, mert csak így érhetjük el, hogy a „lakásfronton” valóban köz­teherviselésről beszélhessünk, hogy a társadalmi igazságos­ság normái érvényesüljenek, s másrészt, hogy az, emberi ké­pességek, emberi erők és anya­gi eszközök optimális fölhasz­nálását elérjük. Nemcsak gaz­dasági kérdésről van szó, ha­nem politikai alternatíváról is: közösségi-társadalmi demok­ratizmus vagy megcsontosodott bürokratikus szemlélet. Mi a teendő? Nem­­ az, ami jó néhány é­vvel" évelőtt’ történt. Akkor ugyanis leremélték a lakbéreket. Bérkiegészítést kaptak, akik amúgy is előnyö­sebb helyzetben voltak és — a másik oldalon — növekedtek az albérleti díjak. A tényleges érték felé való közelítést tehát nemcsak, hogy nem tartom megoldásnak, hanem egyene­sen rossz szociálpolitikának, amely csak az „áthárítási” me­chanizmusoknak kedvez BEFEJEZÉSÜL mest egy szubjektív benyomás arról, hogy milyen is a lakáshelyzet. A kelenföldi lakótelepen la­kom 12 éve feleségem szülei­nek szövetkezeti lakásában. A körülbelül 28 lakásos házban a lakások túlnyomó többsége kétszobás. A családfők többsé­ge középkorú, a gyermekek most iskolások. Elnézem a ház előtt már-már alig elférő gép­­kocsihalmazt, s azt, hogy az emberek milyen buzgalommal szeretik, tisztogatják autójukat. A lakások azonban már most szűkösek. De nincs kiút, nincs megoldás, illetve csak keve­seknek van. Pedig van meg­takarított pénz, de kevés ah­hoz, hogy kimeneküljenek in­nen. A pénz és az energia te­hát elpazarlódik, de legalábbis erősen eltorzul a „fogyasztási szerkezet”: lakás, jobb lakás helyett gépkocsi, benzin, hét­végi ház, luxuscikkek, alko­hol ... A gyerekek pedig nő­nek, s egyre inkább követelni fogják jogaikat. Maholnap csa­ládot alapítanak, de a szülők még aktív kereső korukban lesznek. Fiaiknak-lányaiknak nem tudnak lakást venni, azok önerőből nem tudnak boldogul­ni. 10—15 év és hihetetlen mér­tékű lakásínség lesz ebben a körülbelül, ezer főt magába zá­ró házban­. (Pedig Kesenföldon az átlagnál jobb körülmények között élők laknak.) Az orszá­gos statisztikák ugyanakkor ki fogják mutatni, hogy jelentős előrelépést tettünk a lakás­­helyzet javításában: száz lakó­szobára már csak száz személy jut. S a statisztikák azt is jel­zik, hogy a 80-as évekhez ké­pest nőtt a lakásigénylők szá­ma, továbbra is „lakáshiány” van Magyarországon. Még ak­kor sem fogjuk tudni, hogy mit kellene (mit kellett volna) tennünk? Bujdosó Dezső egyetemi adjunktus ÉRTESÍTJÜK TISZTELT ÜGYFELEINKET, bök.­ GYŐRI SZÍNESFÉM- ÉS MŰANYAG FÉLGYÁRTMÁNY TELEPÜNKÖN !Győr, Richter János u. 11. Telefon: K­i-044) 1980. december 1—december 12-ig I. E L T V ROZI­­N­K A leltározás idején az áruforgalom szünetel. A többi telepünkön a kiszolgálás zavartalan. FÉMIPARI ÉS TERMELŐESZKÖZ - KERESKEDELMI VÁLLALA­T Vevőszolgálat: Budapest XIII., Dózsa György u 1 57 telefon: 401-321­­ —_______________——------------------------------------------------ Magyar Nemzet PÁLYÁZATI SZELVÉNY 1980. december 7. Cím:­tár­ kiadó vállalat Rektora­szerkesztésére, Bd. Lenin krt. 9— 11. A címzésnél kérjük ráírni: a Magyar Nemzet pályázata. Bekül­dési határidő: december is. A meg­fejtést és a nyertesek névsorát a december 16-i, keddi számunkban közöljük. (P. P­) t­ a./*## 1. Kétéves mezőgazdasági prog­ram megvalósítását kezdte meg a ghánai kormány, s ennek intéz­­­kedései a többi között az állatte­nyésztés fejlesztését, valamint az ország valutabevétele szempontjá­ból alapvető mezőgazdasági termék termesztésének és feldolgozásának­­ korszerűsítését segítik elő. Mi a ghanai mezőgazdaság legfontosabb terméke? a. a kávé, b. a dohány, c. a kakaó. 2. A Szovjetunió legfiatalabb egyetemei közé tartozik a mind­össze ötéves ISzukuszi Állami Egye­­tem, ahol a Karakaipak Autonóm Köztársaság gyermekei tanulnak. A Szovjetunió mely köztársaságá­nak területén található a Karakal­­pák ASZSZK? a. Üzbég SZSZK b. Grúz SZSZK, c. Azerbajdzsán SZSZK. 3. A közelmúltban Khartoumban megrendezett harmadik összafrkai kereskedelmi vásáron a földrész 34 országa, valamint az Afrikái Kerségszervezet, illetve más nem­zetközi és regionális szervezet is képviseltette magát. Melyik afri­kai országban rendezték a vásárt? a. Nigériában, b. Líbiában, c. Szudánban. 4. A november végén hazánkban járt magas színtű kambodzsai kül­döttséget néhány helyen az indo­kínai ország hivatalos nyelvén itt üdvözlő felíratok fogadták. Ön szerint körülbelül meddig nyúlnak vissza a khmer nyelv legrégibb írásos emlékei? a. a III. századig, b. a VIll. századig, c. a XII. századig. A helyes megfejtést beküldők között öt darab 300 forintos várás­­lási utalványt sorsolunk ki. .Vasárnap, 1980. december 7. Milyen lesz a divat ? A divat mindig megelőzi a naptárt. Ködös, hideg novem­ber végi napon, a Magyar Di­vat Intézet sajtótájékoztatójá­val és kollekciójának bemuta­tójáva!! 1981 ta­vaszát és nya­rát idézte a Vigadóba. Vámos Magda a művészeti vezető ok­­osan tájékoztat: „Klasszikus egyszerűség jel­lemzi az eljövendő divatot. Főszerep jut a színeknek. A hamvas, opálos kagyló és gyöngyházfényű színeket erő­teljes sugárzású színek élénkí­tik. * Újszerű a sötét-sötéttel színvariáció, ám az örök di­vatot, a sötétkéket a jövő ta­vaszon is fehér kíséri. A szok­nya hossza — s ez fontos tud­nivaló — nem lesz rövidebb! De hosszabb sem! Szóval nor­mális. A rajzon két tavaszi kosztüm mutatkozik be. A kiskosztümöt keskeny fehér teniszcsíkos, sö­tétkék flanelából tervezték. Az egyenes szoknya elöl szembe­hajtással bővül. A rövidke ka­bát felső zsebében fehér batiszt díszzsebkendő látható. A mas­­nis blúz szintén fehér batiszt­­ból készült. Hát ez igazán na­gyon „édes”. A másik kosztüm szoknyája egyszínű szürke. A kabát szür­ke-sötétkék pepita szövet. Szép és újszerű színösszeállítás. Lát­tunk zöld kosztümöt piroskoc­kás béléssel és láttunk szürke selyem alpacca alkalmi kosz­tümöt is. A kiskabát a tavasz és a nyár divatja lesz. Szinte elmaradha­tatlan kísérője a nyári ruhá­nak. Mindenhez a blézer ve­zet! No és a ballon! Igazán egyik szebb, mint a másik, megér­demli helyét az új divatban is. Különösen tetszett az elegáns klasszikus ballonszínű és vo­nalú kabát, meg az a modern változat amelyiknek a hátán van a zseb! A ruhák felvonulása közben feljegyeztem az elegáns plissze szoknyás drapp-barna kockás selyem ingruhát. Tehát az ing­ruha '81' divatjában tovább e.. És kötött... és kötött Reg­geltől estig’, főleg tavasszal. Egyszínű mintás, egyenesvona­lú vagy kiskosztüm Chanel stílusában. Elegáns és kényelmes a sík­­között keskeny és széles csiko­kozású fehér-téglaszínű se­lyemkönnyű ..Pólóruha”. Fö­lötte széles csíkozású, egyen­­s vonalú kardigánforma kabát­tal. A bemutatót szünet nélkül „játszották”. Mi viszont tar­tunk egy kis szünetet kedves­­olvasó. A nyári kollekcióra már az új évben jelentkezünk. Utóirat: a legdivatos­abb ta­vaszi ka­lapforma a kis „Girar­­di”, főleg a kosztümökhöz. (f. b.) CC1VESZTI.EJTVI Érdekes portugál versformát mutatunk be a mai rejtvényünk fősoraiban: egész — és másfeles Jambusnak megfelelő verssorokban a hangsúly mindig a második szó­tagra e­sik és hosszabb sorokkal váltogatva, főleg refrénként fordul elő. Itt. R. CORREA brazil költő (1860—1911) hangulatos téli verssza­kát idézzük, Tótfalusi István fordí­tásában. Vízszintesen (kétbetűsök: VÁ, MD, ZÉ, EA, KV* Ül, ÉD, LA). 1. A versszakasz első és második sora. 17. Stilizált levelekkel jelölt kártyalap. 18. Nagy, angolul. 19. Valamely tevékenység eredményes befejezése. 20. Csőrös fuvola. 21. Szilárd meggyőződés. 22. A gö­rög-római mitológiában az évsza­kok istennői. 28. Komornyik. 25. Mentolos cigaretta. 26. Ritka fér­finév. 27. A papok bő palástja. 28. Ázsiai hatalom. 80. Valahol való tartózkodás. 32. Megtörtént dolgok, események. 33. A kutyával rokon ragadozóállat. 34. Nógrád megyei bányászközség. 36. Talál valamit. 37. Tizenhárom, de legalább ti­zenkét hazavitt ütés a bridzsben. 38. Bitang. 39. Tömegében Cseh­szlovákia középső részén élő nép­csoport. 40. Tárgyi valóságtól el­­vonatkoztatott (fogalom). 42. Be­cézett angol férfinév. 43. Építész, úszóbajnok (Alfréd, 1878—1955). A legelső magyar olimpiai bajnok (1896). Többek között a margitszi­geti fedett uszoda tervezője. 44. Norvég műkorcsolyázó, film- és shortrevücsillag, háromszoros olimpiai bajnok (Sonja, 1912—1968). 45. Világhírű perui énekesnő (Yma). 46. Olyan. 47. Rovar. 48. Idegen férfinév. 49. Utcarészlet. 50. Angol sziget az Ír-tengerben. 51. Német hónap. 52. Apátlan­anyátlan gyermekek. 53. Jóerőben lévő. 54. Itt épül hazánk első atomerőműve. 56. Férfinév. 57. ...­onnan, különböző helyekről. 58. Ókori athéni cserzővarga, a legelső demagógok egyike. 59. Be­folyással van valamire. 60. Buda­pesti Nemzetközi Vásár. 61. Ruha­díszül szolgáló vékony csillogó ke­rek fémlem­ezkék. 62. Idegen női név. 63. Középkori fenyítő-megszé­­gyenítő eszköz. 64. Irodalmi fű­zőkapocs. 66. Olykor-olykor. 67. Idegen női név (a leggyakoribbak közül). 68. Földesúr a cári Orosz­országban. 69. Napfelkelte előtt vi­lágosodni kezd (az ég). 72. Heves megyei község regényes várromok­kal. 73. Konyhai eszköz. 74. Becé­zett női név. 75. . . .-játékok: me­rész ugrásokból álló akrobatikus cirkuszi mutatvány. 76. Övezetek. 77. Gyűrűs vegyületek egy cso­portja. 78. A történetírás múzsá­ja. Függőlegesen (kétbetűsök: LD­AT, GO, ID, KE, KL). 1. Trópusi országokból származó fűszerárú. 2. Korán érő, kiváló borszőlő, il­letve a belőle készült finom pe­csenyebor. 3. Élvezet. 4. Érzékszer­vek. 5. Favorit-jelző. 6. Szabolcs- Szatmár megyei nagyközség. 7. Papa, mama és a gyerekek. 8. Dörzsölve más­zmit. 9. Legalább, ha kell, ha szükséges. 10. Család­tag. 11. Természeti fenyegetés. 12. AKF. 13. ...-way: angol vasút. 14. A gabona feldolgozása lisztté. 15. Ablakragasztó. 16. A radon és az oxigén vegyjele. 18. Prágai agyag­szobor. 22. Szálloda. 23. Otthonunk helye. 24. Az olasz hivatalos táv­irati iroda rövidített neve. 26. Amerikai filmcsillag volt (Grace), később a monacói uralkodóherceg felesége. 28. Kínai tartományi székhely. 29 Sziklevelek­ben, m­a­­gokban előforduló, tartaléktáplá­­lékul szolgáló fehérjeüzemecske. 31. A­elsőfokú bpesti tanintézet régeb­bi elnevezése. 33. Visszaható bir­tokos névmás. 34. Zenészi kellé­kek. 35. Az ősi hazából költöző magyarok vezére. Arnád apja. 36. Nagy -. . . . nógrádi község. 38 A világ első űrrepülője (1931—1868). 39. Dél-tiroli városka. 41. Nem lát. 43. Lakik valahol. 44. Barát, paj­tás (argóban). 45. Polinéziai sziget­­csoport. 47. Erdélyi irodalomtöm.­­netiró (Péter). 43. Gyermektápszer*. 50. A Baleárokhoz tartozó Minor­­ca-sziget legnagyobb városa. 51.­­A mangán és a vanádium vegyje­le. 53. Jól mutat, tetszetősen hat. 54. Dunántúli röghegység. 55. Nagy sportlétesítmény. 57. Bírálatot mond 58. Történelmi időszakok. 59. Ja­pán­ küzdősport. 60. A versszak harmadik és negyedik sora. 61. ... et igni, latin mondás, tűzzel­­vassal. 62. Földből és sövényből font kerítés. 63. Felsőruha. 61. Ide­gen főűr. 65. Air .. .­ (légipostái. 67. Milyen? 60. Nagyobb csomag. r­öteg. 70. Dátumrag. 71. Angol nap (day). 72. Ízesítők. 74. Meggyőző­dés: Valló Emil Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 60. számú sor megfej­tése. Határidő: december 17. Cím­zés: Magyar Nemzet szerkesztő­sége, 1392 Budapest, Pf. 276. November 23-i lapszámunk ke­resztrejtvényének megfejtése: Min­den nehéz kezdet könnyű lesz, ha­­ a végével hasonlítja össze az ember. Tíz-tíz lottószelvényt nyertek: Budapestiek: Avar Pál, Bakonyi Zsuzsa, Berkesi Gábor, Bukovszky Ferenc Durko Irma, Fülek­ Dénes, dr. Kiss Dénes, Macharek Éva, Szabó Ferenc, Wein Ádámné. Vidékiek: Dada Dezsőné, Vác: Herényi Erzsébet, Sopron; Fertály László, Kaposmérő; Jánosi István, Szabadszállás; Lelkes Róbert, Bod­rog­keresztúr; özv. Lőrik György­né. Szeged; Polónyi Berta, Nag­ykátai Hédi Csabáné, Nagydobos; Salacz Iván, Agárd; Takács Ferenc, Ga­­ra. A nyertesek a lottószelvényeket postán kapják meg. KIS IRODALOM

Next