Magyar Nemzet, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Kendés és folytatás Éjfélkor, az új esztendőt köszöntő óraütéskor néhány percre valamennyien „jövő­kutatókká” válunk. Für­késszük a küszöbön álló új év titkait, latolgatjuk, mit tartogathat számunkra, és hogyan változtathatnánk a bizonyára nem egy nehéz­séget és buktatót is rejtege­tő jövőt minél kedvezőbbé a magunk és valameny­­nyiünk számára. Már a kez­det kezdetén megfogalma­zódik, előtolakszik tehát bennünk a változtatás igé­nye, azé a képességé, amely az alkotó módon tenni aka­ró ember egyik, talán leg­nélkülözhetetlenebb jellem­vonása, amellyel sorsának valóban formálójává, alakí­tójává válhat. Nem ok nélkül vetődik ez föl bennünk most, 1981 kü­szöbén, amely nemcsak egy új esztendő, nemcsak egy új, a VI. ötéves tervidőszak kezdetét, hanem — sok más mellett — a nemzeti tudat változásának, továbbfejlő­désének igényét is jelzi. Ki­alakult-e ehhez egy olyan megfelelő alap, amelyre a kisebb-nag­yobb közösségek és az egyén érdekeit ötvö­ző, a célt szem elől nem té­vesztő, igazi nemzetben gon­dolkodás épülhet? Hiszen éppen ez a szocialista haza­­fiság egyik fő ismérve, azé a hazafiságé, amely elen­gedhetetlen alkotóeleme a szocialista nemzeti egység­nek, a nagy közösség iránti elkötelezettségnek, a ma olyannyira szükséges kol­lektív felelősségérzetnek. Az alap s az arra épülő szocialista nemzeti egység — miként azt a párt leg­utóbbi kongresszusa is meg­állapította — a kölcsönös bizalom, a több évtizedes közös törekvések sikerei nyomán létre­jött.­­Ez azon­ban nem jelentheti és nem is jelenti azt, hogy nem tá­madhatnak új, kisebb-na­­gyobb ellentmondások, ér­dekeltérések, amelyek fel­oldásával, egyeztetésével ne kellene újra meg újra az egység megőrzésén munkál­kodnunk. Ez is kétirányú tevékenység: magában hor­dozza az említett változni és változtatni tudás köve­telményét, s ugyanakkor a folytatását is mindannak, ami az évtizedek tapaszta­lataiból időtállónak, előre­mutatónak bizonyult. Mindezt könnyű így né­hány mondatban leírni, de jóval nehezebb megvalósí­tani, hiszen a tudati válto­zások igénylik a legtöbb időt és fáradságot. Sokkal nehezebb ugyanis érvekkel, türelmes szóval meggyőzni az embereket arról, aminek közvetlen eredményét eset­leg csak később élvezhetik, mint utasításokkal, paran­csolgatással kikényszeríteni ennek vagy annak a végre­hajtását. Szakadatlan meg­újulásra, a kezdeményezé­sek felkarolására, az építő bírálat, az „érted harag­szom, nem ellened” szelle­mű megnyilvánulások meg­hallgatására és figyelembe­vételére, tehát a szocialista demokratizmus további tér­hódítására van szükség ah­hoz, hogy az élet minden területén a cselekvő hazafi­­ság érvényesüljön. Miért van erre mindin­kább szükség? Sok más mellett azért is, mert az ember általában csak azok­kal a célokkal tud teljes mértékben azonosulni, ame­lyeknek megfogalmazásába valamilyen formában be­vonták, vagy érzi, hogy ki­tűzésükkor az ő véleményét is figyelembe vették, az ő körülményeit, viszonyait is mérlegelték, az ő — a meg­valósítás során kialakuló — várható helyzetét, érdekeit is szem előtt tartották. Különösen áll ez azokra az időszakokra, amikor a célokat a szokottnál nehe­zebb világgazdasági és ha­zai körülmények között kell kijelölni. A társada­lom tudati fejlettségének mintegy fokmérője, hogy esetleg emberpróbáló körül­mények között is megőrzi-e azonosulási képességét a cé­lokkal, és megtalálja-e azo­kat az utakat-módokat, amelyek segítségével lépést tarthat a követelményekkel s nem kell kockáztatnia az eddig elért, nem csekély eredményeket. Ehhez van szükség az állandó meg­újulni tudásra és az okos, előrelátó intézkedésekre. Arra, hogy ha netán csődöt mond egy-egy hajdan jól bevált módszer, ne késle­kedjünk felmérni a meg­változott „terepet”, és is­mét végiggondolva tenni­valóinkat, az új körülmé­nyekhez igazítani lépésein­ket. Mindezek tudatában még kevésbé fogadható el az az ellenállás, amellyel az újító kedvű emberek a legkülön­bözőbb területeken még ma is gyakran találkozhatnak. Ezek a visszahúzó erők az­után a társadalmi tudat más szféráiban is éreztetik hatásukat, lohasztják az al­kotókedvet, csökkentik a cselekvőkészséget, akadá­lyozzák az emberi képessé­gek kibontakoztatását. Bár ezek a jelenségek még elég sűrűn előfordul­nak, hiba lenne megfeled­keznünk az egyre szaporo­dó jó példákról. A szocialis­ta demokratizmus szelleme és gyakorlata mind sokré­tűbben érvényesül abban a széles tömegmozgalomban, amely hazánk szinte vala­mennyi állampolgárát egye­síti, a Hazafias Népfront­ban. Mozgalmunk említése az időszerűséget sem nélkülö­zi, hiszen hamarosan össze­ül VII. kongresszusa. Mun­kájának összegzése valószí­nűleg jól tükrözi majd a mozgalom hozzájárulását a nemzeti tudat említett, elő­nyös változásához. Előzete­sen kiadott vitaanyagai a legszélesebb nyilvánosság bevonásával megrendezett fórum­ok tanulságai alapján térképezik fel — gazdaság­­politikánktól a „hogyan él­ni” kérdéséig — az egész mai magyar valóságot. Nem egy új gondolat fel­vetője, kiérlelője, kisebb­­nagyobb intézkedések kez­deményezője, az ésszerű változtatások egyik bölcsője volt eddig is a népfrontmoz­­galom. Ébrentartója lesz a továbbiakban is annak a fe­lelősségtudatnak, amellyel hozzákezdünk az új eszten­dő új feladatainak megoldá­sához, és folytatjuk mind­azt, ami javára szolgál né­pünknek, nemzetünknek. Komor Vilma ­­iKlór Áfc Magyar Nemzet is- A népgazdaság 1981. évi terve A Minisztertanács megtár­gyalta és jóváhagyta az 1981. évi népgazdasági tervet. Meg­állapította, hogy az összhang­ban van a Magyar Népköztár­saság VI. ötéves tervével, an­nak céljait konkretizálja az ötéves tervidőszak első évére. A terv előirányzatai a nép­gazdaság fejlődésének 1980. évi eredményeire alapozódnak és figyelembe veszik a gazda­sági növekedés 1981. évben várható belföldi és külföldi feltételeit. Az átlagbérek lényegében a tervezettnek megfelelően nőt­tek, a mezőgazdasági termelés­ből származó bevételek is a számítottal megegyezően emel­kedtek. A pénzbeli társadalmi juttatások jelentősen maga­sabbak az 1979. évinél, na­gyobbrészt a családi pótlék növelése és egyéb életszínvo­nal-politikai intézkedések ha­tására. A fogyasztói árszínvo­nal és az egy keresőre jutó reálbér a tervezettnek meg­felelően alakult. A lakosság reáljövedelme megegyezik az előző évivel. A lakosság jövedelmeiből 1980-ban kevesebbet takarított meg, mint az előző évben. A kiskereskedelmi forgalom vo­lumene nem érte el a tavalyi színvonalat. A lakosság fo­gyasztása 0,5—1 százalékkal emelkedett. Az átlagosnál job­ban nőtt az élvezeti cikkek fogyasztása és a szolgáltatások igénybevétele. Az élelmiszer-ellátás az év folyamán összességében ki­egyensúlyozott volt. Iparcik­kekből az év elején a szoká­sosnál több volt a hiány, a második félévben az ellátás a legtöbb termékcsoportban ja­vult. Emellett is gyakran nem volt kielégítő a választék. A lakosság infrastrukturális ellátottsága a tervezettnél va­lamivel jobban fejlődött. Az előirányzottnál több, 85—86 ezer lakás készült el. A gyógy­intézeti ágyak, valamint az óvodai férőhelyek száma — utóbbi elsősorban a társadal­mi összefogás eredményeként — a tervet meghaladó mérték­ben nőtt, az óvodákban elhe­lyezhető gyermekek aránya eléri a 81 százalékot. Általános iskolai osztálytermekből is a tervezettnél több épült. Az 1980. évi terv teljesítéséről Az 1980. évi népgazdasági terv fő célja teljesült: a nép­gazdaság egyensúlyi helyzete számottevően javult, az összes behozatali többlet jelentősen csökkent, ezen belül a nem rubelelszámolású áruforgalmi mérleg a tervezettnél kedve­zőbb. Az egyensúlyi helyzet javulása a gazdasági növeke­désnek a tervezettnél alacso­nyabb üteme mellett ment végbe. A gazdasági szabályozó­­rendszer 1980-ban végrehajtott módosításai és az éves terv egyéb intézkedései hozzájárul­tak ahhoz, hogy a belföldi fel­­használás szabályozásában az előző évben elért eredmények megerősödtek. A nemzeti jövedelem a ter­vezett 3—3,5 százalék helyett mintegy 1 százalékkal emelke­dett. A termelő ágazatokban foglalkoztatottak száma a szá­mítottnál nagyobb mértékben csökkent, a munka termelé­kenysége nőtt. Az egységnyi termelésre jutó eszközráfordí­­tás a számítottnál nagyobb. A nemzeti jövedelem belföldi végső felhasználása a terve­zettnél valamelyest jobban csökkent, ezen belül a lakos­ság fogyasztása kismértékben nőtt. A felhalmozás, főleg az állóeszköz-felhalmozás mér­séklődött, kisebb a számított­nál a készletfelhalmozás is. A fogyasztás és a felhalmozás aránya így a fogyasztás javára változott. A külkereskedelmi forgalom­­ mennyiségében nem haladta meg az 1979. évi szín­vonalat. Az áruk és szolgálta­tások kivitele a tervezettnél kevésbé nőtt, behozataluk a számított kisebb növekedés helyett csökkent. Az ipari termelés a tervezett 3,5—4 százalékos növekedéssel szemben valamelyest az 1979. évi színvonal alatt maradt. A bányászat, a kohászat és a gépipar termelése az 1979. évi­nél kisebb, a többi ágazaté nagyobb volt. A mérsékelt belföldi kereslet mellett az ipar néhány ágazatában a gaz­daságtalan termelés és kivitel mérséklésének, illetve meg­szüntetésének is része volt az alacsonyabb termelésben. Hoz­zájárult az is, hogy a vállala­tok nagy része a tervezettnél magasabb termelői árszínvo­nal folytán alacsonyabb ter­melés mellett is jelentős nye­reséghez jutott, így nem volt erőteljes törekvés a szabad kapacitásoknak gazdaságos ki­vitelre, vagy importhelyettesí­tésre történő hasznosítására. Az ipari termékek értékesí­tése irányában és arányaiban megfelelt a terv céljainak. A termelő célú kibocsátás meg­egyezett az elmúlt évivel, a fogyasztási célú értékesítés kis mértékben csökkent, a be­ruházási javak értékesítése alacsonyabb volt az 1979. évi­nél, a kivitel emelkedett. Folytatódott az ipari terme­lés szerkezetének korszerűsí­tése. A­ termelés hatékonysá­gának növekedése, szerkezeté­nek átalakítása, a dinamikus vállalati magatartás kialakítá­sa azonban az indokoltnál las­sabban halad. Érezhető ered­ményekkel járnak az 1979-80- ban bevezetett energiatakaré­kossági intézkedések, törekvés tapasztalható a termelés fajla­gos anyag- és energiaigényé­nek csökkentésére. Az ország energiafelhasználása nem ha­­ladta meg az 1979. évit. Az iparban foglalkoztatottak­­ száma a termelést meghala­dóan csökkent, az egy főre jutó termelés emelkedett.Az építőipar termelése a be­ruházások mérséklésével össz­hangban csökkent. A termelés szakmánként és körzetenként differenciáltan alakult, a csök­kenés az átlagosnál nagyobb volt a mélyépítőiparban. Az építési kereslet és kínálat vi­szonya javult. Erősödött az építőipari vállalatok vállalko­zói magatartása, egy részük azonban még nem volt képes rugalmasan alkalmazkodni a változó piaci feltételekhez. Csökkent az építőiparban fog­lalkoztatottak száma, az egy főre jutó termelés valamelyest nőtt. A mezőgazdasági termékek termelése — a szeszélyes idő­járás, az ár- és belvizek elle­nére — a tervezetthez közel­­állóan emelkedett. Kalászos gabonából a számítottnál több termett. A kukoricatermés va­lamivel kevesebb a tervezett­nél. A burgonya-, a zöldség­es g­ömölcsfélék termés­meny­­nyisége az elmúlt évinél na­gyobb, de a tervben számított­nál kisebb. Az állattenyésztés a tervezettet valamelyest meg­haladóan fejlődött. A mező­­gazdaság anyagi-műszaki ellá­tottsága kielégítő. Az energia­felhasználásban a takarékos­ság fokozódott. Mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekből a belföldi ellátás jó, kivitelük emelkedett. Az áru- és személyszállítási teljesítmények az igényeknek megfelelően alakulnak. Az energiatakarékosság fokozásá­ra tett intézkedések eredmé­nyeként a szállítás és hírköz­lés összes energiafelhasználása az előző évihez képest csök­kent. A beruházások volumene a tervezettnél nagyobb mérték­ben csökkent. A beruházások csökkenése mind az állami, mind a vállalati körben első­sorban az újonnan kezdődő beruházások számának mér­séklődését eredményezte. A tervezett ütemben vagy annál gyorsabban halad a nagyberuházások kivitelezése. A befejezésre előirányzott ki­lenc nagyberuházás közül hét (Deáki Bauxitbánya, Bélapát­falvai Cementgyár, Magyar Viscosa PAN II., Tiszai Kő­olajfinomító 1. üzem, Hajdú­sági Cukorgyár, Adria Kőolaj­­vezeték, Vörösmarty téri Kul­turális Központ) teljesen el­készült, két nagyberuházásnál (recski bányászati kutatás lé­tesítményei, Magyar Gördülő­­csapágy Gyár rekonstrukciója) maradnak későbbre kisebb munkák. Nagyberuházás 1980- ban nem kezdődött meg. A tervezettnél nagyobb a teljesí­tés a lakásépítéshez kapcsoló­dó létesítmények, a közforgal­mú úthálózat és a vízgazdál­kodás fejlesztésénél. A válla­latok és szövetkezetek beruhá­zásaikra az előző évinél keve­sebbet, a számítotthoz közel­álló összeget fordítottak. A munkaképes korú népes­ség és a szocialista szektorban foglalkoztatottak száma kis­mértékben csökkent, ezen be­lül a nem termelő és szolgál­tató ágazatokban nőtt. Az év során jelentősebb foglalkozta­tási vagy munkaerőellátási gondok nem voltak. A kor­mányhatározatokban kijelölt területeken megkezdődött az előírt létszámcsökkentés. Az 1981. évi előirányzatok­ A gazdasági munka fő fel­adata 1981-ben is a népgazda­ság egyensúlyi helyzetének, elsősorban a külkereskedelmi áruforgalom egyenlegének ja­vítása, és a lakosság elért életszínvonalának fenntartása, az életkörülmények javítása. A termelés és a belföldi fel­­használás növekedése és ösz­­szetétele a célnak megfelelően alakul. A nemzeti j­övedelem belföl­di végső felhasználása az 1980. évinél kisebb lehet. s­zt első­sorban a felhalmozás, ezen belül a beruházások további csökkentésével kell elérni. A lakosság fogyasztása kismér­tékben emelkedhet. A termelés továbbra is mér­sékelt, de az 1980. évit meg­haladó ütemben és differen­ciáltan nő. A növekedés na­gyobbrészt a gazdaságos kivi­tel bővítését szolgálja. Meg kell gyorsítani a gazdaságta­lan termelés visszaszorítását és az ezáltal, valamint a bel­földi kereslet mérséklődése következtében felszabaduló kapacitásokat az eddiginél eredményesebben kell a kivi­tel növelésére és a behozatal helyettesítésére hasznosítani. A munka- és üzemszervezés­ben, a jobb munkaidő-kihasz­nálásban, a munkafegyelem javításában, a munkaerő át­csoportosításában rejlő tarta­lékok feltárásával a munka termelékenysége a termelés­nél jobban növekedjék, az álló- és forgóeszközök kihasz­nálása pedig a korábbi éve­kénél eredményesebb legyen. Az energia- és anyagtakaré­kosság fokozása és a ráfordí­tás szerkezetének ésszerűsítése révén el kell érni, hogy az anyagi ráfordítások legfeljebb a termeléssel azonos mérték­ben emelkedjenek. AZ 1981. ÉVI NÉPGAZDASÁGI TERV LEGFONTOSABB ELŐIRÁNYZATAI 1980 — 100 nemzeti jövedelem 102,0—102,5 belföldi felhasználás 99,0— 99,5 ipari termelés 103,0—103,5 országos építés-szerelés 99,0 mezőgazdasági termékek termelése 103,0 egy lakosra jutó reáljövedelem 101,0 lakosság fogyasztása 101,5 a szocialista szektor beruházásai (folyó áron, milliárd forint)­­ 182 Ipar, építőipar Az iparban a tervcélokkal összhangban álló, hatékony és versenyképes termelés bővül­het. Az ipari termékek kivite­lének erőteljesebb fokozása mellett jobban kell kielégíteni a mérsékelten emelkedő bel­földi keresletet. Ennek meg­felelően különösen a gépipar, ezen belül főként a híradás- és vákuumtechnikai, a műszer- és a fémtömegcikkipar, vala­mint a vegyipar, ennek kere­tében a gyógyszer- és növény­­védőszer-gyártás, a gumi- és műanyag-feldolgozóipar ter­melése és értékesítése emelke­dik számottevően. A belföldi és a külföldi ke­reslethez igazodva meggyorsul a termelés szerkezetének kor­szerűsítése. Azok a vállala­tok fejlődhetnek dinamikusan, amelyek gyártmányösszetéte­lüket átalakítva gyorsan alkal­mazkodnak a piaci feltételek­hez. A gazdasági szabályozó­­rendszer és egyéb intézkedé­sek is elősegítik, hogy a piaci alkalmazkodásban, a termelés hatékonyságában meglevő, il­letve kialakuló különbségek mielőbb felszínre kerüljenek és a hatékony vállalatok gyor­san fejlődjenek. Jelentős hala­dást kell elérni a gazdaságta­lan vállalatok tevékenységé­nek hatékonnyá tételét célzó programok végrehajtásában, a gazdaságtalan termelésnek jö­vedelmezővel történő felváltá­sában. A termelés korszerűsí­tését segíti, hogy folytatódnak az alumíniumipari, a petrolké­miai és a számítástechnikai központi fejlesztési programok és megkezdődik a gyógyszer-, növényvédőszer- és interme­diergyártás, valamint az elekt­ronikai alkatrész- és részegy­séggyártás központi fejleszté­si programjának végrehajtása, továbbá az energiagazdálkodás javítását, a hulladékok és má­sodlagos nyersanyagok hasz­nosításának növelését szolgáló programok megvalósítása. Az építőipari termelés a mérséklődő beruházási keres­let miatt változó piaci feltéte­lekhez alkalmazkodik. A be­ruházási építés csökken, a fel­újítási-karbantartási munkák növekednek. Az építőipari szervezetek feladata, hogy a vállalkozási készségük növelé­se mellett — tovább javítsák a kivitelezések szervezettségét, a munkafegyelmet, csökkest.

Next