Magyar Nemzet, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-25 / 21. szám

10 A valóság ritmusa TÉNY ÉS KÉPZELET a filmek szerkezetében A MAGYAR FILMMŰVÉSZETET a hetvenes években megújító szellők jórészt a Balázs Béla Stúdió felől fújták. A BBS-ben egymással sokáig vetélkedő, s gyakran a másik kárára magának kizárólagosságot követelő dokumentarista és „filmnyelvi” iskola eredményei a hetvenes évek utolsó harmadában épültek bele a játékfilmekbe. Többnyire oly módon, hogy a korábbi „tiszta” dokumentumfilmek alkotói dokurentarista játékfilmeket — más megfogalmazások szerint ,,pszeudo játékfilmeket” — hoztak létre (például Dárday István — Szalai Györgyi a Jutalomutazást és a Filmregényt, Schiffer Pál a Cséplő Gyurit, Dárday István a Harcmodort, Ember Judit a Fagyöngyöket, Vitézy László a Békeidőt,) a filmnyelvi kísérletekkel foglalkozók pedig a dokumentumfilmes fázis szinte teljes kiiktatásával „fikciós” játékfilmekben használták fel tapasztalataikat (például Bódy Gábor a Psychét). A Balázs Béla Stúdióban feltárt és birtokba vett módszerek, megközelítési módok, filmnyelvi eredmények játékfilmi jelentkezése az elmúlt évek során sokféle vitára adott alkalmat, s noha a különféle vélemények hangoztatói nagyjából-egészéből egyetértettek abban, hogy a mai magyar film megújulásának vagyunk szemtanúi, egy-egy film esetében a teljes elutasítástól a tökéletes azonosulásig" sokféle megítélés jelentkezett. Elismerve a dokumentarista játékfilm erényeként nagyfokú társadalmi érzékenységét, kíméletlen és ugyanakkor felelős kritikai hajlamát, szociografikus mélységű elemzésekre való készségét, a fenntartásokat hangoztatók szinte egyöntetűen szerkezeti, szerkesztésbeli bizonytalanságokat emlegettek fel a dokumentarista játékfilmekkel szemben. Érdemes megvizsgálni a dokumentarista módszer lényegének hatását e filmek ritmusára, szerkezetére. A MAGYAR DOKUMENTA RIZMUS sajátosságai című cikkében — a Filmkultúra 1980.6-os számában — Dárday István tisztázni igyekszik dokumentumfilm, dokumentarista játékfilm és játékfilm viszonyát, s szigorú fogalmi elhatárolásokkal él. Tiszta dokumentumfilmnek nevezi azokat a filmeket, „amelyek a valóság látható és tettenérhető jelenségeit, folyamatait, történéseit, valóságos személyek valóságos megnyilatkozásait a maguk egyszerű, az élet által létrehozott megismételhetetlenségében rögzítik, s szervezik filmi szerkezetté . ..” Ezzel szemben a játékfilm műtermekben, naturális helyszíneken létrehozza eseményeit, a játékfilm rendezője a filmben történő események ura, és parancsolója. A dokumentarista filmek viszont Dárday meghatározása szerint „nem, vagy csak részben az élet által létrehozott jelenségeket, történéseket stb rögzítik, amelyeknek anyaga többségében a kamera számára létrehozott, megrendezett olyan valóságos élethelyzet-darabok, szituációk sorozata, ahol a rendezés módszere folytán érvényesül ugyan az egyszeri megismételhetetlenség motívuma, de ezek külön-külön s összességükben egyaránt nem az élet által létrehozott, hanem egy előzetes rendezői elképzelés alapján szerveződnek — már a filmszalagra rögzítés pillanatában — dokumentarista filmi fikcióvá”. Mi is hát az a módszer, amelyre e meghatározás is utal? A dokumentarista játékfilmek többségének már a forgatókönyve is hűen tükrözi lényegét; a könyv lapjain a film gondolati gerince, az egyes szituációk kidolgozása, egyes jelenetek felvételéhez szükséges technikai elképzelések állnak, de a dialógusok helye, a forgatókönyv jobb oldala rendszerint üres marad. A film amatőr szereplői, akik saját életükkel, tapasztalataikkal hitelesítik az általuk játszott személyeket,rendszerint saját, akkor és ott improvizált szövegüket mondják a forgatáskor. Valamelyes szabadságot élveznek tehát, egyéni utakon juthatnak el a jelenet „kifutásához”. Látszólagos és viszonylagos persze ez a szabadság, hiszen a rendező és a forgatókönyvíró a felvételek előtt minden esetben aprólékosan tisztázza a szereplővel azt, hogy a szóban forgó jelenetben az általa alakított személy jellemének milyen vonásait kell feltétlenül kidomborítani, melyek azok a fontos információk, amelyeknek el kell hangozniuk, milyen kapcsolatokra kell utalnia a majdan improvizálandó szövegnek. E határokon belül kap a szereplő szabad kezet. E MÓDSZER természetesen a „klasszikus” játékfilm-módszernél több „demokratikus elemet” tartalmaz, hiszen az elkészült művet szereplő és rendező tapasztalata egyaránt hitelesíti, de ugyanakkor új veszélyforrást is létrehoz: a jelenetek kényszerű meghoszszabbodását, túldimenzionáltságát, s végső soron a film szerkezetének túlburjánzását. Nem lehet ugyanis előre tudni, hogy az e módszerrel felvett jelenetekben a szereplő mikor mond a film egészének gondolatrendszerét érintő, azt segítő, a cselekményt előrevivő fontos információt, vagy mikor „beszél mellé”, mikor húzza az időt, mikor „köt át” egyik fontos információ közléséből a másikba. Roppant nehéz hát vágni az ilyen jeleneteket, jószerivel csak a film egészének elkészültekor lenne elválasztható egymástól lényeges és lényegtelen, fontos és mellőzhető, dramaturgiai értéket hordozó és értéktelen képkocka, jelenetsor. Még a lényegtelen, a mellőzhető is értékesnek tetszik azonban, hiszen voltaképpen minden filmkocka dokumentum, egy-egy pillanat dokumentuma, mint ahogy — végleges okoskodással — például az ötvenes években készült magyar játékfilmek is dokumentumai az akkori időknek és filmkészítési módszereiknek. Végletes formában megfogalmazva a húszas évek avantgárd filmesei — s nyomdokaikban például Jean-Luc Godard — azt hirdették, hogy szükségtelen a rendező beavatkozása, tökéletesen elég a valóságot lefilmezni, s az önmagában is csodálatos. NEM ÉRDEMES a túlzó és ellentmondásos vélekedéssel vitába szállni, hiszen nyilvánvaló filozófiai igazság, hogy mindenfajta műalkotás létrehozása a művész aktív beavatkozását kívánja meg, hiszen a művészetben közvetlenül jelenik meg az elsajátított, gondolatilag feldolgozott, esztétikailag „megmunkált” világ. Marx a Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből című munkájában kifejti, hogy a művész akkor, amikor műalkotást hoz létre, nem csupán élő, egyéni képekbe öltöztet fel valamilyen meglevő gondolatot, hanem konkrét képet alkot, az ő általa feltárt valóságnak a törvényei szerint tudatosítva ezt a valóságot. Analízis és szintézis egymást követő és egymást feltételező fázisaiból áll a művész munkája, így a filmművészé is. A magyar dokumentarista játékfilmek java becsülettel és legjobb tudása szerint végezte a társadalmi folyamatok analízisét, a művészi szintézis azonban a legtöbb esetben nem jött hibátlanul létre. Nyilvánvalónak tetszik, hogy a legtöbb esetben — például a Filmregényben, a Harcmodorban — maga a dokumentarista módszer volt a feszesebb művészi szerkesztés gátja. A Filmregény esetében a személyiség és a társadalom ütközései jobbára nem cselekedetekben, hanem dialógusokban jelennek meg s a módszer lényegéből fakadóan n e dialógusok jelentenek fölösleges kitérőket s oltanak ki fontosnak tetsző csomópontokat. A Harcmodorban viszont a kamera számára megrendezett valóságos élethelyzet-darabokra való rácsodálkozás és az ugyancsak improvizált dialógusok okoztak némi nehézkességet. Schiffer Pál a Cséplő Gyuriban merészebb kézzel avatkozott be a leforgatott anyag megszerkesztésébe, e filmben így elviselhetőbb hosszúságúak voltak — s még így is elegendő információt hordoztak az egyes beállítások, jelenetek. (Voltak ugyan a dokumentarista módszer harcos hívei közül nem is kevesen, akik konformizmussal vádolták meg a Cséplő Gyuri rendezőjét, amiért forgalmazási szempontokból „rövidre” vágta filmjét. E vádak már csak azért sem érthetők, mert hiszen miért baj az, ha egy filmalkotó figyelembe veszi műve majdani nézőinek tűrő- és befogadóképességét?) AZ ANALÍZIS ÉS A SZINTÉZIS egyensúlya tekintetében más problémákat vetett fel Tarr Béla Családi tűzfészek és Vitézy László Békeidő című filmje. A Családi tűzfészek mellőzte azt a széles horizontot, amire például a Filmregény kitekinteni kívánt, szőkébb és jobban körülhatárolt körben maradt meg, a több nemzedék együttlakásának, a lakásínségnek embert nyomorító, jellemet és kapcsolatokat deformáló hatásait vizsgálta. Tarr Béla jó példát adott arra, hogy ilyen, gondolatilag jól körüljárható körben a dokumentarista módszer alkalmas kemény analízisre, s hogy a szintén improvizált, s ezért némiképp teherként is jelentkező dialógusok ellenére felépíthető az analízis nyomán egy tragikus vonásokat is érvényesülni engedő szerkezet. A Békeidő is vonzó, összefogott, tudatos művészi szerkezetű, őszinte filmnek mutatkozott, amely szintén egy jól körülhatárolt világban vizsgálódik. Azoknak azonban, akik ismerik Gazdag Gyula nyolc évvel ezelőtt készült Határozat című munkáját vagy akár Vitézy László korábbi dokumentumfilmjét, a Mai telepeseket, feltűnik, hogy az analízis már kipróbált módszerekkel él, bevált eljárásokat követ s azokhoz valójában igen keveset ad hozzá. Az utóbbi néhány év termését feltérképezve látható tehát, hogy míg a dokumentarista irányzat teljes polgárjogot nyert a magyar filmművészetben, s figyelemre méltó alkotások sorát hozta létre, ugyanakkor egyúttal olyan ellentmondásokat is kitermelt, amelyeket eddig — többé-kevésbé megnyugtató módon — jószerivel csak két ide sorolható film, a Családi tűzfészek és a — most részletesebben nem említett — jutalomutazás tudott feloldani. Nem jelenti ez persze azt, hogy leáldozóban volna a dokumentarizmus napja, hogy kifogyott volna belső hajtóereje, de jelzi, hogy ismételt megújulásra van szükség. Az analízis szigorúságához és kérlelhetetlenségéhez a szintézis, a szerkezet szigorúságának, kérlelhetetlenségének kell társulnia, a világ objektív törvényeinek a megismerése mellé annak fegyelmezett újjáteremtését kell állítani." Vértessy Péter .Vasárnap, 1981. január 25. Mór Nemzet A SZÍNHÁZAK heti műsora Erkel Színház: V: Bánk bán (Ifj. ea„ de. 11), Bohémélet (6. béri. 3. ea„ 7) — K. Szó: Borisz Godunov (Főisk. béri. X. sor. 3. ea„ 111. Báthy Anna béri. 2. ea.. 6) — Szó: Rigoletto (Ifj. béri. VIII. sor. 2. ea„ fél 6) — Cs: Hunyadi László (Bérletszünet, 7) — P: Jövő V: Háry János (P. 10. béri. 4. ea. 7, Jövő V: de. 11) — Jövő V: Simon Boccanegra (12. béri. 4. ea., 7). Nemzeti Színház: V: IV. Henrik II. rész (Ifj. béri. IV. sor. 2. ea. de. fél 11., Feln. béri. 6. sor. 2. ea.. este 7) — V. Sze, Cs, Jövő V : Budapest—Orfeum (V, Jövő V: du. fél 3, fél 10) — H. K: Csongor és Tünde (7) — Szó, Cs: A konyha (7) — P: Troilus és Cressida (7) — Szó, Jövő V: Az úrhatnám polgár (7, 111. de. 11) — Jövő V: Mózes (7) — Játékszínben: H, K, Sze: Meierék (7). Madách Színház: V. Jövő V: A doktor úr (du. fél 3 ill. 7) — V, H, P: Az ember tragédiája (V. O. béri., H: A. béri. 7) — K. Szó, Jövő V: Mégis, kinek az élete? (7, Jövő V: du. fél 3) Szó: Három nővér (7) — Cs: Régimódi történet (7). — Egyetemi Színpadon: V, P: Az öltöztető (7) — Budapesti Gyermekszínházban: Jövő V: Jövőre veled ugyanitt (7). Reflektor Színpad: V, Cs: Szelíd teremtés (8) — V: Változatok egy témára (5). Népszínház—Várszínház: V: H: A végítélet napja (7) — K: A vihar (7) — Szó: Jövő V: vízkereszt (7) — Cs: A lovakat lelövik, ugye? (7) — P: Frontátvonulás — Régi dalok (7) — Szó: Don Juan (7). Népszínház—Józsefvárosi Színház: V: Csili-csala (de. 11 és du. 3) — H: Egy éj a . . . (7) — K: Bűntény a Kecskeszigeten (7) — Cs, Szó: Veszélyes forduló (7) — P, Jövő V: Tíz kiló arany (7) — Jövő V: Oz (de. 11). Játékszín: V, Szó: A siketfajd fészke (du. 3) — H, K, Szó: Meierék (?) — P, Jövő V: Egerek és emberek (7). Vígszínház: V, Szó: A 88. utca foglya (V: Darvas Lili b. 2. ea( du. fél 3. Sze: Szerémi Zoltán b. 2. ea., 7) — V: Homburg hercege (fél 8) — H: Házmestersirató (7) — K. P: Őfelsége komédiása (P: Upor Tibor b. 2. ea., 7) — Szó: Pop-fesztivál (7) — Cs: Jövő V: A 22-es csapdája (7, ill. fél 8) — P: In memóriám e. I. (éjjel 11) — Jövő V: Harmincéves vagyok (du. fél 3). Pesti Színház: V: Váltóőrök (du. fél 3) — V: Sze, Equus (fél 8, ill. 7) — H: Pisti a vérzivatarban (7) — K. P: Isten bokrétája (K. II. bl. 2. ea. 7) — Cs: Jövő V: Orfeusz alászáll (7, ill. fél 8) — Szó: Rimbaud (Sajtóbemutató, 8) — Jövő V: Deficit (fél 3). József Attila Színház: V: Rozsdatemető (du. 2) — V, K: Pályamódosítás (7) — H, Cs, Szó, Jövő V: A koronatanú (H: B. béri. 2., Cs: N. béri. 2. 7., Jövő V: O. béri. 2. du. fél 3) — Szó: Hálószoba komédia (7) — P, Jövő V: Weekend a tengerparton (7) — Kamaraszínpadon: K, Jövő V: Halmi... (7). Thália Színház: V, Jövő V: Kalevala (de. 11, ill. du. fél 3) — V: Házszentelő (7) — H, K: A Mester és Margarita (7) — Sze: Énekek éneke (7) — Cs: Egy ember élete (7) — P: Szó: Velúrzacskó (7) — Jövő V: Csak semmi szenzáció! (7) Mikroszkóp Színpad: V, P. Szó, Jövő V: Hogyan? Tovább? (fél 9) — K, Sze, P: Bimm-Bumm Bömbölő (de. 10). Fővárosi Operettszínház: V. I.: Csókolj meg Katám! (V: S. béri. 2. ea., du. fél 3. K: L. béri. 2. ea., 7) — V: Gálaest (7) — Szó: Csárdáskirálynő (7) — Cs. P. Chicago (N. béri. 3. ea., ill. E. Latabár k. béri. 3. ea., 7) — Szó: Jövő V: Táncantológie (Népműv. Int. rendezvénye. 7, ill. de. fél 11) — Jövő V: János vitéz (du. fél 3 és este 7). — Zsebszínház: Cs: Hol a színpad? (fél 8). Radnóti Miklós Színpad: V: Concerto (7) — N: Magyar Ámor (7) — *K: A közvádló (7) — Cs: Egyperces novellák (7) — P: Himnusz ügyelet (bemutató 1 7) — Szó: Parlament gebinben (du. 3, és este fél 11) — Jövő V: Kései sirató (7). Vidám Színpad: V: Két férfi sakkban (du. fél 3) — V, K. Sze. Szó, Jövő V: A családban marad (7, Jövő V: du. fél 3) — H: Nyitott ablak (7) — Cs. P: Maszlag (7) — Jövő V: Így élni jó... (7). Kis Színpad: Csörök randevú — Gyurkovics Zsuzsa estje (fél 8) — Szó, Jövő V: Idefigyeljenek emberek! (fél 8). Budapesti Gyermekszínház: V, Jövő V: Sziporka és a Sárkány (de. fél 11) — V, Szó, Jövő V: Liliomfi (du. 3) — K. Sze: Tom Sawyer kalandjai (du. 3) — Cs. P: Karácsonyi ének (du. 3) — Stúdiószínpadon: K. Sze: Profán ballada — Patt (7). Állami Bábszínház a Népköztársaság útján: V: Az aranytollú madár (de. 11 és du. 4) — H: Diótörő (felnőtt ea., fél 8), Sze. Cs. P: Szentivánéji álom (du. 3) — Szó, Jövő V: Misi mókus vándorúton (du. 4, Jövő V: de. 11 is) — a Jókai téren: V: Csizmás kandúr (de. fél 10 és fél 12) — K: Sze. Cs. P. (de. 10), Szó (du. fél 3). Jövő V (de. fél 10 és fél 12), Világszépe. — Vendégjátékok: V: Foltos és fülenagy (II. ker. Műv. Központ: de. 10. Radnóti Miklós Műv. Ház , du. 3), A gyáva kistigris (Csokonai Műv. Ház: du. 3) — Jövő V: Mackó muktik kalandjai (II. ker. Műv. Közp.: de. 10). Ódry Színpad: V: Kettősünnep (du. 3) — p. Szó: Zendülés a Caine hajón! (du. 3, ill. 7). Fővárosi Művelődési Ház, Körpódium : Cs: Huszti Péter és Piros Ildikó estje (7) — P: Bessenyei Ferenc estje (7) Korona Pódium: V: Lukács Sándor estje (7) — H: Ruttkai Éva estje (7) — K: Mikes Lilla estje (7) — Szó: Csurka István estje (7). Egyetemi Színpad: V: Bors néni (fél 11) — H: A „Fényes szellők” nemzedéke (7) — K: Sándor György: Hintőpor (fél 8). Színházi esték a Vigadóban: V, Cs, P, Szó: Jövő V: Székely János: Profán passió (éjjel fél 11). Zeneakadémia: V: Mesélő muzsika E/2 (du. 3). Zene és... (ált. isk. bér. F/2. de. fél 11), Wanda Wilkomirska hegedűestje (Bach- Bartók—Stravinsky 1. fél 8) — H: Postás Szimfonikus zenekar (Remekművek 4. fél 8) — K: Az I. István Gimnázium szimfonikus zenekara (Az I. István Gimn. béri. 3. fél 8) — Sze: Vázsonyi Bálint zongoraestje (Zongorabérl. 1/5. fél 8) — P: A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara) (Középisk. bérl. Il 3.. fél 8) — Szó: Zene és . . . (ált. isk. b. D/3. du. 4) Magyar Állami Hangversenyzenekar (Zenekari estek szoc. brigádoknak 2.) Jövő V: Zene ... (ált. isk. bérl. E 3. de. fél 11). Magyar Állami Operaház: H: Magyar Állami Hangversenyzenekar (Karácsonyi bér. 2. fél 8). Pesti Vigadó: K: Szenthelyi Miklós és Szenthelyi Judit hangversenye (Hegedűestek 4. fél 8) — Cs: Kiss Gyula zongoraestje (Beethoven zongoraestek 6. fél 8). Táncfórum a Budai Vigadóban: HVDSZ Bartók Béla Táncegyüttes (7). Fővárosi Nagycirkusz: egész héten, (kivéve K) : Jubileumi gálaműsor (fél 8, P. Szó: du. fél 4 is, V: de. 10, du. fél 4, és este fél 8, Cs: csak du. fél 4). Rövid tartalom és szereplőlista a Pesti Műsorban. KÉT NÉPMŰVÉSZ bemutatkozása a Néprajzi Múzeumban A Néprajzi Múzeum egy téli estén meghirdette Schmidt Sándor fafaragó és népi iparművész bemutatkozását, a Budapesti Műgyűjtők néprajzi szakosztályának rendezésében, ők vállalták azt a szép és nemes feladatot, hogy felkutatják és bemutatják az ország különböző vidékén élő népművészeket. Lelkes utazók: Adorján József, Görög Sándor, Görög Imre, gyűjtőútjainak köszönhetően jó néhány amatőr népművész munkájával ismerkedhetett már meg a Néprajzi Múzeum közönsége. A néprajzi szakosztálynak, egyben a múzeum baráti körének vezetője, dr. Harangozó József köszöntő szavai után citeraszó hangzott fel. Pribojszki Mátyás keze alól előbb halkan, majd egyre tüzesebben szólaltak meg a szépséges erdélyi népdalok. A citerát önálló hangszerként nemigen szerepeltetik, hisz csak egyszerű népi hangszer, ezért nem is tudjuk, milyen értékek rejlenek benne. Pribojszki Mátyás ezzel a hangszerrel járja az országot, s a világot. Nemcsak népdalfüzéreket játszik, hanem népzenei ihletésű önálló feldolgozásokat is. A békés megyei Okány községben, szülőfalujában, kisgyermekként ismerkedett meg a hangszerrel és saját szórakozására tanult meg rajta játszani. Gyönyörködtette, ha valami újat csiholhatott ki a húrokból, de ezek az újítások, kísérletezések, teljesen ösztönösek voltak. Műszaki pályán dolgozott, a zene csak magánszenvedélye lehetett: negyvenéves koráig nem is tudta, milyen kincs van a kezében. A kecskeméti országos népzenei találkozóra 1969-ben őt is benevezték oroszlányi barátai, akikkel sok kedves estét töltött el citeraszó mellett. Ez volt az első alkalom, amikor „összemérhette” erőit más„citeraművészekével és itt győzték meg arról is, hogy folytassa a megkezdett utat, próbálja hangszeres tudását olyan szintre emelni, hogy hangversenydobogón is megállja a helyét. Akkor erre a szavát adta, de nem tudta, mit vállal. Éveken át tanult lázas szenvedéllyel és később az előadóművészi működési engedély birtokában bejárta az országot és Európát, de még Japánt is. Most már bátran mondhatja, hogy kecskeméti ígéretét, vállalását teljesítette. Tapasztalatai, tudása átadására kezdett el tanítani.. Ma már tanítványai is szerepelnek hangversenydobogón és azt szeretné, ha átvennék tőle a stafétabotot, ő pedig tanításra fordíthatná az idejét. A citera még sok felfedezni való titkot rejt magában, s meg kell teremteni önálló zeneirodalmat is. A vágyak nagyon merészek: eljutni odáig, hogy a magyar citera egyenlő rangot vívjon ki hangszertársaival a Zeneakadémia hangversenydobogóján és bejusson a zeneszerzést tanulók tantárgyainak sorába. Schmidt Sándor lelkes lokálpatrióta, nemcsak fafaragóművész, közéleti ember is, aki Tamási Áronnal együtt vallja, hogy „. .. azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Az ő otthona Bereg. Lelkesedéssel és ragaszkodással mesél Bereg kultúrájáról, amelynek továbbfejlesztéséhez ő is szeretne hozzájárulni. A természet szeretete gyermekkorára nyúlik vissza, amikor vadászok és erdészek között töltötte ideje jó részét és a fát is ekkor fedezte fel magának. Komolyabban 1970 körül kezdett foglalkozni a fafaragással és 1975-re már összegyűlt egy kiállításra való munka. Azóta minden évben bemutatkozott valahol. Gyűjteni kezdte a díszítőmotívumokat s ma már értékes szakkönyvtárral is büszkélkedhet. Falborításokat, nagyobb darabokat egyedül ő készít, s ehhez az vezérelte, hogy ki akart lépni a használati tárgyak világából. A Rákóczi-évfordulóra készült például a vásárosnaményi gimnázium faragott emléktáblája s a különleges városkapu. Arra is vállalkozott, hogy a környéket járva megtalálja azokat a tehetséges gyermekeket, akiket érdemes megtanítani a faragásra. Emellett 1974 óta ő szervezi és rendezi az évenkénti faragótáborokat, ahová sokan nemcsak azért járnak vissza szívesen, mert szakmailag fejlődhetnek, hanem a meleg, családias hangulatért is, amelyben a két hetet eltölthetik. Szinte hihetetlen, hogy a kiállításon megcsodált míves megmunkálású, hatalmas táblaképeket kevés szabad idejében — a művelődési központ igazgatóhelyettese is —, a pihenésből elcsípett órák alatt készítette. A szép faragások, a szűkebb pátriáról, Beregről összeállított diavetítéses előadás és maga a népművész megérdemelt sikert aratott. Zika Klára TERVPÁLYÁZATI hirdetmény meglevő kórházak 2000 adagos élelmezési üzemei kialakítására A Fővárosi Tanács V. B., a Magyar Kórházszövetség, az Egészségügyi Beruházási Vállalat országos nyilvános tervpályázatot hirdet meglevő kórházak területére telepítendő 2000 adagos élelmezési üzem tervjavaslatai beszerzésére. A tervpályázat célja, hogy az elkövetkezendő időszakban sorra kerülő kórház rekonstrukciókhoz az élelmezési üzem igényeit maximálisan kielégítő olyan tervek álljanak rendelkezésre, amelyek alkalmasak korszerű, variábilis, egyszerű módon adaptálható, ugyanakkor egységesített szerkezetekkel felépülő épületek megvalósítására. Ezeknek a terveknek megfelelően megépített épületeknek olyanoknak kell lenniük, hogy funkcionális elrendezésükben, szerkezetükben optimális megoldásokra, olyan iparosított rendszerelvű szerkezetek alkalmazására törekedjenek, amelyek megvalósítási ideje rövid, hazai gyártásuk és a kivitelezői hátterük biztosított és egyben jól illeszkednek a létesítmény funkcionális igényeihez. A tervpályázat országos, nyilvános. A pályaművek díjazására és megvételére 360 000,— Ft áll rendelkezésre. Ebből kifizethető legnagyobb díj 70 000,— Ft-nál nagyobb, a megvétel legkisebb összege pedig 15 000,— Ft-nál kisebb nem lehet. A tervpályázati kiírás és mellékletei 1981. január 31-től vehetők át az Egészségügyi Beruházási Vállalatnál (Budapest II., Vörös Hadsereg útja 116.) 50,— Ft egyidejű befizetése mellett, hétköznap 10—14 óra között, szombat kivételével. A pályázatot 1981. június 30-ig kell beküldeni az Egészségügyi Beruházási Vállalat címére. A Bíráló Bizottság döntését 1981. augusztus 31-ig hirdeti ki.