Magyar Nemzet, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-01 / 77. szám
4. AlIfeleVízió műsoráról fluiuimmimuitimmmnimiiiimiHMmimiHiMuiiluHHiiiniiiHMuiiiHtiHiitiHiuiiiittHttiiiini Randevú Amikor néhány hete, hónapja először jelentkezett a képernyőn a Randevú című riportműsor, két jellemzőjét ismerhette meg a néző: azt, hogy semmiféle határozott elgondolás nem vezérli a műsorkészítőit, és azt, hogy e koncepciótlanságra, mint vezérelvre, roppant büszkék a Randevú kiötlői. Legkedvesebb mániáját, az égési sebek csodagyógyszerének hányatott sorsát vitte akkor Szegvári Katalin a nézők élébe. A kétes értékű csodaszer meséjén kívül hallhatott-láthatott a közönség egy nyugtalan embert is, olyasvalakit, aki rossz, de igaz verseket ír (a versekből Kézdy György olvasott föl, mivelhogy neki is találkát adott e műsor), s akinek zaklatottságára éppúgy nem kapott semmiféle magyarázatot a közönség, mint a varázslatos írta a szakemberek. Mivel a televíziós légyottra késő este, meglehetősen rossz adásidő- ben került sor, aligha okozott sok embernek álmatlan éjszakát a kérdés: ugyan mivégre randevúzik a televízió ily meggondolatlanul — kételyeket, tanácstalanságokat keltve — a tévénézőkkel, tudományokkal, kuruzslásokkal, kverulánsokkal? Másodjára legfeljebb azért kelthetett, tehát közfigyelmet a Randevú, mert híre tartja, hogy Vitray Tamás, ki egyre ritkábban jelenik meg a képernyőn, nevezetes találkozót szervez. Az előzetes hírek igaznak bizonyultak, Papp Lászlóval (közismertebb nevén Papp Lacival) és Ádler Zsigmonddal találkozott a Randevú. A sportvilág tüzetes ismerői és az új magyar filmek kedvelői egyaránt jól tudják, hogy ez a két ember — mester és tanítvány, edző és olimpikon, két sportági atyafia esztendők óta dühös és méltatlan haragszomrádot játszik egymással. A sportvilág tüzetes ismerőire, valamint az új magyarfilmek kedvelőire tartozik az, hogy ki tudja-e békíteni őket egymással Vitray Tamás televíziós randevúja vagy sem. Akár így, akárúgy végződik is azonban a kierőszakolt légyott, hangulatos sporthírnél, röpke színes kis anyag, nál nemigen ér többet az a heti tévéműsorban. Vitray azonban kerek egy órát áldozott erre a találkozásra. Nem hiába. A sporthírből, a rövidke kis anyagból egy mai magyar film (Pofonok völgye) továbbpörgetéséből ugyanis etikai leckét gyúrtak. A céltudatosság nélkül útjára indult Randevú Vitray Tamásfezében ily módon értelmet, jelentőséget, távlatokat kapott. A fecsegések völgyéből, följutott e műsor a plebejus-erkölcsöt formáló, televíziós elhivatottság magaslatára. A „haverságról” beszéltek ők hárman, az olimpiai bajnok, megrokkant, öreg edzője és a sportriporter-morálriporter Vitray Tamás.. A „haverságról”, ami barátságot, megbecsülést, sporttársi tiszteletet, nemzedéki megértést egyaránt jelentett valaha, és ami hovatovább ismeretlen fogalommá vált napjainkra. Lám, e két legendás cimbora is miként fenekedik csendben egymásra! Vitray — minden kérdéséből kitetszett — ,jól tudta, a barátság szép, kihalófélben levő érzésének szerez ismét érvényt és jelentőséget, ha a televízió, nyilvánossága előtt összebékíti a két sportembert. És aki a barátság jogaiba való visszahelyezésén fáradozik, emberségünk nemesítésén is munkálkodik. A szociológia a maga szabatos, tárgyszerű módján már idejében figyelmeztetett arra, hogy a mi társadalmi formációnkban is egyre c sekélyesebbé válnak az emberi kapcsolatok, viselkedések, érzelmi igények. A szakszerű figyelmeztetés azonban nem sokat ér a növekvő avagy általánosodó jelenségekkel szemben. Szűk rétegek, értelmiségi körök gondolkodnak el legfeljebb a tennivalókon. A társasági és társadalmi kapcsolatok elsivárosodását ráadásul hajlamosak vagyunk holmi entellektüel-bajnak tekinteni. Holott —éppen Vitray műsora döbbenthetett rá — képzettségre, korra, munkára és gondolkodásmódra való tekintet nélkül szinte minden rétegre jellemző a bezárkózás, az érzelmi elidegenedés, a kapcsolatteremtési és kapcsolatápolási „leépültség Az elmúlt héten sugárzott Randevúnak (Marczali László operatőr elérzékenyülésre és bírráskodásra egyaránt késztető, líraian tárgyszerű felvételeivel) éppen az az érdeme, hogy remek példán, mindenkihez eljutó példán szemléltette e jelenséget. Sőt, nemcsak szemléltette, de az orvoslás módját is megmutatta. Két ember, vélt vagy valódi sérelmeit félretéve, Vitray unszolására megbékélt egymással, mi több, újra szót értett egymással. És sugárzott róluk az újra meglelt barátság („haverság”) derűje. A minta — mert két egyszerű szavú és két közismert ember, bekötésének lehettek a nézők tanúi — mindenki számára követhető. Sőt: az etikai tanítómesternek fölcsapott Vitray szerint követendő is. Műsorai indulnak, műsorai hullnak Vitray Tamásnak, és miközben az éppen időszerű adás tulajdonságaira ügyel az ember (baklövéseit számlálja, érdemeit vagy ízléstelenségeit sorolja), nem figyelmez eléggé e műsorok alapvető szádékára. Nem tekint arra, hogy Vitray, bármilyen címet visel is legfrissebb sorozata, mindig a közembereket igyekszik megtanítani az élni tudás fontos, ám nehezen elsajátítható axiómáira. Úgy tetszik, a Randevú című műsor, mely más felügyelete alatt hamvában holt ötletnek látszott, Vitray körében remek lehetőség a legszélesebb közönség erkölcsi, etikai, érzelmi pallérozására. Csak győzte eréllyel, következetességgel és helyes mértékkel. Vitray Tamás tele■ vízióbeli randevúzásait. Lőcsei Gabriella Csoda Gábor 70 éves A poldinizmus — az ügyeskedő, kispolgár habitusa a Poldini úr című műből lett fogalommá Megteremtője Goda Gábor a mai napon ünnepli 70. születésnapját. író — a szó egyszerű eredeti értelmében, akinek témája az ember, ahogyan ő megfogalmazta: ,,a küszködő, az alakuló, a változó ember, aki gondolkodik . . Anyaga ilyenformán kifogyhatatlan, s ő szorgalmasan jegyzi is megfigyeléseit e világi tárgyról. Aprólékos lélekrajzoló novelláival — Levél a pokolból, Legendák — a harmincasnegyvenes években jelentkezett, s keltet feltűnést friss, egyéni hangjával. A háború után rögtön felbukkan neve egy újabb köteten, A fasizmus hazugságai címűn, ebben publicisztikái kaptak helyet. Valódi műfaja — akármenynyire is gazdag az életműve — a szatíra. Fanyar humor jellemzi írásainak többségét, az a fajta, amelyben több a szeretetteljes megértés a balgák, a suták, de még az ügyeskedők iránt is, mint a megvetés. Legjobb írásaiból a csöndes bölcsesség hangja szól. Legutóbbi regénye, a Mennyei csavargók, hat esztendővel ezelőtt jelent meg. Hősei a fantázia szárnyán látogatják végig a nagyon is földi mennybéli tájakat, s ha lehet szintézisét adni a szatírának, ennek az oly különös látásmódnak, úgy Goda Gábor megtette azt. A közelmúltban napvilágot látott a legszebb, talán legfájdalmasabb írásgyűjteménye, a Levelek Judithoz. A fájdalomból kiragyogó szeretet ily finoman kevesen ábrázolták még az irodalmunkban. Picasso Korsó és csontváz című képét ismeretlen tettes megrongálta a Koppenhága melletti Humblebaekben. A mexikói Proceso című lap hasábjain Gabriel Garcia Marquez, kolumbiai író beszámolt azokról az indítékokról, amelyek arra késztették, hogy elhagyja hazáját. A Kubával létesített diplomáciai kapcsolatok egyoldalú felfüggesztése „bizonytalan és hibás” útra vitte az országot. Értesült arról, hogy a katonai ügyészség letartóztatási parancsot adott, ki ellene. Magyar Nemzet ÉJSZAKAI NAPSÜTÉS” Százhúsz éve született Koszta József Az „alföldi iskola” nem volt Soha művésztelep-szerű szervezet. Csak Hódmezővásárhelyen szorgoskodott Tornyai János vezetésével egy maroknyi művész csoportja — Endre Béla, Pásztor János s néha Rudnay Gyula — a műhelymunka kialakításán, a népművészet emlékeinek mentésén, a folklór tradícióira épülő kulturális központ kialakításán. Az alföldiek az elsők, akik nem maradtak kívül a „témán”, mindenekelőtt azért, mert származásuk és sorsuk is a paraszti élethez kötötte őket. Ilyen volt Koszta József is, aki brassói születésű ugyan, de elete nemét az Alföldiin találta meg, itt alakította ki sajátos stílusát. 1885-től a budapesti Mintarajziskolában Lotz Károly és Székely Bertalan keze alatt tanul. 1891-ben ösztöndíjjal Münchenbe utazik, ahol a zsánerszerű történelmi képek mestere, Wilhelm Diez tanítványa lesz. Itt kezd bele Kosztasz egész életművét végigkísérő téma megvalósításába. Mátyás király és Beatrix találkozása jelenetének megfestésébe. Hazatérte után Benczúr Gyula mesteriskolájában tanul. Első nagyszabású, feltűnést keltő képe, a Hazatérő aratók s a nyomában festett művek Millet és részben Bastien-Lepage hatását mutatják. Ekkor kompozíciók egész során dolgozik, olyan földművesfigurákkal, melyek a háttérfénybe monumentális, tömbszerű sziluettként rajzolódnak bele. 1902- ben Nagybányára kerülve, a plain-air festészet vonzása érezhető munkáin. Koszta 1905-ben Fraknóidíjat kap, ezt követően több ízben Rómában a Villa Fraknóiban dolgozhat. Többnyire azonban inkább a Róma környéki falvakban kóborol motívumok után, 1910-ben a festőt Párizsban találjuk: megjárja Belgiumot és Hollandiát iS. .............................. A tapasztalatok sokfélesége és bénító mennyisége kényszeríthette Koszta Józsefet a tízes évek elején átmeneti hallgatásra. Ez idő alatt nemcsak élményeit rendezi; nyughatatlanul járja az Alföldet, Cegléd, Csorvás, Félegyháza, Kunszentmárton vidékén keresve letelepedésre alkalmas helyet. Végül a Szentes környéki tanyavilágban találja meg az élete végéig kifogyhatatlan élményanyagot adó otthont. A korábbi pleinair üdeség elkomorul, a telivér napfény fülledt kolorittal sűríti a látszólag eseménytelen színhelyek levegőjét. „Éjszakai napsütés” — így gúnyolták a kortársak e dekoratív színkontrasztban feszülő kompozíciókat. Koszta „sötét korszaka” páratlan indulatisággal rögzíti az alföldi festészet szociális állásfoglalását. A kukoricásban dolgozó vagy tányértörlő asszonyok alakjai is messze esnek a cselekményes zsánerfelfogástól, monumentális metszetei a hétköznapok paraszti tevékenységének. Feszültséggel teli önarcképeit, de még kedvenc gyermekportréit, bájos gyermekarcait is a paraszti élet drámája árnyékolja be. „Az a feladat vár rám, hogy a művészi kifejezésnek azt a formáját szolgáljam, amelyet minden idegszálammal tiszta magyar művészetnek éreztem, amely a kegyetlenül mellőzött Pach László és az igazi nagyságában ma sem ismert Munkácsy Mihály legjava műveit küldötte előre örök példaként.’’ így hangzott Koszta József korai hitvallása. Nagyon közel került és nagyon távol is maradt e célkitűzésétől — az ő és az utókor szerencséjére egyaránt. Társaihoz hasonlóan monomániásan ismételte szépség és satnyaság, elesettség és emelkedettség, a paraszti sors alföldi költeményét. rr Sarkantyú Mihály Muszorgszkij halálának századik évfordulójára Mogyeszt Muszorgszkij mindössze negyvenhét eszeedős volt, amikor 1881-ben Pétervárott meghalt. Halhatatlan alkotásokat hagyott az utókorra. Elsőként szerepeltette a szabadságra törekvő népet az orosz színpadon. A népi dallam, a népélet, a nemzeti jellegzetességek iránti érzék, alapos megfigyelőképesség — ezek Muszorgszkij roppant egyéniségének összetevői. Művészi palettája sokszínű: öt operát, kórusműveket és zenekari műveket, zongoradarabokat, dalciklusokat szerzett. Pályájának csúcsán írta a Borisz Godunovot és a Hovanscsinát. Muszorgszkij Közép-Oroszországban, a Pszkov környéki Karevo faluban született. Származását tekintve nemesember, eredeti foglalkozása gárdatiszt volt, így jómódban, gondtalanul élhette volna életét, Ő azonban a művészpályát — és a nélkülözést — választotta. „Maradéktalanul add át egész lényedet az embereknek. Csak ne hazudj — az igazat mondd. A művészet nem cél, hanem eszköz az emberekkel történő beszélgetéshez." Ezek a szavak egész tevékenységét meghatározzák Muszorgszkij másként el sem tudta volna képzelni az életet. Operái valóban a művészet csúcsai, de kamaraművei is feledhetetlenek. Elsősorban az Egy kiállítás képei, amely az emberi élet ellentéteinek, reménységeinek és bölcsességégének summája. És milyen színpompásak ennek az Oroszországról szóló poémának a dallamai! Mint zeneszerző, zseniális újítóként vonult be az orosz zeneművészet történetébe. Muzsikája szenvedélyes, szoborszerűen plasztikus, az életből merített. Ez teszi művészetét élővé, mindmáig lüktetővé. A Szovjetunióban Muszorgszkij operáit a legtöbb zenés színház játssza. Mindenekelőtt a Nagyszínház, de előadják Moszkvában és Novoszibirszkben, a balti városokban és Ukrajnában, Grúziában és Közép-Ázsiában is. Ezek a művek Milánó, London, Párizs, Róma, New York színházaiban is felcsendülnek. Sok orosz énekes éppen Muszorgszkij műveiben érte el művészetének csúcspontját. Saljapin három basszusszólamot énekelt a Borisz Godunovban: Borisz cár, Pimen és Varlaam szerzetes szólamát. Iván Petrov, a Nagyszínház híres énekese Borisz szerepében hódította meg a párizsiakat, a félkegyelmű szerepe pedig Iván Kozlovszkijnak, a Nagyszínház neves énekesének legjobb alakítása volt. Jevgenyij Nyeszterenko, a Nagyszínház jelenlegi vezető énekese nemcsak hazai színpadon énekli Boriszt, hanem a Scalában és a Metropolitanban is. Bulat Minzsilkijev kirgiziai basszusénekes pedig a Nagyszínház egyesült államokbeli turnéján lépett fel Borisz szerepében. Pszkov vidékén, a zeneszerző szülőföldjén Muszorgszkijmúzeum nyílt meg édesanyja egykori kúriájában. A házat évszázados fenyők veszik körül, s mint valamikor régen, hársfasorok között vezet az út ide. A múzeum kiállítási tárgyai egyre gyarapodnak. Tudományos kutató- és gyűjtőmunka folyik itt, s természetesen Muszorgszkij zenéje is felcsendül. Az idén méltán ünnepük világszerte Muszorgszkijt. A nagy művész velünk él, jelen van napjainkban ... Jurij Szimonov, a Szovjetunió Nagyszínházának vezető karmestere (APN) A magyar Pen Clubban kedden megemlékeztek a 100. éve született Rubinyi Mózes íróról, irodalomtörténészről és nyelvészről, a Pen Club egykori ügyvezető alelnökéről. Több évtizedes tevékenységét Szombathy Viktor író méltatta az emlékülésen. . .Szerda, 1981. április 1. A MELEGHÁZ Pénter-bemutató Kaposvárott Valami történni fog, mondogatják egyre-másra. Valóban történik valami. Az állami tébolyda ápoltjai sorra lemészárolják a személyzetet. Mindenekelőtt a direktort, Mister Rootét, aki bizonyára megerőszakolta a 6459-es beteget, és meggyilkolta a 6457-est. Leöldösik a szeretőjét, Miss Cuttsot, minden munkatársát, köztük Lumbot is, Gibbs kivételével. Ez a Gibbs jelenti az eseményeket a feletteseknek, valójában ő sokkolta az eszméletlenségig a zárfelelőst, így ő szabadította ki a háborodottakat, egyszóval a felelős a vérfürdőért, meglehet, hogy önkezével is küldött a másvilágra némelyeket . . . Ami a történetet illeti, krimi is lehetne A melegház, amelyet az angol Harold Pintér mégis születésnap és A gondnok között, ezelőtt huszonkét esztendővel írt meg, bár alig két esztendeje vett elő a fiókjából. Lehet, hogy így történt, lehet, hogy másképp az elmegyógyintézeti eset. Hiszen itt felcserélik a dátumokat, félreolvassák a számjegyeket, s a személyi számoknál nem biztosabbak a személyleírások sem. Akinek van neve, az sem szíveli, ha a nevén szólítják. A múlt ködös, legalábbis zavaros, az elődökről édeskeveset tudni, az elődök elődjéről még kevesebbet. Mégis tisztelik az öröklött rendet, a szokásokat, a hagyományokat. A homály illik Harold Pintérhez. Mosolyogtató, hogy a színműben személyek ennyire naivak, nehézfejűek vagy éppen nyakatekert gondolkodásúak. Mint a gyermekek, úgy dicsekednek a mamájukkal. Mint a bohócok, úgy öntik nyakon egymást. Mint a kalandorok, úgy rántanak rugós kést, bár tortakést is. A humor illik-e Harold Pintérhez? Jól mulatott Harold Pintér, mikor újraolvasta művét. Jó mulatság Gazdag Gyula színrevitele is, a kaposvári Csiky Gergely Színház magyarországi bemutatóján. Hogyne derülnénk a vigyorpofákon: Spindler Béla lakájtartású Gibbson, aki szolgálatkészen, mégis sejtelmesen mosolyog, Rajhona Ádám golyófejű Lushán, aki sátáni kacagásait csakhamar kényszeredett somolygásokra váltja, és Bezerédy Zoltán zárófelvigyázó Lombján, akinek minduntalan lelkes ülésében szalad mosolyra a szája. Csupán Tarján Györgyi merev Miss*Cuttsa nem kedvderítő. Finom úr Mister Roote, a kitűnő Jordán Tamás képében. Aranyló hajához aranykeretes szemüveget visel, fekete öltönyéhez fehér inget, elegáns mozdulattal ki is villantja időnkint a kezelőjét s keresztbe veti lábát. Nyugalmat színlel, holott feledékeny, sérülékeny, eszehagyott. Indulatában megkövül vagy megremeg, nyakig vörösödik. Hiúság, gyanakvás, zavartság jellemzi ezt az ágaskodó törpét, az igazgatót, a szellemes alakítás szerint. Olyan tisztségviselőkről van szó, akiket valamely minisztérium nevezett ki, akik minisztériumi írógépeken írnak, akik minisztériumi whiskyt szürcsölgetnek, s így tekintélyük tudatában munkálkodnak. Vagyis élőkön kísérleteznek, faggatóznak és hallgatóznak, törleszkednek és hatalmaskodnak, bizalomról papolnak. S lelket-embert gyilkolnak. E bolondórán született, pajkosan idegborzoló színjáték eszméje kétségkívül merész, végül is könnyedén megfejthető. Voltak olyan művei Harold Pintérnek, amelyek a megértés előtt, szárít szándékkal, dörrenve becsapták a kaput, hogy kirekesztettségünkben, tehetetlenségünkben, kétségbeesésünkben, a talányok előtti emésztő tépelődésben egyszeresek felismerjük az életet. Aki azt a szófukar, szigorú drámaszerzőt kedveli, az ezt a sziporkázó, szeleburdi darabot mégiscsak meghökken. Bogácsi Erzsébet NAPLÓ Április ! Igor Ojsztrah április eleji koncertjével külföldi vendégművészek hangversenysorozata kezdődik meg Hommage á Bartók címmel. Április harmadikén Peter Mihalka csehszlovák hegedűművész tart koncertet a Zeneakadémián, április hatodikén, tizenharmadikán pedig Kobajasi Kenicsiro vendégszerepel az Erkel Színházban. " . Lukács László költő, a magyar kommunista mozgalom és a fasizmus elleni küzdelem harcosa, születésének 75. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek egykori — a VI. kerület, Bajcsy-Zsilinszky út 65. szám alatti — lakóháznál. Az épület falán levő márványtáblánál az MSZMP budapesti bizottsága nevében Király András etó, a budapesti pártbizottság titkára és Kelen Béla, a budapesti párt-végrehajtó bizottság tagja, a Magyar Írók Szövetsége képviseletében Csák Gyula titkár és Jovánovics Miklós, az Élet és Irodalom főszerkesztője helyezett el koszorút, kihozták a megemlékezés virágait azíró családtagjai, leánya II. Lukács Borbála és a költő harcostársai is. Zala Tibor plakátkiállítása a miskolci Mini Galériában tekinthető meg. Az Egyetemi Színpad tiszteletreméltóan merész kezdeményezése, hogy a Színházi Világnap alkalmából lehetőséget adott Böröcz András és Révész László ,,A Gömb Hódolat Einsteinnek és Frankensteinnek” című képzőművészeti akciójának előadására. Szimbolikus jelentőségű az is, hogy két diploma közelben levő festőnövendék jelentkezik e nálunk kevéssé ismert műsformával. A hatvanas évek happeningjeinek személytelenül közösségi jellegével szemben ez a műfaj az előadó testére és személyiségére összpontosít. A produkció két hőse, a fiktív szörny és a jelképpé nőtt tudósalak ellentétében égető dilemma fogalmazódik meg: az emberi tudás alkalmazásának felelőssége századunkban. E gondolathoz azonban nem vezet szigorúan szerkesztett gondolatmenet. Az alkotók változatos technikai eszközökkel, a „művészi modortalanság”, sőt gyakran a blődli álarca mögé rejtőzve sejtetik meg velünk a nyolcvanas évekkel szembenéző művészértelmiség konfliktusait. Az előadás szokatlanul élénk érdeklődést váltott ki. Bizonyos technikai fogyatékossági és főleg tempóbeli problémái ellenére is fontos állomás a tekintetben, hogy e kifejezésforma hazánkban is gyakrabban kapjon színpadot. (S. M.) A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában áprilisban megemlékeznek Magyarország felszabadulásának 36. évfordulójáról: ma könyvkiállítást és magyar-szovjet barátsági estet rendeznek a fiataloknak. A találkozón a kazahsztáni Zsanik Kizi népi együttes mutatkozik be. Folytatódik a Megvalósítjuk az SZKP XXVI. kongreszszusának határozatait című sorozat. Találkozót rendeznek a X. ötéves terv kiváló vállalatainak dolgozóival, dokumentumfilmeket láthatnak a Szovjetunió ötéves terveinek teljesítéséről, előadásokat hallhatnak az ország termelésének továbbfejlesztéséről, könyvkiállítást is megtekinthetnek. Megemlékeznek Gagarin űrutazásának 20. évfordulójáról, illetve az űrhajózás napjáról. Szovjet—magyar ifjúsági találkozót és zenés irodalmi estet rendeznek, „A földtől a csillagokig” címmel, könyvkiállítást nyitnak meg. Tudományos ismeretterjesztő filmeket vetítenek. Kiállításokkal, előadásokkal és dokumentumfilmek vetítésével emlékeznek meg Lenin születésének évfordulójáról. A Szovjet Kultúra és Tudomány Háza április 6-tól nyolc napon át az általános iskolások, gimnazisták és a szakközépiskolások orosz nyelvi olimpiájának ad otthont.♦ Esze Tamás történész a szülővárosának, Szekszárdnak adományozta könyvtárát, kézirattárát, filmtárát és ezután elkészülő tanulmányait. A Képzőművészeti Főiskola hallgatói részére kiírt Bartók-pályázatra háromszáz munka érkezett be. Ezek közül a száz művet a főiskola kiállítótermében mutatják be április tizenkettedikéig. Átadták a pályadíjakat: Mazzag Istvánt festményeiért, Hornyák Lászlót grafikai sorozatáért, Zsin Juditot szobraiért, Felsmann Tamást plakát-, illetve hanglemezborítórzerveiért jutalmazták. .. . A három hátig tartó könyvvásáron több mint 25011 művet kínáltak az olvasóknak. A féláron megvásárolható könyvek között szerepelt az 1978-ban és előtte megjelent szinte valamennyi mű, és az 1979—80-as könyvtermés egy része. A végleges adatok szerint Budapesten 14 millió, a vidéki állami könyvesboltokban 13,5 millió, a falusi szövetkezet boltokban 2,2 millió forint értékű könyv kelt el. ♦ A Pogány madonna című új magyar film premierjével megnyitották Pécs harmadik - bemutató moziját.