Magyar Nemzet, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-01 / 101. szám

, S BÖCÉS MEGYEI KÖNYVTÁR BÉKÉSCSABA Pf.: St. - v 1,80 forint MÁJUST ^©10^ ^ ^ E"" A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • /I­mmmkm ünnepe Sólyom Ferenc rádió-tévé beszéde Sólyom Ferenc, a SZOT titkára csütörtökön a rá­dióban é­s a televízióban­­ ünnepi beszédet mondott, amelyben a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Mi­nisztertanács és a Szak­­szervezetek Országos Ta­nácsa nevében köszöntöt­te hazánk minden dolgo­zóját, szocialista társadal­munk építőit és védelme­zőit, majd így folytatta: Több mint kilenc évtize­de ünnepük meg a dolgo­zók az egész világon május elsejét. Van, ahol lenyűgöző de­monstrációval, vidám majá­lissal, van, ahol csupán né­hány szál virággal, zöldülő faággal díszítve gépeiket, van, ahol csak ökölbe szo­rított kézzel, de ezen a na­pon a nemzetközi munkás­­osztály legtöbb tagja foko­zottabban érzi összetartozá­sát, és igyekszik kifejezni szolidaritását. Mindenki őriz egy-egy szép május elsejei emléket. A régiek ilyenkor a tiltott május elsejéket is felidézik. Sokak számára talán a legszebb emlék az első sza­bad felvonulás marad, ami­kor a természet ébredésé­vel együtt új élet kezdett sarjadni a romokon. Május első napja elsősor­ban a munka ünneplét, je­lenti, mert azzá formáltuk a három és fél évtizedben. Ezen a napon a munkát ünnepeljük, amely az élet forrása. A dolgozó, az alko­tó embereket köszöntjük, akik anyagi és szellemi ja­vainkat előteremtik és gya­rapítják. Csak egy pillanatra gon­doljuk végig: mennyi mun­ka, valamennyiünk közös erőfeszítése kellett, amíg el­jutottunk fejlődésünk mai színvonalához. Örömmel és büszkeséggel mondhatjuk el a világnak: mindez a mi munkánk gyü­mölcse, szabad, kizsákmá­nyolás nélküli társadal­­munk nagyszerű eredmé­nye! Minden, amitől szebb, gazdagabb, értelmesebb lett életünk a hatékony, a tisz­tességes, a kötelességét tel­jesítő emberi munkából fa­­kad. Ez a legfontosabb, amit tudni és tanítani kell, hogy mindenki, felnőtt és gyerek tisztelje a munkát s megvesse a munkátlansá­­got.­­ Mindenki számára köte­lező az írott törvény, a mi társadalmunkban a végzett munka az értékmérő, ez je­löli ki az ember helyét a többiek között. Akik pedig nem veszik komolyan mun­kájukat, a restek, a felelőt­lenek, legyenek kárvallot­tai annak. Ezt az egész nép érdeke, de a jól, tisztesség­gel dolgozók nagy többsé­gének igazságérzete is meg­kívánja. S ha holnap ünnepelünk is, de meg nem állunk, utá­na folytatjuk tovább, mert a jelenlegi fejlődési színvo­nalnál többet és jobbat aka­runk. Erősítenünk kell gaz­daságunk alapjait, valóra kell váltanunk közös cél­jainkat, mindazt, amit pár­tunk XII. kongresszusa ha­tározatában megfogalma­zott. Vívmányaink megőrzése, elért eredményeink meg­szilárdítása és a későbbi gyorsabb ütemű fejlődés feltételeinek megalapozása, ez a fő feladat. Ennek legfontosabb felté­tele: a céljainkba vetett hit, a politikánk iránti bizalom, a belpolitikai helyzetünk ki­egyensúlyozottsága, amely reális valóság. Ezért számítunk és szá­míthatunk a dolgozó embe­rekre szocialista vívmá­nyaink megőrzésében, a to­vábbfejlődést megalapozó program végrehajtásában. Ki-ki saját munkaterüle­tén a legjobb tudásával és akarásával végezze dolgát, tegye munkáját nap mint nap jobbá, hasznosabbá. Ahhoz, hogy itthon nyu­godtan dolgozhassunk, meg­valósíthassuk nemzeti prog­ramunkat, a szocializmus építését, számolnunk kell az életünket befolyásoló külső feltételekkel is. Van mit féltenünk, vád mit megőriznünk. Ezért kí­sérjük figyelemmel és ag­godalommal, hogy az impe­rialisták ma újból feszültté akarják tenni a légkört, há­borús uszításokkal fenyege­tőznek. Esztelen fegyverkezésük veszélybe sodorhatja a vilá­got. Csak az őrültek akar­hatják a háborút. Ezek az emberek feladják emberi mivoltukat. A béke minden becsüle­tes embernek, függetlenül attól, hogy a Föld mely ré­szén él, a legdrágább és leg­féltettebb kincse. A békébe vetett hitünk és szocialista építőmunkánk egy tőről fakad. És ezért a mi leghatásosabb harci esz­közünk a békéért való küz­delem és a hatékony mun­ka, így válik május elseje a béke harcos ünnepévé, a békemozgalom nemes se­regszemléjévé is. A világ népei békés éle­tet akarnak. A haladó gon­dolkodású, a békét akaró emberek szerte a világon ezért értékelik és kísérik figyelemmel, sőt félő aggo­dalommal a Szovjetunió és a szocialista országok béke­javaslatait, erőfeszítéseit az egész világ békéjéért. A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XXVI. kongresszusán meghirdetett, az enyhülést szolgáló konk­rét javaslatok ismét tanúje­lét adták a Szovjetunió bé­keakaratának. E javaslatok alapot ad­nak a társadalmi haladá­sért, a nemzeti független­ségért az imperializmus el­len küzdő minden erőnek. A Szovjetunió és a szo­cialista országok népeit örömmel, büszkeséggel és felelősséggel tölti el az a tudat, hogy országainkra növekvő rokonszenvvel te­kintenek a világ dolgozói. Mi vállaljuk és végezzük a reánk háruló feladatokat, barátaink és elvtársaink bízhatnak bennünk és szá­míthatnak ránk. Az idei május elsejei fel­vonulások, a vidám majáli­sok adjanak új erőt, lendü­letet holnapi munkánkhoz! Barátainkkal, szövetsége­seinkkel együtt szilárdan haladunk tovább a megkez­dett és további eredménye­ket biztosító úton. Békéltető tárgyalások Libanonban A külpolitikai helyzet MILYEN HÁBORÚ zajlik Libanonban — teszi­ föl a furcsá­nak tűnő kérdést­ a londoni The E­conomist —, saját csatájukat vívják-e a bejrútiak, avagy „mások nevében” lőnek egymásra. Mint a hírügynökségi jelentésekből is kitűnik, a kérdésfeltevés csak annyiban indokolt, hogy a maronita jobboldal és a moha­medán baloldali erők küzdelme az egész térség nyugalmát is veszélyezteti. Délen és az ország középső részein levő enklá­­véban a jobboldaliak igyekeznek tartani pozícióikat, hatékony izraeli támogatásra számítva. Mi több, számos elemző úgy vé­lekedik, hogy Menanem Begin azért foglal oly élénken állást a libanoni „keresztények” mellett, mert a közelgő választáso­kon így remél több szavazatot az izraeli állampolgároktól. Az előbb említett két körzeten kívül nagyrészt az arab békefenn­tartó erők szíriai egységei ellenőrzik a katonai fontosságú he­lyeket. Baloldali és palesztin körökben nagy nyugtalanságot váltott ki az a terv, hogy a délen és a középső részeken elhe­lyezkedő jobboldali mozgalmak egy átkaroló hadművelettel egyesíteni próbálják erőiket. Ez az elgondolás széles körű, sú­lyos következményekkel járó közvetlen szíriai—izraeli össze­csapás lehetőségét idézi fel. A folyamatban levő békéltető tárgyalások talán csökkentik a feszültséget. Khaddam szír külügyminiszter Asszad elnöknek beszámolt bejrúti eszmecseréiről, s a jelentések úgy tudják, hogy hamarosan visszatér a libanoni fővárosba. Hangsúlyozta, hogy a tanácskozásokat Szárkisz elnök irányítja, ily módon is válaszolva mindazoknak, akik Damaszkuszt libanoni szerepe miatt különféle vádakkal illetik. Foglalkoznak a válsággal Wa­shingtonban is, de az illetékesek nem részletezték, hogy mit értenek „mérsékleten”, csupán azt állították, hogy a világpoli­tikai csúcsokról ebbe az irányba kellene befolyásolni a szem­ben álló feleket. A SZOVJET SAJTÓ a Reagan-kormányzat első száz nap­jának mérlegét megvonva átfogó elemzéseket közölt a nemzet­közi helyzetről. Ezek az értékelések, miként a TASZSZ szemle­­írója is, nem térnek el a korábbi gondolatjzenetektől: megálla­­pítják tényszerűen, hogy a washingtoni megnyilatkozások és a kormányzat gyakorlati tettei nem tartalmaz­­ott konstruktív elemeket, de a bírálatok nyitva hagyják a kibontakozás lehető­ségét. A szovjet távirati iroda hírmagyarázója ezt úgy fogal­mazta meg, az amerikai politika irányítói remélhetően fel­ismerik, hogy a jelenlegi vonalvezetésnek nincsenek távlatai és reálisabban közelítik meg a kérdéseket. Az­­Újvilágban elhang­zó egy-két nyilatkozat teljes mértékben alátámasztja a TASZSZ higgadtan elemző hangvételét. Az európai ügyek intézésével megbízott külügyi államtitkár például aránylag derűlátóan nyilatkozott a kelet-nyugati kapcsolatok jövőjéről, ezt a vé­leményét a lengyelországi helyzet alakulásával is alátámasztva. Eagleburger felfogására talán hatottak a nyugat-európai szö­vetségesek, akik szinte szünet nélkül sürgetik a fegyverzet­korlátozási tárgyalások folytatását. Ilyen értelemben méltatta a szovjet békejavaslatokat, a bizalomerősítő intézkedéseket a finn külügyminiszter és mondotta fontosnak, hogy a madridi tanácskozás eredményesen záruljon. Ugyancsak az enyhülés megőrzésére szólítottak föl a Szocialista Internacionálé párt­jai, több állásfoglalásban is. Meese, a Fehér Ház főtanácsadója nem föltétlenül e nyilatkozatok hatására beszélt viszonylag derűlátóan egy szovjet- amerikai csúcstalálkozó lehetőségéről — szerinte erre akár még az idén is sor kerülhet. Nyilván a nemzetközi fejlemények és még sokkal inkább az amerikai belső erők küzdelmei szabják meg, hogy Washington végül is mikor és milyen formában válaszol a szovjet javaslatokra, mi­ként alakítja véleményét a kelet-nyugati kapcsolatokról. Szárkisz irányít­ja a mellbeszéléseket Bejrútból jelenti az MTI. Asszad szíriai elnök megelége­déssel nyugtázta Khaddam külügyminiszter bejrúti tár­gyalásainak eredményeit s felhatalmazta őt, hogy folytas­sa erőfeszítéseit a libanoni bel­politikai válság megoldására. Khaddam előreláthatólag va­sárnap visszatér Bejrútba, s akkor már egy részletes mun­kaokmány, rendezési terv bir­tokában kezdődik meg a tár­gyalások következő szakasza. Biztató előjel, hogy valameny­­nyi érdekelt fél készségét fe­jezte ki a hetedik évébe lépett libanoni polgárháborús konf­liktus békés megoldására, a nemzeti kiegyezésre. A mélyre­ható politikai ellentétek tisztá­zása előtt mind Bejrútban, mind Zahre térségében átfogó intézkedéseket tesznek a tűz­szünet, a közbiztonság meg­szilárdítására. Khaddam kije­lentette, hogy a megbékélési tárgyalások Szárkisz elnök irá­nyításával folytatódnak, az ő személyes szerepe a részvétel­re a hozzájárulásra korlátozó­dik. Jelezte, hogy egy későbbi szakaszban, a szemben álló libanoni felek kiegyezését kö­vetően szükségszerűen napi­rendre tűzik a libanoni—pa­lesztin kapcsolatok kérdését, nevezetesen annak a rendelle­nes viszonynak a normalizálá­sát, amely egyes libanoni frak­ciók és a palesztin ellenállási mozgalom között áll fenn és amely akadályozza az­ egysé­ges és hatékony fellépést a kö­zös ellenséggel, Izraellel szem­ben. Közben Dzsallud őrnagy, a líbiai legfelsőbb tervezési ta­nács vezetője — Kadhafi ez­redes megbízásából — közölte Asszad Szíriai elnökkel, hogy országa minden lehetséges esz­közt Szíria rendelkezésére bo­csát az izraeli fenyegetéssel szemben, amelyen belga, magyar, olasz, holland és lengyel közéleti személyek, parlamenti képvi­selők vettek részt. A sajtókonferencián ismer­tették egy európai biztonsági övezet kialakításának tervét. A terv szerint az övezet 30 állam területére terjedne ki, ezeknek összlakossága meg­haladja a 400 milliót. A kez­deményezés — mutatott rá de Smael — a keleti és nyugati államok között az elmúlt más­fél évben létrejött kapcsolat­­felvételek és tárgyalások eredménye. Ezek a konzultá­ciók megmutatták, hogy min­den érdekelt fél tisztában van a nukleáris katasztrófa veszé­lyével, amely Európában a le­hetséges „katonai tevékeny­ség­’ színteréül szolgáló álla­mokat fenyegeti. Tervünknek az a célja, hogy „a katonai tevékenység terü­letét” biztonsági övezetté vál­toztassa, lépésről lépésre el­érjük a külföldi nukleáris és hagyományos fegyverek kivo­nását Európából — mondotta de Smael. A sajtókonferencia részve­vői sürgették a nukleáris fegyverek ellenőrzéséről szóló szovjet—amerikai tárgyalások mielőbbi folytatását, állást foglaltak az új típusú nukleá­ris rakéták európai telepíté­sével szemben. A magyar­ küldöttség része­„Cgyár ? ...Köl­phisuka­ímű folyóirat 10­ szerkesztője, valamint­ Nagy Gyula, az Evangélikus Teoló­giai Akadémia tanára, az európai egyházak konferen­ciája tanulmányi osztályának vezetője szólalt fel. Európai közéleti személyiségek biztonsági övezet létrehozását javasolják Brüsszelből jelenti az MTI. Az európai népeknek nem elég felismerniük a földré­szen kirobbanó nukleáris konfliktus ve­szélyét, hanem konkrét lépéseket kell tenniük a bizalom és az enyhülés lég­körének helyreállítása érde­kében. Ezt mondotta Albert de Smael ismert belga köz­életi személyiség azon a brüsszeli sajtókonferencián. A Szocialista Internacionálé felhívása Ide kapcsolódik a DPA és AFP bonni jelentése. A Szo­cialista Internacionálé május 1. alkalmából felszántotta a világ népeit és kormányait, hogy küzdjenek a leszerelé­sért, a békéért és a haladá­sért. A szerdán Bonnban nyil­vánosságra hozott felhívás, amelyet Willy Brandt, a Szo­cialista Internacionálé elnöke írt alá, „mindenkihez szól, politikai meggyőződésre való tekintet nélkül”, és hangsú­lyozza, hogy mindenkinek részt kell vennie a leszerelé­sért, a békéért, az enyhülé­sért és a nemzetközi együtt­működésért kifejtett erőfeszí­tésekben. Hasonlóképpen foglaltak ál­lást szerdán Amszterdamban mintegy 30 ország — a Szo­cialista Internacionáléban tö­mörült — szocialista és szo­ciáldemokrata pártjainak ve­zetői évi értekezletükön. Kö­vetelték, hogy ,.azonnal kez­dődjenek meg a tárgyalások az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, a közepes hatótávolságú nukleáris raké­tarendszerek korlátozásáról”. Egy kérdésben azonban nincs nézeteltérés a tanácsko­zás részvevői között, és ez az, hogy „nincs vesztegetni való idő, a tárgyalásokat előfelté­­telek nélkül meg kell kezde­ni” ,— jelentette ki Joop den Twl. Ismeretes, hogy az Fcva­­sült Államok elvéd kérdések­től, például Afganisztán vami Lengyelország ügyétől akarta függővé tenni a tárgyaláséi­ megkezdését. Joop den TWl javasolta, hogy az Egyesült Államok nyugat-európai szö­vetségesei dolgozzanak ki Washingtontól független ál­láspontot a fegyverzetkorláto­­zás ügyében. A­z amszterdami értekezlet másik témáig Salvador volt. A részvevők meghallgatták­ Wischnewskinek, a nyugatné­

Next