Magyar Nemzet, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-02 / 127. szám

Ára: 1,40 forintMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA kedd 1981. június 2 XXX­VII.évfolyam 127. szám Születésnap Harmincöt éves a legfia­talabbak mozgalma. Gyö­nyörű születésnap, emlé­keztető. Ott, akkor, az Er­zsébet téren — mai Engels téren —, majd a Szabadság téren a gyerekek tettek fo­gadalmat a gyerekekért. A tanulás és a játék szabad­ságáért, önfeledten és nagy komolyan. Az alapí­tók ma már felnőttek, akik a valamikori lelkesedés em­lékével figyelik gyerme­keik, a mai kisdobosok és úttörők ünnepi készülődé­sét. És figyelhetik jogos büszkeséggel is, hisz meg­teremtették, ők teremtet­ték meg azt a gazdasági, társadalmi hátteret — alapját egy boldogabb gyermekkornak —, amely­ről naggyá nőtt az úttörő­­mozgalom. Sok minden változott a kezdetek óta. Felépült Csil­lebérc és az úttörővasút, Zánka; országszerte olyan úttörőházak sokasága, amelyről csak álmodhattak, amelyért dolgozhattak az egykori gyerekek és ame­lyeket tulajdonosként vesz­nek birtokukba a maiak. Színesedett, gazdagodott a mozgalmi élet, kitágult a gyerekek világa. Egy azonban nem változott: a gyermeki természet. Nem változott figyelő, tiszta tekintetük, tenni­­akarásuk, bizalmuk, ame­lyet könnyű megnyerni, megrendíteni is. Nem vál­tozott a játékosságuk — ös­ztönös része az életre ké­szülésüknek — s a kíván­csiságuk sem. Felelni kell a kérdéseikre, mert mi ad­tuk meg nekik a kérdezés jogát és válaszaink sem a kérdezőkhöz, hozzánk sem lehetnek méltatlanok. Az őszinteség és a világ megismerésének igénye jel­lemzi leginkább gyerme­keinket. Otthon, az iskolá­ban és a mozgalomban en­nek az igénynek kell meg­felelni felnőtteknek és ifi­­vezetőknek, s ami nem könnyű: erre az igény­es­­ségre kell nevelni. A ma­gunk és legfőképp a jövő nemzedékének érdekében. Mert csak azokból lesz ön­magát és a világ dolgait komolyan vevő felnőtt, akit komolyan vettek, arra neveltek már az öntudatra ébredésétől kezdve. Csak így segíthetjük őket ,előre maguk választotta út­jukon, csak így érhetjük el, hogy megismerjék, megbecsüljék és a magu­kénak is vallják értékein­ket, mindazt, amit az apák, a nagyapák, az ősök nem­zedéke teremtett,é­s hogy gyarapítani, szépíteni, job­bítani akarják maguk is. Az úttörőmozgalom so­kat tett és tehet ezért, de nem tehet, meg mindent. Egymaga nem vállalhatja a gyermeknevelés szép köte­lességét, mi több, az otthon és az iskola támogatása nélkül csak részben felel­het meg vállalt feladatá­nak. S noha ma mások a követelmények, a lehetősé­gek, mint voltak huszonöt vagy harmincöt évvel ez­előtt, ez az ,a terület, ahol bőven van még tennivaló. Az őszinteséget, a nyi­tottságot fenyegeti, ha mást hall a gyermek a szü­lőtől, a tanártól és az úttö­rővezetőtől. Ha a még meg­levő vagy az újabban ke­letkezett gondokért egy­másra hárítják a felelőssé­get. Vagy ha okos magya­rázat helyett „bezzeg” kez­detű frázisokkal hárítjuk el érdeklődésüket. Mert gondjaink, nehézségeink — a fejlődés velejá­rói — voltak is és lesz­nek. Ám ha a korukkal já­ró egészséges türelmetlen­ségre türelmetlen elutasí­tással válaszolunk, elriaszt­juk őket és nem tudjuk le­szerelni értetlenségüket. Az úttörőmozgalom tör­ténete bizonyítja, mire ké­pesek a gyerekek, ha bíz­nak bennük. Ha azt érez­hetik, megbecsült tagjai annak a közösségnek, amelyhez tartoznak, ha számítanak is a segítségük­re és nemcsak a kötelessé­geikkel példálóznak. Az Erzsébet-híd karcsú ívé­ben ott feszül az a több tonna vas is, amelyet ő­k gyűjtöttek össze. Dolgoztak régen, amikor arra volt szükség, a romeltakarítás­ban, s dolgoznak most kör­nyezetük szépítésén, par­kok, kertek ápolásán, segí­tenek idős, beteg emberek istápolásában. Nincs szomorúbb a he­lyét nem lelő, önmagát fö­löslegesnek érző gyerek­nél. Ha azt akarjuk, hogy minél kevesebben legyenek az ilyetén szánandók és mind többen az igazán ten­ni akaró, a másokért is dolgozni tudók, társaknak kell tekintenünk őket. A gyerekeknek élményre, va­lódi érzelmekre, olyan cé­lokra van szükségük, ame­lyekkel azonosulni tudnak. A maga sajátos eszközei­vel — és mily sokfélék ezek az eszközök! — az el­múlt harmincöt évben is ezt nyújtotta, most is ezt nyújtja az úttörőmozga­lom. Gyönyörű hivatását úgy töltheti be, ha a gye­rekek igényeinek megfele­lően, egyszersmind a társa­dalom követelményeihez igazodva szervezi a mozga­lom életét. Szép élményeket, az ed­digieknél is gazdagabb nyarat ígér az idei har­mincötödik úttörő­ nyár. A legfiatalabbak közül há­romszázezren vesznek részt különböző nyári táborok­ban, vándortúrákon. Gaz­dag program várja a gye­rekeket külföldön és itthon is az úttörőházakban, a napközis táborokban, hisz a születésnap, az úttörő­szövetség megalakulásának 35. évfordulója tiszteletére országszerte számos ren­dezvény lesz. A napokban tartotta X. kongresszusát a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség. A küldöttek sorában sokan voltak, akik nemrég még úttörőként vettek részt a mozgalmi életben. A leg­fiatalabbak tolmácsaként többen felszólaltak a kong­resszuson. S mivel fiatalok szóltak fiatalokhoz, minden bizonnyal meghallgatásra talál az úttörőszövetség ké­rése: erősödjék a testvér­kapcsolat a csapatok és a KTSZ-Szervezetek között, dolgozzanak együtt a gye­­rekekért, a szebb, boldo­gabb gyermekkorért. Sárvári Márta A csehszlovák kormányfő Budapesten Iszlám külügyminiszterek a libanoni válságról tárgyalnak A külpolitikai helyzet A SZOVJETUNIÓ ÁLLÁSPONTJÁT fejezte ki Vagyim Zaglagyin, az SZKP Központi Bizottságának tagja abban az interjúban, amelyet a Frankfurter Rundschaunak adott. Beje­lentette, szovjet részről készek arra, hogy egyetlen új rakétát se telepítsenek, mihelyt megkezdődnek a kelet-nyugati tárgya­lások az eurostratégiai fegyverekről. A szovjet politikus rész­letesen kitért azokra a körülményekre, illetve előzményekre, amelyek a jelenlegi legégetőbb hadászati problémát érintik. Ezek sorában megemlítette, hogy a Szovjetunió 1971 óta már számos alkalommal javasolt tárgyalásokat, s amikor az első indítványok elhangzottak, jóval könnyebb lett volna megálla­podásra jutni, mint jelenleg. Egy évtizeddel ezelőtt ugyanis még egyetlen SS—20-as rakétával sem rendelkeztek és az ame­rikaiaknak is csak ötödannyi atomfegyver-hordozójuk volt, mint most. Rámutatott arra, hogy e fegyvernemek területén nyugati katonai szakértők szerint pillanatnyilag egyensúly van. Ha viszont a Pentagon Nyugat-Európában keresztülviszi telepítési tervét, ez a helyzet veszélyesen megváltozik. Zaglagyin pozitívan értékelte Mitterrand-nak azt a kijelen­tését, amellyel stratégiai fegyvereknek, nem pedig a régiek kor­szerűsített változatának nevezte az eurorakétákat, és veszé­lyesnek mondotta ezeket amerikai részről a Szovjetunióra nézve. RÓMÁBAN bonyolult belpolitikai körülmények közepette kezdte meg kormányalakítási tárgyalásait Forlani kijelölt olasz miniszterelnök. Megfigyelők szerint kabinetformáló kísérleteit egyfelől a PS 2 botrány nyomán tapasztalható bizalmatlansági hullám, másfelől pedig az előző kormányok által megoldatla­nul hagyott, feltornyosuló gazdasági és szociális problémák nehezítik. Forlani személyét is gyanakvással szemlélik. Berlin­­guer, az OKP főtitkára találkozásuk után kijelentette, hogy pusztán udvariasságból vett részt a megbeszélésen, s szóba hozta a PS2-t és kitért a volt kormány, illetve Forlani szere­pére is ebben az ügyben. A szocialisták részéről Bettino Craxi előzőleg már közölte, hogy csak elmérgesítené az amúgy is sú­lyos politikai helyzetet a kabinetben, ha kitartanának a ke­reszténydemokratákkal való koalíció gondolata mellett. NAMÍBIA függetlenségének ügye — sajátos szemszögéből nézve — egyre élénkebben foglalkoztatja Washingtont. Reagan hivatalba lépése óta formálódott az az Afrika-kép, amelynek középpontjában Pretoria mint az Egyesült Államok kiemelt szövetségese áll. Az amerikai sajtóban most hozták nyilvános­ságra azt a tervezetet, ami Washington feltételeit összegzi, amelyek teljesülése nélkül nem egyezik bele Namíbia függet­lenségének megadásába. Ennek központi gondolata: Angola mondjon le a kubai csapatok jelenlétéről, s fogadja el az el­lenforradalmi UNITA-nak a luandai kormányban való részvé­telét. Világpolitikai összefüggésbe ágyazva e kitétel egyben azt­­ is jelenti, hogy feltehetően az afrikai földrész déli részével kapcsolatban mindinkább szembekerülhet a francia és az ame­rikai álláspont, mert míg az előbbi Dél-Afrika elszigetelését követeli, addig az utóbbi e rendszer fenntartására, illetve meg­erősítésére törekszik. Lubomir Strougal és Lázár György megbeszélése Az MTI­­ jelenti : Lázár Györgynek, a Magyar Nép­­köztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására hétfőn baráti látogatásra Magyaror­szágra érkezett Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság szövetsé­gi kormányának elnöke. Lubomir Strougal kíséreté­ben Budapestre érkezett Ru­dolf Rohlicek, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Alois Hloch külkereskedelmi mi­niszterhelyettes, Dusán Spécii külügyminiszter-helyettes és Karol Ujházy, az Állami Tervbizottság elnökhelyettese. A Ferihegyi repülőtéren a vendégek fogadására megje­lent Lázár György, Marjai József, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának el­nöke, Kovács Gyula, az Or­szágos Tervhivatal elnökhe­lyettese, Roska István külügy­miniszter-helyettes, Varga Jó­zsef, a Minisztertanács titkár­ságának vezetője és Vas János külkereskedelmi miniszterhe­lyettes. Jelen volt a foga­dáson Václav Moravec Cseh­szlovákia budapesti és Kovács Béla hazánk prágai nagykö­vete is. Délelőtt a Parlamentben a kormány tanácstermében meg­kezdődtek a magyar—cseh­szlovák tárgyalások. A magyar tárgyalócsoport vezetője Lázár György, tagjai: Marjai József, Kovács Gyula, Roska István, Vas János és Kovács Béla. A csehszlovák tárgyaló cso­portot Lubomir Strougal ve­zeti, tagjai: Rudolf Rohlicek, Alois Hloch, Dusán Spácil, Karol Ujházy és Václav Mo­ravec. A szívélyes, baráti légkörű tárgyalásokon a két minisz­terelnök áttekintette az orszá­gaink közötti kapcsolatok ala­kulását, a gazdasági kapcsola­tok fejlesztésének lehetőségeit, s meghatározták a további együttműködés fő területeit, tennivalóit. Kölcsönösen tá­jékoztatták egymást Magyar­­ország és Csehszlovákia szo­cialista építőmunkájának eredményeiről, s eszmecserét folytattak a kölcsönös érdek­lődésre számot tartó időszerű nemzetközi kérdésekről is. Délután Lázár György és Lubomir Strougal négyszem­közti megbeszélést folytatott. Este az Országház Vadász­­termében a Minisztertanács elnöke vacsorát adott vendé­ ­­ge tiszteletére. A vacsorán niszter, Bajnok Zsolt, továbbá részt vett a csehszlovák kor-­a magyar tárgyalócsoport tag­­mányfő kísérete, valamint jai, és politikai, társadalmi, Marjai József, Ábrahám Kál- gazdasági életünk több más más építésügyi és városfej- személyisége, fesztési, Pullai Árpád közte- A vacsorán Lázár György kedés- és postaügyi és Schul- és Lubomir Strougal pohár­­theisz Emil egészségügyi mi- köszöntőt mondott. Zaglagyin interjút adott a Frankfurter Rundschaunak Bonnból jelenti az MTI. A Szovjetunió kész arra, hogy egyetlen új rakétafegyvert se telepítsen, mihelyt megkez­dődnek a kelet—nyugati tár­gyalások az eurostratégiai fegyverekről — mondta a Frankfurter Rundschaunak adott interjújában Vagyim Zaglagyin, az SZKP Központi Bizottságának tagja, aki a DKP kongresszusán részt vett szovjet küldöttség tagja volt. A szovjet politikus pozitív­nak minősítette a szovjet— nyugatnémet kapcsolatokat. „Nyugodt és tárgyilagos hang­nemben tárgyalunk egymás­sal... csupán egyetlen ténye­ző válhat akadállyá ezen az úton: az új amerikai raké­ták” — mondotta Zaglagyin. A Szovjetunió számára a legfontosabb, hogy megkez­dődjenek a fegyverkorlátozási tárgyalások. „Schmidt kancel­lár — egy olyan államférfi, aki­ képes dönteni, ha akar — azt mondja: a tárgyalások hí­ve. Ebben az esetben azonban többet kell tennie azért, hogy ezekre a tárgyalásokra sor kerülhessen.” Zaglagyin em­lékeztetett arra, hogy a Szov­jetunió 1971 óta számos alka­lommal javasolt tárgyalásokat erről a kérdésről. A több mint egy évtizedes folyamat kezdetén a szovjet fél még egyetlen SS—20-as rakétával sem rendelkezett, az ameri­kaiak pedig csak ötödannyi atomfegyverhordozó birtoká­ban voltak, mint most. A kölcsönös megállapodás ak­kor könnyebb lett volna, mint jelenleg. „Javaslatainkat elő­ször az amerikaiaknak címez­tük, 1979 márciusa óta pedig a nyugat-európaiaknak is. 1979 márciusi javaslataink Bonnban érdektelenséggel ta­lálkoztak. Októberben azután azt a választ kaptuk, hogy most már késő. 1980-ban Schmidt kancellár javasolta a rakétafegyverek moratóriumát. Amikor mi támogattuk ezt a javaslatot, akkor viszont ne­met mondott. Ebben kevés lo­gikát látok. Ennek ellenére to­vábbra is készek, vagyunk tárgyalni. Brandt és Schmidt is sokat tett, keleti politikájá­val, az enyhülés építményé­nek felállítása érdekében. Ez az építmény még áll és to­vábbra is állnia kell” — hang­súlyozta az SZKP KB tagja. Zaglagyin rámutatott: nyu­gati katonai szakértők is el­ismerik, hogy mindkét fél je­lenleg körülbelül ezer-ezer hordozórakétával rendelkezik, vagyis paritás áll fenn. Ez a helyzet gyökeresen megválto­zik, amennyiben 572 új ame­rikai rakétát telepítenek Nyugat-Európába. „Itt nem csak a mennyiség­ről, hanem a minőségről is szó van: ezek az új amerikai rakéták ugyanis nem korábbi fegyverek korszerűsített vál­tozatai, hanem egészen új mi­nőséget jelentenek. Mitterrand francia államfő helyesen mi­nősítette ezeket stratégiai fegyvereknek, amelyek ame­rikai részről veszélyt jelen­tenek a Szovjetunióra nézve”. „Valamennyiünknek tisztá­ban kell lennünk azzal — mondotta végezetül —, hogy Európában többé nem lehet­séges csupán saját országunk biztonságáról gondoskodnunk. Minden atombomba, amelyet valahol Európában telepíte­nek, valamennyi európai szá­mára veszélyt jelent.” Willy­gB­randt Moszkvába látogat Bonnból jelenti a D­PA: Willy Brandt, a Német Szo­ciáldemokrata Párt (SPD) el­nöke június 30-a és július 2-a között Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, szovjet államfő meghívására látoga­tást tesz Moszkvában. Mint Wolfgang Clement, az SPD szóvivője hétfőn elmon­dotta, a látogatás célja az, hogy átfogó eszmecserét foly­tassanak a nemzetközi hely­zetről, elsősorban az európai biztonság kérdéséről. További téma lesz a fejlett ipari és a fejlődő országok kapcsolatai­nak állása is. Az SPD-elnök kíséretében lesz Peter Corterier, a szo­ciáldemokraták parlamenti frakciója külpolitikai munka­­csoportjának elnöke. Willy Brandt legutóbb 1975 nyarán járt a Szovjetunióban. Forlani kabinetalakítási tanácskozásai Rómából jelenti az MTI. Forlani kijelölt olasz minisz­terelnök hétfőn megkezdte ta­nácskozásait a pártok vezetői­vel. Először a keresztényde­mokraták főtitkárával, Picco­­lival beszélt, aki teljes támo­gatásáról biztosította. Ezután Craxival, a szocialista, és Berlinguerrel, az OKP főtit­kárával találkozott, végül Al­­mirantével, az újfasiszták ve­zetőjével. A kormányválság megoldása szempontjából legfontosabb a Craxi szocialista főtitkárral tartott tanácskozás volt. Meg­beszélésük után Craxi újság­íróknak kijelentette, hogy pártja fontolóra veszi Forlani javaslatait és a vezetőség leg­közelebbi ülésén — valószínű­leg szerdán — adnak választ a felhívásra, hogy csatlakozza­nak az új Forlani-kabinethez. Craxi nem volt derűlátó, „bonyolult, súlyos nehézsé­gekről” beszélt. Berlinguer Forlanitól távo­zóban azt mondta, hogy pusz­tán udvariasságból ment el a találkozóra, hiszen a kommu­nistáknak az a véleményük, hogy az új kabinetet nem For­­laninak, még csak nem is ke­reszténydemokratáknak kelle­ne megalakítani. Hozzáfűzte, hogy Forlani­val folytatott

Next