Magyar Nemzet, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-01 / 152. szám

és szocialistáinak részvételét a fegyverkezési hajsza és a nuk­leáris háború ellen, a béke megszilárdításáért vívott harc­ban, és mindig készek leszünk együttműködni velük e nemes célok elérése érdekében. Ez az S­ZKP elvi, a XXVI. kongresszus által is megerősí­tett irányvonala” — hangsú­lyozta befejezésül Leonyid Brezsnyev. Üdvözlet Schm­idt kancellár­tól Willy Brandt válaszában hangsúlyozta, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonít a jelenlegihez hasonló nehéz idők­ben a nyílt, átfogó esz­mecseréknek. Aggodalmát fe­jezte ki a nemzetközi hely­zet alakulása, a fegyverkezé­si hajsza végzetes folytatódá­sa miatt. Szólt arról a kö­zös felelősségről, amely külön­böző jellegű ugyan, mégis mindkét félre hárul. " E látogatás alkalmával az a feladatunk, hogy tájékozód­junk, s ezáltal felvilágosítást adhassunk — mondotta Brandt. — Mindazt, amiről itt hallunk, otthon figyelembe veszik és megfontolják. Az lenne a különös, ha nem lennénk kénytelenek leszögez­ni: sok fontos kérdésben né­zeteink eltérőek. Annál fon­tosabb, hogy egymás vélemé­nyének nem kielégítő isme­rete ne okozzon félreértése­ket, amelyek károsak lehet­nek a kétoldalú, vagy sok­oldalú kapcsolatokra nézve. A legfontosabb kérdésben mindazonáltal teljes közöttünk az egyetértés, ez pedig a bé­ke megőrzésének kérdése. Úgy gondolom, hogy ezt szer­ződésünk és meggyőződésünk is rögzíti. Semmiképpen sem kívánok eltérni attól, amit itt 1970. augusztus 12-én mon­dottam. És az az üdvözlet, amelyet önnek Schmidt kan­cellártól hoztam, ugyancsak megerősíti azt, amit a kan­cellár maga is elmondott ön­nek: jó szomszédok kívánunk lenni és meg akarjuk aka­dályozni, hogy német földről újból háború induljon” — mondotta. Brandt hangsúlyozta: senki­nek a nevében nem kíván tár­gyalni, különösen pedig nem az Egyesült Államok nevében. — Vitathatatlan azonban — fűzte hozzá —, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok első számú vezetőinek találkozója óriási jelentősé­gű lenne az emberiség szá­mára. Brandt pohárköszöntőjében emlékeztetett a tizenegy év­vel ezelőtt megkötött szerző­dés, valamint az azt követő megállapodások jelentőségére. — Ez volt a helyes út és csak azt a tanácsot adhatom, hogy az eddig elérteket nem szabad megkérdőjelezni. „Országaink gazdasági együttműködése sokat fejlő­dött. Osztom azonban azon nézetünket, amely szerint mindkét részről vannak még kiaknázásra váró tartalékok.” „Tudjuk, hogy bizonyos dolgok másként alakultak, mint ahogy szerettük volna, amikor, főtitkár úr, a hetve­nes évek elején tanácskoztunk és a két nagyhatalom fontos megállapodásokra jutott, ak­kor az enyhülés, az európai együttműködés és biztonság reményteljes távlatai állottak előttünk. Sokak számára az okozta a legnagyobb csalódást, hogy a politikai enyhülést nem kö­vette enyhülés katonai téren. Most pedig az a nem köny­­nyű feladat áll előttünk, hogy az enyhülést ismét szilárd alapokra helyezzük. Katonai enyhülés nélkül a politikai nem fog fennmaradni, mint ahogy hatékony katonai meg­egyezés politikai együttműkö­dés és kölcsönös bizalom nél­kül sem lehet. És ebben rej­lik az a veszély, hogy a nyolc­vanas évek nem jól végződ­nek. A kérdés inkább a nagyhatalmak számára — va­jon a politika ismét az őt megillető szerephez jut-e, vagy kapitulál a fegyverke­zési technika előtt? Európa-konferencia Célunknak azt kell tekinte­nünk — ahogy ezt 1978 ta­vaszán a szövetségi köztársa­ságban tett látogatása alkal­mával leszögeztük —, hogy mindkét fél számára azonos biztonságot szavatolva, meg­közelítő egyensúlyt hozzunk létre, mégpedig a fegyverzet lehető legalacsonyabb szint­jén. Ismét megerősítem: tár­gyalásainknak az a célja, hogy feleslegessé tegyük a pótlóla­gos fegyverkezést, amennyi­ben a fegyverzetek terén meg­levő eltéréseket kiigazítjuk.” — mondotta Brandt. Az SPD elnöke szólt a mad­ridi találkozó eredményes be­fejezésének, a helsinki folya­mat továbbfejlesztésének szükségességéről. Hangsúlyoz­ta: mindezzel egyengetni le­hetne az utat egy olyan rend­kívüli konferencia összehívá­sához, amely Európa leszere­lési problémáival foglalkoz­nék. Brandt végezetül kifejtette: az SPD-n túlmenően, az egész Német Szövetségi Köztársa­ságban remélik, hogy Brezs­nyev még ez év vége előtt ellátogat Bonnba, s ez a lá­togatás nem csupán a két or­szág, hanem a béke érdekeit szem előtt tartó valamennyi erő számára is jelentős lesz. Tudósítónk telex jelentése Kad­dhimi sajtóértekezlete Moszkva, június 30. „Látogatásunk célja ismer­tetni álláspontunkat a leg­újabb közel-keleti fejlemé­nyekről és eszmecserét folytat­ni a szovjet vezetőkkel. Meg­beszéléseink Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel ba­ráti szellemben, az egyetértés jegyében folytak le. Szovjet részről biztosítottak bennünket arról, hogy a Szovjetunió to­vábbra is megad mindenfajta segítséget Palesztina arab né­pének a nemzeti jogok vissza­szerzéséért folyó harcban” — mondotta kedd délutáni sajtó­­értekezletén Faruk Kaddumi, a Palesztin Felszabadítási Szervezet politikai irodájának vezetője. A tekintélyes palesztin veze­tő, akit a PFSZ külügyminisz­tereként is szoktak emlegetni, a múlt hét vége óta tartózko­dik a szovjet fővárosban, és hétfőn­ hosszabb megbeszélést folytatott Gromiko szovjet kül­ügyminiszterrel. Sajtóértekezleten Kaddami hangsúlyozta, hogy az új ame­rikai kormányzat magatartá­sán felbátorodva, Izrael még tovább fokozta agresszivitását. Ezt bizonyította az iraki atom­kutatási központ ellen intézett bombatámadás, különösen pe­dig az Izrael által kiprovokált libanoni úgynevezett rakéta­­válság. Mint Kaddami han­goztatta, Szíria a haladó arab országok és politikai erők, a Szovjetunió és más szocialista országok támogatása és szoli­daritása jóvoltából keményen ellenáll az izraeli provokációk­nak és politikai zsarolásnak. A palesztin vezető annak a véleményének adott hangot, hogy bármi legyen is a mostani izraeli parlamenti választások kimenetele, akár Beginék győz­nek, akár a munkáspárti ellen­zék, továbbra is számolni kell az izraeli politika fokozódó agresszív jellegével. Ilyen kö­rülmények között — mondotta — különösen fontos, hogy a palesztin mozgalom, v­alamint a többi haladó arab erő erő­sítse szövetségét és együttmű­ködését a szocialista országok­kal. Kaddami igen nagyra ér­tékelte a szovjet pártkongresz­­szuson a közel-keleti válság rendezésével kapcsolatban elő­terjesztett szovjet javaslatot. Elmondta, hogy ezt a javasla­tot a közelmúltban megvitatta a PFSZ végrehajtó bizottsága, és állásfoglalásában teljes tá­mogatásáról biztosította a szovjet kezdeményezést. Egy kérdésre válaszolva Kad­dami hangsúlyozta, hogy a Pa­lesztin Felszabadítási Szervezet akciótervet dolgozott ki az izraeli baloldallal való együtt­működés lehetőségeinek ki­használására. Elmondta továb­bá, hogy a PFSZ, amelyet már több mint száz ország ismer el a palesztin nép egyedüli jogos képviselőjének, az utóbbi idő­ben fokozta tevé­kenységét a palesztin nép politikai és fegy­veres harcának népszerűsítésé­re, továbbá azért, hogy az ed­diginél inkább mozgósítsa a megszállt területeken és a kü­lönböző arab országokban élő palesztinokat. Szász­ József Masar Nemzet Lord Carrington Moszkvába látogat Moszkvából jelenti az MTI­ Moszkvában kedden hivatalo­san bejelentették, hogy a Szovjetunió és Nagy-Britannia között létrejött megállapodás­sal összhangban Lord Car­rington brit külügyminiszter július első napjaiban munka­látogatásra a Szovjetunióba érkezik. Mitterrand bemutatkozása a közös piaci csúcson Luxembourgból jelenti az MTI. A közös piaci állam- és kormányfők kedden véget ért luxembourgi csúcsértekezlete Francois Mitterrand és a bal­oldali francia kormányzat „bemutatkozását” jelentette a nyugat-európai közösségben. Ez alapvető ellentmondást ho­zott felszínre a tagországok követendő gazdaságpolitikája között: Nagy-Britannia és az NSZK — ahogyan Thatcher és Schmidt kifejtette — az infláció elleni küzdelemre helyezi a hangsúlyt még a munkanélküliség árán is, a pénzszűke, a magas kamatok híve, az állami támogatások és a költségvetési hiányok megszüntetése a célja, míg Mitterrand a munkanélküliség elleni harcot, a nyugat-euró­pai közösség „társadalmi ol­dalát” tekintette elsődleges­nek. Ebben csupán Eyskens belga miniszterelnök értett vele egyet A közös piaci csúcs részt­­vevői a nemzetközi kérdések megvitatása során megtár­gyalták, hogy folytassák-e a közel-keleti rendezésre irá­nyuló erőfeszítéseiket. Ez utóbbit tavaly Velencében tartott értekezletükön hatá­rozták el. Olyan közös állás­pont alakult ki végül, hogy egyelőre nem tesznek újabb lépéseket, amíg az izraeli vá­lasztások után nem körvona­lazódik jobban az izraeli és az amerikai politika a térségben. Egyöntetűen elítélték és ag­gasztónak minősítették az iraki atomerőmű lerombolását Izrael részéről. A csúcsértekezlet részvevői véleménycserét folytattak a lengyelországi helyzetről. A Lengyelország által kért gaz­dasági segítség kérdését a pénzügyminiszterek tanácsa elé utalták. A luxembourgi tanácskozá­son részt vevők — a korábbi brit indítványt ,,felmelegítve” — nemzetközi értekezletet ja­vasolnak az úgynevezett afga­nisztáni kérdés rendezésére és Lord Carrington brit kül­ügyminisztert, a miniszteri ta­nács soros elnökét bízták meg a kezdeményezés diplomáciai előterjesztésével. A tanácskozást gyorsító javaslat Madridban Madridból jelenti az MTI. A madridi találkozón részt vevő küldöttségek a keddi tel­jes ülésen egyhangúlag kifeje­zésre juttatták azt az elhatá­rozásukat, hogy a találkozót — a szocialista országok régi követeléseinek megfelelően — pozitív eredménnyel, tartal­mas és kiegyensúlyozott záró­­dokumentum elfogadásával kí­vánják befejezni. Erre vonatkozóan az ülésen Miroszlav Zotovics nagykövet, a jugoszláv küldöttség veze­tője terjesztett elő javaslatot a maga, valamint az osztrák, a ciprusi, a máltai, a svájci és a své­­ küldöttség nevében. A hat el nem kötelezett és semleges ország most jóvá­hagyott javaslata szerint a küldöttségek arra is erőfeszí­téseket tesznek, hogy ezt a célt július közepe táján elér­jék. A vita során dr. Petrán Já­nos nagykövet, a magyar kül­döttség vezetője elfogadható­nak mondotta a semleges és el nem kötelezett országok ja­vaslatát, mivel az lényegében magában foglalja azt az indít­ványt is, amelyet a magyar küldöttség a múlt kedden elő­terjesztett, és amellyel a többi szocialista ország küldöttségei is egyetértettek. Teheránban eltemették a pokolgépes merénylet áldozatait Teheránból jelenti az AP. Több mint egymillió ember vett részt kedden Teheránban az Iszlám Köztársasági Párt székháza ellen intézett bom­batámadás 72 áldozatának gyászszertartásán. Délben Hasemi Rafszandzsa­­ni, a Medzslisz elnöke a par­lament erkélyéről gyászbeszé­det mondott. Rafszandzsani elszánt küzdelemre szólított fel a forradalom belső és kül­ső ellenségei ellen, és az im­perializmust, a cionizmust, a reakciót okolva a véres me­rényletért. A parlament előtti gyász­ünnepség után az időközben több mint egymillióra duzzadt tömeg elindult az iráni fővá­ros déli részén, a szegényne­gyedeken túl, a központtól mintegy 20 kilométerre fekvő Behest Zahra temetőbe. Khomeini ajatollah, Irán legfőbb vezetője óvott attól, hogy a bebörtönzött ellenzé­kieken torolják meg a me­rényletet. Khomeini beszédé­ben méltatta Behesti ajatolla­­hot és visszautasította a vá­dakat, hogy Behesti hatalmi monopólium megszerzésére törekedett volna. A főpap felszólította a parlamentet és a kormányt, hogy haladékta­lanul folytassa munkáját. Kedden egyébként Moham­­mad Dzsavad Bahonar közok­tatási minisztert választották (Beheszi utódjaként) az Iszlám Köztársasági Párt főtitkárá­vá. Hétfőn „hivatásának telje­sítése közben” agyonlőtték Mohammed Katchouit, a te­­heráni Évin börtön igazgató­ját — jelentette be a tejjerá­­ni rádió, ismertetve az isz­lám forradalmi bíróság köz­leményét. A közlemény „ame­rikai ügynököket” vádolt a gyilkossággal. A börtön szóvivője újság­írókkal közölte, hogy a gyil­kost több személlyel együtt letartóztatták. * Moszkvából jelenti a TASZSZ. Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke kedden részvéttáviratot intézett Kho­­meini ajatollahhoz, az iráni vezetők és más iráni állam­polgárok nagy csoportjának a terrorakció okozta tragikus halála alkalmából. Feloldották a libanoni Z­ah­le város blokádját Bejrútból jelenti az MTI. Kedden kiterjedt biztonsági intézkedések bevetésével fel­oldották a libanoni Bekaa­­völgy székhelyeként ismert, 200 ezer lakosú Zahle csak­nem három hónapja tartó blo­kádját. Miután a túlnyomó­részt keresztények lakta vá­ros belterületének kivezető útjainak ellenőrzését a rend­őrség és a csendőrség páncé­lozott járművekkel megerősí­tett egységei vették át, megfe­lelő biztonsági kísérettel a jobboldali milíciák kezén le­vő Kelet-Bejrútba szállították a Zahle-ban körülzárt 95 fa­­langista fegyverest. Az arab békefenntartó erő­ket alkotó szíriai csapatok azt követően vontak ostromgyű­rűt Zahie köré, hogy a fa­­langista milíciák — fegyveres konfliktust provokáltak — áp­rilis elején megkísérelték ki­terjeszteni uralmukat a stra­tégiai fontosságú város térsé­gére. A súlyos áldozatokat kö­vetelő provokáció, majd az ehhez kapcsolódó izraeli kato­nai beavatkozás átmenetileg visszavetette a libanoni nem­zeti megbékélést szolgáló Szí­riai kezdeményezéseket. To­vább bonyolította a helyzetet a Tel Aviv által kiprovokál­t szíriai—izraeli „rakétatávol­ság”, amely a katonai feszült­ség fenntartására ösztönözte az izraeli támogatást élvező jobboldali erőket. Szerda, 1981. július 1. Spadolini E napon tölti be 56. élet­évét. Nőtlen. A modern kor történetének egyetemi tanára, az állam és az egyház kap­csolatainak kiváló ismerője. Tanúsítja ezt az Il Tevere più largo (A Tiberis egyre szé­lesebb) című tanulmányköte­te. Aniello Coppola, Róma po­litikai életének egyik legjobb ismerője, újságíró, másfél év­vel ezelőtt írta róla lapjában, a Paese Serában: „... Ha­misítatlanul hamiskás római mosolya elégedettséget áraszt, mintha csak azt mondaná ve­le: ... átlátok én rajtatok, így hát előbb-utóbb a csúcsra érek.. Nem panaszkodhat, hamar odaért. Ciovanni Spadolini néhány napja miniszterelnök. 1947 óta az első nem keresz­ténydemokrata politikus a kormány élén. Huszonöt esztendős sem volt egészen, amikor egyetemi ta­nár lett, s öt évre rá az or­szág egyik legjelentősebb lap­jának, a bolognai Resto del Carlinónak a főszerkesztője. Arra már másik tizenhármat kellett várnia, hogy Itália vi­láglapjának, a Corriere della Serának az élére kerüljön. 1968 Olaszország életének igen hányatott éve: akkor kezdő­dött a sokszor véres bukdá­csolásokkal teli időszaka. Spa­dolini szinte egyik napról a másikra a sötétebbnél is sö­­tétebb intrikákkal teli olasz közélet egyik központjába ke­rült. A lap akkor az egyik le­­tekintélyesebb észak-olasz ipa­ros család, a Crespiek kezén volt. Négy év után, 1972 már­cius idusán kurtán-furcsán menesztették. Az olasz sajtó „cézárja” — ahogy akkoriban Spadolinit nevezték — a re­publikánus párt kitűnő vezér­­egyéniségének, az olasz an­­tifasizmus azóta elhunyt nagy alakjának, Ugo La Maisának a segítségével még aznap visz­­szaütött: a párt szenátorának jelöltette magát Milánóban. Meg is választották. (Az már aztán az olasz közélet jelleg­zetes furcsaságai közé tarto­zik, hogy megválasztásához a legnagyobb külső segítséget utódjától, a Corriere új fő­szerkesztőjétől, Piero Ottom­tól kapta.) Kilenc parlamenti éve alatt még gyorsabban lépkedett föl­felé, mint újságíróként tette. Szinte még meg sem mele­gedett alatta a szenátori szék, már az oktatási és képzőmű­vészeti bizottság elnöke, majd közoktatási miniszter lett. 1979. szeptember 23-án pedig már pártjának főtitkára. Őszinte és természetes egyé­niségnek ismerték meg az ola­szok. Kitűnő szónok és újság­író, félreismerhetetlenül sodró stílussal. La Maisa halála után a legtermészetesebb volt, hogy ő lett az utóda a főtitkári székben. Politikai ügyességét bizonyítja, hogy mind párt­jának jobbszárnyával, mind balszárnyával, iletve azoknak legkiemelkedőbb képviselőivel szemben meg tudta őrizni cse­lekvési szabadságát anélkül, hogy kihívta volna őket ma­ga ellen. Egyetlen nagy ve­­télytársa a párton belül az olasz nagyiparosok egyik ki­válósága, Brúno Visentini volt. Az ő visszalépése után egye­dül maradt a porondon. A szerénykedést, a rezer­­váltságot összeegyeztethetet­lennek tartja mind a politi­kus, mind a tudós magatar­tásával. Bizonyság rá, hogy ő írta a leghosszabb önéletraj­zot a parlamenti évkönyv szá­mára, jóval hosszabbat, mint például Sandro Pertini, aki­nek pedig minden olasz po­litikusnál több mondanivalója akadhat az ország utolsó hat­van esztendejéről, és saját életútjáról. Mindmáig fájó pontja a Corriere. És ott töltött ide­jének is egyetlen momentu­ma. Az 1969-es decemberi milánói bombamerényletet kö­vető első napokban a város ak­kori rendőrfőnöke, Marcello Guida szabályosan „megetette”. Mint Camilla Cederna, a Leone köztársasági elnököt megbuk­tató újságírónő leírta, egy te­lefonbeszélgetés során a rend­őrfőnök elhitette Spadolinival, hogy az ügy első vádlottja egy Giuseppe Pinelli nevű anar­chista vasutas már beisme­résben volt, amikor hirtelen kivetette magát a kapitány­ság egyik ablakából és ször­nyethalt. Ma már biztos: Pi­nelli nem lett öngyilkos, de hogy mi és miként történt azon a szomorú estén, az so­sem fog kiderülni, mert ki­­hallgatója időközben meghalt. És Spadolini, a modern kor történetének egyik­ legjobb is­merője megfeledkezett arról, ami minden jó bűnügyi ri­porter munkájának egyik alapföltétele: bizonyos forrá­soknak, bizonyos időkben és bizonyos ügyekben nem sza­bad hitelt adni. Számos jel arra vall, hogy Siradolini tanult a keserű lec­kéből. Körültekintő, és ami a mai olasz fórumokon ritka je­lenség, tisztakezű politikus nagy tapasztalatokkal. Nyu­­gat-Európa mai történetének fordulópontján került az olasz kormány élére. Azokban a na­pokban, amikor kommunista miniszterek kerültek a fran­cia kormányba. Vajon meny­nyire érzékeli ezt a „trend”-et Spadolini? És mennyire Itá­lia? Gellért Gábor A­­Munkapárt győzött az izraeli választásokon Kairóból jelenti az MTI. Csaknem öt hónappal a hiva­talban levő törvényhozás man­dátumának lejárta előtt, ked­den előrehozott általános vá­lasztásokat tartottak Izraelben. A versengés 31, egyenként 120 jelölt nevet tartalmazó választási lista között folyt. Az izraeli televízió által ked­den késő este ismertetett első számítógépes előrejelzések sze­rint a Simon Peresz vezette ellenzéki Munkapárt minimá­lis többséggel győzött a vá­lasztásokon. Az eredmény rendkívül szo­ros: a 120 tagú Kneszetben a Munkapárt 48 vagy 49 mandá­tumot szerzett a Begin vezette Likud-tömörülés 47 mandátu­mával szemben. A külpolitika hívei O (Belgrád, MTI) Szergej Kraigher, a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság Államelnökségének elnöke kedden fogadta Józef Czyrek lengyel külügyminisztert. O (Genf, MTI) A genfi le­szerelési bizottság keddi tel­jes ülésén a korábban be­nyújtott magyar javaslat alap­ján határozatot fogadott el ar­ról, hogy júliusban kormány­szakértők részvételével tanács­kozásokat rendez az új típusú tömegpusztító fegyverek fej­lesztésének és gyártásának el­tiltásáról.­­ (London, MTI) Az Ír Köztársaság két hete megvá­lasztott új parlamentje ked­den dr. Garret Fitzgerald volt külügyminisztert választotta miniszterelnökinek Charles Haughey helyett.­­­ (Varsó, MTI) A gdans­ki vajdaságban július elsejé­től jegyre adják a cigaret­tát. O (Vatikánváros, AÉP) II. János Pál pápa állapota fo­lyamatosan javul, bár időn­ként még­­belázasodik — ad­ta hírül kezelőorvosainak ked­di jelentése. A lázat vírusos fertőzés okozza.­­­ (Colombo, Reuter) Huang Hua kínai miniszter­elnök-helyettes, külügyminisz­ter indiai útját befejezve ked­den háromnapos hivatalos lá­togatásra a Sri Lanka-i fő­városba érkezett. Indiai út­jának utolsó állomásán, Mad­­rasban, tüntető tibetiek fogad­ták Huang Huát. .­. (Róma, AÉP) A római ügyészség elrendelte a PS 2 szabadkőműves páholy hu­szonkét vezető személyisége útlevelének bevonását. A po­litikai összeesküvő szervezet vezetői közül már többen kül­földre szöktek, így a szerve­zet vezetője, Licio Gelli is.

Next