Magyar Nemzet, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-01 / 179. szám

2 lami kölcsönt vesz fel a nyu­gatnémet kormány, s eddig 14,5 milliárd megtakarítást ha­tároztak el. A tervezett taka­rékossági intézkedések, 9,5 milliárd márka törvényalko­tással, 2,5 milliárd márka új törvény hozása nélkül; 1 mil­liárd márka adókedvezmények megszüntetésével, 1,5 milliárd márka a dohány adójának, emelésével valósulnak meg. Ez a cigaretták esetében 32 százalékos, a többi dohány­áru esetében differenciált emelést jelent. Az állami támogatás csök­kentése a szociális juttatáso­kért felelős szövetségi munka­ügyi hivatal esetében a leg­súlyosabb. A hivatal a jövő­ben 6 milliárd márkával kap kevesebbet. A családi pótlék­nál másfél milliárd, a köz­­tisztviselők pénzbevételeinél előreláthatóan több mint két­milliárd márkát takarítanak meg. A munkanélküli biztosí­táshoz való lakossági hozzájá­rulást 3 százalékról 3,5 száza­lékra emelik, de ezzel egyide­jűleg a nyugdíjhozzájárulást 18,5 százalékról 18 százalékra csökkentik. A katonai kiadásokat 1,7 milliárd márkával növelik, reálértékben ez nem jelent növekedést. Kétkedések Szadat közelgő washingtoni látogatása előtt Washingtonból jelenti az AFP. Anvar Szadat jövő heti ■washingtoni látogatása való­színűleg nem hoz áttörést az Izrael által megszállt palesztin területek önkormányzatáról tavaly megakadt tárgyalások ügyében — vélekedett az ame­rikai külügyminisztérium egy nevének nyilvánosságra hoza­talát nem kívánó magas ran­gú tisztségviselője. Szerinte Szadat látogatásának jelentő­sége abban rejlik, hogy az egyiptomi államfő megismer­kedik majd az amerikai el­nökkel. Új amerikai kezdemé­nyezés azonban az izraeli kor­mányfő szeptemberi washing­toni látogatása előtt nem vár­ható — tette hozzá. Dean Fischer, az amerikai külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy az Egyesült Államok „élesen elítéli" az iz­raeli katonai autóbusz ellen Jeruzsálem mellett végrehaj­tott palesztin akciót, de „tudo­másul veszi, hogy az izraeli kormány nem tartja ezt a li­banoni—izraeli határon létre­jött tűzszünet megsértésének”. Az amerikai szóvivő azt is elmondta, hogy egyelőre nincs döntés arról, mikor és miként folytatja „békekülde­tését” Philip Habib, az ame­rikai elnök közel-keleti külön­­megbízottja, Jeruzsálemből jelenti az AFP. Begin izraeli miniszter­­elnök szerint sérti Izrael szu­verenitását az a mód, ahogyan Washington a libanoni légtér­ben Szerdán lezajlott izraeli- szíriai légicsatára reagált. Az izraeli rádió által pénteken közölt hír annál is meglepőbb, mivel az Egyesült Államok nem ítélte el Izraelt a libanoni légtér megsértéséért, csupán „mélységesen sajnálta” a tör­ténteket. Begin ugyanakkor szerződésszegésnek minősítette azt, hogy Washington — arab szövetségeseire való tekintettel — egyelőre felfüggesztette az F—16-os harci gépek Izraelnek történő szállítását. Begin miniszterelnök augusz­tus 3-án megalakítandó új kor­mányában Ariél Saron tábor­nok, eddigi földművelési mi­niszter kapja a hadügyi tárcát — közölte a kormányfő nyilat­kozatára hivatkozva az izraeli rádió. Moh­­a­mm­­ad Mokri sajtóértekezlete M­oszkvában Moszkvából jelenti az MTI: Irán kormánya kész minden segítséget megadni a palesztin népnek az izraeli agresszió el­len vívott felszabadító harcá­hoz — közölte az ország moszkvai nagykövete, Moham­­mad Mokri pénteki sajtókon­ferenciáján. A Jeruzsálem napja, a palesztin nép iránti szolidaritás ünnepe alkalmá­ból megrendezett sajtókonfe­rencián a nagykövet azt han­goztatta, hogy a teheráni kor­mány lehetőségeihez képest jelenleg is támogatja a pa­lesztinok harcát, abban az esetben pedig, ha véget ér a fegyveres konfliktus Irakkal, kész anyagi eszközökkel, fegy­verekkel, vagy akár önkénte­sekkel is segíteni a paleszti­nok küzdelmét. Irán segítséget nyújt Libanonnak is ahhoz, hogy leküzdje az izraeli ag­resszió következményeit. A nagykövet hangsúlyozta: Irán kormánya az Egyesült Államokat teszi felelőssé az izraeli agresszióért, a palesztin nép elleni irtóhadjáratért. Ki­jelentette, valamennyi muzul­mán nép kötelessége, hogy tá­mogassa a palesztin nép küz­delmét. Az iraki—iráni fegyveres konfliktusról szólva Makri ki­jelentette, Irán kormánya csak akkor lesz hajlandó tár­­­gyalóasztalhoz ülni a nemzet­közi szervezetek bevonásával, ha „egyetlen iraki katona sem lesz Irán földjén”. Azt mon­dotta, hogy az iráni csapatok egyes körzetekben már átlép­ték Irak határát, de nem áll szándékukban területet hódí­tani, erre csupán „stratégiai okokból” van szükség. Irán moszkvai nagykövete szólt a szovjet—iráni kapcso­latok alakulásáról, mindenek­előtt a gazdasági kapcsolatok­ról, s kijelentette, hogy azok változatlanul fennállnak és kedvezően alakulnak a két or­szág között." Új szerződések nem jöttek ugyan létre, de a fennálló korábbi megállapodá­sok alapján folytatódik a for­galom és Irán nem felejti el, hogy a Szovjetunió annak ide­jén nem volt hajlandó csat­lakozni a Teherán elleni gaz­dasági bojkotthoz, ekkor is folytatta a fennálló kötelezett­ségek teljesítését. Ami az irá­ni földgázszállítások felújítá­sának lehetőségét illeti, a nagykövet azt mondotta, hogy a tárgyalások folynak, s csu­pán kereskedelmi-gazdasági jellegű, az árak körül kiala­kult vita akadályozza a Szov­jetunióba irányuló szállítások felújítását. A gambiai államcsíny fejleményei Szenegált katonai segítség az elnöknek Dakarból jelenti az AFP­ Gambiából érkező hírek sze­rint Szenegál katonai erőket irányított a gambiai főváros, Banjul felé, ahol csütörtökön megdöntötték Jawara elnök hatalmát. A megbuktatott elnök pén­teken kora hajnalban eltávo­zott Londonból, hogy — mint mondotta — „megkezdje a lá­zadás leverését”. A londoni repülőtéren­­ egyébként a szenegáli nagykö­vet közölte az újságírókkal: Jawara személyes telefonbe­szélgetésben kérte a szenegáli elnököt, hogy küldjön fegyve­res erőket Gambiába. Szerinte a két ország között tavaly október 31-én aláírt katonai megállapodás megfelelő alapul szolgál ehhez. A Reuter híre: A Dawda Jawara gambiai elnök kérésé­re Gambiába légi úton beha­tolt szenegáli csapatok pénte­ken az elnökhöz hű rendőri egységekkel együttműködve el­foglalták az országnak leg­alább a felét és a főváros na­gyobb részét, így a repülőteret is. Banjulban a felkelők már csak a rádiót tartják kezükben. Mivel ezeket a híreket maguk a felkelők is megerősítették, a nyugati hírügynökségek szerint a csütörtöki államcsínykísérlet máris kudarcnak tekinthető. A felkelők által alakított nemzeti forradalmi tanács — az általa még ellenőrzött rádió­ban — felhívással fordult a kö­zeli afrikai országokhoz: nyújt­sanak segítséget „a szenegáli agresszió” ellen. A felkelők fogságban tartják a feloszlatott parlament képviselőit és a kor­mány tagjait, valamint Jawara elnök feleségét és más család­tagjait. A tanács a rádióban bejelentette még, hogy túszo­kat is szedtek, köztük egy sze­negáli—gambiai közös testület főtitkárának gyermekeit. Beje­lentette, hogy e túszokat ki­­végzik, ha a szenegáli alakula­tok nem távoznak az országból. Magyar Nemzet A szejm megszavazta a válságellenes és stabilizációs programot Varsóból jelenti az MTI. A lengyel parlament újólag egy­hangú támogatásáról biztosí­totta Wojciech Jaruzelskit, a minisztertanács elnökét és kor­mányát a válság leküzdésére irányuló erőfeszítéseiben. A szejm pénteken megszavazta a kormány válságellenes és gaz­dasági stabilizáció® program­ját, amely a gazdasági hanyat­lást és az életszínvonal csök­kentését hivatott megfékezni oly módon, hogy egyben előké­szítse a gazdaság mélyreható megreformálását is. A szejm jóváhagyólag tudo­másul vette az 1980-as nép­gazdasági terv teljesítéséről szóló beszámolót, s megsza­vazta az idei terv és állami költségvetés módosítását. A képviselők törvényt hoztak a sajtó, a rádió és a televízió, a kulturális és szórakoztató in­tézmények ellenőrzéséről, a ve­zető állami tisztséget betöltő személyek javadalmazásáról, továbbá módosította a nyugdíj­­törvényt. A szejm változtatást hajtott végre a kormány személyi ösz­­szetételében. Felmentette — kérésére — Mieczyslaw Ja­­gielski eddigi első miniszter­elnök-helyettest, Miroslaw Mi­­lewski eddigi belügyminisztert, akit a rendkívüli pártkong­resszuson megválasztottak a LEMP KB PB tagjává, és Jo­­zef Kepa eddigi közigazgatási, területgazdálkodási és környe­zetvédelmi minisztert, aki le­mondott A megüresedő miniszterel­nök-helyettesi tisztségbe a szejm Janusz Obodowski ed­digi munka-, bér- és szociális­­ügyi minisztert nevezte ki. Helyébe Anton Rajkiewicz lé­pett. Az új belügyminiszter Czeslaw Kiszczak altábornagy lett. A közigazgatási, terület­gazdálkodási és környezetvé­delmi tárcát Tadeusz Hapa­­lowoski altábornagyra bízták. A külügyminiszteri funkció egy­előre betöltetlen, minthogy Jó­­zef Czyreket a rendkívüli kongresszuson a LEMP KB PB tagjává és a KB titkárává vá­lasztották. A külügyminiszteri megbízatásról a szejm legkö­zelebbi teljes ülésén döntenek. Még a parlamenti viták ide­jén több varsói vállalat kép­viseletében nagy létszámú Szolidaritás-küldöttség érke­zett a szejm épületébe, és az ellátási problémákról, a hús­normák csökkentésének kérdé­seiről tárgyalt a parlament el­nökével, a kormány több tag­jával, és annak a bizottságnak az elnökével, amely a tavaly nyár óta kötött társadalmi megállapodások végrehajtását ellenőrzi. A küldöttség köve­telte a húsfejadagok csökken­téséről szóló döntés visszavo­nását. A kormány a húsfelho­zatal csökkenése miatt hozta meg ezt a kényszerű intézke­dést. Ennek ellenére az utóbbi napokban több lengyel város­ban tiltakozó felvonulásokat szervezett a Szolidaritás helyi szekciója. A szejm elnöke tájékoztatta a képviselőket a Szolidaritás küldöttségének látogatásáról. Ezzel kapcsolatban a szejm határozatban kötelezte a kor­mányt, hogy minden lehetőt tegyen meg a jelenlegi húsnor­mák mielőbbi visszaállítása ér­dekében, fokozott mértékben lépjen fel a spekuláció ellen, és javítsa meg a mezőgazda­ság ipari eszközökkel való ellá­tását. A határozat azt is tar­talmazza, hogy javítani kell a kereskedelem működését. A TASSZ értékelése Cheysson szenátusi felszólalásáról A TASZSZ hírügynökség visszatér Claude Cheysson külügyminiszternek a francia szenátus külügyi bizottságá­ban elhangzott felszólalására, amelyben Cheysson újból érintette az európai fegyver­zetek növelésének kérdését. (A külügyminiszter itt megismé­telte azt az állítást, miszerint az „SS—20-as rakéták telepí­tésének következtében válto­zik a nukleáris egyensúly jel­lege”, amennyiben „az új szovjet rakéták képesek Nyu­­gat-Európa egész védelmi rendszerét megbénítani” és „Nyugaton jelenleg ennek semmiféle ellensúlyozása sem létezik”.) Cheysson szavai szerint „Franciaország az Egyesült Államok és a Szovjetunió kö­zötti — hadászati kérdésekről szóló — tárgyalások mielőbbi megindítását akarja”. Ugyan­akkor a miniszter értésre ad­ta, hogy a francia fegyverze­tet ki kell zárni a Kelet és Nyugat közötti erőviszonyok általános elemzéséből. E megnyilatkozásokhoz hát­térként szolgáltak francia hi­vatalos személyiségeknek a közel hatszáz további ameri­kai rakéta európai telepítését támogató nyilatkozatai, továb­bá a neutronfegyver kidolgo­zásáról, valamint az egy rob­banófejes rakéták hét robba­nófejes rakétákkal történő fel­váltásáról szóló bejelentések. Ezért — a francia fegyverek­nek a Nyugat katonai poten­ciáljában képviselt valódi faj­súlyától függetlenül is — nem lehet azokat számításon kí­vül hagyni az európai katonai erőviszonyok vizsgálatánál és ha az új párizsi kormány el­utasítaná, hogy konstruktív módon járuljon hozzá az euró­pai katonai szembenállás szintjének csökkentéséhez, ez teljesen meghatározott poli­tikai színezetet öltene — álla­pítja meg a TASZSZ. A külpolitika hírei­ ­ (Moszkva, TASZSZ) Az SZKP KB székházában pénte­ken tanácskozást tartottak a szovjet diplomáciai, valamint külkereskedelmi és külgazda­sági képviseletek pártbizottsá­gainak titkárai. A tanácskozá­son részt vett és felszólalt Bo­risz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttag­ja, a KB titkára, Mihail Zim­­janyin és Konsztantyin Rusza­­kov, az SZKP KB titkárai, va­lamint Nyikolaj Bajbakov és Jurij Marcsuk, a KB tagjai.­­ (Moszkva, TASZSZ) Pe­­kingben hivatalosan bejelen­tették, hogy Csao Ce-jang, a Kínai Népköztársaság állam­tanácsának elnöke augusztus elején az ASEAN-országokba látogat. ›$› (Washington, Reuter) Az amerikai képviselőház pénte­ken elfogadta az 1982-es pénz­ügyi évre szóló költségvetést. A sokat vitatott tervezet pél­dátlan mértékben csökkentette a szociális célokra fordítandó összeget. O (New York, AP) A Biz­tonsági Tanács soros elnöke és az ENSZ főtitkára felhívta a máltai és a líbiai kormányt, hogy folytassák a kétoldalú tárgyalásokat a két ország olajbányászati vitájának meg­oldására. O (Moszkva, TASZSZ) Rö­vid pihenésre a Szovjetunióba érkezett Hun Sen, a Kam­bodzsai Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottságának tagja, a Kambodzsai Népköz­­társaság miniszterelnök-helyet­­tese, külügyminiszter. Hun Sent érkezésekor Viktor Mal­­cev, az SZKP KB tagja, a kül­ügyminiszter első helyettese fogadta.­­ (New York, AP) Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára a világszervezet székhelyén megbeszélést folytatott az el nem kötelezett államok kül­ügyminisztereinek egy csoport­jával, akik abból a célból tar­tózkodnak New Yorkban, hogy összehangolják politikájukat az októberben Mexikóban kez­dődő Észak—Dél konferenciá­ra. A találkozón a jugoszláv, a bangladesi, az indiai, a szaú­­di és a nigériai diplomácia ve­zetője vett részt.­­ (Tripoli, TASZSZ) Befe­jezte ötnapos hivatalos, baráti látogatását Líbiában a szovjet haditengerészet két ősaszád­­ból álló egysége, amelyet Sali­­gin ellentengernagy vezetett.­­ (Lisszabon, Reuter) Por­tugália nem vesz részt az ez év augusztusára tervezett tenge­ri NATO-had­gyakorlaton, az Ócean Ven­ture 81 -en — jelen­tette be Lisszabonban egy ka­tonai szóvivő. Szombat, 1981. augusztus 1. Tüske Szünetel a demokrácia a Kö­zép-afrikai Köztársaságban, he­lyette manapság a rendkívüli állapot kifejezés használatos. David Dacko, a márciusban újjáválasztott államfő rádió­­nyilatkozatban közölte az or­szág lakóival, hogy egyelőre nem folytatható a Bokassa csá­szár megbuktatása után elkez­dett irányvonal, mert az ellen­zék magatartása ezt lehetetlen­né teszi. A hadsereg és a rög­tönítélő bíróságok feladata lesz a továbbiakban a rend helyre­­állítása, s csak ezután eshet szó ismét a békés építésről, a politikai jogokról. Akadozó gépezet . Amennyiben teljesen az el­nök szavaira hagyatkozunk a közép-afrikai helyzet megíté­lésekor, úgy a felfordulás és a fejetlenség képei jelenhetné­nek meg a szemünk előtt. A valóság azonban kissé másként fest, mint az a sajtójelentések­ből is kitűnik. Tárgyilagos megfogalmazásban inkább a nyugtalanság kifejezés a meg­felelőbb, ami szintén feszültsé­get sejtet, viszont kétségessé is teszi Dacko túl szigorú intéz­kedéseinek a taktikai helyes­ségét. A szakértők véleménye megegyezik abban, hogy az ál­lam állapota lényegében sem­mit nem változott, amióta el­űzték az uralkodót, legfeljebb az állandó megtorlások, a zsar­noki megnyilvánulások keltet­te félelem tűnt el a közéletből. A mindennapokat azonban vál­tozatlanul a bizonytalanság jel­lemzi, hiszen sem politikai, sem pedig gazdasági értelemben nem szilárdult meg a Közép­afrikai Köztársaság, a hatalom gépezete meglehetősen akadoz­va működik. Dacko elnök döntésének az oka — legalábbis a hivatalos változat szerint — az a rob­bantásos merénylet, amelyet a főváros, Bangui egyik film­színházában követtek el. Há­rom halálos áldozata — köztük egy francia állampolgár , és huszonhét sebesültje volt az akciónak, amelyet a Közép­­afrikai Nemzeti Felszabadítási Mozgalom (MCLN) elnöke, dr. Idi Lala habozás nélkül vállalt. A szomszédos Kongóban búj­­káló vezető még újabb lépése­ket is kilátásba helyezett, ame­lyeknek a céljuk az államfő megbuktatása. Ki nem mon­dott törekvése viszont e cso­portosulásnak, hogy nyílt fel­lépésre késztesse az országban állomásozó ezeregyszáz fős francia ejtőernyős alakulatot, mert ha ez esetleg megtörtén­nék, akkor a kialakult zűrza­varban az MCLN kerülhetne az élre. Császárkor Ugyanilyen törekvések moz­gatnak még három, az ellenzé­ki erőket tömörítő, eddig vi-­­szonylag szabadon működő pártot, noha a hitelük talán csak valamivel nagyobb, mint a terror eszközeihez folyamo­dó, korábban említett mozga­lomé. Habár az elhatározásuk — az államfő leváltása — kö­zös, politikai elképzeléseik oly­annyira különböznek, hogy egyelőre inkább egymás túl­­licitálására törekednek, mint­sem egységes álláspont kiala­­kítására. A vezetőik múltja — értsd „császárkori” szereplése — pedig túlontúl ismert a tö­megek előtt ahhoz, hogy széles körben népszerűek lehessenek. Ange Patasse például tizenegy alkalommal kapott korábban miniszteri tárcát, s így keve­sen hitték el meglepően haladó szellemű kijelentéseit, amikor megalakította a Közép-afrikai Népi Felszabadítási Mozgal­mat. Hasonló véleményt for­máltak Francois Pehouáról is, aki életre hívta az „Elmélkedés és tett” elnevezésű független csoportosulást. Egyetlen sze­mélyiség igazán feddhetetlen a Dávid Dackóval szembenállók közül, Ábel Goumba, az On­­bangui-i Hazafias Front (FPO) elnöke. Történelmi múltat idéz e mozgalom neve, azokat az időket, amikor a Közép-afrikai Köztársaság még Onbangui Chari-ként szerepelt, Francia Egyenlítői Afrika részeként. (Érdekes fordulatként érdemes azt is megemlíteni, hogy ennek­­ az 1960-ban függetlenné vált, s köztársasággá kikiáltott terü­letnek az első elnöke az a köz­­tiszteletben álló Berthelemy Boganda volt, akit később or­vul meggyilkoltak, s helyére Dávid Dacko került.) Ábel Goumba legfőbb érde­me, hogy tizenhét évig önkén­tes száműzetést vállalt, és soha nem kezdett alkudozni a szá­mára mindenkor sokat ígérő, őt visszahívó Bokassa-rend­­szerrel. Ez a Közép-afrikai Köztársaságban most igen ér­tékes, a politikai erkölcs szem­pontjából tiszta személyiség azonban otthoni körökben jó­formán teljesen ismeretlen. Legutoljára viszont már Pá­rizsban tűnt fel, ahová ismét száműzetésbe kényszerült, Da­cko elnök haragja elől kellett menekülnie, egyébként Idi La­lával együtt. Mindkettőjük pártját feloszlatták, s ők így inkább külföldön kerestek me­nedéket. Az események menetébe így most a védelmet adó Párizs is belesodródott, miután a bangui vezetés kiadatási kérelmét visszautasította, s ezért Da­­ckóék részrehajlással vádolták. Félreérthetetlen mindazonáltal az új politikai viselkedési tör­vény, amely Mitterrand elnök­ségének első napjaitól megfo­galmazódott: semmi olyan lé­pést nem tesznek, ami a be­avatkozás látszatát keltené bármely afrikai ország bel­­ügyeibe; mind politikai, mind pedig katonai vonalon tartóz­kodnak az intervenciótól, ami az előző hét év alatt bevett gyakorlattá vált. Nem ismét­lődhet meg tehát semmiféle olyan akció, mint ami például a Kolwezi ürügyén történt, vagy éppen David Dacko ha­talomra segítésekor. Noha az utóbbi mondat ilyen formában nem is hangzott el a francia fővárosban, a Mauroy-kormány Afrika képében viszont köz­ponti helyet foglal el e gondo­lat. Egyetlen módon vállalna szerepet Franciaország egy széthulló rendszer megmenté­sére: beépülne egy, a nemzet­közi szervezetek, vagy az AESZ által létrehozott békél­tető bizottságba, esetleg sem­leges rendfenntartó erők sorai­ba küldene katonákat. Örökség Két szempontból is váratlan bonyodalmakat keltett az Ely­­sée-palotában a közép-afrikai bizonytalanság. Egyfelől ellent­mondott a logikának, hogy Da­vid Dacko miniszterelnöke jú­liusi látogatásakor még a de­mokrácia helyreállítására tett intézkedésekről beszélt, s rö­viddel a távozása után éppen ennek az ellenkezőjéről tanús­kodtak államfőjének a kijelen­tései. Másfelől pedig, miután a francia kormány nyilvánosan kifejezte a nyugtalanságát, és tájékozódni próbált az ország­ban történtek felől, ezt Ban­­guiban úgy értelmezték, mint „a Giscard d’Estaing elnöksé­gére jellemző tettet”, amely sérti a két állam együttműkö­désének az elveit. Bangui és Párizs viszonya a jelek szerint most nem éppen felhőtlen, holott francia részről kerülnek minden vitára alkal­mat adó tettet. A lényeget a legkifejezőbben talán La Croix világította meg. Szerinte azt a közép-afrikai problémát, amelyet az előző kabinet ha­gyott a szocialista kormányra, „mint örökséget, kellemetlen tüskét”, eléggé nehéz lesz eltá­volítani, illetve enyhíteni az általa okozott szúrás fájdal­mát. Mindenesetre Mitterrand­­nak és munkatársainak a kö­rültekintését dicséri, hogy igen megfontoltan keresik a közép­­afrikai feszültség ellenszerét, és a vitának is megpróbálják elejét venni. Egyelőre ugyan nincs arról szó, hogy kivonnák a francia alakulatokat ebből az afrikai államból — ennek feltétele a csádi helyzet tisztá­zódása —, viszont utasítást ad­tak a katonáknak, ne hagyják el laktanyájukat. Ezzel egy időben pedig az elnöki palotában, illet­ve az afrikai kérdésekkel fog­lalkozó együttműködési mi­nisztériumban tanulmányozzák azt a testes dossziét, amelyet a Közép-afrikai Köztársaságról készített Mitterrand egyik ta­nácsadója. Fábián Anna eJ. (Havanna, MTI) Az Egye­sült Államok kormánya úgy döntött, hogy teljes egészében normalizálja a guatemalai rendszerhez fűződő kapcsola­tait.

Next