Magyar Nemzet, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-01 / 204. szám

Kedd, 1981. szeptember 1. Teheráni tragédiák Két háború zajlik Iránban, s a világ már hónapok óta in­kább figyel a belső küzdel­mekre, mint az irakiakkal ví­vott csatákra. Az otthoni há­ború alighanem csúcspontjá­hoz érkezett: bombáktól hem­zsegő világunkban is megdöb­bentő merénylet végzett Rad­­zsai államfővel és Bahonar mi­niszterelnökkel, tehát azzal a két politikussal, aki Khomeini ajatollah után a legfontosabb tisztségeket tölti be az iráni állam csúcsán. A pokolgép szinte szívén találta az ország­vezetést, akkor robbant, midőn a kulcsemberekből álló testület zárt ajtók mögött igyekezett döntéseket hozni. Ellenzéki front­ A mostani teheráni fejlemé­nyek előzményei nagyjából Baniszadr elnökségének záró­szakaszáig nyúlnak vissza. Az idén tavasszal az akkori állam­fő fokozatosan veszítette el ha­talmát, lépésről- lépésre került szembe az ország egyetlen igazi tekintélyével, Khomeini ajatollahhal, mígnem emigrá­cióba kényszerült. Baniszadr megbuktatása jelezte, h­ogy az iszlám köztársaságiak merev szárnya gátlástalan egyedura­lomra tör, nem tűr meg más irányzatot, „a gumi remete” pedig feladván korábbi „köz­vetítői” magatartását, egyér­telműen a mullahok mellé állt. A rendszerrel szemben álló el­lenzéki front ezzel párhuza­mosan kiszélesedett. A hatal­mától megfosztott államfővel a mullah uralom ellenzői ko­rántsem értettek vagy értenek elyet minden kérdésben, de közös nevezőt tudtak találni abban, hogy elutasítják az isz­lám egyháziak politikai tevé­kenységét. Az ellenzék leg­számottevőbb erejének a mod­­zsahedinek mozgalma látszott. A szervezet már a sah ide­jén is létezett, viszonylag szűk körű illegális csoportként. A londoni The Economist úgy tudja, hogy az elmúlt években a modzsahedinek sorai jelen­tősen gyarapodtak. Céljuk be­vallottan az, hogy az uralmon levő Iszlám Köztársasági Pár­tot szinte „lefejezzék”, az egyé­ni terror módszerével szánja­nak szembe a mullahokat vé­delmező és a rendszer legmeg­bízhatóbb fegyveres támaszát alkotó iszlám gárdistákkal, túl­kapásaikkal. Vezetőjük, Masz­­szud Radzsavi a volt államfő­vel együtt érkezett Párizsba. A Le Monde-nak adott nyilat­kozata szerint a modzsahedi­nek „független, el nem kötele­zett, szabad, demokratikus és valóban iszlám” országot sze­retnének, és a jelenlegi rend­szert „reakciósnak” minősítik. Radzsavi nem tagadta meg az elismerést Baniszadr volt ál­lamfőtől, élesen bírálta Kho­­meinit, de elutasította min­den közös fellépés lehetőségét a monarchistákkal, vagy pél­dául Bakhtiarral, a sah utolsó miniszterelnökével, akit má­sokkal együtt a „múlt emberé­nek” nevezett. Ez a baloldali eszmeiségű, magát nem mar­xistának, hanem elkötelezet­ten iszlámnak nevező szerve­zet és a mullahok rendszere csaknem az iszlám változások­­kezdete óta szemben állt egy­mással. Hanyatlás­ ­ Az élethalálharc azonban egy-két hónapja kezdődött. Volt olyan nap, amikor a modzsahedinek 38 tagját vé­gezték ki. A küzdelem a min­denkori testvérharcok izzó és elszánt gyűlölete jegyében zaj­lott. A gerillák a vezetőket vet­ték célba; minden bizonnyal ők szervezték a robbantást az Iszlám Köztársasági Párt szék­házában, ahol annak idején Baniszadr egyik esküdt ellen­fele, Beheszi ajatollah lelte ha­lálát. Több tekintélyes vallási tisztségviselőt öltek meg, me­rényletet követtek el augusz­tus közepe táján a párt fő teo­retikusa ellen. A letartóztatá­sok és a kivégzések pontos számáról csak találgatásokat kzölnek a hírmagyarázók; van olyan becslés is, amely szerint kétezer modzsahedin-tagot zártak börtönbe, a kivégző osz­tagok elé pedig legalábbis hat­­hétszázan kerültek rövid né­hány hét alatt. Ilyen előzmények után rob­bant a legújabb teheráni bom­ba. A valaha matematikát és fizikát tanuló Radzsai a hat­vanas évek elején csatlakozott a sahellenes­ mozgalomhoz, közelebbi barátságot kötött „a vörös ajatollahnak” nevezett Taleghani főpappal. Később bebörtönözték, majd Khomeini táborába lépett, Baniszadr el­nökségének egyik fő ellenzője­­ként, nyomban az államfő tá­vozása után „leadta” a kor­mányfői tisztséget és az álla­mi élet csúcsára került. Utód­ját a kabinet élén, a most ugyancsak szerencsétlenül járt Bahonart állítólag úgy válasz­tották meg, hogy a 270 tagú parlamentben csak 130 képvi­selő volt jelen. A köztársasági párt hatalmának gyors hanyat­lásáról már ekkor beszámoltak a helyszíni tudósítók. Most annál is inkább fölte­hető a kérdés: ez talán a vég kezdete? Bár az események viharos és — a szó szoros ér­telmében — halálos sebesség­gel követik egymást a mai Iránban, az előrejelzésekkel tanácsos csínján bánni. Tény az — a merényletek bizonyít­ják —, hogy a jelenlegi hatal­mi gépezet nem tudta megfé­kezni az ellenzéket. Sőt a leg­keményebb módszerek sem bi­zonyultak elegendőnek ahhoz, hogy a rendszer vezetői élet­ben maradjanak. Az állam nem látja el funkcióit, a gaz­daság gondjai igen nagyok, a munkanélküliek száma a két­milliót is meghaladja. Az Irak­kal vívott háború miatt nagy­jából egymillióan élnek mene­külttáborokban, a perzsa közép­pont körül­­elhelyezkedő pe­remvidékek nemzetiségei, nem síita iszlám vallású lakói foko­zottan elégedetlenkednek. Találgatások Ez a helyzetkép késztette George W. Ballt, az Egyesült Államok volt külügyminiszter­helyettesét arra, hogy tíz nap­pal ezelőtt a közeli „összeom­lás” lehetőségéről írjon. Az International Herald Tribune­­ban megjelent eszmefuttatás vezérgondolata megegyezik több külföldi elemző ítéletével: eszerint Khomeini ajatollah nem politikai vezetőként lép fel, hanem a síita iszlám pró­fétájaként. Az általa vezetett klérus számára a Korán elő­írásai az irányadók: a mulla­hok doktrinális merevséggel birkóznak az országvezetés ne­héz feladatával, de a hatalom puszta megtartásáért is kény­telenek keményen küzdeni. Ball szerint a felhalmozódott ellenérzések nyomása alatt még Khomeini húszéves uno­kája is megszólalt, s igen éle­sen bírálta az „állami terror” rendszerét. Ball olyannyira biztos a rendszer gyengülésé­ben, sőt bukásában, hogy már azt találgatta, mi lesz — vi­lágpolitikai hatását tekintve —, ha az ellenzék győz, balol­­­dali vagy jobbra tartó fordu­lat várható-e, miként viselke­dik a hadsereg? A kérdések időszerűségét a jövő igazolhatja. A rendszer vallási vezetőjének tekinté­lyét, személyes hatalmi bázi­sát Párizsból történt diadal­mas hazatérése óta valószínű­leg nem érte olyan súlyos csa­pás, mint most, amikor feltét­len híveinek egy csoportjával végzett a pokolgép. Ami sze­mélyes tragédia Radzsai és Ba­honar számára, az halálos fe­nyegetés a Qumba elvonuló agg teológusnak és sűrű lég­körű dráma az egész ország­nak. Változásokat, forradalmi átalakulást ígért két és fél esz­tendeje a monarchiát megbuk­tató új rendszer, ám az állam előtt szinte heggyé tornyosul­tak a nehézségek. Feloldásuk, vagy legalábbis enyhítésük már csak az új korszak szel­lemi vezetőjétől várható: az esetleges földcsuszamlás lehe­tősége nyilván attól függ, hogy a két „terror” ádáz harcában, az iszlám gárdisták és a mod­zsahedinek küzdelmében mi­lyen új eszközöket tud bevetni a súlyos vérveszteséget elszen­vedő teheráni vezetés. Bármi történjék azonban — és a jelek arra vallanak, hogy valóban bármi megtörténhet —, a mo­narchiabuktatás kivételes fon­tosságát, az 1979-es rendszer­­változás világpolitikai jelentő­ségét a jövő esetleges fordula­tai sem helyezhetik hatályon kívül. Martin József Magyar Nemzet Megbízólevél-átadások Losonczi Pál, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke hétfőn fogadta Mohammed Saed Abdulla Mohsen rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követet, a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Garai Róbert külügymi­niszterhelyettes. Losonczi Pál ugyancsak hét­főn fogadta Joshua Simasiku Sigolwe rendkívüli és megha­talmazott nagykövetet, a Zam­biai Köztársaság új magyar­­országi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Jelen volt Ga­rai Róbert. Emlékezés Háy Lászlóra Háy László kommunista or­vos, közgazdász, politikus, a magyar és a nemzetközi mun­kásmozgalom kiemelkedő sze­mélyisége, gazdasági és tudo­mányos életünk egyik volt ve­zető egyénisége születésének 90. évfordulója alkalmából ko­­szorúzási ünnepséget rendeztek hétfőn a Mező Imre úti teme­tőben levő sírjánál. Az MSZMP Központi Bizott­sága nevében Huszár István, az MSZMP KB Társadalomtu­dományi Intézetének főigazga­tója és Tímár Mátyás állam­titkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia képviseletében Foch Zsigmond Pál akadé­mikus, az MTA alelnöke, a Történelemtudományi Intézet igazgatója és Falusné Szikra Katalin akadémikus, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanára helyezett el koszorút. Megkoszorúzták a sírt a Külkereskedelmi Mi­nisztérium és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­tem képviselői, elhelyezték a kegyelet virágait a családta­gok, a volt munkatársak és a tisztelők. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Ötven éves a Magyar Élettani Társaság Jubileumi üléssel emlékez­tek meg hétfőn a Semmel­weis Orvostudományi Egye­tem Nagyvárad téri épületé­ben a Magyar Élettani Tár­saság megalapításának ötvene­dik évfordulójáról. Az eseményhez háromnapos szakmai tanácskozásként kap­csolódik a társaság idei, sor­rendben negyvenhatodik ván­dorgyűlése. A tanácskozás el­nökeként Ádám György pro­fesszor felidézte, hogy fél év­századdal ezelőtt Szent-Györgyi Albert, akkor a szegedi egye­tem életvegytan tanára tett előterjesztést a társaság szer­vezetének és munkájának sza­bályozására. A mostani szakmai prog­ramnak hat fő témaköre van, mintegy félszáz előadásban foglalkoznak a hazai életta­ni­ kutatások legújabb ered­ményeivel. Konferencia a felületvizsgálatról Hétfőn a Magyar Tudomá­nyos Akadémia székházában nemzetközi konferencia kezdő­dött az úgynevezett szekunder ionemissziós anyagvizsgálati módszerről. A budapesti ta­nácskozás e témában a harma­dik, az előzőket az NSZK-ban, majd az USA-ban tartották. A mostanira harminchárom or­szágból százötven szakember érkezett. A konferenciát, ame­lyet a nemzetközi szervező bi­zottság felkérésére a Budapesti Műszaki Egyetem Fizikai Inté­zete szervezett, Polinszky Ká­roly, az MTA alelnöke nyitot­ta meg. A modern fizikai és kémiai felületvizsgálatok közül az egyik legfontosabb a rendkívül érzékenységével kitűnő sze­kunder ionemissziós tömeg­­spektrometria. Hazánkban 1974 óta folyik ilyen anyagvizsgá­lati kutatómunka a BME Fizi­kai Intézetében, az ELTE fizi­kai kémiai tanszékén és a Mű­szaki Fizikai Kutató Intézet­ben. A vietnami Hazafias Front küldöttsége a HNF Országos Tanácsánál A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa meghívására viet­nami delegáció érkezett Buda­pestre Hoang Quoc Vietnek, a Vietnami Kommunista Párt KB tagjának, a Vietnami Ha­zafias Front elnökének veze­tésével. A küldöttséget, amely a Hazafias Népfront propagan­da, művelődési és gazdaságpo­litikai tevékenységét tanulmá­nyozza, valamint részt vesz az őszi szolidaritási akció rendez­vényein. Kovács Béla, a HNF országos tanácsa titkára és Sütő Gyula, a nemzetközi osz­tály vezetője fogadta a Feri­hegyi repülőtéren. A delegáció a délután folya­mán vietnami fotókiállítás megnyitóján vett részt, majd a HNF székházában megbeszé­lést folytatott Sarlós Istvánnal, az MSZMP Politikai Bizottsá­ga tagjával, a HNF főtitkárá­val. Az eseményeken jelen volt Bai Tanh Linh, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság buda­pesti nagykövete is. Fotókiállítás A Vietnami Szocialista Köz­társaság nemzeti ünnepe, a független és demokratikus vietnami állam megalakulásá­nak 36. évfordulója alkalmából hétfőn fotókiállítás nyílt Kő­bányán a Pataky István Mű­velődési Központban. A Műve­lődési Minisztérium, az Orszá­gos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizottság rendez­te tárlaton számos fénykép szemlélteti a vietnami nép or­szágépítő munkáját. A megnyitón részt vett Sar­lós István, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára, Házi Ven­cel külügyminiszter-helyettes, valamint a párt- és állami szervek, társadalmi szerveze­tek számos más képviselője. Megjelent Bai Tan Linh, a Vietnami Szocialista Köztársa­ság budapesti nagykövete. Je­len volt a hazánkban tartóz­kodó vietnami küldöttség Hoang Quoc Vietnek, a Viet­nami Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága tagjának, a Vietnami Hazafias Front elnö­kének vezetésével, ott volt a diplomáciai képviseletek szá­mos vezetője és tagja is. Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke megnyitójában hangsúlyozta: " Meggyőződésünk, hogy Viet­nam hős népe a Vietnami Kommunista Párt vezetésével sikeresen oldja meg a szocia­lizmus építésének nagy felada­tait, felépíti a békés, független és virágzó Vietnamot. A megnyitás után bemutat­ták az Árulás című új vietna­mi filmprodukciót. A fotódo­­kumentum-kiállítást két hétig tekinthetik meg az érdeklő­dők. Tanévnyitó ünnepség Pozsgay Imre beszéde Sárospatakon Vasárnap a sárospataki II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban Pozsgay Imre művelődési mi­niszter beszédet mondott az új tanév megkezdése alkalmá­ból. Bevezető szavaiban az or­szág valamennyi pedagógusát, gyermek- és ifjúságvédelmi szakemberét, az óvodásokat, az általános és középiskoláso­kat, a szakmunkásképzők és szakiskolák tanulóit,az egye­temi és főiskolai hallgatókat köszöntötte, majd így folytatta: — Kívánom, hogy az újabb fejlődést és sikereket ígérő, de előre láthatóan nem kevés ne­hézséget is hozó új tanévben a korábbiaknál több nevelő és tanuló találjon örömet mun­kájában, feladatában. Ilyen­kor, tanévkezdéskor a műve­lődésügy minden érdemes dol­gozója határozott eszmékkel és megfontolt tervekkel felkészül­ten lát neki feladatának. Ezek lényegesen nem térnek el az előző évitől, de abban igen, hogy újabb tapasztalatok és ismeretek birtokában, nagyobb tudással, mélyebb meggyőző­déssel, tehát felkészültebben közeledünk célunkhoz, a szo­cialista nevelő iskola megte­remtéséhez és általánossá té­teléhez.­­ Az iskolát nem időnkénti lökésekkel, megrázkódtatást okozó változtatásokkal, hanem szakadatlan fejlesztéssel kell beilleszteni a társadalmi hala­dás menetébe. Az elv itt is, mint az élet oly sok területén: haladás és biztonság együttes követelése. Fejlődésre ezen a területen is szükség van, mert hiszen a gyorsan szaporodó is­­­meretek elsajátításának mód­szereit újra és újra létre kell hozni és alkalmazni kell. A szerteágazó feladatok megol­dása megköveteli, hogy olyan megoldást találjunk az iskola­­rendszer és az oktatásnevelés fejlesztésében, amely épít a magyar nemzeti oktatásügy évszázados jó hagyományaira, a nemzetközi jó tapasztalatok­ra, a szocialista iskolarendszer vívmányaira. Az oktatás irá­nyítóiban,­­a pedagógusokban és az egész társadalomban meg kell erősíteni azt a szem­léletet, hogy az iskola csakis akkor tarthat lépést a társa­dalmi-gazdasági változások kö­vetelményeivel, ha képessé vá­lik a folyamatos megújulásra és fejlődésre.­­ Az elkerülhetetlen szer­kezeti változásoknál azokat a terveket kell előnyben része­síteni, amelyek a jövő iskola­­rendszerét a jelen kereteibe építik és a meglevő szerkeze­tet fejlesztik tovább. Ez a gya­korlatban azt jelenti, hogy az általános iskola keretében kell biztosítani a kötelező alap­iskolázás egységének megőrzé­sét, a tankötelezettségi törvény következetesebb érvényesíté­sét. Önálló iskolázási forma­ként kell megőrizni a közép­fokú oktatást, és tovább kell szélesíteni a képzésben részt vevők körét. A felsőoktatás­ban biztosítani kell, hogy ki­szélesedjenek az értelmiség utánpótlásának társadalmi alapjai. El kell érni, hogy az egyetemi és főiskolai felvétel­hez mindenkinek egyenlő­ esé­lyei legyenek.­­ Tudjuk, hogy mennyi társadalmi előnye van a heti két pihenőnapnak. Az iskolá­ban azonban, különösen neve­lési szempontból nemcsak elő­nyei vannak ennek a változás­nak. Az ötnapos tanítási hét bevezetésének, feltételeinek, lehetőségeinek tisztázására ép­pen ezért széles körű szakmai és társadalmi vita kezdődött meg. Az idei tanévben minden intézménytípusban, de csak szűk körben próbáljuk ki az ötnapos tanítási hetet, és csak a vita és a tapasztalatok hasz­nosítása után tesszük általá­nossá a jövő tanévben. — Jó iskolát teremteni a hazának, ez közös érdekünk és közös felelősségünk. Társa­dalmi-gazdasági gondjainkon úrrá lenni, népünk további fel­­emelkedését előmozdítani csak jó iskola segítségével lehet — mondotta befejezésül Pozsgay Imre. 3 Katonai küldöttség utazott a Jemeni NDK-ba A Jemeni Népi Demokrati­kus Köztársaság hadserege megalakulásának 10. évfordu­lója alkalmából rendezendő ünnepségre Csémi Károly ve­zérezredes, honvédelmi mi­nisztériumi államtitkár veze­tésével katonai küldöttség uta­zott hivatalos, baráti látoga­tásra a Jemeni Népi Demok­ratikus Köztársaságba. NDK népi kamarai küldöttség hazánkban Az országgyűlés mezőgazda­­sági bizottságának meghívásá­ra hétfőn tanulmányi látoga­tásra Budapestre érkezett az NDK népi kamarája keres­kedelmi és közellátásügyi bi­zottságának küldöttsége. A küldöttséget Josef Aberth kép­viselő vezeti. Magyar—finn vízügyi tárgyalások Finn vízügyi küldöttség ér­kezett hétfőn Budapestre Simo Jaatinen­nek, a Finn Országos Vízügyi Főigazgatóság elnök­igazgatójának vezetésével. A finn vendégek Kovács Antal államtitkárnak, az OVH elnö­kének meghívására látogattak hazánkba. A tárgyalásokon át­tekintik a kétoldalú vízügyi kapcsolatok alakulását és alá­írják az 1981—82. évi vízügyi együttműködési munk­a­t­ervet. Vöröskeresztesek­­ versenye Budapesten Magyarországot a Hajdú- Bihar megyei Nyíracsád köz­ségben működő vöröskeresztes polgári védelmi elsősegély­­nyújtó alegység képviseli a szocialista országok elsősegély­­nyújtó szervezeteinek szep­tember 20. és 27. között Bul­gáriában megrendezendő nem­zetközi bemutató versenyén. A képviseleti jogot és a pol­gári védelem országos törzs­parancsnokságának külön díját nyerte el — kitüntető oklevél­lel és díszserleggel együtt — a nyíracsádiak alakulata, amely az első helyezett lett a vöröskeresztesek polgári vé­delmi országos versenyének Budapesten vasárnap megren­dezett döntőjében. A feladat egy elképzelt­­ és sok „sebesülttel” imitált vas­úti szerencsétlenség áldozatai­nak a mentése volt a megron­gálódott, égő vagonokból. A nagyszámú érdeklődő közön­ség jelenlétében a XVIII. ke­rületi Szálfa utcai vasúti pá­lyánál lebonyolított vetélke­dőn hivatásos mentőorvosok­ból és más szakemberekből álló zsűri értékelte a teljesít­ményt. Hantos János, a Ma­gyar Vöröskereszt főtitkára és Perger Imre ezredes, a Polgári Védelem Országos Parancs­nokságának törzsparancsnoka nyújtotta át a díjakat a dél­utáni órákban befejeződött verseny legjobbjainak. Az országos vetélkedőt a Magyar Vöröskereszt megala­kulásának 100. évfordulója je­gyében rendezték. Kromatográfiai eszmecsere Siófokon Nemzetközi kromatográfiai konferencia kezdődött hétfőn Siófokon, amelyet a Magyar Kémikusok Egyesülete, vala­mint a Magyar Tudományos Akadémia e témakörrel fog­lalkozó szakmai csoportja ren­dezett. A tanácskozásra hu­szonkét országból érkeztek szakemberek, akik száznyolc­van előadásban számolnak be a kromatográfia — mint anyagelemzési módszer — fej­lesztésének újdonságairól, va­lamint az e célt szolgáló új berendezésekről, műszerekről. A négynapos tudományos eszmecserét Szepesy László, a Magyar Kémikusok Egyesüle­te kromatográfiai szakosztá­lyának és a Magyar Tudo­mányos Akadémia kromatog­ráfiai munkabizottságának el­nöke nyitotta meg. Méltatta a kromatográfia jelentőségét a tudományban és az ipari gya­korlatban. A kromatográfiával, mint elemzési módszerrel, töb­bek között nyomon követhető az élő szervezetben a gyógy­szerek útja, s így meghatá­rozható azok hatásmechaniz­musa. Alkalmazásával megta­lálhatják a növényvédőszer­­maradványokat, meghatároz­hatják a kényesebb gyógysze­rekbe került szennyező anya­gokat, fontos információt ad­hatnak a környezetvédelem­nek. A különböző típusú fe­hérjék meghatározásával pe­dig támpontul szolgálhatnak a növénynemesítőknek is. A tanácskozással párhuza­mosan kiállítást nyitottak, amelyre huszonhárom külföl­di cég küldte el újabb tí­pusú elemző műszerét. A ki­állításon mutatkozott be nem­zetközi fórumon első alkalom­mal az új magyar szabada­lom alapján előállított túlnyo­másos rétegkromatográf.

Next