Magyar Nemzet, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-01 / 230. szám

Magyar Nemzet nm . A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA + J­úlust­­tartóknak Nehéz időkben, a felsza­badulás után alig egy év­vel Yehudi Menuhin volt az első külföldi művész, aki hazánkba látogatott. Koncertje alkalmából azt írta egy hangverseny-is­mertető füzetben Kodály, hogy Menuhin Bartók He­gedűversenyének előadásá­val „elvesztett nagy em­berünk szellemét hozta vissza. Azt kérdi ez a szel­lem: van-e egy talpalatnyi száraz­föld vízözön­ pusztí­­totta országunkban, ahol leszállhat megpihenni, vagy vissza kell repülnie Noé bárkájába? Sorsunk függ attól, mit felelünk rá!” Könnyű volna azt vála­szolni erre, hogy ma már nem talpalatnyi föld fo­­gadja be a zenét, hanem országnyi terület. És még egyszerűbb volna a felele­tet azzal bővíteni, hogy ennek éppen napjainkban az az ékes bizonysága, hogy a CÍM, az UNESCO Nemzetközi Zenei Tanácsa XIX. közgyűlésének és az ehhez kapcsolódó zenetu­dományi kongresszusnak Budapest ad helyet,­ ebből az alkalomból pedig Ma­gyarország rendezheti meg a zenei világhetet. Ne egyszerűsítsük le azonban a kérdést arra, amivel a száz évvel ezelőtt született Bartók Béla szel­lemének adózik a világ. A CÍM ugyanis nem a vélet­len kiválasztás elve alap­ján utazik az egyik vagy a másik világrészbe, or­szágba, hanem gondos mérlegelés nyomán. Ha­zánkra nemcsak a Bartók­­évforduló miatt eshetett a választás, hanem azért az útért is, amelyet az évfor­duló méltó megünneplé­séig megtettünk. Ebben pedig a nagy mester leg­közelebbi társának, barát­jának, a születése centená­riumához közelgő Kodály Zoltánnak is elévülhetet­len érdemei vannak. Kodály nevéhez fűződik például az ének-zenei ta­gozatos általános iskolák létrehozása, az ő elveit váltják valóra azok az if­júsági hangversenyek — most már a fővároson kí­vül az ország legkisebb falvaiban is —, amelyeket az Országos Filharmónia a legrangosabb művészek részvételével szervez. És folytathatjuk a sort: a Budapesten megrendezett nemzetközi zongoraverse­nyeken — Fischer Annie 1933-as győzelme óta — a díjazottak között ott van­nak mindig, az idén is a magyarok. Ránki Dezső és Kocsis Zoltán nemzedéke mellett — noha ők is csak a harmincadik évükhöz közelítenek — a még ná­luk is ifjabb pianisták ugyancsak egymás után aratják sikereiket itthon és külföldön. Ha már az előbb a nem­zetközi zongoraversenyt említettem, hadd szóljak arról, hogy a Zeneakadé­mián, ahol a versenyt ren­dezték, az előcsarnokban kották sokasága fogadta a látogatót. Nos, ezek a Ze­neműkiadó gondozta új magyar művek, amelyek­nek szerzői között ott ta­lálhatók a legifjabb nem­zedék tagjai is, nem he­vernek el a könyvtárak mélyén, hanem külföldi fesztiválokon is megszólal­nak, és olykor a CIM­ ren­­dezte párizsi tribünökön is értékes díjakat nyernek. És akkor még nem beszél­tem egyéb eredményeink­ről a muzsika területein, zenekaraink, kamaraegyüt­teseink, vonósnégyeseink fergeteges tapsú fogadtatá­sáról a külföld zenei köz­pontjaiban. Hivalkodásnak tűnne azonban mindez, ha nem szólnánk őszintén gond­jainkról is. Arról például, hogy a zenei világhéten viszonylag kevés iskolai kórus vehet részt, mert az iskolák egy részében — tisztelet a kivételnek! — már nem működik ének­kar. Ha Kodály ma élne, aligha találhatna műveinek megszólaltatására sok olyan ifjúsági kórust, amilyenre 1926-ban lelt a Wesselényi utcai fiúpolgári énekesei­ben. Sokan és joggal pana­szolják föl, hogy a nagy vokális művek, a világjáró zenekarok meghallgatására nincs megfelelő befogadó­­képességű hangversenyter­münk Budapesten; köztu­dott, hogy a Vigadó a ma­ga 630 ülésével keveset ol­dott meg e gondokból. Jo­gos a zokszó, a panasz, és nem kívánom elkendőzni a bajokat, ha azt mondom, a hiányzó nagy hangver­senyterem helyett szinte az egész ország egyetlen kon­certhelyiség lett. Elegendő a kisebb és nagyobb váro­sok utcáin nézegetni a fal­ragaszokat, hogy meggyő­ződjünk róla: a haza vidé­ki zenei központjaiban is olyan koncerteket rendez­nek, amilyenek Euró­pa bármely metropolisában is megállnák a helyüket. Shakespeare Velencei kalmárjában azt mondja Lorenzo Jessicának: „Az az ember, akiben nincs ze­ne / s akire édes összhang sohse hat, gyanús, hogy megcsal, kirabol, elárul: / ...Hallgasd a zenét!” Ha ma a zenei világnap, és országunkban a zenei vi­lághét alkalmából vála­szolni akarunk az 1946-ban Menuhin látogatása alkal­mából Kodály által föltett kérdésre, azt mondhatjuk: nem kevés gondunk elle­nére szinte már az egész ország hallgat zenét, figyel az „édes összhangra” hangversenyen, rádióban, televízióban, lemezen. A híd, amely a buda­pesti nemzetközi zenei ver­seny emblémájában — fö­lötte egy kottafejjel — látható, muzsikát hallgató és hallgatni vágyó népe­ket, nemzeteket, földrésze­ket köt össze. A híd egyik partján ott áll hazánk is, és nem titkolandó nemzeti büszkeséggel mondhatjuk, hogy nem méltatlanul áll ott. Harminchat év alatt megszereztük hozzá­ a jo­got, amit Menuhinnak, Bartók amerikai támoga­tójának, Kodály személyes ismerősének Budapestre küldött levele is tanúsít: „A világ zenei központja ezekben a napokban Bu­dapest lesz.” Higgyünk benne, hogy nemcsak jeles ünnepeken, hanem a hétköznapokon is így marad. Gábor István Befejeződött Lázár György dániai látogatása Az iráni hadsereg vezetőinek repülőszerencsétlensége A külpolitikai helyzet KATONAI VONATKOZÁSÚ döntéseket készül bejelenteni pénteken az amerikai elnök. Mint a The Washington Post kor­mányforrásokra hivatkozva közölte, Ronald Reagan az MX- rakétarendszer kiépítése és a B-1 bombázók sorozatgyártásá­nak a megkezdése mellett határozott. A Fehér Ház mai lakója még választási hadjárata idején ellenezte az MX-tervet. Most viszont ennek olcsóbb, és gyorsabban megvalósítható változata mellett kíván érvelni. Mint az előzetes sajtóelemzésekből ki­tűnik, a beharangozott közlés feltehetően nem talál osztatlan támogatásra. A Post megjegyzi, bírálatra kell felkészülnie a kormányzatnak, különösen az elnöknek, a várható kétségek miatt. „A szavazók és a politikusok ebben az országban már a lázadás határán vannak a­­vaj helyett ágyú­­döntések miatt” — állapítja meg a hírmagyarázat. A PENTAGON a jelek szerint felkészült a kritikákra, ame­lyeket két irányból vár: az amerikai közvéleménytől, illetve a nyugat-európai szövetségesektől. Ezért adta ki ismertetését „A szovjet katonai erő” címmel, amelyhez Caspar Weinberger írt előszót. Ebben a hadügyminiszter síkraszáll az amerikai készenlét növelése mellett, azt fejtegetve, hogy az elmúlt tizenöt évben felbomlott a Szovjetunió és az Egyesült Államok erő­­egyensúlya, és ezt „helyre kell állítani”. A röpirat megjelenése után Jim Laroque, az amerikai katonai problémákkal foglal­kozó tájékoztatási központ igazgatója úgy nyilatkozott, hogy a füzet elferdített tényeket tartalmaz, amelyeknek semmi kö­zük a valósághoz. Ami a nyugati partnereket illeti, hozzájuk szól az a Fehér Házból kiszivárogtatott közlés, miszerint a Rea­­gan-kormány a stratégiai fegyverkezési döntésekről előzetesen tájékoztatja őket. A FRANCIA LAPOK visszatérnek a második Gromikov Haig találkozó elemzésére. A Le Figaro szerint a két külügy­miniszter az együtt töltött idő alatt inkább a kölcsönös magya­rázatokat kereste, mintsem tárgyán volna. A lap úgy tartja, hogy nem lehet illúziókat táplálni a hadszíntéri atomfegyve­rekre vonatkozó megbeszélésekkel kapcsolatban. A konzervatív újság rámutat, hogy az amerikaiak időközben tovább erősítik arzenáljukat, és igyekeznek meggyőzni a szövetségeseiket: a Szovjetunió a felelős a fegyverkezésért. Mindamellett azt hangoztatják, hogy ők maguk készek „kölcsönösen kielégítő” egyezmények megkötésére. A találkozót követő szóvivői meg­jegyzést kommentálva, miszerint az eszmecsere megfelelt Wa­shington várakozásainak, a Le Figaig­ tömören megjegyzi: „Ez igaz — az amerikaiak nem sokat vártak.” A VHumanité viszont kiemelte: a genfi tárgyalás elfogadásá­val és az újabb külügyminiszteri eszmecsere kitűzésével Wa­shington közvetve elismerte, hogy hidegháborús szellemű stra­tégiája akadályokba ütközik. A M­inisztplanárok elnöke hazaérkezett Koppenhágából Koppenhágából jelenti­­ az MTI. A dán—magyar­­kapcso­latok jók, megoldatlan prob­lémák nem terhelik, s meg­van a lehetőség gazdasági együttműködésünk bővítésére, ami egyszersmind az enyhülés ügyét is szolgálja. Mind Lázár György, a Minisztertanács el­nöke, mind vendéglátója, An­­ker Jörgensen dán kormányfő egyetértett ebben a hivatalos koppenhágai tárgyalásokon, amelyek kedden két órán át folytak a Christiansborg-pa­­lotában, a dán miniszterelnök­ségen. Lázár György szerdán a kora­­esti órákban fejezte be kétnapos hivatalos dániai lá­togatását, amelyre vezető ma­gyar kormánytisztviselők tár­saságában előző nap érkezett. Ismeretessé vált a poli­tikai tárgyalások után, hogy az érdekeltek további fejlő­désre látnak lehetőséget a dán—magyar kereskedelmi forgalom bővítésében. A politikai tárgyalások fo­lyamán a kormány elnöke újabb magyarországi meghí­vást tolmácsolt Jörgensennek, amit a dán kormányfő el is fogadott. Ez a látogatása len­ne a harmadik alkalom, hogy a szociáldemokrata politikus hazánkban járt: 1974-ben, ak­kor pártja vezetőjeként, 1978-ban már miniszterelnökként kereste fel Jörgensen Buda­pestet. Koppenhága Amalienborg­kastélyában Lázár Györgyöt szerdán délelőtt fogadta II. Margit dán királynő. Kétnapos hivatalos dániai látogatását befejezve szerdán a késő délutáni órákban Kop­penhágából hazautazott Lázár György, a Minisztertanács el­nöke és kísérete. Lázár Györgyöt és kíséretét a dán főváros repülőterén Anker Jörgensen miniszterel­nök búcsúztatta. Lázár György, a Miniszter­­tanács elnöke szerdán haza­érkezett. Kíséretében voltak: Hetényi István pénzügymi­niszter, Török István külke­reskedelmi minisztériumi ál­lamtitkár, Bajnok Zsolt ál­lamtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának el­nöke­­és Szarka Károly kül­ügyminiszter-helyettes. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megje­lent Aczél György, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Nagy János külügyminiszté­­riumi államtitkár, továbbá ál­lami életünk több más vezető személyisége. Ott volt Flem­­ming Brochner Petersen, a Dán Királyság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. ig i­SSM­W Életét vesztette Fallahi tábornok A teheráni rádió közlésst Londonból jelenti a Reuter. Szerdán Teherán­ központjától délre a városra zuhant az irá­ni légierő egyik szállítógépe. A szerencsélenség következté­ben életét vesztette Mussza Namdzsu iráni hadügyminisz­ter, Valiollah Fallahi tábor­ nők, a hadsereg vezérkari fő­nöke, valamint több más, a gépen utazó igen magas rangú katonatiszt — közölte a tehe­­ráni rádió. A katasztrófa oka ismeretlen, túlélők nincsenek. A Hercules C—130 típusú óriás gép sebesülteket, és az abadani ostromgyűrű áttörését irányító tiszteket szállította a fővárosba. A hatóságok egy­előre nem tudták megállapí­tani, hogy mennyien utaztak a repülőgépen, amely Teherán belvárosától mindössze 20 ki­lométerre délre, egy külváros­ban zuhant le. A teheráni rá­diótól nyert értesülések sze­rint a becsapódás helyszínén tartózkodó civilek közül is többen meghaltak. Mussza Namdzsu korábban Khomeini ajatollahot képvi­selte az iráni legfelsőbb nem­zetvédelmi tanácsban, majd júliusban, az azóta meggyil­kolt Radzsai miniszterelnök nevezte ki hadügyminiszterré. Fallahi tábornok a­­ háború egyik legtapasztaltabb iráni katonai vezetője volt, majd­New Yorkból jelenti a TASZSZ- Andrej Gromiko, az SZKP KB PB­ tagja, kül­ügyminiszter New Yorkban találkozott Bulgária, Cseh­szlovákia, Magyarország, az NDK. Románia, Mongólia, Kuba, Vietnam, Laosz. Afga­nisztán. Etiópia. Angola és a­­Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság az ENSZ-közgyű­­lés 36. ülésszakán részt vevő küldöttségeinek vezetőivel, valamint az illető országok ál­landó ENSZ-képviselőivel. A találkozón jelen volt a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság állandó ENSZ-megfigye­­lője is. A szívélyes, elvtársi légkö­rű megbeszélésen megvitattak néhány nemzetközi kérdést azok közül, amelyek szerepel­nek az ENSZ-közgyűlés­­36. ülésszakának napirendjén. Gromiko a világszervezet székhelyén találkozott még Konsztantin Micolakisz görög külügyminiszterrel, valamint nem kezdettől fogva részt vett a harcok irányításában. A szerencsétlenség okáról hivatalos bejelentést eddig nem tettek közzé. A teheráni rádió jelentése szerint a re­pülőgép még a levegőben ki­gyulladt és azután zuhant le. Hivatalos források visszauta­sították azokat a találgatáso­kat, amelyek szerint a sze­rencsétlenség oka egy, a repü­lőgép fedélzetén bekövetkezett robbanás volt. Ugyancsak visszautasították azokat a fel­­tételezéseket, amelyek szerint a Herculest az iráni légvéde­lem lőtte le. Az iráni ideiglenes elnöki tanács háromnapos nemzeti gyászt rendelt el a katonai vezetők halála miatt. Az ál­dozatok temetése csütörtökön lesz. Az iráni-iraki fronton szer­dán életét vesztette Ker­­manshah tartomány kormány­zóhelyettese, aki iráni és kül­földi tudósítókat kalauzolt a harcok közelében, megbeszélést tartott I­ter Türkmennel, a török diplo­mácia vezetőjével. A TASZSZ híre: Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter szerdán New Yorkban a pakisztáni fél kérésére fo­gadta Agha Sahi pakisztáni külügyminisztert. A megbeszé­léseken a Délnyugat-Ázsiában kialakult helyzetre fordítot­ták a fő figyelmet. Gromiko rámutatott, hogy meg kell szüntetni a fegyveres betöré­seket a demokratikus Afga­nisztán területére, valamint az országgal szembeni egyéb fel­forgató akciókat, amelyeket elsősorban Pakisztán területé­ről hajtanak végre. Gromiko megerősítette, hogy a Szovjetunió az Afga­nisztánnal kapcsolatos kérdés nemzetközi szempontjai poli­tikai megoldása mellett száll síkra az afgán kormány augusztus 24-i javaslatainak alapján. Ant­­rej G­romiko megbeszélései a világszervezetben Reagan „védelmi tárgyú” döntését Washingtonból jelenti az MTI. Mint a The Washington Post szerdán amerikai kor­mányforrásokra hivatkozva kö­­■ költe, Reagan elnök az MX- rakétarendszer kiépítése és a B-1 bombázók sorozatgyártá­sának megkezdése mellett dön­tött. Az elnök pénteken készül „fontos védelmi tárgyú beje­lentéseket tenni”. Nem ismeretes még, hogy Reagan a hatalmas költséggel megépítendő rakétarendszer melyik változata mellett dön­tött. A szerdai amerikai­­sajtó azonban tudni véli, hogy száz MX-rakétából és ezer silóból álló rendszert építenek ki a nevadai sivatagban. Ez egy­szersmind az eredeti Carter­féle MX-terv elvetését jelenti. Az utóbbi értelmében 4600 kiló között föld alatti folyosó­kon mozgattak volna 200 raké­tát. A B—1 bombázó tervét viszont a Carter-kormányzat vetette el azon a címen, hogy mire a száz hadászati bombázóból álló sok milliárd dolláros költ­ségű légiflotta elkészül, a B—1 már túlágosan sebezhető lesz. Reagan most úgy határo­zott, hogy megépítik az első ötven B—1 bombázót, s ha ad­digra elkészülnek a „surranó­­nak” nevezett és ellenséges radarok által nehezen felderít­hető új konstrukció végleges tervei, akkor a hadászati légi­erőt a továbbiakban azokkal töltik fel. Ellentétek az SPÖ-n belül az októberi béketüntetés miatt Bonnból jelenti az MTI. Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár a Német Szociálde­mokrata Párt parlamenti frak­ciójának keddi ülésén éles szavakkal támadta az október 10-re, Bonnba tervezett, nagy­szabású béketüntetést. A kancellár szavai szerint a tüntetés „hadüzenet a nyugat­német kormánynak”, „árt a kormánykoalíciónak és a Né­met Szociáldemokra Párt­nak”, s „gyengíti az NSZK sú­lyát az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval szemben”. A­ párt megosztottságát jel­zi, hogy Schmidt bírálata el­lenére az SPD elnöksége Wil­­ly Brandt pártelnök vezetése­

Next