Magyar Nemzet, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-01 / 230. szám

vel nem tiltotta meg a párt­tagok részvételét a különböző egyházi és társadalmi szerve­zetek által szervezett meg­mozduláson. Így feltehetőleg több tízezer SPD-tag, köztük vagy egy tucat szociáldemok­rata parlamenti képviselő kö­veteli majd a százezresre ter­vezett tüntetésen a fegyver­kezési verseny befejezését és a leszerelést. Az SPD veze­tői közül különösen súlyos tá­madások érik Erhard Epplert, az országos vezetőség tagját, aki a béketüntetés egyik szó­noka lesz. A Szabad Demokrata Párt vezetősége nevében Jürgen Möllemann szólította fel az FDP tagságát, tartsa magát tá­vol a demonstrációtól. Hogy a felhívásának milyen hatása lesz, egyelőre nem tudni. Az viszont biztos, hogy William Borm, az FDP elnökségének tagja szónokként lép fel a megmozduláson. N­­övidesen összehívják a LEM­P KB teljes ülését Varsóból jelenti az MTI. A fiatalok élet- és munka­­körülményeiről, az ország tár­sadalmi-gazdasági helyzetéről tanácskozott Varsóban a LEMP Politikai Bizottsága. Elhatározták, hogy a legköze­lebbi jövőben összehívják a Központi Bizottság soron kö­vetkező, IV. teljes ülését. Mint a szerdai lapok beszá­molnak róla, az ülésen hang­súlyozták az ifjúság nevelé­sének, különösen a történelem oktatásának fontosságát, mint, o­lyan tényezőket, amelyek fel­tétlenül szükségesek ahhoz, hogy a fiatalok megértsék a jelenlegi eseményeket és kö­rülményeket. Az ország társadalmi-poli­tikai helyzetéről szólva a PB megállapította, hogy továbbra is nagy nehézségek tapasztal­hatók a gazdaság számos te­rületén, s ezek érzékenyen érintik a lakosság alapvető fogyasztási cikkekkel való el­látását. A helyzet megjavítá­sát­ célzó intézkedések végre­hajtását különféle akciók gá­tolják. Továbbra is fennáll a társadalmi feszültség, amelyet a Szolidaritás által folytatott, a LEMP és a kormány ellen irányuló egyre erősödő propa­gandakampány szít. A Szejm belkereskedelmi, kisipari és szolgáltatási bi­zottságának ülésén megállapí­tották, hogy szeptemberben mintegy 15 ezer tonna hús hiányzott a jegyek árufedeze­tének biztosításához. Lisztből ugyanakkor javult az ellátás, s valószínűvé véli, hogy ezt a terméket a jövőben már nem jegyre adják. Nagy gon­dok vannak ugyanakkor a la­kosság szénellátásával és a pipereszappannal is. A ter­vek szerint ez utóbbiból — a bányászvidékek kivételével — egy felnőtt lakosnak két­havonta egy darab jár majd jegyre. Gdanskból jelenti az MTI. A Szolidaritás gdanski kong­resszusának ötödik napján a tizenhárom témabizottság anyagainak ismertetése kez­dődött meg. Ezek a bizott­ságok készítik elő a szervezet programtervezetének megvi­tatását.. Eddig több mint két­száz felszólaló jelentkezett, a vitára. A­­Szolidaritás kong­resszusának sajtóközpontjában szerda délelőtt közzétették a programtervezetet. A wroclawi körzeti ügyész­ség vádat emelt az alsó-szi­léziai Szolidaritás szervezet kiadványának szerkesztője ellen — jelenti az MTI. Kor­nél Marawiecki azért áll bí­róság elé, mert­ májustól szep­tember közepéig az általa szerkesztett bulletinben a lengyel—szovjet szövetségesi kapcsolatok ellen irányuló propagandaanyagok jelentek meg. Lengyelországban, a szilé­ziai Szcz­yglowice szénbányá­ban véget ért az egyhetes sztrájk, miután a körzeti bí­róság úgy döntött, hogy sza­badon bocsátja a bánya Szo­lidaritás szervezetének veze­tőjét. Tadeusz Arentet azt kö­vetően vették őrizetbe, hogy megtorló akciót szervezett a bánya ágazati szakszervezeté­nek vezetője ellen, miután az­ a televíziónak adott nyilatko­zatában, támogatásáról biztosí­totta a kormány rendeletét a bányászok szabad szombati munkavállalásának ösztönzé­sér­ől. Újabb — sikertelen — gép­eltérítési kísérlet történt Len­gyelországban. A LOT légi­­társaság Varsóból Szczecinbe induló gépét, Nyugat-Berlinbe akarta kényszeríteni egy 18 éves fiatalember. Szándéka még az indulás előtt kiderült, s a rendőrség különleges cso­portja az utasok közreműkö­désével, fegyver használata nélkül, ártalmatlanná tette őt. Két hónap alatt ez volt a nyolcadik eltérítési kísérlet a lengyel légitársaság belföldi vonalain. Babrak Karmai intrijk­ja a Pravdában Moszkvából jelenti az MTI. Az Afganisztánnal kapcsola­tos kérdésekről folytatott, bár­milyen tárgyalások témája csak Afganisztán és szomszé­dai, elsősorban Pakisztán és Irán viszonyának rendezése lehet, de nem érintheti az ország belső -társadalmi rend­jét, kormányának összetéte­lét. Mivel a Nyugat által ed­dig elterjesztett minden ren­dezési javaslat valamilyen formában érinti a kizárólag az afgán népre tartozó kérdé­seket, az afgán vezetés ezeket a terveket irreálisnak és elfo­gadhatatlannak tekinti — hangsúlyozta Babrak Karmai a Pravdának adott interjújá­ban. Az Afgán Demokratikus Köztársaság Forradalmi Ta­nácsának elnöke országá­nak békejavaslatairól szól­va kifejtette: Afganisz­tán azt tartaná a leghasz­nosabbnak, ha kétoldalú tár­gyalásokon rendezhetné kap­csolatait Pakisztánnal és Irán­nal. Ugyanakkor, ha erre a másik két fél részéről igény mutatkozik, kész a háromol­dalú tárgyalásokra is. Afga­nisztánnak az ellen sincs ki­fogása, hogy a megbeszélése­ken részt vegyen az ENSZ főtitkára, vagy a titkár kép­viselője.­­ Babrak Karmai hangsúlyoz­ta, hogy a politikai rende­zésnek elengedhetetlen felté­telei azok a megbízható nem­zetközi garanciák, amelyek szavatolják az Afganisztán elleni külső fegyveres beavat­kozás végleges megszünteté­sét. E garanciavállalásban a Szovjetuniónak, az Egyesült Államoknak, és más, Afga­nisztán és szomszédai számá­ra is elfogadható országoknak kellene részt venniük. Merénvle<soro*»< Libanonban Bejrútból jelenti az MTI. A legfrissebb adatok szerint ti­zennyolc halálos áldozata és hetven sebesült­je van a dél­libanoni Irarijében elkövetett hétfői pokolgépes merénylet­nek, amelyért ismét a korábbi terrorista akciókat végrehajtó csoport, a „Libanonnak az ide­genektől való megszabadításá­ra alakult front” vállalta a fe­lelősséget. A L’Orient-Le Vonz című bejrúti laphoz eljuttatott közleményében a ,,front” beje­lentette, hogy a soron követ­kező akciókat szíriai és palesz­tin vezetők ellen hajtják végre. A közlemény szerzői köszöne­­tüket nyilvánítják Mitterrand francia elnöknek, aki „bátran” állást foglalt amellett, hogy vonjanak ki minden idegen erőt Libanonból. A baloldali pártok szövetsége az izraeli titkosszolgálattal együttműködő falangistákat tette felelőssé a bombamerényletekért. A terro­risták közleményének hangvé­tele erős rokonságot mutat a falangista politikai állásfogla­lásokkal. Szidonban ismeretlen fegy­veresek lelőtték az El-Fatah palesztin gerillaszervezet két tagját. Nyugat-Bejrútban négy­órás tűzharcot vívtak egymás­sal az El-Fatah és a Haladó Szocialista Párt milicistái. A palesztin biztonsági alakulat állította helyre a rendet. A dél­libanoni Nabatijeh térségében ismételt összecsapások zajlot­tak le egyfelől a félkatonai síita szervezet, másfelől balol­dali fegyveres osztagok között. Maow Nemzet Csütörtök, 1981. október 1. Üdvözlő táviratok a kínai vezetőkhöz A Kínai Népköztársaság megalakulásának 32. évfordu­lója alkalmából Lázár György, a Minisztertanács elnöke táv­iratban üdvözölte Csao Ce­­jangot, a Kínai Népköztársaság államtanácsa elnökét. A Szovjetunió Legfelső Taná­csának Elnöksége és a Szovjet Minisztertanács a Kínai Nép­­köztársaság kikiáltásának 32. évfordulója alkalmából üdvöz­lő táviratot küldött a Kínai Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának és a Kínai Nép­­köztársaság államtanácsának. A távirat megállapítja: „Mély­* A maga korszakában, az ak­kori világpolitikai körülmé­nyek között történelmi fordu­lat volt: a kínai népi forrada­lom győzelme, a szocializmus útján elindult köztársaság megalakulása. Főként­ a még gyarmati iga alatt sínylődött országokban ébresztett re­ménységeket, hogy a világ legnagyobb lélekszámú állama egyszer s mindenkorra leszá­molt a kolonializmussal. Esztendőkön át a valóság igazolta is a várakozásokat. Az az időszak volt ez, amidőn a Kínai Népköztársaság a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország oldalán nagy len­dületű építőmunkával újjáte­remtette államát, a békés egy­más mellett élés elveit követ­ve az igazságosabb nemzetközi viszonyokért küzdött. Kína bel- és külpolitikájá­ban azóta lényeges változás következett be. A voluntarista vezetés, a mai pekingi irányí­tók által is elítélt „kulturális forradalomban” eltorzította a céges meggyőződésünk, hogy országaink népei valódi érde­keinek a békére és a jószom­szédi kapcsolatokra épülő po­litika felel meg. A Szovjet­unió éppen ebben a szellem­ben, a békés egymás mellett élés elveinek alapján kívánja építeni kapcsolatait a Kínai Népköztársasággal. A Szovjet­uniónak ez az álláspontja ki­fejeződik a Kínával való kap­csolatok rendezésére tett szá­mos, ma is érvényes szovjet javaslatban” — hangsúlyozza a távirat­ belső társadalmi viszonyokat, de különösképpen világpoliti­kai tevékenységében fordult el a kezdeti hagyományoktól. Ami korábban elképzelhetetlen volt, bekövetkezett: Kína tá­madó háborút indított a szo­cialista Vietnam ellen, ma pe­dig Földünk válságos térsé­geiben objektív politikai, néha katonai szövetségese az Egye­sült Államoknak. Ebből az irányvonalból kö­vetkezik, hogy beszűkültek Peking és a szocialista orszá­gok együttműködési lehetősé­gei. A mi részünkről változat­lanul megvan a szándék, hogy az államközi kapcsolatokban a lehetőségeken belül rendeződ­jenek a viszonyok, a kooperá­ció érvényesüljön. Ezt kíván­nák meg a kínai forradalom hagyományai is. Ebben a szel­lemben kíván a magyar nép Kína népeinek nemzeti ünne­pükön sikereket belső fejlődé­sükben, abban a reményben, hogy a pillanatnyi ellentéteket elmossa az idő. Vietnam, Laosi és Kambodzsa átfogó rendezési javaslata Hanoiból jelenti az MTI. Újabb átfogó rendezési javas­latot tett a három indokínai ország, Vietnam, Laosz és Kambodzsa a délkelet-ázsiai térség békéje, biztonsága megteremtésére. A tervezet, amelyet Phom­e Sipraseuth laoszi külügyminiszter terjesz­tett az ENSZ-közgyűlés elé, az indokínai államok hasonló jellegű korábbi javaslatain alapul, kibővítve, konkrétab­bá téve azokat. A hétpontos tervezet alap­­gondolata, hogy az öt ASEAN- tagállamnak és az indokínai or­szágoknak tiszteletben kell tar­taniuk egymás függetlenségét, területi sérthetetlenségét, tár­sadalmi és politikai rendsze­rét, jogos érdekeit, s az eset­leges nézeteltéréseket tárgya­lásos úton kell rendezniük, külső beavatkozás nélkül. A szóban forgó országok szuve­rén joga, hogy bel- és külpoli­tikájukat saját maguk alakít­sák az el nem kötelezettség elveinek és az ENSZ alapok­mánya szellemének megfele­lően — húzza alá az első pont. A továbbiakban a gazda­sági, tudományos együttmű­ködés alapelveit rögzítik, ki­térve arra is, hogy a Dél­­kínai-tenger gazdasági, halá­szati övezeteinek kijelölésé­ről, a szigetek hovatartozásá­ról folyó vitát ugyancsak tár­gyalásos úton kell eldönteni. Az ötödik pont a térség bé­kéjét, biztonságát fenyegető országoknak, kimondatlanul mindenekelőtt Kínának szól, hangsúlyozva, hogy véget kell vetni mindenfajta külső nyo­másnak, fenyegetésnek, ami feszültséget kelt a térség or­szágai között. A szóban forgó országok készek együttműköd­ni más államokkal, nemzet­közi szervezetekkel, fogadni segélyeiket, amennyiben azo­kat nem kötik politikai felté­telekhez — hangoztatja a dokumentum. A tervezet el­ismeri a szóban forgó országok jogát közös védelmi rendsze­rekben való részvételre, fel­téve, hogy ez nem irányul más, térségbeli államok ellen. A brit Munkáspár leszerelési h­atározatai Brightonból jelenti az MTI. A brit Munkáspárt országos kongresszusa szerdán Brigh­­tonban határozatot hozott az­ ország nukleáris erejének egy­oldalú leszereléséről. A dön­tés értelmében ennek a ha­tározatnak szerepelnie kell az ellenzékben levő párt legkö­zelebbi választási kiáltványa­­ian. A kongresszus állást foglalt valamennyi brit területen vagy felségvízen levő brit, il­letve amerikai nukleáris tá­maszpont bezárása, atomfegy­vermentes , európai övezetek létrehozása, valamint a brit katonai költségvetés „jelentős mértékű” — más nyugat-euró­pai országok átlagához igazo­dó — csökkentése mellett. A kongresszus elutasította a cirkáló szárnyas rakéták (robotrepülőgépek), illetve a neutronfegyver gyártását, rendszerbe helyezését. Ugyan­csak feltétel nélkül utasította el a kongresszus a brit Pola­­ris-rakétaerőnek Trident-ra­­kétákkal való felváltását, amire a Th­atcher-kormány tízmilliárd dollárt kíván köl­teni. A külpolitika hírei­ ­­ (Moszkva, TASZSZ) Leo­­nyid Brezsnyev táviratban üd­vözölte Ali Abdullah Szaleh ezredest, a Jemeni Arab Köz­társaság elnökét az­ ország nemzeti ünnepe, a szeptember 26-i forradalom tizenkilence­dik évfordulója alkalmából.­­ (Kairó, MTI) Hoszni Mu­barak egyiptomi alelnök ma Washingtonba utazik, hogy Anvar Szadat „fontos üzene­tét” átadja Ronald Reagan amerikai elnöknek — jelentet­ték be Kairóban. Az egyipto­mi alelnök három napot tölt az amerikai fővárosban, s fo­gadja őt Alexander Haig kül­ügyminiszter, valamint Caspar , Weinberger hadügyminiszter­­ is. (Moszkva, MTI) Nyiko­­laj Patolicsev szovjet külke­reskedelmi miniszter szerdán Moszkvában megbeszélést folytatott Seely Lodwick ame­rikai mezőgazdasági minisz­terhelyettessel, aki a szovjet— amerikai gabonaegyezménnyel kapcsolatos konzultációkon tartózkodik a szovjet főváros­ban.­­ (Düsseldorf, DPA) A Mannesmann nyugatnémet cég és a szovjet külkereskedelem képviselői 2,2 milliárd márkás szerződést írtak alá 22 komp­resszorállomás Szovjetunióba történő szállításáról. A szerző­dés a szovjet—nyugatnémet földgázcső üzlet első részmeg­állapodása. A hírt a nyugatné­met cég jelentette be. ­ Kanadai csata A hírközlési technika fő­szerepet kapott e héten Ka­nadában, ahol hétfőn megkez­dődött, vagy egészen pontosan újra kezdődött a parlamenti vita az alkotmány módosításá­ról. A honatyák forró hangu­latú tanácskozásáról azonban hiányzik a változtatás gondo­latának az elindítója, Pierre Billiot Trudeau miniszterel­nök. A kormányfőt diplomá­ciai kötelezettségek szólították el éppen e kritikus napokban, részt kell vennie a Nemzet­­közösség-tagok Ausztráliában szerdán megnyílt ülésén. Így a beköszöntőt sem volt módjában elmondani, s az első hangulatjelentéseket is csak a műholdak közvetítésével kaphatta meg, elsőként Dél- Koreában, ahol rövid időre megállt. A nagy ábránd A hírtovábbítás segítségével továbbra is mintegy jelen lesz Ottawában, ígérte Trudeau, a kérdésben érintettek azonban ezt inkább fenyegetésnek ér­telmezték, semmint megnyug­tatásnak. A felállás ugyanis olyan csatarendre emlékeztet, amelyben a vezér kidolgozta a haditervet, az igazi ellensé­gei azonban nem a szemben levő dombon elhelyezkedők, hanem a mögötte hadrendben állók. Ebből következően nem a másik oldaltól tart. A sa­ját embereiben nem bízik. Meggyőzni tehát őket kell el­sősorban. Trudeau ezzel kísérletezik másfél éve, s kellően makacs lévén, nem enged a nagy áb­rándjából, hogy a kormány­zása alatt végérvényesen füg­getlenné teszi Kanadát. Jogi­lag is, miután ötven évvel ez­előtt, 1931-ben kimondták az elszakadás elvét Nagy-Britan­­niától a gyakorlatban, még­ha formálisan is, azonban az észak-amerikai­­állam nap­jainkban is koronagyarmat. A főkormányzói hatalmat II. Er­zsébet királynő megbízottja érvényesíti, s például ő­­osz­lathatja fel a parlamentet. Ezen túlmenően sok beleszólá­sa nincs a mindennapi ügyek vitelébe, legfeljebb amolyan „falubírói” szerepe lehet az egyes tartományok vitájában. A történelmi fejlődéséből adódó egyenetlenségek miatt erre időnként szükség is van Kanadában, amely korántsem egységes állam. A területileg a világ máso­dik legnagyobb országában a francia nyelvű Québec köze­lebb érzi magát Párizshoz, mint Montrealhoz, s a nyugati partvidék Kaliforniához, sem­mint Ottawához.. A tagoltság­nak ezek a szembetűnő je­gyei vezették Trudeaut arra a gondolatra, hogy úgyis mint gyakorlott miniszterelnök — a vezető nyugati államokban je­lenleg ő tölti be a legrégebben ezt a tisztséget —, s úgyis, mint Kanada jövőjéét felelős politikus és hazafi megteremt­se az egységet. A gondolko­zás, a mentalitás megváltoz­tatása roppant hosszú folya­mat, ezt ő is tudja. A társa­dalmi ellentéteket részben meghatározó gazdasági adott­ságok átalakítása úgyszintén. Ezért először a törvényes for­mákat kell megteremteni, hogy majd annak a keretében valósítsák meg az álmát. Ha nem ő, hát az utána követ­kező nemzedékek. Londoni döntés A dédelgetett, tervhez Tru­deau megkapta a politikai fel­tételeket, újjáválasztották a miniszterelnökségben, s biztos többsége van a parlamentben. Úgy lehetne vélni, mi sem egyszerűbb annál, hogy egy múlt századi törvény módosí­tását keresztülvigye. Mégpedig egy olyan jogi formulának a megszüntetését, amelyet az idegennek tekinthető London­ban fogalmaztak meg 1867- ben. Az ellentmondás azonban éppen az, hogy bár az úgyne­vezett brit észak-amerikai törvényt csak az angol alsó­ház semmisítheti meg, Tru­deau gondfelhői nem ebből az irányból tornyosulnak, hattem a honi égbolton. A parlamenti támogatói e témában ugyan­úgy szembeszegülnek vele, mint az ellenzéke, s a tíz kanadai tartományból csupán kettő, Ontario és New Bruns­wick tart ki mellette. A csatát tehát otthon és e kellemetlen harcmodorban kell megvívnia, noha London sem örül túlságosan annak, hogy Trudeau a brit parla­mentnek föladta a leckét. Margaret Thatcher miniszter­­elnök sértődötten szemére is vetette kanadai kollégájának, hogy úgymond előkészületle­nül érte őket a függetlenségi procedúra. A hangsúly azon­ban az eljáráson és az abból fakadó kényelmetlenségen van, s nem az elvi megfon­toláson. A londoni lebonyolí­tásról, és az alsóházi döntés meggyorsításáról valószínűleg szót ejtenek ezekben a na­pokban a nemzetközösségi ta­nácskozáson is. Az ausztráliai találkozónak a rutinjellegen kívül ilyesfajta ügyeknek a tisztázása is a feladata. A kanadai kormányfő azonban a legrosszabb esetben is esare valamelyes késedelemmel kaphatja meg a választ Lon­donból, de az más nem lehet, mint igen. Nagy-Britanniának viszont van egy feltétele, a független­séget Kanadának egyhangú­lag, vagy nagy szavazattöbb­séggel kell kérnie. Lehet, hogy ezt valamikor a szigetországi törvényhozók csapdának szán­ták, remélve e jelentős terü­­letnek a folyamatos birtoklá­sát. Napjainkra azonban, amikorra a tartalom meg­szűnt, az üres formula köti a jószándékú kezdeményezést. Hományi szűklátókörűség il hozza a reformátor T­udeaut. A provinciális gon­dolkodás nem terjed túl a ki­lométerkövek által jelzett köz­­igazgatási határokon, és a sa­ját tál lencséjüket féltve, az ország egyes részein nem ké­pesek azonosulni az egységes­­ Kanada eszméjével. Az olaj háború ! A sokféle bevándorlóból­­ azonos érzelmű nemzetet fór- s­málni nem könnyű. Trudeau elképzelése viszont, az, ha va­lakinek megadatott, hogy e gazdag és szép országban le­telepedhetett, annak kincse, értéke mindenkit boldogítson, ne csak azokat a szerencsé­seket, akiknek jobb adottságú föld, netán kőolajtelep jutott.. A gyorsan meggazdagodni vá­gyókra ezzel szemben­­ még mindig érvényes a vadnyugati mentalitás: az az enyém, amit megszerzek, most és egyedül birtokolok. Emellett az olyan kitételek, hogy nemzeti érdek, netán nemzeti kultúra bizony­ elhalkulnak, s Trudeau-hoz hasonlóan megszállottnak kell lennie annak, aki ragaszkodik, hozzá, tűzzel-vassal, de ke­resztülviszi az elhatározását. Az első menet ez év tava­szán kifulladt Az előrejel­zések ugyanis már nyár ele­jére várták a végső döntést. Azután az idő múlt, a parla­menti szünet megkezdődött, s a képviselők úgy széledtek szét pihenőre, hogy majd szeptemberben folytatják. Közben azonban a politika malmai őröltek, Trudeau is stratégiát változtatott. Enge­dett a nyomásnak, s kompro­misszumos megoldást talált az alkotmányozó vitát is befolyá­soló olajkérdésben. Megálla­podott a nagy termelőkkel, hogy lazít a kőolajtilalmon, amely lehetetlenné tette a vi­lágárszínvonal változásainak a követését. A szövetségi kor­mány évekkel ezelőtt maxi­málta az újabban jelentőssé vált természeti kincs eladását, így Kanada az OPEC-tagok­hoz viszonyítva jócskán le­maradt. Ennek az észak-ame­rikai államnak az olaja felébe kerül a közel-keleti országok­hoz viszonyítva. Nem sokat kezdhettek az olcsóságuk miatt feltételezhe­tő előnyökből sem, mert Ot­tóivá korlátozta a kivitelt. Az intézkedéseket az a belpo­litikai szempont ,határozta meg, hogy a hazai ipar olcsón és a nemzetközi hisztérikus áremelések kellemetlen követ­kezményei nélkül jusson e nyersanyaghoz. Az olajháború „fegyverszüneti” egyezménye szerint az olajtermelők — akik ellenintézkedésként csök­kentették a bányászatot — fo­kozatosan emelhetik az ára­kat. Trudeau ezzel leszerelni is igyekezett az alkotmányozó csata legfőbb harcosait. De nem tudni, ez elegendő lesz-e a győzelemhez Zsigovits Edit „f

Next