Magyar Nemzet, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

J.ÉS MEGYEI KÖNYVTÁR BÉKÉSC dííja Pf.: 30. 5601 s. — Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Munkás kincs Ahogy a társadalmi­gazdasági fejlődés előre ha­lad, igényeink egyre nő­nek. Ma már nemcsak a bevásárlókosáron, az öl­tözködésen, az utazásra fordított összegeken mér­jük le, hogy milyen az élet minősége. A falvakban élő emberek például azon is, hogy télen ki tud-e kocsi­jával állni az utcájából, za­vartalanul foghatja-e a te­levízió műsorát, milyen távolságban részesülhet szakorvosi ellátásban. Az utóbbi esztendőkben egyik legfontosabb minőségi mu­tató lett vidéken, hogy a település rendelkezik-e egészséges ivóvízzel vagy sem. A felmérések szerint je­lenleg hazánkban mintegy 2,7 millió ember vízellátá­sa nincs megnyugtatóan megoldva. S itt nem csu­pán arról van szó, hogy az érintett településeken hi­ányzik a vízmű, a csator­na, hanem arról is, hogy az ásott kutakból nyert víz szennyezett s a benne levő nitrát, ammónia, arzén, hi­gany vagy peszticid magas aránya miatt az egészségre ártalmas. Több megyében, községek tucatjaiban már évek óta palackos, illetve tartálykocsis vízellátás van, főleg a csecsemők védelme érdekében. Az egyik nagy­községben uszodát építet­tek, a KÖJÁL azonban nem engedte megnyitni a feltöltésre szánt víz szeny­­nyezettsége miatt. „Miért ijesztgetnek ben­nünket azzal, hogy nem egészséges községünkben az ivóvíz? Én ezt a vizet iszom 65 éve, gyermekeim is felnőttek, az unokáim­nak sincs semmi baja.” Ilyen állásponttal is talál­koztunk nemrég Baranyá­ban, ahol 137 községben vannak vízgondok. Tagad­hatatlan, hogy vízminőségi normáink a nemzetközi szinthez viszonyítva túl szigorúak. Mégsem lehet az a célunk, hogy a tűrési ha­tárokat jelentősen módosít­suk, felemeljük, hanem ke­ressük a probléma végle­ges, megnyugtató megol­dását. Ebben a Hazafias Népfrontnak is felelősség­­teljes feladatai vannak, hi­szen a ma még jó vízzel ellátatlan, egészségre ve­szélyeztetett területeken él a lakosság egyharmada. Ha számottevő javulást tudnánk elérni, azzal a fal­vak népességmegtartó ké­pességét is fokozhatnánk, amit a mozgalom fontos célkitűzésének tart. Látszólag pénzkérdésről van itt szó: törpevízmű­vek, csatornák építéséről, tisztítótelepek létesítéséről, esetleg a szennyezők szigo­rúbb bírságolásáról. A ter­ven felüli beruházási igé­nyekről pedig nem illik — hiába is tennénk — köve­telőzve szólni. A Hazafias Népfront országos titkár­ságának legutóbbi ülésén sem az anyagiak körül folyt elsősorban a vita, hanem az egyéb tartalékokról. „A víznyerő bázisok szennye­ződéséhez — hangzott el — elsősorban vállalatok, üze­mek­ és egyének felelőtlen magatartása járul hozzá.” Például szeméttelepet lé­tesítenek — rendszerint il­legálisan — vízadó földré­tegek felett, s amikor a víz minősége megromlik, az államtól követelik a tisztí­tómű építését. A szaksze­rűtlen műtrágyázás, vegy­szertárolás is sok helyütt előidézője mind a felszín feletti, mind a felszín alat­­ti vízkészletek szennyező­désének. A felelőtlenség­nek azzal a minősíthetetlen példájával is találkozunk egyes vidékeken, hogy mi­után elkészült az ivóvíz­­hálózat, sokan az udvarok­ban levő régi ásott kutakat használják fel szikkasztás­ra, amivel elszennyezik a földrétegeket a közművi­zet adó szintig. A vitában elhangzott az is: az ivóvíz- és csatorná­zási beruházásoknál a jelen­legi érdekeltségi rendsze­rünk nem ösztönöz eléggé az olcsóbb megoldásokra, ezért felül kellene vizsgál­ni. A jelenlegi vízdíjak sem szorítják a felhasználókat az ésszerű takarékosságra, hogy az így felszabaduló szabad mennyiségeket, az ellátatlan területekre jut­tassák. Ma például egy köbméter ivóvíz előállítá­si költsége 26 forint, ugyan­akkor a lakosá­g ezért a mennyiségért vidéken 60 fillért, a vállalatok pedig 6—7 forintot fizetnek. (Az állami lakásokban élőket — 4 millió ember — eb­ben a vonatkozásban taka­­rékosságr­a ösztönözni lé­nyegében ma nem lehet, mivel a vízhasználati és csatornahasználati díj a lakbérben rejtve marad.) Ha a vállalatok, üzemek gyakorlatát nézzük, itt is hamar beleütközünk az elégtelen ösztönzésbe. Sok olyan gyárunk van, ahol az ipari vízhálózatot kiépítet­ték ugyan, mégis ivóvizet használnak, mert az az ol­csóbb. Ahol korábban visz­­szaforgatták, többször fel­használták a vizet, mára e jó gyakorlattal szintén fel­hagytak. Ami a háztáji és a kiskerti zöldség- és gyü­­möstermelést illeti — he­lyeselve termelésük fokozá­sát —, az igazság kedvéért azonban azt is meg kell mondani: túl drága, ha öntözésre ivóvizet használ­nak, keresni kellene egyéb megoldásokat. A népfrontbizott­ságok kiútkereső és ellenőrző szerepe tehát ebben a vo­natkozásban is nélkülözhe­tetlen. Mivel a legtöbb te­lepülésen a lakosság saját forintjaival is kész hozzá­járulni a gondok megoldá­sához, ezért az érdekelt ál­lami és társadalmi szer­veknek jó és olcsó tervek­kel, módszerekkel kell a segítségükre sietni. Olya­nokkal, amelyek megvaló­síthatók, a község, a la­kosság teherbíró képessé­géhez igazodnak. S nélkü­lözhetetlen a felvilágosító, magyarázó szó, mivel még ma is hat egy örökölt, ká­ros szemlélet, amely sze­rint a hazai vízkészletek korlátlanok. Az elmúlt év­tizedekben ennek is köze volt ahhoz, hogy kevesebb történt a szükségesnél a drága kincset jelentő víz­készletek átgondolt fel­­használásáért, a szennye­zés mérsékléséért. Ha ezen a nézeten, magatartáson nem változtatunk, akkor egy fontos területen az élet minőségére vonatkozó ter­veink könnyen zátonyra futhatnak. Keserű Ernő w'-‘j cfj*-1 k <Jp <3 ci -jay ir~j auúJI Szeretettel üdvözöljük hazánkban Ali Nasszer Mohamedet, a Jemeni Szocialista Párt főtitkárát, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság elnökét és miniszterelnökét! Szovjet értékelés a kelet—nyugati kapcsolatokról A külpolitikai helyzet RENDKÍVÜL VESZÉLYESNEK minősítette a jelenlegi wa­shingtoni politikát Georgij Arbatov akadémikus a szovjet tele­vízió külpolitikai műsorában, a Kilences stúdióban. A vezető America-szakértő azt fejtegette, hogy az Egyesült Államok po­litikájában a szélsőséges nézetek váltak hangadóvá. Washing­ton sajnálatos módon a hidegháború felé tett lépéseket, s ez bizonytalanságot kelt a világban. Az adás másik részvevője, Vitalij Kobis, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályá­nak alosztályvezetője az amerikai magatartás okát abban je­lölte meg, hogy Washingtonnak nem sikerült az enyhülés körülményei között féken tartania a világban lezajló társadal­mi változásokat, a nemzeti felszabadító mozgalom előretörését. Most a „szovjet fenyegetés” elleni hadjáratnak tünteti fel azt az igyekezetét, amely a nyersanyag- és energiakészletek meg­szerzésére irányul. A két politikus hangsúlyozta, hogy a nyugat­európai béketüntetések is bizonyítják, a washingtoni politiká­val szemben mind nagyobb az ellenérzés. Leszögezték, nagy jelentőségű lesz Leonyid Brezsnyev közelgő bonni látogatása, s figyelemre méltó a nukleáris fegyverzetek kérdéséről meg­induló szovjet—amerikai tárgyalássorozat E témakörrel hozható összefüggésbe Haig amerikai külügy­miniszternek az a megnyilatkozása, miszerint az eurorakéták állomásoztatásáról a döntés elsősorban Helmut Schmidt kan­cellár kezdeményezésére született. A bonni kormányfő viszont a Baltimore Sunban megjelent interjújában azt mondta, hogy a telepítést első ízben Carter hozta szóba a fejlett tőkés orszá­gok 1979-es csúcstalálkozóján. KIIGAZÍTÁST tett közzé a PFSZ szóvivője azt követően, hogy a bejrúti An-Nahar című lapban Arafat a Fahd-tervről kifejtette véleményét. A szóvivő cáfolta, hogy a palesztin ve­zető azt mondta volna: a szaúdi trónörökös nyolcpontos béke­tervében az arab—izraeli együttélésre vonatkozó utalás a terv pozitív eleme. A pontosításból az derül ki, hogy Arafat szerint a szaúdi kezdeményezés tartalmaz pozitív elemeket, amelyeket­­részletesen megvitatnak majd a november végén megrende­zendő marokkói arab csúcsértekezleten. Arafat igen óvatosan fogalmazott az arab—izraeli együttélésről, hiszen a Szilárdság Frontjának országai és a palesztin szervezet radikális körei el­utasítják Izrael létének jogosultságát, s az együttélés kifejezé­sének az elfogadása megkérdőjelezné ezt a nézetet és megosz­taná az amúgy sem egységes csoportosulást. Bejrúti értesülések szerint libanoni és palesztin körökben attól tartanak, hogy az Izrael számára kudarccal végződött AWACS-ügy miatt a Begin-kormány újabb támadást indít Dél-Libanon ellen. Szíria és a PFSZ hangot adott annak az aggodalmának, hogy Philip Habib amerikai elnöki megbízott küszöbönálló küldetése a súlyos júliusi harcokhoz hasonló ösz­­szetűzések kirobbanását idézheti elő. Bejrúti lapok úgy vélik, hogy Tel Aviv az egyiptomi—izraeli területi vita lezárását kö­vetően másutt keres kárpótlást a Sínai-félsziget visszaadásáért és a legegyszerűbb megoldásnak Dél-Libanon ismételt elfogla­lása látszik. Hétfőn hazánkba érkezik a dél-jemeni államfő Az MTI jelenti: Kádár Já­nosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkárának és Lo­­sonczi Pálnak, az Elnöki Ta­nács elnökének meghívására november 2-án, hétfőn párt- és állami küldöttség élén hi­vatalos, baráti látogatásra ha­zánkba érkezik Ali Nasszer Mohamed, a Jemeni Szocia­lista Párt főtitkára, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársa­ság Legfelső Népi Tanácsa El­nökségének elnöke, miniszter­­elnök.* Ali Nasszer Mohamed 1939. december 31-én született, sze­gényparaszti családban, Dél- Jemenben. Általános iskolai tanulmányait szülőföldjén vé­gezte, majd 1959-ben maga­sabb képesítést szerzett. Álta­lános iskolai tanítóként, majd iskolaigazgatóként dolgozott. 1960-ban csatlakozott az arab nacionalisták mozgalmához. Tevékenységéért az angol megszállók többször letartóz­tatták. 1963-tól az angolok el­leni fegyveres harc irányítá­sára létrehozott Nemzeti Front tagja, 1964 végén a kiképző front parancsnoka. 1965-ben katonai iskolán tanult Kairó­ban. Ezt követően a Nemzeti Front katonai irodájának tag­jává választották. A független­ség kivívása után a 2. kor­mányzóság vezetője. A Nem­zeti Front IV. kongresszusán, 1968-ban a főparancsnokság tagja lett. 1969-ben a helyi igazgatási szervek miniszteré­vé, 1970-ben honvédelmi mi­niszterré nevezték ki. Még ugyanebben az évben tagja lett a Nemzeti Front végrehaj­tó bizottságának. 1971-ben a Legfelső Népi Ta­nács az Elnöki Tanács tagjá­vá és miniszterelnökké válasz­totta, s megerősítette honvé­delmi miniszteri tisztségében. A Nemzeti Front­­ kongresz­­szusán, 1972-ben a politikai szervezet központi bizottságá­nak és politikai irodájának tagjává választották, 1974-ben . korábbi tisztségeinek megha­gyásával oktatásügyi minisz­terré is kinevezték. 1975-ben a Nemzeti Front egyesített politikai szervezet megalakulásakor a szervezet központi bizottsága politikai bizottságának tagjává válasz­tották. Az 1977-ben végrehaj­tott kormányátalakítás után csak miniszterelnöki tisztségét tartotta meg. Az 1978. június 26-i puccs­kísérlet leverése után az El­nöki Tanács elnökévé nevezték ki. Ezt a funkciót 1978 novem­beréig töltötte be. Akkor meg­választották a Legfelső Népi Tanács Elnöksége elnökének, Abdul Fattah Iszmailnak a he­lyettesévé. 1980 januárjáig ő volt az állambiztonsági bizott­ság elnöke is. 1978, a Jemeni Szocialista Párt megalakulása óta a párt politikai bizottságának tagja. A JSZP Központi Bizottsága 1980. április 20-i ülése a párt főtitkárává választotta. 1980. április 26-án a Legfelső Népi Tanács Elnökségének elnökévé választották Ali Nasszer Mo­hamedet. Arbatov akadémikus nyilatkozata Moszkvából jelenti az MTI. Georgij Arbatov akadémikus a szovjet televízió külpolitikai műsora, a Kilences stúdió szombati adásában a szovjet— amerikai kapcsolatok megrom­lásának okait elemezte. Rámu­tatott: az Egyesült Államok politikájában manapság a leg­­­­szélsőségesebb nézetek váltak hangadóvá. Washington saj­nálatos módon a hidegháború felé tett lépéseket, komfron­­tációs politikai irányvonalat valósít meg, politikája az erő alkalmazását veszi számítás­ba. Mindez bizonytalanságot kelt a világban, növeli a nuk­leáris háború veszélyét — hangoztatta Arbatov. Az adás másik résztvevője, ugyancsak ismert Amerika­­szakértő, Vitalij Kobis, az SZKP KB nemzetközi tájékoz­tatási osztályának alosztály­vezetője az amerikai politikai magatartás okának azt jelölte meg, hogy Washingtonnak nem sikerült a békés egymás mellett élés, az enyhülés kö­rülményei között féken tarta­nia a világban végbemenő tár­sadalmi változásokat, a nem­zeti felszabadító mozgalom előretörését. Az amerikai ve­zetés ezeket a változásokat a Szovjetuniónak, a „kommu­nizmus mesterkedéseinek” tu­lajdonítja. A világtörténelem objektív menete elleni had­járatát az állítólagos „kommu­nista veszély”, „a szovjet fe­nyegetés” elleni hadjáratnak tünteti fel. Ez a politika azon­ban nemcsak a Szovjetunió, hanem, — ahogy ezt például Washingtonnak Egyiptomban, a Közel-Keleten, Salvadorban tanúsított magatartása bizo­nyítja — a­z egész világ ellen irányul. A „szovjet fenye­getés” legendája olyan szem­fényvesztés, amellyel el akar­ják takarni a különböző vi­lágrészeken levő nyersanyag- és energiakészletek megszerzé­sére irányuló igyekezetüket. Az adásban részt vevő szov­jet politikusok felhívták a fi­gyelmet arra, hogy ezzel a washingtoni politikával szem­ben, a legutóbbi nagy nyugat­európai béketüntetések tanú­sága szerint is, mind nagyobb az ellenállás. Mind többen is­merik fel a vitágban, hogy a háború életveszélyes ostobaság és kirobbantását nem szabad megengedni. Ezzel kapcsolat­ban aláhúzták a Szovjetunió új diplomáciai kezdeménye­zéseinek, az SZKP kongresz­szusán elfogadott békeprog­ram megvalósítására irányu­ló lépéseinek jelentőségét. Ezek a javaslatok gyakorlati alapot adnak a konstruktív tárgya­lásokhoz. Ebben az összefüggésben nagy jelentősége lesz Leonyid Brezsnyev soron következő bonni látogatásának, illetve a nukleáris fegyverzet kérdései­ről meginduló szovjet—ameri­kai tárgyalásoknak. „A Szov­jetunió a legteljesebb jóindu­lattal indul a tárgyalásokra s őszintén törekszik arra, hogy a problémára megtalálják a gyakorlati megoldást” — álla­pította meg a moszkvai tele­vízió Kilences stúdió című adásának két résztvevője. Szintén az MTI jelentette, hogy a Leonyid Brezsnyev bonni látogatását megelőző nyilatkozatok sorában először közöl a szovjet sajtó­beszélge­tést nyugatnémet ellenzéki po­litikussal. Walter Leissler Kiep, a CDU—CSU parlamen­ti frakciójának alelnöke a Szovjetunió kereskedelmi és iparkamarájának meghívásá­ra tett látogatást Moszkvában és Leningrádban. A Szocialisztyicseszkaja In­­dusztrija tudósítójának nyilat­kozva Kiep kifejtette, hogy a szovjet—nyugatnémet kapcso­latok sikeres fejlődése ellené­re úgy véli, még korántsem használtak ki valamennyi, a két ország gazdasági poten­ciálja nyújtotta lehetőséget. — Ezen a téren még sok a ten­nivalónk, s a kérdést Leonyid Brezsnyev látogatása alkalmá­val is behatóan tanulmányoz­zuk majd — mondotta. A nyugatnémet küldöttség elégedetten tapasztalta, hogy szovjet részről örömmel fogad­ják a kérést: vonják be a gaz­dasági együttműködésbe a kö­zepes és a kis vállalatokat is. Megegyezés született arról, hogy a két fél gyakorlati lé­péseket is tesz ennek érdeké­ben — mondotta Kiep. A politikus hangsúlyozta, hogy Leonyid Brezsnyev bon­ni látogatását — amely a gen­fi szovjet—amerikai tárgyalá­sok előtt alig egy héttel kerül sorra — fontos állomásnak tartja. Az enyhülés politikája mindenképpen feltételezi, hogy egyik fél se akarjon a másik rovására előnyökhöz jutni — mondotta. A vezető CDU— CSU politikus leszögezte: az NSZK lakossága a Szovjet­unióhoz fűződő kapcsolatok javítására törekszik.

Next